Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-27 / 73. szám
f 1980. MÁRCIUS 27., CSÜTÖRTÖK 3 TANÁCSKOZIK A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT XII. KONGRESSZUSA (Folytatás az 1. oldalról) gáltuk az okokat, megállapítottuk, például, hogy az eddig alkalmazott bérezési formák jó részét túlhaladta az idő. Nincs kellő rangja annak, hogy valaki azért kapjon többet, mert jó szakmunkás, mert jobban dolgozik, így aztán az sem nagyon érvényesült, hogy aki rosszabb munkát végez, az kevesebbet kapjon. A jelentős fejlődés ellenére sincs még mindig teljesen megoldva az üzem- és művezetők bérezése, hiszen munkájuk alapján a jelenleginél is többet érdemelnének. Ma már kibontakozóban vannak azok az elképzelések, amelyek ezeknek a problémáknak a megoldását hivatottak elősegíteni. PÁRBESZÉD A TENNIVALÓKRÓL Az előbb említett feladatoknál is, úgy mint sok más kérdésben az volt a célunk, hogy ne csak párttagságunk, hanem dolgozóink körében is megfelelő agitációs tevékenységet folytassunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy kevés, ha csak párttagságunk érti a tennivalókat, ezért a tömegszervezetekben megbízatást kapott elvtársainkkal rendszeresen megbeszéljük a szervezett dolgozók, a szocialista brigádok és a fiatalok körében végzendő feladatokat és azt, hogy konkrétan kitől, illetve kiktől várunk és mit kérünk. Ebben a párbeszédben nem kendőztük soha nehézségeinket és a munkánkban jelentkező fogyatékosságokat sem. Ugyanakkor elengedhetetlenül fontosnak tartottuk a személyes kommunista példamutatást a munkában és a közéletben egyaránt. Ezután arról beszélt, hogy az irányelveket megvitatták és arról nemcsak párttagság, hanem dolgozók döntő többsége is véleményt mondott. — Az abban megfogalmazott értékelésekkel — folytatta — feladat-meghatározásokkal egyetértettünk, de voltak dolgok, melyeknél többet időztünk és hevesebben vitattuk meg. Nem tartjuk jónak, hogy sokan a nehézségek leküzdésére hozott határozatokat csakis a munkapadoknál és a szerelőszalagoknál akarják megvalósítani. Ügy képzelik, hogy a munkafegyelem javítását, a munkaerő átcsoportosítását, a normák rendezését, a differenciált bérezést mindenekelőtt o munkásoknál kell végrehajtani és akkor minden rendbe jön. Nem vitatom, hogy nekünk, munkásoknak nem kell fegyelmezettebben dolgozni. Azt is természetesnek tartom, hogy a munkaerőt szükség szerint át kell csoportosítani, hogy a normákat farban kell 'tartani, de az meggyőződésem, hogy ezt országunkban minden területen el kell végezni. Csakis ez hozza meg az eredményt, amit várunk tőle. FEULŐSSiCCIL, NESF@ii9Teg.TAN A továbbiakban a szocialista nagyvállalatok közötti együttműködésről szólt, majd a kádermunkával kapcsolatos tapasztalatokat ismertette. Hangsúlyozta többi között, hogy ezt a munkát az ide vonatkozó világos határozatok végrehajtása alapján lehet megítélni. Ezt ismerve — tette hozzá — nem nagyon értem és nem is lehet igaz, hogy nálunk mindig csak saját kérésre, vagy betegség miatt kell felmenteni vezetőket. Ezért az a véleményem, hogy mondjuk ki nyíltan, ha valaki nem képes feladatát el_ látni. Ehhez az is kell, hogy értsük meg végre, ez a nyíltság sohasem az ember ellen, hanem az emberért történik. Kitért ezután a fizikai munA Pest megyei küldöttek az ülésteremben kások vezetővé válásának szükségességére és az ezzel kapcsolatos tennivalókra, majd a veszélyeztetett és az általános iskolát el nem végzett gyermekek problémájára. A felszólalás befejező részében hangsúlyozta: — Abban a reményben készültem a vitában való részvételre, hogy sikerül a gyárunkban folyó alapszervezeti munkát néhány jellemző vonásának ismertetésével érzékeltetni. Talán azt is sikerült jelezni, hogy kommunistáink, dolgozóink felelősséggel elem- zik az országos jelenségeket, élénk aktivitással figyelik Központi Bizottságunk és kormányunk munkáját. Nem könnyű évek előtt állunk, ez igaz. De mi ennek ellenébe is azt valljuk, hogy nincs helye a bizonytalanságnak, a kapkodásnak, mert céljaink világosak, tennivalónk van tengernyi. Mi szűkebb hazánkban, a Csepel Autógyárban arra törekedünk, hogy a feladatok ránk eső részét, mindannyiunk jobb boldogulását elősegítve elvégezzük. Ezután Buda István államtitkár, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnöke kapott szót. Elmondta, hogy a magyar sportolók és szakvezetők a nemzeti olimpiai bizottságokkal és a sportvilágszövetségekkel összhangban azon munkálkodnak, hogy a moszkvai olimpia bojkottja ugyanúgy kudarcot valljon, mint ahogy már kudarcba fulladt az ellenolimpia halva született gondolata is. Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kongresszus soros elnöke ezek után K. Papp Józsefnek, a Tolna megyei pártbizottság első titkárának, Tolna megye küldöttének, majd Beke lmki, ki lehet kiváló dolgozó. Az-e, aki magas teljesítményt nyújt, vagy inkább az, aki több társadalmi munkát vállal. Vannak, akik az utóbbi felé hajlanak, pedig akár párttag, akár pártonkívüli valaki, megítélésének alapja a munka és csak ezután mérlegelendő: a kiváló munkán kívül milyen többletet ad a közösségnek. ★ Fülöp Pálné a textilipar eddig is nehéz, de napjainkban tovább nehezülő gondjairól beszélt. Bár a kongresszuson erről eddig nem esett szó, de tudomásul kell venni. A budakalászi üzemben idén nem osztottak nyereségrészesedést, és ez nem az ottani dolgozókon múlott. Az erkölcsi megbecsülés fontos, s ebből az üzemben nincs is hiány, de az anyagi ösztönzés sem elhanyagolható. Gáspár Sándornak, a Politikai Bizottság tagjának, a SZOT főtitkárának, Pest megye kongresszusi küldöttének felszólalására utalnék — mondotta Fülöpné —: az alkotmány biztosítja a munkához való jogot, de ez nem azt jelenti, hogy mindenki ott dolgozzon, ahol akar. Budakalász szövődéi gyárrészlegében a nyolc gépes rendszerről áttértek a tizenkét gépre. Erre nagy szükség volt, de a dolgozók nehezen akarták ezt megérteni. Különösen azok értetlenkedtek, akik más munkát kaptak. Sokan ki is léptek a gyárból. A szakszervezetnek ilyen esetben nagy a szerepe, a gazdasági vezetőkkel együtt kell küzdenie a közösségi érdekért és időben megmagyarázni a dolgok lényegét az érintetteknek. A szakszervezet az LSZV- ben sok mindent tett már eddig is a munkásoknak nyújtható szolgáltatások megszervezéséért, még fodrászat is van. A demokratikus fórumok is működnek, de az igaz, hogy nem nagyon élnek jogaikkal azok sem, akiknek lenne véleményük. Ennek talán az az oka, hogy sok a visszatérő téma, s úgy tűnik, nem mindenen változtatnak, amin pedig lehetne. ★ Gabrielli Oszkár a fiatalok helyzetével foglalkozott: azzal, hogy jó dolog, ha a rátermettek funkcióba kerülhetnek. De az már nem helyes, hogy ha valaki középiskolát végez, azonnal íróasztalhoz akar ülni. Egy technikus önmagának és másoknak is' többet tudna nyújtani a munkapad mellett. A szerszámüzemben gyakran tapasztalják, hogy az iskoláról kikerült hiába tud többet az elméletből, a gyakorlatban van mit tanulnia a régi szakmunkásoktól. S ilyenkor bizony nagyon nehezen illeszkednek be a kollektívába. Jó, hogy ezek a problémák oly bőven szerepeltek a kongresszuson. ' Sajnos, az Árammérőben sem érvényesül a differenciált bérezés, a kis pénzt — hogy mindenkinek jusson — meglehetősen szétaprózzák. ★ Bállá János a munka becsületének helyreállítását említette. Ez nemcsak termelési kérdés — mondta —, hanem egész életünket áthatja. A differenciált bérezés csak bértömeggazdálkodással valósítható meg. Ezzel munkaerőt is fel lehetne szabadítani és a fegyelmet is szilárdítani. A szakszervezetnek ebben kellene többet segítenie. A jó értelemben vett érdekképviseletet kell megvalósítani: csak azok élvezzék az érdekvédelmet, akik helytállnak a munkában.. S hogy így legyen, jobban együtt kell munkálkodnunk a gazdasági vezetőkkel. Példa erre az Ikladi Ipari Műszergyár, amely úgy ke- | rült ki nehéz helyzetéből, hogy megosztotta gondjait a = munkásokkal, és azok is segítettek a termékszerkezet § változásában. § Ezt a munkamódszert, ezt a jó együttműködést a gö- = döllői járás egész területén el szeretnék terjeszteni. § Sági Agnes BABIINKAE OI2KÁRNÉ: M k&m&ssé&éa'f való akfáv tettre készség ssiiárd aßssp kuHáránk gazdagéiásóhoz Pest megyei küldöttek ebédszünetben rének, az abádszalóki termelő- szövetkezet elnökének, Szolnok megyei küldöttnek adott szót. Őt követte a szónoki emelvényen Peják Emil, a XVIII. kerületi pártbizottság első titkára, budapesti küldött, Gulyás Sándor, a hevesi Rákóczi Tsz elnöke, Heves megye küldötte, Pál Dénár d akadémikus, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, budapesti küldött. Ezután Púja Frigyes külügyminiszter, a Külügyminisztérium küldötte szólalt fel. Rámutatott arra, hogy az elmúlt öt évben a Magyar Nép- köztársaság külpolitikai fő irányvonala nem változott. A nemzetközi erőviszonyok változását — mondotta végezetül — a szocializmus, a haladás javára semmi sem tartóztathatja fel és fordíthatja visz- sza. A tanácskozás Szűcs József - nének, az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanárának elnökletével folytatódott. A következő felszólaló Andrásfi Gyula nyugdíjas, budapesti küldött volt. Ezután Romány Pál mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter. Bács-Kiskun megye küldötte lépett a mikrofonhoz. Felszólalásában beszámolt a mezőgazdaság legújabb eredményeiről, sürgette az új tudományos eredmények gyorsabb meghonosítását a nagyüzemi termelésben, majd a feladatokra utalva így folytatta: legyen mérce az egy hektáron elért legjobb eredmény, az egy dolgozó által gazdaságosan elért legnagyobb jövedelem, s nem aíét- szám vagy a terület nagysága. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter után Ba- rinkai Oszkárné, a Pest megyei pártbizottság titkára, Pest megye küldötte kapott szót természetes tájegységekre támaszkodva kerestük, kutattuk, mi az az érték, amire építeni lehet. így leltük meg Szentendrén a fél évszázados képzőművészeti hagyományokat, így elevenedett fel Vácott a zene- és kórusművészet, a munkásmozgalom hagyományait folytatva. Így jutottunk el Gödöllőn az agrárcentrum nyújtotta lehetőségekig, ami jól megfér a Galga mente örökértékű népművészetével. KEZDEMÉNYEZÉS ÉS ÖSSZEFOGÁS Évekkel ezelőtt voltak, akik úgy vélekedtek a megyéről a kulturális hátrányok miatt, mint „a senki földjéről”. Ez a jelző akkor sem volt igaz, s még inkább vitába szállt vele a legutóbbi egy évtized. Vitába szállt Szentendre, amely a megye művelődési központja, az a 40 múzeum, amely me- gyeszerte, Váctól Aszódig, Ze- begénytől Versegen át Nagykőrösig évente körülbelül másfél millió látogatót vonz. Ha röviden jellemezni kell a legutóbbi öt esztendő kulturális munkáját, azt mondhatom: elkötelezettség, kezdeményezés és összefogás. Élveztük a megye lakosságának bizalmát, segítő, cselekvő részvételét. A közösségért való tettrekészség a kultúrában is tömegméretű lett, a kommunista műszakok, a különböző társadalmi munkaakciók ékesen bizonyítják ezt. Korábban voltak, akik úgy gondolták: Pest megyében nincs lokálpatriotizmus, az önálló megyeszékhely hiánya, a más megyékből történő tömeges bevándorlás okán. Mi erre azt feleljük, kérdezzék csak meg a váciakat, hogyan tudtak egy korszerű, minden igényt kielégítő, 70 millió forint értékű művelődési központot építeni, lényegében társadalmi összefogással? Kérdezzék meg a Zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum baráti körét, hogyan tudtak egy fillér állami támogatás nélkül olyan közművelődési programot kialakítani a képzőművészeti szabadiskolában a zenés irodalmi hétvégekkel, aminek a művészeti nevelésben ma már az ország határain túl is híre van. Nem beszélhetnénk ilyen eredményekről, ha nem éreztük volna folytonosan a gazdasági egységek, a különféle megyei intézmények támogatását. Nem egyedi példa az, melyet a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet mutat fel három község közművelő(Folytatás a 4. oldalon.) Ccervenka Ferencné éa Marosán György • lolyosón A kongresszusi dokumentumok, a Központi Bizottság beszámolója, amelyet Kádár János elvtárs terjesztett elő, meggyőzően szólnak az ország fejlődéséről. Megerősíthetem ezt Pest megyei tényekkel, tapasztalatokkal is. Megyénkről Erdei Ferenc egykor azt írta Futóhomok című munkájában, hogy „A fejlődésben elmaradt, és sok helyt ma is ázsiai civilizáltságú Pest-vidék mindmostanáig nem tudott egyetemes város—vidék viszonyba kerülni Budapesttel ..Ma már a múltba vesznek az egykor igaz szavak. A BOLDOGULÁS S1ÉP jegyei A legutóbbi évek gyökeres változást hoztak ebben a sokarcú, de még ellentmondásokkal küszködő megyében is. A hajdani mezőgazdasági terület felküzdötte magát olyan ipari megyévé, amely az országban a legtöbb murkáscsaládnak ad otthont. Ezekben az esztendőkben olyan élet teremtődött, amilyen korábban elképzelhetetlen volt. Községekből új városok formálódtak: Százhalombatta, Dunakeszi, Érd. Falvaink is a boldogulás jegyeit hordják magukon, a szocialista mezőgazdasági nagyüzem átalakító hatását tükrözik. Igaz, a térképen nemcsak ez látható. A statisztika adatai arról tanúskodnak, hogy a megye kommunális, kereskedelmi, egészségügyi, szociális ellátottsága nem tudott lépést tartani a lakosság évi 10—12 ezres gyarapodásával. Napjainkban a megye népességét már csak egy hajszál választja el az 1 milliótól. Az ellentmondások is nagyrészt ebből a gyors ütemű népességnövekedésből fakadnak. Ezért kell minden év szeptemberében hatalmas erőfeszítéseket tenni az óvodás és iskolás korú gyermekek elhelyezéséért, a harmadik műszakos tanítás elkerüléséért. Igaz az is, hogy még nem szűntek meg a naponta ingázó 160—180 ezer dolgozó közlekedési viszontagságai. Sok minden más is igaz. Ezekről a kérdésekről az alapszervezeti taggyűlésektől a megyei pártértekezletig, mindenütt szóltak a kommunisták. Magam azért említettem, hogy még jobban érzékeltetni tudjam: ilyen gondokkal küzdve is a megye lakossága vállalkozni akart, és vállalkozni tudott a kulturális értékek megőrzésére és további gazdagítására. Pest megye ma már nemcsak zöldség- és tej-, vagy üdülőövezete a fővárosnak, hanem a kulturális életben, a művelődésben is sokat kínál az ország lakosságának és a külföldieknek. A megye gazdag kulturális, nép- művészeti hagyományaira, a
