Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-06 / 55. szám

%Md<m 1980. MÁRCIUS 6., CSÜTÖRTÖK ÁPRILIS-MÁJUS Karmesterverseny Ismét nemzetközi karmes­terversenyt rendez a Magyar Televízió. Az immáron harma­dik nagyszabású művészeti ve­télkedő időpontja: április 18— május 12. Az alkalomra új ma­gyar mű is született: Balassa Sándor alkotását a döntőbe ju­tott versenyzők dirigálják. Az elődöntőben áz Állami Hang­versenyzenekart, a középdön­tőben a Budapesti Filharmó­niai Társaság zenekarát, a döntőben a Budapesti Filhar­móniai Társaság zenekarát, a döntőben az MRT zenekarát, a gálán ismét a Filharmóniai Ze­nekart' vezénylik az ifjú kar­mesterek. Emeli a rendezvény rangját az is, hogy a gálát ez­úttal az Operaházban tartják. Jelentős változás, hogy a verseny kimozdul a főváros­ból: a válogatót, az eiső for­duló^ Szombathelyen rendezik, g a helyi szimfonikus zenekart dirigálja a várhatóan több mint félszáz karmester. Közü­lük pontozással választja ki az elődöntőbe jutó tizenhat ver­senyzőt a neves karmesterek­ből, zeneszerzőkből, zenekriti- kusókből, -esztétákból, rádiós és televíziós zenei szakembe­rekből álló nemzetközi zsűri. A rangos zenei esemény négy fordulójáról, valamint a gáláról 1025 percnyi műsorban számol be a Magyar Televízió. A válogatóról három összefog­lalót sugároz, az elődöntőről a IV-es stúdióból négy alkalom­mal tájékoztatja a nézőket. Ugyancsak a tv-stúdióban ren­dezik a középdöntőt, amelyet az esti főműsoridőben tekint- hetnek-hallgathatnak meg az érdeklődők, csakúgy, mint a végső vérsenyt — május 9-én és 10-én. A gálaestet egyenes adásban közvetítik május 12- én, hétfőn este. Az aprómunka időszakéban ISMERETTERJESZTÉS PEST MEGYÉBEN Negyed századdal ezelőtt még az sem számított ritka eseménynek a TIT Pest me­gyei szervezetének életében, hogy például egyszerre 500 munkás számára szerveztek balatoni utat, vagy hogy há­rom különvonattal szállítot­ták a budai járás dolgozóit a Tiszántúl fővárosa, Debrecen felé. Ma, az egyre gazdagabb választékot kínáló utazási iro­dák korában természetesen nincs szükség — s mód sincs — az ilyen látványos akciók­ra. A tudományos ismeret- terjesztés szerepe, jelentősé­ge azonban nem csökkent napjainkra sem, csak módsze­rei, formái változtak. Az át­alakulás okai közé tartozik a rádió, televízió, a könyv, az időszaki sajtó ismeretterjesztő tevékenységének felerősödése. A másik ok — s ez a fonto­sabb — a lakosság igényei­nek, műveltségének változása. Tevékeny tagság Az „aprómunka” időszakát éljük — így fogalmazott né­hány nappal ezelőtt Földes István, a megyei szervezet tit­kára azon az elnökségi ülé­sen, amelyen a Pest megyei szervezet tavalyi munkájáról, idei feladatairól volt szó. Azokról a vonásokról beszél­tek, amelyek a közművelődés egészére is jellemzőek: az alapvető érdekek növekvő szerepe az önművelésben — a tartalmi oldalon, az érdeklő­dés szerinti kiscsoportok ki­alakulása — „a formain. A Pest megyei sajátosságok kö­zül nem feledkezhetünk meg a 43 agglomerációs település lakosságának rohamos növe­kedéséről, az új letelepülők többségének alacsony művelt­ségi szintjéről, gyökértelensé- géről, áz ingázásról, a háztá­jiban ledolgozott második mű­szakról, s azokról a kom­munális ellátási gondokról, amelyek a lakosság egyre na­gyobb értékű társadalmi munkája ellenére is, csak lassan enyhülnek. Problémák természetesen a közművelődésben, oktatás­ügyben is jelentkeznek. Éppen ezért dolgozta ki a megyei pártbizottság a tájcentrumok­ra épülő művelődés koncep­cióját, ezért növekedik az in­tézmények együttműködésé- sének, és ezen túl, közös fenntartásának jelentősége. Ezért fontos a 2000-nél több tagot számláló megyei TIT- szervezet munkája is. E szervezet — a lakosság számához viszonyítva — az ország legkisebb megyei szer­vezete. Tagjainak száma azon­ban évről évre növekedik. A fejlődése a hetvenes évek el­ső felében volt a legszembe­tűnőbb: 1972 és 1976 között 1133-ról 1731-re nőtt a szak­osztályokban tevékenykedők száma. Az előbbi mondatban valóban fontos a tevékenység szó: a megyei TIT-szervezet tagjainak 85 százaléka aktí­van dolgozik, a legtöbbjük az egészségügyi, a mezőgazdasá­gi és a pedagógiai szakosz­tályban. Ha földrajzi terüle­teket kell kiemelnünk, a rác­kevei, a budai járási, a gö­döllői járási-városi szervezetet említhetjük. Kapcsolatbővítés A taglétszám növekedésé­nek, a jó szervezésnek és propagandának köszönhetően a szervezet a tavalyi évet igen eredményesnek mond­hatja: mind a rendezvények (8585), mind a résztvevők (307 985) száma rekordot je­lent. Ez önmagában is örven­detes, de még fontosabb, hogy az egyedi előadásokkal szem­ben túlsúlyban voltak a so- rozatjellegűek 26,9, illetve 73,1 százalék). Ezek hatása, további művelődésre mozgó­MARCIUSI BEMUTATOK Túl az évad felén E hónap színházi újdonsá­gai közül csak Budapesten ti­zenkét premier lesz. Violetta címmel szovjet nagyoperett ősbemutatójával jelentkezik az Operettszínház március 7-én. A darab igazán nem új, hiszen 1929-ben ját­szották először Leningrádban Nyikola) Sztrelnyikov művét. A Kálmán Imre muzsikájával rokonítható zene bizonnyal megnyeri majd a hazai közön­ség tetszését. Vendégrendező: Grigorij Szpektor, a Moszkvai Zenés Kamaraszínház művé­sze valósította meg az elő­adást, kettős szeleposztásban. A címszerepet Tiboldi Mária és Callay Judit játssza fel­váltva. Budapest Nagykávéház. A Radnóti Színpad Nagy Lajos kávéházi világát idézi fel ugyan csali március 7-től. A régi New York törzsközönsé­ge: hírlapírók, költők, színé­szek, utcalányok és egyéb cso­dabogarak népesítik be a szín­padot. Nagy Lajos szerepét Keres Emii alakítja, s a ren­dező Gosztonyi János nyiiat- kozáta szerint ezzel a produk­cióval a magyar sajtó 200. ju­bileumához is szeretnének kapcsolódni. Szerelmem, Elektra. Gyurkó László drámáját csak egyetlen nap láthatjuk a Várszínház­ban. Pontosabban csak azok láthatják, akik szerencsések: a nagy múltú és kitűnő Rigai Ailami Akadémia Színház tár­sulata vendégszerepei. Buda­pesten, egy napig... már­cius 14-én. Égszínkék lovak vörös fü­vön. A dráma szimbólumává emelkedett cím egy halálosan beteg festő látomása. A szerző: Mihail Satrov, a Lenin-drá- mák sorát gazdagította, de újdonsága, hogy elkerüli a portrészerű ábrázolást. A jel­lem a gondolatok közvetítése útján bontakozik ki a Thália Színházban, először március 14-én. Kőváry Katalin rende­zésében Szabó Gyula, Drahota Andrea, Lengyel Erzsi, Szirtes Adám és Buss Gyula játsszák a főbb szerepeket. Kulisszatitkok — felmutatá­sára vállalkozik nyolc színinö­vendék a Radnóti Színpadon, s a bemutató időpontja ugyan­csak március 14. Kaposy Miklós és Závoda Endre szer­kesztette a műsort színházkri­tikákból, esszékből, színházi tanulmányokból, aforizma- gyűjteményekből és humoresz­kekből. Íme néhány titok: Ki vezérli ítéletalkotásában a kri­tikust? Mi a szerepe a szerep­osztó díványnak? Mikor volt a Csárdáskirálynő temetése? Ki a ripacs? Miért mondott le a Nemzeti Színház igazgatója (1938-ban!)? Tíz kiló arany. E címmel a morbid tréfálkozás útját járja harsány parasztkomédiájávai a francia Pierre Aristide Bréal. A Népszínház józsefvárosi színpadán aranyos, jópofa gyilkosok igyekeznek tettüket a nyílt színen végrehajtani március 15-től. Ráadásul a virtuózán pergő cselekményt ellenállhatatlan humorú, és ti­zenhat éven felülien szóki­mondó párbeszédek követik. Váltóőrök gyilkolnál! már­cius 20-tól a Pesti Színházban megelevenedő elhagyott teher­pályaudvaron. Egy számítógép hibájából tévesen ottfelejtenek két váltóőrt a forgalomból ki­kapcsolt vasúti csomóponton, és a fizetésüket is tovább fo­lyósítják. A nyugdíj előtt álló két öreg úgy tesz, mintha dol­gozna, és közben villanyvas- úttaű játszanak. Csakhogy újabb tévedésből még egy fia­tal váltóőrt helyeznek mellé­jüli, ezzel 'megjelenik a ke­gyetlenkedés, a halál. Szerep­lők: Páger Antal, Szabó Sán­dor és Koncz Gábor. A bálványok ledőlnek cím­mel egy nappal később mutat­ják be a Várszínházban Lu­cián Blaga román szerző drá­máját, amelyet bukaresti ven­dégrendező állít színpadra. Fő­szerepben: Iglódi István, Tro- kán Péter, Papadimitriu Athi- na és Farády István. Patt és a Profán ballada — két régi rádiós riport a Húszas Stúdió oól. Ezekkel az adaptá­ciókkal nyitja kapuit a Buda­pesti Gyermekszínház t ifjúsági stúdiószínháza március 22-én. Nyilassy Judit igazgató-főren­dező elsősorban a 14 és 20 év közötti fiataloknak szeretne színházi élménylehetőséget te­remteni a próbateremből át­alakított mini-színházban. Ezért keresett az ifjúság hely­zetét érintő, cselekményes és feszült történeteket. Húsz János. A Nemzeti Színház ősbemutatóra vállal­kozott: Németh László eddig színpadon még sohasem ját­szott művét tűzi műsorára. Húsz János élete és megéget- tetése csaknem egy évtizeden keresztül foglalkoztatta az írót, aztán 1946-ban hódmezővásár­helyi tanárkodása idején al­kotta meg a művet. A kitűnő drámát március 28-án mutatja be a színház Zsámbéki Gábor rendezésében, Húsz János sze­repében : Sinkovits Imre. Szerelemért szerelmet. Egy angol restaurációs vígjáték cí­me ez a követelés. Az Erzsé- bet-kori drámák virágkorát tizenöt. évi kényszerszünet után követi a színház újjászü­letése Nagy-Britanniában. En­nek a korszaknak az egyik re­mekművét * játssza (bemutató: március 28.) e hónap végétől a Vígszínház. Congreve drámá­jának kicsit sablonos történe­tében egy minden áldozatra kész ifjú elnyeri méltó bünte­tését: a házasságot. Mindezt azonban a polgárság olyan ki­gúnyolásának közepette, amely napjainkban is sok tekintetben érvényesnek tűnik. Rozsdatemető. Fejes Endre méltán sikert aratott regényét a Thália Színház tizenkét év­vel korábbi bemutatója után a József Attila Színház játssza március 29-től Berényi Gábor rendezésében Horváth Sándor formálja meg a főhőst, Hábet- ler Jánost, Pék Máriát Szemes Mari, Hábetler Janit pedig Geréb Attila játssza. sító ereje az azonos hallgató­ság, a téma sokoldalú megvi­lágítása következtében termé­szetszerűen nagyobb, mint egy-egy önálló előadásé, ösz- szesen 387 komplex és' aka­démiai előadássorozatot szer­veztek tavaly. Sorolhatnánk tovább az adatokat, arányszámokat: ho­gyan mutatkozott meg, hogy a megyei TIT-szervezet első­sorban az ipari fizikai dolgo­zók művelődésének segítésére helyezte a hangsúlyt, de nagy figyelmet fordított az értelmi­ségiekre, alkalmazottakra, ta­nulókra is. Minderről szó volt az elnökségi értekezleten, ahogyan a más területeken végzett munkáról, ' s az egy évnél hosszabb időszakra vo­natkozó tapasztalatokról is. AZ elnökségi tanácskozásnál: ugyanis különös jelentőséget adott, hogy á ’résztvevők két országos küldöttértekezlet, egy ötéves ciklus félidejében be­széltek az eredményekről és feladatokról. Azokról a célokról is szól­tak, amelyek nem változtak: a rendezvények formai gaz­dagításának, az aktivitás nö­velésének szükségességéről, arról, hogy tovább kell növel­ni a szabadegyetemi tagoza­tok számát, eredményesebbé tenni a munkát a kisebb köz­ségekben, külterületeken, to­vább mélyíteni a kapcsolatot a művelődési hátakkal, könyvtárakkal, ipari és me­zőgazdasági üzemekkel. Évfordulókra emlékezve ' József Attila születésének 5. és Bethlen Gáborénak 400. évfordulójáról méltó módon szeretne megemlékezni az irodalmi, illetve a történelmi szakosztály; fejleszteni kíván­ják az előadóképzés színvona­lát, közelíteni, egymáshoz az értelmiség különböző csoport­jait, a többi között olyan előadói ankétok szervezésé­vel, amelyeken azok is részt vehetnek, akik még nem tag­jai a szervezetnek. A cél azonban természetesen az, hogy a megye 20 ezer felső­fokú végzettségű, illetve 66 ezer értelmiségi munkát vég­ző lakosa közül egyre többet nyerjenek meg a tudományos ismeretterjesztés ügyének, hogy a munkába bevonják a falun élő, illetve a közgaz­dasági vagy műszaki végzett­ségű értelmiségieket. Éppen ezért fontos a helyi: nagy­községi, községi, munkahelyi TIT-szervezetek, -csoportok számának növelése. A megye három felsőoktatási intézmé­nyében, Zsámbékon, Gödöllőn és Szentendrén a hallgatókat is bevonják az ismeretterjesz­tő munkába —' foglalkoztatá­suk, továbbképzésük már a következő évtizedek eredmé­nyeit előlegezi. P. Szabó Ernő JÖVŐ TAVASSZAL Könyvtáros- konferencia A magyar könyvtárügy fej­lődésének elemzésére készül­nek a könyvtárosok, tájékoz­tatási szakemberek, a könyv­tárak fenntartói, irányítói. Villangó István, a Kulturá­lis Minisztérium közgyűjtemé­nyi főosztályának vezetője el­mondta: döntöttek arról, hogy jövő év tavaszán megrendezik a IV. országos könyvtárügyi konferenciát, i Legutóbb — tíz évvel ezelőtt — a III. országos könyvtárügyi konferencián vizsgálták meg a könyvtárak helyzetét, s szerepüket a gaz­dasági, társadalmi életben. Ma már ,a gazdasági, a tár­sadalmi, művelődési szervekés szervezetek érdemi tájékozta­tást, könyvellátást és szolgál­tatást várnak a könyvtáraktól. A különböző művelődéspoliti­kai dokumentumok, a tudo­mánypolitikai, a közoktatási, a közművelődési határozatok, a közművelődési törvény, s a könyvtári törvényerejű rende­let leszögezi a könyvtárak fel­adatait, fejlesztésük elveit. Megvalósításukat elősegítő munkaprogramot, cselekvési tervet hivatott kialakítani a IV. országos ‘konferencia. HETI FILMJEGYZE7 Harcmodor Jelenet a Harcmodor citnü filmből \„lgy kell felépíteni a szocia­lizmust?” — kérdezi Dárday István és Üjzalai Györgyi film­jének hősnője, dr. Tóthné já­rási főorvosnő, miután álma, az öregek szociális otthona, iszonyatos huzavonák, kiboru­lások, idegösszeomlások, síró­görcsök meg dührohamok árán — majdhogy nem tévedésből — megvalósul. Elkeseredett, ámde jogos kérdés, különösen dr. Tóthné szájából, aki a leginkább megszenvedte az egész herce­hurcát. És jogos a kérdés tá- gabb értelemben is, mert való­ban: úgy kell-e felépíteni a szocializmust, úgy kell-e a jót akarni, hogy közben emberek idegei mentiek tönkre? A film készítői természetesen azt vá­laszolják (filmjük a válasz): — Nem, nem így kell. És azt is mondják: dr. Tóthné esete nem általános, mert szám sze­rint nem sok ilyen fordul elő, de mégis tipikus. Tipikus pél­dázat voltában; tipikus abban, ahogy az ilyen ügyek általában lezajlanak. És ha évente csak egyetlen ilyen eset fordulna elő, már az is sok lenne. A Harcmodor szándékai, jobbító indulatai okosak, hasz­nosak, rokonszenvesek. Dár- day és Szalai Györgyi ott foly­tatják ezzel a filmmel, ahol a Jutalomutazással elkezdték, majd a Filmregénnyel tovább­vitték. Társadalmunk visszás­ságait tárják fel, hibáinkat pé- cézik ki, esendőségeinket, gyen­geségeinket állítják pellengér­re. Mindezt már jól ismert do- kumentarizmusukkal teszik. Filmjükben most is civil sze­replőket látunk, stílusuk most is az improvizáció, a kötetlen­ség, mely sikerrel érzékelteti magának az életnek a kötet­lenségét, alkalmanként szer­vezetlenségét, szétfolyó és ku­sza sodrását. Dárdayék nem használnak hagyományos for­gatókönyvet. Filmjük jelene­teinek csak a vázát ismerik előre. Hatalmas mennyiségű anyagot vesznek fel a szaba­dén beszélgető, saját szavaik­kal vitatkozó, veszekedő, civa­kodó szereplőkkel, akiket csak a jelenet kezdő és befejező szituációira instruálnak. Ezen belül hagyják .őket rögtönöz­\ ni, ami időnként döbbenetesen életszerű dialógusokat is ered­ményez. S döbbenetesek néhol a dokumentumfilm erejű kép­sorok is, például mindjárt a film elején a szerencsétlen öregekről. A néző egyszerűen nem tud szabadulni e képek hatásától. Ami azonban erénye a Harc­modornak, az egyben jó részt a hibájába is. Dárdayék már a négyórás időtartamú Filmre­génnyel is alaposan próbára tették a pezót, pedig annak változatosabb, többszálú cse­lekménye volt. A Harcmodor némileg mértéktartóbb, mert csak három óra a vetítési ide­je. De ebben az esetben a há­rom óra is túlságosan sok. Kétségtelen értékek mennek veszendőbe azzal, hogy a néző ráun a filmre. Az alkotói szán­dék világos: csaknem a való­ságos időtartam szerint akarja megvalósítani a jeleneteket. De más a valóságos idő és más a filmidő, s más az élet de- komponáltsága, és más a mű­vészet sűrítő, kiemelő, aláhúzó, hangsúlyozó, szelektáló, szer­kesztő funkcióit is magában foglaló ereje. A Jutalomuta­zás ezért lehet mindmáig a legjobb Dárday-film, mert ab­ban megvolt már minden do- kumentarista újítás, de meg­volt még egy okos művészi arányérzék is. Ha a Harcmo­dor mértéktartóbb és szigo­rúbb lenne önmagával szem­ben, ha keményebben kezelné önnön anyagát, s tömörebbre fogná magát, aligha csorbulna a mondandója, de a hatása, a közönségre tett vonzása sokat nőne. A jó művészi alkotások ismérve az is, hogy nem lépik túl önnön optimális terjedel­müket, keretüket, méretüket, időtartamukat, hosszukat. A. Harcmodor azonban így is rendkívül figyelemreméltó al­kotás. Egy társadalmi tünetről beszél, de úgy, hogy messze túlmutat a konkrét eseten. Részleteiben, megfigyeléseiben óriási gazdagságú, s ilyképpen akár azt is mondhatjuk rá: kordokumentum. S bizonyos értelemben ez a legnagyobb dicséret, amit egy kortárs mű­vészeti alkotásról elmondha­tunk. Szenzáció!!! Alig néhány hete, hogy Billy Wilder Fedora című, kevéssé sikerült filmjét bemutatták nálunk. A filmforgalmazás most mintha kárpótolni akar­na bennünket az új Billy Wil- der-bemutatóval. A Szenzá­ció! !! biztos kézzel odavetett, remek karikatúrára emlékez­tető alkotása az idős mester­nek. Együtt van benne Wilder minden ismert erénye: a lebi­lincselne«, gördülékeny és for­dulatos mesélőkedv, a pompás humorérzék, a lendületes tem­pó, s hajlam a gunyorosságra — no, és a remek színészve­zetés. A Szenzáció !!! egy ötven évvel ezelőtt óriási sikerű, na­gyon jól megcsinált amerikai színdarab filrhadaptációia, s a chichagói bulvársajtó berkei­ben játszódik. Nem lehet rövi­1 den elmondani a meséjét mert olyan pergő és változata — és nem is lenne illendő hiszen a film egy kicsit krim is. A k azonban úgyszólvái mellékes, hogy a történet a; öt évtizeddel ezelőtti Chicha- góban játszódik, mert játszód­hatna- ma is. Wilder ezúttal i.- már többször fényesen bevál komikusaira, Jack Lemmonrc és Walter Matthaura bízza e főszerepeket, és ez önmagá­ban is biztos siker. És akinek e remek kettős játéka sem elég, az külön derülhet a kitűnő magyar szinkronszö­vegen és Haumann Péter, valamint Szabó Gyula szív­béli komédiázásán Lemmon és Matthau magyar hangja­ként Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom