Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-16 / 88. szám
nsr ur.crn 1980. Április i6., szerda Cukorrépa-nemesítők' Hazánk cukorrápa- ’ vetésterületének het- ' ven százalékán sop- ronhorpácsi répafajták kerülnek a földbe. A Sopronhorpácsi Kutatóintézet az idén három új fajtajelöltet jelentett be. A kutatók ezekben a napokban már ? magot gyűjtik, hogy a gazdaságokban minél előbb továbbtermesztésre kerülhessenek. Árszabályozás, hitelpolitika Tegnap délelőtt folytatta munkáját Budaörsön a Mezőgép Tröszt kétnapos közgazdasági konferenciája. Elsőként erre az alkalomra kiírt köz- gazdasági pályázat díjait adta át Gurbán György vezérigazgató. A 45 pályamunka közül Somogyi Károly Vállalati rendszerek és alrendszerek című dolgozata, valamint Somos Árpád munkaszervezési pályázata részesült első díjban. A pénz- és hitelgazdálkodás feladatairól, a tröszt árpolitikájáról, valamint az ország minden táján létesült 14 tröszti vállalat és számtalan gyáregység kapcsolatrendszerérői elhangzott előadások sorát a tröszt most telepítendő első számítóközpontjával, a hatékony döntési mechanizmus technikai feltételeinek kialakításával összefüggő kérdések ismertetése zárta. ■ * __ El emek Paksról... Épül a Pest megyei KÖJÁL Fejükön piros védősisak. Időbe telik míg megszólíthatom őket. — Nem ismerünk mi itt senkit, nem ide tartozunk — tárja szét karját egyikük, amint az építésvezető irodája után tudakozódom. — Mi csak szétszedjük és elszállítjuk a toronydarut, miután leszolgálta az idejét — toldja még hozzá. Valóban, az óriás berendezés most szárnyszegetten hever a földön, pedig hosszú gémje néhány napja még az eget szántotta. Fiatalemberbe ütközöm. Kiderül, éppen őt keresem. Keresném, mivel rohan, egy másik építkezésen várják. — Rosszkor jött, most kezdődik majd csak az igazi hajtás — mondja .— Ráikí Zoltán. — Azért télen sem állt le a munka, a legnagyobb hidegben is szereltük a homlokzati elemeket. Sürgős teendőink közül is a legsürgősebb most: az épület, a homlokzat lezárása, az ablakok berakása, majd üvegezése. Keresse csak meg Polgár Editet, ő minden felvilágosítást megadhat, s az épületben is elkalauzolja. Brigád a tetőn A Pest megyei KÖJÁL a fővárosban épül, az óbudai lakótelepen. A kivitelező a Középületépítő Vállalat. — Szerencsés helyzetben vagyunk — szed elő néhány tervrajzot a fiatal építésztechnikus — ez ugyanis a mi profilunkban kis létesítménynek számít. Emiatt kevés anyagot kell tárolnunk, elég nagy a területünk, nem úgy, mint mikor egy foghíjat kell beépítenünk. És gyakorlatunk is van már ebben: vállalatunk készíti a Dél-Budai Kórházat és a Margit Kórház új pavilonját. Az új Közegészségügyi- és Járványügyi Állomás tervezett költsége — jelenleg — 87 millió forint; ötemeletes lesz az intézmény. A monolit vasbeton pillérvázat, a tartó- szerkezetet és az előregyártott elemeket a paksi Körzeti Építőipari Szövetkezet szállította. Itt a helyszínen mintegy 2300 köbméter betont kevertek és dolgoztak be. Az alapot a Pest megyei Közúti Építő Vállalat készítette. — A laikus e percben csak egy csupasz, félig-kész házat lát. Nekünk, építőknek ennél többet mond a látvány — jegyzi meg Polgár Edit, miközben indulunk. — Szigetelik már a tetőt, és az alagsorban is szigetelnek a talaj- nedvesség ellen. Ha elkészül, már kialakíthatjuk a végleges alapszintet. Egy kisebb épület is félig készen áll. Feljegyzem, ez lesz a sav- és a robbanóanyag-raktár. — A toronydarutól megszabadulunk — egy másik társa azonban itt marad. A v izétszerelt helyén hozzáláthatunk a terep rendezéséhez; természetesen a közművek lefektetése után — mutat a kapu felé kalauzolom. Örömet lelni Nem vagyok szakember, annyit észreveszek, a kőműves- munka nagy része hátravan még, de a szak- és szerelőipariakra is nagy-nagy feladat vár. A KÖJÁL-nak ugyanis november végéig el kell készülnie. Magyar János kőműves mestere a szakmának, „gyerekeivel” éppen az alagsorban falaz. A gyerekek szó használata nem nyelvbotlás, ugyanis a vállalat ipari tanulóinak ő a szakoktatója. — Harminc éve dolgozom a vállalatnál, ebből tizenhét éve foglalkozom az utánpótlással — töröli meg kezét a maltertól és cigarettaszünetet engedélyez magának, hogy beszélgethessünk. — A srácok szerintem elméletileg jól felkészültek, de, hogy jó kőművesek lehessenek, ahhoz ilyen hagyományos munka kell, mint az itteni. Mert mi o szakma alapja: a falazás, a vakolás, tudni kell zsaluzni és a vasalásokat is helyükre illeszteni. Nevessen ki: én arra nevelem a tanulókat, hogy gyönyörködjenek a munkájukban. Csák így lehet megszerettetni velük a szakmát. File Béla, a lakatosok brigádvezetője ugyan jóval fiatalabb Magyar Jánosnál, de ő is elégedetten vezet végig az ablaksor előtt. Figyel, tetszik-e. Szavatosság a minőségért — Miután a fémből készült ajtók és ablakok méretpontosak, gyorsan illeszthetők és szerelhetők, jól tartják formájukat és még külön festést sem igényelnek. Vállalatunk már évek óta ezeket használja az épületeinkhez — magyarázza. — Most hajtanunk kell erősen: egy hét alatt már több mint száz ablak került a helyére. Elmondja még. bogy jelenleg ugyan csak hatan vannak itt, de brigádjuk, a Széchenyi szocialista brigád nyolc tagú. összeszokott a gárda, többségük hegeszteni is megtanult. Elsősorban maguk meózzák, jó-e, amit csináltak. Brigádvállalásaik egyik legfontosabbika, hogy szavatosságot vállalnak munkájuk minőségéért. Néhány lépésről még utólér a hangja: drukkoljon nekünk, hogy ne essen az eső! Mert az nagy ellenségünk. Dodó Györgyi Kongresszusi útmutatás A feladatokhoz igazodva Hosszú, mert az 1976. évi VI. törvénnyel meghosszabított megbízatási ciklust hagynak maguk mögött a megyében muKödő tanácsok tagjai. Feladatokban, eredményekben és gondokban nem szűkölködött a választók bizalma alapján a tisztségben letöltött het esztendő, s eppen a cselekednivaló gazdagsága, az eredmények folyamatos gyarapodása igazolta: a megyében tevékenykedő helyi tanácsok, valamint a megyei tanács egyre inkább megfelel a fokozódó önállóság szabta követelményeknek. Ezek a követelmények a tanácsok mindhárom szerepkörében szigorúbbak lettek, hiszen o nép- képviseleti, az önkormányzati, az államigazgatási feladatok változása nyomán követte — még ha bizonyos területeken késve is — a társadalmi, gazdasági folyamatok alakulását. Gondosabb kiválasztást Helyzetet és teendőket ösz- szegez a Magyar Szocialista Munkáspárt Xll. kongresszusának határozata, amikor kimondja: „A tanácsok népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási szerepüknek megfelelően önállóbban vesznek részt a társadalmi feladatok megoldásában. Emeljék a hatáskörükbe tartozó szervek irányításának színvonalát. Éljenek bátrabban a különböző intézmények és eszközök közös hasznosításában rejlő lehetőségekkel, fokozzák ez irányú szervező, koordináló tevékenységüket. Fordítsanak még nagyobb figyelmet a lakosság ellátásának javítására. Az állampolgárok ügyeinek érdemi, gyors intézésével is szélesítsék tömegkapcsolataikat. Építsenek jobban a lakosság véleményére, cselekvőkészségére.’’ A dokumentumból kiemelt idézet minden mondata egy- egy nagy tevékenységi terület holnapjának kijelölője. Ez a holnap nem egyszerűbb, hanem bonyolultabb a jelennél, azaz a június 8-án megválasztandó tanácstagok nehéz szolgálatra vállalkoznak. Nehéz, de: valamennyiünket gyarapító, a siker ígéretét sem takaró — s a gondok terhét ugyanúgy fölmutató — szolgálatra. Említettük: hosszúra nyúlt a megbízatás ideje. Ennek tudható be, hogy a megyében — ha a községi, a városi tanácsokat és a megyei tanácsot egyaránt figyelembe vesszük — az ún. ciklus alatt a megválasztott tanácstagoknak körülbelül Véleményüket nem rejtik véka alá Együtt a szakszervezettel Szellemes és nagyon találó karikatúrák láthatók az üzemi faliújságon. Amint hallom naponta változtatják, ha éppen akad jobb témája a rajzolónak. Ahányan csak elmennek a faliújság előtt, odavetnek egy pillantást. Gyakran hallom, ha a szak- szervezetről esik szó, néhá- nyan csak legyintenek. Ugyanezek az emberek viszont a brigádmegbeszéléseken, a bizalmi csoportban bármiről is legyen szó, hallgatnak. Nos, az ilyen vélemények rontják a közhangulatot is. De vajon akad-e, aki nekik ezt nyíltan megmondja? Tudomásukra hozza, hogy amikor a szak- szervezetre legyint, saját magát is lebecsüli. lépést váltottak A munka és az eredménye olyan, amilyenné a közösség, a szakszervezet maga teremti. Nem kellenek nagy szavak, hogy bárki is megértse, hiszen a dolgozók több mint kilencven százaléka szervezett munkás. A lépéseket, s a megfelelő munkamódszereket, úgy tűnik jól irányítják, s megtervezik az Ipari Műszergyárban, Delation. Kaufmann György, a szak- szervezeti bizottság titkára ezt bizonyítja szavaival. A legfontosabb, hogy a termelés diktálta követelményeknek eleget tudjanak tenni. Az idén januárban náluk a termelési tanácskozáson már mindenki ismerte a vállalati tervet, a vitára bocsátott anyagot. Így volt ez az összbi- zalmi megbeszélésen is, amikor a terv megvitatására már úgy kerülhetett sor, hogy a gazdasági vezetőkhöz csaknem 130 kérdés érkezett. A tanácskozáson pedig még tizenhármán kértek szót — s kaptak választ a gazdasági vezetőktől kérdéseikre, javaslataikra. Itt már nem formális egy- egy tanácskozás. A munkáról, a további megélhetésről van szó ilyenkor. Ezt már szinte valamennyien érzik, s értik is. A gazdasági vezetők tíznaponkénti tanácskozásán a szakszervezeti titkárok is ott vannak. Akkor mindenki megtudja a konkrét tennivalókat, s a szakszervezeti titkárok azonnal tájékoztatják a bizalmi csoportok, s a szocialista brigádok vezetőit is. Hibák pellengéren A legnagyobb mozgósító erőt — mint a szakszervezeti titkár elmondta — a szocialista brigádok jelentik. A vállalatnál a 136 szocialista brigád 1600 tagot számlál. Vállalásaikkal, amelyek a feladatok pontos ismeretében egyre konkrétabbak, igen nagy mozgató rugói a munkának. Ha csak egy példát ragadunk ki: a vállalati selejt tavaly 3 millió forintnyi értékkel lett kevesebb, mint az előző évben. Azt is hozzáteszem, hogy a tavalyi körültekintő gazdálkodásuk eredményeként 23 milliót takarítottak meg. Az Ikladi Ipari Műszergyárban lépést váltottak. Az új szabályozók ellenére a tervezett nyereség, amely 100 — 110 millió volt, 140-re emelkedett. S amint elhaladok az üzem faliújságja mellett, ahol a bíráló karikatúrák sora látható, már tudom, nem véletlenről van szó. Itt a dolgozók nem rejtik véka alá véleményüket. Nem mennek el szó nélkül a mulasztások, a hiányosságok mellett. Ök, akik tudják, értik, a saját életüket formálják — valamennyiünkét. Szalai Mária a negyede — de: némely településen a fele, ami már erőteljes figyelmeztetés a kiválasztás megalapozottságának hiányára — kicserélődött. A cserék egy része az élet sajnálatos eseményeinek következménye: elhalálozás, megromlott egészségi állapot. Sokan voltak olyanok, akik azért mondtak le megbízatásukról, mert állandó lakóhelyet változtattak — a megyében egy- egy esztendőben 21—22 ezer fő költözik el végleges jelleggel az addig otthonaként szolgáló településről —, lényegesen megváltoztak családi körülményeik. Akadtak olyanok is, akik formális okok alapján kérték fölmentésüket, s alig maroknyi azok száma, akik érdemtelennek bizonyultak közéleti szerepükre. Valójában már azt is rögzítettük az előbbiekkel, hogy a tanácsoknak — mint testületeknek — olykor meg kell küzdeniük az összetétel folyamatos változása miatti gondokkal. Ez elsősorban az agglomerációs övezet településein igaz, hiszen itt ismerünk olyan települést, ahol egyetlen év alatt a tanács tagjainak húsz százaléka költözött el, körzetek sora maradt választott képviselő nélkül. Az ilyen és hasonló esetek, tények hívják fel igazán a figyelmet arra, hogy már a jelölések, a jelöltek kiválasztása idején a korábbiaknál gondosabban kell eljárniuk a települések politikai, társadalmi szerveinek, hogy valóban olyanok kerüljenek szóba, olyanokról döntsenek a választók, akik tisztségüket kellő tisztelettel fogadják, akik tudják, mire vállalkoznak. Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert a legutóbbi években megfigyelhető volt egy érdé kés, elgondolkoztató folyamat a megyében működő tanácsoknál. A tagok egy része maradéktalanul ellátta azt, amire megbízatást kapott választóitól értette, gyakorolta a tanácstag jogait és kötelességeit. A tagok egy másik csoportja viszont olykor formálisan, olykor még úgy sem látta el tisztségét, azt hitte, neki nincs más dolga, mint a „panaszok össze gyűjtése” — ahogy ezt valaki megfogalmazta — és továbbítása, a cselekvés, az intézkedés már mások ügye. Jelentős eltérések Ennek a magatartásnak, valamint a vezetés színvonalának szinte meghatározó része volt abban, hogy a tanácsok tevékenysége — annak összessége, s részletei egyaránt — nagy eltéréseket mutat. Azonos tárgyi adottságokkal dolgozó s szomszédos nagyközségi tanácsok munkája szinte alig vethető össze, olyan szembe- szökőek az eltérések a településfejlesztési, a szakigazgatási feladatok színvonalában, s ami az egyik helyen természetes — például a társadalmi összefogás szervezése, a nem tanácsi szervekkel való hatásos együttműködés —, az a másikon még óhaj sem! Ugyanezt mondhatjuk el a tanácsi bizottságok létezésére, tevékenykedésére, a lakosság javaslatainak kezelésére, egészen odáig, hogy az egyik tanácsnál a testületi ülések elé kerülő beszámolók és jelentések rendkívül alaposak, ahogy azt mondani szokták, valóban érdemiek, másutt viszont a külalak, a tartalom egyaránt riasztó, méltatlan ahhoz, hogy testületi ülés elé kerüljön az anyag, de sajnos, oda jut. Nagyobb figyelmet érdemelnek ezek az eltérések — igazabban: okaik —, mert a tanácsi munka nagy tartalékai rejlenek, főként a tömegkapcsolatok javítására, az ellátási feszültség némely elemének enyhítésére. Tartalékok természetesen kínálkoznak más terepen is. Csupán utalunk rá: négy esztendő alatt a helyi tanácsoktól hétszáz javaslat érkezett be a megyei tanácshoz az államigazgatási munka korszerűsítésére, s ezekből százötven már megvalósult, további kétszáz pedig — az illetékesség alapján — különböző főhatóságokhoz jutott el. Aligha kockáztatjuk a tévedést a föltételezéssel: van még mit korszerűsíteni, egyszerűsíteni az államigazgatási tevékenységben, azaz a továbbiakban is igényelni 'kell a jó elképzeléseket, s ami közülük bevezethető, azzal nem szabad várni. Ide tartozik — s nem is az utolsók között — a megye köz- igazgatási szervezetének fejlesztése, amiért eredményesen fáradozott a megyei tanács és annak végrehajtó bizottsága. A két új város — Dunakeszi és Érd — mellett nagyközségek sora szerveződött, közöttük olyanok, ahol kitapinthatóan felerősödött a városiasodás folyamata. Természetesnek kell vennünk, hogy a lakosság — bár elvben ez a nézőpont veszélyesen szűk látókört ad — döntő mértékben arról ítéli meg a maga tanácsa munkáját, mi és hogyan történik a fejlesztésben, a település gyarapításában, az életkörülmények javításában. Talán egyetlen tény is sokat mondhat: eredetileg 6,4 milliárd forint szerepelt a fejlesztési tervek fedezeteként a megyében működő tanácsok ötödik ötéves tervében. Ténylegesen — az idei, várható eredményeket is figyelembe véve —, majdnem hárommilliárddal több, 9,5 milliárd forint kerül felhasználásra ...! Egyetlen olyan időszaka sem volt a tanácsi gazdálkodásnak, amikor évről évre ennyi pénz fölött kellett dönteni, s ennek könnyen kimutatható nyoma van a településeken. Tudják és értik Rendkívüli erőfeszítések történtek a gyermekintézmények hálózatának bővítésére, az egészségügyi ellátás alapvető formáinak — így a fekvőbetegek kezelése — javítására s a közművek gyarapítására, kivéve a csatornázást, ahol sajnálatos az amúgyis lassú tervezett lépésekhez képest az elmaradás. Hiba lenne hallgatni róla: a következő középtávú tervidőszakban ilyen ritmusú fejlesztésre nem nyílik lehetőség, mert nincs rá anyagi fedezet. Éppen ezért még inkább, mint eddig, első helyre kerül a gazdálkodás ésszerűsége, a feladatok rangsorolása, helyben éppúgy, mint a területfejlesztés nagyobb egységeiben. Gazdag hagyományai vannak már a megyében a nem tanácsi szervekkel való együttműködésnek, s ezt a tevékenységi kört — amint arra a kongresszusi határozat is kitér — egyszerre lehetséges és szükséges erősíteni és bővíteni. Különösen a Hazafias Népfronttal és a szakszervezetekkel bizonyult eredményesnek eddig is a közös munka, továbbá az OTP-vel, mint a tanácsok bankjával. Kialakult az a szemléletmód az említett szér- veknél, amely a lehetséges megoldást keresi, s nem az akadályokat véli elsődlegesnek, de: ez a szemléletmód, bármenynyire is jellemző megyei ösz- szességben, egy-egy településen olykör még nem lelhető meg. Hármas szerepről szólnak a kongresszusi határozat mondatai, s ezeknek a szerepköröknek nem fontossági sorrendjük az elsődleges helyben egy- egy alkalommal, hanem az, hogy a szerepkörön belül mi éppen a legfontosabb, a legégetőbb, a konkrét helyhez, állapothoz illő. Látni kell ugyanis: nem lehet jó ott a népképviseleti munka, ahol döcög az önkormányzati tevékenység, s ismétlődő bajok vannak az államigazgatási feladatok ellátásával. Ahogy igaz ennek a fordítottja is, hiszen a sima ügyintézés nem feledtetheti a testületi bölcsesség esetleges hiányát, s vajmi keveset ér az önállóság ott, ahol azzal nem élnek, nem tudnak élni a tanácsi vezetők, a tanácstagok Ezért intő az a köznapi megállapítás, hogy csakis ott lehet jó a tanácsi munka, ahol tudják és értik is feladataikat; a változó helyzet folytonosan módosuló feladatait. Mészáros Ottó
