Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-23 / 94. szám

1980. ÁPRILIS 23., SZERDA Csárdásból is vizsgáznak .SAVARIA NEMZETKÖZI TÁNCVERSENY A Savaria napok kiemelke­dő programjaként az idén im­már tizenötödik alkalommal rendezik meg Szombathelyen május 1-től 4-ig a Savaria nemzetközi táncversenyt. Ti­zenhét ország táncosait, a vi­lág amatőr versenytáncmoz­galmának legjelesebb képvise­lőit várja ezúttal is — a je­lentkezések most elkészült összesítése szerint — a me­gyeszékhely. A művelődési és sportházban megrendezésre kerülő standard és latin-ame­rikai táncokból huszonnégy táncospár méri össze tudását a nemzetközi zsűri előtt. A versennyel együtt rende­zik meg a magyar táncbajnok­ságot is. Ezen tizenegy ma­gyar páros vesz részt. A ma­gyar pároknak a nemzetközi versenyek szokásos standard és latin-amerikai táncain túl csárdásból is vizsgázni kell. Versenyen kívül sor kerül a Szovjetunióból és Angliából érkező professzionista táncos­párok bemutatójára is. A ti­zenötödik nemzetközi tánc- verseny május 4-én gálaesttel zárul. A vendégek fogadásá­ra. a gazdag program zavarta­lan lebonyolítására már min­den előkészületet megtettek. RÁDIÓFIGYELŐ LÁNYOK, ASSZONYOK. Előre bocsátom, hogy semmi „Pest megyei” sem volt ennek a vége-hossza nincs és mégis változatlanul népszerű műsor­sorozatnak a múlt szombati — „milliomodik”? — adásban. És mégis. Érdemes átlépnünk a me­gyehatárokat, miközben vissza is érkezünk oda: a Kossuth- rádió hullámhosszán, hallgat- ya a Lányok, asszonyokat. Érintettek vagyunk benne: ini, férfinépség is. Hogy nem lehet krumplinyo- mót kapni! Hogy volt ugyan almaszappan és utóbb egyre 'jobban elapadt a belőle hajda­nában — nemrég! — dúsan 'áradó almaillat. Mennyiségi kérdés? Minőségi kérdés? Tel­jesen mellékes. Mert a közked­velt almaszappant — se így, se úgy — nem lehet kapni. Gyártói azonban elégedetten közölték, hogy most már bát­ran számíthatunk: a manda­rins zappanra. Sose tudja az ember, hogy mi hiányzik neki. Meg azt se, előre, hogy mi következik ebben a remek rpű- sorban, amelyet szerkesztőjé­nek, Juhász Juditnak betegsé­ge miatt, ezúttal, Kapás Irén vezetett. Döbbenetes erővel hatott a zárórész. A szatírától eljutni — szinte csak percek leforgása alatt — a megrendülésig. Igen, ez történt. Váci Mihályné — maga Is irodalomtörténész — ült a mikrofonnál, és szólt férjéről, férjének életművéről. S arról, hogy egyesek szeretnék a Vá­ci Mihály költészetéből kiol­vasható, felcsillogó — bár az ennél összetettebb és ragyo­góbb! — közéletíséget egyol­dalúságnak feltüntetve, a köl­tőt unalmassá tenni, érdekte­lenné, az érdeklődéstől meg- fosztottá. S mint ilyent, kire- keszteni, legalábbis a taccsvo- nalra visszaszorítani, mellőzni élő irodalmunkból. Kísértetiesen hasonló ez ah­hoz a merénylethez, amit Jó­zsef Attila ellen is ... régen ... és nem is olyan régen... el­követtek. Ez a dolog — bűn! — az Irodalmi köztudat ilyetén való kialakítóinak lelkén szárad. S nemcsak minket, hanem a kö­vetkező nemzedékeket is érin­ti. Hallottam ... nem is olyan régen... a rádióban, hogy diá­kok ... mindenesetre fiatalem­berek... kijelentették, őket József Attila nem érdekli, mert 'túlságosan egyoldalú a mai bonyolult világban, és manap­ság már nincsenek is olyan külvárosok. A Lányok, asszonyok című huszonöt perces műsor talált módot- rá — és nagyon ügye­sen, nagyon koncepciózusán, s hatásosan: szívhez szólóan —, hogy merje remélni: Váci Mi­hály nevének hallatán, jó né­hányunk, kezébe vesz e?y- egy Váci-kötetet, egy kis időre — hétvégi kikapcsolódásul. Jó műsor volt dr. Varga Pál riportja a minap, a Duna Tsz birkatenyésztéséről. A szo- kolyai kísérletről szólt, ame­lyet a' Herceghalrai Kísérleti Gazdaság kutatásai alapj in folytatnak. Ügy szólott tudo­mányos dolgokról, hogy a hoz­zá nem értő is nyomon követ­hette a fontos és eredményes tenyésztési módot. RÁDIÓNAPLÖ. A Maayar "Nyelv Hete alkalmából a Kos­suth-rádió — nagyon ügyesen, a sokoldalúságra törekedve — a jogi nyelv cSűrésének-csava- rásának szentelte a Rádiónap­lót. A két műsorvezető, Kapás Irén és Rapcsányi László, fe­jén találta a szöget, már ma­gával azzal is, hogy a csaknem kétórás program vendégéül-vá- laszolójául dr. Szilbereky Je­nő igazságügyi államtitkárnak adott helyet a stúdióban. Aki Erdélyben született. Ahol, ha valahol egyáltalán, őrzik-védik a nyelv tisztaságát. Ki is derült, hogy fent — a törvényekben — a nyelvezet még tiszta. Nyelvész is átnézi a törvények szövegét. De aho­gyan haladunk lefelé — az utasításokig, szabályokig, s fő­ként a végrehajtásig —, úgy válik egyre bonyolultabbá minden. De — nem az ügyfeleknél. , Egyik rádióhallgató, Pest megyéből, ha jól emlékszem, Csonka Bálint, még az adásidő alatt, betelefonált a stúdióba, s kerek perec megkérdezte: mit csináljon, mert a nagyká- tai közjegyző, hagyatéki ügy­ben, őt még csak nem is érte­sítette. _ Magyar beszéd. Az államtitkár tömören vá­laszolt. Mondván: a nagykátai közjegyzőnek értesítenie kell Csonka Bálintot! A magyar nyelv szereti a tömörséget. A világosságot. Az egyértelműséget. Simon Gy. Ferenc A DONTO: ÁPRILIS 25-27. Szép magyar beszéd A hagyományoknak megfe­lelően az idén is Győrött ren­dezik meg a szép magyar be­széd verseny országos döntő­jét. Az elődöntőkön sok ezren vettek részt. A döntőbe 120 gimnazista, szakközépiskolás és szakmunkástanuló került. A kétfős csapatok két zsűri előtt versengenek. A két bizottság díszelnöke Péchy Blanka ér­demes művész, a Kazinczy-díj alapítója. Ö adja át a legjob­baknak a díjakat is. A verseny országos döntője április 25-én kezdődik és áp­rilis 27-én fejeződik be. A program a győri Kazinczy-szo- bor megkoszorúzásával kezdő­dik és az ünnepélyes ered­ményhirdetéssel fejeződik be. Csillag a pohárban A HIVATÁS ELKÖTELEZETT VÁLLALÁSA Egy nő mitől változik meg két év alatt? Mitől alakulnak át a vágyai? Mi az, ami meg­változtatja előtte az értékek rendjét? Mitől van az, hogy átalakul az emberekhez és a tárgyakhoz fűződő viszonya, pusztán csak azért, mert ké­nyelmesebb, s tetszetősebb az egyik, míg a másikban eset­leg több az érték? — teszi fel önmagának a végső döntést, a feleségével való szakítás meg- érlelődésekor az egymásból fakadó kérdéseket Csányi had­nagy, Thiery Árpád Csillagáz- tatás című kisregényének (Zrí­nyi Kiadó) hőse. Az ellentétes értékszemlélet okainak kutatása a lineáris szerkesztésű, laza epizódfüzé­rekből építkező kisregény alap- konfliktusának tekinthető. Csá­nyi hadnagy, a pályakezdő csa­pattiszt környezetét, az embe­reket szemlélve makacs el­szántsággal kutatja, miért haj­lanak egyesek feladva elkép­zeléseiket a könnyebb megol­dások felé, míg mások konok elszántsággal ragaszkodva el­veikhez, vágyaikhoz töretlen akarattal vállalják a nehezebb feladatok kockázatát. Magán­életének pillanatnyi válsága kikerülhetetlenül szorgalmazza a válaszkeresést. A válaszkeresés, a fiatal tiszt töprengései közepette a válaszadás alternatíváit segítő epizódok egész sorát teremti meg az író, ütköztetve olykor a civil, illetve a katonaélet normáit, s bepillantást en­gedve egy sajátos életformát követelő hivatás, a csapattisz­ti szolgálat kulisszatitkaiba. A filmkockaszerűen pergő, tö­mör történetekben emberi sor­sok körvonalazódnak drámai megkomponálásban. A dolgo­zatjavításba belefáradt, kisvá­rosi átlagemberré szürkült ta­nár. a falusi magányosságban őrlődő tanácselnök barát, a kü­lönös lovasiskola-tulajdonos, a tragikus sorsú tanítónő egy- egy életvitel, magatartásfor­ma részleges, illetve teljes ku­darcának tipikus példái. Az általuk, környezetükkel kép­viselt sajátos mikroklímájú ci­vil világ idegenségével szem­ben, a laktanya ismert, tudato­san birtokolt világa otthonos biztonságú Csányi számára. A parancsok, feladatok, a szol­gálati hierarchia katonai fe­szességén túl feltárulnak a hadseregben is szövődő embe­ri kapcsolatok, az emberi se­gítségnyújtás szép példái. „A katonai életet a civil élettel összevetve, megértette a különbségeket is. A katonai élet szolgálat, szokta magának mondogatni, itt mások a cé­lok, és a formák, és némely fogalmaknak más a jelenté­sük is. A katonai hivatás nem választható el a civil élet nor­máitól, de lényegénél fogva annál sokkal puritánabb. Ne­kem a katonai pálya, a lakta­nya, egy jó parancs sikeres végrehajtása, egy feszes moz­dulat vagy nyílt tekintet, egy katonának a belső megismeré­se olyan, amiért érdemes min­den értéket és energiát bevét­eni. Nyilván fanatikus vagyok, de más nem lehetek, hisz a hivatásból ez jutott része­mül ...” Ítélet született csillagáztatás közti szünetben. Farkas Attila ZENEI PANORAMA Dabasi kórusfesztivál Az énekkarok életében fon­tos esemény a kórustalálkozó, mert lehetőséget ad az addig elért tudás felmérésére, ösz- szehasonlítási alapot biztosít és emellett megszerzi a kö­zös éneklés örömét. Megyénk zenei életében ritka, fehér hollónak számít az ilyen ese­mény, a kifejezetten minősí­tő versenyeken, a Vándor Sán­dor kórusfesztiválon kívül ta­lán csak a szokásos őszi du­nakeszi munkáskórus-találko- zó és a most ötödik évfor­dulójához ért, kétévenként megtartott dabasi kórusfeszti- vál tölti be ezt a szerepet Dabasnak immár hagyomá­nya 1972 óta ez a fesztivál jellegű dalostalálkozó. Évről évre nő az érdeklődés irán­ta, s ez meglátszik a résztve­vő égyüttesek növekvő szá­mán és az egyre emelkedő színvonalon is. Míg 1972Íben az első rendezvényen hat kó­rus énekelt, idén már tizen­egy jelentkezett, s csak kü­lönböző technikai akadályok miatt csökkent ez a szám ki­lencre. A megye támogatása, a da­basi járási hivatal, a nagyköz­ségi tanács, a járási párt- bizottság és a helyi körzeti zeneiskola összefogása te­remtette meg az anyagi és erkölcsi lehetőségeket a da- lcstaiálkozó megtartására. Az énekkarokat küldő szervek hozzájárulása is csökkentette a költségeket. A szervezési, lebonyolítási munkák orosz­lánrészét Török György, a Dabasi Körzeti Állami Zene­iskola igazgatója vállalta. Irodalmi pályázat Újításként a zenének az életben betöltött szerepét tu­datosító irodalmi pályázatot ír­tak ki, régi kórustagok ré­szére. A kitűnő ötlet sok da­lost megmozgatott, az ének­lők széles skálájának szinte mindegyik rétege készített dolgozatot. Az érdeklődésre jellemző, hogy az öt díjazott között szerepelt például a nyolcvanéves Tóth Lajos Ceg­lédről és felesége, hatvanöt éves énekkari múlttal. A résztvevők közül a Ceg­lédi Vasutas Szakszervezet Vegyeskara már törzsvendége SZÍNHÁZI estek Fizikusok Győri Dürrenmatt-előadás Szentendrén Bemutatkozó bemutatót tartott a győ­ri Kisfaludy Színház az elmúlt hét vé­gén Szentendrén: Friedrich Dürrenmatt svájci író Fizikusok című darabját ad­ták elő. Bízunk benne, hogy az első vendégszereplést követően sikerül- meg­teremteni a rendszeres együttműködés feltételeit, ez a vállalkozás új, értékes színfolttal gazdagítja kulturális életün­ket. S ezt még akkor is valljuk, ha a produkció művészi színvonalával nem lehetünk teljesen elégedettek. ★ A színpadra állítás, arra ösztönöz, hogy szembenézzünk a pesszimizmus fogalmával, mert az előadás sokkal ko- morabbra sikerült a kelleténél. Szerzői utasítás szerint komédiát ígér ugyan a színlap, de a Kisfaludy Színház tragé­diát játszik. Igaz, Dürrenmattra az iro­dalomkritika és a közönség ítélete is divatosan rásüti a pesszimizmus bé­lyegét. Pedig esztétikai értelemben nem lé­tezik pesszimizmus. Kínlódhatunk Ed­ward Albee drámáinak befalazott lelki labirintusában, borzonghatunk Eugéne lonescu abszurditásaitól: átélhetjük, hogy hiábavaló kísérlet emberségünk megőrzése, akiket megérintettek az orr­szarvúak, azok menthetetlenül vad­állattá válnak. Mégis a tiltakozás, az embertelenség elleni lázadás az alap­vető élményünk. Mert objektíve nem létezhet művész, aki csak azt akarná mondani: emberiség, pusztulásra vagy ítélve — mindig folytatódik a logikai sor —, ha nem vagy képes változtatni. S ami jobbításra ösztönöz, az nem le­het pesszimizmus. Az előadás legnagyobb hibája, hogy oz írói koncepció fölé kerekedett a rendezői szándék, amely mindenáron egy önmarcangoló, tragikus állapotot akart létrehozni a groteszk-komédia helyett. Pedig nagyon tanulságos Dür­renmatt 1962-ben tett nyilatkozata: „A Fizikusokban tulajdonképpen az Oidi- pusz-mítosz modern változatát akartam megírni — események láncolatát, mely­ben a hős mindent elkövet, hogy elke­rülje a katasztrófát, amelytől retteg, de ahol a katasztrófa minden elhárító cse­lekedete ellenére kikerülhetetlenné lesz”. Oidipusz, félve az istenek jósla­tától, elmenekül városából és éppen így teljesíti be a végzetet: apagyilkossá­got, vérfertőzést. A Fizikusok központi alakja Möbius, félve, hogy korszakal­kotó találmányát az emberiség elpusz­títására fogják használni, bolondnak tetteti magát és az őrültek házába vo­nul. Éppen ezzel juttatja egy valóságos őrült kezébe a találmányát. Tanulságos megfigyelni a változás lényegét. Mindkét hős elköveti a tragi­kus vétséget: Oidipusz megöli az apját (öntudatlan), Möbius eldugja az em­beriség elől a nagy felfedezést (tudato­san). A tragédiában minden vétség kö­vetkezménye, a komédia nem egyéb, mint magának a vétségnek a leírása. És bolond dolog, ha valaki azt hiszi, hogy egyik napról a másikra abba­hagyhatja kutatásait és az eredményt végleg titokban tarthatja. Hát ez a ..bo­lond dolog” a komédia alapja. A dili­házban feje tetejére áll minden: a normális Möbius bolondot játszik, az őrült idegorvos pedig épeszűt; az ápo­lók a birkózás, cselgáncs és a súlyeme­lés női országos bajnokai, akiket köny- nyűszerrel megfojtanak a majdnem cingár „betegek”. Ráadásul a három ápolt közül egyik sem őrült: ketten más-más titkosszolgálat tagjai, akik meg akarják szerezni a Möbius-féle találmány titkát. Nos, Bozóky István rendező komo­lyan vette a groteszken komikus ele­meket, fHaráth András díszlettervezővel ravatalozóra emlékeztető színpadképet hozott létre. így már az első pillanat­ban érezhetjük a melléfogást. A nagy drámázás közben elsikkad, észrevétlen marad a lényeg, mert ha mindennek nagy hangsúlya van, akkor semminek sincs igazán hangsúlya. Hiába mond­ja ki Möbius a hatalmas tanulságot: egyedül akart szembeszállni a hatal­makkal, de rá kellett jönnie, hogy egyedül nem megy, csak mindenkivel összefogva. (Hol a pesszimizmus?). Mindezek mellett ebben a formában még poenje sincs az előadásnak, mert Bozóky panoptikum figurákká teszi a fizikusokat, akii; az értelmes dürren- matti expozíciót megfejelik bemutat­kozásukkal. A színészekre ráaggatott komolyko­dásból merevség lett és befagytak a dürrenmatti figurák. Még leginkább az ideggyógyásznőt alakító Kovács Mária teljesítménye dicsérhető', valószínűleg a rendezői koncepció okozza, hogy nem látunk semmit az épeszűt játszó őrült figurájából. Ifjú Űjlaky László jobban megoldja az ellentételezett szerepet, de adós marad Möbius zsenijének hiteles­ségével. Az Einsteint játszó Áts Gyula nem volt formában: számtalan szöveg­bakija alaposan lerontja teljesítménye értékét. Űri István a rendezői szándé­kot figyelembe véve egységes, életszerű alakot teremtett Newton szerepében. Kevéssé volt hiteles Monika nővér alakjában Joó Katalin, de erős drá­mai alkatról tett tanúbizonyságot. Ugyancsak érdekes színészegyéniséget ismertünk meg a főnővért játszó Mar­tin Mártában. A sok karakterfigurá­ból egyik sem lett karakter, talán Bende Ildikót, Möbius exfeleságét ki­véve. A drámában izgalmas figura a detektívfelügyelő, de Paláncz Ferenc ebből semmit nem mutat. ★ Bíráló szavak joggal illethetik a me­gyei művelődési központot is, techni­kailag ez alkalommal képtelenek vol­tak partnerek lenni. S egy apróság (?): az előadás szünetére bezárt a büfé, ál­lítólag megbetegedett az egyik felszol­gáló, a másik hazakísérte — miért ő? — és a rolót lehúzták. Pedig az elő­adás után tartották még a színházbarát kör összejövetelét is. Kriszt György Dabasnak. Karnagyukkal, Kiss Istvánnal mind az öt alkalommal felléptek a kórus­fesztiválon. Jó ritmikájú, szép előadásban hallottuk tő­lük Pitoni Boldog, aki éne­kel, egy ismeretlen szerző Erdőn című művét, valamint Mozart Drága szempár-ját és egy Bárdos blokkot. A vecsési 4. számú álta­lános iskola gyermekkara Ba­lázs Árpád-műveket énekelt, Valencsik István karnagy ve­zényletével. Gazdag program A dunakeszi gimnázium kó­rusa ismeretlen szerző Ta­vaszköszöntőjét, Marenzio Vi­gasz nélkül című árnyalt ze­nei megoldásokban gazdag madrigálját, Mozart egy noc- turne-jét énekelte. A nehéz, de szépen kidolgozott prog­ram méltán aratott sikert. Karnagyuk Papp Károlyné. Dunakeszit még egy ének­kar képviselte ezen a napon, ezzel is illusztrálva a város kóruséletének virágzását. A dunakeszi József Attila Mű­velődési Központ Anonymus ifjúsági vegyeskara Szakáit L-ászloné vezényletével adta elő programját. A negyven tagú kórus hét művet énekelt. Ismeretlen szerzőktől, Mo­zarton, Kodály Szabadság himnuszán. Bárdos Tiszai dal- l'amok-ján kívül utolsó szám­ként ifj. Somorjai József Tru­badúr mollban című darabja hangzott el. A Dabasi Körzeti Állami Zeneiskola madrigálkórusa is­meretlen spanyol szerző Jó­tanács című műve után Lassus Szerelmi panaszát, majd Mozartot, Brahmsot éne­kelt, Balázs Árpád Csalfa csalogatója után Keltőn Piaci pletykája vidámságával ara­tott sikert. Itt is a jó mű­sorválasztást, az érzelmi te­lítettséget és a szép hangzást emelhetjük ki. Karnagyuk Török György. A Ceglédberceli Egyesített Kórus valójában különálló férfi és női kar együttes sze­replésének tűnt. Bartók Le­génycsúf olójában a vidámság helyett némi bizonytalanság volt érezhető. Kodály Zöld erdőben című dalában már magára talált a női kar. Ba­lázs Árpád Bordala a férfi­karnak nyújtott szép bemu­tatkozási lehetőséget. Ugyan­csak jól sikerült a férfikar előadásában a két 48-as dal, valamint Liszt Tengerészhim­nusza. Lendvai Kamilló Míg az ember című művét a női kar énekelte, majd közös nép­dalénekléssel fejezték be mű­sorukat. Szívós munka Minden résztvevő énekkar oklevelet és hanglemezt ka­pott, ugyancsak megjutal­mazták az irodalmi pályázat nyerteseit. A díjakat Füzessy István, a járási hivatal el­nökhelyettese adta át. A zsűri — tagjai: Szentey Mariann, megyei ének-zene szakfelügyelő és Kovács La­jos, a Pest megyei KÓTA tit­kára és a Pest megyei kóru­sok és pávakörök szakfel­ügyelője, az elnök pedig Ba­lázs Árpád Erkel-díjas zene­szerző — a hangverseny vé­gén a kórusok vezetőinek fi­gyelmét felhívta a hibákra, jótanácsokkal, útmutatások­kal, programajánlatokkal se­gített az együtteseknek. — Pest megye nem a lát­ványosságra, hanem a szívós, folyamatos munkára törek­szik a zenei életben. Jól per­gő, kóruscsalogató rendezvény volt ez a dalostalálkozó. A nem kategorizált kórusoktól a komoly eredményeket elért több évtizedes múltú énekka­rokig, a gyermekkaroktól a felnőttekig minden korosz­tályt magába foglalva feszült a résztvevők íve. A dabasi da­lostalálkozókat a nagyközön­ség hivatalos szervei és a várakozáson felül nagy szá­mú közönség is a magáénak érzi — mondta értékelésében Balázs Árpád zeneszerző. Hajós Anna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom