Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-02 / 78. szám
Sir or ft 1980. ÁPRILIS 2., SZERDA Kooperáció Az Ikarus Karosszéria. és Járműgyárban 1980- ban tizenhárom- ezer-hatszáz autóbusz gyártását tervezik. Az idei esztendő termelési feladatai mellett a legfontosabb törekvésük, hogy az igényekkel lépést tartva új járműtípusokat fejlesszenek ki. A közúti járművek gyártási programjának keretében kialakult termelési kooperáció alapján a Csepel Autógyár ebben az évben több mint tizenegyezer ön. járó padlóvázat készít az autóbuszokhoz. Tíz év után Ahogyan a valóság változik Tízéves a párt nőpolitikái határozata. S ha a benne foglalt kérdések sok tekintetben ma is érvényesek, az elsősorban nem annak tulajdonítható, hogy a határozatot nem a szükséges eréllyel és hatással hajtották végre az üzemekben, szövetkezetekben. A magyarázat mindenekelőtt a valóságban keresendő, amelynek megváltoztatása annál nehezebb, minél szélesebb körben és mélyebben akarjuk azt. Könnyebb volt elérni a nők arányának javítását a különböző politikai, társadalmi, üzemi, szövetkezeti testületekben, hiszen mindenütt akad rátermett asszony, lány, aki, ha segítik, érdemi munkát is ki tud fejteni társai és az egész közösség javára. Egyetem, főiskola Emlékezhetünk rá, az évtized első felében szinte máról holnapra egyre több női arc bukkant fel az összejöveteleken, tanácskozásokon, és ha lassan is, szaporodtak körükben az aktívak, akik nem csak figyeltek, bele is szóltak az ügyekbe, szószólói lettek társaik érdekeinek. Ilyen-olyan tisztségekbe is megválasztották őket, társadalmi testületekben és a munkahelyen egyaránt. Az első időkben megkülönböztetett figyelmet fordítottak a nők helyzetének, munkakörülményeinek javítására, a második műszak megkönnyítésére. A fejlődés újabb szakaszában már másképpen fogalmazódott meg az igény: a nőkről való gondoskodás any- nyit jelent, mint a dolgozók összességéről való gondoskodás, hiszen nem elkülönülten dolgoznak, hanem a férfiakkal együtt, éppen ezért elképzelhetetlen, hogy ugyanazon műhelyben, brigádban, esetleg gépnél munkálkodó asszonyoknak, lányoknak javítsák a körülményeket, a férfiakét pedig nem. Mindinkább áll ez a termelőszövetkezetekre is, ahol alig van már olyan terület, ahol csak férfiak oldják meg vagy oldhatják meg a feladatokat. S ha ez így van, könnyebb érvényesíteni az egyenlő munkáért egyenlő bért elvét is, mert a teljesítmény napról napra megméretik. Bölcsőde, óvoda Vizsgálhatjuk a kérdéskört egy konkrét gazdaságban is. Mi a helyzet a túrái Magyar— Kubai Barátság Termelőszövetkezetben, amelyet nemrégen a járási párt-végrehajtóbizottság is beszámoltatott erről. A kongresszusra való készülés jó alkalom volt visszapil- _ lantani az eltelt évtizedre eb- f ben a tekintetben is. Amit a turaiak ma már magától értetődően elmondanak, szinte csak mellékesen, az nem is olyan régen gond volt. Minden üzemegységben volt öltöző, fürdő, pihenő- és étkező- helyiség, s természetesen meleg étel is. A lakóhely gyermekintézményeinek anyagi támogatásával elérték, hogy a kicsinyek bölcsődei, óvodai elhelyezése nem okoz fejfájást a fiatal anyáknak. Az ellátást javította a sütőüzem és új kereskedelmi egységek létrehozása.. Az újabb évtized gondjai a magasabb színvonalra való érkezés gondjai. Az egyik legfontosabb, s Túrán is úgy érzik, a nők általános politikai és szakmai képzettségé vei és képzésével függ össze. A mezőgazdaságban nagyarányú a fejlődés, minden ágában több és több, magasan képzett szakemberre van szükség. A nagy ellenmondás: a falusi nők ugyanakkor alacsonyabb szintről rajtolnak. A túrái gazdaságban 1975-ben a nődolgozók 47 százalékának nem volt meg az általános iskolai végzettsége. S hogy milyen lassú a változás: öt év alatt az idősebbek közül mindössze hatan fejezték be tanulmányaikat. Ami sokkal biztatóbb: tizenketten szereztek ebben az időszakban középiskolai és hárman egyetemi, illetve főiskolai oklevelet. Más természetű oktatásban a szövetkezet nődolgozóinak több mint 80 százaléka vesz i részt. A nőbizottság egészség- ügyi tanfolyamokat, jogi előadásokat szervez, de nem maradnak el a mezőgazdasági, tehát szakmai kurzusok sem. Megjelentek a nők a politikai képzésben is. Csaknem hatva- nan végeztek pártiskolát, közülük 18 nő. A téli oktatásban, tömegpolitikai tanfolyamokon a nőknek csaknem a fele vett részt. Tudatformálás Milyen ezeknek a tanfolyamoknak, előadásoknak a hatásfoka — kérdezhetnénk. Különösebb vizsgálódás nélkül is megállapíthatjuk, hogy vegyes. De anélkül, hogy a sokat emlegetett tudatformálást rejtelmes dolognak tartnánk, hozzátehetjük, előre nehéz felmérni, minek mekkora lesz a hatása. A legszerényebb előadáson megfoganhat egy-egy csíra, amelyből később, amikor eredetére már sepki sem emlékszik, szárba szökken a virág, a fa. A tudás fája, a szépérzék, kulturáltság virága. Kör Pál Sok ígéret, kevés látszat? Nemcsak kérni, tenni is kell — Ugyan! Nyakig járunk a sárban! Nem igaz az, hogy nem lehet megcsinálni azt a járdát. Tervek meg tervek, azok aztán vannak! Sok az ígéret, kevés a látszat. Nem volt igaza Jó pár hete hallottam, a buszmegállóban ácsorogva, ezt a türelmetlen kifakadást egy biatorbágyi asszonytól, amikor véletlenül fültanúja voltam a várakozásban hosszúra nyúlt beszélgetésnek. Sokáig töprengtem, vajon mennyi lehet a valóságtartalmuk az odavetett mondatoknak? Végül úgy döntöttem, megpróbálok utánajárni. Az első ember, akivel Biatorbágyon találkoztam, id. Portik Ferencné. — Nézze! Akárki mondta, amit mondott, nem volt igaza. Ez az én véleményem! Annyi járdát építettünk mi már, például a Táncsics, Szekta, Füzes utcában. Felsorolni sem tudom. Pénzt is adtunk bele. Nemcsak a tanácstagokon múlik, hogyan szervezik a munkát. Az emberek készsége a lényeg! — Sok az ígéret, kevés a Egy hónappal a határidő előtt Nem formális, átgondolt Munkayerseny a BVM szentendrei gyárában A szocialista munkaverseny és brigádmozgalom a Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárában több mint másfél évtizedes múltra tekint vissza. A szocialista címért küzdő első brigádok 1961-ben alakultak. Azóta is számítani lehet tettrekészsé- gükre. kezdeményezésükre. Brigádok az élen Vannak, akik azt állítják — néha jogosan —, hogy sok helyütt formálissá váltak a brigád- és versenyvállalások. Ez erre a kollektívára nem jellemző, hiszen ők mindig a legfontosabb gazdasági, kulturális és politikai feladatok jegyében teszik meg felajánlásaikat. Tavaly például több ezer társadalmi munkaórával járultak hozzá a gyári és a várospolitikai elképzelések megvalósításához. Munkájukkal köztudottan fontos lakossági és közületi célokat szolgálnak. Profiljukba tartozik egyebek között a vízellátáshoz, a csatornázáshoz szükséges betoncsövek, valamint egyedi termékek gyártása. Tavalyi tervfeladataikat a csökkenő létszám ellenére túlteljesítették, s a harminc szocialista brigád segítségével pluszban mintegy 120—130 ezer köbméter betont állítottak elő. A brigádok részvétele azt is elősegítette, hogy a termékek minőségének javításán túl az árbevételi igényekhez is rugalmasan alkalmazkodjanak. De nemcsak a munkában, hanem a városfejlesztésben is segítettek, kezük nyomán kiemelkedő, szép eredmények születtek. Többek között a Kandó Kálmán, a Bánki Donit brigádok látszóteret építettek. a Minőség pedig betoncsúszdát készített munkaidőn túl, a gyári óvodásoknak. De sor ’hatnánk, hiszen az Arany János, valamint a Felszabadulás brigád pedig az iskola, a napközi udvarát tette rendbe, s készítette el a tanszereket is. A gyár valamennyi brigádja sokat tett a nemzetközi gyermekévben — csak a Felszabadulás téri iskola határidőre történő átadását 600 munkaórával segítettük élő. Egymillió Mindezek ismétlésére, elmondására azért is szükség van, mert az idén is részt kértek a plusz feladatok teljesítéséből. Az MSZMP XII. kongresszusára és a felszabadulási munkaversenyre a gyár szocialista brigádjai elsők között tették meg vállalásaikat. Így került sor arra is, hogy a kiemelt fontosságú paksi atomerőmű építéséhez szükséges egyedi darabok gyártásával a határidő előtt egy hónappal elkészültek. A magán- és családi, valamint a társasházak építéséhez elengedhetetlenül fontos fö- démbéléstest termelésére is 100 darabot rátettek. A kiegyensúlyozott, ütemes gazdálkodásnak, valamint a brigádok erőfeszítésének köszönhető, hogy a munkaversenyben tett pótvállalásaikat túlteljesítették. Az anyag- és energiatakarékosság 1 milliós megtakarítását még 670 ezerrel toldották meg. Munkájuk, vállalásaik eredményeként 8 brigád részesül arany, 10 ezüst, 7 pedig bronz kitüntetésben. Együttműködés A tervfeladatok teljesítéséért a velük gazdasági kapcsolatban levő — más vállalatoknál dolgozó — szocialista brigádokkal együttműködési szerződést kötöttek az idén. Ilyen például a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság Május 1. brigádjával kialakult gyümölcsöző kapcsolat. A Minőség brigáddal együttműködve egy olyan csőleágazási megoldást dolgoztak ki, amely népgazdasági szinten is jelentős megtakarítást hoz. Sz. M. látszat? Erről mi a véleménye? — Az igaz, hogy probléma van bőven. Például a szemét. Régen nem létezett olyan, hogy az árkokba hordjanak minden hulladékot, meg ahová éppen kedvük tartja. Menjen csak végig a Március 15. utcán, lát majd szépet. Meg van ám a régi vasútnál egy „Cséri-telepünk” is. Ez ugyan liget lenne, vagy arról is beszéltek már, hogy játszótér lesz, egyelőre azonban ott csak szeméthegyet talál. — A község nem tesz semmit ezellen? — Dehogynem. Csak én komolyabban odafigyelnék, és jól megbüntetnék mindenkit, aki arra rászolgál. — Adtak kukásedényeket a lakóknak és időnként elhordják a szemetet, de én például az Engels utcában lakom, ott egyet nem láttam belőlük — lépett közelebb az a fiatalember, aki idáig csak a háttérből figyelte beszélgetésünket. — Nagy Árpádnak hívnak, itt az új vasútállomáson dolgozom. Ha érdekli, elmondhatom: a víz a mi igazi gondunk. Alig van olyan kút, amelyiknek iható vize lenne, az új vasútállomáson pedig sokszor napokig egyáltalán nincs víz. Lepsis Ferencné érdeklődésemre röviden válaszolt. Neki személy szerint nincsen különösebb észrevétele, talán csak az, hogy nagyon kicsi a bolt, bár hallotta, hogy ez hamarosan megoldódik, bővítik a helyiségeket. Bosszantó dolgok — Annyit hadakoztam már. Sajnos, a legtöbbször süket fülekre találok. Majd mindjárt meglátja a Petőfi utcát, arra megyünk. Egyébként annak az utcának vagyok á tanácstagja — vetette közbe Cyimesi István, miközben az úttesten ballagtunk, én a jegyzetfüzetemmel, ő pedig a biciklijét tolva. — A járdát ugyan társadalmi munkában már megcsináltuk, de az úttest járhatatlan, kiváltképp esős időben. Hiába kértem az elnököt, adjanak anyagot, majd mi megcsináljuk. Aztán a szemét. Majdnem minden sarkon van egy illegális kis szemétlerakóhely. Vannak más bosszantó dolgok is. — Mégpedig? — 1978-ban a tanács az áfésszel közösen új önkiszolgáló boltot épített. Már az alapozásnál figyelmeztettem őket, hogy kicsi lesz az az üzlet, se rendes eladótér, se rendes raktár. Itt van! Már most bővíteni kellett. Víz, út, szemét Mire Barczi László tanácselnökhöz érkeztem, egy csomó kérdőjel és három aláhúzott szó, szemét, víz, út gyülekezett a füzetemben. — Nagyon jól ismerjük mindazt, amit felsoroltak. Megértjük az emberek egészséges türelmetlenségét. A szemét bizony gond. Amit viszont kevéssé láthat át a lakosság. hogy ez^több tényező együttes rendezésének szerves része. Egyrészt az egész község útviszonyait kell átalakítani ahhoz, hogy megoldható legyen a szemételszállítás. A rossz földutakra a szállítókocsik nem tudnak bemenni! Ez nemcsak a mi gondunk. Any- nyira nem, hogy már határozat is született, miszerint Budaörs központi feladata lesz Budaörs, Törökbálint, Budakeszi, Biatorbágy, Páty, Zsám- bék települések szeméíelszál- lításának átfogó rendszerben történő lebonyolítása. Ezt 1985-ig meg kell szervezni. — És addig? — Már történtek lépések. A Hazafias Népfront elismerésre méltó akciót indított, a fővárosi köztisztasági vállalattól beszereztek használaton kívüli szeméttárolókat, azokat a lakók megvették. Igaz, nem mindenhová jutott belőlük, és az is igaz, hogy nem mindenki volt hajlandó megvenni! A tanács pedig már eddig is fontosnak tartotta, de a jövőben még gördülékenyebben intézi a szállítást. — És a sok illegális szeméttárolóhely? — Tudja, hányszor tettünk már ki tiltó táblát? Elviszik. — Esetleg szigorú büntetés? — Nehéz megállapítani, hogy kinek, vagy kiknek a szemete gyülekezik itt is, ott is. Akiket tetten érünk, azokat természetesen szabálysértéssel sújtjuk. Csak akkor lehetne eredményesen fellépni a gátlástalan szemetelők ellen, ha a lakosság figyelné és jelentené őket. Csakhogy mi kis község vagyunk. Tudja, mit mondanak? Én jelentsem fel a szomszédomat? Aztán háborúskodjam vele-v életem végéig? Az embereknek csak kicsiny hányada a nemtörődöm, a rendetlen. Ä többség rengeteget tesz Biatorbágyért. Tavaly több mint ezren vettek részt társadalmi munkában. De akik annyit áldoznak a közért, arra már nincs bátorságuk, hogy meg is védjék ezeket az értékeket. Várni türelemmel — Mit mondhatok a vízről? Ez már nem községi ügy. Magasabb .szintű koordinálás szükséges a megoldáshoz. Persze, addig is folyamatosan kutatunk — a megyei tanács és az Országos Vízügyi Hivatal segítségével — alkalmas vízbázis után. — Talán nem olyan jelentős, mégis megkérdezem, mi lesz a Petőfi utca sorsa? — Hát igen. Én megértem, hogy nehéz belátásra, türelemre kárhoztatni az embereket. A Petőfi utca esetében, sajnos, erről van szó. Ez az utca része lesz a község második főútvonalrendszerének, így itt nem lehet szó semmiféle társadalmi munkában elvégzett toldozgatásról, ez komoly betonút lesz. Erre még egy kicsit várni kell, de megéri. Végezetül Barczi László még kitért az üzlet sorsára. Nem fejetlenségről volt szó, mint mondotta, hanem átgondolt kétlépcsős beruházásról. Annak idején már eleve úgy építették az üzletet, hogy alkalmas legyen a bővítésre. S. Horváth Klára érsSemes vásár&flm A PEST MEGYEI RUHÁZATI KISKERESKEDELMI VÁLLALAT VISEGRÁDI RUHÁZATI BOLTJÁBAN: Ä ^ ■Tg. gyermekeknek kötöttáruk, importált pólók Fő út 83. divatos fazonban, nagy választékban.
