Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-16 / 88. szám

1980. ÁPRILIS 16., SZERDA sJumw Vetőgépek a határban A megyék túlnyomó többsé­gében a mezőgazdasági nagy­üzemek és a kistermelők be­fejezték a kora tavaszi növé­nyek vetését. A tavaszi idő­szak legnagyobb munkája — mintegy kétmillió hektáron — a kukorica, a silókukorica, a napraforgó és más növények vetése, továbbá a zöldségnö­vények palántázása a következő napokban kezdődik meg. A mezőgazdasági nagyüze­mek körültekintő, gondos szer­vező munkával készültek fel a tavaszi vetésre. Kijavították a vetőgépeket és egyéb eszközö­ket. Kijelölték a vetéshez a legjobb traktorosokat és a munkában résztvevő — ki­szolgáló, gépjavító, karbantar­tó — dolgozókat. A vetés ide­je alatt a vezető szakemberek is a határban tartózkodnak; személyesen irányítják, ellen­őrzik a vetés szakszerűségét. Miután a kukoricatermelés meghatározó jelentőségű a me­zőgazdaságban, a nagyüzemek vezetői minden arra alkalmas módon, például a kipusztult őszi káposztarepce területének nagy részén és a napraforgó vetésterületének rovására is, igyekeznek növelni a ku­korica termőterületét. A rendelkezésre álló vető­gépek, és más eszközök, anya­gok lehetővé teszik, hogy az előirányzott területen átlagos időjárás esetén 12—14 mun­kanap alatt elvessék a kukori­cát. A mezőgazdasági nagy­üzemek vezetői az esetleges kedvezőtlen időjárásra is gon­dolva, a kukorica vetésére ki­alakították a kölcsönös elő­nyökön alapuló együttműkö­dést. Több helyen például komplex vetőbrigádokkal segítik egymást. A MÉM illetékesei szerint célszerű a kukorica vetését mielőbb megkezdeni. A gya­korlati tapasztalatok és a kí­sérleti megfigyelések ugyanis azt bizonyítják, hogy a legma­gasabb terméseredményt azok a gazdaságok érik el, ame­lyek korábbi időpontban ve­tették el a kukoricát. Berepülésre készen Az AFIT XII. Autójavító Vállalat az elmúlt évben kezdte meg a Góbé típusú vitorlázó repülőgépek felújítását. Eddig húsz, az év végéig pedig további huszonöt gép felújítását fe­jezik. be. A téli hónapokban elkészült Góbék berepülését a na­pokban kezdték meg. Rózsás Sándor felvétele A Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig Kétezer folyóméter történelem „Szabadság a népek aratása, kincse, nyugalma" Az egykori ferences kolos­tor ódon épületében járunk Vá­cott. Visszhangzik a léptek ko­pogása, a falak visszaverik az emberi hangot. Tavaly no­vemberben nyílt meg a váci levéltár, az Archívum Danu- biánum, azaz hivatalos nevén a Pest megyei Levéltár váci osztálya. Szerepe nemcsak Vác, hanem a Duna menti magyar és külföldi városok kulturális életében is jelentős lesz. Duna-kiállítás Amint arról lapunk más helyén már beszámoltunk, a város és környéke kordoku­mentumainak gyűjtése és be­mutatása, a helytörténeti ku­tatás, a honismereti mozga­Mi történt azóta? r Építők hibája - malmosok kára Az aszódi gabonasilók esete Vajon ml van a jótékony feledés homálya mögött? Erre keressük a választ cikkünk­ben, amely a Budapesti és Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat aszódi malmába kalauzol. Három éve Utoljára már több mint három éve, 1977 márciusában írtunk az akkor elkészülőfél­ben levő, hatcsillagos gabona­silóról, amelyekben egyszerre 600 vagon termés tárolható. Átadásukat többször is halo­gatták, az építők nem álltak hivatásuk magaslatán. Ez kü­lönösen akkor világosodott meg, amikor kiderült, hibáz­tak az alapozás szigetelésénél. A fémsilók alatt húzódó fo­PAM-PAM-PAMUTAXGJcj ÁPRILIS tm MÁJUS Iá» -a ? Minden 20 Ft értékű textil hulladék után egy sorsjegyet is ad a MÉH Ny£R€M€NyS0fÍS0LÁS JÚHWS 20 ÁH Nyeremények: Trabant személygépkocsi, Color Star színes televíziói Uranus fekete-fehér televíziók,vásárlási utalványok, Temaforg fonalak. Képes Sport, IPM és Füles éves előfizetések. A Fővárosi4. sí. Építőipari Wáitaiat az 1980-81-es tanévre SZAKMUNKÁSTANULÓKAT VESZ FEL a következő szakmákra: kőműves, ács- és állványozó, víz-, gáz- és központifűtés-szerelő, villanyszerelő, fapadlózó, műanyagburkoló, épületasztalos, épületburkoló, szobafestő, mázoló és tapétázó, épületbádogos. Jelentkezhetnek a jelenleg Vili. osztályt végző tanulók, továbbá azok a fiatalok, akik a 17. életévüket még nem tötötték be. Jelentkezni lehet személyesen, vagy írásban a vállalat személyzeti és oktatási osztályán (Budapest, Hámán Kató u 3-5 1096.). A vidéki tanulóknak teljes tanulóotthoni ellátásról gondoskodunk. lyosókra beszivárgott a víz, rontva a szellőztetés hatásfo­kát, gyorsabb elhasználódás­ra, rozsdásodásra ítélve a drága berendezéseket, és ve­szélyes munkahelyet teremtve az ott dolgozóknak. Grandelisz Zoltán üzemve­zető három év múltán sem fogadott bennünket jó hírek­kel: — Az átadás-átvétel annak idején végül megtörtént, de a szigetelés kijavítására termé­szetesen fenntartottuk az igé­nyünket. Az építő, az Agro- épszer vonakodott elismerni a hibáját, per lett a dologból, amit megnyertünk. A Legfel­sőbb Bíróság ítélete kötelezte a kivitelezőt a hiba kijavítá­sára. .................. Lejá rt határidő — Mi történt azóta? — Nem sok, mondhatni semmi. Teltek-múltak a hó­napok, s az Agroépszer nem látszott túl serénynek. Egy- szer-kétszer kijöttek, szakem­bereket hoztak, különösen a bírósági végzés után szapo­rodtak meg a látogatásaik, de a munkához a mai napig sem fogtak hozzá. S ez annál is inkább bosz- szantó, mert nemcsak az át­adási határidők csúsztak an­nak idején, hanem amint megtudtuk, a kijavításra sza­bott idő is letelt már, ered­ménytelenül. Aszódon nem véletlenül aggódnak; az egyébként jól bevált silók élettartamát féltik a pincé­ben bőven csordogáló víz­től: — A berendezésekkel telje­sen elégedettek vagyunk — újságolja Grandelisz Zoltán — az eltelt időszakban meg­bízhatónak, gyorsnak bizo­nyultak a gépek, s az utóbbi különösen a csúcsidőszakban, aratás közben jön jól. A kör­nyező termelőszövetkezetek étkezési búzáját vásároljuk föl, s a felét a nagy silókban tároljuk. A maradék 600 va­gont egyrészt a gépesített raktárunkban, másrészt a sajnos még ma is nyitott ol­dalú két színben tároljuk. Az aszódiak tudják, a szi­getelés kijavítása költséges és nagy munka, de erről ők nem tehetnek. A két hatvanméte- res folyosót és az aknaházat esetleg vastag lemezzel kelle­ne beburkolni, vagy speciális anyaggal kibélelni, amely végre kizárná a vizet, amely a környező mély területekről bő utánpótlással érkezik. — Hol tart ma az ügy? — A vállalat jogtanácsosa foglalkozik vele. érvényesíti a kötbért, s természetesen azon vagyunk, hogy igazunkat a bírósági határozaton kívül minél előbb a javítás ténye is igazolja. Meddig várjanak? Addig is szorgalmasan dol­goznak az aszódi malomban. Tervüket tavaly is 9 száza­lékkal túlteljesítették. Ráadá­sul több mint 700 társadalmi munkaórával hozzáfogtak egy új szociális épület elkészíté­séhez. Tavaly lerakták az ala­pokat, s az elmúlt hónapban már az eddig hiánycikknek számító téglát is meghozták, szabad szombatokon. De ha az öltözők, zuhany­zók elkészülnek, még mindig marad gondjuk: a belső utak sárosak, kátyúsak, pedig az új körforgalmi hálózat és a vezetékrendszer terve a siló­kéval együtt készült el. De éppen a sok hibával terhelt silóépítés miatt ez a terv — terv maradt. Az Agroépszer nem vállalta a további mun­kákat. Akkor nem találtak más kivitelezőt, s most, ami­kor végre akadt, a pénzük fogyott el, az idén nincs ke­retük a munkára. S mit mondhatunk befeje­zésül a vízben álló silókról? Három éve cikkünket így fe­jeztük be: „Az Agroépszer mondhatja: elhibáztuk, kija­vítjuk. S hogy most mégis szóvá tesszük az ügyet, a már talán végre tényleg utolsó átadási határidő előtt, arra jó okunk van. Mert a közösség fizette ki az árát. Reméljük, júniusban nem lesz már min élcelődnünk.” Az idézetben szereplő június — 1977-ben volt... Gáti Zoltán I lom segítése mellett, a Du- | na menti népek életét is be­mutatják majd. A Duna menti városok ta­nácsait felkérték: küldjék el címereiket az épület díszíté­séhez. Nemrég, amikor a ko­lostor udvarán hozzákezdtek a központi dokumentumtár kialakításához, régi, feltehe­tőleg Árpád-kori falmarad­ványokat találtak. Ez módo­sította az építkezés tervét is. Csak az udvar egy része szol­gálja majd a rendszeresen gyarapodó archív anyagok tá­rolását, s a belső térség má­sik felében a feltárt történel­mi falmaradványokat mutat­ják be. A megnyitón bemutatott fotókiállítást még láthatják az érdeklődők, s ezen kívül is bőven szolgálnak látvá­nyossággal a közönségnek. Az Országos t Vízügyi Le­véltár és a Pest megyei Le­véltár Duna-kiállításának tár­lóiban régi térképek, szabá­lyozási tervek, színes illuszt­rációk idézik Európa máso­dik legnagyobb folyójának múltját, a partjaira települt népek történelmét. Vízi utak tervei A kiállítás első része a Dé­vény—Gönyű közti szakasz- szal, a Felső-Dunával kapcso­latos. A fővárosi Duna-szakasz rendezése évtizedeket vett igénybe. Az 1838-as pesti je­ges árvízről egy korabeli lap tudósítását olvashatjuk. Itt találjuk az 1870-es évek sza­bályozási terveit. Aztán a vi­lágvárossá fejlődött Budapest víziforgalmát bemutató do­kumentumok következnek. A Csepel-szigeten 1928-ban épült ki a Nemzeti Szabadki­kötő. A kor alkotása a Kvas- say-zsilip. A Duna-ág vízierő- hasznosítási terve a XX. szá­zad két legkiválóbb vízépítő mérnöke Lamp Hugó és Sal- gó Elemér munkái. A Duna—Tisza közi csa­torna megépítése már a XVIIT. század második felétől foglalkoztatta a szakembere­ket. A két folyót Bezdán és Bácsföldvár között összekötő Ferenc-csatorna felújítására az 1870-es években Türr Ist­ván szervezett részvénytársa­ságot. A kiállítást a Báziás— Vaskapu közötti Duna-szakasz, az Al-Duna szabályozására vonatkozó dokumentumok zárják, s a levéltár saiát iratain kívül a Magyar Víz­ügyi Múzeum metszetei és az MTI-fotói egészítik ki. Kossuth Lajos levele „Szabadság a népek aratá­sa, kincse, nyugalma.” Kossuth Lajosnak 1848. de­cember 19-én a váci közön­séghez írt buzdító szózata nemrég került elő a tanács­ülések jegyzőkönyvei közül. A barátok egykori celláiban a zsúfolt polcokon vastag köte- gek sorakoznak. Űriszéki ira­tok, dézsma- és robotlajstro­mok, a váci káptalan levéltá­ri anyagai, a jobbágyokkal kötendő szerződéseket szabá­lyozó urbáriumok. Az itt al­kalmazott mértékegység sze­rint kétezer folyóméter tör­ténelem. Évente egy vízügyi kiállí­tás 'megrendezését tervezik. A közeljövőben az NDK Ide­genforgalmi Hivatala munká­járól rendeznek kiállítást, szeptemberben a Forte gyár vezetői rendeznek fotótörté- - neti bemutatót. Horváth Ferenc segédlevél­táros szerint a váci iskolák történelemtanárai élnek a kitűnő lehetőséggel, s osztá­lyaikat gyakran hozzák el ide órát tartani. — És a felnőttek? — Azok bizony még keve­sen keresik fel a város leg­újabb kulturális intézményét. Igaz, kevés is a propagandá­ja. Kovács T. István Mesterséges süllőfészkek A Balatoni Halgazdaság dolgozói az idén is nagy szá­mú — együttesen 5000 — mesterséges süllőfészket he­lyeznek ki a tóba. A süllők szívesen veszik ezt a segítsé­get: a borókából, elhasznált hálóból, úgynevezett hálóbojt­ból készitett mesterséges fé­szekbe rakják ikrájukat. A számítások szerint ily módon mintegy 400 millió ikrát gyűjt­hetnek össze, illetve szállít­hatnak a balatonudvari kel­tetőbe, ahonnan később, de még kelés előtt visszahelyezik a Balatonba. Az ikragyűjtésnek e mód­szerét Magyarországon egyedül csak a Balatoni Halgazdaság alkalmazza, mégpedig azzal a céllal, hogy az ikrákat meg­óvja a szélviharoktól, a pusz­tulástól. Cok találó mondás járja az emberek kö­^ zött, cselekedeteik frappáns — hol bölcs, hol ironikus — kísérőiéként. No lám, a gomb megvan, már csak a ka­bát hiányzik, mondjuk, de hányszor, visszá­járól induló vállalkozások láttán, vagy saját magunk türelmetlen, a céltól még nagyon is távoleső akcióit nyugtázva, enyhe malíciá- val. No lám, hát a gomb megvan, és milyen ran­gos, tűnődtem magamban nemrégiben is azon a kellemes délutánon, amikor már visszafelé jöttem az úton. Mindez abból adódott; elha­tároztam, hogy megtekintem az ország köze­pét. Annak idején valahogy lemaradtam a szenzációról, de most, hogy úgyis arrafelé volt dolgom, gondoltam, bepótolom a mu­lasztást. így hát Örkénynél lekanyarodtam a főútról és a hepehupás bekötő úton hama­rosan Pusztavacsra értem. Némi tiblábolás és eltévedés után egy fiatalasszony igazított útba, aztán búcsúzóul még kedélyesen meg­jegyezte, hogy éppen jókor jöttem, öt napja egy szem eső sem esett, — mert tudja, eső után legföllebb, ha gyalog odajut, de sokan pórul jártak már! Volt, akit úgy kellett ki­vontatni a sárból. Na, minden jót! Minden jót, ismételtem meg csakhamar én is, amint a célegyenesbe fordulva hirtelen egy földúthoz értem, melyet mintha egyszer­re két világháború bombázása tűzdelt volna meg mély kráterekkel. Nem sok híja volt, hogy a látvány megfutamított. De amikor a keserves döcögés után végre célhoz értem, ugyancsak megrökönyödtem. Az úttalan út végén, fittyet hányva a barbár környezetnek, impozáns betonlábakon ott trónolt a sátor­formán égnek nyújtózkodó faalkotmány. Bel­sejében, minden bizonnyal Toldi Miklós ma­lomkövére vésve, Magyarország körvonalai, benne a pont: az Ország Közepe. Fönt a fe­jem fölött pedig középkori iniciálékról is ismert, országalmát utánzó rézgömb csillogott a napfényben. De nincs szándékomban aprólékosan fel­sorolni a nagyra méretezett látványt, a tuják tömegével mértani rendben beültetett parkot, Csak díszgomb? hiszen gondolom, sokan jártak már itt előt­tem, és ugyanúgy, mint én, kipróbálták, mi­lyen is az ország közepén állni. Bevallom, én semmi különöset nem éreztem, helyette több dolog motoszkált az agyamban egy­szerre. Elképzeltem egy sima oszlopot, egy artisz- tikus, de józan közlést az egyszerű földrajzi tényről. Azután a csenevész és már félig ki­száradt tujákon merengtem, meg a szép kis összegen, amibe csak az ültetésük kerülhe­tett, meg a csodálatos, betonnál maradan­dóbb faanyag árán, az építész, művész, egyéb­ként kiváló munkájának díján, a többi szak­ember, a többi munkás, a többi túl lelkes felhajtás árán — vagyis földhözragadt lélek­kel becsülgettem a körülöttem levő látványt. S mindezzel egy időben az öregember közlése is vissza-visszacsengett a fülembe, akit Pusz­tavacsra érve először szólítottam meg. Ami­kor meghallotta, hogy az Ország közepére igyekszem, igencsak büszkén kijelentette, hogy az még semmi, de lesz nekik olyan — úgy mondta! — fránya napórájuk is, ami külön a pusztavacsi időt is fogja mutatni. Történelmi súlyú-méretű emlékműegyüttes, kétféle — helyi és országos — időszámítás és a vesét, tüdőt szétrázó, történelemelőtti, csapadék esetén járhatatlan út, tűnődtem visszafelé, miközben azon izgultam, csak megússzam tengelytörés nélkül. JJát igen. Ha már a gomb megvan, még- hozzá díszgomb, milyen jó lenne egy kabát is hozzá. Milyen jó lenne például ide­genforgalmi szempontból értelmesen kihasz­nálni, ha már megvan ez az egyébként szép és látványos jelző emlékmű. De ehhez még nemcsak az út hiányzik, hanem a többi, a legminimálisabb feltételek sem adottak. Vagy lehet, hogy ez esetben senki sem gondolt kabátra? A gomb csak díszgomb? S. H. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom