Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-05 / 103. szám

1980. MÁJUS 5., HÉTFŐ "4/fis f K/umw A száznegyvenedik közgyűlés Dudapesten ma kezdődik a Magyar Tudományos Aka­démia 140. közgyűlése. Az eseményre a fővárosban kerül sor, de természetesen az egész országot érinti. Nem­csak azért, mert az Akadémia országos testület, hanem azért is, mert a különböző akadémiai bizottságok ma már a testület keretein belül, de a helyi sajátosságok figye­lembevételével, gondos felmérésével, a regionális prob­lémák megoldásával segítik mind a tudomány, mind pe­dig a gazdasági élet fejlődését. A debreceni bizottság a Tiszántúl, a miskolci Észak- Magyarország, a pécsi a Dél-Dunántúl, a szegedi a Dél- Alföld, a veszprémi pedig a Dunántúl nyugati és északi részének sajátosságait szem előtt tartva végzi munkáját. A tudományra — és így a Magyar Tudományos Aka­démiára, a magyar tudományos élet legtekintélyesebb szervezetére — egyre nagyobb feladat hárul. Manapság a gazdasági fejlődés záloga éppen a tudomány és a techni­ka legújabb eredményeinek mind gyorsabb behatolása a mindennapi tevékenységbe. A Magyar Szocialista Mun­káspárt XII. kongresszusán is sok szó esett a tudomány­ról, szót kaptak a tudományos élet képviselői is. A hatá­rozat leszögezi, hogy a párt igényli a tudomány részvé­telét nemcsak a tudományos kutatásban, hanem az élet más területein is. A 140. közgyűlés egyben tisztújító közgyűlés is lesz. Az Akadémia választott tisztségviselői beszámoltak a legutóbbi öt évben végzett munkáról, ami nem csekély. Az Akadémia ugyan az ország tudományos kutatóinak csak. mintegy tíz százalékát fogja össze, súlya azonban ennél sokkal nagyobb. Az akadémiai intézetek kutatási területe felöleli a tudomány minden ágát. A magasszin­tű elméleti természettudományos kutatások mellett fog­lalkoznak olyan témákkal is, amelyek eredményei köz­vetlenül a gyakorlatban alkalmazhatók — nem a jövő­ben, hanem már ma is. A társadalomtudományok mű­velői az átfogó társadalmi mozgások, jelenségek mellett foglalkoznak a mindennapok gyakorlatához tartozó kér­dések elemzésével, s felméréseikkel, javaslataikkal alko­tó módon járulnak hozzá az egész országot, az életünket érintő kérdések megoldásához. Az öt napig tartó eseménysorozaton az Akadémia osztályai külön-külön üléseken ismertetik tudományuk eredményeit és jövőbeni feladatait, amelyek teljesítése nemcsak a tudomány, a tudományos kutatók, hanem mindnyájunk érdeke. Emiékezés a mártírokra A második világháború be­fejezése, a hitleri Németor­szág fölött aratott győzelem közelgő 35. évfordulója alkal­mából a Magyar Partizán Szö­vetség nácizmus üldözöttéinek bizottsága vasárnap koszorú- zási ünnepséget rendezett a rákoskeresztúri Kozma utcai temetőben a mártírok emlék­művénél. Az egybegyűltek azokra emlékeztek, akik a náci koncentrációs táborok­ban, a fasizmus véres gaztet­teinek következtében életüket vesztették. Gáspár Gyula, a NÜB ve­zetőségi tagja beszédében egyebek közt hangsúlyozta: — Különös hálával és szeretettel gondolunk a Szovjetunióra, amelynek legnagyobb része volt a győzelem kivívásában, s amely a fasizmus elleni harcban a legtöbb áldozatot hoz.a. Most, amikor megem­lékezünk a háború és a fa­sizmus áldozatairól, nem elég, ha csupán a múltra gondo­lunk. Egyidejűleg ismételten meg kell fogadnunk, hogy az újfasizmus, a militarizmus minden megnyilvánulásával szemben a legélesebben, a leghatározottabban fellépünk, bárhol és bármilyen formá­ban jelentkezzék is. A beszédet követően első­ként a NÜB nevében Novem­ber László elnök, Szőnyi Já­nos titkár és Gáspár Gyula koszorúzott. Ezután a kon­centrációs táborok volt fog­lyainak képviselői helyezték el a mártírok emlékművénél a kegyelet virágait. A tennivalók adottak Éjszakai ellenőrzések után Az ipari és mezőgazdasági üzemekben fellelhető szabály­talanságok késztették arra a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa munkavédelmi osztá­lyát: felhívással forduljon a megyében levő vállalatok veze­tőihez, hogy fokozottabban ügyeljenek a munkavédelem és a munkásvédelem szabályai­nak betartására. S ahol kell, tegyék meg a szükséges intéz­kedéseket A tapasztalatok azt bizonyí­tották, hogy elengedhetetlen egy újabb éjszakai ellenőrzés. A megye húsz vállalatának el­lenőrzése nem csupán az éjsza­kai, hanem a délutáni műsza­kokat is érintette. Az ellenő­rök arra figyeltek: milyen a két műszakban dolgozók hely­zete. felügyelet nélkül Arra is választ kerestek: hányán és milyen műszaki fel­tételek között dolgoznak. Sok helyütt azonban hiányzott a megbízott vezető, vagy ha volt is, nem tudta, hányán dolgoz­nak az üzem területén. A PEVDI szentendrei gyárában az éjszakai műszakban fel­ügyelet nélkül dolgoztak a munkások. Nem kell különösen bizonyítani, mekkora terhet vett volna baleset esetén a vállára a gazdasági vezető. Mégis — a tavalyi ellenőrzé­sekhez viszonyítva — javult a helyzet. Míg tavaly nagyon sok helyen egyéni védőfelsze­relés sem volt, most szinte mindenütt megtalálható. De nemcsak volt, hanem alkal­mazták is, sőt a megrongáló­dottakat ki is lehetett cserélni azonnal. Ez a pozitív fejlődés nem mindenhol lelhető fel a megyé­ben. A legsúlyosabb szabályta­lanságokat a Dunakeszi Ház­gyárban és a Váci Kötöttáru- gyárban tapasztalták a mun­kavédelmi ellenőrölj. A Ház­gyárban például tízezer darab­bal több elemet raktároztak a tárolótérben az engedélyezett­nél. A Váci Kötöttárugyárban a méreggel dolgozóknak vizs­gája sem volt, s nem tartották be a legelemibb munkavédel­mi szabályokat Azokon a he­lyeken, ahol több volt a kivet­nivaló, ott nem, vagy ritkán látták a gazdasági vezetőket éjszakai ellenőrzésen a beosz­tottak. Rossz telefonszám összegezve: általános hiá­nyosság volt az is, hogy a délutáni és éjszakai műszakok­ról hiányzott a szakképzett el­sősegélynyújtó. Ha volt, akkor is már több éve végzett tanfo­lyamot. Hiányos volt az első­segélynyújtó ládák felszerelé­se! Baleset esetén — hiszen így szól a munkavédelmi szabály — fontos, hogy mielőbb a hely­színen legyen a megfelelő szin­tű gazdasági vezető. Értesítésé­ről minden esetben gondoskod­ni kell! Ezt bajosan tudták volna megtenni Vácott és Du­nakeszin (a Kötöttárugyárban és a Házgyárban) mivel a bentlevőknek nem a jó telefon­számot adták meg, s hosszas tárcsázásra sem vette fel sen­ki a telefont. A gyors intézkedés pedig életet menthet. Ezt jól tudjuk, mégsem gondoskodtak erről minden helyen. A munkavé­delmi felügyelőknek pedig, in­tézkedni kell, ha úgy látják, ezzel a baleset elkerülhető. Ezért állították le a Nagyká- tai Telefongyárban, Gödöllőn a Ganz Műszerművek Gyárá­ban és az Alagi Tangazdaság­ban üzemelő gépeket. Mindezekre nem került vol­na sor, ha a gépek munkába állításakor szigorúbb a gaz­Pest megyét az ország egyik legzöldebb területeként tart­ják számon. Az exportképes, természetadta nyersanyagból a fából bővelkedik a megye: A területének 25 százalékát bo­rítja erdő. A Börzsönyben és a Pilisen a fenyő dominál, a lapos, alföldi jellegű térségek­ben akác- és nyárfaerdők hú­zódnak, s található bőven bükk, gyertyán, hárs és juhar is. Az összesen több mint 152 ezer hektárnyi erdőség bioló­giai egyensúlyának fenntartá­sáról, a növényi flóra és az állatvilág létfeltételeinek biz­tosításáról, a faállomány pót­lásáról a tíz évet átfogó, rész­dasági vezető. De sajnos, akad még olyan hely is, ahol a ter­melés az elsődleges, s nem szá­mít az emberek testi épsége. Ezért találhattak az ellenőrzé­sek során lógó vezetékeket, s a biztonsági előírásokkal ellen­tétesen működő kávéfőzőket. Jobb munkaszervezést Több helyen panaszolták a munkások azt is, hogy megfe­ledkeznek az üdítő italokról és teákról. Mégis a felsorolt hiányossá­gok ellenére megállapítható, a munka üteme gyakran veteke­dett a délelőtti műszakéval. Erre többen azt a magyaráza­tot adták, ilyenkor nincs egy­másnak ellentmondó utasítás. A munkaszervezésre azonban nem ártana jobban ügyelni, s a teljes műszakot kihasznál­ni, mert sokkal fárasztóbb tét­lenkedni, mint dolgozni. Az ellenőrzés lezárult. Ez persze nem jelenti azt, hogy ma vagy holnap nem jelenhet meg a szakszervezet munkavé­delmi ellenőre. Azonban mun­kájuk hatása csak akkor iga­zi, ha egyrészt a feljegyzéseik birtokában a vállalatok veze­tői intézkednek a hiányosságok megszüntetéséről. Erre alka­lom is lesz, hiszen mintegy 105 javaslatot fogalmaztak meg az ellenőrzés után. Ugyanekkor kilenc esetben a vezetők fele- lősségrevonását kérték. Négy gépet leállítottak. Sz. M. letes üzemtervek gondoskod­nak. A Pest megyei erdők gazdái — csaknem 40 ezer hektáron a termelőszövetkeze­tek, mintegy 100 ezer hektáron pedig az erdő-, fa- feldolgozó és vadgazdaságok osztoznak —, rendszeresen gondoskodnak az új csemeték telepítéséről. A termelőszövet­kezetekben megyei szinten évente 500, a nagy gazdasá­gokban pedig évente 20—25 ezer hektáron kerülnek földbe különféle értékes facsemeték. A kijelölt területeken a talajt már mindenütt előkészítették, s a növendékfák kiültetésére az elkövetkező napokban ke­rül sor. Tízéves ütemtervek Gyarapodó erdők a lankákon r^joszipS^m^n I 1892-1980 I Joszip Broz — aki később vette fel a Tito nevei — 1892. május 25-én született a horvát­országi Kumrovec faluban, szegényparaszti családban. Elemi iskoláit szülőhelyén végezte. 1907-től 1910-ig Sisakon lakatosmesterséget tanult. 1910-ben a horvátországi és szlavóniai szociáldemokrata párt tagja lett. 1911-től há­rom éven át előbb Zágrábban, majd Csehor­szág, Ausztria—Ma­gyarország és Német­ország nagy gépgyá­raiban dolgozott, s került kapcsolatba a munkásság harcával. Az első világháború kitörése után háború­ellenes propaganda terjesztése miatt le­tartóztatták és be­börtönözték. Szaba­dulását követően az orosz frontra került, ahol megsebesült és orosz fogságba esett. 1917-ben megszökött a fogolytáborból, és bekapcsolódott az 1917 júliusi pétervári munkásmegmozdulá­sokba. Később az omszki internaciona­listák soraiban fegy­verrel harcolt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzel­méért. 1920-ban hazatért, és Zágrábban belé­pett a Jugoszláv Kommunista Pártba. 1927-től a fémmunkás-szakszervezet zágrábi területi bizottságának titkáraként tevékeny­kedett. Forradalmi nézetei és tevékenysége miatt többször elbocsátották, le is tartóztat­ták és börtönbüntetésre ítélték. 1928-ban kom­munista propaganda vádjával ötévi szigorított börtönt szabtak ki rá. Kiszabadulása után föl­vette a Tito nevet, és illegalitásba vonult. A Jugoszláv Kommunista Párt horvátországi területi bizottságának tagjaként részt vett a JKP Központi Bizottságának munkájában; 1934-ben beválasztották a párt Politikai Bi­zottságába. A jugoszláv küldöttség tagjaként 1935-ben Moszkvában részt vett a Komintern VII. kongresszusán, s tagja lett a Komintern bal­káni titkárságának. Egy évvel később a JKP Központi Bizottsága szervező titkárává válasz­tották, s pártja döntésére hazatért Moszkvából. 1937-ben megválasztották a Jugoszláv Kom­munista Párt főtitkárává. Vezetése alatt, 1941. július 4-én fogadta el a párt azt a határoza­tot, hogy a megszállók és a hazaárulók ellen fegyveres harcot kell kezdeni. A második világháború idején Tito a ju­goszláv népfelszabadító hadsereg és a parti­zánalakulatok főparancsnoka. Ebben a tiszt­ségében elévülhetetlen érdemeket szerzett Ju­goszlávia népeinek, a fasiszta megszállók el­len vívott önfeláldozó harcában, az ország felszabadításában, majd később — a felsza­badító harc eredményeire támaszkodva — a sok nemzetiségű szo­cialista állam megte­remtésében. Miként a fegyveres harcban, a háború utáni időszak szocia­lista építőmunkájá­ban is kiemelkedő szerepet játszott, 1953-ig a kormány elnöke és honvédelmi miniszter, 1966-ig pe­dig a JKP, illetve a JKSZ Központi Bi­zottságának főtitkára, 1966-ban a KB elnö­kévé, az 1969. évi IX, kongresszuson pedig a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének elnökévé választották meg. 1954-től betöl­tötte a fegyveres erők főparancsnokának, 1953-tól pedig Jugo­szlávia államelnöké­nek (köztársasági el­nökének) a tisztségét; utóbbi posztra öt al­kalommal újravá­lasztották. 1974-ben Tito Jugoszlávia örökös elnöke lett. Joszip Broz Tito fáradhatatlan tevékenysé­gét több magas kitüntetés is méltányolta: legutóbb, 1977-ben nyolcvanötödik születés­napja alkalmából tüntették ki hazájában a Nép Hőse Érdemrenddel. Ugyanebből az al­kalomból a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa az Októberi Forradalom Érdemrendet adomá­nyozta Tito elnöknek, a Szovjetunió nagy ba­rátjának, a kimagasló internacionalistának. Tito egész életét a munkásmozgalom, a proletárforradalom eszméinek szolgálata töl­tötte be, a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom kiemelkedő egyéniségeként írta be nevét korszakunk történetébe. Az antiim- perialista harc élvonalában küzdve, az el nem kötelezett országok mozgalmának egyik meg­alapítójaként és vezéregyéniségeként, óriási nemzetközi tekintélyét mindenkor a békés egymás mellett élés alapelveinek érvényesíté­séért vetette latba. Azt vallotta, hogy Jugo­szláviának szocialista úton, soknemzetiségű, egységes államként kell előrehaladnia, nem­zetközileg az el nem kötelezett országok moz­galmának tagjaként, s hogy fejlesztenie kell a párt- és államközi kapcsolatokat a szocia­lista országokkal. Gyászfelhívást adtak ki Beigrádbaa A Jugoszláv Kommunis­ták Szövetsége Központi Bi­zottságának elnöksége, vala­mint a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság állam­elnöksége vasárnap este gyászfelhívásban tudatta — mint az első oldalon közöl­jük —, hogy Tito elnök el­hunyt. A gyászfelhívás a továb­biakban méltatja Ti tót, aki egész életében harcolt a mun­kásosztály, az egész dolgozó nép érdekeiért és történelmi céljaiért, a jugoszláv nemze­tek és nemzetiségek legneme­sebb eszméiért és törekvései­ért. A gyászjelentés hangsú­lyozza, hogy Tito hat évtize­den át erősítette a jugoszláv kommunisták sorait és az utóbbi négy évtizedben a párt legmagasabb tisztségét visel­te. A gyászfelhívás mélységes elismeréssel adózik az elhunyt elnöknek azért, hogy a szocia­lista Jugoszlávia élén állva nagy mértékben hozzájárult az ország tekintélyének növe­léséhez. A gyászfelhívás hangsúlyoz­za, hogy Tito elnök forradal­mi munkássága örökre része lesz a jugoszláv nemzetek és nemzetiségek, valamint az egész szabadságszerető embe­riség történelmének. Emlékeztet arra is, hogy Titónak sikerült újjászervez­ni, megerősíteni és mozgósí­tani egy kis létszámú pártot az előretörő fasizmussal szem­ben, bizonyítva, hogy csak olyan párt képes harcot vív­ni a szocialista eszmékért, amely mélyen gyökeredzik a tömegekben és azzal együtt küzd. A gyászjelentés különö­sen Titónak azt az érdemét hangsúlyozza, hogy állhatato­san irányította az antifasiszta küzdelmet a túlerőben levő ellenség ellen. A gyászjelen­tés emlékeztet arra, hogy amikor egész Európát meg­szállva a fasizmus hatalma teljében volt, a Tito vezette nemzeti felszabadító hadse­reg egy szabad területet te­remtett az elnyomott Európa szívében. A jugoszláv nem­zeti felszabadító hadsereg és a partizánalakulatok harcuk­kal igen jelentős részévé vál­tak az antifasiszta szövetsé­ges erők átfogó frontjának. A gyászfelhívás hangsúlyoz­za: a jelen és jövő nemzedé­kei nem fogják elfelejteni, hogy a jugoszláv nemzetek és nemzetiségek testvérisége és egysége „a jugoszláv for­radalom és Tito által vállalt kötelezettség”. Tito mindenkor hangoztatta, hogy az egység megőrzése és megszilárdítása, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saságnak, mint az egyenjogú népek és nemzetiségek közös­ségének kiépítése létérdek. Tántoríthatatlanul harcolt a nacionalizmus és a sovinizmus, egyik nemzetnek a másik nemzet feletti uralma és he­gemóniája ellen. Tito elnök a hadsereg leg­felsőbb parancsnoka és megte­remtője. Ő indította el a nép­felszabadító háborút. Tito volt a fegyveres felkelés stratégiá­jának és taktikájának megte­remtője. Tito hitt a mun­kásosztály és a dolgozók al­kotó erejében. Meg volt győ­ződve, hogy a szocializmusnak a dolgozó ember szolgálatában kell állnia, és hogy a munkás- osztály államában magának a munkásosztálynak kell döntő szerepet betöltenie. Tito Jugo­szláviájának külpolitikája — mutat rá a felhívás — megfe­lel a mai világ haladó politi­kai követelményeinek. Jugo­szlávia mindig határozottan lépett fel az imperializmus el­len. Ö volt az el nem kötele­zettség politikájának és moz­galmának egyik alapítója. Ö volt az, aki különös mérték­ben járult hozzá a szocialista Jugoszlávia nemzetközi tekin­télyének megerősítéséhez. Fá­radhatatlan harcosa volt a né­pek és államok közötti egyen­jogú politikai és gazdasági kapcsolatok kialakításának. Az ő fáradozásainak köszönhető, hogy Jugoszlávia baráti kap­csolatot tart fenn és együtt1- működik a világ minden kon­tinensének országával. A gyászfelhívás felszólítja a jelen és a jövő nemzedékeket hogy Tito szellemében folytas­sák az ő nagy ügyét A jugoszláv államelnökség illése A Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság elnöksége Lazar Kolisevszki alelnök el­nökletével vasárnap este Beíg- rádban ülést tartott. Az ülés egyhangú határozat­tal megállapította, hogy az al­kotmány 328. cikkelye értel­mében Joszip Broz Tito halá­la következtében Lazar Koli­sevszki alelnök ezennel átvet­te a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság államfői tisztét. Az államelnökség alelnökévé egyhangúlag Cvijetin Mijato- * vicsot, az elnökség tagját, a Bosznia-Heroegovinai Köztár­saság képviselőjét választották meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom