Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-16 / 88. szám

4 1980. Április 16., szerda Lengyel könyvek Budapesten Lengyel tudományos könyv­kiállítás nyílt tegnap a Len­MAI LÍRÁNKAT GAZDAGÍTVA Emlékidéző ceglédi százak gyei Kultúra kiállítótermében. A tárlat viszonzása az el­múlt év novemberében Poz­nanban megtartott akadémiai könyvkiállításnak. A jelenlegi bemutatón több lengyel tu­dományos könyvkiadó mint­egy 450 kötetét tekinthetik, il­letve rendelhetik meg a ki­állítás látogatói. A lengyel, angol, német, illetve francia nyelvű kötetek felölelik a tu­dományok szinte minden te­rületét. Megtalálhatók közöt­tük az összefoglaló, szintetizá­ló lexikonok, enciklopédiák és egyéb összefoglaló művek, a társadalom-, természet- és műszaki tudományok legfris- •ebb eredményeiről beszámo­ló tudományos munkák. A kiállítás április 24-ig te­kinthető meg. Cegléd 103 esztendeje őrzi emlékét annak a nagy ese­ménynek, amikor a száműze­tésben élő Kossuth Lajost Tú­ráiban felkeresték. Százan voltak azok a ceglédiek. Le­származottaik szeretettel ápol­ják a hagyományt. Cegléd és Kossuth Lajos neve egybeöt­vöződött. Kossuth 1848. szeptember 24-én tartotta Cegléden to- borzó útjának első beszédét. Ekkor kisdobosnak állt a sza­badságharcos seregbe az a Nyújtó Pál, aki évtizedekkel később, mint a ceglédi vá­lasztási bizottság elnöke, táv­iratban hívta meg a mezővá­ros népe nevében a Turinban élő Kossuth Lajost képviselő­nek: Midőn kötelességemhez hí­ven erről értesítem — mond­ja az 1876. december 27-én összegyűlt választási gyűlés eredményéről szóló drótsür­göny —, legyen szabad a vá­lasztókerület osztatlan remé­KIALLÍTÓTERMEKBŐL Művei, a kor emblémái Szentendrei motívum, II. Korniss Dezső gyűjteményes kiállítása, május végéig tekint­hető meg a Magyar Nemzeti Galériában. Minden műve a kor emblé­mája. Befejez, folytat, kezd. E hármas képesség jegyében al­kot. Magatartásteremtő mes­ter. Kutató elme és költő. Korniss Dezső, a magyar kép­zőművészet egyik fejezete. Rendelkezik a megújulás erői­vel. Gazdag posta Korniss De­zső minden képe, üzenetet hoz, üzenetet ad. Értelmezi Lao- koont 1949-ben. A hellenisz­tikus szobor az emberi helyt­állás maximumát jelöli, Kor­niss hozzátesz valamit; a kígyó által pusztuló főpap maga is kígyóvá lesz a pusztulás utol­só rezdülésében. Ezt Gráco sem vette észre ismert Lao- koon képén, csak Ionesco jelez­te Kornissal egy időben sok ember orrszarvúvá válását, ö drámában, Korniss képben. Képben, mely gondolkodási, szemlélődési, elmélyülési tere­pe, közege. Teremtő nyugtalansággal hagyta abba az ábrázolást, mert meggyőződése szerint ezt a festészet befejezte, mint prob­lémát. Korniss sorozatai, is rendre változnak a kornak és saját szellemi fejlődésének, ér­deklődésének megfelelően. Az ő egyszemélyes festői egyete­mén végigjárta a mondriani, vajdai, kalligráfiái stúdiumo­kat. Hol egyszer sietett, hol differenciált, hoi a formai in­tegráció érdekelte, hol a szin­tézis, de mindig saját szellemi izgalmai alapján festett. így születtek főművei, melyek a magyar festészet új századá­nak klasszikus értékei. Szere­pe azért is jelentős, mert Né­meth Lajos szavaival szólva, ő integrálta művészetébe a mo­dern festészet számos újítását. Küldetése abban áll, hogy szentendrei, szigetmonostort motívumok egyetemességét ta­lálta meg. fokozta festői érték­ké, s valami különös belső lázzal alakítja ki a mások számára is folytatható képi nyelvét. Szellemiség és min­denes. A fogalom legjobb ér­telmében, élete, művészete me­rő mozgalmasság. Első képei Vácott, a Siketnéma Intézet­ben szerepelnek közös kiállí­táson 1926-ban, tagja lesz Kas­sák körének, 1946-ban az euró­pai iskola alapító tagja, fest, plakátokat, akvarell kalligrá­fiákat, animációs filmeket ké­szít, 1975-ben megfesti az Allegro barbaro-t, mely szin­tén jelentős alkotása. Itt az idő, hogy egyre töb­ben zarándokoljanak művésze­téhez. A költészet megkezdte e közeledést. Tandori Dezső, az arc állványait fedezi fel illuminációk sorozatában, Weö­res Sándor így ír le egy Kor- niss-motívumot: Piros torony tetejére felszállott a sárga jérce, jobbról-balról két kék párna gurul széles zöld világba. Tiszta színei is hangzanak e versben, Kormos István in­kább mozdulatait írja le köl­tői szavakból: .. szólunk mert gazdánk nem panaszkodik lehajtott fejjel fekete kövön ül fehéren s nem tudja hogy megőszült. Mégis igazi sűrűséggel Nagy László villantott rá fénykévét. Idézem: > Egy nagy és tiszta életmű kötelez méltó és tiszta szóra. A föladat súlyát növeli az al­kalom is, hiszen ■ életünkben egy Korniss-kiállítás legalább olyan ritka, mint a fehér holló. Hódolója és szószólója szeret­nék lenni e műveknek, noha ezek beszélnek és helytállnak önmagukért szinte a kezdet óta. Időszerű felzárkózni a köl­tészet pontos ítéletéhez, idősze­rű kaptatóin a csúcshoz köze­líteni, hiszen ugyancsak Nagy Lászlót idézve mindenséget je­lentő jelekért indulunk hozzá. S, hogy elinduljunk végre, ah­hoz adott a rajt: gyűjtemé­nyes kiállítása a Magyar Nem­zeti Galériában. Losonci Miklós nyének is kifejezést adnom, hogy On, mélyen tisztelt nagy hazafi, az összeolvadt pártok ezen hódolatát kegyesen fo­gadja. Amíg Habsburg-király ül a magyar trónon, a szabadság- harc vezére nem térhet haza! — szólt Kossuth válasza, ame­lyet sajátkezűleg irt Nyújtó Pálnak. A ceglédiek nem hagyták annyiban: ha Kossuth nem jön, nem jöhet, akkor mi ke­rekedünk fel Turinba, hogy létrejöhessen a viszontlátás! így kerültek Turinba a ceg­lédi százak. A köszöntő be­szédet Cegléd idős lelkipász­tora, a 74 esztendős Dobos János mondta: Egy alföldi földmívelő ma­gyar város még romlatlan né­pének küldöttjei állanak Előt­ted, édes Hazánk szeretett nagy Fia!... mi ott szeretnők látni Hazánkat, ahol Te vagy és Téged ott, ahol van Ha­zánk! Azután hazatértek Turinból a ceglédiek. Azóta ápolják ennek a történelmi utazásnak emlékét. Az elhunytak helyé­be fiaik léptek, unokáik, déd­unokáik. A mai ceglédi Turi- ni 100-as Küldöttség Baráti Köre tagjai néhány esztendő­vel ezelőtt például felkere­kedtek Turinba, hogy megis­mételjék azt az 1877. évi ne­vezetes utazást. A baráti kör tagjai, hogy tevékenyen vegyenek részt mai líránk eseményeiben is, felhívást tettek közre, Kos­suth Lajos emlékét méltó­képpen megörökítendő orszá­gos pályázatra. Pályázati felhívás A ceglédi Turíni 100-as Küldöttség Baráti Kör pályázatot hirdet Kossuth Lajos alakját és történelmi szerepét, jelentőségét felidéző köl­temények írására. A vers ih'tetője nemcsak a forradalmat és szabad­ságharcot vezető államférfi tehet, hanem a nagy feladatokra készülő fiatal politikus, vagy a hazája sorsát figyelemmel kísérő száműzött is. A pályázat kiírásának célja, hogy Kossuth alakját ne csak történel­mi müvek, képzőművészeti és drámád alkotások örökítsék meg. ha­nem megkapja az öt megillető helyet líránkban is. A költemények segíthetnének a megemlékezések, ünnepségek érzelmi hatásának foko­zásában. fontos szerepet kaphatnának a szocialista hazafiság erősítésé­ben. A névvel ellátott pályaműveket kérjük a ceglédi Kossuth Múzeum (2703 Cegléd. Marx u. 5., pf. 32.) címére szeptn-tibe- 18-lg beküldeni. A bíráló bizottság által legjobbnak ítélt művet a i'urlni io>as Ba­ráti Kör 50SO Ft-os első díjjefl, a Kossuth és Cegléd kapcsolatát bemu­tató legjobb verset pedig (Csata István által felajánlott) MOD Ft-os klUöndíjjal jutalmazza. Ezenkívül még több értékes díj kerül kiosztásra. Végző pedagógusok PEST MEGYE SOK PÁLYAKEZDŐT VÁR Megközelítően 4700 peda­gógus végez az idén a képző intézmények nappali tagoza­tán. Az Oktatási Minisztéri­um az immár négyéves gya­korlatnak megfelelően ismét külön-külön füzetekben jelen­tette meg a különböző típusú intézményekben végző peda­gógusoknak az állások jegy­zékét. Választásra, döntésre három hét állt-a rendelkezé­sükre. A pályakezdők szá­mára átlagban több mint 120 százalékos volt az álláskíná­lat, s minden végzős egyide­jűleg három helyre pályáz­hatott. A keretszámok meg­állapításánál a minisztérium­ban mindenekelőtt az egyes területek munkaerőgondjait vették figyelembe, ám tájé­kozódtak a fiatalok elképze­léseiről is. Budapesten az idén a pá­lyakezdők mintegy 20 száza­léka helyezkedhet el. Ezt kö­vetően a legtöbb pályakezdő Pest, Szabolos-Szatmár, Bor- sod-Abaúj-Zemplén, Szolnok, Fejér és Hajdú-Bihar mie­gyében találhat iskolára. A hallgatók pályázatait a felsőoktatási intézmények ezekben a napokban továb­bítják a munkahelyekre, ahol azokat május 5-ig bírálják el. A döntésről értesítik az érdekelteket, majd május 20- ig a munkaszerződéseket is megkötik. Ezt követően a megyei művelődési osztá­lyok, Budapesten pedig a Fő­városi Pályaválasztási Intézet gondoskodik a meghirdetett, de betöltetlenül maradt mun­kahelyek nyilvántartásáról. Az első nekifutásra valami­lyen ok miatt sikertelenül pályázóknak az elhelyezkedés­ben is segítenek. RÁDIÓFIGYELŐ NAPKÖZBEN. — Nem di­csekvésből mondom, de még kocapecásnak se vagyok jó. Nem is tudom, miért. De fel­kaptam a fejem, amikor meg­hallottam a Petöfi-adón, hogy a soroksári Duna-ágban, ho­vatovább, már két hete fog­ják a dévért. S mély részvé­tet éreztem a nálamnál sok­kal szerencsésebb pecások iránt... De hadd legyek egé­szen pontos... A keszegezők iránt, akik Százhalombatta térségében istennek se képe­sek változtatni a szomorú té­nyen : egy-két kilogrammos keszegnél többet nem fog­tak. Szerencsére: megszólalt a pszichológus is, aki elárulta: ne szorítsuk indokolatlanul ökölbe a kezünket, mert et­től, akarva-akaratlan, föl­megy a pumpa, és ha föl­ment, akkor is lecsillapíthat­juk magunkat, csak nagyon lassan, nagyon mélyeket kell lélegeznünk, nyolcat-nyolcat számolva a belélegzés után, csakúgy, mint a kilélegzés után. De e műsor, a Napközben, még lélegzetvételnyi időt sem hagy arra, hogy kikapcsolód­junk. A szerkesztő-műsorve­zető, Petress István, nem hagyja lefúvódni-leengedni produkcióját, igaz, most nem is kerekezett jancsiszöges utakra. Talán csak egyszer ... Ami­kor nem intette le a Társke­resők klubját, annál a mon­datnál, miszerint: most egy „őszintén megírt” levél kö­vetkezik, szintén házastársat keresve. És — ha egy „házasságszé- deigó” írta? Honnan tudják? A horogra, néha, nem dévér akad... nem is kecsege... FUTOl, FÁIG. — Mert, ugye, mi is történt Gödöl­lőn? ... Még a.inuk idején. Ha jói hallottam a dolgot: 1965- ben ... Elástak, csak úgy, a földbe, 800 kilogramm ar­zént. Kiszolgált arzén volt, megtette a magáét a kuta­tóknak ... vagy kiknek... Meg kellett szabadulni tőle. Igen ám, de a parcellázás divatja — arzén ide, arzén oda! — elérte ezt a területet is. Elég az hozzá, hogy ez a veszedelmes méreg ezután is megtette hatását. Szerencsére idejében fölfigyeltek rá, s ár­talmatlanná tették, ha nehe­zen is. A Pest megyei KÖJÁL szakembere elevenítette föl ezt a régi példát, amikor — Balogh István környezetvé­delmi műsorában — arról szólt a Petőfi-rádióban, hogy az úgynevezett méregrende­let már elavult. Micsoda? Mit csinált? Megnyugtató volt hallani, illetékesektől: A termelés és a környezetvédelem érdekei összeegyeztethetők! Mégis, honnan a gond? Mi­ből a veszedelem? A választ tudjuk, most Is hallottuk, hadd ismétlem: Bár azt mondjuk, a föld nemzeti kincs, nem vigyá­zunk eléggé a tisztaságára! A földére se. A vízére sem. De vigyázhatunk-e így — a legtöbbre, önmagunkra? Emberek... Simon Gy. Ferenc ZENEI PANORÁMA Kemény munka árán Az Idei művészeti díjasok, a Liszt Ferenc-díjjal kitüntetett muzsikusok között örömmel fedeztem fel egy megyénkből származó, ma már világszerte ismert fiatalt: Matuz Istuán fuvolaművészt. Nagykőrösön született 1947-ben, és tizen­négy éves koráig élt a város­ban, zeneiskolai tanulmányait is ott kezdte, dr, Vecseri Zsigmondná l. A hangszer titkai — Hétéves koromban kezd­tem fuvolázni a nagykőrösi zeneiskolában. Helyesebben, kezem még nem volt elég ki­fejlett, ezért csak piccolót kaphattam, s csak három év­vel később, amikor már uj- jaim elérték a fuvola pozí­cióit, válthattam át ez utób­bira. Emlékszem, sok növen­dékkoncert volt, de legtöbb­ször zongoristák, hegedűsök, csellisták vagy énekesek ad­ták. Mindig nagyon szerettein volna, ha az én hangszerem­ből is olyan hatású lenne, mint az általam akkoriban nagyon irigyelt nagy hangsze­rek. A fúvósok abban az idő­ben még nem voltak nagy becsben. Magam kezdtem el darabokat írni, hogy ezekkel a művekkel bizonyítsam: a fuvola is tud gyorsan, vir­tuózán szólni, s milyen kife­jező tud lenni, s tud olyan darabokat is előadni, mint az akkoriban felkapott szóló- hangszerek. Az is bántott, hogy a zongorán, hegedűn lehetőség van akkordok ját­szására, tehát többszólamú játékra is, a fuvolánál sajnos ez lehetetlen. Ugyancsak za­vart, hogy állandóan meg kell szakítani a hangokat a leve­gővétellel, amire a fúvósjá­téknál szükség van. Mindez arra inspirált, hogy legalább azokat a hátrányos megkülön­böztetéseket feloldjam, ame­lyeket akkoriban tudtam: minden darabomat azonnal fejből tanultam meg, úgy mint a zongoristák, s fel sem merült bennem, hogy ezt fú­vósoknak nem szokás tenniük. Továbbá, azon igyekeztem, hogy nagy erejű hangokat tudjak fuvolámból kicsalni, ez­zel is egyenrangúvá téve il­lusztris társaival. Ami a vir­tuozitást illeti, már utólértem, sőt el is hagytam azokat, s ez elégedettséggel töltött el. Viszont továbbra i,s nyugtala­nít, hogy sem akkordot, sem tetszés szerinti hosszúságú ze­nei frázist nem tudok a fuvo­lán produkálni. Ilyen irányú kérdésemre mindenki egyhan­gúan azt válaszolta: amit akarok, az teljesen lehetetlen, ez még senkinek sem sikerült. Csaknem tíz év kellett ahhoz, hogy megdöntsem ezeket az előítéleteket, s bebizonyítsam hangszeremről, hogy mennyi­vel többre képes, ha ismerik titkait... Sajátos struktúra Ez alatt a tíz év alatt ke­mény munka következett: Szegeden a szakiskolai tanul­mányok; dr. Sebestyén István vezetésével. Bozay Attila és Vántus István tanácsai a ze­neszerzés, a formatan terüle­tén. Majd 1965—70-ig a főis­kolai évek Budapesten, Ha­raszti Ferenc és Kovács Ló­ránt irányításával. Ezekben az években kerül közelebbi kap­csolatba a kortárs magyar ze­nével, amely igen nagy hatás­sal van további pályájára. — Az Űj Zenei Stúdiót ak­koriban szervezték. Több fia­tal zeneszerzővel kerültem kapcsolatba, akik akkor a leg­modernebb, a legvadabb ze­néket írták, s ami közös volt bennük, hogy nehéz dolgokat írtak hangszeremre. Jeney Zoltán, Sáry László és Vi- dovszky László, majd Sári József zeneileg és emberileg is igen nagy hatással voltak rám. Olyan muzsikát kompo­náltak, amiket addig még soha. Nem hangszerben gon­dolkoztak, hanem zenében, a saját struktúrájukban. Min­dig mondták: azt le kell tud­nom játszani, s végül le is le­hetett. Nem engedtek úgy hozzáállni, hogy az nekem nehéz. Kocsár Miklós, aki ugyan nem tartozott már a legfiatalabb generációjú zene­szerzőkhöz, 1971-ben kompo­nált Repliche című fuvola- cimbalomdarabjában — me­lyet Fábián Mártának és ne­kem írt — tulajdonképpen egy újfajta fuvolaírási technikát hozott létre. Igen szeretem Kalmár László Monológ' című munkáját, amely csendes, mély, s éppen ezért igen nagy koncentrálást, átélést igénylő mű. Dukay Barnabás: plusz alfája véleményem szerint az egyik legnagyobb szólófuvolá­ra írt mű, amit valaha is komponáltak... A sikerek útján Közben befejezi tanulmá­nyait a Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskolán, de már két évvel korábban tanár a deb­receni szakiskolában, majd ta­nársegéd a főiskola debrece­ni tagozatán, ösztöndíjjal a brüsszeli konzervatóriumba kerül 1970 őszén, ahol 71—72- ben már mint tanársegéd mű­ködik. A Zeneművészeti Főis­kola debreceni tagozatán 1975- től adjunktus, s 78-tól az Or­szágos Filharmónia szólistája is. Mint előadóművész 1971- től számos díjat nyert játé­kával : Brüsszel, Barcelona, Rotterdam, Royan, La Ro­chelle, hogy csak a legfonto­sabb állomásokat emítsük. Számos nívódíj, hanglemez­díj, a főváros kitüntetése előzte meg, a most kapott el­ismerést. Fontos szerepe van életé­ben J olivet, Boulez, Stock­hausen és Globokar műveinek, munkásságának, érdeklődésé­nek, barátságának. Ezek a rendkívüli művészek, emberek korán felfigyeltek kivételes te­hetségére és azon kutatásai­ra melyet a fuvola akuszti­kai és egyéb fizikai, biológiai, pszichikai vonatkozásainak megismerésére, megértésére, törvényszerűségeinek rögzíté­sére folytat. Már 1978-ban fél­évet töltött Párizsban, ösztön­díjasként a Zenei Akusztikai Kutató Intézetben; meghívták a fuvolával kapcsolatos kuta­tások irányítására. Ez év őszé­től egy évig ismét külföldre szólítja szerződése: a Pierre Boulez vezette modernzenei együttes szólófuvolása lesz. Mindössze harminchárom éves... Tavaly a kortárs- zenei hét után ezt írta róla a Muzsika kritikusa: Matuz egészen ritka művésztípus; olyan művész, aki jóllehet bi­zonyára régóta tisztában van az átlagot messze meghaladó képességeivel, nem bíz min­dent ösztönös tehetségére (mint sajnos igen sokan), ha­nem hajlandó még tovább is keményen dolgozni. Az ered­mény nem lehet más, mint káprázatos... Pintér Emőke

Next

/
Oldalképek
Tartalom