Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-02 / 78. szám

VTsr tor. rut 1980. ÁPRILIS 2., SZERDA Elismerés kiemelkedő munkáért Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmá­ból a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, vala­mint a könnyűipari miniszter tegnap kitüntetéseket és díjakat adott át. A műszaki-gazdasági haladásért vég­zett kiemelkedő tevékenységük elismeréseként tizenket- ten kaptak Eötvös Loránd-dijat, köztük dr. Tresser Pál, a dunavarsányi Petőfi Tsz elnöke és Beck Tamás, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat vezérigazgatója. A me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Üjhelyi Imre emlékérmet adományozott többek között dr. Bánházi Gyulának, a ^mezőgazdasági tudományok kandidátusá­nak, a gödöllői MÉM Műszaki Intézet igazgatójának. A könnyűipari miniszter az idén először nívódíjakat adott át az ágazatban legjobb eredményt elért tervezőknek és kollektíváknak, közöttük a Lenfonó- és Szövőipari Vál­lalat háromtagú alkotó közösségének: Tóth Ilona textil­mérnöknek Oláh Enikő iparművésznek és Schwarcz Je­nöné technológusnak. Az alábbi összeállításunkban a megye Eötvös-díja- sait és az Űjhelyi-emlékérem birtokosát mutatjuk be. Szakmaszeretet és ambíció A jó csapatmunka hozta Ott, ahol hat gyárban hatez­ren dolgoznak, bizony sokféle­képpen vélekednek a főnök­ről. Márpedig nekem pártatlan véleményre van szükségem ahhoz, hogy az Eötvös-díjjal kitüntetett Beck Tamásnak, a Lenfonó- és Szövőipari Válla­lat vezérigazgatójának portré­ját „megrajzoljam”. Pr einer Tibor, az LSZV bu­dakalászi gyárában az előkészí­tő üzem vezetője. Évtizedek vannak mögötte a szakmában, a budakalászi gyárban. Meg­lepődik, amikor arról fagga­tom, milyennek látja a vezér- igazgatót. Túl sok dolgom nem volt vele. Előfordult, hogy reggel összeakadtunk a HÉV-en, vagy most legutóbb küldöttek vol­tunk a járási pártértekezleten. A szünetekben beszélgettünk, a munkáról, az LSZV gond­jairól. — Nem újkeletű tapasztala­tom, hogy a beosztottakkal, a munkásokkal, az LSZV veze­tőivel szemben támasztott kö­vetelménye nagy. De tőlük sem követel többet, mint önmagá­tól! Mellébeszéléssel, pontat­lanságokkal, alacsony teljesít­ményekkel nála semmire sem megy az ember. Megfigyeltem, sőt évekkel ezelőtt a saját bő­römön tapasztaltam: lehetet­lent nem ismer, csak tehetet­lenségét. Néha kellemetlen, de nekem mégis szimpatikus: a maga területén a középszintű vezetőtől is megköveteli, hogy a hatáskörébe tartozó ügyeket képes legyen vinni, elintézni, végrehajtani. Nem a rossz bi­zonyítványt magyarázza. S ha valakivel baja van? Felveszi a telefont, s az érintettnek mond­ja meg. Emberi megnyilatko­zása? Mértéktartó, segítőkész. Ajtaja mindig nyitva áll min­denki előtt. Beszélgetésünk csendes ' ta­núja Málics Anikó, az LSZV pártbizottságának titkára. Nemrég választották meg. Va­jon ő milyennek látja a veze­tőt, a vezérigazgatót? — A tervezésben gépészmér­nökként dolgoztam. Az első ta­pasztalatom az volt, hogy a fiatalokkal, ahogy mondani szo­kás, a műszakiakkal itt fog­lalkoznak. A vezérigazgató adott, s ad arra, hogy a leg­frissebb műszaki könyvcsoma­gokat, melyek munkánkhoz se­gítséget, eligazítást adhatnak, mindig megkapjuk. Aprócska dolog, de erre is kiterjedt, ki­terjed a figyelme Ami megle­pett: a széles látókör, az ala­pos tájékozottság, s munkabí­rás. Nem csoda, hogy aki minderre képes, már-már hi­hetetlenül sokat követel mun­katársaitól. Becsülöm benne azt is, hogy egyetlen kérdés mellett sem megy el válasz nélkül. Amire nem tud felele­tet adni: addig nem nyugszik, míg legkésőbb másnap az érin­tettnek a pontos tájékoztatást nem tudja megadni. Beck Tamás, az LSZV vezér- igazgatója a Magyar Kereske­delmi Kamara elnökségének tagja. Ugyanakkor a kamara Magyar—USA-tagozatának ve­zetőségi tagja. A Magyar Tu­dományos Akadémia ipargazda­sági bizottságának választott tagja, az MTA szál-rost tech­nológiai bizottságának válasz­tott tagja, a Textilipari Műsza­ki Tudományos Egyesület in­tézőbizottságának, a Pest me­gyei KBT elnökségének is tag­ja. S mindezek mellett a buda­pesti Műszaki Egyetem Köny- nyűipari Műszaki Főiskolájá­nak címzetes főiskolai tanára, előadója. Számos magas elis­merés birtokosa. Mit jelent Beck Tamásnak az Eötvos-díj ? Örömet, meg­tiszteltetést — teszi hozzá azonnal. — Név szerint én kaptam a kitüntetést, de ezzel a vállalatot, a kollektívát is­merték el. Mert a vállalat ve­zetése, az új eljárások kidolgo­zása csapatmunka. A lenipar vezető kollektíváját illeti ez a díj, mindnyájunkat jutalmaz­tak vele. Ne hagyjuk ki a tsz- eket sem. A budakalászi rost­len rendszer tagjait. Mert a mi eredményeink mögött az ő jó munkájuk is ott van. S te­gyem hozzá dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter a tárca nevé­ben értékelte a rendszert, di­cséretben részesítette a kuta­tóállomás munkáját is. S egy­ben a támogatás mellett pénzt ajánlott fel a rendszer tovább­fejlesztéséhez. A jó csapatmun­ka eredményt hozott újra. Valahányszor, amikor Duna- varsányban járok, szemet- szúr: mi lehet az oka, hogy ahol komputerizált palotájuk van a szarvasmarháknak, ahol Európa legnagyobb nyúlfarm- ja található, ahol luxussal épí­tették meg az állattenyésztők öltözőit, fürdőit, ahol szállo­dát emeltek a gyakornokok­nak és vendégeknek, jutott pénzük községeikben utat, üz­letet, gyermekintézményeket teremteni; abban a szövetke­zetben van a megye egyik leg­szerényebb tsz-irodaháza. Is­merem jó néhány itteni veze­tő szobáját, bizonyíthatom, se­hol semmi fényűzés, hivalko­dás, amiből arra lehetne kö­vetkeztetni, hogy az ország egyik legjobb, legnagyobb si­kereket elért termelőszövetke­zetében járunk. Nem kételkedem benne, hogy egyszer erre a beruhá­zásra is sor kerül, de elgon­dolkodtató, hogy jó néhány helyen, ahol irodaház építés­ben előttük jártak, gazdálko­dásban, eredményekben mesz- sze mögöttük maradtak. A gazdálkodási feltételek a dunavarsányi Petőfi Tsz-ben sem jobbak az átlagosnál. A föld sohasem volt jó, hosszú évekig még gazdálkodási hi­bák is nehezítették a szövet­kezetiek dolgát. De ki is lett volna, aki ért egy nagygazda­ság irányításához, megszerve­zéséhez, hiszen 1989 tavaszá­ig senki sem akadt közöttük, aki felsőfokon tanulta a nagy­üzemi mezőgazdaságot. A földműveléshez azonban mindig értettek az itteni em­berek. Csoda-e, ha megmoso­lyogták a 11 évvel ezelőtt frissen választott elnököt, dr. Tresser Pált, aki kijelentette: néhány évén belül megdupláz­zák az akkor egyébként rossz­nak nem is számító termésát­lagokat. Bizony bőven megdupláz­ták. De ettől a község nevét még aligha kapta volna szárnyra a hír. Az új elnök nemcsak a búza, a kukorica, a tej hozamát kétszerezte, há­romszorozta meg, hanem fe­nekestül forgatta fel a varsá­nyi világot. Ezt a nyugalmat nem tűrő alkotókészséget em­legették az MSZMP napok­ban befejeződött XII. kong­resszusán is Varsány példáját idézve: a kezdeményezőkészsé­get, bátor kockázatvállalást, a tudományok gyors és eredmé­nyes gyakorlati alkalmazását. Ha most valaki azt gondol­ná, hogy a dunavarsányi si­kerek egyetlen kovácsának dr. Tresser Pált, a tsz elnökét hi­szem, az alaposan téved. Kor­társaimat, azt a 125, jórészt 30—10 év körüli diplomást be csülném le, akik mindig vala­mi újon törik a fejüket. A mintegy háromszáz, középfo­kú végzettségű szakembert és 2500 szakmunkást, akik mes­teri módon kezelik a korsze­rű technikát. Mert emlékez­zünk csak a 11 évvel ezelőtti elnökválasztásra, amikor az első diplomás került a szövet­kezetbe. Azóta ennyi tudás halmozódott fel ebben a tsz- ben, s elsősorban minden bi­zonnyal ebben rejlik a gyors fejlődés titka. Mert hiába nevelkedett fa­lun (Abonyban), végzett egye­temet, szerzett gyakorlati ta­pasztalatokat, s szervezési­irányítási ismereteket, tudo­mányos fokozatot dr. Tresser Pál — egy ember az csak egy ember. Mindenhez mégsem ért. Szervezett tehát maga kö­ré egy jó csapatot, és sport­nyelven szólva, osztogatta a labdát. Még mindig ennél a példánál maradva, nem is az a fontos, hogy ki lőtte a gólt, az a lényeg, hogy zörög a há­ló. Körülbelül erre a véle­ményre jutottunk Kovács An­tallal, a tsz pártbizottságának titkárával, s az elnök néhány más munkatársával, amikor végiggondoltuk, hogyan is született ez a bizonyos duna­varsányi példa. Alighanem nagyon sok gazdaságban meg­van a lehetőség a hasonló eredményekre, csak olyan ve­zetőre van szükség, aki min­denkiből képes kihozni tudá­sa legjavát. A Petőfi Termelőszövetke­zetnek ilyen vezetője van. Szereti a Szakmáját, és soha­sem fogy ki belőle az ambí­ció. Elmélet a gyakorlatért Sokan, sokszor próbálták megfejteni az újat keresők tit­kát, nyugtalanságuk okát. Volt akinek jobban, volt aki­nek kevésbé sikerült. A kitartás, szorgalom, a rá­termettség önmagában csak a rövid idejű siker alapja lehet. Ezt igazolhatja dr. Bánházi Gyula kandidátusnak, a MÉM Műszaki Intézet igazgatójának eddigi munkássága. — Hogyan lett mezőgazda- sági gépész, majd a fejlesztés első vonalának ismert szak­embere? — Amikor a Budapesti Mű­szaki Egyetem hallgatója vol­tam (1950-ben fejeztem be) diáktársaimmal együtt sokat jártunk falura. Magam is vi­déken nőttem fel, az egyete­men tanultak birtokában azon­ban már más szemmel láthat­tam a falusi munka elmara­dottságát. A felszabadulás utá­ni újjáépítés idején, a szocia­lista mezőgazdaság születésé­nek kezdetén volt ez. Ettől az időtől kezdve érzem úgv: éle­tem legfontosabb feladata a mezőgazdaság átalakítása. — Szabó Gusztáv műegye­temi professzor tanítványa voltam, aki elsősorban az em­lített jó szakmai tájékozottsá­got követelte meg tőlünk. Rá­adásul mindig az elméleti tu­dás és a gyakorlati munka egységének fontosságát hang­súlyozta. — Miért éppen a tudomá­nyos munkával kötelezte el magát. — Sokan azt tartják, hogy a kutatás csak elméleti mun­kából áll. Az intézeti munká­ban azonban az a szép, hogy törekvésünk szerint, közvet­lenül a gyakorlati hasznosítás érdekében dolgozunk. A me­zőgazdaság új termelőeszkö­zeinek kiválasztásához, az új gépek, technológiák kialakítá­sához tudományos vizsgálati módszereket kell kidolgozni, széles körű ismeretekkel kell rendelkezni. Az idén befejez­zük a magyar mezőgazdaság erő- és munkagéprendszeré­nek tervezését, amelyben a VI. ötéves terv mezőgazdasági gé­pi beruházásaihoz adunk se­gítséget a gyártó és forgal­mazó vállalatoknak. — Milyen a kapcsolata a megyével? — Elég régi keletű. Bár az intézet 1969-ben költözött Gö­döllőre, még 1960-ban a gö­döllői tangazdaság mai terü­letén, Nagygomboson próbál­tuk ki az SZK—4-es kombáj­nokkal. szállító, rakodó és bá­lázó gépekkel a gabonabeta­karítás teljes technológiáját, amelyet azután sok egyéb nö­vény teljes gépsorának a vizs­gálata követett. A kukoricabe­takarítás komplex gépesítésé­vel, értem ezen a szárítást is, a herceghalmi gazdaságban 1968—70. között foglalkoztunk. Ebből azóta napjainkig tartó széles körűen használt mód­szer lett. Gödöllői mérnöki iro­dánk, elsősorban a Pest me­gyei gazdaságok termelésfej­lesztését segíti, bár a kapcso­latokon még van javítani való. ZENEI PANORAMA Sikeres bemutatók Dabason örvendetes megfigyelni, amint Pest megye zeneiskolai hálózata egyre terebélyesedik. Dabason például 1974-ben ki­helyezett tagozatként kezdő­dött meg a hangszeres oktatás, 1978 óta itt működik a me­gye tizenkettedik körzeti ál­lami zeneiskolája. Dabason kívül: Alsónémedi, Öcsa, Ör­kény, illetve Dömsöd, Duna- varsány, Kiskunlacháza, Ha­lásztelek, Ráckeve és Sziget- szentmiklós, tehát a dabasi és ráckevei járás zeneiskolái — kilenc kihelyezett tagozat — tartoznak működési területé­hez. Hat évvel ezelőtt mind­össze negyven tanuló oktatá­sáról kellett gondoskodniuk, ma pedig csak helyben száz­harminc, a körzetekkel együtt háromszázhatvannégy növen­dék tanul a húsz tanártól, akik a zongoristák, a gitáro­sok, a vonósok, a fa- és réz­fúvósok, valamint az ütőhang­szeresek képzését tudják biz­tosítani. Török György igaz­gató elmondta, hogy e nem kis munkát sokan segítik. Igen nagyra értékelte a többi kör­zeti zeneiskola igazgatójának tapasztalt segítségét, s a ta­nács erkölcsi és anyagi támo­gatását, a szülők társadalmi munkáját. Igaz, hogy a körzeti hálózatban ez már nem egy­formán érezhető, mert sajnos a ráckevei járás területén pél­dául mintha úgy vélnék, hogy a zeneiskolák úgyis Dabashoz tartoznak, s nekik csak a he­lyet kell adni az oktatáshoz. Az elmúlt hét négy napján Vendégvárás Dabason címmel zenei események egész sora volt a nagyközségben. A ren­dező szervek a körzeti zene­iskolán kívül a dabasi járási hivatal művelődési osztálya, a Dabasi Nagyközségi Tanács végrehajtó bizottsága, a rác­kevei járási hivatal művelődé­si osztálya és a Ráckevei Nagyközségi Tanács végrehaj­tó bizottsága voltak. Növendékek hangversenye A hétfői megnyitóra mint­egy százharminc-száznegyven érdeklődő gyűlt össze a dabasi járási hivatal dísztermében, bogy a körzeti növendék- hangversenyt meghallgassa. Hernádról egy teljes osztály eljött, s természetesen jelen voltak a helyi tanács képvise­lői, míg sajnos a járásiak hiá­nyoztak. A műsorban elhang­zott művek kinek-kinek a fel- készültsége és a lámpaláz okozta izgalma szerint sike­rült. Mindenesetre Krizsán Sándor, Gogolák Rita, Pethő Lajos, Pétiké János, Szőnyi Adrienn, Sarus Gyula, Kovács Katalin, Király Julianna, Már- tonyi Gyula, Hódi Gabriella, Dinnyés Tünde, Török Tamás, Szőnyi János, Szeltner Ma­riann, Török Ágnes, Komáro­mi István, Juhász Györgyi, Buncsák Ágnes, Somodi Éva, Horváth László, Laczkó János, Vörös Ferenc, Somodi Erika és Sashegyi Mihály játéka után a jelenlevők lemérhették a két járás zeneiskolai növendékei­nek tudását, a felkészítő, kísé­rő tanáraik munkáját s valá- mennyiük zeneszeretetét. A második nap délelőttjén az Állami Zeneiskolában Pro­fánt Istvánná megyei zeneis­kolai szakfelügyelő tartott elő­adást, A kicsinyek zenei ne­velése hazánkban címmel. Az igen magas színvonalú, írásos anyagok bemutatásával illuszt­rált rendezvényen sokan hall­gatták az óvodás és kisiskolás korú gyerekek muzsikára ne­velő, a ritmus, a dallam, a mozdulatok szépségére szok­tató foglalkoztatás, követésre alkalmas módozatait. Sajnos, a délutáni előadás, amire pedig igen nagy szak­értelemmel és ügybuzgalom­mal készült fel az előadó: Makláriné Hajnóczi Katalin ének-zene tagozatos általános iskolai gyakorló tanár és kar­nagy, elmaradt. Még pedig azért, mert azok az általános iskolai énektanárok, akik oly sokszor panaszkodnak, hogy kevés szakmai segítséget kap­nak. összesen* két fővel kép­viselték a meghívottakat. Kortárs szerzők művei Igen szerencsés választás volt Hollós Mátét felkérni arra a klubfoglalkozásra, amelynek keretében az ifjú zenebarátok egy fiatal kortárs zeneszerző vagy előadómű­vész előadását, bemutatkozá­sát várták szerda délután. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán ez évben végző fiatalember igen jó kapcsolatot épített /ki a jelenlevő lelkes gyereksereg­gel. Pedig témája, a husza­dik századi zeneszerzés még sok felnőtt számára is kissé nehéznek tűnik. Török György igazgató be­vezető, üdvözlő és az előadót bemutató szavai után Hdllós Máté mindjárt azzal kezdte, hogy megkérdezte ifjú hallga­tóit; kik azok a zeneszerzők, akiket a kortárs zenéből is­mernek? Ezzel máris aktivi­zálta a gyerekeket, s maga is támpontot kapott hallgatóinak felkészültségéről. A zeneiro­dalom korai mesterei, majd Vivaldi, Beethoven, Liszt, De­bussy, Berg, Schönberg, We­bern stílusának felvillantásá­val elvezette halgatóit egészen a mai zenéhez: két jellegzetes képviselője, a ma már szinte klasszikusnak tartott Lutos- lawski és a fiatalabb generá­ció, az 1943-ban született Je- ney Zoltán zenei világába. Előadását magnóról, a régi és új zenék kottáival illusztrálta, ezzel is segítve a mélyebb megértést. A gyerekek, s a jelen levő felnőttek érdekes vitájának az idő előrehaladá­sa vetett véget. Hagyományőrző együttesek A nagyközségi tanács dísz­termében Pávakörök Pest me­gyében címmel a Kakucsi Pá­vakor, Sashegyi Jánosné ve­zetésével és a Táborfalvi Népi Hangszeres Zenekar mutatko­zott be Birinyi József irányí­tásával. Kovács Lajos, a KÖ- TA Pest megyei titkára beve­zetőjében méltatta a közremű­ködők, s általában a pávakö­rök áldozatos, hagyomány- ápoló tevékenységét. Me­gyénkben mintegy ötven ilyen kör működik, s közülük több kiváló, igen jól működő, or­szágos hírű, sőt határainkon túl is sikert arató együttes van. A műsorban szereplő együttes, a kakucsiaké is ki­váló pávakör. A kellemesen összeválogatott, népi motívu­mokkal díszített ruhák szeren­csésen illeszkedtek a lányok, asszonyok dalos-táncos előadá­sához. A táborfalviakat kár volt „cifra mellénybe” bujtatni, mert szereplésük valódi népi értékeket adott a citerákon, furulyákon, bőrdudán, tekerő­lanton és köcsögdudán bemu­tatott dunántúli, nógrádi, tol­nai és alföldi nóták, dalok előadásávaL A kilenctagú ze­nekar legfiatalabbja alig tíz, míg legidősebbje hatvanéves. Három éve muzsikálnak együtt. Az alföldi dalcsokor­ral bemutatkozó kórus hét nő és két férfi énekese három hónapja csatlakozott az együt­teshez. A járási hivatal dísztermé­ben került sor a záró ünnepi tanári hangversenyre, melyen már a két járási hivatal kép­viselői is jelen voltak. Egy ifjú növendék bájos köszöntő­je után az igen jelentékeny létszámú vendégkórus, a Du- naharaszti Gimnázium Lány­kara Liszt, Händel és Bárdos egy-egy művét adta elő sike­resen. Ezután Földi Péterné, Czifra László, Csabák Erzsé­bet, Komáromi István, Varga Ágota, Galy Istvánná, Lauter Csaba tanárok előadását él­vezhették a jelenlevők, majd a dunavarsányi „Pro musica” kamarazenekara következett: Czifra László, Könözsi László, Orosz'László és Könözsi Péter közös muzsikálása, s végül a Dabasi Körzeti Állami Zene­iskola madrigálkórusa négy szépen átélt énekszáma zárta a rendezvényt. Pintér Emőke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom