Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-01 / 77. szám

1980. ÁPRILIS I., KEDD k/(mnap Eötvös Loránd' díjak átadása Hétfőn Soltész István kohó- és gépipari miniszter kiemel­kedő tevékenységük elismeré­seként Eötvös Loránd-díjat adott át Bozsó Zoltánnak, a Láng Gépgyár gyártmányfej - lesztésd főosztályvezetőjének, Hollai Kornélnak, a Magyar Optikai Művek szerkesztési osztálya vezetőjének, Kertay Zoltánnak, a Ganz Villamos- sági Művek vasúti főosztálya vezetőjének, Vizely György­nek, a Ganz-MÁVAG osztályve­zető főkonstruktőrének, Vad- nyánszky Dezsőnek, a moson­magyaróvári Fémszerelvény­gyár célgépüzeme vezetőjének és Vörös Árpádnak, a Csepel Művek Vas- és Acélöntödék műszaki igazgatójának. Ugyancsak Soltész István — az idén első ízben — nívódí­jakat adott át a legjobb ipa­ri formatervezőknek. Egyéni díjat kapott: Mezei László, a Magyar Optikai Művek és Si­mon Károly, a Ganz Villa­mossági Művek formatervező­je. Kollektív díjban részesült a Csepel Vas- és Fémművek Szerszámgépgyárának kollek­tívája: Dudás János vezető tervező, Bajnok László terve­zőmérnök. Gerbicz Ottó ter­vezőmérnök, Pálosi József tervezőmérnök, valamint a Budapesti Elektroakusztikai Gyár kollektívája: Lelkes Pé­ter ipari formatervező, Bukó- vies Ferenc fejlesztési mér­nök, Fejes János fejlesztési mérnök és Márton Géza fej­lesztési mérnök. Újságírók kitüntetése Hétfőn a Parlamentben a közelgő felszabadulási évfor­duló alkalmából újságírókat tüntettek ki. Rózsa Ferenc díjat kapott Dobsa János, az MTÍ-szerkesz- tőség vezetője, Dolecskó Kor­nélia, a Népszabadság munka­társa, Gombó Pál, a Magyar Sajtó főszerkesztője, Matolcsy Károly, a Magyar Nemzet szer­kesztő bizottságának tagja, Mészáros Ottó, a Pest megyei Hírlap főmunkatársa és Vértes Éva, a Magyar Rádió főmun­katársa. Ybl Miklós-díjasok Hétfőn a Magyar Építőmű­vészek Szövetségének székhá­zában kiosztották a kima­gasló építészeti alkotásokat el­ismerő 1980. évi Ybl Miklós- díjakat. Ybl-díjat kapott: Bajnay Zsolt, a Kerti építésze, a sió­foki vásárcsarnok; Demény Tamás, az Iparterv építésze, az Ózdi Kohászati Üzemek oxigéngyárának tervezéséért; Gettó József, a Dél-dunántúli Tervező Vállalat építésze, az oktatási és nevelési épületek összefüggő tervezési folyama­tában kifejtett munkásságáért; Gere Mihály és Mohácsi Pé­ter, a Keletterv építészei, a házgyári panelekből épülő la­kó- és középületek, valamint a Hotel Zakarpatje tervezé­séért és a házgyári fejlesztés­ben kifejtett tevékenységü­kért; Hulyák Anna, a Vátti építésze, a győri Martinovics tér 1—2. számú műemlék épü­letek helyreállításának terve­zéséért; Pál Balázs, az Ipar­terv építésze több évtizedes építéstervezési és építészetei méleti munkásságáért; K. Rá duly Piroska építész, több év­tizedes városépítészeti mun­kásságáért és Eger város tele­püléscsoportja általános ren­dezési tervének városépítésze­ti koncepciójáért; Both János, a Lakóterv építésze, a pozso­nyi diákszálló, a csopaki vál­lalati üdülő és más szállás- jellegű paneles épület terve zéséért; Tárnái István, a Dél terv építésze, a Szegedi Or­vostudományi Egyetem Dóm téri oktatási épületének terve­zéséért. A díjakat Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter adta át. Az omszki vendégek programja koztak a szerről. szövetkezeti rend­Baráti beszélgetés a megyei pártbizottságon. (Balról jobbra: 'Valerij Nyikitovics Vinokurov, Nyikolaj Szemjonovics Jusznyikov. Jefim Alekszejevics Norka, a tolmács, Balogh László, dr. Arató András, Cser- venka Ferencné, Barinkai Oszikámé, Gelencsér Árpádné dr. Amint arról korábban be- s az őket kísérő Gelencsér is. A gödöllői program a számoltunk, szombaton érke- Árpádné dr.-t, az MSZMP Stromfeld Aurél nevét viselő zett hazánkba a Jefim Alek- Pest megyei Bizottságának lakótelep ismertetésével zá­szejevics Norka, . az SZKP osztályvezetőjét. rult. Omszk városi bizottságának Az egyetem tanácskozóter- Délután a Skála-Coop-rend- első titkára vezette Omszk me- mében elsőként Bállá János, az szerrel ismerkedtek és a leg­gyei delegáció. MSZMP gödöllői járási bizott- nagyobb elismeréssel nyilat­A kedves vendégek vasár- ságának első titkára számolt nap dr. Husti Istvánnak, a be a 110 ezer lakosú 26 te­KISZ Pest megyei Bizottsága lepülés életéről s a terület első titkárának kíséretében Iá- gazdasági fejlődéséről. A ven­togatást tettek a szödligeti Li- dégek érdeklődésére, szólt a geti Károly KISZ-iskolán. háztáji gazdaságok növényter­Itt Járay Gyula, a KISZ mesztő, állattenyésztő szere­Pest megyei Bizottságának péről. szervezési felelőse és Kovács Plutzer Miklós, a városi János, az iskola igazgatója fo- pártbizottság. első titkára be­gadta a delegációt, majd tájé- szélt Gödöllő intenzív fej­koztatást adtak a KISZ ideo- lődéséről az iparban, az ag­lógiai tevékenységéről, neve- rároktatásban és agrárkutatás- lőmunkájáról és a KISZ-isko- ban betöltött központi szere­la mozgalmi oktató-nevelő párol. rendszeréről. Ezután Kovács Ezt követően dr. Cselőtey János bemutatta az osztály- László, az agrártudományi termeket, a bentlakásos inté- egyetem rektora az egyetem zetet. oktató- és kutatómunkáját is­Délután a Dunakanyarba, mertette. A Szovjetunióban Visegrádra vezetett a küldött- végzett tanárok azzal is meg­ség útja. A szentendrei járás nyerték a vendégeket, hogy életével ismertette meg a de- saját anyanyelvükön hallgat­legációt Csonka Csaba, a já- hatták az egyetemről, a mun­rási pártbizottság első titká- kájukról szóló ismertetést. Ér­ra és Németh Lajosáé, a já- dekelte a vendégeket a ház­rási hivatal elnöke. A műem-. táji gazdaság szerepe, az ösz­léki rekonstrukció iránt érdek-/ töndíjrendszer, a mezőgazda­lődő vendégek meglátogatók sjf sági dolgozók szociális jutta­királyi palotát, a Salamon-teg( tása. Nyikolaj Szemjonovics Jusz- pikov ismertette meg a há­zigazdákat az Omszk megy peremén levő járás mezőgaz daságával. Ezután a vendégei megtekintettek több tanszéke Erőmű épül Nagymaroson Amikor a Dunát szorongatják Mint ismeretes, a magyar és a csehszlovák kormány dön­tése értelmében a közös Du- na-szakaszon 1990-ig erőmű- és vízlépcsőrendszert építenek ki. A gabcsikovo-nagymarosi vízlépcsőrendszernek a nem­zetközi hajóút létrehozásán, a vízenergia hasznosításán kí­vül árvízvédelmi, folyamsza­bályozási jelentősége van. A vízügyi ágazat eddigi legna­gyobb beruházásának munká­lataihoz — magyar szakaszon — először Dunakilitinél láttak hozzá, még 1978-ban. Nagymaroson jelenleg a te­repelőkészítésnél tartanak. Ezen a helyen a munka java 1982-ben kezdődik, és három esztendővel később már 3500- an dolgoznak majd itt, alig kevesebben, mint a lakók szá­ma: a községben most ötezer ember él. Simul a talaj — Vízlépcsőjük lesz. örül? — teszem fel a kérdést, fel­bátorodván a vasutas szívé­lyes útbaigazításán. Válaszát nehéz finoman fordítani. Sza­vaiból kitűnik, képtelennek tartja a feltételezést, már ami az örömet illeti. De nem is várat rosszkedve magyaráza­tára: Ki tudja, miféle embe­rek jönnek majd ide... Mifélék? Munkások, az or­szág minden részéből, akik szállást és a kiemelt beruhá­zás jelentőségéhez mért fize­tést kapnak. Igen, igen, bólo­gatnak erre a helybéliek, de idegenek ... A síneken átbukdácsolva, megtalálom azt a keskeny lép­csőt, melyen a Selmecbánya utcába lehet eljutni. Abba az utcába, ahol talán a legtöb bet emlegetik a vízlépcsőrend­szert. Nem véletlenül: közvet­lenül a kertek alján, az egy­kori sportpálya helyén, már dolgoznak a gépek, simul a talaj, hogy helyet adjon az úgynevezett készenléti lakóte­lepnek. Ez a munkásoknak, az építkezés befejezése után pe­dig az erőmű dolgozóinak nyújt majd otthont. A Selmecbánya utca két oldalán gyümölcsfák sorakoz­nak, az ősz ottfelejtett az ága­kon néhány körte és szilvasze­met. Errefelé a házak előtt nyaranta virágok nyílnak, és a kerítések aprócska vetemé­nyeseket takarnak. Itt eddig a legnagyobb zaj a Dunán úszó hajóktól eredt, és a ha­rangot — mely a középkori mezőváros ma is álló építésze­ti remekének tornyában kon- dul meg — csak tiszta időben lehet hallani. Tudjuk, adni kell A békés környéket már az építkezés első mozzanata is fel­dúlta. Néhány kertből kicsíp­tek, kisajátítottak egy-egy da­rabot. Az asszony nem örül jöt- tömnek, azt magyarázza, nem újságba való a bajuk. A na­pokban kell kiköltözniük a házból. Mint mondja, lehetet­len megfizetni azt, amit itt­hagynak. Tavaszi tahjelőkészífés A szomszédjához csöngetek be. Itt, miután Hectort, a ha­talmas német juhászt, hogy biztonságban legyen a látoga­tó, elvezették, szélesre tárják a kaput. — Eddig nem volt kutyánk, de amint meghallottuk, hogy építkezni fognak mellettünk, azonnal vettünk egyet — köz­li velem Gratzál Mihályné, mi­alatt a lakásba kísér. — Fé­lünk. Nem tudjuk, milyen lesz a közbiztonság, annyi rosszat hall az ember! — Miért kell mindig a rosszat emlegetni? — kérdez közben a fia, kicsit elbizony- talanítva ezzel anyját. — Gon­dolj inkább arra, hogy hor­gászparadicsom lesz itt! — Lesz? De mikor! Jól tu­dom, a falugyűlésen is el­mondták, hogy nagyon szép lesz itt minden. Megszoktuk a csendet, a nyugalmat, gon­dolhatja. hogy nehéz időszak vár ránk — mondja az asz- szony, aztán később más okát is adja elkeseredettségének: — A legnagyobb csapás az volt, hogy megszűnt a mellet­tünk levő gépgyár, szanálták. Kétszáz munkásnak kellett el­hagyni megszokott helyét. Én huszonhárom évig dolgoztam ott, most Vácra járok munká­ba ... Hiába tudjuk az eszünk­kel, milyen nagy szükség van az erőműre, de nekünk eddig jót nem hozott — magyarázza Gratzál Mihályné, mialatt ki­kísér, majd az átellenben le­vő házra mutat: oda menjen, ott otthon vannak, de vigyáz­zon, a kutya harap! — Az utcában már minden­kinek van kutyája — tudatja velem a harapós eb tulajdo­nosa, Miskolci Ferencné. — Ne csodálja, hogy félünk, hiszen évtizedekig a magunk életét éltük, idegen alig járt erre­felé. Hogy mire elkészül az erőmű, hasznunk lesz belőle? Lehet, de nekem egyelőre az a gondom, hogy a ker­temből kisajátítottak egy darabot, perre is mentem, mert keveslem, amit adtak érte. Mi tudjuk, hogy adni kell, nem is ez ellen tiltakozunk. De fi­zessenek érte annyi pénzt, amennyit megér! Hogy van-e itt olyan ember, aki örülne az erőműnek? Nem tudom. Átvágják a szalagot Pedig van. A gyerekeknek paradicsom lett a vidék. Ben­nük — érthetően — félelem és előítélet alig van. A vízlép­csőrendszer építése pedig ala­posan megmozgatja a fantá­ziájukat. A szanálásra ítélt víkendházak — hozzá kell ten­ni, a szülők jogos rémületére —, felderítésre, becserkészés- re várnak. Igaz, eddig is volt, mi kalandra csábítsa őket: Nagymaroson alagútról szól a fáma, a föld többszintes pin­cerendszert rejt. Most viszont egy-egy új gép érkezése, a munkálatok előrehaladtának i meglesése vált napi program­jukká a környékbeli gyerekek­nek, akik, ha sokat nem is, de annyit mindenesetre tudnak az építésről: a Duna felett híd vezet majd át, Visegrádra... Simonik Mihály unokája, Ottó is a „gyerek ellenőrökhöz” tartozik. A Selmecbánya utcai kis házból ugyanis csak egy ugrás és a terepen van. De az iskolából sem jön haza addig, míg szét nem nézett, mi tör­tént utolsó szemléje óta. — Az unokámat nagyon ér­dekli, hogyan formálódik a föld, igaz, engem sem hagy nyugton — mondja a nyugdí­jas vasutas. — Többször lát­tam a terveket, amikor be­mentem Pestre, hogy megtud­jam, szabad-e a házamhoz hoz­záépíteni. Megnyugtattak, sza­bad. De én csak akkor hiszem el, hogy nem kell innen el­mennem, ha áll már az erő­mű. Aztán nevetve hozzáteszi: — Azt elhatároztam, ott leszek az avatáson, amikor átvágják a szalagot. — Amikor a Dunát szoron­gatják, az lesz majd az igazi, most még nincs sok látnivaló — szól közbe a lánya, Bemer­né. — Remélem, megéljük és átmehetünk még a hídon, La- peheére, fürdeni... Híd a Dunán — Minden olyan beruházás, ami magánterületet érint — mondja Doszpod Béla, a Pest megyei Tanács építési-, közle­kedési- és vízügyi osztályá­nak vezetője. — Érthető, még a fákhoz, a bokrokhoz is ra­gaszkodnak az ott élők. Tud­juk, az erkölcsi értéket, a több éves munkát nem lehet fo­rinttal megváltani. Sokan pe­relnek, pedig a kisajátított telkekért, házakért, a minden­kori forgalmi értéket kapták a tulajdonosok. A holnap kiala­kításának érdekében azonban mindnyájunknak következe­tesnek kell lennünk, természe­tesen nagy türelemmel és meg­értéssel. ★ Á nagymarosiak türelmesek és megértőek. Ismerik a ter­veket, tudják, hogy tíz év múlva Visegrád és Nagymaros kétparti üdülőváros lesz és az előbbi helységbe a Dunán át­ívelő hídon lehet majd eljutni. De ismerik a föld titkát is: hi­deg arrafelé, ezért a magot nem szabad korán elvetni, mert örökre elalszik. Tudják, legalábbis a Selmecbánya ut­cában mindenképp, hogy a babnak Szent György napjá­nak hetében, az uborka mag­jának pedig az év századik napján kgll a földbe kerülni. És ez a kettős tudás, mely egyben egy közelgő életforma­váltást is sejtet, könnyen szül konfliktusokat. Ezek elkerü­lése valóban türelmet követel. Koffán Éva Agrárpályázat eredménye A vácszentlászlól Egyesült Zöldmező Mgtsz-ben tavasziak alá készítik a talajt. A képen: kombinátorozzák az egyik, ősszel már felszántott táblát. A Magyar Agrártudományi Egyesület Pest megyei Szer­vezete tavaly három témakör­ben hirdetett tudományos pá­lyázatot. A Pest megyei Ta­nácson a díjakat dr. Bíró Fe­renc, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, a MAE Pest megyei Szervezetének elnöke adta át. Első díjat nyert Rédei Ká­roly erdőmérnök, a Nagykő­rösi Termelőszövetkezetek er­dészeti ágazatának szakembe­re. A második díjat nem ad­ták ki. A harmadik díjat Ke­resztesi Sándor, az ócsai HIBAR termelési rendszer osztályvezetője kapta. A második témakörben csak a negyedik díjat adták át, megosztva L andeszman Pál közgazdásznak és Kovács Im­re üzemmérnöknek, a duna- varsányi Petőfi Tsz szakembe­reinek. A harmadik témakörben: első díjas dr. Sinkovics György üzemi állatorvos, Ke­li óul Ildikó és Medgyes István állategészségügyi szakembe­rek, szintén a dunavarsányi Petőfi Tsz-ből. Első díjas még Mészáros György főmérnök, a monori Vetőmag Vállalat fő­mérnöke. Második díjas Nagy István, a törteli Dózsa Tszfő- ágazatvezető helyettese, dr. Kerekes Benedek okleveles gépészmérnök s Pisák János ötödéves egyetemi hallgató. Harmadik díjas Sebestyén Re- zsőné és Révész Barna, az Óbuda Mgtsz pünkösdfürdői főágazatának szakemberei, s Pintér János, a Budapesti Agrártudományi Kutató Inté­zet tudományos munkatársa, és Bagi Albert ötödéves egye­temi hallgató. A negyedik díjat Szabó László közgazdasági osztályve­zető, a Magyar—Koreai Ba­rátság Mgtsz nagykátai köz- gazdasági osztályvezetője kap­ta. Vele együtt negyedik dí­jas lett, Hill Sándor, az Or­szágos Vetőmag és Szaporító­anyag Felügyelőség kertész- mérnöke. Harminchármán részesültek állami kitüntetésben és 22-en vették át a Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt. A kitünte­téseket Bajnok Zsolt, a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hi­vatalának elnökhelyettese ad­ta át. Az ünnepi eseményen jelen voltak: Aczél György, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese és Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai, valamint Győri Imre, a KB osztályveze­tője. nyot és a Fellegvárát. Tegnap, hétfőn délelőtt Gö­döllő város, a járás, s a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem párt- és állami vezetői látták vendégül a küldötteket,

Next

/
Oldalképek
Tartalom