Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-21 / 117. szám
Felújítják a terelőutat A gyalogosok zavartalan közlekedésére a készülő művelődési házhoz aluljárót építenek Gödöllőn, amely a 30-as út és a HÉV-sínek alatt húzódik majd. Az aluljáró építésének idejére az Ady Endre úttól a Petőfi utcáig lezárják a forgalom elől a 30-as utat, s az Ady sétányra terelik. Hogy a forgalom ekkor is zavartalan legyen, a terelőutat is felújítják, a többi között beljebb helyezik a buszmegállót. LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 117. SZÁM 1980. MÁJUS 21., SZERDA Kölcsönös érdekek Együtt a tsz és a községek Első képünkön: a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat Boila János szocialista brigádja az új buszmegállót burkolja. Egy a brigádtagok közül: Kristók Sándor az útszegély köveit hézagolja Csiba József felvételei Hatvanezer látogató Iró—olvasó találkozó a múzeumban Járásunk múzeumai, hely- történeti gyűjteményei, tájházai jelentős tudományos értékeket őriznek, régészeti, történeti, néprajzi és egyéb emlékeket mentenek meg az utókor számára. Hosszú időn keresztül a dokumentumok ;felhalmozásának uralkodó fölénye nyomta rá bélyegét eme intézmények tevékenységére, az elmúlt évtized folyamán azonban a felhalmozó funkció mellett erőteljesen bontotta ki szárnyait a megismertetés és a szorosan nem múzeumi kötelékbe tartozó közművelődési programokba, akciókba való bekapcsolódás. E téren például az aszódi Petőfi Múzeum megyei szinten is követendő, példamuta- 1 tó eredményeket ért el. A kapunyitás eredményeként évről évre emelkedik múzeumaink látogatóinak száma. Az elmúlt esztendőben több mint 62 ezer diák és felnőtt fordult meg járásunk nyolc múzeumában, táj- házában. A meglehetősen rozoga épületben levő isaszegi kiállításokat mintegy tizenhétezer ember tekintette meg, e rendkívül gázdag anyaggal rendelkező falumúzeumban, ahol a helyszűke bizony megnehezíti az áttekintést. Űj kiállítótermekre van szüksá- , g© járásunk legrégebbi és egyben legnagyobb múzeumának, az aszódinak is. A megyei Petőf i-kultusz központjában a - költő életével kapcsolatos, valamint a vidék régészeti es néprajzi állandó kiállítása mellett évente hat-nyolc időszaki kiállítás várja az érdeklődőket Petőfi egykori iskolainak fa.- lai között at elmúlt esztendőben több mint íizenrEgyezren jártak. Hasonló volt a nagytarcsai falumúzeum látogatottsága is, melynek viseleti és népművészeti anyaga prszágosan is kiemelkedő. Galgamácsára csaknem négyezernégyszázan, Zsámbokra háromezernyolc- százan látogattak el, míg Versegen kilencszáznegyven- három, Dányban kétszázhetven vendéget jegyeztek fel a múzeumvezetők. A gödöllői Helytörténeti Gyűjteményt, amelynek az utóbbi időben megszaporodtak a rendezvényei, kiállításai, hétezeröt- százan nézték meg. Amint az eddigiekből kitűnik, múzeumaink látogatottság tekintetében igen eltérőek. Kevesen keresték fel a dányit és a vérségit, de a rájuk vonatkozó számok korántsem tükrözik ezen intézmények anyagának értékét, jelentőségét. A vérségi múzeummal kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy több diákcsoport látogatása író— olvasó találkozóval párosult. Járásunk a látogatottság tekintetében szép eredményt könyvelhetett el összességében, s ez bizonyára az idén még tovább javul. Feltétlenül emelkedni fog a múzeumlátogatók száma, ha magunkévá tesszük annak a néhány pestinek a szemléletét, akikkel a minap akadtam ösz- sze Aszódon. Egerbe igyekeztek, de betértek" a múzeumba, hogy érdekesebb, gazdagabb legyen a napjuk. Számtalanszor láttam már az ország más tájáról érkezeti; sz ;ely Kocsit állni a vérségi tájház előtt is, útjukba esett, hát benéztek, s rém bánták meg a rááldozott tíz-tizenöt percet. Miért ne tehetnénk ezt meg mi is, 1 a már époen arra vezet az utunk? Nem veszítünk vele időt, s élményeket nverünk. Bene Mihály Kovács László, a kartali Petőfi Termelőszövetkezet elnöke és Bocsányi János, a szövetkezet párttitkára beszélgetésre hívta azoknak a községi tanácsoknak az elnökeit, akiknek a határában a szövetkezet gazdálkodik. Részt vett a beszélgetésen Jamrik László, a bagi nagyközségi közös tanács megbízott elnöke, Sőregi János kartali, valamint Kelemen Mihály vérségi tanácselnök. Az eszmecsere egyetlen kérdésre összpontosult, és lehetett szó útépítésről, közművelődésről, vagy egészségügyi ellátottságról, mindig visszatértek az alapkérdéshez: hogyan segíti, illetve segítheti a községi tanácsok községpolitikai feladatainak megoldását a kartali Petőfi Termelőszövetkezet? Háztáji támogatás A három község tanácsaiban sok termelőszövetkezeti tag tevékenykedik, ismerkedik a közigazgatás kérdéseivel, s részt vesz az államhatalom gyakorlásában. Ezáltal is tágul a tagok látóköre, formálódik tudatuk, s egyre inkább gazdának érzik magukat a szövetkezeten kívül, a községben is. Ugyanekkor a tanácsoknak is nagy a szerepük a szövetkezetek gazdálkodásának segítésében, a szövetkezeti tagok ügyes-bajos dolgainak igazságos intézésében. Ez a kölcsönös egymásrautaltság határoz-'' ta meg a beszélgetés alaphangját, hiszen tanács és termelőszövetkezet érdekei azonosak a községekben lakókért végzett munkában. Sőregi János szerint a sokat emlegetett nemzedékváltás és az életforma-változás ellenére is helytálló az a vélemény, hogy ami kifizetődő, azzal még ma is. de a jövőbfen is szívesen foglalkoznak a tsz-tagok és családtagjaik a háztájiban. Kovács László elmondotta, hogy a közös gazdaság és a háztáji között a kölcsönös és valóságos anyagi érdekeltség alapján álló hatékony kapcsolatrendszer kiépítésére törekszenek. Segítik a háztájiban termelt növények felvásárlását, piacra szállítását, szervezik a háztáji sertéshizlalást és értékesítést. Fontosnak tartják az ellátás szervezését is. A kenyeret húst tagjai, dolgozói részére a községekben szállítja a tsz, de jelenleg akadályai vannak az árudák létesítésének. Pénz a közművelődéshez Jamrik László arról az örök igazságról szólt, amely szerint a termelés legfontosabb tényezői az emberek. A korszerű eszközök, az anyagi-műszaki feltételek csak akkor érvényesülhetnek, hatnak igazán, ha az emberek a legcélszerűbben, a leggazdaságosabban használják fel ezeket a termelés szolgálatában. Elsőrendűen fontos feltétele tehát a termelés fejlesztésének, mezőgazdaságunk előrehaladásának a dolgozók tudása. szakképzettsége, / általános műveltsége. Ebben /a kérdésben ismét találkoznak az ér- i dekek. A községekben levő művelődési házak sokat segíthetnének, ám az ő munkájukhoz is pénz kellene, sokkal több pénz. Nyilvánvaló, hogy ezt a terhet az állam teljesen nem vállalhatja, itt a termelő- szövetkezetnek is segítenie kell. Ma már senki nem vitathatja, hogy a szakkönyv munkaeszköz, ezért társadalmi érdele, hogy minél nagyobb arányokban eljusson azok kezébe, akik számára íródott. A könyv mellett a művészetek és a népművelés sok-sok formája a tudatformálás ugyancsak fontos eszköze. Bagón, Hévízgyörkön országszerte ismert hagyományőrző 'tevékenység folyik. Kartalon, Versegen is egyre többet tesznek a hagyományok gyűjtéséért, megőrzéséért. És ez mind rengeteg pénzt követel. Kovács László tájékoztatta a beszélgetés résztvevőit, hogy a szövetkezet vezetősége az 1980-as esztendőben Bag és Kartal községeknek 40—40 ezer, Ver- segnek 20 ezer forintot juttat a közművelődési, illetve sport- tevékenység segítésére. — Tudjuk — mondotta Bocsányi János párttitkár —, hogy ez az összeg is kevés, de a támogatás mértéke szövetkezetünk eredményeinek a függvénye. Kelemen Mihály az elmúló faluról beszélt. — Az új falusi viszonyok átformálják a hagyományos paraszti gondolkodásmódot. Szövetkezeti parasztságunk mindinkább megismeri és elsajátítja a korunkra jellemző, fontos gazdasági-gazdálkodási ismereteket. A régi falu nincs többé, napjainkban formálódik az új, amely egyre jobban beilleszkedik szocialista rendünkbe, ám ehhez a beilleszkedéshez az szükséges, hogy a falu életét meghatározó társadalmi, politikai, gazdasági szervek közösen végezzék dolgukat. Megújuló falu — Bag, Hévízgyörk, Kartal, Verseg községekben nincs a termelőszövetkezeten kívül más jelentős, az emberek életébe beleszóló üzem. Ezért óriási a szövetkezet vezetőségének a felelőssége. Képes-e együtt gondolkodni, együtt élni a községekben élőkkel, képes-e a művelődésüket segíteni, hagyományaikat, megőrizve új kultúrájuk megteremtéséhez hozzájárulni? Kérdések, amelyeket órákon át vitattak, de tisztázni mindent nem tudtak. Az együttműködés szándéka biztató és eredményeket ígérő sikerek záloga lehet. Fercsik Mihály János utca Gyermeknapra játszótér Befejezéséhez közeledik a János utcai játszótér építése. Kiss József, a Városgazdálkodási Vállalat igazgatója úgy nyilatkozott, hogy a gyermeknapra átadják és ezzel egy héttel előbb vehetik birtokba használói, amint azt tervezték. Mint hírül adtuk, a játszótéren lesz rönkvár, sportpályák, de az idős emberekre is gondoltak, hiszen pihenőpadokat és sakkasztalokat helyeznek el. A létesítmény kétmillió-háromszázezer foiintjába került a tanácsnak. A földlabdákkal kiültetett idősebb fák szépen zöldellnek ott, ahol egy éve még építési törmelék csúfította a tájat. A gyors és jó munkáért dicséretet érdemelnek a Városgazdálkodási Vállalat tervezői és az építőbrigádok. Most már a használókon a sor: reméljük a stóp új játszóteret elkerülik a vandálok. Vasárnap Járási kerékpártúra Délután kultúrműsor Kerékpártúrát szervezett május 25-re, vasárnapra a KISZ járási bizottsága, amelyre legalább száz fiatalt várnak a járás községeiből. Negyven .kerékpárt is a KISZ- bizottság kölcsönöz a résztvevőknek, akik délelőtt 9 órakor indulnak a KlSZ-bizott- ság gödöllői épülete elől. Az útvonal: Szada, Veresegyház, Erdőkertes, Galgamácsa. A végcél at ikladi Ipari Műszergyár, ahol vidám délutáni program, sportvetélkedők és kulturális műsor várja a kerékpárosokat, akiknek útközben sem szárad ki a torka: a községekben KISZ-esek várják a túrázókat és üdi .őkkel frissítik fel őket. Megelégedettség Előadás és film Biztonságos közlekedés Filmvetítéssel egybekötött klubnapot rendez a jövő héten, május 27-én, kedden délután hat órától a gödöllői városi-járási közlekedésbiztonsági tanács és a Magyar Autóklub gödöllői csoportja. A járási-városi Petőfi művelődési házban az érdeklődők először tájékoztatót hallgathatnak meg a járás és a város közlekedésbiztonsági helyzetéről, amit filmvetítéssel is illusztrálnak. A téma előadója: Bolcsik Mihály rendőr főhadnagy, a járási-városi közlekedésbiztonsági tanács titkára. Az összejövetelen a gépjárművek kárrendezéséről, a cascóról és a kötelező biztosításról is szó esik majd. Élünk — ki jobban, ki rosszabbul. Akad, akinek vágyai és lehetőségei éppen fedik egymást — mégse elégedett. Egy másik ember az álmai és a valóság között leküzdhetetlen űrt érez. Ez utóbbi természetesen szintén nem a büszkeséget választja alapmagatartásul, ha sorsáról kérdezik. Talán elképzelhetetlen olyan pillanata az emberi létnek, amikor elmondhatjuk: most rendben van minden, nincs olyan területe életünknek, ahol hibádzhatna valami. Persze a képhez, a valósághoz az is hozzátartozik, hogy szívesebben panaszkodunk, mint büszkélkedünk. Igaz, a legtöbb keservnek kézzelfogható okai vannak. Nemcsak az emberek álta- I Iában, hanem a tudósok is foglalkoznak (mégpedig nem keveset) a megelégedttséggel. Kategóriát is alkottak a tárgyban, az életminőség fogalmát. És az élet minősége esetről esetre arról beszél: -milyen mértékben elégedettek az emberek, melyek azok a tényezők, amelyek szerepet játszanak benne, hogy ne legyen okunk az aggodalomra. Nem az anyagiak A témában végzett kutatások meglepetése, hogy korántsem az anyagiak állnak az első helyen a „boldogságcsináló” tényezők közül. A munkahely (a hely szelleme és nem a fizetés), a család megelőzi a pénzhiányt avagy az anyagiak bőségét. A „Hogyan élünk, hogyan éljünk” divatos vitájában lényeges ténynek számít a munkahely kiemelt szerepe a megelégedettségben. Természetes ez a pozíció. Gondoljuk csak végig. Akárhogy is, de végeredményben a nap huszonnégy órájából a legtöbb időt a munkahelyünkön töltjük. Nyolc óra. Éppen harmada a napnak. Ezt figyelembe véve természetes, hogy a legtöbb hatás a kollégáink között ér bennünket. És nemcsak a munkahellyel kapcsolatban. Gyakran ott értesülünk egy- egy kellemes vagy kellemetlen családi eseményről, valljuk be, onnan intézzük hivatalos és magánügyeinket. Ezernyi ok van tehát rá, hogy változóan borús vagy derűs legyen a kedvünk. Es ha mindehhez még hozzávesszük a munkahelyi légkörnek elkeresztelt hangulatot, könnyen belátható: nem mindegy, mi történik körülöttünk a nyolc ófa alatt. Nemrégiben fiatal, pályakezdő pedagógusokkal beszélgettem. Az életükről, arról, mit terveznek, mi a szándékuk pályájukon. Szó esett arról is, van-e családjuk, s ha van, hogyan élnek otthon. Ügy is mondhatnám: az életük minősége volt az, ami érdekelt. A légkör fontossága Érvek és ellenérvek hangzottak el, ám nem kellett hozzá több, mint tíz-tizenöt perc, s máris ott voltunk, a legfőbb témánál: a munkahelynél. A beszélgetést igencsak befolyásolta, hogy a tanítók többsége a diplomaosztás utáni első öt évet töltötte éppen a katedrán. A kisebbség már régebben is ott dolgozott a szép, új, világos iskolában. Vitatkoztak. Beszéltek róla, miért nem közeledik egymáshoz a két csoport, miért van, hogy régi a régivel, új az újjal barátkozik szívesen. A, beszélgetésnél új szereplővel gazdagodott a kör. Az igazgatónő nyitott be a terembe, s mert marasztalták, maradt. Innen kezdve egy alkalomszülte ifjúsági parlamenthez hasonlított az eszmecsere — kérdések voltak, s néha egy-egy válasz. A kérdezők alátámasztották a tételt a munkahely légkörének fontosságáról. Kiderült, hogy lehet ugyan sokat beszélni a csalidról, a megvásárolandó televízióról, mosógépről vagy éppen telekről, ám a munkahely fontosabb mindezeknél. (Félreértés ne essék, esetünkben nem a szakma, a hivatás, hanem a munka színhelye.) És ezen sincs miért csodálkozni. Ami történik velünk a munkával töltött órák alatt, idegessé tesz bennünket, örömet okoz, esetleg közömbösen hagy. Ám, hogy hat ránk, az bizonyos. És a ránkragadt hangulatot aztán magunkkal visszük haza. A történtektől függően mosolyogva vagy éppen búbánatos képpel indulunk el televíziót, mosógépet venni, morcosán alkuszunk a kiszemelt telekre. Nem mindegy tehát, milyenek a munka körülményei. Hangulat és pénz Még mielőtt rámsütné akárki a bélyeget, hogy csekélynek ítélem a szorgoskodásunkért kapott anyagi és erkölcsi elismerés jelentőségét, gyorsan citálok egy példába légkör és a pénz összefüggésére. A már említett pedagógusoknál történt meg, hogy ketten kimaradtak a jutalomosztásból. A pedagógusnapon szokásos jutalmazásból. A dolog önmagában aligha érdekes (a jutalom adható, de nem kötelező adni), említésre méltóvá az teszi. az esetet, hogy a szóban forgók a tanév folyamán valamennyi jutalmazásnál boríték nélkül maradtak. Köz- bevetőleg: hivatalos vélemény szerint korántsem végeztek kevesebbet vagy gyengébb munkát a többieknél. Egyikük vette magának a bátorságot és rákérdezett az igazgatónőnél, miért nem jutalmazták őt egész évben? A válasz nem volt kielégítő, hiszen a vezető (szokás kérdése) ügyesen kitért. Mint mondta, neki csak javasoltak, s ő a tanácsok alapján döntött. A kérdező elérte célját (szerzett néhány kellemetlen percet igazgatónőjének), ám az eset még so- káig foglalkoztatta. Éppen a munkahelv hangulata miatt. A légkör okán, amelv esetében olvan volt, hogy általa nem lehet hitele a jutalmaknak és velük kapcsolatban a minősítéseknek. A fenti eset hőse azóta se emésztette meg a történteket, s mérce, támasz nem lévén, esvedül szűrte le az eset tanulságait Elnézést az ismétlésért. de ígv volt: a munkahe- lvének hangulatáról, az őt minősítő kollégákról lett meg a véleménye. M. P. í r
