Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-22 / 145. szám

nsr tier.tr. t 1980. JÚNIUS 22., VASÄRNAP Szerb házi múzeum * Nyári Károly több mint három évtizede gyűjti Pomáznak és környékének szerb nemzetiséggel kapcsolatos tárgyait, fest­ményeit, könyveit és iratait. Lakása valóságos múzeum. A nagy értékű festmények, ikonok és iratok rendezése a szerb családból származó nyugdíjas napjának nagy részét kitölti. Karlovy Vary Minden szerdán A .Minden szerdán című Gyarmathy Lívia rendezte al­kotás képviseli a magyar film­gyártást a versenyfilmek ka­tegóriájában Karlovy Varyhan, a június 27-től július 10-ig tartó nemzetközi filmfesztivá­lon. Az elsőfilmesek mezőnyé­ben Vitézy László filmje, a Békeidő szerepel, az informá­ciós vetítéseken pedig Fábri Zoltán Fábián Bálint találko­zása Istennel című produkció' ját tűzik műsorra. A mostanit megelőző 21. filmvetélkedőn a bemutatott magyar versenyfilmek közül 7 alkotás 11 különféle díjat nyert. Az utóbbi időben két­évenként megrendezett verse­nyen 1976-ban az Árvácska, 1978-ban pedig a Veri az ör­dög a feleségét érdemelte ki a zsűri nagydíját. KÖZMŰVELŐDÉS VISEGRADON Vendégeknek, helybélieknek Visegrád kisközség. Visegrád nagyhatalom. Kicsi, mert állandó lakosai­nak száma 1 ezer 600 körül mo­zog. Nagyhatalom, mert éven­te százezrek érkeznek ide, hogy felkapaszkodjanak a fellegvár­ba vagy a Salamon-toronyba, megcsodálják a királyi palo­ta romjait — s a Duna-ka- nyart, amelyre talán innen nyílik a legszebb kilátás. Ez a kettősség több mint száz év óta jellemzi a települést. Összefogás A kettősség, a turisták, üdü­lők és a helyi lakosság sajá­tos helyzete, igényei nem kis feladat elé állítják a település közművelődési szakembereit. Egyrészt arról kell gondoskod­niuk, hogy a helyiek, akik a régit már nem őrzik, az új kul­turális értékeket pedig még nem ismerhették meg eléggé, megfelelő közművelődési le­hetőségeket kapjanak, más­részt arról, hogy a két hétre érkező üdülő, az egy napot itt töltő turista a táj szépségének, a műemlékek élményén kívül mást is vihessen magával. Ezt a feladatot pedig egy ilyen kis településen, ahol a közművelő­dési szempontból valóban ak­tívnak nevezhető helyi réteg hatvan-hetven embert jelent, csak úgy lehet végrehajtani, ha a különböző intézmények ösz- szefognak. Annál is inkább szükség van ezen a nyáron az összefogás­ra, mivel a művelődési házat éppen ebben az időszakban ta­tarozzák, újítják fel, s nem mindegyik helyisége használ­ható. A munkálatoktól függet­lenül folyamatosan dolgozik persze a fotószakkör, az álta­lános iskolásokból álló panto­mimcsoport, havonta egyszer tartja összejöveteleit az autó­klub, s a művelődési ház pin­ceklubja is lehetőséget ad kis csoportok működésére. Heten­te kétszer itt találkoznak a Hazafias Népfront-klub tag­jai, ide jönnek a nyűge'jasok, itt alakult újjá az i iúsági klub, amely korábban a meg­felelő vezető hiánya miatt szűnt meg. Működik honisme­TV-FIGYELÓ Adáshiba. Kevés olyan sikerdarab született mostaná­ban, mint Szakonyi Károly Adáshibája. Mondhatni, min­den megvan benne ahhoz, hogy színpadról színpadra ke­rüljön, hisz’ a remeknél re- mekebb ziccerszerepei (a színházi bennfentesek szó- használata minősít így), no meg a nem nagy költséggel berendezhető játéktere egy­aránt alkalmassá teszik a sorozatos bemutatásokra. No és hát ott van benne (vagyis hogy első számú sze­replőként beleképzeltetik) mo­dern korunk fő-.'ő jelképe, a televízió, amely családi éle­teket kormányoz, napi ritmu­sokat szab meg immár csak­nem az egész világon. Ami e körül a masina körül bonyo­lódik, az — megint egy szak­zsargonnal jelezve — eladha- tóan nemzetközi. Jó oka volt tehát A ma­gyar dráma 30 éve című soro­zat gazdáinak, hogy e rangos vállalkozás keretében az Adáshibát is a képernyőre vi­gyék. Noha már volt ott! Igen, egyszer már sugározták ezt a játékot, mégpedig a Víg­színház híres előadásában, amelyet Várkonyi Zoltán ren­dezett, és amelyben Bulla Bí­rna meg Páger Antal ragyog- tatta humorát. Illik, nem illik — nyilván­valóan ehhez a korábban le­pergett közvetítéshez méri ezt a mostani, Ruszt József irá­nyította változatot az előfize­tő. Egyszerűen nem tehet mást, mert nagyobb drama­turgiai újraszabásokat hiába keresett (nem is volt. rájuk szükség), és amúgy, általában is egy kifejezetten színházi produkció került a szeme elé. Akárha annak rendje és módja szerint egy teátrumi pódiumra szegeződtek volna a kamerák, úgy következett kép­re kép, és a közreműködő színészek egy csoportja is pon­tosan úgy gesztikulált, mimi- kázott, amint azt a színházak emelvényein szokás. Az előbbi jelleg kevésbé bántott, mert végtére is mi­nek — úgymond — megtévé- síteni azt, ami így, önmaga eredeti formájában előadva is élvezhető. Az utóbbi játék­modor viszont már erősen zavart. Különösen azoknak a stúdióba kevesebbszer behí­vott, jószerivel csak a nevük­ről ismert színészek esetében, akik most ily váratlan s egy­úttal igen megtisztelő megbí­zatást kaptak, ök — az inti- mebb környezetet nem eléggé megszokva — a hagyományos nagyszínházi eszközrendszerü­ket alkalmazták, s ezzel bi­zony erősen elütöttek azok­nak az ismertebb és a tévé­szereplés szabályait jobban értő kollégáiknak a stílusától, akikkel most így összekerül­tek. Két csapat fáradozott tehát azon, hogy a könnyedebb szórakozást és a kispolgári lét szinte szociográfiai pontossá­gú leleplezését egyszerre szol­gáló jelenetsort megelevenít­se. Ezért aztán csak hellyel- közzel teremtődött meg a kí­vánt összjáték, és a néző vé­gül is elégedetlen maradt. Jó persze, hogy jó, ha ily bát­ran állítanak be alig ismert játszó személyeket, de ha már ekkora a vállalkozói merész­ség, akkor legyen meg hozzá az eligazító türelem is, mi­szerint a grimaszokból, a kar- lendítgetésekből ekkor csak ennyit, amakkor meg még an­nál is kevesebbet. (Az is meg­lehet, persze, hogy a fölvétel llőtti próbákra nem jutott elég idő...)' Akácz László réti kör is, a nagyteremben folytatják a kiállítássorozatot, mégis, ahogyan a helyi szak­emberek mondják, tudatosan törekednek arra, hogy a műve­lődési ház elsősorban koordi­náló szerepet töltsön be, s ne egyedül vállalja — hiszen sem a személyi, sem az anyagi fel­tételek nincsenek meg hozzá — a közművelődési munka egészének elvégzését. Munkamegosztás A munkamegosztáshoz, együtt­működéshez tartozik, hogy pél­dául a Mátyás király Múzeum nyaranta a Salamon-torony egyik szintjén időszaki tárla­tokat rendez; a művelődési ház kamaratárlataihoz pedig te­remőrt biztosít. Közösen szer­vezik a nyári koncerteket, szinte minden helyi intézmény részt vett a Gyertek játszani Viségrádra! egész napos prog­ram előkészítésében, lebonyo­lításában. Nemcsak az ilyen látványos rendezvények kö­szönhetők a közös munkának. Tavaly például a Pilisi Parkerdőgazdaság nagytermé­ben az Eötvös Boránd Tudo­mányegyetem színjátszóinak fellépésével, irodalmi műsor­ral, a Hadtörténeti Múzeum anyagából rendezett kiállítás­sal ünnepelték március 21-ét. Eltértek a szokványos felépí­téstől: vers, ünnepi beszéd —, de jó irányba tértek el, való­ban érdekessé, emlékezetessé téve az eseményt. Az együttműködés nyitott­ságot feltételez — s ez nem­csak egymás között jellemzi a visegrádi intézményeket: időn­ként több település értékeit mutatják be egyszerre, kapcso­latot találtak a rádióval is, amely évente nyilvános felvé­telt készít itt a Magyar mú­zsák sorozat számára. P. Sz. E. Államvizsga zsambekon Akik ősztől már tanítanak Az államvizsga. Három év után egy utolsó próbakő. Leg­alábbis az Esztergomi Tanító­képző Főiskola zsámbéki ta­gozata 61 végzős növendéké­nek ... Szerencseforint Szatmári Irén tanítójelölt. Kabala-egyforintost szoron­gat markában. Rövidesen ő kerül sorra, be kell lépnie a terembe, amelynek ajtaján pa­pírlap hirdeti: 3. számú állam­vizsga bizottság. — Négy órát aludtam csak, éjjel fél egyig a tételeket ol­vastam. Ráadásul rosszat is ál­modtam. Rengeteget kell tud­ni a vizsgára, a 27 tétel kö­zül akadnak nagyon átfogóak is. Amit nem szeretnék húz­ni? A tanítási-tanulási folya­matot. Amit viszont igen: a hátrányos helyzetű gyerekek nevelése. Talán ha a kezem­ben lesz a tétel, megnyug­szom. Sok függ a kérdező ta­nártól is. És kísért a sors: dr. Novák István volt a vizs­gaelnök az érettségimen is, s most ő elnököl az államvizs­gán is... Wágner Magdolna tanítóje­lölt. Játékoroszlánt tart kezé­ben: — én is drukkolok, de nem magamért, a szobatárs­nőmé az oroszlán, megkért, hogy amíg vizsgázik viseljem gondját az állatnak. Én leszek az utolsó. Nem izgulok: biztos, hogy legalább kettesre felelek, a diplomám tehát négyes kell hogy legyen. Egész éjjel alud­tam, jóízűen reggeliztem. Nem jó éhgyomorra vizsgázni... Domokos Kázmér, a tanul­mányi hivatal vezetője sorol­ja: a diplomába számító utol­só szigorlati jegyeket május 12-től megkapták a végzősök. A gyakorlati tanítás az utolsó szemeszterben folyt, a szak- dolgozatokat március 30-ig mindánnyian leadták. Ezeken az osztályzatokon kívül csak egy jegy maradt: az állam­vizsgáé. Hétfőn, június 16-án reggel kezdődött ez az utolsó próba, s kedden délben zárul. Más mint a többi vizsga, ün­nepélyesebb, s bizottság előtt kell bizonyítania mindenkinek: megalapozott elméleti tudás­sal indul, hogy a tanítói gya­korlatban kamatoztathassa az elmúlt három év erőfeszítéseit. A vizsga komplex. Ez azt je­lenti, hogy amit a tanulmá­nyok évei alatt pedagógiából, lélektanból, tantárgyi mód­szertanból, neveléstörténetből, filozófiából, s még sok más tárgyból elsajátítottak, s amit a gyakorlaton tapasztaltak, azt most egy-egy tétel kapcsán kell összefüggésbe hozniuk, egységes gondolatkörként tag­lalniuk. — Idén kilencedik éve, hogy államvizsgáztatok — így dr. Gábris József, az Eszter­gomi Tanítóképző Főiskola fő­igazgató-helyettese, az egyik vizsgabizottság elnöke. — A mostani jelöltek szereplése nem különbözik azokétól, akik nagyobb tapaszialatú főiskolá­kon végeztek. Neveléselméleti, didaktikai ismereteik jók, pe­dagógusként megállják majd a helyüket. Tény viszont: az egy­hónapos tanítási gyakorlat nem elégséges ahhoz, hogy sok gya­korlati példával támaszthassák alá elméleti ismereteiket. De a mindennapi munka meghoz­za majd a tapasztalatokat, az itt elsajátított elmélet pedig segít eligazodni az ifjú neve­lőknek a gyakorlat dzsungelé­ben. — Az államvizsga csak lát­szólag nehéz. A kérdések elég­gé általánosak ahhoz, hogy a növendékek szabadon válogat­hassák össze mondandójukat, s kifejthessék egyéni véleményü­ket is. Ehhez azonban nem ár­tana a már említett több ta­pasztalat. Az igazi bizonyítás későbbre marad, amikor alko- tóan kell alkalmazniuk itt szerzett ismereteiket. Kérdések és válaszok Dr. Hargitai Károly főigaz­gató-helyettes, a zsámbéki ta­gozat vezetője: — A tételeket márciusban megkapták a hallgatók, volt idejük a felkészülésre. Cso­portonként szintetizáló — a több tantárgy ismereteit össze­foglaló és összekapcsoló —sze­mináriumokon vettek részt. Most ugyancsak csoportonként államvizsgáznak, külön a pe­dagógiai, külön a könyvtári és külön a népművelési szakkol­légiumok hallgatói. A kérdező tanárok ugyanazok, akik a szemináriumokat vezették. — Jómagam az utolsó fél­évben oktatáspolitikára taní­tottam a fiatalokat. Öröm volt látni, hogy a szinte még gyer­mek elsőévesekből milyen fel­készült, érdeklődő, szakmai el­hivatottságot érző emberek let­tek. S most újabb tények bi­zonyítják azt, ami nemcsak az én véleményem, de az egész tanári karé is: a három év fá­radozásai nem voltak hiába­valók. Hallottam olyan állam­vizsga-feleletet, amely beille- ne pedagógus-továbbképző elő­adásnak is: a jelölt a napkö­ziről, az egész napos iskoláról beszélt, méghozzá neveléshis­tóriai megalapozottsággal. Igaz, ebből a témából írta a szak- dolgozatát is. S hogy ez miért fontos? Mert a napközik zö­me ma még elmarad a kívá­nalmaktól. Hogy ne így legyen, az a jövő pedagógusaitól függ. A vizsga. Hárman a tétel­vázlatot írják, míg társuk a vallatószéken felel a bizott­ságnak. Sorolja a nevelési módszereket, a tudnivalókat a követelésről, a meggyőzésről, a gyakorlásról. Amikor el­akad, segítő kérdést kap. Meg­felel rá. Azután az elnök kér­dez : állása van, hányadik osz­tályban szeretne tanítani? Gyors a válasz, majd a fekete indexkönyv a bizottság elé ke­rül, s csak a várakozás ma­rad — az eredményhirdetésig. Jöhet a következő hallgató. „Holnap költözöm" — Kérdezni? Könnyű, hi­szen több éve vizsgáztatok, s együtt készültem a hallgatók­kal. — Bódi Andrásné kérde­zőtanár módszere egyszerű: hagyja önállóan felelni a diá­kot. Csak akkor állítja meg, ha úgy érzi, téves vágányon haladnak gondolatai. Tízből ha két-három diák akad meg. Így mondja Bódi Andrásné: a kérdés célja nem az, hogy megtudjuk, mi az, amit nem tud a diák, hanem, hogy kide­rüljön, mit tud... ■ Balázs Attila már szandál­ban, rövidnadrágban, pólóing­ben: — Tegnap levizsgáztam, • csoportból elsőnek. Ügy ala­kult, hogy én lettem az első, aki ezen a főiskolai tagozaton végzett. Négyes lett az állam­vizsga, a többi jegyem jeles, a diploma is az. Most csak lő­dörgők már, hazaküldöm a csomagjaimat, s holnap kiköl­tözöm a kollégiumból. Daba- son váy az állás ősztől. Ismét Domokos Kázmér: — A végzősök mindegyike elhe­lyezkedett már. A 61 hallgató közül 34-en ösztöndíj-szerző­dést kötöttek a Pest megyei Tanáccsal, s várja őket a sok iskola a megyében. A többiek pályáztak, versengtek az állá­sokért, közülük még 13-an Pest megyében fognak taníta-; ni. Dr. Novák István, a Pest megyei Tanács művelődési osz­tályának vezetője, vizsgaelnök: — ebben az esztendőben több mint kétszáz új általános is­kolai és napközis tanulócsoport létfesül Pest megyében. Így ősztől négyszáz fiatal pedagó­gust várunk, s mai adataink szerint még kilencven nevelői állás gazdátlan. Jó lenne, ha - minél kevesebb szakképzetlen pedagógus tanítana, nevelne ősztől. Ezen a gondon máris enyhít a zsámbéki tanítókép- ző tagozat, s a következő évek­ben még többet várunk. Ugyan­is idén már száz elsőéves kez­di itt tanulmányait. A vizsgaelnök szélesre tárja az ajtót: — tessék befáradni, eredményt hirdetünk... Há­rom esztendeje érkeztek az el­ső fecskék Zsámbékra. Most ismét elsők itt — végzett ta­nítók. Diplomások: Nyolcán je­les, harmincnyolcán jő, tizenö­ten közepes oklevél-minősítés­sel. A meghívón ez áll: a dip­lomaosztó ünnepség ideje 1980. június 30. 15 óra, helye: Zsám- bék, a főiskola aulája. V. G. P. MEGALLAPODAS SZÜLETETT Egy népzenei együttes jövője Nemrégiben figyelemre mél­tó megbeszélés helyszíne volt az Örkényi tanácselnök hiva­tali szobája. Az esemény egyik résztvevője, Járvás Ferenc já­rási közművelődési felügyelő, summázva az eredményt, meg­állapította: így tehát ők lesz­nek a járás első, közösen fenn­tartott műkedvelő csoportja. Ösztönző erő De miről folyt tulajdonkép­pen a megbeszélés ? Kik és mi­ért szövetkeztek? Milyen meg­állapodás született? Több mint három éve egy lelkes fiatalember, Birinyi Jó­zsef, népihangszer-együttest szervezett Táborfalván. Az el­ső állomás: nyolctagú citeraze- nekar megalakulása. A népze­ne iránti otthonról hozott sze- retete (édesapjától tanult cite- rázni) olyan ösztönző erő volt, mely rövid idő alatt nem várt eredményeket hozott. Elsősor­ban az együttes létszámának bővülését. A citera mellett csakhamar majd minden népi hangszer megjelent (duda, te­kerőlant, nádsíp, furulya, do­romb, töröksíp, köcsögdudaj, egyre több fiatalban, öregben, gyerekben sikerült felébreszte­ni a lelkesedést, az érdeklődést a közös muzsikálás iránt. Ma már 12 tagú felnőttzenekar, 11 tagú énekkar, 21 tagú úttörő és 28 tagú kezdő csoportból áll a táborfalvi népzenei együttes. E számszerű növekedés mel­lett zenei fejlődésük is egyre több elismerést, sikert hozott, szaporodó fellépéseket és vé­gül, most márciusban, a kivá­ló együttes minősítést is meg­szerezték. Első szóra Tehát a községben rövid há­rom év alatt megszületett egy figyelemre méltó amatőr kul- túrbázis, amely továbbfejlődé­séhez immár szélesebb össze­fogást, hathatósabb támoga­tást érdemel. A tanács vezetői megoldást kerestek, és a Va- bas és Vidéke Afész első szóra felajánlotta támogatását. Ez volt tehát a történelmi előzménye a júniusi tanácsko­zásnak, ahol (most már konk­rétan válaszolva az elején föl­tett kérdésekre) a táborfalvi Jókai Mór Művelődési Ház, az Örkényi közös községi tanács, a Dabas és Vidéke Afész együttműködési szerződést kö­tött. A táborfalvi népzenei együttest ezentúl közösen tart­ják fenn. A megállapodás ér­telmében teljes anyagi és er­kölcsi támogatást élvez az együttes. A szükséges hang­szerutánpótlásról és fejlesztés­ről gondoskodnak (ez jelenleg 37 ezer forintot jelent!), segí­tenek a fellépések szervezésé­ben, lebonyolításában, a külön­böző amatőrversenyeken való részvételt biztosítják, és ígérik népviseleti öltözék beszerzését is. . A tanácskozás végén Birinyi József arra a kérdésre, mit is jelent számukra a megállapo­dás, elmondta, hogy igen nagy jelentőségű ilyen komoly bá­zist tudni maguk mögött. Nem­csak anyagilag — erkölcsileg is. Egy egész járás vallja ma­gáénak az "’ttest, és ez kö­telez. Ugyanakkor r~’'kal több alkalmuk lesz a fellépésekre is, ami további zenei fejlődé­sükhöz nagyon fontos. Komoly bázis A másik fél részéről Kővári György, . a Dabas és Vidéke Áfész elnöke így összegezte a megegyezés .lényegét: — Mi széles tömegbázissal rendelkezünk. Szövetkezeti tagjaink létszáma 9 ezer 500. Majd’ tízezer ember, akik mindannyian a járásban él­nek. Tulajdonképpen ők a pat- ronálói az együttesnek mind anyagi, mind egyéb téren. Tud­juk: amit mi adunk pénzben, az kulturális javak formájában visszakerül hozzánk. S. H. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom