Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-22 / 69. szám
4 1980. MÁRCIUS 22., SZOMBAT JEGYZET Egy vetélkedőről Szűrhímzö A harmincas évek eleje óta készít hímzett szűröket Debrecenben Dankovszky Lorándné iparművész, a népművészet mestere. Munkáiban főként a hajdúsági motívumokat használja fel. Szűrjei múzeumokban, népi együtteseknél, kiállításokon láthatók. VÁCI BEMUTATÓ Néptáncosok Nagyszabású találkozó kezdődik ma, március 22-én a váci Madách Imre Művelődési Központban. Itt rendezik meg a Kulturális Minisztérium, az OKISZ, a SZÖVOSZ és a TOT által meghirdetett szövetkezeti néptáncosok VIII. országos találkozója kétnapos területi bemutatóját, amelyen Fejér, Veszprém, Komárom, Somogy, Nógrád és Pest megye néptáncegyüttesei vesznek részt. A Pest megyei csoportok közül ma a kiskunlacházi, a ló- révi, az isaszegi, a szigetújfalui, a szigetszentmártoni, a ba- gi, holnap, vasárnap a nagy- kátai, az abonyi, a nagytar- csai, a tápiószecsői lép fel. A bemutatóra mindkét napon délelőtt tíz, majd az ebédszünet után délután két órai kezdettel kerül sor. A vasárnap este hét órakor kezdődő gálaműsorban az oiszágos találkozóra továbbjutott együttesek lépnek fel. UJ POLITIKAI KÖNYVEK A szakszervezetek szerepe A pártkongresszust követő időszakban számolnak be a szakszervezetek a végzett munkáról és megválasztják a tisztségviselőket. Ehhez a munkához jó segítséget nyújtanak azok a könyvek, amelyek a napokban jelentek meg a Kossuth és a Táncsics könyvkiadónál, és különböző oldalról világítják meg a szakszervezetek tevékenységét, szerepét Alapismeretek A szakszervezetek napjainkban sokrétű és sok irányú munkát végeznek: képviselik a dolgozók érdekeit a különböző fórumokon, egyben rendkívül jelentős szerepet töltenek be a termelés szervezésében, a szocialista társadalom építésében, a kulturális nevelőmunkában. Ezt a bonyolult feladatot csakis akkor lehet jól végezni, ha ismerjük a szakszervezetek felépítését, a szakszervezeti tagok jogait, kötelességeit, a tisztségviselők -szerepét. Ehhez nyújt jó alapot a Szakszervezeti alapismeretek című füzet, amely az aktivistáknak íródott, de mindenki megismerheti belőle az egész szakszervezeti mozgalmat. A szerzők — a szakszervezeti munka területén dolgozó tanárok, propagandisták — a szakszervezeti munkának szinte minden kérdését sorra veszik, s bőven ismertetik a tennivalókat. A sok kérdés közül csak egyre hívom fel a könyv kapcsán a figyelmet, mégpedig a szakszervezeteknek a szocialista társadalomban elfoglalt helyére és szerepére. Mindenekelőtt részt vesznek a politika kialakításában, képviselik a dolgozók egyéni és csoportos érdekeit; önálló szervezetek, demokratikusan választott szerveikkel, alap- szabályzatukkal. A párt politikáját a szakszervezetek kettős funkciójuk révén, az ebből adódó számos feladat megoldásával (munkaverseny-, brigádmozgalom, munkavédelem, társadalombiztosítás, bérpolitika stb.) valósítják meg. Társadalmi igényt elégítenek ki, részt vesznek a törvények megalkotásában, a dolgozókkal való megvitatásában. A munkahelyen kívül részesei a közélet alakításának, a népinemzeti egység, a munkás- paraszt szövetség fejlesztésének, a szocialista demokrácia megvalósításának. Az üzemi demokrácia Héthy Lajos könyve, Az üzemi demokrácia és a munkások, összegzi az e téren szerzett tapasztalatokat, egyben a közgazdaságtudomány szemszögéből bemutatja, hogyan valósul meg ma a dolgozók részvétele az irányításban, s milyen magatartásformák jelzik üzemi életünk demokratizálódását, milyen lehetőségei és akadályai vannak a további előrelépésnek vállalati, társadalmi viszonyainkban, az emberi magatartásokban, indítékokban. A szerző könyve csak hazai elemzésre szorítkozik, szándékosan és tudatosan mellőzi azokat a szocialista és fejlett tőkésországokban született tudományos és gyakorlati eredményeket, amelyek Héthy szerint bővebb, alaposabb kritikai elemzést kívánnának. Az üzemi demokráciának szinte minden oldalát megvilágítja, így az üzemi demokrácia és a vállalati szerEGY HÉTKÖZNAP TÜKRE Népművelők m A főútvonal menti forgalmas utcáról bal kéz felé fordulva falusi házak között vezet az út a szürke, négyzetalakú betonlapokon. Az érdi művelődési ház homlokzata külsőre alig tér el a környékbeli épületekétől, s belső tervezése is meglehetősen egyedi. A munkatársak szerint megfelelő, bár elkelne valamivel több szakköri helyiség, és függöny a színpad elé. A vendégkönyvből Gyerekek játszanak az előtérben. Nyugdíjaskorú emberek csoportja érkezik valamilyen foglalkozásra. Ez a déltáji forgalom ma még nem általános jelenség a művelődési házakban. A klubteremben Somogyi Győző grafikusművész kiállítása látható, akit a Kondor Béla utáni nemzedék eredeti stílusú képviselőjének tartanak. Az érdi közönség egy részének ez még szokatlan, s vannak, akik erről a vendégkönyvben is vitát folytatnak. „Ha ez művészet, akkor én pap vagyok”, írja az egyik látogató. „Nekem az egész nagyon tetszett”, olvashatjuk alább, s a következő bekezdésben a művész jó ízléséhez gratulál valaki. Egy újabb bejegyzés szerzője hosszan fejtegeti, hogy nincs az a pénz, amiért ezekből a képekből válogatna. „Na és? Nem a szépség a fontos, hanem a teremtés. A világ talán szép?” Száll vele vitába egy nőies kézírás tulajdonosa. — Nem baj az, hogy ilyeneket jegyeznek a vendégkönyvbe — mondja Kovács Róbert művészeti vezető. — Kértük is a vendégeket, különösen a fiatalokat, hogy azt írják, amit gondolnak, mert így ismerhetjük meg az értékítéletüket. Kéri Mihály, a sóskúti klubkönyvtár vezetője levélben hívta fel a figyelmet arra, hogy a kiállítás második részét az érdi vasútállomáson mutatják be, ahol naponta 20 ezer ember fordul meg. Sokan nézik meg a képeket, melyek az utazás alatt is beszédtémául szolgálnak. * Eletmódkutatás Az emeleti irodákba egy padlásfeljáróhoz hasonló lépcsőn lehet feljutni. Urbán László igazgatónak nincs párnázott ajtajú különszobája. Három íróasztal közül egy az övé. Munkatársa is neki van a legkevesebb, a hasonló nagy- ságredű módszertani központok közül. Épp munkában találom, feladatokat osztogat a vezet kapcsolatát, az érdekeket, és az érc’ ...v \ egyeztetését, a döntésíípv sokat. Foglalkozik a munkások és a vezetés között a bér és a munka kérdéseiben jelentkező konfliktusokkal, a munkásmagatartásokkal. A művelődés A harmadik kötet a vállalati művelődési bizottságok munkájával foglalkozik. Király István szerkesztésében azokat a tanulmányokat fogja egybe, amelyek az utóbbi években születtek e témakörben. Nagyon hasznos füzet, mert megtudjuk belőle, hogy egyes nagyüzemeinkben, intézményeinknél hogyan dolgoznak a művelődési bizottságok, s milyen eredményeket hozott működésük. Persze a feltárt módszerek nem mindenütt alkalmazhatók, de mégis segítséget adnak a művelődési bizottságoknak további munkájukhoz. A tanulmányok, a többi között ismertetik, a bizottságok tagjainak konkrét feladatait, kiemelik a munkások és a fiatalok művelődését. Követésre méltó példákat hoznak fel arra vonatkozóan, hogy a fizikai dolgozók továbbtanulását az értelmiségiek hogyan segítik. De olvashatunk az intézeti művelődési munkáról is. Gall Sándor gyakorlatra érkezett népművelés szakos egyetemistáknak, akik életmódkutatásra indulnak Parkvárosba. A kérdőívek segítségével sok mindenre vá- ( laszt akarnak kapni. Leginkább arra, hogy a városrész általános iskolájában rövidesen megnyíló klubhelyiségben milyen programot igényelne leginkább a lakosság. A „bevetésre” induló gyakornokok láthatóan örülnek, hogy pont ide, erre a nehéz terepre osztották be őket. Eddigi élményeik alapján azt tapasztalták, hogy a gyakorlat egészen más, mint az elmélet, amely csak alapot, szemléletet adhat a valóság megismeréséhez. Ebben a városban, ahová még most is gyakran érkeznek az új települők, s a régi közösségekből kiszakadtak még nem teremthettek újabb hagyományokat, nagy a távolság a társadalmi szükséglet és az igények között. Ezért kell gondosan felmérni, mi vonzza az embereket, s jól meg kell válogatni a módszereket. Ezek közé tartozik a kiállítások kihelyezése is, s az érdekes szakkörök és klubok közül is van egy-kettő, aminek a párját eddig máshol hiába keresnénk. Naponta 18 ezer ember utazik el a városból más, főleg budapesti munkahelyekre. Ide időnként a népművelők is utánuk mennek. Fórumot rendeznek a gyárban az érdi bejáróknak, melyen a város vezetői is jelen vannak. Üzemi vezetők szálínak ki Érdre, hogy megismerjék dolgozóik életkörülményeit. Ezek nem szokványos, de annál hatékonyabb tudatformáló módszerek. I, Képek a vasúton A vasútállomás felől áramlik a töméig, s az igazgató köszönését ismerősen viszonozzák a járókdlők. Közben többször kell megszakítanunk az utat néhány mondatos párbeszédeik miatt Köszön az egyik lány. „Megtaláltam a nekem való munkát, azt, amit javasoltál.” Ismerősökkel szorít kezet a bisztróban is. így folytatjuk az utat végig a városon. Közben bennem is felidéződik néhány kép a népművelés korábbi úttörő korszakának egy-két lelkes népművelőjéről, aki nemcsak ismereteket terjesztett, hanem egyszerű közvetlenséggel nevelt. A váróteremben hosszú, téglalap alakú, üvegezett vitrinben állították ki a képeket. — Hogy tetszik? „Csak átutazó vagyok” — válaszolja a megkérdezett fiatalasszony. Egy férfi azt mondja, nem érdekli az ilyesmi. — Menjen a művelődési házba, ajánlja egy vasutasegyenruhát viselő ember. Ott ennél háromszor többet láthat. Én is ott nézem meg a kiállításokat. | Amire kíváncsi voltam, látJ hattam. Ekkorra azonban^ felébredt bennem az érdeklődés az igazgató és társa, az egyetemista fiatalember további útja iránt. Családok otthonában A parkvárosi buszmegállótól gyalog vágtunk neki a sáros, jeges lejtőknek. Fenn a domb- vonulat gerincén szerény családi házak ajtain kopogtattunk, — összeírás lesz? — Nem, életmódkutatás. Talán nem kefllene ilyen direkten kérdezni, gondoltam mögöttük haladva, de az ajtók mindenütt megnyíltak előttünk. Jakab Dezsőék Avar utcai lakásán még a frissen főzött kávét is nekünk öntötték a csészékbe. A kérdőívekre adott válaszok alapján kirajzolódott a munkáscsalád életútja, s az életmód észrevétlen átalakulása. Ennél ugyanis biztosabb a túlórából származó jövedelem, s emellett a hét végén még szórakozni is lehet. Eddig csak a feleség és a serdülő kislány járt el a budapesti hangversenyekre. Jól jön majd a közeli klub — mondták, mert kevesebb költséggel is művelődhetnek. A pénz nagyon kell, mert a saját erőből épült két szobához most egy harmadikat és fürdőszobát szeretnének hozzáépíteni. Nemcsak kulturális kérdésekről esik ilyenkor szó, hanem például arról, hogy nem lehet telefonálni, s ha lehetne, akkor sem biztos, hogy hívásra feljönne ide a mentő. Az is szóba került, hogy lehetne társadalmi összefogással utat építeni. Ezeknek a kérdéseknek na- gvon is sok közük van a kultúrához, a közművelődéshez. A népművelőknek pedig tovább kell adniuk a támaszokat, segíteni a megoldásukat, mert ezzel nyerhetik el az emberek bizalmát. Egy napot töltöttem az érdi néoművelSkkel, bepillantva műhelymunkájukba — Jó kis kollektíva a mienk, beosztjuk a munkát, s ne higgye, hogy az átlag napi nyolc óránál többet kell dolgoznunk — jegyezte meg az igazgató, akitől az iránt érdeklődtem, hogy győzik elvégezni a sokrétű feladatot Álltunk a dombtetőn. Lenn a völgyben már ragyogtak a város esti fényfüzérei. A csillag- talan égen szakadozott, mélykék fellegek vonultak. Á völgy felé indulva Urbán László, aki a város megannyi lakójához hasonlóan messziről érkezve talált itt új otthonra hat évvel ezelőtt, a táj szépségéről beszélt, amit nagyon megszeretett. A távoli horizonton piros fáklyaként lobogott a százhalombattai olajfinomító lángja. Kovács T. István A szovjet irodalom idei reprezentánsai Harmincöt éve, hogy a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Üj Magyar Kiadója — a mai Európa Könyvkiadó elődje — megkezdte a felszabadulás előtti Magyarország történelmi adósságának törlesztését, s a szovjet és orosz irodalom terjesztését. Ebből az alkalomból szerdán délelőtt a Vörösmarty téri kultúrpalotában Domokos János, az Európa Könyvkiadó igazgatója tájékoztatta az újságírókat az orosz-szovjet dráma, Ura és regényirodalom értékeinek hazai bemutatásáról. Egyebek között elmondotta, hogy 1945 és 1959 között Magyarországon 1214 orosz, szovjet alkotás jelent meg, 11 millió 147 ezer példányban. Ezt követően 1960 és 1974 '-özött 905 szépirodalmi mű 15 és fél millió példányban került az olvasók legszélesebb rétegeihez. Ma is széles körű, gyümölcsöző az együttműködés a szovjet és magyar alkotók, kiadók között, s részben ennek eredményeként a klasszikus művektől a legújabb kori irányzatokat reprezentáló kötetekig a Szovjetunió népeinek irodami alkotásai nagy számban jelennek meg az idén. A Helikon-könyvek sorozatában az idén kerül a könyvesboltok polcaira egyebek között Tolsztoj Feltámadása, Dosztojevszkij Nevetséges embere, Jevtusenko válogatott versei, a litván költők antológiája és Raszputyin: Isten veled, matyóra! című műve. Ojra kiadják Bulgakov nagy sikert aratott A mester és Margarita című regényét és Csillagok órája címmel antológia készült a Szovjetunió szövetséges köztársaságainak költészetéből. i A mikor néhány hónappal ezelőtt a Könyv és ifjúság vetélkedősorozat megyei döntőjét néztem- hallgattam Szentendrén, a résztvevők felszabadultsá- gát, játékkedvét élveztem. Ugyanakkor azt is megállapítottam, hogy a legtöbben igazán alapos felkészültséggel rendelkeznek. E vetélkedő népszerűségét az is jelezte például, hogy országszerte minden ötödik alapszervezet (a harmincezerből hatezer) indította el csapatát. Égy- egy együttes öt főből állt, tehát mintegy harmincezer fiatal: szakmunkástanuló, szakközépiskolás, gimnazista indult. Térjünk azonban vissza ahhoz a kérdéshez, hogy mennyire fontos a lexikális tudás? Nyilvánvaló, hogy a végső cél az önálló gondolkodás, az ismeretek alkotó felhasználásának képessége, illetve képessége, illetve készség arra, hogy az ismereteket közvetítő művek között tájékozódjunk. Egyik nagy haszna éppen az volt a Könyv és ifjúság vetélkedőnek, hogy a könyv- és könyvtárhasználatra nevelt, s ezzel a szakmai és az általános önművelés színvonalának emelését segítette elő. De — költőinek tűnhet a kérdés — lehet-e hosszú távon kitűnő munkadarabokat készíteni, ha nem ismerjük az alapvető fizikai törvényeket, beszélhetünk-e Shakespeare-ről, ha nem tudjuk, melyik korban élt, vagy Jancsó Miklós filmjeinek jelképeiről, ha fogalmunk sincs az elmúlt évszázad munkásmozgalmi, forradalmi eseményeiről ? Nyilvánvalóan nem lehet. A sarkított példák azt kívánják jelezni, hogy a művelődéshez ugyanúgy hozzátartozik a tényék ismerete, mint a játékos forma, az akív, nem egyszer másoknak is magas szintű művészi élményt adó cse- lekedve-megismerés, mint az elméleti általánosítás. Azok az akciók, amelyek sorába a Könyv és ifjúság is tartozik, és amelyek megszervezésében nagy szerepe van a KISZ központi — Pest megyében pedig a megyei — bizottságának, a fenti tényezők mindegyikét figyelembe veszik. Természetesen nem egyforma mértékben. A Művészet és ifjúság akciónál például, amelyet a KISZ KB és a Kulturális Minisztérium azzal a céllal Indított, hogy széles körű lehetőséget biztosítsanak a Eiataloknak a művészeti alkotásokkal, művészekkel való találkozásra, a befogadóknál az intenzív figyelem, s a bemutatókat követő beszélgetések során kifejtett aktivitás kap nagy szerepet. A másik csoport, a bemutatkozó fiatal művészek viszont valóban alkató munkát végez. Az akció egyik célkitűzése, hogy Eiatalok szerepeljenek a Eiatalok előtt, az életkor azonosságával is erősítsék az élményt, ösztönözzenek kapcsolódásra az amatőr mozgalomhoz. A különböző kategóriákban — énekesek, énekkarok, hangszeres együttesek és szólisták, vers- és prózamondók, irodalmi színpadok, néptánccsoportok, amatőr filmesek, képzőművészek — egyébként a megyéből ösz- szesen kétszázötven egyéni, illetve csoportos nevezés érkezett. Más jellegű, de csoportok és egyéni indulók részvételével szintén egyaránt lehetővé teszi a forradalmi ifjúsági napokhoz kapcsolódó, Pest megyében már hagyományosnak nevezhető film-fejtörő pályázat. Az akció időszakában a megye csaknem minden filmszínházában olyan filmeket tűznek műsorra, amelyek történelmünk három kiemelkedő korszakának eseményeivel ismertetik meg a fiatalokat; az alkotások más része pedig felszabadulásunk J5. évfordulójához, illetve a párt XII. kongresszusánoz kapcsolódva az utóbbi évek, évtizedek fontos eseményeit elemzi. A csoportok a filmekhez kapcsolódó tesztlapok kitöltésével, az egyéni nevezők a Milyen volt? kérdésre adott válasszal, élményeik néhány oldalon történő megfogalmazásával vehetnek részt a versenyben. IV em szeretem általában a látványos — jegyezzük meg azt is: többnyire igen költséges — akciókat, reperezentatív rendezvényeket Ott legalábbis nem, ahol azután az év többi napját leginkább a „Szünnap” felirattal jellemezhetnénk. Ezek a fiatalok művelődést segítő, önművelésre serkentő akciók azonban kevésbé látványos, mint inkább tartalmas, folyamatos élmény- és ismeretszerzési alkalmat jelentenek. P. Szabó Ernő
