Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-21 / 117. szám
map A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA I. ÉVFOLYAM 15. SZÁM 1980. MÁJUS 21., SZERDA Mit rejt a hatvan százalék? Lépcsőfok az iskolához Sikeres előkészítő az óvodában Egy üzem — egy iskola Babzsáktól a táncruháig — Mit jelent önöknél, az ÉRUSZ-ban ez a fogalommá vált mozgalom: egy üzem — egy iskola? Nagy Mihályné, az Érdi Ruhaipari Szövetkezet elnöke: — Magunk között sokszor úgy fogalmazunk: egy üzemqt és — sok iskolát. Hiszen, bár szerződésben rögzített kötelezettségünk nincs, valójában kevés olyan gyerekintézmény akad, amellyel ne lenne kapcsolatunk. Igaz is, a városban van iskola, óvoda elég, s ha ehhez még hozzávesszük az öregeket szolgáló intézményeket, akkor azt mondhatjuk, hogy az az üzem, amely segítséget akar, a segítésre számtalan alkalmat talál. — Hogyan tudja a szövetkezet támogatni ezeket műintézményeket? — Minden üzem, s ez érthető, a maga profiljának megfelelő támogatást vállalja, így az ÉRUSZ ruhaipari szövetkezet lévén, elsősorban a gyerekek felruházásában segít. Asszonyaink varrtak már babzsákot az óvodásoknak, tornazsákot alsósoknak; kértek tőlünk táncruhát és adtunk, önkéntes felajánlásból óvónőknek kötényt. Maradék anyagainkat sem hagyjuk kár- baveszni: az öregek otthonának lakói örömmel dolgoznak az ilyen végekből, rendszerint maradékainkat nekik adjuk át. — Sokhelyütt dicsérik a szövetkezet asszonyainak lelIdézet a városi tanács beszámolójából: 1975-ben az óvodai férőhelyek száma 700, a jelentkezők száma 1100 volt. Vagyis 400 igénylőt kellett elutasítani. 1979-ig 1050-re nőtt a férőhelyek száma, míg a jelentkezők száma meghaladta az 1700-at. Vagyis 700 igénylőt kellett elutasítani. Fejlődés és hiányosság — Figyelembe véve a fenti számokat, milyen Érd óvodai helyzete? — A régi óvodák helyzete, a Lenin útira és a parkvárosira gondolok. Ezek a legrégebbi épületek, s építésüknél fogva itt a legnehezebb a rekonstrukció. Itt nehezedik a legtöbb feladat az óvónők vállára és ezért kevesen vállalják ez a munkát. Ebben a két intézményben még a városi 140 százaléknál is nagyobb a telítettség, s különösen a Lenin úti óvoda helyzete okoz gondot. A szépen fejlődő lakótelepről, lévén, hogy ott nincs óvoda, ide szorulnak a beköltözők gyerekei. És sajnos; éppen e két óvoda esetében nem mondhatok biztatót. — Minden. Ha csupán azt veszem, hogy akkoriban fél kézen meg tudtam számolni az óvodákat, ma ehhez már két kéz se elég. Az ötvenes évek végén a mi óvodánk valóságos kincsnek számított a többi közt. Ma már mi is réginek tűnünk, mondjuk egy modern felszerelésű FORFA- épület mellett. — Hogyan tud egy régi óvoda lépést tartani az újakkal? — Nem tartom lényegesnek ezt a megkülönböztetést, bár gyakori, hogy ekképp osztják föl az intézményeket. Én inkább jól és kevésbé jól dolgozó közösségeket mondanék. Mert egy régebbi épületben is lehet színvonalas munkát végezni, s ugyanígy nem egyetlen feltétel a korszerű körülmény. Szerencsére olyan óvónő-gárdánk van — legyen bár régi vagy éppen új létesítményről szó —, amely magas színvonalon tud foglalkozni a gyerekekkel. Óvodáink jó lépcsőfokot jelentenek az iskola felé, s napjainkban az a legfőbb feladatunk, hogy tu- datosítsuk és erősítsük ezt a kapcsolatot. Új élet — Milyen az együttműködés az iskola és az óvoda között? Novoth Kálmán, a 4-es számú (újtelepi) iskola igazgatóké« társadalmi munkáját. Honnan a dolgozók önként vállalt igyekezete? — Egy gazdasági egység, úgy gondolom, sosem állhat meg a munkájánál, meg kell találni azokat a lehetőségeket, amellyel részese lehet a nagyobb közösség, egész települése életének. Különösen így van ez Érden, ahol minden erőre szükség van ahhoz, hogy egyszer majd valóban város legyünk. S mert minden dolgozónknak volt, van vagy lesz óvodás, iskolás korú gyermeke, ezt a területet, véljük a segítésre legalkalmasabbnak. — Ebben az üzem-iskola kapcsolatban mit várhat az üzem munkájáért cserébe? — Azt, amit mi is megkapunk: elismerik és fnegbecsü- lik munkájukat. S ha ehhez is társul, hogy itt-ott utánpótlást is tudunk szerezni a munkaerőhiánnyal küzdő szakmánknak, akkor már viszonzást is kapott munkánk. Body Lászióné, a városi tanács művelődési osztályának vezetője: — Ha számokkal folytatnám, akkor körülbelül hatvan százalékosra értékelhetném a helyzetet. Miután azonban a számok önmagukban keveset mondanak, a helyzet valós értékeléséhez sorba kell vennünk fejlődésünk jó oldalait és hiányosságait egyaránt. — Mi változott hát előnyére óvoda-ügyben Érden? — Először is az óvodák száma: különösen az elmúlt négyöt év tudatos munkájának eredményeképp számuk kétszeresére nőtt, ma tizenegy óvoda van Érden. Hasonlóképp sikerült előrelépnünk a szakemberek kiválasztásában: ma nincs szakképzetlen óvónő a városban. ’ — Es mi az, ami rontja ezt a látszatra szép képet? Régiek és újak A postástelepi óvoda a város egyik legrégebbi gyerekintézménye. A híres orvosprofesszor egykori nyaralójából ma sem lehet többet kiszorítani, mint húsz évvel ezelőtt. Pedig akkor ötvenet sem érte el az óvodába igyekvők száma. Ma százötven óvodás van Postástelepen. — Tizenkilenc évvel ezelőtt, amikor idekerültem, úgy kellett összefogdosni az óvodásokat — mondja Bogáti Lászióné, vezető óvónő. — Akkoriban én győzködtem a szülőket az óvodába járás hasznáról. Ma nemhogy győzködni kellene, de megértetni velük, hogy nem juthat mindenkinek hely. — Mi változott ez alatt a hiába a legnagyobb igyekezet, húsz év alatt? Fussatok csak, gyerekek! Egy tornakép emlékére [V em tudom, láttak-e már ilyet! ötszáz gyereket egyetlen téren. A pálya füve zöld volt, előtte mint színes háttér előtt villantak hol kéket, hol fehéret a nadrágok-trikók. Körbeálltak: egyetlen mozdulattal kinyílt, egy másikkal becsukódott — nem a kör, hanem a rózsa. Mert rózsát rajzoltak elénk ők ötszázan és mi hittünk nekik. XJgye, szép? — biztatott vallomásra Lőrincz József, a kettes iskola testnevelője. Szép, már maga a gondolat is: évente egyszer összehozni, megmozgatni, a város gyerekeit. Hatezerből ötvenet, aztán százat és mindig egy kicsivel többet. A győzelem napját gondoltuk ki, mert győzelem és béke, béke és gyerekek összetartoznak. És mi akkor teszünk jót, ha figyelmünkből, szeretetünkből a legtöbbet rájuk fordítjuk. Dr. Benussi Silvió tanácselnök mondja ezt. Mások pedig róla állítják: nem ismer lehetetlent iskolai sportügyekben. Most ötszázan voltak, nyolc iskola diákjai, alsósok és felsősök; rendszeresen sportolók és sportot csupán kedvtelésből űzők; rátermettek és ügyességben hátrább járók; lelkesek és lelkesíthetők. Ók bizonyították ismét a sport erejét. hiszen azért nagy a sport, mert mind megajándékozza, aki szolgájául szegődik, kicsik és nagyok egy örömet kaphatnak itt: a mozgás‘ önmagunk megszerezte szépségét, erejét. S hogy milyen kevés kell egv jókedvű, fölszabadult versenyhez, az óvodások csapata bizonyította: volt zsákbanfu- tás és talicska, babakocsitólás és pincérverseny; futóváltó és futás — negyvenhármas cipőben. Csak egy kicsit kell gondolkodnunk és fel tudjuk kelteni a gyerekek mozgásvágyát — mondta Bérezi Balázsné, vezető óvónő. — Mi évek óta minden hétfőn tornázunk és ma már el sem lehetne hagyni ezeket a hétfőket. S amikor egy-egy közös verseny után hazamegyünk, a legtöbben megerősítjük magunkban: a testnevelés az óvodai élet ma már elengedhetetlen része. A pályán gyerekek, a pálya szélén szülők. Sokan talán most láttak először ilyen csodát, s a nap múltával büszkén viszik tovább gyerekeik munkájának jó hírét. A gyerekek sportja volt az első lépés — mondta Lőrincz József. — Most, a szülőket akarjuk megmozgatni. Június 1-én rendezzük meg a városi spar- takiádot: tizennyolctól kilencvenéves korig az indul, aki akar. Kicsi1 izgulok, a fölnőt- tekkel mindig nehezebb. TAe most még a gyerekek vannak a szemünk előtt, ahogy ügyes mozdulatokkal építették gyakorlataikat tovább. Nagy feladat volt ez a bemutató — mondta Medve Katalin, a nyolcas iskola tanárnője. — Először csináltam ilyet, ez volt az én igazi szak- dolgozatom. Szabályos alakzatok váltakoztak a füvön, kiszámítottnak tűnt minden mozdulat. Csak a végével volt baj, mert a végén egyetlen intésre fölborult a rend: ötszáz gyerek iramodott szabad futással kifelé. Baj volt-e? Dehogyis, így volt igazán szép a gyakorlat, teret adott a fölszabadult mozgásnak. Fussatok csak, gyerekek. ja: — Újtelepen épült föl az új, FORFA-óvoda, adott volt hát a két intézmény kapcsolata. Két előkészítő csoportot indítottunk, de nem akartunk megállni az együttműködés e meglevő, általános formájánál. Ezért találtuk ki, hogy az elsősök leendő tanítói már májusban — még az óvodában — meglátogatják a nagy- csoportosokat, a szeptemberi elsősöket. Az őszi iskolakezdéskor pedig az óvoda nagy- csoportosai jönnek el iskolánkba, hogy új környezetükben találkozhassanak a közülük kinőtt társakkal. Ezek a találkozások segítenek az új élet nehézségeinek feloldásában. Május 24-én Úttöroavatás a gyermeknapra Hagyomány immár, hogy az iskolaélet kedves eseménye kötődik a gyermeknaphoz: május 25. előnapján, szombaton tartják Érden is a kisdobos- és úttörőavatást. Május 24-én 9 órakor az 1-es és a 2-es; 9.30-kor a 5-ös; 10-kor pedig a 3-as iskola tartja meg avatóünnepségét. A 7-es iskola 16; a 4-es iskola 16.30-kor; a 8-as iskola pedig 17 órai kezdettel rendezi meg ünnepségét, amelyen először köthetik nyakukba kék, illetve piros nyakkendőjüket az elsős, illetve a negyedik osztályos tanulók. Egyetlen adat: ötezer általános iskolás van Érden. Ha ehhez hozzávesszük az ezernyi óvodást (és a másik ezret, aki csupán óvodás korú), és ideszámítjuk a böl- ékődéseket (ennek híján, ismét: a bölcsődés korúakat), akkor nem túlzás a megállapítás: egy nagyközségre való gyereke van a városnak. Őket, a gyerekeket köszöntöttük az elmúlt évben, s őket* ünnepeljük minden május utolsó vasárnapján. S hogy törődésből, figyelemből nem csupán ünnepeken jut rájuk, álljon itt az alábbi gyűjtés a város óvodáinak helyzetéről, üzemek segítségéről, az iskolai életről, s egy emlékezetes sportnapról. ZSIBONGÓ 5 A zsibongó a diákélet kedvelt színtere. Iskolák küi lön kis sarka, ahol, ki tudná felsorolni, mi mindent § is lehet csinálni? Lehet, például, ünnepségeket, hivata- | los gyűléseket tartani és lehet két óra között kicsit § vagy nagyon — zsibongója válogatja — hangoskodni is. ^ Nos, effajta vegyes rendeltetésre gondoltunk, amikor ^ átnyújtjuk nyolc általános iskola képzeletbeli közös J) .zsibongóját. Vigyázat, építkezünk! Sportpálya és játszótér épül az ófalui (hivatalosan 1-es számú) iskola mellett. A városi tanács költségvetési üzeme vállalta a földmunkát, a környék lakói pedig Varga József tanácstagjelölt vezetésével 5000 óra társadalmi munkát ajánlottak föl a tervek szerint őszre elkészülő sporttelephez. ★ — Hol tart az építkezés? Hajdú Sándor, a tusculánumi (5-ös) iskola igazgatója: — Megkezdtük a munkát és már látni is, hogy dolgozunk: aki arra jár, fölfedezheti a négy tanterem és a tornaterem körvonalait. — Mikorra tervezik az átadást? — Az ősszel már szeretnénk a rég várt, kibővített iskolában tanítani. ★ Az utolsó simításokat végzik a parkvárosi (8-as) iskola építői: a szülők társadalmi munkában vállalták az ilyenkor szükséges aprómunkát, s a környezet szépítésén maguk a tanulók dolgoznak. A hivatalos átadás időpontja: május 31. s. o. s. Nehezen mozdul az érdi mozgó könyvtár. Nem az autóbusszal, az olvasók számával van a gond. Ezért határozta el a városi úttörőelnökség, hogy a diákoktól kér segítsége'l;. Kisdobosok és úttörők kezdik meg toborzó kőrútjukat a városban, nem csupán szóval lelkesítve az olvasás mellett, de a könyvek házhozszállításával egyben meg is oldják az olvasni vágyó idős emberek gondját. Ötleltölvajok Ügy történt, mint az ujj-já- tékban: az egyik kitalálta, a másik megvalósította ... Mármint a szülők klubját a városban. Az ötlet szerzői a Vincellér (7-es) iskola pedagógusai voltak, az „ötlettolvajok” pedig az ófalubeliek. Kovácsné Gajdács Ibolya, az ófalui iskola igazgatója: — Nagyszerű gondolatnak tartottuk a szülők klubját, ezért is merészkedtünk a „lopásra”. Ma, havonta egyszer, hétfőnként, húsz-huszonöt állandó résztvevővel tartjuk rendezvényeinket. Még csak az ismerkedés időszakában va- ' gyünk, de úgy gondolom, a szülőklub munkája hamarosan érződik majd az iskola életén. Rétvári Sándor, a Vincellér iskola igazgatója: — Minden ötlet annyit ér, amennyit át lehet venni, tovább lehet fejleszteni belőle. Örülök, hogy egy másik iskola fölfigyelt munkánkra és megvalósításra érdemesnek tartotta. Sok sikert kívánok az ófalui szülőklubnak. Tudod-e, hegy..,? •.. idén nyáron is lesz úszás- oktatás a ligeti strandon? ... három tábort (helytörténeti, népművészeti, sakk) indít a szünidőben a Művelődési Központ? ... kerékpárverseny lesz május 23-án a parkvárosi (8-as) iskolában? ... te is jelentkezhetsz segédmotoros kerékpárvizsgára iskoládban? ... augusztustól vesz fel új klubtagokat a Művelődési Központ? ... minden szülő indulhat június 1-én a városi sparta- kiádon? Vándormaci Ki a legjobb? E kérdés eldöntésére indították el az osztályok közötti versenyt az érdligeti (6-os) iskolában. Fél éven át pontozzák a rajok munkáját: a tanulmányi, magatartási és sportteljesítményt, hogy azután minden félév elteltével emlékszalagon őrződjenek meg a legjobbak nevei. Szép dicsőség ez már önmagában is, de nem ez a lényeg, hanem a maci, ami évek óta a legjobb osztály jutalma. Az a kedves játékmackó, amelyet Erich Honecker ajándékozott az iskolának, s amelyből, sajnos csak egy van. Ezért kellett egy másik vándormackót kitalálni, az alsósok versenyéhez. Igaz, az a maci már nem az igazi. Eöry Emil vezetésével dolgozik a fiatal rajzolók csoportja a művelődési központban. Egy mondatban Pilismaróton önálló csapattáborozáson vesznek részt a nyári szünidőben a parkvárosi (6-os) iskola diákjai. • A 2-es és a 7-es iskola tanulói vándortáborba készülődnek. • Jászszentandrás mellett gyümölcsöt szednek az építőtábor érdi és százhalombattai résztvevői. • Három úttörő az NDK-ban, kettő Bulgáriában képviseli városunkat júliusban a testvérmegyei találkozón. • Készülnek a környezetvédő őrs tagjainak zöld színű Castro-sapkái, az ÉRUSZ-nál * A Budapest- környéki Tüzép KISZ-fiataljait fogadta sportdélutánon a 7-es iskola. • Az 1 őrs — 1 család mozgalom keretében idén rendszeresen tartották meg gyűléseiket családoknál a 6-os iskola úttörői. Halló, itt a Vili. b. Zenével fűszerezett műsorral jelentkezett az, elmúlt csütörtökön a Vincellér iskola rádiója. Nyolcadikosokról lévén szó — ezúttal a VIII. b. osztály adta az iskolarádió szokásos csütörtöki félóráját — mi is lehetett volna a program más, mint: disco, disco, disco... Két szám között azért jutott idő az elmúlt hét iskolai eseményeire, a sporthírekre, kül- és belpolitikai információkra. Volt tréfás pályaválasztási tanácsadás és iskolai humor — Karinthy Frigyes tollából. E könnyű harminc perc után már a hátralevő 6X45 •sem tűnt olyan nehéznek. Az oldalt írta: Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János
