Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-25 / 121. szám
Az ember legyőzi a természetet Képek az űrhajózás történetéből 1957. november 3.: egy híres esemény — élőlény a világűrben. Képünkön: a Szputnyik—2. utasa, Lajka kutya, az első űrélettani kísérlet alanya A Holddal való ismerkedés után kutatórakéták indultak a távolabbi bolygókra. Képünkön: a szovjet Venyera (Vénusz) sorozat egységeinek célja az Esthajnalcsillag titkainak felderítése volt. 1975. július 15—24.: újabb történelmi esemény — a Szoiuz—Anollo program keretében, több éves felkészülés után. sor került az első szovjet—amerikai űrrandevúra. Képünkön: az összekapcsolódott űrhajók és a két legénység 1969. július 16—24.: újabb mérföldkő a világűr meghódításában — az amerikai Apolló—11. legénysége a Hold felszínére lépett. Képünkön: ez még csak egy földi próba volt, de a valóságban is épp így hajtotta végre a kőzetgyűjtést a Holdon Neil Armstrong és Edwin Aldrin 1978. március '2—ló.: az első nemzetközi legénység az űrben. Képünkön: a szocialista országok közti együttműködési tervek valóra váltása során először csehszlovák űrhajós, Vladimir Remek vett részt — a szovjet Gubarev kíséretében — a Szaljut űrállomás munkájában A SZOCIALISTA országok űrkutatási együttműködési programjában különleges helyet foglal el a szocialista országok állampolgárai bevonásával kialakított nemzetközi legénységek tudományos repülési programjának, előkészítése és végrehajtása. Sikeresen folyik azoknak a programoknak - az előkészítése, amelyeket a magyar, a kubai, a mongol, a román és a vietnami űrhajósoknak kell majd végrehajtaniuk az orbi- tális állomások és az űrhajók fedélzetén végzendő munkájuk időszakában. Hangsúlyoznunk kell, hogy o nemzetközi űregyüttesek repülése során végrehajtandó tudományos programok egységes egészet alkotnak, s mindegyik nemzetközi repülés az egységes program teljesítése egy- egy szakaszának tekintendő. A Szaljut—6. állomás, valamint a Szojuz- és a Progressz űrhajók repülései lényegesen kibővítették a szocialista országok űrhajózása fejlődésének technikai lehetőségeit. Noha a Szaljut—6. sok tekintetben hasonló is elődjeihez, több dologban jelentősen eltér tőlük. Vegyük *orta a Szaljut—6. egyes mutatóit. Az állomás hossza' 15 méter, maximális harántmérete nyitott napelemekkel számítva kb. 17 méter, tömege pedig 20 tonna körül van. AZ állomásnak két csatlakozó szerkezete van, ennélfogva az állomás egyidejűleg két szállító űrhajó fogadására képes. Lényeges kérdés az állomással együtt a kozmoszba juttatható tudományos berendezés meny- nyisége, mivel az állomást már nem kell a rajt előtt a Földön igen nagy mennyiségű élelmiszerrel, üzemanyaggal, sűrített gázokkal megterhelni, hiszen két szállító űrhajó egyidejű dokkolásának lehetősége esetén a készletek speciális szállítóeszközök segítségével könnyen feltölthetők. ELŐDEITŐL ELTÉRŐEN ennek az állomásnak tökéletesebb berendezése van a vizuális és az automatikus tájoláshoz, a bonyolult navigációs feladatok megoldására. A A Szaljut—6. orbitális állomáson felszerelt érzékenyebb hőszabályozó rendszer lehetővé teszi a levegőköZeg hőmérsékletére és nedvességtartalmára vonatkozó állapotjellemzü.. jobb fenntartását. Az orbitális állomás minden rekeszében meghatározott mikroklímát, földi gázösszetételt és légnyomást biztosítanak, jobbak a szellőztetési feltételek. Némileg módosították a belső helyiségeket, amelyek kényelmesebbekké váltak. A fülkék padlóját, mennyezetét és falait borító dekoratív anyagok sötét és színes tó- nusúak, antitoxikusak és tűz- állóak. A legénységnek rendelkezésére 411 tus (eZ az állomások korrábbi modifikációin nem volt), izolált vizes blokk, gyógyszertár, speciális víz- és élelmiszertároló. A Föld természeti kincsei távkutatási módszereinek fejlesztése céljából a különböző földi képződményekről készítendő kozmikus felvételekhez az orbitális állomáson több zó- nás MKF—6M fényképezőgépet helyeztek el. A múlt év folyamán az űrhajósok által irányított Szaljut—6—Szojuz—32 tudományos kutató komplexumban folytatódtak a munkálatok. Pályára állították a Szojuz—33 pilótás űrhajót. A lakott orbitális államásra három Progressz automata teherűrhajóval berendezést, üzemanyagot stb. szállítottak. 1979-BEN AZ ÜRHAJÖSOK által irányított Szaljut—6— Szojuz tudományos kutató komplexumon egy sor kísérletet hajtottak végre. Folytatódtak a Szplav és Krisztall berendezések segítségével végzett kísérletek annak tanulmányozására, hogyan hat a súlytalanság különböző anyagok előállításánál a technológiai folyamatokra, valamint az anyagok tulajdonságaira. A Sziréna elnevezésű szovjet—lengyel technológiai kísérletben „higany-kadmi- um-tellur” vegyületeket, valamint ólmot és szelént tartalmazó összetételeket használtak. A szovjet és NDK-beli szakemberek által kidolgozott Berolina elnevezésű kísérlet célja „bizmut-antimón” félvezetők, valamint különleges optikai tükör előállítása volt. A Morava elnevezésű szovjet— csehszlovák kísérlet során klór tartalmú fémek eutektikumait és „germánium-kén-antimón” üvegszerű félvezetőket állítottak elő. A Pirin elnevezésű szovjet—bolgár technológiai kísérlet során cinkegykristályokat és nagyon könnyű, a vízben el nem merülő habalumíniumot állítottak elő. 1979-ben az orbitális állomás fedélzetén az űrhajósok munkaidejük jelentős részét a természeti kincsek és a környezet tanulmányozásának szentelték. Erre egyaránt felhasználták mind a vizuális megfigyeléseket, mind pedig a földfelszín és a világóceán MKF—6M és KATE—140 készülékekkel való fényképezését. V. LJAHOV ÉS V. RJUMIN szovjet űrhajós pilóták 1979- ben új, 175 napos időtartam- rekordot állítottak fél az űrrepülésben. Május közepén telt el Leonyid Popov és Vale- rij Rjumin űrhajósok orbitális repülésének első hónapja a Szaljut—6—Szojuz—35— Progressz—9 orbitális komplexum fedélzetén. Az űrhajósok folytatják az orvosi kísérleteket, a kozmikus anyagismerettel kapcsolatos kísérleteket, naponta megfigyelik és fényképezik a Föld felszínéta természeti kincsek kutatása és a környezet tanulmányozása céljábólA kozmikus tér kutatásában való nemzetközi együttműködés programja szerint 1979- ben föld körüli pályára állították az Interkozmosz—19 és az Interkozmosz—20 mesterséges holdakat. Ugyancsak felbocsátották a Vertikal—8 geofizikai rakétát. A? Interkozmosz—19 felbocsátásának célja a Föld ionoszféra-szerkezetének = a hullámfolyamatok sajátosságainak és a rádióhullámok ionoszférikus plazmában való terjedésének komplex kutatása. Az Interkozmosz—20 szput- nyik azt a célt szolgálja, hogy kifejlesszék a világóceán és a földfelszín komplex vizsgálati módszereit, valamint a tengeri és a földi állomásokról a tudományos információ automatikus begyűjtésére szolgáló rendszereket. A Vertikal—8 geofizikai rakétát azért bocsátották fel, hogy folytassák u Nap rövidhullámú kisugárzásának komplex .vizsgálatát. FOLYTATÓDOTT a kozmikus technikai eszközök segítségével korábban kapott információk feldolgozása. A legérdekesebb asztrofizikai eredmények közé tartozik a keményröntgen- és a lágy gamma-sugárzás felerősödéseinek és elcsitulásainak vizsgálata azzal a berendezéskomplexummal, amely magában foglalta a Venyera—II és Venyera—12 önműködő bolygóközi állomásokon, valamint a Prognoz—7 mesterséges holdon elhelyezett francia műszereket is. Az ezekről az objektumokról származó információ elemzése lehetővé tette annak a következtetésnek a levonását, hogy az említett sugárzásimpulzusok galaktika! eredetűek. Bebizonyosodott, hogy a kemény sugárzás impulzusainak több típusuk van, amelyek jellegükben különböznek egymástól. Következtetésképpen a szocialista országok együttműködése az Interkozmosz-program keretében az űrkutatások és gyakorlati felhasználásuk nagyon széles skáláját öleli fel, központi helyet foglal el a kozmosz tanulmányozásának és r birtokbavételének nemzetközi programjaiban. K. B. Clpkln Tudományos programok Együttműködés a kozmoszban i
