Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-01 / 77. szám

1980. ÁPRILIS 1., KEDD Egy nap a három és fél ezerből Képek a mai Százhalombattáról Tíz év: a szökőévekkel 3652 nap. Nem nagy idő, történel­mileg szinte semmi, de a fej­lődés az eredmények szem­pontjából korszakos jelentő­ségű. Százhalombattának eb­ből a három és félezer napjá­ból figyeltünk meg nemrégi­ben egyet. Arra voltunk kí­váncsiak, hogyan él, lélegzik a város. Pillanatképszerűen igye­keztünk rögzíteni a munkást, a kereskedelmi eladót és az óvónőt napi munkája közben. Felelősség egymásért A DKV Magyarország kő­olajipari üzemeinek egyik leg­nagyobbika látványra is le­nyűgöző. A hatalmas gyár te­rületén az olajat szállító csö­vek a tartályok dzsungelében is csak segítséggel talál a lá­togató Király Ottó munkahe­lyére. Az elektromos szivaty- tyúk zúgásától hangos AV—1- es üzemben. Szakállas nyur­ga fiatalember nyújt kezet a műszerteremben, ahol látha­tóan nagy a sürgés-forgás. — Ma éppen termékváltás van, ismét algyői olajat dolgo­zunk fel — mondja Király Ottó. Mozdulatai, tevékeny­sége alapján ítélve rutinból végzi munkáját a megszám­lálhatatlan sokaságú műszer között. — A látszat csal, a folya­matok ugyan automatizáltak, de egyetlen beavatkozás sem nélkülözheti a gondolkodást, a rutin itt kevés — veti ellen a 27 éves szakmunkás. Tőle tu­dom meg azt is, hogy a veszé­lyes üzemben a legfontosabb az egymásért való felelősségvál­lalás. Senki sem tévedhet, mert ezzel a kollektívát sodorná bajba. Nem csoda hát, ha évek során az átlagosnál jobban megerősödött bennük az ösz- szetartozás érzése. A DKV- sok ezért is becsülik nagyra egymás tapasztalatait. Az égbe nyúló tornyok tö­vében alig egynéhányan dol­goznak. Az AV—1-es üzem azonban nemcsak ebben külön­bözik más gyáraktól. — Talán különösen hangzik, de az itteni munkások elsősor­ban szellemi és csak másod­sorban fizikai dolgozók — ma­gyarázza Király Ottó. Senki sem lehet meg az állandó kép­zés, a továbbtanulás nélkül. Kísérőmtől tudom meg, a fia­tal szakmunkás ma valamivel korábban fejezi be a műsza­kot: esti egyetemre megy. A pult mögött Bár még néhány nap van hátra az ünnepekig, a for­galom mégis nagy a Nyugat- Pest megyei Kiskereskedelmi Vállalat 201 számú üzletében. Vagy ahogy a helyiek nevezik a nagy ABC-ben. A kenyeres pult előtt azonban így sincs sorban állás. Mitrov Ivanov Krisztina már jól ismeri ve­vőit, mindenki gyorsan meg­kapja a kívánt árut. — Ma többen kifogásolták, nem elég friss a kenyér, pedig csak arról van szó, mindenki meleg cipót akar. A 23 éves eladónő néhány kedves szóval igyekszik jobb kedvre deríteni a látszatbosszankodókat. Egy idős férfi éppen fordítva — tré­fálkozik vele. Atyai hangon feddi Mitrov Ivanov Kriszti­Sikeres kísérlet Fakultatív oktatás Lehet-e az általános iskolás korú gyermekek pályaválasz­tását a korábbinál hatéko­nyabban befolyásolni, érde­mes-e a fakultatív oktatást bevezetni. 14 éven aluliak szá­márai Ilyen, más ehhez hason­ló kérdésekre az öt éve folyó kísérletek után ma már igen­nel válaszolhatnak a százha­lombattai általános iskolák­ban. Dávid László, a Ságvári Endre iskola igazgatója, az új módszer gyakorlati megvalósí­tásának lelkes pártolója mond­ja: — Az 1975/76-os tanévben az országban tíz helyen fog­tak hozzá a fakultatív okta­táshoz, vagyis a tanulók heti egy alkalommal tanórán kívül szerezhettek alaposabb isme­reteket, meghatározott tárgyat szabadon választhattak. A ta­pasztalatok nem mindenütt egyformán kedvezőek, de Százhalombattán, ahol a sze­mélyi és tárgyi feltételek biz­tosítottak voltak, feltétlenül si­kerről számolhatunk be. — Milyen feltételekre gon­dol? — Az úgynevezett fizika­szerelők és a kémia-laborosok oktatását nagyban segítette a város két nagy üzeme a DKV, és a DHV, olyan felszerelése­ket bocsátott a 7—8. osztá­lyosok rendelkezésére, ame­lyek beszerzését még az anya­giakban egyáltalán nem szű­kölködő százhalombattai isko­lák sem vásárolhatnak meg. — A kísérlet kezdeti idő­szakában, de ezt követően is soikan feltették a kérdést va­jon nemcsak egyszerű mun­kaerő-utánpótlásról van-e szó, és féltették a szakkörök jövő­jét is. Mi erről a véleménye? — Az említett két nagy­üzem, bár a végzetteknek csak kis százaléka helyezke­dett el a kőolajiparban és a hőerőműben változatlanul tá­mogatja a fakultatív oktatást. Ami a kérdés második részé­re vonatkozik, szintén feles­leges aggodalom. Míg a szak­körök továbbra is életképe­sek iskolánkban, a speciális oktatás sikerét sem lehet ta­gadni. Ez utóbbi nem vala­miféle korai tudósképzést je­lent, hiszen a közepes képes­ségű gyerekek is résztvevői a kurzusnak. — Érdeklődésüknek megfe­lelően választhatnak-e azok, akiket Inkább a kevésbé gya­korlatias kérdések érdekel­nek? — A fizika-szerelő szakkal megegyező számban négy cso­portot indítottunk a komplex esztétika tárgykörében. Itt is, mint valamennyi esetben, a cél az, hogy megteremtsük a kapcsolatot a különböző tu­dományágak között, tehát ne csak irodalmat, hanem törté­nelmet és képzőművészetet is tanítsunk. S ami a legfonto­sabb, tanulóink valóban tuda­tosabban készülnek élethivatá­suk kiválasztására, csökken a pályatévesztettek száma. Merre halad az áram? A fizilca-szereiSk a képen ezt vizsgálták, látható komolysággal nát, amiért nem tett félre szá­mára elegendő túrós buktát. — Régi ismerősöm, valaha ő is kereskedő volt — jegyzi meg az eladó. Azt már Versits Já­nos üzletvezető árulja el, hogy Krisztina, a bolt egyik legjobb dolgozója, szocialista brigád­tag. Kollégái különösen sze­rénysége miatt szeretik őt. Né­zem a törékeny teremtést, amint a súlyos ládákat rakja az üzlet egyik sarkában. Ez sem, az egész napi álldogálás sem éppen könnyű dolog. Ha este az irodalmi színpad pró­báin ismerkedtem volna vele össze, talán kevesebbet tudnék róla. Péter búcsúzik — Péter búcsúzik —; ezzel fogad Gorzsás Lajosné, a 2. szá­mú óvoda óvónője. Pálnovics Péter ma jött utoljára pajtá­sai közé, ugyanis szülei elköl­töznek a városból. A foglalko­zást így aztán az ötesztendős legényke kedvére állították össze, ő vezette a reggeli tor­nagyakorlatot. Zelk Zoltán Ta­vaszi dalának felolvasása után, a gyerekek lerajzolták mit is jelent számukra a márciusi kikelet. A falra rakott rajzla­pokon őzek, nyulak, madarak sereglenek. — Mi a kedvenc meséd? — kérdezem Pétertől. — A farkastanya — válaszol lelkesen és már osztja is széj­jel a bábokat társai között, hogy én is megtudjam, miként járt a „hányaveti” farkaskoma. Gorzsás Lajosné munkáját minden bizonnyal az minősíti leginkább, hogy csoportjának tagjai örömmel jönnek regge­lente az óvodába, egy sem akad közöttük, aki szomorú szemmel nézne távozó édes­anyja után. Szomorú szemmel itt csak egyetlen gyermek te- kintget: Péter. A többiekkel el­lentétben kérésére ma délután vajas helyett lekváros kenye­ret kapott. ö is csak ezen a héten döb­bent rá, hogy mennyire ra­gaszkodik eddig megismert vi­lágához, a csodás kémények­kel, titokzatos csövekkel és rengeteg gyerekkel teli Száz­halombattához. százhaujmbattai Bernem A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA * Város született Átrajzolódoft a kép Százhalombatta jubilál: ma tölti be tizedik eszten­dejét. Ilyenkor ünnepek tá­ján önkéntelenül felvető­dik a kérdés. Mi adja hát országos rangját, súlyát, hi­szen lakóinak száma jelen­leg alig több 16 ezernél. A választ megadni ezúttal vi­szonylag egyszerű. A város az elmúlt tíz esztendőben az ország leg­nagyobb vegyipari és ener­getikai központja lett, mi több, Pest megye szocialis­ta iparában lekötött iissze3 állóeszközök értékének öl­vén százaléka itt koncent­rálódott. Más szóval, a két nagyvállalat, a DKV és a DHV felfejlesztésének ered­ményeként a teljes hazai kőolajmennyiségnek 80 szá­zalékát dolgozzák föl, és a hőerőmű elégíti ki villa- mosenergia-szükségletünk- nek negyven százalékát. Vagy hogy a legutóbbi ese­ményekre utaljunk: a na­pokban érkezett meg az első olaj az Adria-vezeté- ken. Az MSZMP városi bizott­ságának a XI. kongresszus óta végzett munkájáról szó­ló jelentéséből megtudhat­juk, az elmúlt négy évben a termelési érték 19 mil­liárd forintról 30 milliárdra, vagyis 55 százalékkal emel­kedett. A DKV pedig 240 millió dollár értékű ter­méket állított elő tőkés piacra.' A két nagyüzemben dől. gőzök közismerten nagy szakmai tudást és figyel­met igénylő munkát vé­geznek. Nyilvánvaló, ezek­nek az embereknek bizto­sítani kell mindazokat a feltételeket, amelyek a re­generálódáshoz szüksége­sek: a jó ellátást, elegen­dő számú iskolát, óvodát, sportolási lehetőségeket. Va­jon kielégíietfék-e az ipa­ri város lakóit e vonatko­zásban? Nos, többségében igen. Egyre-másra épültek az élelmiszerboltok, az üz­letek roskadásig vannak áruval. Jelentős mértékben csökkent az ideiglenesen itt lakók száma, növekedett az új lakástulajdonosok aránya. Befejeződött a sportkombinát építése és csupán az évforduló napján két létesítménnyel gazda­godott a település: meg­nyílik a legnagyobb zöld­ségüzlet, birtokukba vehe­tik az új MHSZ-klubot. A százhalombattaiak azon­ban nemcsak kapni szeret­nek, hanem adni is tud­nak. Sok millió forint ér­tékű társadalmi munkát és szellemi többletet. Lelkese­désük, az új iránti fogé­konyságuk nagy remények­re jogosít. S feltételezhetően ezekről a városlakókról a közösségben gondolkodó emberek számáról sohasem készül statisztikai kimuta­tás. Felmérések nélkül tet­ten érhető létük fontossága. Az ő mindennapi tevékeny­ségüknek is köszönhető, hogy fokozatosan szűnik meg a település arcnélkü­lisége, s válik Százhalom­batta igazi várossá, Ez a hatalmas szellemi tőke a következő évfordulóra ta­lán a befektetett , milliár- doknál is jobban kamato­zik majd. MHSZ-klub Modellek, rádiók A megye egyik legnagyobb MHSZ kiképző bázisát adják ma át Százhalombattán. A lé­tesítmény 3,2 millió forintba került. Ezen kívül a nagyvál­lalatok, elsősorban a DKV és a DHV szocialista brigádjai jelentős értékű, mintegy 800 ezer forintos társadalmi mun­kát végeztek. Bicskei György, az MHSZ városi titkára arról tájékoztatott bennünket, hogy az április elsejével megnyíló klubban, egyebek között, he­lyet kapnak a repülőmodelle­zők, a lövészek és a rádiósok is. Lehetőség nyílik a tartalé­kosok továbbképzésére is. Mos­tanáig igen mostoha körülmé­nyek között végezték munká­jukat és az érdeklődőknek csak egy igen csekély hánya­da vehetett részt az MHSZ te­vékenységében. A berendezé­seket már megvásárolták, a színvonalas szakosztálymun­ka feltételei biztosítottak. A modellkészítő teremben pél­dául 20 gyerek dolgozhat egy­szerre és külön építő-, és fes­tőműhely áll majd Rendelkezé­sükre. Korszerűen felszerelt a lövészek helyisége is, ahol egy időben heten mérhetik ösz- sze versenyszerűen tudásukat. Jubileum Ünnepségek Hazánk felszabadulásának 35. és Százhalombatta várossá nyilvánításának 10. évforduló­ja tiszteletére városi ünnepsé­get és ünnepi tanácsülést ren­deznek. Az óvárosi szovjet hősi emlékműnél 13 órakor koszorúzás lesz. Ezt követően ünnepi tanácsülést tartanak a Ságvári Endre általános isko­lában 14 órakor. Beszédet mond Szekeres József, a váro­si tanács elnöke. A kulturális műsorban a Madách Színház művészei lépnek fel. Az év­forduló alkalmából több kiál­lítás is nyílik. A gyermekrajz- kiállítást a Damjanich úti is­kolában, a város tízéves fej­lődését bemutató fotókiállítást, valamint a fotópályázat díj­nyertes alkotásait a Ságvári Endre általános iskolában te­kinthetik meg az érdeklődők. Embert, közösséget formál A város születésének 10. év fordulója alkalmából idén el ső ízben adják át a Pro Urbe- kitüntetést. A megtisztelő cí­met Páréi Nándornak, a 2. számú auaianos iSKoia igaz­gatóhelyettesének és Udvardi Jánosnak, a százhalombattai víztársulat elnökének ítélték oda. Három nemzedék Pável Nándor beszélgeté­sünk elején elmondta, egész életében történelmet tanított. Közben talán maga sem vett róla tudomást, hogy egy vá­ros történelme alakításának részese is lett. Százhalombatta az ő szá­mára 1945 óta létezik. Ekkor került fiatal pedagógusként a mai óvárosba, osztott rendsze­rű iskolába. Tanított barak- ban, művelődési házban. Ma­gyar és szerb nemzetiségű gyermekeket ismertetett meg a históriával. S most a kor­szerű, jól felszerelt Ságvári Endre nevét viselő iskolában áfl katedrán. — Nem készítettem pontos leltárt, de legalább másfél ezer nyolcadikos került ki a ke­zem alól. Számos olyan nebu­lóval foglalkozom, akiknek szüleit is én neveltem. S ez igen sokat jelent a mindenna­pi munkában — mondja Pá­vel Nándor. Megszaporodott közéleti funkciói közül a Hazafias Népfront elnöki tisztét érzi leginkább testre szabottnak, így tud a legtöbbet tenni a mai Százhalombattáért. — Miért? Sokféle és Igen különböző felfogású emberrel vagyok kapcsolatban. Meg­nyerni őket a közös ügynek, ez a legnehezebb feladat. De egyben ez a szép is ebben a munkában. Mert ki tagadhat­ná például, mekkora öröm új lakásba költözni, tervezgetni, mi hová kerül majd. Szinte mindenki az újonnan érkezet­tek közül így van ezzel. Csak­hogy közben ezek a fiatalok elszakadnak a város társadal­mától, és évekig bezárkóznak a falak közé. Ebbe nem nyu­godhatunk bele. Ezért meg­hívjuk őket különböző előadá­sokra, szakemberek segítségét ajánljuk fel, akik elmagyaráz­zák, hogyan tehetik valóban széppé otthonukat. És ilyen­kor már arról is lehet velük beszélni, érdemes-e a közössé­gért dolgozni — mondja Pável Nándor a nevelő hitével. — S még valami. Százha­lombattát a fiatalok és gyere­kek városaként tartják szá­mon. Az öregek napján ren­dezett összejövetelre mégis fél- százan jöttek el. Létező gond hát az öregeké. S most végre talán sikerül klubot szerezni az idős embereknek is. így véli Pável Nándor, akit a kö­zért végzett munkájáért ok­kal becsülnek a százhalombat­taiak. Rászolgált mindhárom nemzedék tiszteletére. Egyenes derékkal Hogy mit jelent az egész­séges, tiszta víz hiánya, azt csak azoknak a települések­nek a lakói tudják megmon­dani — sajnos, akad még ilyen —, amelyekben a nitrát­szennyezés miatt a boltból hordják flaskaszám a csecse­mőknek is az iható kristály­vizet. Mindez akkor jutott eszembe, amikor Udvardi Já­nossal, Százhalombatta ivóvíz­társulatának elnökével beszél­getni kezdtünk arról, mi is történt az elmúlt évtizedben a faluból lett városban. — Való igazság, nem ment egykönnyen a társulat szerve­zése. Az idevalók többségének kerekes kútja volt, s csak azok mondtak igent az első beszélgetéskor, akik apró gye­reket neveltek. Három hónap­ba telt, míg rábeszéltük az emberek többségét: legyen ve­zetékes ivóvize Százhalombat­tának — emlékezik vissza Ud­vardi János. Szavaiban sem­mi sincs az „ugye megmond­tuk előre” kioktató hanghor­dozásból. — Aki közéleti mun­kát vállal, annak számolnia kell azzal, sokan próbálják akadályozni céljai megvalósí- tásában, és nem is mindig rosszindulatból teszik ezt — állapítja meg higgadt bölcses­séggel az elnök. — Mikor is volt az, hogy a város ügyes-bajos dolgait nya­kába vette? — Éppen 12 éve, nyugdíjba vonulásom után egy nappal. Kerestek. Sokan a régiek kö­zül kopogtattak be hozzám. — Jó, hogy megjöttél, szüksé­günk van rád — mondták. Pedig lett volna mit kipi­hennie Udvardi Jánosnak. A részesaratóságot, a pályamun- káskodást. S a későbbieket, amit már maga választott a dabasi járási kapitányság ve­zetői posztján, az állandó fe­szültségben eltöltött éveket. Hiszen a Petőfi Sándor utcai ház is amolyan nyugdíjasok­nak való csendes birodalom, a kert megtermi a konyhára va­ló zöldséget, és a tőkék sem maradnak hálátlanok gondo­zójuknak. De ki tudja, talán énpen ez tartotta meg őt olyan fiatalosan mozgó em­bernek. S ennek a városért való folytonos tevékenykedés­nek is szerene van abban, hogy ma is egyenes derékkal megy végig az óváros utcáin végig. Persze, az sem mind­egy. hogv jók a járdák, és es­ténként bekapcsolják az ostor­nyeles neonvilágítást. Bizony, ez nem jött magától... Az oldalt írta: Valkó Béla Fotó: Halmágyi Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom