Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-25 / 121. szám
4 1980. MÁJUS 25., VASÁRNAP Várnai Zseni SVÉD ZENEI NAPOK AZ ÓCSAI KULTURÁLIS NAPOK NYOMÁN Nyitókoncert Solymáron GAZDAG PROGRAM, KÜLÖNLEGESSÉGEKKEL köszöntése A József Attila-díjas költőnő 90. születésnapja alkalmából ünnepséget tartottak szülőfalujában, Nagyvázsony ban. A művelődési házban Har- math István irodalomtörténész méltatta munkásságát. Várnai Zseni 1908-ban színészdiplomát szerzett Budapesten, de nem lépett színpadra. A következő években Peterdi Andor felesége lett, s az ö révén került a munkás- mozgalomba. Első , versét 1911-ben írta Anyaság címmel, a Népszavában. Majd egymás után jelentek meg a nyomort, a bűnt, a társadalmi igazságtalanságot vádoló versei. Katonafiamnak! nagy hatású verse 1912 májusában jelent meg, de 1918-ban is forradalmi erővel hatott. Első kötete 1914-ben ezzel a címmel jelent meg, a második a Gracchusok anyja 1916-ban. Költészetének kiteljesedése ez a kötet. A közélettől visszavonult, nagyszerű asszony 1943—44-ben egy antifasiszta csoport élén tevékenykedett. Első alkalommal rendezik meg hazánkban a svéd zene napjait, május 25-től június 1-ig kiváló svéd muzsikusok közreműködésével, mai modem svéd zeneszerzők alkotásaiból hangvesrenysorozatot rendeznek Budapesten és az ország több városában. A fesztivál ünnepélyes nyitó- hangversenyének színhelye holnap délután a solymári művelődési házban lesz, ahol a debreceni Kodály Kórus mai svéd és magyar zeneszerzők műveit tolmácsolja. Ugyanezen a napon a váci állami zeneiskolában a kórusok országos tanácsa rendezésében kiváló magyar énekkarok — a Liszt Ferenc kamarakórus, a Vox Humana énekkar, a Monteverdi kamarakórus — svéd kórusműveket szólaltatnak még. Május 26-án és 27-én a szombathelyi szimfonikus zenekar Nagykanizsán, illetve Zalaegerszegen játszik svéd műveket. Kari Erik Welin, korunk legjelentősebb orgona m ^vészeinek egyike Szegeden és Budapesten ad koncertet. A Szegedi Dóm-, ban május 26-án és a' Zene- akadémia nagytermében május 27-én este hét-hét orgonaművet tolmácsol a művész. Az 1969-ben alakult hattagú Harpans Kraft modern kamarazenei együttes is első ízben jár Magyarországon: Miskolcon, Szolnokon és a budapesti Zeneakadémián öt művet játszik, köztük a magyar származású Maros Miklós Taglejtések című művét, valamint Schönberg 1912-es alkotását, a Pierrot Lunaire-t. Május 31-én Carl Rune LarsTV-FIGYELÓ HäjtdS. Egy igazán jellegzetes példa történetté formálásával mutatta be a Családi kör péntek esti műsora, hogy voltaképpen mi is az a hajtás. Mármint az emberi igyekvés- nek az a túlhajszolt, idegőrlő és izomfárasztó változata, amely manapság oly sok família életét szabályozza, illetőleg teszi tönkre. Aki végigfigyelte ezt a szóban forgó ötven percet, az tudhatja, hogy egy olyan kedves és ifjú házaspár állítódott elénk, amely asszonyának és férjének szinte a mániájává vált a gyarapodás: minél előbb minden szükséges holmit beCsíliagváros. Három estén át a Csillagvárosban — ebben az űrhajósokat kiképző központban — vendégeskedhettünk, mégpedig úgy, hogy ebből a kedden, szerdán és csütörtökön vetített riportfilmből nem hiányzott sem tudomány, sem pedig az érzelmeket meghullámoztató élmény. Szinte a szó szórós értelmében végigtapasztalhattuk azokat a különös körülményeket, amelyekben élnek és dolgoznak a kozmonauták. Akácz László son karmester vezényletével a Magyar Állami Hangverseny- zenekar ad koncertet. A Zene- akadémia nagytermében ez alkalommal három modern zenekari művet mutatnak be Greta Rikson és Kari Erik Welin zongoraművész közreműködésével. A svéd napok befejező, Zeneakadémiai hangversenye Greta Erikson zongoraestje lesz — modern skandináv művek mellett Debussy, Liszt alkotásait, valamint Beethoven esz-dúr szonátáját szólaltatja meg. Megismerni és megőrizni Tartósnak ígérkező élmény birtokába juthattak mindazok, akik meghallgatták az ácsai műemlék templomban a Vox Humana énekkar hangversenyét. Igaz, az ócsai öregtemp- lomnak, hazánk e ritka építészeti remekének megtekintése már önmagában is élmény, így nem csoda, hogy a részvétel a kivételes akusztikájú épületben adott hangversenyen különösen az. Az idei ócsai kulturális napok rendezvénysorozatának látogatói nívós programok között válogathattak. Az eseménysor gerincét két komolyzenei produkció jelentette (a Collégium Musicum együttes is fellépett a román kori templomban), valamint az Eg- ressy Gábor Művelődési Házban rendezett kiállítás. Közös műhelyből Monumentális táj. Ezt a címet adta Barcsay Jenő annak a grafikájának, mely a művelődési ház eredetileg ifjúsági klubnak helyet adó, de rövid idő alatt, kifogástalan kiállítóteremmé átalakított helyiségében a fő helyet foglalta el. Az itt bemutatott 18 alkotás között nemcsak Barcsay, hanem Komiss Dezső és Deim Pál egy-egy műve is szerepelt. Aki valamelyest ismeri a községi tárlatok képanyagát, joggal teheti fél a kérdést, hoigyian került Ócsára az európai hírű mestereket is felsorakoztató, helyét a főváros bármely kiállítótermében megálló szitanyemat-kollek- ció? A választ dr. Hann Ferenc művészettörténész, a szentendrei Ferenczy Múzeum munkatársa adja meg, aki nemcsak a kiállítás rendezője volt, hanem az ahhoz készült katalógus összeállítója is. — Régóta foglalkoztatja a közművelődés szakembereit a vándorkiállítások ügye. Most a Szentendrén létrejött grafikai műhely, illetve a Pest megyei Műtárgybank lehetőséget kínál arra, hogy a kis települések lakóinak vizuális kultúráját alakítsuk, fejlesz- szük, hogy valóban értékes alkotásokat juttassunk el az úgynevezett fehér foltokra. — A szentendrei grafikai műhelyben kevés, mindössze 30 példányban készülnek — hozzáértő nyomdász, Lipták Mihály közreműködésével — a sokszorosított grafikák. Valamennyi példányt ellátunk a grafikai műhely védjegyével, ami garancia arra, hogy harmincnál több nem kerül ki egy-egy műből. A sokszorosított alkotások közül egy a Ferenczy Múzeum, egy a grafikai műhely, kettő a megyei műtárgybank tulajdonába kerül. A többit kispénzű emberek számára is megfizethető áron értékesítjük majd a grafikai műhely házának földszintjén, legkésőbb az idei Szentendrei nyárra megnyíló boltban — teszi még hozzá befejezésül dr. Hann Ferenc. Igazságos véletlen A Szentendrei művészek grafikái címmel Ócsán megrendezett tárlat akár a szentendrei grafikai .műhely és a megyei műtárgybank premierjének is tekinthető. Ezt a kollekciót a jövőben a megye több, kisebb és nagyobb községének, elsősorban azoknak a településeknek a lakói láthatják majd, ahol eddig szinte megoldhatatlan problémának tűnt a nívós tárlatok rendezése. Nem túlzá* hát, ha azt állítjuk, hogy a vizuális kultúra fejlesztésének fontos, és minden bizonnyal új korszakot nyitó állomása a Magyarországon első ízben megalakult megyei műtárgybank létrejötte. A véletlen hozta úgy, hogy erre a jelentős eseményre, a már meglevő alkotások első bemutatására éppen Öcsán került sor. Ebben az esetben azonban a véletlen megérdemli az igazságos jelzőt. Négy év alatt Földiné Hajdú Anna, az Eg- ressy Gábor Művelődési Ház igazgatója, az ócsai kulturális napok szervezője nem volt könnyű helyzetben. Munkáját ugyanis nemcsak az nehezíti, hogy kevesen (a gazdasági előadóval együtt mindössze ketten) dolgoznak a művelődési házban, hanem a terem, a hely hiánya is. — Egyáltalán, hogyan született meg a kulturális napok megrendezésének gondolata? — Szerettük volna, hogy országos hírű műemlék templomunk ne álljon kihasználatlanul. Így született az ötlet, hogy rendezzünk benne hangversenyeket, olyan énekkarok, együttesek részvételével, amelyek meghallgatására legfeljebb csak a fővárosban van lehetőség. Aztán szerettük volna azt is, hogy legalább egyszer egy évben, képzőművészeti kiállításra invitálhassuk az embereket. Négy év tapasztalatának birtokában mondhatom, sikerült megvalósítani vágyainkat. Kaffan Éva ' A ' * LÁTOGATÓBAN CSUKA ZOLTÁNNÁL Építi a hidat a népek között szerezni. Közben pedig? Közben pedig sem elegendő idő, sem elegendő figyelem nem jut arra a szintén kedves két kicsire, akik mindhiába várják, hogy a sok ígérgetés, biztatás után tényleg feljussanak Pestre állatkertet és Vidámparkot járni. Ezért aztán — nem volt éppen szívderítő végigfigyelni — ők maguk akarták megcselekedni azt a föl- majd hazavonatozást, jelképesen és ténylegesen különválva az egészen másképp gondolkodó és cselekvő szülőktől. így kerültek még idejében rendőrkézre, s így keveredtek haza — mármint abba, az otthonnak kevéssé nevezhető, otthonba. Mert tényleg: milyen családi fészek az olyan, ahol a két-, illetőleg többműszakozás során alig látja egymást a kimerült mama és a még kime- rültebb papa; ahol a legfőbb gondok közé léphet elő, hogy van-e szőnyeg vagy nincs szőnyeg; s ahol szintén kardinális megfontolnivalóvá emelkedik annak az automata mosógépnek a hazahozatala. Közben pedig — hallhattuk a 'néző nagy örömére ismét megnyilatkozó Ranschburg Jenőtől — éppen az utódok nevelésére legalkalmasabb hónapok. évek futnak tova úgy, hogy szinte idegenné távolodik a legközvetlenebb rokon: előbb meglazulnak, majd elszakadoznak azok a bizonyos érzelmi szálak. Dicséretére e Péterről és Juliról szóló tanmese készítőinek, mindez kellőképpen sarkítva mutatta meg magát —, de nem annyira, hogy túlontúl kilógjon a didaktikai lóláb — s szintén úgy. hogy amilyen tapintatos, olyan érvaaz- dag volt a látottakhoz fűzött magyarázat. A nézőknek igencsak tetszhetett tehát ez a nagyon mai és nagyon jellegzetes történet, amelyhez majd’ minden valóságos családban gyűithető ilyen-olyan adalék. Ezért hát van ok a reményre, miszerint sokfelé ’magukba szállnak az érdekeltek, és úgv határoznak, hogy mégiscsak fontosabb annak a kislánynak vagy kisfiúnak az eligazítása, mintsem az: mikor, mennyit és hogyan terem az a szintén oluszforin- tok előteremtése céljából kibérelt telek... — Olyan korszerűen egyszerű a lapostetejű ház, hogy fel sem tűnik modernsége. Igesj, így kellene építkezni mindenhol, mondanánk, ha nem tudnánk, hogy majdnem fél évszázados az épület; Molnár Farkas, a Bauhausban dolgozott barát alkotása. Újvidékről 1933-ban érkezett ide Csuka Zoltán, a költő, műfordító, folyóirat-szerkesztő. Vagy inkább irodalomszervező, a Duna menti népek barátságának elmélyítésén fáradozó közéleti ember? Akárhogy nevezzük, igazat mondunk. A bejárat mögötti Borsos Miklós szobor, a tömör, tiszta vonalú nőalak azt jelzi, sohasem hiányzott ebből a házból a csöndes, szelíd derű — a lakóház mögötti Jószomszédság könyvtára pedig azt, hogy nem hiányzott a következetesség, az áldozatkészség, a teljes élet vágya sem. Ahogyan az egyik Csukaversben áll: Minden reggel mint óriás szem, / Lassan kinyílik kerekre kitágul; / S benéz hozzám a kéklő végtelen. Versekkel, folyóiratokkal Már magával a létével is jelzi ezt az 1976-ban alapított, a gyűjteménnyel együtt a városi tanácsnak adományozott, több ezer kötetével a mai érdi köz- művelődést szolgáló könyvtár —. s még inkább ezt bizonyítják a fontos műveket őrző helyiségek polcain sorakozó folyóiratok, könyvek. A Jugoszláviában 1922-ben indított első magyar nyelevű folyóirat, a Szabadkán szerkesztett Ütőt veszi kezébe Csuka Zoltán, aki a Tanácsköztársaság leverése után emigrált a Horthy- Magyarországról. Azután a Vajdasági Galéria című, Balázs G. Árpád festőművésszel együtt készített, az egymás mellett élő nemzetiségek jeleseinek portréit megrajzoló kötetről beszél. A másik polcon Szenteleky Kornél halotti maszkja, azé az emberé, akivel Csuka 1932-ben indította meg a jugoszláviai magyar irodalom számára oly jelentős fórumot teremtő Kalangya című folyóiratot. — Amikor Szenteleky Kornél meghalt, s én még a Kalangyát szerkesztettem, már akkor elhatároztam, hogy életem az egymás mellett élő népek közelítésének szentelem. Hogy vállalják egymást, hogy elsősorban egymás irodalmát ismerjék meg, s csak azután a nagy népekét Amikor hazatértem, a Látóhatár című folyóiratban igyekeztem ezt a gondolatot szolgálni; jugoszláv irodalmi estet szerveztünk Budapesten, magyart Belgrád- ban. Én ennek az eszmének szentelte életét is — teszem hozzá magamban már a dolgozószobában, a hazai versesköteteket lapozgatva. Első könyveit expresszív, dadaista hang jellemzi. A barát, Szenteleky írta az 1932-ben megjelent Tűzharangról; .. .azután elvonulnak a rettenetes fellegek, lehullanak a hályogok és tiszta lesz minden. Minden megoldódik egy tiszta, soha nem ismert harmóniában. Új népek, új munkások jönnek, hogy felépítsék az új világot. Mondani sem kell talán, hogy a könyvben a fasizmus fenyegetésének felismeréséről, a jövő szocialista társadalmának igenléséről van szó. A stílus ugyan később változott, de ez a tartás jellemezte később is a költő Csuka Zoltánt. Egyszemélyes intézmény — A tizenkét Újvidéken töltött év eredményezte — mondja —, hogy kezdettől fogva ösz- szekapcsolódott saját költészetem és a műfordítás. Ez az időszak döntő jelentőségű volt az életemben, képet kaphattam róla, milyen régi a szer- bek, horvátok, magyarok közötti barátság. Kezdetben elsősorban a nálunk ismeretlen klasszikusokat fordítottam. Ja- kov Ignjatovicról regényt írtam A szentendrei rebellis címen; nagyon szeretem Krle- zát, nemrégen jelent meg — Dudás Kálmánnal együtt — magyarra átültetett novelláinak gyűjteménye, Az ezer egy halál, s Ivó Andricot, akitől legutóbb a 23 évig írt befejezetlenül maradt regényt, az Omdr pasát fordítottam. And- ric egyébként halála előtt Herceg Noviban az egész művet felvázolta előttem. A személyes kapcsolat emlékét fénykép is őrzi. Fél évvel a Nobel-díjas író halála előtt látogatta meg őt Csuka Zoltán, s a Híd a Drinán című regény ötödik, százezer példányban megjelent magyar nyelvű kiadását adta át. A mű természetesen a magyar tv-nézők- nek, olvasóknak szóló ajánlással érkezett vissza ... Amikor a hatvanas évek végén a szerb Matica kitüntette Csuka Zoltánt, az akkori elnök, Minden Leskovac azt mondta róla: annyit tett a két irodalom közelítéséért, mint egy egész intézmény. Valóban, a száznál több mű, a kétszáznál több lefordított kötet óriási munkát jelent. És sokszor egymástól igen különböző feladatokat. Éppen Csuka írta például Krlezáról, hogy nyelve gazdagon hullámzó, kavargó, sodró erejű, merész képekkel, hasonlatokkal, asszociációkkal telített, s Ivó Andricról, hogy szinte kőbe vési mondatait, megtölti belső tartalommal, kerüli a rikító színeket, nyugodtan zengő hangon mesél. Hogy milyen színvonalon oldotta meg feladatát Csuka Zoltán, arról beszéljenek Krleza sorai, amelyeket a magyarul jól beszélő író akkor vetett papírra, amikor kaj-horvát nyelven írt balladáit Csuka Zoltán lefordította: az ön nyelvén, az ön magyar mondataiban, beszéde dinamikájában, képei meggyőző egyezésében sok olyan elem van, ami olyan frappánsan, meglepően hat, hogy ezeknek a véres balladáknak a szövegét helyenként úgy olvassa az ember, mintha a közvetlen magyar hangszerelés eredetijét olvasná! Csuka Zoltán antológiákat szerkesztett, fordított a délszláv költészetből, 1963-ban jelent meg A jugoszláv népek irodalmának története című műve, amelyért József Attila- díjat kapott. Sorolhatnánk azokat az eredményeket, amelyekkel a népeket összekötő híd építéséhez hozzájárult, az is fontos azonban: hogyan vélekedik a másik parton folyó munkáról? — A kapcsolat, a barátság régi — válaszolja. — A délszláv fordítók közül említést érdemel a szerb Mladen Leskovac, Enver Colakovic, aki a magyar költészet nagy antológiáját állította össze, tőlem is fordított egy kötetre való verset. Az utóbbi időben különböző jugoszláviai kiadók kezdeményezésébe széles körű fordítói tevékenység bontakozott ki. A magyar irodalom baráti ai közé tartozik például a Petőfit, József Attilát, Adyt fordító fiatal Daniló Kis. ' A Uj regényt keres... Búcsúzunk. A hetvenkilenc éves Csuka Zoltán a kapuig kísér bennünket. Útközben az Érdhez kötődő írók terveiről beszél. Űj regényt is keres, amelyet magyarra ültetne át. Említi ugyan, hogy a mai modernek már távol állnak tőle, hogy ezek a művek már a tehetséges fiatal fordítókat várják. Én mégsem féltem attól, hogy nem talál kedvére való munkát. P. Szabó Ernő A jószomszédság könyvtára 4 I
