Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-22 / 145. szám

ftfcrrt 1980. JŰNIUS 22., VASÁRNAP Nagy riéptömeg fogadta egykor Egy rossz hírbe hozott alagút Részlet az Esztergom és Vi­déke című lap 1895. november 20-i tudósításából: A budapest—esztergami di­rekt vasút műtan rendőri bejá­rása szombaton délelőtt ment végbe az érdekelt körök Pest vármegye és Esztergom vár­megye közigazgatási hatósá­gainak jelenlétében. Az egész vonalon, ahol a vo­nat megállóit mindenütt nagy néptömeg fogadta a bizottsá­got, mely minden alkalommal kitörő éljenzéssel adott jelt lelkesedésének az új vonal megnyitása miatt. Különösen ünnepélyes volts a fogadtatás Vörösváron és Piliscsabán. Az átadás alkalmából Esz­tergomban a Fürdő vendéglő nagytermében 200 személyes terítékű bankett volt... A díszes társaság este nyolc óráig maradt együtt a legke­délyesebb pezsgés hangulat­ban. Panamázó fal jár,ok A századvég felemlegetett két községének polgáraira nai­vitás lenne ráfogni bármilyen érzelmi túlfűtöttséget. Nagyon is köznapi okai voltak a ken- dőlengetésnek, a hangosabb éljenzésnek. Minden bizonnyal a vörösváriak és a csabaiak adták derékhadát annak a munkásnépnek, amelyik az új vasútvonal lefektetésén dolgo­zott. Miért éppen ők? A két község között épült a 779 és fél méter hosszú alagút. E sorok írója éveken át gyakran utazott errefelé, és hallgathatott történeteket bi­zonyos olaszok panamáiról. A legutóbbi időben aztán ilyen hírek is gyarapították az alagútlegendát. — Téglák hul­lanak a vagonokra, s csak azért nem állítják le a forgal­mat, mert a MÁV más irányba nem tud szállítani — így szólt a fáma. Mi az igazság a piliscsabai alagút ügyében? Koronkal József, az Angyal­földi Pályafenntartási Főnök­ség vezető mérnöke: — Panama? Ez azért túlzás. Tény viszont, hogy az itáliai mérnökök, akik a hegy kétol­dalút egy időben fúrták meg, szilárd dolomit kőzettel szá­moltak. A Vörösvár felől köze­ledők aztán a 60—63. méternél agyagos rétegre bukkantak, és szirite egészen biztos, vízszi­várgást is észleltek. Műszaki­lag a fenékboltozat építése lett volna indokolt, de úgy látszik, erre már nem futotta. Köze­ledtek a millenniumi ünnepsé­gek is. — És mi történt 1977. feb­ruár 14-én? — A piliscsabai pályamester feljegyzést juttatott el hoz­zám, hogy e napon több he­lyen vízbetörtést észleltek. Az esetleges rongálódások elkerü­lése végett — télen comb vas­tagságú jégcsapok lógnak a mennyezetről, s a szerelvény tetejére hullva, némi riadal­mat is keltenek — az áthala­dási sebességet óránként 10 ki­lométerre korlátoztuk. Betonágyúval lőnek — A piliscsabai alagút ügye miatt nyugodtan alszom —fo­gadott Cseh János, a MÁV Bu­dapesti Igazgatóságának ügy­intéző mérnöke, akit azért ke­restünk fel, hogy a megvénült föld alatti építmény további sorsa felől érdeklődjünk. — Mikor haladhatnak újra a megszokott tempóban a vona­tok? — kérdeztük, ugyanis több ezren vannak, akik na­ponta két alkalommal döcög­nek át a 800 méteres sötétsé­gen. — Az eredeti tervek szerint 1981 februárig be kellett volna fejeződni a víztelenítési mun­káknak. Sajnos, pénz hiányá­ban ez a határidő decemberre tolódik ki. Csak ezután kez­dődik meg a betonágyúzás: a megrongált részek zsaluzás nélküli megszilárdítása. A ha- l teres pontossággal megállapft- barcsot szabályosan fellövik a ja, elmozdult-e a fal. Mivel falakra erősített fémrácsokra. Egyébként a víztelenítés 50,6 millió forintba kerül, és az idén mindössze 20 millió áll rendelkezésre. — Az elmondottak szerint másfél év múlva lezárják a forgalmat. Felkészültek-e er­re? — Már erősítjük az almás- füzitői vonalat, mert a pálya nem bírja el a 20 tonna ten­gelynyomást Várják a premiert A MÁV illetékeseitől meg­nyugtató választ kaptunk az alagút állapotára vonatkozóan. Viszont az is kiderült, szinte megoldhatatlan problémát okozna, ha holnap valami ok miatt le kellene zárni a Vörös­vár—Csaba közti szakaszt. Hogy teljes bizonyosságot szerezzünk az ügyben, felke­restük a MÉLYÉPTERV-et, azt a tervező vállalatot, amelyik 1975-ben véleményt adott a 85 éves építményről. Dr. Hajtó Ödön osztályve­zető: . — Az alagút belső méreteit ellenőrző kocsi szinte millimé­ezt a vizsgálatot minden év­ben elvégzik a MÁV szakem­berei, nem kell attól tartani, hogy váratlanul megindul a föld. Bármiféle, a víz által okozott üregelődés azonnali deformációval járna. Olyan ez, mint a rákszűrés, a kontroll jó előre jelezheti a bajt. Amit ajánlhatunk: sűríteni kell a mérések számát. Megint szegényebbek lettünk egy legendával. Mellékesen megszabadultunk egy kelle­metlen érzéstől. Nem kell at­tól tartani, megbicsaklik az öregedő terméskőtégla-épít- mény lába. Vasutasok, geoló­gusok mondják, hogy az alagút aggastyán csontjai még erő­sek, bár bőre cserzett, lyuka­csos. Sokan várják az új pre­miert, ami pénzhiány miatt némi halasztást szenved. Pillanatokig sem kétséges, a második átadást is örömmel fogadják majd a pilisvörösvá- riak és a piliscsabaiak. Talán csak az éljenzés és a pezsgő marad eL Valkó Béla »la míg csigalassúsággal halad át a szerelvény a piliscsabai alagúton. A föld alatti építmény ma Magyarország leghosszabb alagútja Barcza Zsolt felvétele Sportcsarnok, Az egymilliárd- hétszázezer forint beruházással és nagy értékű társa­dalmi munkával épülő Budapesti Sportcsarnok szer­kezeti építése rö­videsen befejező­dik. Határidőre el­készül a küzdőtér! födém, a lépcsőhá­zi falazat, vala­mint a tetőtér. A szerkezeti építést követő időszakban csaknem ötven al­vállalkozó segíti majd a tizenkét­ezer ember befo­gadására alkalmas Sportcsarnok sze­m» relését. ,4 •■«S' Ellátás Budakeszin Elavult a bolthálózat — A felszabadulás óta a nagyközségben két bolt épült — mondja Nedorovszki Sán- dorné, a budakeszi tanács igazgatási előadója. Elavult a bolthálózat, kicsik a raktá­rak. — Túl nagy előrelépésre nem is lehet számítani, ugyan­is pénzünk alig van. A kö­zelmúltban megépült iskola, óvoda tetemes összeget emész­tett föl. De vegyük sorjába, hogy is népnek ki a napjaink. A vas-edény boltunk tíz éve épült. Jó árukészlete van, boltvezetője agilis ember. A nyitva tartása nem éppen a legszerencsésebb: fél nyolctól délután négyig. Mivel a veze­tő a fővárosban lakik, így tudtuk csak megoldani. ilj áruház A Felszabadulás lakótelepen öt esztendeje létesítettünk egy élelmiszerboltot, ami korsze­rűnek mondható. A Lenin la­kótelepen ideiglenesen mű­ködik egy élelmiszerbolt. Ezt majd egy 600 négyzetméter alapterületű új ABC váltja föl, várhatóan a hatodik öt­éves tervben. Jelenleg legnagyobb élel­miszert árusító boltunk a 114. számú, ezt nem oly régen újították föl. Itt tizennégyen dolgoznak. Jó kis kollektíva. Tejet a községben itt és egy másik tejboltban, a Sziklai Sándor téren lehet vásárolni. Második a tíz fős személy­zettel dolgozó, 82. számú élel­miszerbolt. Forgalmas helyen fekszik, a 22-es busz végállo­másánál, a Dózsa György té­ren. v Reménykedünk, hogy ebben az esztendőben megépül az itt létesítendő 400 négyzetmé­teresre tervezett új ABC-áru- ház. Sokat javítana a jelenlegi helyzeten. Még egy élelmiszerboltunk van Budakeszin az Erkel ut­cában, a 10. számú. Az előbb említettem, hogy jó kollektíva dolgozik az egyik boltban, nos ez áll a többire is. Azért hangsúlyozom ezt ki, mert sok múlik a dolgo­zókon. Nemcsak a hagyomá­nyos értelemben vett kiszol­gálási morálra gondolok, ha­nem például az árukészletre, a választékra. Nem is beszélve olyan esetekről, ha az egyik boltban felújítás folyik, ak­kor egy másik veszi át a he­lyét, látja el a lakosságot A szűkös lehetőségeken, az el­avult, bérelt bolthelyiségeken jó munkával igyekszünk job­bítani. Jobb nyilvántartás — Mit jelent Budakeszi életében a főváros közelsége? — Ha a bolti forgalmat te­kintjük, akkor elég nagy a hullámzás. Az agglomerációs övezetbe tartozunk, tartalék üdülő-övezetként vagyunk nyilvántartva, s így az itt le­vő mezőgazdasági ingatlano­kat — amelyek valójában hét­Közös dolgainkról — őszintén Több szelet a vitorlába... „Az az igazság, hogy nem sok értlemét láttam. Így sem érzem hátrányos helyzetben magam, és nem kell minden­féle, sokszor értelmetlen dol­got csinálni” — vélekedett a minap egyik ismerősöm, mi­után már néhány hónapja nem jár a KlSZ-gyűlésekre. Az eset nem mondható egye­dinek, bár azt hiszem, vala­miféle válságról is túlzás len­ne beszélni. Hát akkor mi le­het az oka, hogy egyes fiata­lok v lelkesedése, érdeklődése megcsappant az utóbbi idő­ben? A Dunai Kőolajipari Vál­lalat KISZ-bizottságán beszél­gettünk e témáról. A 890, har­minc éven aluli fizikai dol­gozóból 597 a taglétszám. (Tavalyi munkájukért a KISZ KB magas elismerését vehették át.) Lukácsy József, a nagyüzemi KISZ-bizottság titkára -rögtön a közepébe vág: Fiatal város — Valóban az a látszat, mintha az utóbbi időben csök­kent volna az ifjúsági szer­vezet vonzereje. Nálunk 31 alapszervezet van és jól dol­gozik. Tulajdonképpen elé­gedettek lehetnénk, hiszen a tagság aktivitása 80—90 szá­zalékosnak mondható. — Akkor miért, a feltételes mód? — Mert nálunk is vannak kisebb-nagyobb gondok. Né- hányan itt is „leálltak”, és erre nyomban figyelnünk kell. Nem kapkodunk görcsö­sen a tagokért, csupán azért, hogy a létszám nőjön, de mindenkit meg akarunk nyer­ni. Szerencsés helyzetben va­gyunk, hiszen a városunk, a vállalatunk maga is fiatal. — De a fiatalság — úgy látszik —, nem mindig ga­rancia az aktivitásra. — Igaz, de véleményem szerint az nagyrészt a veze­tőség hibája. Úgy vélem, el­sősorban a vezetői szemlélet becsontosodása, megmereve­dése vezet, vagy vezethet oda, hogy a tagok nem érdeklőd­nek, és marad minden a for­malitások szintjén. — Ti hogyan segítettetek ezen? — Nálunk még most is csak 26 és fél év a tagok átlagélet- kora, de... Időközben sokan megnősültek, férjhez mentek, családot alapítottak, tehát alapvetően megváltoztak a körülményeik. Ha ezt nem vettük volna figyelembe, rá­juk többé aligha számíthat­nánk. Vagy kilépnek, vagy maradnak ugyan, de sok ér­telme nincs. A tagság össze­tételéhez és képességeihez mérten kell és szabad a cse­lekvési programot összeállíta­ni. így lesz a „több szél a vi­torlában”. Meg kell hagyni az egyéni kezdeményező készsé­get. — Az lenne a megoldás, hogy mindenhol úgy tegyék, ahogy jónak látják? — Nem pontos a megfogal­mazás. A központi irányelvek nagyon fontos útmutatók, de azt mindenkinek saját fazon­jához kell igazítani. A munka értelme — Ti itt hogyan csináljá­tok? — Mielőtt azt hinnéd, hogy nálunk minden rózsaszínű, azt kell mondanom, tévedsz. De rájöttünk, és már ez is vala­mi. Tudod mit? Kérdezzük meg egy olyan fiatal vélemé­nyét most, aki eddig nálunk is „húzóember” volt, de már nem tag. József Vincéné fiatalasz- szony. — Még a középiskolában lettem KISZ-tag, de az ott egészen más. Amikor idejöt­tem dolgozni, még nagyobb lelkesedéssel vetettem magam a munkába. Másfél évig alap­szervi titkár voltam, aztán gyesre mentem, és itt szakadt meg valami. Senki nem szólt, hogy kösz, eddig jól csinál­tad, ha visszajössz, várunk, számítunk rád. Ügy jöttem vissza a gyesről, hogy már nincs tagkönyvem. És az a furcsa, hogy nem is érzem hiányát. — Ezt, hogy érti? — Rengeteg fölösleges dol­got csináltunk. A munkának értelmet kell adni. Határoza­tokba merevedünk bele, pedig a formaságoktól a fiatalok mindig is irtóztak. Az igények — Említetted, hogy valamit „megfejtettetek” — fordulok vismét Lukácsy Józsefhez. — Mint mondtam, minden- j ki fontos, á véleményével' együtt. Kérdőívet állítottunk össze. A 70—80 válaszból re­méljük, egy „névtelen önélet­rajz” áll majd össze, amit fel­tétlenül beépítünk további ter­veinkbe. — Szerinted lehet valami­féle válságról beszélni? — Ez túlzás, bár némi ér­dektelenség valóban észlelhe­tő. Volt időszak — régebben —, amikor olyanok is vezető beosztásba kerültek, akik nem odavalók- voltak. Ezeknek al­kalmazkodniuk kellett min­denhez és mindenkihez, hogy pozíciójukban maradhassa­nak. A mi dolgunk, hogy az ilyen szemléleten változtas­sunk. — Megint nem mondtál újat. — Tudom, mégis igaz, mert e gyakorlat hiánya is okozza a KISZ vonzerejének némi csökkenését. Ha tudjuk, hol a hiba, az már fél siker. Sok­kal nagyobb baj volna, ha egymás között is csak halkan mondanánk. És az is rossz lenne, ha az igények, követel­mények természetszerű növe­kedéséből adódó nehézségeket, a mindig megújulás feladatát megoldhatatlan gondnak tarta­nánk. Látó János végi pihenőházak — sokan keresik föl. Hozzávetőleg ugyanannyi nyaralónk van, mint családi házunk. Elő­fordult olyan eset is, hogy az élelmiszerboltok készülve a nagy hét végi forgalomra bő­ségesen rendeltek árut, jött a hűvös idő, kevesen jöttek ki a telkükre, s nyakunkon maradt az áru. — Ügy tájékozódtam, hogy a ruha-, cipőellátás sem va­lami jó. — Igaz, egyetlen kis bol­tunk van. Női, férficipő, ru­ha, konfekció nem kapható. Csak gyereknadrág, gyerek­cipő, méteráru, függöny. — Egy másik gond, ami, úgy tudom, még csak félig ol­dódott meg: a TÜZÉP áruvá­lasztéka. — Mint köztudott, at ál­lami, vagyis a Budapest-kör- nyéki TÜZÉP-hez tartozó he­lyi telep ellátása enyhén szól­va megoldatlan. Jóformán sem­mit sem lehet venni. Múlt ősszel fa egyáltalán, szén pedig néha-néha volt kap­ható. Á felsőbb szervek ígér­ték, hogy javul az ellátás, de semmi sem változott. Építő­anyagot például egyáltalán nem lehet kapni. Ezen úgy igyekeztünk segíteni, hogy ma­gánkereskedőnek adtunk en­gedélyt az építőanyag árusí­tására, ősztől pedig tüzelő­anyagot is árusít majd. — Zöldségellátása közsé­günknek kielégítőnek mond­ható. Négy, boltban vásárol­hatnak elég bő választékból a lakosok. A közelmúltban mértem föl. s azt tapasztal­tam, elegendő mennyiségű, az idényjellegnek megfelelő kész­let volt a boltokban. Kor­szerűsödött egyébként a ke­reskedelmi egységek nyil­vántartása is, egységesített rendszerben, jól áttekinthetően lehet; akár naprakész in­formációkat is kapni — teszi hozzá az előadónő. Próbavásárlások — Ha jól számolom, a pa­pírüzlettel és a hentesbolttal együtt tiííenhat üzlet felügye­letét, ellenőrzését kell ellát­nia. Milyen tapasztalatai van­nak? — A kereskedelmi bizott­ság tagjaival, a társadalmi ellenőrökkel rendszeresen el­lenőrizzük a nagyközség bolt­jait, ideértve az italboltokat, borozókat is. Főleg az árakat, a feliratokat, mérőeszközöket, minőséget, szavatosságot. Há­rom éve szabálytalanság, hiá­nyosság alig fordult elő. Egy próbavásárlás alkalmával egy forint ti2 fillérrel számoltak többet az egyik boltban, má­sutt a kommersz italokat áru­sító bolt mérőeszközei nem voltak hitelesek. Az ilyesmit rögtön feljegyezzük és az el­lenőrzést követően több al­kalommal újra megvizsgáljuk: történt-e változás? Budakeszi — nagyközség, jó tíz esztendeje mintegy hat és fél eter lakossal, ma ennek a duplája a lélekszám. Jelentős üdülőhely, sokan keresik föl a közeli Buda­pestről is. Mindez a hatalmas méretű fejlődés nem kis gon­dot jelent a kereskedelmi fej­lesztésben. Lassan azonban megindul a fejlődés. B. L. i *

Next

/
Oldalképek
Tartalom