Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-27 / 73. szám

2 ‘kMűop 1980. MÁRCIUS 27., CSÜTÖRTÖK TANÁCSKOZIK A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT XII. KONGRESSZUSA Nagygyűlés a Csepel Autógyárban (Folytatás az 1. oldalról) b munkásoktól is behatóan ér­deklődtek a gyár élete, fejlő­dése felől. Horváth Istvánná diszpécsert, Pataki Györgyné segédmunkást és Tóth Józsefné targoncavezetőt például a mun­kakörülményekről kérdezték. Tudakozódtak az üzemi fali­újságon olvasható munkaver- seny-eredményekről, az anyag- ellátás folyamatosságának biz­tosításáról, a munkaerőhely­zettel kapcsolatos nehézségek megoldásáról. Andorkó Gá­bor, a Vasas ifjúsáei brigád­vezetője és Makai Tibor, a he­lyettese a bérezési rendszer­rel, a teljesítmények értékelé­sével, az energia- és anyag­takarékossággal összefüggő kérdésekre válaszolt. A vendégek a szerelőszalag mellett elhaladva a Fürst Sándor szocialista brigád tag­jaival is elbeszélgettek, majd emléksorokat írtak a kollektí­va naplójába. Ezután a küldöttség a gyár számítóközpontját tekintette meg. Majd a gvár termékeiből az üzemudvaron rögtönzött bemutató megtekintése után NDK-beli testvérpártunk de­legációja nagygyűlésen talál­kozott a dolgozókkal a mű­velődési központban, melynek nagytermét zsúfolásig megtöl­tötték az érdeklődők. A nagygyűlést Fövényesl Ervin nyitotta meg, s első­ként Havasi Ferenc szólalt fel, az MSZMP Központi Bi­zottsága nevében köszöntve a megjelenteket. Elismeréssel szólt a Csepel Autógyár sike­reiről a kongresszusi verseny­mozgalomban s részletesen kitért hazánk és az NDK kö­zött egyre erősödő, egyenle­tesen fejlődő kapcsolatokra, méltatva azok jelentőségét. Rámutatott: ma az NDK erős, virágzó állam, melyre büsz­ke lehet a nemzetközi mun­kásosztály. A továbbiakban arról beszélt, hogy az MSZMP és az NSZEP között vala­mennyi kérdésben teljes a nézetazonosság, rendszeresek a párt és állami vezetők ta­lálkozói. A Központi Bizottság tit­kára ezután a most folyó XII. kongresszus munkájának né­hány eddigi tapasztalatáról beszélt. Kiemelte, hogy nagy sikert aratott a tanácskozá­son Horváth Józsefnek, a Csepel Autógyár küldöttjének felszólalása — mint mondot­ta — nemcsak azért, mert szépen beszélt, hanem, mert igaz dolgokat mondott. Arra is utalt, hogy a jelenlegi bo­nyolult nemzetközi helyzet el­lenére — már a kongresszus eddigi munkája alapján is el­mondható — változatlan ma­rad a párt külpolitikai irány­vonala. Kitért a továbbiakban né­hány belpblitikai kérdésre is. A kongresszus légkörét őszin­tének, reálisnak, önkritikus­nak jellemezte, s azt is alá­húzta, hogy a gondok ellené­re sem kell szégyenkeznünk eredményeinket mérlegelve. Azért lehet reális, komoly munkát igénylő program pél­dául a jelenlegi életszínvona­lunk megőrzése, mert az nemzetközi összehasonlításban is kiállja a próbát. Havasi Ferenc nagy tanssal fogadott beszéde után Wer­ner Krolikowski emelkedett szólásra. Felszólalása beveze­tőjében megköszönte a szíves baráti fogadtatást, tolmácsolta a jelenlévőknek az NDK kom­munistái és minden dolgozó­jának testvéri üdvözlőét. A kongresszus munkájával kap­csolatos tapasztalatairól szól­va kiemelte, hogy a Központi Bizottság beszámolója a fej­lett szocializmust építő Ma­gyarország sokoldalú gyarapo­dását tükrözte. A sikerek — mint mondotta — a marxiz­mus—leninizmus eszméjének erejét bizonyítják. Elismeréssel szólt a továbbiakban a Csepel Autógyárban tett látogatáson tapasztaltakról is. Ezután így folytatta: Örkény: á függetlenségért, az enyhülésért A vendégek a gyár számítóközpontjában a komputer által készí­tett emléklapot kapták. A kép jobb oldalán Havasi Ferenc. — A Német Szocialista Egy­ségpártot és a Magyar Szo­cialista Munkáspártot a ba­rátság és az elvtársi együtt­működés erős szálai fűzik ösz- sze. Az állampolgáraink kö­zött szövődő barátság arról tanúskodik, hogy minőségileg új kapcsolatok jöttek létre államaink között. Az NDK szocialista üzemeiben dolgozó magyar fiatalok munkájukkal, tetteikkel és magatartásukkal nagy megbecsülést és elisme­rést vívtak ki, és ugyanakkor az önök hazájában dolgozó állampolgáraink is hozzájá­rulnak barátságunk és együtt­működésünk erősítéséhez. Az NDK és a Magyar Nép- köztársaság a Szovjetunióval vállvetve minden erővel arra törekszik, hogy mindörökre száműzze a háborút az em­beriség életéből. Mint ismeretes, a NATO imperialista katonai koalíció­ja a Varsói Szerződés tagál­lamainak területe ellen irá­nyuló nukleáris rakéták nyu­gat-európai állomásoztatásá- val nemcsak a fegyverkez-jsi versenyt akarja tovább szí­tani, h'anem a fennálló erővi­szonyok megváltoztatására is törekszik. Erélyesen elítéljük ezeket a törekvéseket, vala­mint azt a kísérletet is, hogy a szocialista államok ellen irányuló katonai nyomás és zsarolás új szakaszát nyissák meg. Végezetül sok sikert kívánt a Csepel Autógyár dolgozói­Wemer Krolikowski nak a XII. pártkongresszus határozatainak végrehajtásá­hoz. Ezután ünnepi pillanatok következtek: az NDK-beli pártdelegáció vezetője átnyúj­totta az üzem kollektívájá­nak az NSZEP Központi Bi­zottsága emlékzászlaját, amit a nagygyűlés résztvevőinek ha­talmas tapsa közepette Fö- vényesi Ervin vett át A nagygyűlés az Internacio- náléval fejeződött be. Ezután a vendégek baráti találkozón vettek részt, ahol az üzemi pártbizottság tagjaival, alap­szervezeti párttitkárokkal, szo­cialista brigádvezetőkkel be­szélgettek. M. J. Díszbe öltözött tegnap az Örkényi művelődési háznagy­terme: ahol a dabasi járás 800 dolgozója, munkások, szö­vetkezeti tagok fogadtak-kö- szöntöttek kedves vendégeket A ciprusi és holland kommu­nisták küldötteit, akik a XII. kongresszuson pártjukat kép­viselik. Hosszan tartó tapssal üdvö­zölték a barátsági és szolida­ritási nagygyűlésen résztve­vők Andreasz Fantiszt, a Cip­rusi Dolgozó Nép Haladó Pártja — az AKEL — főtit­kár-helyettesét, Sophockleous Costast, az AKEL Központi Bizottságának tagját, Carel van Dillent, a Holland Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának tagját, valamint Rév Lajost, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagját, aki pártunk képviseletében kí­sérte útjukra a vendégeket. A két testvérpárt küldötte­it, a nagygyűlés résztvevőit dr. Olajos Mihály, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztályvezetője üdvözölte. Elsőként Rév Lajos szólalt fel, átadva a nagygyűlés részt­vevőinek az MSZMP Közpon­ti Bizottsága és pártunk XII. kongresszusa küldötteinek üdvözletét, majd ezeket mon­dotta: — Ciprus modern történel­mének legtragikusabb meg­próbáltatásait éli át. Az 1974. július I5-i puccsot követő igazságtalan háborúval és a török csapatok bevonulásával az ország 40 százalékát meg­szállták. A nemzetközi im­perializmus Ciprus független­ségének felszámolására, ker- téosztására törekszik Szolida­ritásunk szilárd és tartós elVi alapokra épült. Az AKEL-ban olyan testvérpártunkat tisz­teljük, amely proletár inter­nacionalista, következetes marxista—leninista politiká­val ki tudta vívni a ciprusi nép széles rétegeinek bizal­mát. — Külön elismeréssel adó­zunk a több mint 60 év harci tapasztalatával rendelkező Hol­land Kommunista Pártnak az enyhülésért és a leszerelésért tett erőfeszítéseiért, amelyek eddigi leglátványosabb eredmé­nye a neutronbomba elleni, általuk szervezett akció átütő sikere volt. Ezután Andreasz Fantisz, az AKEL főtitkárhelyettese mon­dott beszédet: — A nemzetközi imperializ­mus hidegháborús körei erőfe­szítéseket tesznek azért, hogy megrontsák az enyhülés lég­körét, visszafordítsák a törté­nelem kerekét. E célt szolgál­ja az a nagyhangú kampány, amelyet a Szovjetunió Afga­nisztánnak nyújtott segítségé­vel kapcsolatban indítottak. — Az imperializmus arra tö­rekszik, hogy a ciprusi kérdést levegyék az ENSZ napirendjé­ről, és mindent elkövet, hogy megtorpedózzák a ciprusi gö­rögök és a ciprusi törökök kö­zötti tárgyalásokat. — A Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja olyan megoldá­sért küzd, amely biztosítja a Ciprusi Köztársaság független­ségét, szuverenitását. A Holland Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, Carel van Dillen beszédében hangsúlyozta: — Nagy jelentőséget tulaj­donítunk a pártjainkat egymás­hoz fűző kötelékek erősítésé­nek, a békéért, a nemzetközi enyhülésért és a haladáséjt folytatott közös harc jegyében. — Mi, Hollandiában, a mindinkább válságba kerülő tőkés rendszer körülményei kö­zött élünk. A tőke erői extra­profitjuknak biztosítása érde­kében minden lehetséges esz­közzel arra törekszenek, hogy a válság következményeit a dolgozókra hárítsák át. Hollan­diában most, ezekben a napok­ban is tömeges sztrájkmozgal­mak folynak e politika ellen. A nagygyűlés az Internacio- nálé hangjaival ért véget, s a vendégek ezután látogatást tet­tek a dabasi Fehér Akác Ter­melőszövetkezetben, ahol meg­tekintették a'tej termelésre sza­kosított szarvasmarhatelepet, végezetül a szövetkezet tanács­termében szocialista brigádve­zetőkkel és pártmunkásokkal találkoztak. V. G. P. Andreasz Fantisz Carel van Dillen Kakucsi Gabriella, a dabasi Fehér Akác Tsz clnBke (Jobboldalt) a vendégeket kalauzolja a gazdaság szarvasmarhatelenén. Képünkön, balról Jobbra: Andreasz Fantisz. Carel van Dillen és Rév Lajos Őszinte szóval Pest megyeiek a kongresszuson 1 Tegnap Pest megye küldöttei közül ketten kaptak szót: I Barinkai Oszkárné, a megyei pártbizottság titkára és = Horváth József, a Csepel Autógyár szerelője. A tanácskozók nagy figye­lemmel kísérnek minden fel­szólalást, s őszintén kinyilvá­nítják véleményüket. Olykor a felszólalás végén felcsattanó taps jelzi: tetszett, kevésbé, vagy nagyon tetszett. Nem az elfogultság mondatja, hanem más megyék küldöttei is így vélekedtek: Pest megye kitett magáért. Ügy, ahogyan Ilovai Julianna, a minap okos, tö­mör, valódi problémát össze­foglaló mondandója váltott ki nagy egyetértést, úgy a teg­napi felszólalók is osztatlan elismerést arattak. Délelőtt Horváth József mondandóját szakította meg hangos taps. Kivált tetszett a résztvevők­nek az a véleménye: ne min­den vezetőt váltsanak le sa­ját kérése vagy betegség miatt! Legyenek olyanok is, akikről nyíltan megmondják: jelenlegi helyén nem tud annyit hasz­nálni, mint más munkahe­lyen. Nem okvetlen tehetet­len vagy haszontalan ember az, aki munkahelyét váltani kényszerül. Természetesen nemcsak ez a részlet, hanem mondandó­jának egésze váltotta ki a ti­zenöt perces felszólalás után a hosszan tartó tapsot. ★ Úgyszintén nagy elismerés kísérte a megyei pártbizott­ság titkárának szavait. Jó volt, hogy az egész országból ösz- szesereglett kommunista kül­döttek hallhatták, milyen fej­lődést ért el az évek folya­mán Pest megye. A gazdasági eredmények mellett nagyon jelentős a tudati változás is és Pest megyéről jócskán volt mit mondani. Az élet- és munkakörülmények változásá­ban okvetlen nagy része volt annak a gondoskodásnak is, ami az emberek műveltségé­nek fejlesztése érdekében tör­tént. A 40 múzeum, a táj­jellegű kultúra ápolása, a nemzetiségi hagyományok élesztőse —, a számos konkrét tény a kongresszus előtt is példázta: a kultúra, a művelt­ség terjesztése szerves része mindennapi feladatainknak. ★ Néha újat kellene írni, de mindig, mindenki azzal kez­di a beszélgetést: az tetszik legjobban, hogy őszinte, nyílt a munkatanácskozás. Galbi- csek Károly veteránnak is ez az első mondandója. Gazdag tapasztalaté, régi pártmunkás Galbicsek Károly — ismerem —, ha valamit bí­rálni kell, keresetlen mond­ja. így hát az elismerést sem a tanácskozás iránti tisz­telet, a küldött elfogódottsága váltotta ki belőle. Szép volt, ahogy kifejezte: a kongresszus fiatal felszólalóit figyelve, minden öreg kommu­nista megnyugodhat, sokan lesznek, akik felkészülten, fe­lelősen folytatják majd, amit a régiek elkezdtek, jól meg­alapoztak. Ezek a kongresszu­son megnyilatkozó fiatalok nem nagyon csomagolgatták, méricskélték szavaikat, arról szólották, ami munkahelyük gondja, terve. A részben, a sajátosban is okosan fogal­mazták meg az általánost, ami országossá emelte helyi prob­lémáikat, megmutatva azt is, kinek mi a tennivalója, min kell változtatni. Galbicsek Károly azt is ki­emelte: nagy felelősség hárul a tömegtájékoztatásban dolgo­zókra. Meg kell találniok azt a hangot, amely reálisan tük­rözi a valóságot, amely akkor is szép, ha sok a gondunk. Ne méricskélve kerüljön a lapokba egy adag jó, egy adag rossz, hanem az igazság. Sem a túlzott rózsaszín, sem a fe­kete szemüveg nem kívánatos. Ám, hogy reális legyen a tömegtájékoztatás, a tájékoz­tatóknak is jól kell eligazod- niok napi dolgainkban. De ez is kevés: szeretniük, tisztel­niük kell saját munkájukat, érdeklődniük és megérteniök kell azokat, akikről és akik­nek írnak. Lássák: hazánkban a többség nemcsak beszél, ha­nem cselekszik is életünk job­bá tételéért. Beszélgetés ebédidőben: Szabó Gergellyel, a váci HAGY szerszámkészítő szakmunkásával, Fülöp P álnéval, az LSZV budakalászi gyárának művezetőjével, Gabrielli Oszkárral, a gödöllői árammérőgyár szerszámkészítőjé­vel, Bállá Jánossal, a gödöllői járási pártbizottság első titkárával. Mi másról folyhatna a szó, mint a kongresszuson nagy figyelmet kapott munkahelyi körülményekről, a munka be­csületéről. Szabó Gergely sze­rint csak ott lehet jól dol­gozni, csak ott érezheti vala­ki jól magát, ahol őszinte, szókimondó légkört teremte­nek. Ebben az embercentri­kus társadalomban is csak úgy lehet ezt elérni, ha a gaz­dasági vezetők harmonikusan együtt dolgoznak a párt- és tömegszervezetekkel. Ha ezek­ben a szervezetekben dolgo­zók példát is mutatnak. Túl sokat beszélünk a de­mokráciáról, kevesebb szóval, de tartalmas, hatásos demok­ráciát kell teremteni. A Híradástechnikai Anya­gok Gyárában dolgozom, a szerszámműhelyben — mon­dotta Szabó Gergely kongresz- szusi küldött — sok ott a kva­lifikált szakmunkás. Mi vi­gyázunk arra, hogy értékükön becsüljük a dolgozókat. Tud­juk, hogy a pártonkívüliek so­kat várnak a kommunisták­tól, s mi példát szeretnénk mutatni. Javítani kellene nálunk is — folytatta Szabó Gergely a beszélgetést — a differenciált bérezésen, de a szabályozók akadályozzák, hogy jobban ki­fejeződjék a jó és rossz munka közötti különbség. Sokszor még az is vitát vált

Next

/
Oldalképek
Tartalom