Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-01 / 77. szám
1980. ÁPRILIS I., KEDD k/(mnap Eötvös Loránd' díjak átadása Hétfőn Soltész István kohó- és gépipari miniszter kiemelkedő tevékenységük elismeréseként Eötvös Loránd-díjat adott át Bozsó Zoltánnak, a Láng Gépgyár gyártmányfej - lesztésd főosztályvezetőjének, Hollai Kornélnak, a Magyar Optikai Művek szerkesztési osztálya vezetőjének, Kertay Zoltánnak, a Ganz Villamos- sági Művek vasúti főosztálya vezetőjének, Vizely Györgynek, a Ganz-MÁVAG osztályvezető főkonstruktőrének, Vad- nyánszky Dezsőnek, a mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár célgépüzeme vezetőjének és Vörös Árpádnak, a Csepel Művek Vas- és Acélöntödék műszaki igazgatójának. Ugyancsak Soltész István — az idén első ízben — nívódíjakat adott át a legjobb ipari formatervezőknek. Egyéni díjat kapott: Mezei László, a Magyar Optikai Művek és Simon Károly, a Ganz Villamossági Művek formatervezője. Kollektív díjban részesült a Csepel Vas- és Fémművek Szerszámgépgyárának kollektívája: Dudás János vezető tervező, Bajnok László tervezőmérnök. Gerbicz Ottó tervezőmérnök, Pálosi József tervezőmérnök, valamint a Budapesti Elektroakusztikai Gyár kollektívája: Lelkes Péter ipari formatervező, Bukó- vies Ferenc fejlesztési mérnök, Fejes János fejlesztési mérnök és Márton Géza fejlesztési mérnök. Újságírók kitüntetése Hétfőn a Parlamentben a közelgő felszabadulási évforduló alkalmából újságírókat tüntettek ki. Rózsa Ferenc díjat kapott Dobsa János, az MTÍ-szerkesz- tőség vezetője, Dolecskó Kornélia, a Népszabadság munkatársa, Gombó Pál, a Magyar Sajtó főszerkesztője, Matolcsy Károly, a Magyar Nemzet szerkesztő bizottságának tagja, Mészáros Ottó, a Pest megyei Hírlap főmunkatársa és Vértes Éva, a Magyar Rádió főmunkatársa. Ybl Miklós-díjasok Hétfőn a Magyar Építőművészek Szövetségének székházában kiosztották a kimagasló építészeti alkotásokat elismerő 1980. évi Ybl Miklós- díjakat. Ybl-díjat kapott: Bajnay Zsolt, a Kerti építésze, a siófoki vásárcsarnok; Demény Tamás, az Iparterv építésze, az Ózdi Kohászati Üzemek oxigéngyárának tervezéséért; Gettó József, a Dél-dunántúli Tervező Vállalat építésze, az oktatási és nevelési épületek összefüggő tervezési folyamatában kifejtett munkásságáért; Gere Mihály és Mohácsi Péter, a Keletterv építészei, a házgyári panelekből épülő lakó- és középületek, valamint a Hotel Zakarpatje tervezéséért és a házgyári fejlesztésben kifejtett tevékenységükért; Hulyák Anna, a Vátti építésze, a győri Martinovics tér 1—2. számú műemlék épületek helyreállításának tervezéséért; Pál Balázs, az Iparterv építésze több évtizedes építéstervezési és építészetei méleti munkásságáért; K. Rá duly Piroska építész, több évtizedes városépítészeti munkásságáért és Eger város településcsoportja általános rendezési tervének városépítészeti koncepciójáért; Both János, a Lakóterv építésze, a pozsonyi diákszálló, a csopaki vállalati üdülő és más szállás- jellegű paneles épület terve zéséért; Tárnái István, a Dél terv építésze, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Dóm téri oktatási épületének tervezéséért. A díjakat Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter adta át. Az omszki vendégek programja koztak a szerről. szövetkezeti rendBaráti beszélgetés a megyei pártbizottságon. (Balról jobbra: 'Valerij Nyikitovics Vinokurov, Nyikolaj Szemjonovics Jusznyikov. Jefim Alekszejevics Norka, a tolmács, Balogh László, dr. Arató András, Cser- venka Ferencné, Barinkai Oszikámé, Gelencsér Árpádné dr. Amint arról korábban be- s az őket kísérő Gelencsér is. A gödöllői program a számoltunk, szombaton érke- Árpádné dr.-t, az MSZMP Stromfeld Aurél nevét viselő zett hazánkba a Jefim Alek- Pest megyei Bizottságának lakótelep ismertetésével zászejevics Norka, . az SZKP osztályvezetőjét. rult. Omszk városi bizottságának Az egyetem tanácskozóter- Délután a Skála-Coop-rend- első titkára vezette Omszk me- mében elsőként Bállá János, az szerrel ismerkedtek és a leggyei delegáció. MSZMP gödöllői járási bizott- nagyobb elismeréssel nyilatA kedves vendégek vasár- ságának első titkára számolt nap dr. Husti Istvánnak, a be a 110 ezer lakosú 26 teKISZ Pest megyei Bizottsága lepülés életéről s a terület első titkárának kíséretében Iá- gazdasági fejlődéséről. A ventogatást tettek a szödligeti Li- dégek érdeklődésére, szólt a geti Károly KISZ-iskolán. háztáji gazdaságok növényterItt Járay Gyula, a KISZ mesztő, állattenyésztő szerePest megyei Bizottságának péről. szervezési felelőse és Kovács Plutzer Miklós, a városi János, az iskola igazgatója fo- pártbizottság. első titkára begadta a delegációt, majd tájé- szélt Gödöllő intenzív fejkoztatást adtak a KISZ ideo- lődéséről az iparban, az aglógiai tevékenységéről, neve- rároktatásban és agrárkutatás- lőmunkájáról és a KISZ-isko- ban betöltött központi szerela mozgalmi oktató-nevelő párol. rendszeréről. Ezután Kovács Ezt követően dr. Cselőtey János bemutatta az osztály- László, az agrártudományi termeket, a bentlakásos inté- egyetem rektora az egyetem zetet. oktató- és kutatómunkáját isDélután a Dunakanyarba, mertette. A Szovjetunióban Visegrádra vezetett a küldött- végzett tanárok azzal is megség útja. A szentendrei járás nyerték a vendégeket, hogy életével ismertette meg a de- saját anyanyelvükön hallgatlegációt Csonka Csaba, a já- hatták az egyetemről, a munrási pártbizottság első titká- kájukról szóló ismertetést. Érra és Németh Lajosáé, a já- dekelte a vendégeket a házrási hivatal elnöke. A műem-. táji gazdaság szerepe, az öszléki rekonstrukció iránt érdek-/ töndíjrendszer, a mezőgazdalődő vendégek meglátogatók sjf sági dolgozók szociális juttakirályi palotát, a Salamon-teg( tása. Nyikolaj Szemjonovics Jusz- pikov ismertette meg a házigazdákat az Omszk megy peremén levő járás mezőgaz daságával. Ezután a vendégei megtekintettek több tanszéke Erőmű épül Nagymaroson Amikor a Dunát szorongatják Mint ismeretes, a magyar és a csehszlovák kormány döntése értelmében a közös Du- na-szakaszon 1990-ig erőmű- és vízlépcsőrendszert építenek ki. A gabcsikovo-nagymarosi vízlépcsőrendszernek a nemzetközi hajóút létrehozásán, a vízenergia hasznosításán kívül árvízvédelmi, folyamszabályozási jelentősége van. A vízügyi ágazat eddigi legnagyobb beruházásának munkálataihoz — magyar szakaszon — először Dunakilitinél láttak hozzá, még 1978-ban. Nagymaroson jelenleg a terepelőkészítésnél tartanak. Ezen a helyen a munka java 1982-ben kezdődik, és három esztendővel később már 3500- an dolgoznak majd itt, alig kevesebben, mint a lakók száma: a községben most ötezer ember él. Simul a talaj — Vízlépcsőjük lesz. örül? — teszem fel a kérdést, felbátorodván a vasutas szívélyes útbaigazításán. Válaszát nehéz finoman fordítani. Szavaiból kitűnik, képtelennek tartja a feltételezést, már ami az örömet illeti. De nem is várat rosszkedve magyarázatára: Ki tudja, miféle emberek jönnek majd ide... Mifélék? Munkások, az ország minden részéből, akik szállást és a kiemelt beruházás jelentőségéhez mért fizetést kapnak. Igen, igen, bólogatnak erre a helybéliek, de idegenek ... A síneken átbukdácsolva, megtalálom azt a keskeny lépcsőt, melyen a Selmecbánya utcába lehet eljutni. Abba az utcába, ahol talán a legtöb bet emlegetik a vízlépcsőrendszert. Nem véletlenül: közvetlenül a kertek alján, az egykori sportpálya helyén, már dolgoznak a gépek, simul a talaj, hogy helyet adjon az úgynevezett készenléti lakótelepnek. Ez a munkásoknak, az építkezés befejezése után pedig az erőmű dolgozóinak nyújt majd otthont. A Selmecbánya utca két oldalán gyümölcsfák sorakoznak, az ősz ottfelejtett az ágakon néhány körte és szilvaszemet. Errefelé a házak előtt nyaranta virágok nyílnak, és a kerítések aprócska veteményeseket takarnak. Itt eddig a legnagyobb zaj a Dunán úszó hajóktól eredt, és a harangot — mely a középkori mezőváros ma is álló építészeti remekének tornyában kon- dul meg — csak tiszta időben lehet hallani. Tudjuk, adni kell A békés környéket már az építkezés első mozzanata is feldúlta. Néhány kertből kicsíptek, kisajátítottak egy-egy darabot. Az asszony nem örül jöt- tömnek, azt magyarázza, nem újságba való a bajuk. A napokban kell kiköltözniük a házból. Mint mondja, lehetetlen megfizetni azt, amit itthagynak. Tavaszi tahjelőkészífés A szomszédjához csöngetek be. Itt, miután Hectort, a hatalmas német juhászt, hogy biztonságban legyen a látogató, elvezették, szélesre tárják a kaput. — Eddig nem volt kutyánk, de amint meghallottuk, hogy építkezni fognak mellettünk, azonnal vettünk egyet — közli velem Gratzál Mihályné, mialatt a lakásba kísér. — Félünk. Nem tudjuk, milyen lesz a közbiztonság, annyi rosszat hall az ember! — Miért kell mindig a rosszat emlegetni? — kérdez közben a fia, kicsit elbizony- talanítva ezzel anyját. — Gondolj inkább arra, hogy horgászparadicsom lesz itt! — Lesz? De mikor! Jól tudom, a falugyűlésen is elmondták, hogy nagyon szép lesz itt minden. Megszoktuk a csendet, a nyugalmat, gondolhatja. hogy nehéz időszak vár ránk — mondja az asz- szony, aztán később más okát is adja elkeseredettségének: — A legnagyobb csapás az volt, hogy megszűnt a mellettünk levő gépgyár, szanálták. Kétszáz munkásnak kellett elhagyni megszokott helyét. Én huszonhárom évig dolgoztam ott, most Vácra járok munkába ... Hiába tudjuk az eszünkkel, milyen nagy szükség van az erőműre, de nekünk eddig jót nem hozott — magyarázza Gratzál Mihályné, mialatt kikísér, majd az átellenben levő házra mutat: oda menjen, ott otthon vannak, de vigyázzon, a kutya harap! — Az utcában már mindenkinek van kutyája — tudatja velem a harapós eb tulajdonosa, Miskolci Ferencné. — Ne csodálja, hogy félünk, hiszen évtizedekig a magunk életét éltük, idegen alig járt errefelé. Hogy mire elkészül az erőmű, hasznunk lesz belőle? Lehet, de nekem egyelőre az a gondom, hogy a kertemből kisajátítottak egy darabot, perre is mentem, mert keveslem, amit adtak érte. Mi tudjuk, hogy adni kell, nem is ez ellen tiltakozunk. De fizessenek érte annyi pénzt, amennyit megér! Hogy van-e itt olyan ember, aki örülne az erőműnek? Nem tudom. Átvágják a szalagot Pedig van. A gyerekeknek paradicsom lett a vidék. Bennük — érthetően — félelem és előítélet alig van. A vízlépcsőrendszer építése pedig alaposan megmozgatja a fantáziájukat. A szanálásra ítélt víkendházak — hozzá kell tenni, a szülők jogos rémületére —, felderítésre, becserkészés- re várnak. Igaz, eddig is volt, mi kalandra csábítsa őket: Nagymaroson alagútról szól a fáma, a föld többszintes pincerendszert rejt. Most viszont egy-egy új gép érkezése, a munkálatok előrehaladtának i meglesése vált napi programjukká a környékbeli gyerekeknek, akik, ha sokat nem is, de annyit mindenesetre tudnak az építésről: a Duna felett híd vezet majd át, Visegrádra... Simonik Mihály unokája, Ottó is a „gyerek ellenőrökhöz” tartozik. A Selmecbánya utcai kis házból ugyanis csak egy ugrás és a terepen van. De az iskolából sem jön haza addig, míg szét nem nézett, mi történt utolsó szemléje óta. — Az unokámat nagyon érdekli, hogyan formálódik a föld, igaz, engem sem hagy nyugton — mondja a nyugdíjas vasutas. — Többször láttam a terveket, amikor bementem Pestre, hogy megtudjam, szabad-e a házamhoz hozzáépíteni. Megnyugtattak, szabad. De én csak akkor hiszem el, hogy nem kell innen elmennem, ha áll már az erőmű. Aztán nevetve hozzáteszi: — Azt elhatároztam, ott leszek az avatáson, amikor átvágják a szalagot. — Amikor a Dunát szorongatják, az lesz majd az igazi, most még nincs sok látnivaló — szól közbe a lánya, Bemerné. — Remélem, megéljük és átmehetünk még a hídon, La- peheére, fürdeni... Híd a Dunán — Minden olyan beruházás, ami magánterületet érint — mondja Doszpod Béla, a Pest megyei Tanács építési-, közlekedési- és vízügyi osztályának vezetője. — Érthető, még a fákhoz, a bokrokhoz is ragaszkodnak az ott élők. Tudjuk, az erkölcsi értéket, a több éves munkát nem lehet forinttal megváltani. Sokan perelnek, pedig a kisajátított telkekért, házakért, a mindenkori forgalmi értéket kapták a tulajdonosok. A holnap kialakításának érdekében azonban mindnyájunknak következetesnek kell lennünk, természetesen nagy türelemmel és megértéssel. ★ Á nagymarosiak türelmesek és megértőek. Ismerik a terveket, tudják, hogy tíz év múlva Visegrád és Nagymaros kétparti üdülőváros lesz és az előbbi helységbe a Dunán átívelő hídon lehet majd eljutni. De ismerik a föld titkát is: hideg arrafelé, ezért a magot nem szabad korán elvetni, mert örökre elalszik. Tudják, legalábbis a Selmecbánya utcában mindenképp, hogy a babnak Szent György napjának hetében, az uborka magjának pedig az év századik napján kgll a földbe kerülni. És ez a kettős tudás, mely egyben egy közelgő életformaváltást is sejtet, könnyen szül konfliktusokat. Ezek elkerülése valóban türelmet követel. Koffán Éva Agrárpályázat eredménye A vácszentlászlól Egyesült Zöldmező Mgtsz-ben tavasziak alá készítik a talajt. A képen: kombinátorozzák az egyik, ősszel már felszántott táblát. A Magyar Agrártudományi Egyesület Pest megyei Szervezete tavaly három témakörben hirdetett tudományos pályázatot. A Pest megyei Tanácson a díjakat dr. Bíró Ferenc, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, a MAE Pest megyei Szervezetének elnöke adta át. Első díjat nyert Rédei Károly erdőmérnök, a Nagykőrösi Termelőszövetkezetek erdészeti ágazatának szakembere. A második díjat nem adták ki. A harmadik díjat Keresztesi Sándor, az ócsai HIBAR termelési rendszer osztályvezetője kapta. A második témakörben csak a negyedik díjat adták át, megosztva L andeszman Pál közgazdásznak és Kovács Imre üzemmérnöknek, a duna- varsányi Petőfi Tsz szakembereinek. A harmadik témakörben: első díjas dr. Sinkovics György üzemi állatorvos, Keli óul Ildikó és Medgyes István állategészségügyi szakemberek, szintén a dunavarsányi Petőfi Tsz-ből. Első díjas még Mészáros György főmérnök, a monori Vetőmag Vállalat főmérnöke. Második díjas Nagy István, a törteli Dózsa Tszfő- ágazatvezető helyettese, dr. Kerekes Benedek okleveles gépészmérnök s Pisák János ötödéves egyetemi hallgató. Harmadik díjas Sebestyén Re- zsőné és Révész Barna, az Óbuda Mgtsz pünkösdfürdői főágazatának szakemberei, s Pintér János, a Budapesti Agrártudományi Kutató Intézet tudományos munkatársa, és Bagi Albert ötödéves egyetemi hallgató. A negyedik díjat Szabó László közgazdasági osztályvezető, a Magyar—Koreai Barátság Mgtsz nagykátai köz- gazdasági osztályvezetője kapta. Vele együtt negyedik díjas lett, Hill Sándor, az Országos Vetőmag és Szaporítóanyag Felügyelőség kertész- mérnöke. Harminchármán részesültek állami kitüntetésben és 22-en vették át a Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt. A kitüntetéseket Bajnok Zsolt, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese adta át. Az ünnepi eseményen jelen voltak: Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese és Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai, valamint Győri Imre, a KB osztályvezetője. nyot és a Fellegvárát. Tegnap, hétfőn délelőtt Gödöllő város, a járás, s a Gödöllői Agrártudományi Egyetem párt- és állami vezetői látták vendégül a küldötteket,