Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-02 / 78. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 78. SZÁM 1980. ÁPRILIS 2., SZERDA Kevesebb energiával Aranyjelvényes raktári brigád Alkatrész nagy mennyiségben Verseny és együttműködés Ha elindulunk az MHSZ-re- pülőtér felé Gödöllőn, az út mellett a tangazdaság közel­múltban átadott, korszerű to­jástermelő üzemének új épü­letei tűnnek a szemünkbe. Csak egy kerítés választja el őket a mellettük levő, kívül­ről kopottnak látszó raktár- épületektől, amelyekben a Ravill gödöllői telepe műkö­dik csaknem tíz éve. Összeforrva Barátságos kis irodában be­szélgettünk Nagy Lajossal, a raktárházak igazgatójával, aki tájékoztatott tavalyi mun­kájukról, idei terveikről, fel­adataikról. Elmondta, hogy a legfontosabb teendőjük a fő­város, Pest, Komárom és Nóg- rád megye kiskereskedelmi hálózatának kiszolgálása a nagydarabosnak nevezett árukból. A különös elnevezés a többi között hűtőszekrénye­ket, mosógépeket, centrifugá­kat, elektromos víztárolókat, radiátorokat jelent. De a rak­tárban éppen úgy megtalálha­tó a kisképernyős televízió- készülék, a színes tévé, a por­szívó s hasonló gépek, készü­lékek. Ellenőrzött adagolók A több, mint 7 ezer négy­zetméternyi alapterületű he­lyiségekben huszonhármán dolgoznak, s mindannyian tag­jai a Kilián György szocialis­ta brigádnak. Az igazgató sza­vaiból kiderült, hogy az ösz- szeforrott kollektívára min­denkor, a legnehezebb felada­tok közepette is számítani le­het: hiszen tavaly is többször előfordult, hogy a szokásos teljesítményüknél kilencszer több árut kellett kiszállítaniuk egy hónap alatt. Jó munkájukat bizonyítja az is, hogy tavaly harmadszor nyerték el az aranyjelvényes szocialista brigád címet. Az el­múlt év jó eredményeihez tar­tozik az is, hogy felújították a Munkában az egyik új targonca Irta és fényképezte: Barcza Zsolt raktárak világítását, s megér­kezett a már régen várt 4 új dízeltargonca is. Ezekre nagy szükség volt már, hiszen az elhasználódott, gyakran meg- hibásodó szállítójárművek több nehézséget okoztak már, mint amennyi hasznot hajtot­tak. A brigád a XII. pártkong­resszus tiszteletére felajánlot­ta, hogy tagjai nagyobb fi­gyelmet fordítanak a takaré­kosságra. Rendszeresen ellen­őrzik a dízelmotorok adago­lóit, s ha kell, mindannyiszor Újra pontosán beállítják őket. A takarékoskodás ,már tavaly meghozta az eredményt, 1979- ben 52 százalékkal kevesebb energiát használtak fel, mint a megelőző esztendőben. Ez a már említetteken kívül an­nak is köszönhető, hogy a legkisebb dolgokra is ügyel­nek: a világító berendezéseket csak akkor használják, ha feltétlenül szükséges a mun­kájukhoz. Jobb levegő Az idén a tervek szerint 800 millió forint értékű árut szál­Olvasóink fóruma Leszakadt a faliszekrény Tavaly augusztus 25-én köl­töztünk be a Gödöllő, Kossuth Lajos utca 53. szám alatti új lakásunkba, amely kétszobás, összkomfortos, központi fűté- ses, s örömünkre szolgál. De ebbe az örömbe a február 8- án bekövetkezett esemény egyre több ürömöt okoz. Ekkor ugyanis a konyhai beépített faliszekrény, a mosogatás után a tányérok helyrerakása köz­ben leszakadt, a benne levő étkészlet és poharak széttör­tek. Csak a férjem lélekjelen­létén múlott, hogy a közelben levő kisgyermekem és magam nem sérültem meg. Mivel a lakás árának tör­lesztésével együtt az OTP ál­tal kötelezően előírt biztosítást Is fizetjük, az eset után pa­naszunkkal felkerestük az Ál­lami Biztosító gödöllői kiren­deltségét. Legnagyobb meg­döbbenésünkre megbízottjuk kijelentette, hogy az ilyen ke­reset nem tartozik a biztosítás tárgykörébe. Ezután elmentünk az OTP-fiókba, ahol azt mond­ták, hogy írjuk le panaszun­kat, s majd ők továbbítják, ámbár semmi érdemleges el­intézést nem várhatunk, mert hasonló esetben már előfordult, hogy a biztosító nem kárpó­tolta az ügyfelet. Nagyon furcsának tartjuk, hogy az Állami Biztosító és az OTP egyaránt így foglalt ál­lást. s a hanyag munkából mintegy 2 ezer forintnyi kárt s a bosszúságot mi viseljük. A károsodás mellett az is felhá­borító, hogy a két intézmény elfeledkezik arról, hogy ők a lakosság szolgálatára valók, s hogy ilyen esetekben joggal elvárhatnánk a segítőkészséget. Dugonics Lászlóné Gödöllő Fenyves pusztult el Tibs a tűzrakás A legnagyobb kár Isaszegen Sűrűn riasztották a gödöl­lői tűzoltókat az elmúlt na­pokban: szombattól kedd dé­lig a járásban nem kevesebb mint 11 erdő-, illetve avar­tűz adott munkát nekik és az önkéntes tűzoltóknak. A leg­nagyobb kár Isaszegen kelet­kezett, öt hektárnyi, nyolcéves fenyőerdő égett le. A gödöllői tűzoltóparancs­nokság felhívja a figyelmet, hogy még a kijelölt helyeken is tilos a tűzrakás, ugyanis nem szabad avart égetni az erdőktől kétszáz méteren be­lül, azon kívül is csak akkor, ha azt a járási tűzoltóparancs­nokságon, a városi, illetve a községi tanácson előzetesen be­jelentették. lítanak ki az üzletekbe, ezzel is javítva a községek, városok iparcikkellátását. Az, hogy né­ha akadozik a szállítás, nem rajtuk múlik, gyakran előfor­dul, hogy ők is hullámzó ütemben kapják az árukat. A raktárakban azon van­nak, hogy minél jobb munka- körülményeket teremtsenek. Nyaranta sajnos gyakran pa­naszkodnak a szomszéd üzem kellemetlen illata miatt, s ezért az idén nagy teljesítmé­nyű ventillátorokat szerelnek fel. A kis gyár és a nagy vál­lalat karnyújtásnyira dolgo­zott egymástól. A kicsi gyár­tott nagy gépeket, és a nagy hozzájuk apró alkatrészeket. Rendjén ment minden, míg­nem apadni kezdett az alkat­részek folyama. Először csu­pán egy-két napot késett a szállítmány, később heteket, majd egyáltalán nem érkezett semmi. Újabb üzem A kis gyár vezetői levelet írtak, telefonáltak, kértek, fe­nyegetőztek, majd könyörög­tek. A nagy vállalat egyikre sem hajlott. Máshol is ei tud­ja adni, jobb pénzért, drá­gábban, s főleg nagyobb mennyiségben az alkatrészt. Nem maradt más: a kis gyár a bírósághoz fordult. Érvényes szerződést mutatott, s meg is nyerte a per első szakaszát. Ám ezután már a nagyvál­lalat telefonált: ha tovább tart a pereskedés, ő nemcsak ezt az alkatrészt nem szállítja többé, de nem adja a többi, tucatnyi csekélységet sem. S akkor pereskedhetnek akár tíz évig is, a kis gyárnak ad­digra csak a híre marad fenn ... Szólhatna persze fordítva is a történet, volt már rá példa., A nagy gyár gépeit öt föld­részre adta el. Ismerték már­káját valamennyi kontinensen. Milliós berendezéseket készí­tett, csaknem száz kisebb gyár szállított hozzá alkatrésze­ket. Egy öntvény nem érke­zett meg. Sem időben, sem később. ígértek, szabadkoztak, csak éppen nem szállítottak. Perelhetett volna a nagyvál­lalat, ám öntvény még ebből sem lenne. Nem tehetett mást, újabb üzemet épített a gyár­falakon belülre: önellátó lett. Ám száz újabb kisüzem már nem fér a falak mögé ... Kétes hírnév Nincs olyan iparág hazánk­ban, amelyben ne fordult vol­na elő az esetek bármelyike. A súlyos ipari kórt a közgaz­dászok így summázzák: laza kooperációs fegyelem. A vál­lalatok jog szerint szerződnek, de jogtalanul, ütemtelenül szállítanak. Lehetne termé­szetesen pereskedni, van az ügynek jogi megoldása is, ám hogy lehet versenyképesen ter­melni, tartós piaci kapcsola­tokat kialakítani, egyáltalán „kint lenni a piacon” ilyen feltételek mellett? A vállalatoknak — látszó­lag — nem érdekük a fegyel­mezett kapcsolatok tartása. Pontosabban csak akkor érde­kük, amikor kötik a szerződé­seket, és biztos alapja van munkájuknak, ám nem jó ne­kik a kötöttség, ha közben új, jövedelmezőbb piacra ta­lálnak. A jogi következmé­nyektől nem tartanak, s a rossz, kétes hírnévvel ki törő­dik, ha annak forintokban mérhető ellenértéke van. Ilyen egyszerű volt a fe­gyelmezetlenség képlete idáig. A vállalatok, ha megszorultak és segítségre volt szükségük, felfelé tekingettek, a minisz­tériumokra néztek. Az év ele­jén életbe lépett új szabályo­zó rendszerrel talán változott a helyzet. Normatív — egysé­ges ez a rendszer. Fejlődni csak az tud ezután, aki gazda­ságosan, nagy sorozatban, s főleg exportra termel. Mi lesz hát a kisebbekkel? Érdekviszony Nagy sorozat, hatékony ter­melés, elképzelhetetlen akkor, ha a nagyvállalatok mindent maguk gyártanak. A kisebbek­nek a legnagyobbakhoz, az exportra termelőkhöz kell kapcsolódniuk, így láncként fonódhatnak egymásba egy­egy iparág kisebb és nagyobb vállalatai. A vállalatok kor­rekt, a kölcsönös érkedeket figyelembe vevő partneri kap­csolata most már nem csupán kívánság, óhaj, hanem húsba­vágó érdek is. Az új szabályozó rendszer életbe lépésével megváltoztak a vállalatok érdekviszonyai. Az új szabályozás nem szol­gál új célokat, ám következe­tesebben segíti az áru- és pénzviszonyok érvényesülését. Aki ezt előbb ismeri fel, előny­ben van a fokozódó piaci ver­senyben. H. L. Közlekedési ismeretek A gépjárművek biztosításá­ról és a vezetők képzéséről is szó volt a városi-járási köz­lekedésbiztonsági tanács leg­utóbbi ülésén, amelyen el­mondták, hogy a járásban több mint 5 ezer cascóval biztosított gépkocsit tartanak számon. Arról is szót ejtet­tek a biztonságos közlekedés őrei, hogy nemcsak a gépjár­művezetőket kell képezni, ha­nem a gyalogosokat is s na­gyon fontos, hogy a gyerekek idejekorán kapják meg szü­leiktől és a gyermekintézmé­nyektől, az iskoláktól a szük­séges felvilágosításokat: ho­gyan kell és szabad közlekedni a közúton, az útkereszteződé­sekben. Házgyári kísérlet Biztató kísérleti eredménye­ket hozott az új betontömörí­tő eljárás a 43-as Állami Építőipari Vállalat 2-es szá­mú házgyárában. Az úgyne­vezett vipres technológia a nevét is onnan kapta, hogy egyesíti a vibrációt és a pré­selést. Ezért a födémpanel acélsablonjába öntött betont gyorsabban és jobban tömö­ríti, mint az eddig alkalma­zott módszer, amely elsősor­ban a vibráláson alapiflt. A hatékonyabb tömörítés sok előnnyel jár. Különösen ked­vezően változik a beton ka­vicsszemcséinek elrendeződé­se, s így az új eljárással azo­nos betonszilárdság elérésé­hez 30—35 százalékkal keve­sebb cement is elegendő, mint. a régi módon. .Az új megoldás lehetővé teszi a betonelemek gyártásához készített drága acélsablonok jobb kihasználását, mert nem kell pihentetni ebben a for­mában a betonpahelt, s így a vibröprésélés után az acél­sablon azonnal felhasználható a gyártásban. Levél Uljanovszkból Örökre emlékezetes esemény A levél Uljanovszkból,. Le­nin szülővárosából érkezett. Aki írta: Vakulenko Nyikolaj Petrovics, a karamzinszki nyolcosztályos iskola igazga­tója. A címzett a Magyar Te­levízió. A levélbe gondosan be­csomagolva két megsárgult fénykép. Az egyiken egy ka­lárist viselő göndörhajú pa­rasztleányka látható, a mási­kon pedig egy tőle kissé idő­sebb fiú. A fényképek hátsó oldalán elmosódott szöveg, az egyiken orosz felirat, a mási­kon pedig ennyi áll: Kiss Jó­zsef, Túra, I. kér. 772. A levél írója három és fél évtizeddel ezelőtt részt vett a magyarországi csatákban, és most, 35 év múlva visszaem­lékezve a háborús események­re, gimnasztyorkájának zsebé­ből előkerültek a fényképek, és a történet. Nyikolaj Petrovics ugyanis nagyon érdekes körülmények között jutott annak idején a csaták tüzében a két fénykép­hez. Hadd idézzük a levélből: 1945. febrvAr végén a Bala­ton és Budapest vonalában a szovjet hadsereg különféle ma­nővereket végzett az ellenség megtévesztése céljából. A mi alakulatunk napközben pihent, és éjszaka menetelt új állomás­helyére, hogy az ellenség ne szerezhessen tudomást róla. Az egyik éjszaka én még két ka­tonatársam azt a feladatot kaptuk parancsnokunktól, hogy várjuk meg egy másik alaku­lat megérkezését, és egy írá­sos információt adjunk át az érkező alakulat parancsnoksá­gának. A parancs így folytató­dott: másnap utol kell érnünk saját alakulatunkat, amely Bu­dapest irányába haladt tovább. Korán reggel indultunk útnak, de őszintén szólva, nem ismer­tük a Budavest felé vezető utat. Ezért Budapesttől nem messze egy nagyobb települé­sen, a falu fizélén bementünk egy egyszerű parasztházba, anol egy anya élt két gyer­mekével. Kiderült hamarosan hogy a fiú — ő volt a. na­gyobbik, olyan 16—17 éves for­ma — elég tűrhetően beszél oroszul. Szívesen vállalkozott rá, hogy megmutatja nekünk az utat Budapest felé. Az édesanyja azonban zokogva bo­rult a lábam elé és könyör- gött, hogy ne vigyük el a fiát kísérőnek. Akkor még nem tudtam megmagyarázni visel­kedését, de most már tudom, hogy a. fasiszta propaganda hatására bizonyára hamis vé­leménye alakult ki a szovjet katonákról. A sűrű sorokban írt cirill- betűs levélen látszik, hogy ezeknél a soroknál egy kissé megremegett a levélíró keze. Átérezte az anya félelmét, gyermekének esetleges elvesz­tése miatt. Végül is sikerült az anyát meggyőzni, mert a há­rom szovjet katona elmondta, hogy ők ugyanolyan egyszerű emberek, mint ez a magyar család, és közös ellenségünk, a fasiszták ellen harcolnak. Sikerült megérteniük egymást és az anya elengedte a fiát, aki nemsokára vissza is tért hozzá. A szovjet katonától, Nyikolaj Petrovicstól emlékül, segítségükért egy katonaruhás fényképet kaptak, és cserébe a két fiatal is odaadta fényké­pét a szovjet katonának. A fiú, Kiss József ma 52 éves, MÁV-nál dolgozik mint számviteli vezető. Amikor meg­nézte a képeket, rövid gondol­kodás után mondta a történe­tet, szinte szóról szóra úgy, ahogyan azt az uljanovszki is­kola igazgatója .megírta. — Harminc-harmincöt év körüli szovjet tiszt volt az a kedves ismerősöm, akivel mindössze 1 órát töltöttem együtt életemben, mégis örök­re emlékezetes marad szá­momra. Most is magam előtt látom megnyugtató, kedves arcát, amint édesanyámat kér­lelte, hogy nagyon fontos megtudnunk a Budapest felé vezető utat, engedjen el , a szovjet katonákkal. Én is meg a húgom is kezdtük kérlelni jajveszékelő anyánkat, míg végül engedett a kérésnek, és én büszkén vezettem végig a zsámboki Újtelep tekervényes utcasorain a három szovjet katonát. Úgy emlékszem, tér­képet is rajzoltam nekik, hogy ne tévesszék el még véletlenül sem az utat. Kiss Máriát, a másik fény­képen szereplő fiatalt, azaz Maczkó Józsefnét éppen mun­kából hazajövet találjuk, a termelőszövetkezetben nö­vénytermesztőként dolgozik, már ő is 49 éves, férje Maczkó József, a sógor, szintén MÁV- alkalmazott. — Sokat gondoltam azóta arra a három szovjet katoná­ra, akik akkor hajnalban be­kopogtattak hozzánk. Latolgat­tam, hogy vajon sikerült-e el­jutniuk Budapestre bátyám segítségével, és hazakerültek-e a háború után? Nagyon örü­lök, hogy az a kedves parancs­nok, aki olyan barátságos volt hozzánk, él, és emlékszik ránk. A mamát négy-öt házzal odébb találjuk meg, abban a régi házban, ahol az esemény történt. Neki sem kell sokat magyaráznunk, amikor kezé­be veszi a két képet, rögtön tudja, miről van szó. — Én is kaptám akkor a szovjet katonától fényképet, de sajnos a ház renoválásakor el­tűnt. Nagyon szeretném még- egyszer látni őt az életben. Ha lehet, hívják meg az égykori harcok színhelyére, és tegyék lehetővé, hogy találkozhassam vele. A nagy világégésben ez az apró kis esemény talán emlí­tésre sem méltó. De ezek a sokszor feledésbe vesző, név­telen szereplőkkel lejátszódott apró kis események is részei annak a hatalmas erőnek, amely győzelmet aratott a fa­sizmuson, és új utat nyitott meg Közép- és Kelet-Európa népei előtt. Takács Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom