Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-03 / 128. szám
prsr űtKcrtr 1980. JŰWIUS 3., KEDD KÖNYVES GYERMEKNAP Hogy szórakozás legyen az olvasás A kelleténél talán többet beszélünk a korszerű közművelődési szemlélet fontosságáról. Már csak azért is, mert e dolgot nem szemlélni kell, hanem csinálni. Immár reálisan megkövetelhetjük az alapos kultúrpolitikai és szakmai ismereteket, amelyekből természetesen fakad, hogy ne válasz- szűk mechanikusan szét a köz- művelődés egyes területeit s — prioritásra törekedve — különösen ne állítsuk szembe az ágazatokat. Egyszerűen szakmai követelmény a minden irányú nyitottság, a művelődés komplex egységének biztosítása. Csaknem ezren Nagykátán a Szabadság téri gyermek KRESZ-parkban az elmúlt vasárnap délelőtt többször végiggondoltuk a fenti logikai sort. Körülöttünk apróságok és kisdiákok műsort hallgattak, játszottak, rajzoltak, még olvastak is: o járási könyvtár rendezett gyermeknapot az ünnepi könyvhét programjához igazítva. Kitűnően szervezett könyves-ju- niális volt, a könyvtár vállalta a házigazda szerepét, de az intézmény nevét mégcsak nem is olvashattuk a színes szórólapokon. Olyan fajta jelenlétre vállalkozott a bibliotéka kilenc dolgozója, amely az öncélt egyáltalán, a közművelődési célt viszont teljes odaadással szolgálta. A Szabadság térre érkező minden gyerek nyakba akasztós tombolaszámot kapott, így nem volt nehéz statisztikát készíteni: 975 cédula talált gazdára és szép számmal érkeztek anyukák, apukák, ifikorú testvérek. Színes forgatag A viszonylag erős szél hűvösét enyhítette a napsütés már kora reggel is, amikor a zászlófelvonás után Nyitrai Ferenc, a nagyközség tanácselnöke ünnepélyes szavak kíséretében megnyitotta a gyermeknapot. Majd az asztalitenisz-versenyre nevezőket szólították először a pártbizottság tanácstermébe, a rajzverseny résztvevői a járási könyvtár előtt helyezkedtek el, s a helyi MHSZ-klub lövészei a takarékszövetkezet udvarára hívták a kezük biztonságát próbára tenni akarókat. • A KRESZ-park szabadtéri színpadán a Spóra együttes szórakoztatta a gyerekeket és az aprócska szökőkút vizén hangtalanul megindult egy elektromos hajómodell, amelynek mértani pontosságú köreit egyre többen számolták. Sok lehetőség közül választhattak az aprócska polgárok: a helyi termelőszövetkezet elnökhelyettese irányította a sárkányépítési versenyt. A lufiknál pedig a téesz KISZ-tit- kára fogadta a gyerekeket, a színpadhoz újabb látványosság hívogatott: egy zenebohóc tréfái után a Tápiómente együttes gyermekcsoportja adott műsort. Közben egy percre sem fogytak a böngészők a könyvsátor elől: dr. Pintér Antalné, a nagyközség egyetlen pici könyvesboltjáfeladatnak egy ilyen program szervezését. De mi hisszük, hogy azok a gyerekek, akik jól érezték magukat, akik egykét könyvvel tértek haza. azok jobban kötődnek majd a könyvtárhoz, azok szívükkel válnak könyvbarátokká, azok a játékkal, szórakozással kötik egybe az olvasást. Könyvtár, könyvesbolt, az üzemek és gazdasági egységek, a művelődési ház, az úttörő- és sportszervezetek közösen „És ha mégis inkább azt venném...” Szujó Boldizsár felvételei nak vezetője kitűnő választékot hozott a térre: a legfrissebb kötetek mellett megtaláltuk a régebbi, de mindig népszerű gyermek- és ifjúsági műveket. Némelyikre még 50 százalékos árkedvezményt is adott a boltot fenntartó helyi áfész. önmagáért beszél, hogy a program félidejében mintegy 6 ezer forint volt a könyv- sátras-bevétel. És a gyerekek nemcsak ennyivel gazdagodtak: találtak köteteket a tombolacsomagokban, s természetesen olvasnivaló volt a díj a könyvről — könyvért vetélkedőn, meg a rajzversenyen. A Könvvcrtékesítő Vállalat könyvtárellátó főosztálya 2 ezer forint értékben 320 müvet hozott ajándékba. A szünet nélküli nyüzsgést legalább 50 felnőtt összehangolt munkája tette lehetővé. Együttes siker — Talán nincs is olyan üzem Nagykátán, amelyik legalább egy kevéssel hozzá ne járult volna a gyermeknap sikeréhez — mondta Barna Eleonóra, a járási könyvtár igazgatója. — Voltak szocialista brigádok, amelyek 500, meg ezer forintot adtak készpénzben. Emellett az előkészítéshez és a lebonyolításhoz is sok segítséget kaptunk. Örülök a sikernek. bár az is felmerült bennünk, hogy megbírálnak, mivel nem tekintik könyvtári A lcésö délutáni órákig tartott a járási könyvtár rendezvénye Nem könnyű a döntés a sátor előtt osztozhatnak a könyves-gyermeknap sikerén. Javában tart az ünnepi könyvhét. A gyerekek kötetekkel indultak hazafelé. Közben a téren már újabb lehetőség körvonalazódott: Babosán József, a nagykátai járási pártbizottság első titkára, Drucker Tibor, a Könyvértékesítő Vállalat igazgatója, Pocsai István, a község párttitkára és Burján László, a helyi áfész főosztályvezető-helyettese az őszi megyei könyvnapok rendezésének lehetőségeiről beszélgetett. A nagyká- taiak vállalnák a megyei megnyitót, de a gondjukról is szó esett: kicsi a könyvesbolt, a kevés raktári készlet szűkíti a választékot, pedig a fejlesztésre volna igény, hiszen Nagy- kátán — a tankönyvforgalmat leszámítva is — több mint 2 millió forint értékű könyv talál évente vásárlóra, a 42 könyvbizományos besegítésével. Óvatos — vagy inkább realitásokra figyelő — ígéret is elhangzott: az áfész talán megnagyobbított, megszépített könyvesbolttal köszöntheti az őszi rendezvényt. Kriszt György KIÁLLÍTÁSI TÁRGYAK A ROZMARING TSZ-BŐL Virág a múzeumban Egy bemutató, amelynek a virágok a főszereplői, önmagában nem szokatlan esemény, ám ezúttal a múzeumi termekbe vonulnak be a csokrok: Virágtarlat és parasztbútorok címmel nyílik ma kiállítás a Néprajzi Múzeumban. A rendhagyó tárlatot, ahol a virágok első ízben szerepelnek „közgyűjteményi tárgyakként” a Rozmaring Kertészeti Mgtszszel közösen rendezi a múzeum. Az emberi kéz által művészi élménnyé rendezett természet, s a természet szép hatása az ember tárgyi kultúrájára — e kapcsolatot, használati érték és szemet gyönyörködtető látvány egységét kívánja érzékeltetni a kiállítás, miként a rendező muzeológusok elmondták. A Rozmaring Tsz virágkötői elsősorban a paraszti kultúrában is jelenlevő alapanyagokból: rózsából, szegfűből, tulipánból, búzavirágból dolgoztak. E kompozíciók mellett XVIII—XIX. századi virágdíszes, festett tékák, szuszékok, padok és más parasztbútorok láthatók majd. A múzeum és a termelőszövetkezet közötti együttműködés folytatódik majd: a tudományos munkatársak a növénytermesztés történetével, a népművészet különböző területeivel kapcsolatos előadásokat tartanak a kertészet dolgozóinak. A kiállítás csupán hat napig látható, s ez érthető is, hiszen az élő anyagot naponta frissre cserélik a rendezők. A MA GYERMEKÉNEK Új Hófehérke A Gusztáv, és Mézga-soro- zatok alkotója, Nepp József újabb nagyszabású vállalkozásba kezdett: a Pannónia Rajz- és Animációs Filmstúdió negyedik, egész estés produkciójának munkálatait irányítja. — Az egyik legklasszikusabb gyermekmese, a Hófehérke és a hét törpe filmváltozatát készíti. Grimm meséjének címe ideiglenesen Hófehér néven szerepel a készülő produkciók listáján. Az alapmű a múlt században született, így jórészt a maitól alapvetően különböző erkölcs-, gondolat- és tanulságrendszert hordoz magában. A mai gyerekek is sokkal gyorsabban érnek. Felvetődött: a mesét .— egyes meséket — a fiatal nemzedék mai felfogóképességéhez, érdeklődési köréhez kellene alakítani. Helyi hagyomány; helyi érték EGY DÍSZÍTŐMŰVÉSZETI TANFOLYAM MUNKÁINAK BEMUTATÓJA Ügyes kezek. Ezzel a címmel rendeztek kiállítást a Nagytarcsai Falumúzeumban, a helyi kázimunkaverseny győzteseinek alkotásaiból. Az esemény újra jelzi, hogy ebben a községben valóban élnek még a népi hagyományok, hogy még mindig termékenyítő erőt jelent a régen szükségből, saját ízlés szerint létrehozott népi hímzés motívumkincse. Szükségből, hiszen ha a múlt század vagy a századelő parasztasz- szonya azt akarta, hogy a viseleti szokásoknak, igényeknek megfelelő ruha díszes is legyen, magának kellett, főleg a hosszú téli estéken, egymás mellé hímeznie a stilizált virágokat és madáralakokat. Biztató és intő jelek Ma természetesen egészen más a kézimunka, a díszítés indítéka. A boltban kapható anyagok a legváltozatosabb mintákat hordozzák, nem is olcsóbb az otthoni, kézi díszítés, mint a gyári. Mégis, mi magyarázata lehet, hogy egyre népszerűbbek az erdélyi, a kalocsai, a mezőkövesdi, vagy éppen a Galga-vidéki motívumok? Két alapvető oka lehet. Az egyik, hogy a látszólag egyszerű eszközökkel gazTV-FIGYELO Hétköznapok, a sok egyéb — hol többé, hol kevésbé méltányolt — vállalkozása között mindenképpen a javára kell írni a televíziónak, hogy al- kalmankint megpróbálkozik bizonyos tudományok szakszeri és elmélyült népszerűsítésével. A nézői emlékezet csekélyebb megerőltetése is elegendő az országos érdeklődést keltett anatómiai, genetikai sorozatok felidézésére, s ugyanígy az is könnyen az előfizetők lelki szemei elé kerül, ahogyan a maga közgazdasági tantételeit érvelgette dr. Agy. S ezzel máris elérkeztünk oda, hogy kimondjuk:' eddig kétféle formát öltött ez a most emlegetett tanítás. Az egyik •— a hagyományosabb — változata inkább egy-egy jeles szakember (Szentágothay János, Czeizel Endre) személyes közreműködésére épült, s inkább az egyetemi előadások formáját idézte; a másik adat- és érvcsoportosítás viszont a filmesek eszköztárát igyekezett hasznosítani. Azaz, egyszerre élt a riportkészítés lehetőségeivel meg az olyan színesítés!, élénkítési módozatokkal, mint például a rajz-, illetőleg animációs jelenetek egymás után sorolása. Ez a kettős út most közeledni, sőt egybefonódni látszik. Tanú rá a jelenleg futó, a Hétköznapok anatómiája című vállalkozás, amelyben egyszerre van jelen a szociológus szakember (Csepeli György); az utcai faggatózások képben és hangban rögzített garmadája; s helyenkint' a megmozgatott grafikák jelrendszere is megfigyelhető. Mindez pedig azért simulhatott így össze — vélhetjük immár e lét- és együttlétvizs- gálati képsor negyedik részét is látva —, mert sem a szorosan vett tudományosságtól, sem pedig a megfigyelés alá vett témától nem idegenek ezek a különben igencsak távoli sarjadzású eszközök. Mert végtére is kell egy rövidke eligazítás arról, hogy — mondjuk — mi az a sztereotípia (mások unos untig hallott ismételgetései nyomán, a kellő utánagondolás nélkül rögzült előkép); kell ehhez néhány jellegzetes, utcákon, tereken megörökített nyilatkozat, miszerint a példaként megidézett Hollandia az egyenlő a tulipánokkal, a facipőkkel, a sajtokkal; valamint kell még ehhez néhány kifigurázó, modellező kriksz-kraksz, amely az oly gyakori tantételgyártás hamisságát. fél érvényűsegét jellé szűkíti. Nem idegen tehát egymástól ez a hármasság, s — igaz?, nem igaz? — feltételezhetjük, hogy majd hasonló telekommunikációs okításokban részesülhetünk a jövőben is. Annál is inkább, mert az ismeretterjesztést mind többen igénylik, legyen szó bár ezekben a műsorokban a nagyvilág, avagy éppen, mint most. az emberi lelkűiét és gondolkodás kicsi dolgairól. Akácz László dálkodó, mégis páratlanul sokrétű népi díszítőművészet remekei semmit nem veszítettek szépségükből, .s az országos gyűjtőkörű múzeumoknak, a könyvkiadásnak, a tájházaknak köszönhetően újra egyre több emberhez jutnak el. A másik az, hogy öltözködésünk, lakáskultúránk a nagyipari termelés következtében ugyan demokratikusabb, de ugyanakkor személytelenebb is lett, mint korábban volt. Sokszor panaszoljuk az ipari formatervezés hiányát — ezt ugyan a kézimunka, a népi díszítőművészet, vagy tárgyformáló művészet egyedi darabjai nem ellensúlyozhatják, de legalább valami pótlékot nyújtanak. Más, a közművelődésre ható eredményei is vannak e tevélcinyságnék, amelynek jó gazdája néhány Galga menti község, inspirálója a helyi hagyomány. Vannak azonban olyan jelek is, amelyek szerint az évszázadok alatt kialakult motívumkincs tovább élése még azokban a községekben sem mindig biztosított, amelyekben az idősebb asszonyok még hordják a hagyományos viseletét. Nemrégiben az egyik ilyen településen népi művészkedők munkáit mutatták be, s. talán mondanom sem kell, hogy a kiállításon több volt a kovácsoltvas lámpa, a Miki-egeret ábrázoló subaszőnyeg, a folyóparti őzeket csodáitató gobelin, mint a helyi — egyébként szlovák — hagyományokat élesztő szőttes, hímzés. Ez az ellentmondás jellemzi egyébként a mai családi- ház-építkezést, lakberendezést, környezetformálást is sok helyen. Mondjuk így: tömegméretekben. Sorolhatnám használati eszközeinket, a régiektől csak stílusukban különböző dísztárgyainkat, de még a gyereknek vásárolt játékokat is. Maradjunk azonban a textíliánál, s annál a változásnál, amelyet a színvonalas ismeretterjesztő munka, a nevelés eredményezhet. Szaporítani kellene az olyan kiállításokat, mint amilyen Szentendrén a Népművészetek Házának bemutatója, azo'yan pályázatokat, versenyeket, mint amilyet Nagytarcsán rendeztek — s az olyan tanfolyamokat, mint amilyen a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtárban, a résztvevők munkádnak bemutatásával befejeződött foglalkozássorozat volt. Sokoldalú ismeretanyag Ennél az akciónál érdemes elidőzni, már csak azért is, mert hosszabb időszak, több mint két év munkájáról van szó. A megyei művelődési központ 1978 januárjában indította meg ezt a C kategóriás díszítőművészeti csoport- vezetői működési engedélyt adó tanfolyamat, három helyszínen; Gödöllőn, Monoron és Budapesten. A képzésre annál is inkább szükség volt, mert a megyében jelenleg működő mintegy huszonöt ilyen jellegű kör vezetőinek nagy része kedvtelésből (ez neun lenne baj, de) működési engedely nélkül vállalta az irányítást, s ez nem feltétlenül Kedvezően változtatta meg az íziéskuitúrát. A tanfolyam hatvanöt résztvevője elé azt a feladatot tűzték a szervezők, hogy ismerjék meg, őrizzék, a mai értékek közé illesszék be a tárgyalkotó népi kultúra kincseit, hogy az elméleti és a gyakorlati képzés eredményeként valóban alkalmassá váljanak egy-egy csoport vezetésére. A résztvevős lelkesedésének, s anyagi áldozatvállalásának, a tanío.yamveze.ő Petrás Anna népi. iparművész munkájának köszönhetően a lemorzsolódás ellenére végül is eredményesnek mondhatjuk a tanfoiyamot: harmincötén tették sikeres vizsgát. A hallgatók, a megye különböző településeiről érkezett pedagógusok, népművelőik és háziasszonyok voltak. A működési engedély átvétele után sokat tehetnek a népi díszítőművészet hagyományainak ápolásáért, szélesebb körben való megismertetéséért. Hogy ez így van, arra már a tanfolyam sokoldalú anyaga, az előadók személye és a nyári egy-egy hét intenzív munkája is biztosíték. Tanultak a résztvevők közművelődést, megismerték a művelődési intézmények hálózatát, foglalkoztak a szakági művelődés-elmélettel, néprajzzal, egyetemes és magyar művészettörténettel. Elméleti, gyakorlati foglalkozásokon ismerkedtek a különböző tájegységek motívumkincsével, ö.tés technikáival. Az eredményességet persze a zárókiállításon bemutatott hímzéseken is lemérhettük: egyformán szépre sikerűitek a kalotaszegi, torookói, mezőségi, a matyó, a buzsáki, a kalocsai motívumokkal készült munkák. S azok is, amelyek például a túrái fehér hímzés hagyományait használták fel. Szakbizottság kellene A tanfolyam tehát véget ért, mi lesz ezután? — kérdezhetjük. Azt hiszem, a csoportvezetők akkor dolgoznak majd sikeresen, ha elsősorban a helyi múlt, a helyi népművészet értékeire figyelnek, ha nem akarják a minták importálásává: uniformizálni a mai díszítőművészetet (ahogyan ezt nem egy háziipari szövetkezet teszi). Ami a megyei művelődési központot illeti: a Békés megyei példát követve azt szeretnénk, ha kialakulna a népi tárgyformálás helyi központja. Addig is, amíg ez létrejön, egy szakbizottság megszervezésére lenne szükség, amelynek tagjai a megyében működő • csoportok munkáját figyelve,' segítve biztosítanák a hagyományápolás szín von a'át, az egyes tájegységek jellemző mintáinak megőrzését. P. Szabó Ernő Í
