Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-01 / 101. szám

2 ur"r.r Jj szfünap 1980. MÁJUS 1., CSÜTÖRTÖK Tűzszünet Kmdkzlántmn Irán moszkvai nagykövete Khome'ninél A Kurd Demokrata Párt kedden éjféltől tűzszünetet hirdetett a kormánycsapatok­kal szemben hetekkel ezelőtt kiújult harcokban. A teheráni rádió bejelen­tette, _hogy_ május 10—12-re az iráni fővárosba meghív­ták az ENSZ képviselőjét, az el nem kötelezett, valamint az iszlám országok külügymi­nisztereit, az európai parla­ment küldöttségét és a nem­zeti felszabadító mozgalma­kat, hogy eléjük tárják az amerikai katonai beavatko­zás bizonyítékait. Khomeini ajatollah elren­delte, hogy az iráni felelős szervek tartsanak alapos vizsgálatot a hét elején Te­heránban történt robbantá­sok körülményeinek feltárá­sára. A forradalom vezetője rámutatott: jóllehet az ame­rikaiak fegyveres támadása kudarccal végződött, a fe­szültség tovább fokozódott a térségben. Khomeini kije­lentette, hogy a több halálos áldozattal járó teheráni rob­bantásokat az Egyesült Ál­lamok bérencei követték el. Khomeini szerdán fogadta Mohammad Mokrit, Irán moszkvai nagykövetét — je­lentette a PARS hivatalos hír- ügynökség. Szadegh Ghotbzadeh iráni külügyminiszter Kuvaitban tartott sajtókonferenciáján ki­jelentette, hogy az ellene meg­kísérelt merénylet ellenére is folytatja körútját, a Perzsa­öböl menti országokban. Ghotbzadeh meggyőződésé­nek adott hangot: a merény- letkísérlet célja az volt, hogy viszályt szítsanak Irán és Ku- vait, valamint Irán és a Per­zsa-öböl többi arab országa között, zavart keltsenek az iszlám országok körében, ahogy ezt „nap mint nap Iránban teszik”. Fegyveres akció zajlott le szerdán Irán londoni nagy- követségén. Déltájban egy puskával felfegyverzett férfi a nagykövetség kapujánál ar­ra kényszerítette a fegyver­telenül posztoló rendőrt, hogy bemenjen vele a nagykövetség területére. Később lövések hallatszottak az épületből, amit értesülések szerint há­Lenmbékodíj öt kimagasló személyiséget tüntettek ki nemzetközi Lenin békedíjjal — tették közzé Moszkvában a nemzetközi munkásmozgalom ünnepének előestéjén. A népek közötti béke meg­szilárdításáért adományozott magas kitüntetést a bizottság Urho Kekkonen finn köztársa­sági elnöknek, Le Duannak, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárá­nak, Miguel Otero Silva vene­zuelai írónak, Hervé Bazin francia írónak és Abdurrahman al Hamizi egyiptomi írónak ítélte oda, azért a kimagasló tevékenységéért, amelyet a bé­ke megőrzése és megszilárdí­tása érdekében fejtettek ki. rom fegyveres tart megszáll­va. A Scotland Yard közlemé­nye szerint három arab fegy­veres mintegy húsz iráni nagykövetségi túszt és a brit rendőrt tartja fogva az iráni nagykövetségen. A fegyveresek több, mint 90 arab fogoly szabadon bo­csátását követelik iráni bör­tönökből. Angliától egy repü­lőgépet követelnek, hogy tú­szaikkal egy „Irántól délre fekvő független arab államba” repülhessenek. Washingtonban meglepetést keltett Fegyveres londonitúszn&eié Három arab férfi megszállta az iráni nagykövetséget Mnskie váratlan Carter elnök kedd esti be­jelentése, hogy Edmund Mus- kie szenátort jelölte ki külügy­miniszternek, nagy meglepe­tést keltett, mert a bennfen­tesek Christopher külügymi­niszter-helyettesben, vagy Carter belső politikai köré­nek valamelyik tagjában sej­tették az utódot. Muskie kiválasztása egyen­súlyozó hatással lehet az ame­rikai külpolitikára, amelynek mind féktelenebb kilengései miatt Vance távozott. Muskie politikai háttere, egyénisége arra enged következtetni, hogy viszonylag mérsékelt külpoli­tikai vonalat követ majd, és ellensúlyozhatja Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó Carterre gyakorolt hatását. Az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei kölcsönösen tájékoztatták egy­mást arról, hogy hogyan kép­zelik el a meghiúsult ameri­kai katonai akció után a te­heráni túszválság megoldását. A nyugat-európai Kilencek — mint az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője közölte —, Washington tudomására hozták, hogy „hangsúlyozottan előnyben részesítik” a túszok kiszabadítását célzó, „békés erőfesztéseket”. Az Egyesült, Államok arról tájékoztatta a nyugat-európaiakat, hogy a maga részéről szintén a „bé­kés eszközöket” — a diplo­máciai és gazdasági nyomást — részesíti előnyben.------------------­Lo ndoni megfigyelők szerint a túszszedő akciót az Irán déli részén fekvő arablakta Khuzisztán tartomány szepa- ratistái hajtották végre. Ak­ciójuk a központi kormány eiieni lázongás egyik jele le­het. Julianna lemondott a holland trónról Beatrix az áj királynő Losonczi Fái üdvözlő távirata Szerdád délelőtt Julianna holland királynő lemondott a holland trónról leánya, a 42 éves Beatrix hercegnő javára. A lemondási ceremóniára az amszterdami királyi palota egyik termében került sor. Ju­lianna rövid beszédében rá­mutatott: a trónváltozásra rendkívül nehéz időszakban kerül sor, és az új királynőre nehéz feladatok várnak. Ezután a királyi kabinetiroda főnöknője felolvasta a hivata­los lemondási okiratot, ame­lyet sorban aláírt Julianna, Beatrix, Bernhard herceg, a lemondott királynő férje, Claus von Arnsberg herceg, Beatrix férje, valamint a hol­land kormány minden tagja, a parlament két házának elnöke, a Holland Antillák kormányzó­Jól fejlődő kapcsolatok A jugoszláv áliamelnökség kibővített ülése ja és Amszterdam város pol­gármestere. A kora délutáni órákban az amszterdami „Nieuwe Kirk” templomban ünnepélyesen be­iktatták Beatrixot, Hollandia új királynőjét. A királynő el­ső trónbeszédében köszöne­tét mondott anyjának, Julian­nának, aki 71-ik születésnap­ján leánya javára lemondott a trónról, s megfogadta, hogy a jelenlegi nehéz körülmé­nyek között is tiszteletben tartja az alkotmányt, vala­mint az ország függetlenségét és szabadságát. Az új uralkodó ezután le­iette az előírt esküt, majd a parlament minden tagja egyenként megfogadta, hogy. hűséges lesz a trónhoz és az alkotmányhoz. ★ Losonczi Pál, az Ellnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte Beatrix holland király­nőt trónralépése, valamint Hol­landia nemzeti ünnepe alkal­mából. A jugoszláv államelnökség Lazar Kolisevszki alelnök el­nökletével kibővített ülésen megtárgyalta az országnak a Szovjetunióhoz és a közvetle­nül szomszédos államokhoz fű­ződő kapcsolatainak időszerű kérdéseit. Az ülésről kiadott hivatalos közlemény szerint, az elnök­ség megállapította, hogy Ju­goszlávia és a Szovjetunió kap­csolatai kedvezően fejlődnek, s a belgrádi és moszkvai közös nyilatkozatok elvei tartós ala­pot biztosítanak a két ország baráti együttműködésének to­vábbi erősítéséhez. A lagosi akcióterv elfoga­dásával kedden befejeződött az Afrikai Egységszervezet 1. gazdasági csúcsértekezlete. A záróokmányban 50 afrikai ál­lam kötelezettséget vállal ar­ra. hogy 2000-ig létrehozza az afrikai gazdasági közösséget. Az Afrikai Közös Piac révén próbálják megvalósítani a Az államelnökség aláhúzta, hogy Jugoszlávia rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít a közvetlen szomszédaihoz fűző­dő jó viszonyának. Ezt Tito elnök 1978-as skopjei, májd 1979-es pristinai beszédében külön hangsúlyozta. Éppen ezért az elnökség szükségesnek tartja, hogy a teljes egyenjo­gúság és kölcsönös megbecsü­lés elvei alapján fokozott tevé­kenységet fejtsenek ki az or­szág közvetlen szomszédaival folytatott sokoldalú együttmű­ködésének bővítésére és erősí­tésére. | földrész országainak szoros gazdasági, kulturális és társa­dalmi együttműködését. A dokumentum értelmében a nyolcvanas években tovább kell fejleszteni a kontinensen a regionális együttműködést. A regionális szervezeteket a századfordulóig kívánják kö­zös piaccá alakítani. KÖZÉLET Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke tegnap fogadta Oguz Gökment, a Török Köz­társaság új, magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki átadta meg­bízólevelét. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkárának vezetésével tegnap hazaérke­zett Varsóból a KISZ Közpon­ti Bizottságának háromtagú delegációja, amely részt vett a Lengyel Szocialista Ifjúsági Szövetség kongresszusán. Faluvégi Lajos pénzügymi­niszter szerdán befejezte pá­rizsi tárgyalásait, és hazaér­kezett Budapestre. Púja Frigyes külügyminisz­ter fogadta Alfred Cahent, a belga külügyminisztérium po­litikai főigazgatóját, aki meg­beszéléseket folytatott hazánk­ban a kétoldalú kapcsolatok­ról, valamint az időszerű nem­zetközi kérdésekről. Afrikai Közös Piac alakul Európa kommunistái a békéért Pártunk XII. kongresszusa ismételten megerősí­tette, hogy külpolitikánk alapvető célja: biz­tosítani szocialista építőmunkánk megfelelő külső feltételeit és hozzájárulni az egyete­mes béke, a társadalmi haladás ügyéhez, a szocializmus térhódításához. Az MSZMP tö­rekvései természetesen nemcsak a Magyar Népköztársaság külpolitikai állásfoglalásai­ban, fellépéseiben, két- és több oldalú kap­csolatainak alakulásában jutnak kifejezésre. Ugyanezeket 'a célokat szolgálja az a nem­zetközi tevékenység is, amelyet pártunk, mint a világméretű kommunista mozgalom része, a marxizmus—leninizmus eszméi alap­ján, a proletár internacionalizmus szellemé­ben közvetlenül folytat. Az MSZMP Központi Bizottságának a XII. kongresszus küldöttei részére készített elő­zetes jelentéséből képet alkothatunk a párt nemzetközi tevékenységének méreteiről, kap­csolatainak kiterjedtségéről. „Pártunk képvi­selői a XI. kongresszus óta 79 kommunista, illetve marxista—leninista párt küldötteivel 1190 alkalommal folytattak magas szintű megbeszéléseket; részt vettek a testvérpár­tok kongresszusain és más rendezvényein.” A magas szintű találkozók, a pártmunkás­küldöttségek cseréje, a pártintézmények és a pártlapok közötti együttműködés, a megyei, városi szintű kapcsolatok jó lehetőséget ad­nak egymás helyzetének, a pártmunka ered­ményeinek és gondjainak kölcsönös megis­merésére. A társadalmi rendszer azonossága, a szocialista építés feladatainak nagy fokú hasonlósága, továbbá nemzetközi céljaink egybeesése nyomán megkülönböztetett jelen­tősége van pártunk és a szocialista országok tcstvérpártjai közötti együttműködésnek. Terjedelmes azoknak az antiimperialista------------------- szervezeteknek, nemzeti fel­sz abadítási mozgalmaknak, nemzeti demok­ratikus pártoknak, továbbá szocialista, szo­ciáldemokrata pártoknak a listája is, amely- lyel a két kongresszus között eltelt öt év során pártunk felvette a kapcsolatot, vagy folytatta a korábban kialakított párbeszédet, együttműködést. ■ A nemzetközi kommunista mozgalom ko­runk egyik legbefolyásosabb politikai té­nyezője, amely létrejötte óta növekvő ha- iást gyakorol a világ fejlődésére. Napjaink­ban a kommunista és munkáspártok veze­tik az új társadalom építését a szocialista országokban, a munkásosztály marxista—le­ninista pártjai járnak élen a társadalmi ha­ladáséit folytatott küzdelemben a tőkés vi­lágban. A kommunisták annak a harcnak is úttörői közé tartoznak, amelyet a gyar­mati, félgyarmati sorból felszabadult orszá­gok népei vívnak a teljes nemzeti független­ségért, a társadalmi felemelkedésért. A kom­munista pártok mindenkor ott álltak a bé­ke védelmezőinek élvonalában. S nem túl­zás azt állítani, hogy ma minden eddiginél nagyobb felelősséget kell vállaljanak az em­beriség létét fenyegető fegyverkezési hajsza megfékezéséért, az enyhülés eredményeit ve­szélyeztető támadások visszaveréséért. A kommunista mozgalom fejlődése túlha­ladta a pártok összefogásának a kezdeti években szükséges szervezeti formáját, ami­kor tevékenységüket nemzetközi központ hangolta össze. Ma minden pártnak magá­nak kell meghatároznia saját stratégiáját és taktikáját, önállóan kell kialakítania politi­káját. Nem csökkent — sőt fokozódott — a kommunista pártok együttes fellépésének szükségessége. Nincs ugyanis egyetlen olyan párt sem, amelynek nemzeti keretek között végzett tevékenysége ne függene a külső körülmények alakulásától. S olyan párt sincs, amely képes lenne egymaga biztosí­tani a céljai eléréséhez szükséges kedvező vi­lágpolitikai feltételeket, a békés, stabil nem­zetközi viszonyokat. A hatalmas erővel rendel­kező imperializmussal szemben ezt csak a kommunista pártok közös fellépése tudja megteremteni. Ezekből a meggondolásokból indui.^! tunk, amikor nemzetközi tevékenysége során megkülönböztetett figyelmet fordít a kom­munista mozgalom egységének ügyére. Ez tükröződik a XII. kongresszus határozatában is, amely leszögezi: „Pártunk szükségesnek tartja a kommunista és munkáspártok ösz- szefogásának erősítését.” A XII. kongresz- szus állásfoglalása történelmi tapasztalatok­ra épül. Az elmúlt több mint hat évtized során a magyar kommunisták felbecsülhe­tetlen segítséget kaptak a nemzetközi kom­munista mozgalom pártjaitól. A Tanácsköz­társaság kivívásában, az illegalitás nehéz éveiben, a fasizmus elleni harc során, s a felszabadulást követő ország- és társada­lomépítő munka bonyolult feladatainak meg­oldásában pártunk bátran támaszkodhatott az orosz bolsevikok, a szovjet kommunisták, más országok marxista—leninista pártjainak tapasztalataira,' s a legnehezebb pillanatok­ban is építhetett sokirányú internacionalista támogatásukra. A vélemény- és tapasztalatcserének, a vi­lágpolitika legfontosabb tendenciái feltárá­sának, s a szükséges közös fellépés pillanat­nyilag lehetséges formái meghatározásának különösen hatékony és semmi mással nem pótolható formáját jelentik a testvérpártok nemzetközi tanácskozásai. Pártunk nagy fon­tosságot tulajdonít ezeknek, s lehetőségei szerint igyekszik előmozdítani eredményes­ségüket. Ebben a szellemben vett részt az európai kommunista és munkáspártok 1976- os, berlini értekezletének előkészítésében és munkájában, a kontinens testvérpártjainak az amerikai neutronfegyverek nyugat-európai te­lepítése ellen szervezett sikeres kampányában, a szocialista országok kommunista és mun­káspártjainak ideológiai együttműködésében, vagy éppen az elmúlt napokban az európai testvérpártoknak a béke és a leszerelés kér­déseivel foglalkozó párizsi találkozóján. A kommunista- és munkáspártok tanács­kozásainak nem az a célja, hogy azokon minden résztvevő számára kötelező direktí­vákat fogadjanak el, ez a pártok önállóságát sértené. De nem is olyan összejövetelek ezek, amelyek semmiféle hatással nem bír­nak a résztvevők állásfoglalásaira. Az ilyen találkozók lényegét, pártunk ezzel kapcsola­tos felfogását kongresszusi vitazárójában Kádár János elvtárs a következőképpen fog­lalta össze: „Az értekezletekre nem azzal a szándékkal megyünk el, hogy mondjanak ott, amit akarnak, a mi pozíciónk változatlan marad. Mi azért megyünk el, hogy minden­kit meghallgassunk. A kollektív bölcsesség elve alapján azért tanácskozunk, hogy oko­sabbak legyünk, többet lássunk, többet tud­junk, és ha kell, javítsuk a saját álláspon­tunkat.’’ Ismert dßloi hogy a kommunista moz- --------------------! galomban az elmúlt évek­ben felélénkültek a viták többek között a szocialista átmenet, a szocialista társada­lom, valamint a testvérpártok közötti vi­szony néhány olyan fontos elméleti kérdé­seiről, amelyeknek megválaszolása közvetlen hatással van az egyes pártok gyakorlati po­litikai irányvonalának kialakítására is. A kommunista pártok nem teljesen azonos módon ítélik meg a nemzetközi politika kü­lönböző problémáit, az egyes események mozgatórugóit sem. Pá rtunk felfogása szerint az egység és a vita nem egymást kizáró, hanem dialektiku­sán összefüggő fogalmak. Az elvtársi mó­don, megfelelő fórumokon, egymás álláspont­ját tiszteletben tartva, higgadt, mértéktartó hangnemben, s a mozgalom közös céljai iránti felelősséggel folytatott vita tovább gazdagítja a marxizmus—leninizmus tudo­mányos elméletét, ilymódon szilárdabb ala­pokat biztosít a testvérpártok összefogásához. A Magyar Szocialista Munkáspárt nem­zetközi tevékenységének széles körben elis­mert jellemzője az aktív hozzájárulás a vi­tás kérdések tisztázásához, a nézetkülönbsé­gek áthidalásához. Jól szolgálják ezt a test­vérpártok részvételével megtartott nemzetkö­zi tudományos-politikai tanácskozások, a teljes kötetlen véleménycserére lehetőséget adó különféle találkozók, melyek megrendezésé­ben az elmúlt években pártunk is tevékeny részt vállalt. Á testvérpártok közös nemzet­közi folyóirata, a „Béke és Szocializmus” szerkesztő bizottságával együtt szervezett ta­nácskozást a három forradalmi áramlat együttműködésének és az enyhülésért folyta­tott harcnak az összefüggéseiről, illetve a forradalom és a demokrácia kérdéseiről; az elmúlt év decemberében pedig otthont adott 35 testvérpárt találkozójának, amelyen a kommunisták és szociáldemokraták nemzet­közi összefogásának lehetőségeiről folyt va­lamennyi résztvevő számára, gazdag tapasz­talatokat adó eszmecsere. A kommunisták oly,an cél,okft k8vft­.----------------------- nek, amelyek megfe­lel nek az egész emberiség érdekeinek. A békéért és a társadalmi haladás ügyéért folytatott küzdelmükben ezért pártállástól, világnézettől függetlenül számíthatnak, és számítanak is valamennyi békeszeretö, ha­ladó erő tevékeny támogatására. A Magyar Szocialista Munkáspárt nemzetközi tevé­kenységében is megfelelő súlyt kap az együttműködés a kommunista mozgalomhoz nem tartozó, de azzal részben azonos célo­kért fellépő szervezetekkel. Az antiimperia- lista harc közös érdekei kötik össze pártun­kat a fejlődő országok nemzetközi felszaba­dítás! mozgalmaival, nemzeti demokratikus pártjaival. Az internacionalizmus elveinek megfelelően támogatja igazságos küzdelmü­ket, országuk örökölt gazdasági-társadalmi elmaradottságának felszámolására, a poli­tikai függetlenség megszilárdítására, a gaz­dasági önállóság megteremtésére irányuló te­vékenységüket. Nagy figyelmet fordít pártunk a szociál­demokrata mozgalomra, amely Nyugat-Euró- pa legtöbb országában jelentős kormányzati pozíciókkal rendelkezik, s ugyanakkor — ha sajátos, felemás módon is — része a mun­kásmozgalomnak, hiszen tagjainak, válasz­tóinak megközelítőleg a felét munkások al­kotják. A kommunisták és a szociáldemokra­tád ideológiai ellentétei változatlanul fenn­állnak, de egyaránt érdekük, hogy meghiú­sítsák az imperializmus szésőséges törekvé­seit. A XII. kongresszus megerősítette pártunk nemzetközi tevékenységének eddig követett elveit és fő irányait, amelyek együtt szolgál-' ják munkásosztályunk, népünk nemzeti érde­keit, s a világ forradalmi erőinek közös cél­jait. Az elfogadott határozat szavaival: „Pártunk továbbra is arra törekszik, hogy nemzetközi politikai tevékenységével hazánk felemelkedését s egyben a nemzetközi kom­munista- és munkásmozgalom közös céljai­nak elérését szolgálja. Ez a politika élvezi népünk bizalmát, és számíthat a világ forra­dalmi, haladó erőinek támogatására.” KOVÁCS LÁSZLÓ, az MSZMP KB Külügyi Osztályának alosztályvezetője Szerdán visszaérkezett Budapestre az MSZMP küldötesége, amely részt vett Párizs­ban az európai kommunista és munkáspártok­nak a béke és a leszerelés kérdéseivel foglal­kozó találkozóján. A delegációt Gyenes And­rás, a Központi Bizottság titkára vezette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom