Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-02 / 78. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA I. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM. 1980. ÁPRILIS 2., SZERDA Beszélgetések a városról Megszerezni a megbecsülést Beszélgetések a városról — ezzel a címmel indítjuk útjára sorozatunkat, amelyben az arra leghivatottabbak, a város életének közvetlen irányítói mondják el véleményüket, tapasztalataikat Érdről. Nem önmaguknak ismételve a legfontosabb tennivalókat: a város lakosságának adva tájékoztatást a település helyzetéről, jelenéről és jövőjéről. Első beszélgetőtársunk Méray Tibor, az MSZMP városi bizottságának első titkára. — Másfél éve él, dolgozik Érden, mégis, keveset tudnak önről a városban. Kezdjük beszélgetésünKet bemutatkozással: honnan, hogyan vezetett idáig útja? — Műszaki ember vagyok. Szülővárosomból, Kaposvárról kerültem Miskolcra, az egyetemre. Gépészmérnöki karon végeztem, összetett gépgyártástechnológiai témából írtam a diplomamunkámat. Három évig dolgoztam a gödöllői Ganz- Árammérőgyárban. 1967-ben a KISZ gödöllői titkára lettem, négy év múlva a városi párt- bizottságra kerültem, gazdaságpolitikai témákkal foglalkoztam. 1973-ban titkárrá választottak. 1976-ban megkezdtem tanulmányaimat az MSZMP Politikai Főiskoláján, még az iskola alatt kerülem Érdre. — Mit tudott akkor a városról? — Amit mindenki más. Azt, hogy a budapesti agglomeráció legnagyobb települése, amely az elmúlt évek során dinamikusan fejlődött, s e fejlődés eredményeképpen kapta meg a városi rangot. — S ma, másfél év múltán, a város jellemzői közül, mit tart a legfontosabbnak? — Azokat a tényezőket, amelyek alapvetően meghatározzák a város jelenlegi arculatát, helyét és szerepét a megyében. Az egyik: a lakosság összetétele, rétegződése. Érd nem ipari város, mégis munkáslakta település. A munkaképes lakosság kétharmada jár el dolgozni naponta Budapestre, illetve a környező településekre. A másik ilyen tényező az, hogy Érd azok közé a települések közé tartozik, ahol a lakosság számának növekedése messze meghaladja az előzetes számításokat: amíg tíz évvel ezelőtt alig 32 ezren éltek itt — ma, csaknem 48 000 lakost tartanak nyilván a városi tanácsnál. Ugyanakkor a városnak nagy a vonzáskörzete, a budai járás egy részének alapfokú ellátását is ki kell elé- gitenie. A harmadik lényeges dolog a város kiterjedése és településszerkezete, amely alapvetően megszabja városépítő munkánkat. — Két város indulásának lehetett részese. Korábbi tevékenységéhez képest Érd újfajta munkát kíván? — Érd eltérő adottságú város a megye más településeihez képest. Nagysága, lakosságának összetétele, területének szerkezete politikai téren is más jellegű munkát, új módszereket követel. Kevés a termelő üzem, szövetkezet, nincs többezer főt foglalkoztató nagy- vállalata, ezért számunkra a területi politikai munka erősítése, hatékonyabbá tétele nagy jelentőségű. A feladatunk az, hogy a lakosság mind nagyobb részét vonjuk be a közéletbe, kapcsolódjanak be mind többen a közös munkába. — Jó ideje már várospolitikával foglalkozik, városfejlesztés volt főiskolai szakdolgozatának témája. Végül is, mit jelent önnek, ez a szó: város? — A város szó tartalmán gondolkodva először valameny- nyien az infrastruktúrára gondolunk. Nem vitatom ennek meghatározó fontosságát, magam azonban mást is idetarto- zónak érzek. Lényeges a település lakosságának társadalmi összetétele, politikai, kulturális kisugárzó hatása, az ott lakók szemléletének, gondolkodásának alakulása. Egy város nem a toronyházaitól vagy hatalmas lakótelepeitől lesz város, hanem mindattól, amit saját lakossága és környezete számára nyújt. — így nézve Érdet — város-e? — Érdre egyre inkább jellemző mindez. Hacsak az elmúlt öt év eredményeit nézzük, láthatjuk, milyen nagy mértékben fejlődött a település. A megyei átlagot meghaladóan nőtt a lakások, a tervezetthez képest kétszeresére, az iskolai tantermek, az óvodai férőhelyek száma: számottevően fejlődött a kereskedelem és a közúti személyszállítás. Nehezebb, lassúbb a fejlődés a szocialista tudatformálás területén. Az emberek szemléletének. gondolkodásának alakítása, a jövőben még nagyobb erőfeszítéseket követel tőlünk. — Sokan és sokszor vitatkoznak a város majdani arculatán. Milyenné is alakul hát Érd? — Ma még nehéz meghatározni ezt az latot. Azt hiszem, a város előbbiekben lenne arcúhogy emTudja-e, hogy...? — Érd területe — 64 négyzetkilométer — akkora, mint a régi Budapesté volt? — a település lélekszáma 1949-ben 16 514, 1960-ban 23 117, 1970-ben 32 541, 1979ben pedig több mint 45 ezer volt? — egyszer már várossá nyilvánították Érdet: 1772-ben mezővárosi rangot kapott? — a török hódoltság emlékét őrző minaret egyike az ország három hasonló ritka műemlékének? — 1948 nyarán szervezték meg Bentapusztán a jelenlegi termelőszövetkezet elődjét, a Szabadság Tsz-t? — 1950-ben alakult meg a gépállomás, a mai MEZŐGÉP? — a helyi autóbusz-pályaudvar forgalma nagyobb, mint a fővárosi Engels térié? — az addigi 30 millióval szemben a várossá válás óta évi 105 millió forinttal gazdálkodhat Érd? — míg 1945 előtt , egyetlen könyvtár sem volt, addig ma 12 fiókkönyvtár és egy mozgókönyvtár látja el a lakosságot? Az oldalt írta: Major Árvácska. Fotó: Ilancsovszky János. és Halmágyi Péter lített szerepköre meghatározza fejlődését, és ezzel a település arculatát. Várospolitikánk alapvető célkitűzése az, hogy figyelembe véve a már kialakult településszerkezetet, a lakosság társadalmi rétegződését, összetételét, a meglevő infrastruktúra fejlesztésének szükségességét — a rendelkezésre álló fejlesztési eszközöket tervszerűen és minél hatékonyabban használjuk fel a városfejlesztésre, a legégetőbb problémák felszámolására. — Nem csupán dolgozni, élni jött Érdre. Fontosnak tartja, hogy a vézetö helybeli legyen? — Jónak tartom, hogy — ha van rá mód — az ember ott lakjon, ott éljen, ahol dolgozik. Azt, hogy őslakos-e vagy ideszármazó, azt már nem gondolom annyira lényegesnek, hiszen bárkiből lehet településéért tenni akaró és tudó ember. Egy „idegen” éppúgy meg tudja szerezni a lakosság megbecsülését, mint egy őslakos, ha céltudatos és következetes munkával törekszik az emberek élet- és munkakörülményeinek javítására. Ügy gondoltam, még inkább eleget tudok tenni ennek a követelménynek, ha itt lakom. Ezért választottam otthonomul Érdet. A központ hétköznapjai Arckőzelben Felvételünk Érd központját ábrázolja, amelynek hétköznapjai összefonódtak a város lakosságának életével: a Volán-pályaudvar, a Pelikán étterem és az ABC az érdiek életének megszokott színterei. Tizenharmadikán kezdődött., Az ünnep, az öröm igénye öt éve, 1975 augusztusában kezdte meg munkáját a városi tanácsnál működő Családi és Társadalmi Ünnepségeket Rendező Iroda. Az eltelt öt év munkájáról, az iroda tevékenységének fejlődéséről beszélgettünk Nógrádi György- né vezetővel. — Hogyan kezdődött? — Rosszul: egy tizenharmadiki napon, ráadásul temetéssel ... De tréfán kívül: tanulóidő volt az első néhány hónap. Kellett egy félév, hogy az emberek kezdjék megismerni munkánkat: s az indulás félévének egy-két eseményt számláló statisztikájához képest 1976-ban már 112 névadót, 115 házasságkötést és 30 temetést rendeztünk. Tavaly 100 — 263 — 58 voltak a számok. — Túl az adatokon, miről árulkodik a statisztika? Főút és lakótelep A modern Érd jelképei: a főút és az épülő lakótelep — Az emberek megismerték és megszerették munkánkat. Igyekszünk különböző módokon felhívni a lakosság figyelmét magunkra, de minden propagandánál többet mond egy-egy jól sikerült ünnepség, aminek a visszhangja, bármilyen nagy Érd, gyorsan körbefut a városon. — Mit tud adni ünnepségein az iroda? — Műsorainkban, amelyet a megrendelő maga választ ki, állít össze, igyekszünk bensőséges hangulatot, családias légkört teremteni. Örömmel fogadjuk a hozzánk fordulók minden kérését: jobban szeretjük az egyéni kívánságokat, minthogy ránk bízzák a döntést. Mert minden egyes külön kívánság saját igényt is jelent. — Kik az iroda ügyfelei? — A város lakosságának minden rétegéből fordulnak hozzánk és elvégezzük, szükség esetén, a környező településeken is az ilyen munkát. Érdekes, hogy az értelmiségiek kevéssé kívánnak külsőségeket, mig a többiek: munkások, mezőgazdasági dolgozók jobban adnak magukra. — Négy év óta minden alkalommal az iroda rendezi a személyazonossági igazolvány átadó ünnepséget. Mi adta az indíttatást ehhez az ünnepi formához? — Annak idején jómagam is minden külsőség nélkül vettem át az igazolványt. Ma ma már tudjuk, milyen szép élménytől estünk el akkoriban. Ezen változtatandó vállalta magára az iroda az átadási ünnepséget: méltó körülmények között, emlékezetes ünnepségen érnek el fiataljaink most már évről évre életük talán első igazán felnőtt, nagy eseményéhez. A mérnök úr A szabadsággal érkezett. Ügy emlékszik arra a szeptember végi napra, amikor Érdre költözött, ahogy csak nagy napokra emlékszik az ember. Akkor már idáig dörgött a háború moraja; december nyolcadikán Ófalu szabadult föl, két hét múltán sorra a többi: Újfalu, Újtelep, Parkváros, Liget. „Szindbád földjéről” érkezett: onnan is Késmárkról. Ott magas hegyek vannak és télidőben bakancsra sítalpat köt az ember. Ez vonzotta Érdre: a horizontot törő dombok, most ezek őrzik a fiatalságot. És a találkozók: négyévenként mindmáig közös asztalhoz szólítja kétszáz késmárki diákját az alma mater. Pesten tanulta ki a kul- túrmérnökséget. Nem gépész^nem tervező: kultúrmérnöki rangot adott a diploma, hozzá sokféle tudást. Épített is vasutat, út mellett járdát, csatornát, villany- és vízvezetéket 1947 óta itthon, Érden. S épít ma is, a város munkáját nyugdíjasként segítő fejlesztési főmérnök, még több utat, még több járdát, még több vezetéket. Ö sajnálja talán a legjobban, hogy soha nem eleget. „Géza bácsi, a járdánk miatt...” — kopog rá egy belépő, aztán egy másik, útja és a többi vize, gáza, villanya, szennyvize miatt. Sokszor nem is az ő dolga lenne a válasz, de nélküle jobban senki nem ismeri városa gondját a tanácsban. Tőle nem hitegetés az igen, és kevéssé fájó a nem. Csukott szemmel is biztosan közlekedik akták, levelek, tervek, térképek labirintusában. Utcát, ha kérdez tőle az ember, akár háttal a térképnek is megmutatná ujjával. — Egyszer itt járt a Pataki számolóművész, telek után érdeklődött. Akkoriban csupa parcellaszám volt csak: fejből mondtam az ötjegyű számot. Akkor azt mondta Pataki, föl is léphetnék a műsorában. Érden ő az utcák névadója. Ófaluban foglalkozások, Újfaluban női nevek, Tus- culánumban híres emberek, Parkvárosban a bor után keresztelődtek az utak. S ha utcanév nem is, utcák neve őrzi Érden, míg világ a világ, Késő Géza mérnök munkáját. Egynek minden f rja nagybetűvel a brigád nevét 1 — ha már ír rólunk. — Nem nagyképűség ez, így gondolkodunk valamennyien, nálunk nincs én, te meg 6, itt csak mi vagyunk, a brigád. Ezért is van — igy tartják a PEVDI- ben —, hogy az Egyetértés brigádba bekerülni dicsőség. Nem adjuk ingyen a belépőt: bizonyítson, aki közénk akar kerülni. Az újonnan jövő vagy megszokik, vagy megszökik; volt már olyan, ak: maga kérte a távozását. Aki azonban kiérdemli a tagság tisztességét, az nálunk otthonra talál. Mondják is gyakran az asszonyok: olyan ez a mi brigádunk, mint egy család. Ügy is vagyunk egymással, mintha örökké egy fedél alatt élnénk. Kicsi ez az üzem, már a levegőből kiérez- zük a másik hangulatát. Ismerjük is egymást, ki az érzékenyebb, melyik ugrik szire-szóra, akad köztünk afféle morgó-forgó, nála vigyázni kell a tréfával. S ha valamelyiknek baja van, kitetszik az első pillantásra, hát akkor hallani lehet a csöndet, egy pisszenés, arra se merészkedünk ilyenkor. De amikor aztán senkinek se fáj a feje, akkor zeng a szalag! Persze, ha dologról van szó. akkor a munka az első. Olyankor nem számít, hogy hajnal vagy este. hétköznap vagy ünnep, a szalagnak mennie kell. Ha dolgozik a kezünk, még a hangulatunk is más. Akkor van a gond, ha hiányzik vagy rossz az anyag. Volt is ilyen, a Richmond táskáknál. Külföldre csináltuk, rendkívül nehezen. De amikor beírhatjuk a brigádnaplóba, hogy a vevő elégedett volt, annál nincs is nagyobb dicséret. Ezért is vállalunk szívesen túlórát, igaz, a főnökünk, Kontra Józsefné is úgy kér, hogy arra soha nem lehet nemet mondani. A munkánk az alap arra, hogy tavaly megpályáztuk a kiváló brigád címet, de mert nem kaptuk meg, ez még nagyobb igyekezetre serkent bennünket. A cimet nem csupán elérni, kiérdemelni is szeretnénk. A brigádélet eseményeit a naplóban írjuk össze. Én vagyok az íródeák, de közös az elhatározás, mi is kerüljön bele. írd azt, Peszerné... — így az egyik. — Katika, inkább azt, hogy... — így a másik. Ügy igyekszem, hogy ne maradjon ki semmi. Itt van közös életünk minden élménye az oldalakon. Ez a kirándulás: Pannonhalmán jártunk, autóbusszal. Sokan először hallottak orgonahangversenyt. Akkor írtuk le: milyen csodálatos is a mi hazánk! Elhatároztuk: megyünk minden évben. Idén Pécsre készülünk. Ez a fénykép Szűcs Istvánná brigádvezetőnk búcsúztatásán készült, amikor nyugdíjba ment. Látni a képen, hiába is tagadnánk, mindannyiunknál eltörött a mécses. Egy képeslap: Jakabné üdvözlete. Aztán a találkozások! Látogatás Csuka Zoli bácsinál, Domonkos András szobrásznál — mind szép emlék. S mennénk mi többet is, ha a József Attila Színház nem lenne olyan mesz- sze, s ha a kultúrházban még több műsor lenne, kedvünkre való. Mert az igazság az, hogy nem kell sokat agitálni a jóra az embereket. Itt van a mi tizenkilenc asszonyunk, családdal, háztartási és gyerekgondokkal valamennyi. S mégis, ha a brigád szólítja őket, legyen akár munkáról, akár más közös ügyről szó, nem kell kétszer mondani. S az sem igaz, hogy ne érdekelné az embereket a világ: mi annyira tudunk örülni annak is, ami a városban történik! Vannak köztünk olyanok, akik már akkor itt laktak, amikor átkiabáltak egymásnak a házak, ők tudják csak, mit fejlődött ez a mi nagy falunk. A legjobban, persze, a közös sike- rek éltetnek berkünket. Ha jól megy a munka, ha Abai Jánosnét mosolyra lehet deríteni, vagy Bíró Jó- nosné — Marika, az új brigádvezetőnic. dicséret hírét hozza. Ilyenkor mindig nagyobb erővel fogunk a munkához és hittel hiszünk abban, hogy egyszer csak kiérdemeljük a kiváló címet. Mert egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen — ezt írtuk föl a brigádnapló oldalára. Széchenyi István fogalmazta meg így egy évszázada nekünk szóló üzenetét.
