Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-20 / 67. szám
4 %íMap 1980. MÁRCIUS 30., CSÜTÖRTÖK 1945-1980. Művészet és társadalom Pozsgay Imre nyitotta meg a kiállítást a Műcsarnokban Képző- és iparművészetünk, valamint a hazai ipari' formatervezés felszabadulás óta elért eredményeit szocialista társadalmunk fejlődésének tükrében bemutató nagyszabású, ünnepi tárlat nyílt szerdán a Műcsarnokban. A kultúra szerepe A hazánk felszabadulásának 35. évfordulója és az MSZMP XII. kongresszusa alkalmából — Művészet és társadalom 1945—1980. címmel — megrendezett kiállítást megnyitva — Pozsgay Imre kulturális miniszter hangoztatta: — Szocialista társadalmunk kibontakozása, gazdagodása napjainkra érlelte meg és tudatosította azt a közművelődési szemléletet, amely o kultúra súlyát, szerepét, jelentőségét a társadalmi gyakorlattal összefüggésben szemléli. Ez a kiállítás — a hagyományos tárlatoktól eltérően — azt mutatja Jóé, hogy szocialista társadalmunk fejlődésének különböző szakaszaiban hogyan zárkózott fel, s integrálódott az építőművészet, az öltözködés- kultúra, a belsőépítésget, a bútor-, a szerszám- és gépgyártás az ember áltál teremtett társadalmi környezetbe. Ezzel párhuzamosan azt is érzékelteti, hogy a fejlődés egy-egy adott időszakban hogyan feleltek, válaszoltak képző- és iparművészeink' alkotásai — a képek, szöbrók, grafikák, plakátok, kerámiák, ötvösművek és textíliáik — a társadalom igényeire és lehetőségeire. Történelmi sorrendben A csaknem ezer történelmi jellegű dokumentumfotót és több mint ötszáz művészeti alkotást felvonultató, s a MűKerényi Jenő: Partizáaemlékmű csarnok valamennyi termét megtöltő ünnepi tárlat szocialista társadalmunk fejlődésének dokumentumait a hozzájuk fűződő művészeti, ipar- művészeti alkotásokkal és ipari termékekkel együtt, történelmi sorrendben, négy időszakra bontva vonultatja fel. A kiállítás első része 1945-től 1948-ig nyújt áttekintést a korszak életéről és az ez időben született művészeti alkotásokról. A tárlat második, az 1948-tól 1962-ig terjedő időszakot felölelő része az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt uralkodóvá vált szocialista viszonyok eredményeit szembesíti a hozzájuk fűződő művészeti alkotásokkal. A kiállítás harmadik, a hatvanas évek elejétől 1975-ig terjedő része már a szocialista módon... hármas jelszavának jegyében vonultatja fel a kulturáltabb életmód kísérő jellegzetességeit, s mindazt, ami ebből a társadalmi átalakulásból, fejlődésből a művészeti alkotásokban tükröződött. A Műcsarnok további termeiben azok a dokumentumok és műalkotások láthatók, amelyek 1975-től napjainkig érzékeltetik társadalmi és művészeti életünk fejlődését; a tárlat záró dokumentumaiként a XII. pártkongresszus irányelveit idéző tablókat tekinthetnek meg az érdeklődők. Az ünnepi kiállítást könyvárusító sarok és a tárlat tematikájához kapcsolódó diafilm-be- mutatók és filmvetítések egészítik ki. A fejlődés seregszemléje — Ez a kiállítás — hangsúlyozta a miniszter — tehát korántsem megszokott képző- művészeti tárlat, s még kevésbé az elmúlt 35 év képzőművészeti fejlődésének seregszemléje: az itt látható műalkotások nemcsak önmagukat és mestereiket képviselik, ha- ,nem — a társadalom és a művészet összefüggéseinek tudatos felismeréséhez nyújtva segítséget — szocialista művészetünk társadalmi helyére, szerepére és jelentőségére kívánják felhívni a figyelmet. A reprezentatív ünnepi tárlat — amelynek megnyitó üm- nepsiégén jelen volt politikai, társadalmi és művészeti életünk számos ismert személyisége — április 20-ig várja az érdeklődőket. Ifjúsági díjak ' Ifjúsági díjjal tüntettek ki — a gyér mesek és a liataiok szocialista szellemű nevelésében, az ifjúsági termelési mozgalmak segítésében, valamint művészeti tevékenységben kimagasló eredményt elért — hét kollektívát és tizenhárom személyt. A kitüntetettek: a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat Levin Tibor ifjúsági szocialista brigádja, a MÁV Budapesti Keleti pályaudvari vontatási főnökségének Steinmetz Miklós szocialista brigádja, a Fővárosi Kertészeti Vállalat Lippai János tervező szocialista brigádja, Horváth Ferenc, az öntödei vállalat vezérigazgatója, Lakatos András, a nyirtassi Dózsa Tsz elnöke, Moravcsik Attila, a Nehézipari Minisztérium ifjúsági bizottságának elnökhelyettese, Tóth László, az MSZMP Zala megyei Bizottságának politikai munkatársa, Katika Károly nyugállományú vezérőrnagy, Hajda\_ Károly rendőr alezredes, ár. Őry Imre, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője, az Agrárfelsőoktatási Intézmények felvételi előkészítő bizottsága központi szervezetének kollektívája, Peer Andrásáé, a Budapesti 53-as számú Ipari Szakmunkásképző Iskola szakoktatója, Bérezik Zoltán, a magyar asztalitenisz válogatott vezetőedzője, a Velinszky László ifjúsági és úttörőház kollektívája, az egri Harlekin bábegyüttes, a Siófok és Vidéke .triász Balaton néptánc-együttese, Sólyom Katalin színművész, Nyi- lassy Judit, a Budapesti Gvermek.; zínház igazgató-főrendezője, Palástiig György filmrendező és Kiss István, Bálés- tya község művelődési házának igazgatója. A díjakat az Állami Ifjúsági Bizottság nevében Trethon Ferenc munkaügyi _ miniszter szerdán a Parlamentben adta át. Az ünnepségen részt vett Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Deák Gábor, a KISZ Központi Bizottságának titkára, Szűcs Istvánná, a. Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára. Sólyom Ferenc, a SZOT titkára, valamint Barabás János, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára. H El \ PlL MJ EGYZEI Fábri Zoltán új alkotása Koncz Gábor a Fábián Bálint találkozása az Istennel című új magyar filmben. Fábri Zoltán megcsinálta előző filmje, a Magyarok első részét. A Magyarok főhőse, mint emlékezetes, Fábián András volt. A filmben felvillant egy első világháborús bákaegyen- rühát viselő, nagy, konya baj- szú férfi fényképe, s ugyanazt az arcai láthattuk az akkori évek közismert olajnyomatára — „Szolgálati időm emlékére” — ragasztva. Fábián Andrást pedig, már a Horthy- hadsereg mundérjában, egy villanásra elénk hozta a film: egy koporsó után haladt. Nos, az a fénykép, az a bélyeg nagyságú arckép s az a koporsó Fábián András apjáé, Fábián Bálinté volt. Fábri új filmjének főhőse pedig ez a Fábián Bálint. Az írói alapanyagot most is Balázs József regénye adta. A Magyarok — többek között — arról szólt, hogy Fábián Andrást és társait a második világháború kellős közepén idegen földön éri a felismerés: ez a háború rossz háború, ebben csak veszíteni lehet, s ez a vesztes Háború azokat se kíméli majd, akik szinte azt’ se tudták, hogy háború van. A történelem nem nézi, ki ismeri fel a mozgásait, s ki nem; Tdrfatnézőben A kiállítás elérte célját. Láthatjuk azt, amit művészetünk, társadalmunk közösen ért el 35 esztendő alatt. Szemlélhetjük ezt a folyamatos előrehaladást az MSZMP XII. kongresszusa időpontjában, amikor általános számvetést tartunk. A Műcsarnok termeiben járva egyeztetjük a szándékokat és az eredményt. Elménkbe véstük az MSZMP program- nyilatkozatából: A szocialista társadalom kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy a művészetek eleget tehessenek saját valóságfeltáró és tudatformáló hivatásuknak. Mesterművek, Medgyessy Ferenc, Berény Róbert, Szőnyi István, Hincz Gyula, Barcsay Jenő, Kovács Margit alkotásai felelnek szavak helyett, — képi kultúránk megoldotta e feladatokat. Nyitányként, összegezésként olvassuk Kádár János szavait: Az író, a művész maga választja meg témáját, kifejezési formáit és eszközeit. A témaválasztás, a stílus, a művészi irányzat szabadságának azonban mindig az a mértéke, hogy mennyire segíti a társadalom ábrázolását, és hogy a mű, mennyire képes a társadalomhoz szólni. A politika bizalma szabadságot adott és ad, nem sémák, hanem művek születnek, s éppen e festői, szobrászi, iparművészeti alkotások bizonyítják, hogy elkötelezettségük, értékük révén méltók e bizalomra. Kisebb kitérőktől eltekintve ez a termő kapcsolat jellemezte művészet és társadalom viszonyát az elmúlt három és fél évtizedben. Az előkészítésben mintegy negyven intézmény, közte a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága vett részt, s elmondhatjuk, hogy alapos a kilátás rendezésének módszertana is. Ahogy a katalógus jelzi, a felső zónákban portrék, plakátok, a többiben festmények, grafikák, textíliák, iparművészeti tárgyak helyezkednek el, melyeket ismertető táblák és diafilmek kísérnek. Teljes a kép, annál is inkább, mert az egyes korszakokat jellemző tárgyak példázzák; ló- denkabút, lámpa, Csepel motorkerékpár, s a legmodernebb televízió- készülék. A kor szinte teljes tárgylistája jelenik meg fontos idézetekben — orvosi műszerekhez társulnak grafikák és gyermekjátékok. Kiderül az egyes korszakhatároknál a fejlődés üteme, s ez a lakberendezési eszközök korszerűbb vonalvezetésében nyilvánul meg elsősorban. Társadalom és művészet is hosszú utat tett meg 35 év alatt, a tegnapi jelenidő ma már történelem. Konecsni György plakátja azt Ígérte 1945-ben, hogy mégis lesz kenyér. Lett. Pátzay Pál Kenyérszegője, Vedres Márk Kaszakalapáló-ja az akkori élet legfontosabb mozzanataira utalt, művészet és társadalom, akkor is, ma is szinkronban volt, van. Vilt Tibor háborút idéző gyermekfeje, Fe- renczy Noémi összefogás-a, Medgyessy Ferenc Táncosnő-je, Ék Sándor, Filo plakátjai, Gádor István, Gór ka Géza kerámiái a folyamatot jelentik, azt, ahogy népünk úrrá lett a nehézségeken, ahogy élni tudott, mert akart á szabadság lehetőségeivel. és változatos a skála. Fere íiczy Béni szobrai mellett Korniss Dezső kántálói együtt érzékeltetik azt, hogy a magyar művészet már közvetlenül a felszabadulás után több forrásból merített, folytatta a reneszánsz és a modern törekvéseket is; önálló törvényekkel. E művelődéstörténeti összegezésben együtt, egymás mellett szemlélhetjük az egymást építő történelmi korszakok teljességét a Kossuth-híd makettjában. Bozzay Dezső rádiőmo- delljében, Barcsay Jenő világsikert elért anatómiakönyvében, Megyeri Barna Spartacus szobrában, a ma már meghaladott, de 1948-ban oly fontos típusbútorok, maradék darabjaiban, melyeket kiemelten tárt elénk találékonyan a rendezés. A kiállítás közelmúltunk önarcBarcsay Jenő: Szentendrei részlet Vedres Márk: Kaszakalapáló (1346) képévé válik — feltárja az alapvető, döntő fontosságú műalkotásokat, Somogyi József martinászát, Borsos ■ Miklós Egry-portréját, Szőnyi István Czóbel Béla-táblaképét, Hincz Gyula olvasztárát, Gábriel Frigyes forma- tervezett székét, Dózsa Farkas András Tünde robogóját, SO-KY plakátjait, Barcsay Jenő szentendrei mozaiktervét. E szemléltető történelem- órán számba vehetjük a gödöllői gépgyárban készült G 116-os dömpert, Németh Aladár művét, Kányák Zsófia elegáns lámpáit, s külön csoportban a szentendrei művészek alkotásait, akik közül Rózsa Péter, Csik- szentmihályi Róbert, Asszonyt Tamás, Ligeti Erika, Deim Pál, s meg- , lepetést okozva egyik plakettjével. Farkas Adám szerepel. PfSÍ megye más alkotók munkáit is felvonultatja, elég ha Vecsési Sándor, Kiinió Károly, Gyurcsek Ferenc, Pa- tay László képeire, portréira gondolunk — minőségükkel irányt és korszakot jelölnek. A fotódokumentációban felismerhetjük az albertirsai távvezetéket, a váci kórház tömbjét. Még valami mást is. Azt, hogy egy nép, a mi népünk dolgozott, alkotott együtt jövőjéért. Munkával. Tudománnyal. Művészettel. Dolgozik, alkot ma is egyre derűsebb, magabiztosabb távlattal. Losonci Miklós a tudatlant éppúgy eltiporja, mint azt, aki tudja, mi történik. A Fábián Bálint találkozása Istennel ennek a gondolatnak, vagy inkább magatartásfonnának az előzményeit mondja el. Fábián Bálint éppúgy csak elszenvedi a történelmet, az első világháborút, s utána az őszirózsás forradalmat, meg a Tanácsköztársaság idejét, mint fia később a hitleri háború időszakát. Éppúgy nem tudja, mi is történik körülötte, mint majd később a fia. Éppúgy nem veszi észre, hogy átlépett rajta a kor, az események, az eszmék, mint majd a fia. Éppúgy kimarad mindenből, mint majd a fia. Fábri — és természetesen Balázs — így együtt, e két film közös világában jeleníti meg egy széles népréteg tragédiáját; azokét, akik a történelem folyamának partjára kerültek, s akiknek nagyon mélyről kellett felkapaszkodni, hogy a fel- szabadulás után kezükbe vegyék sorsuk irányítását. Bár a két film szorosan ösz- szefügg — Fábri még egy Sor konkrét utalást is elhelyez a Fábián Bálint.. .-ban a Magyarokra; például Bálint fiának. az újoncnak bevonuló Andrásnak a vasúti búcsújelenete csaknem kockáról kockára idézi a Magyarok híres búcsújelenetét, vagy Bálint is olyan mesebeli erdőben jár, 'mint a Magyarokban Kondor Ábris stib. — mégsem pusztán egymás előzményei, illetve folytatásai. A mostani film magában is kerek egész, miként az volt a Magyarok is. És a Fábián Bálint... annyiban is más, hogy ezt még jobban áthatja a szomorú-tragikus líra — amelyből Fábri együttérző sajnálata és ítélete is kicsendül ezek iránt az emberek iránt —, mint a Magyarokat. Talán ez okozza ugyanakkor, hogy ez a film kissé túlméretezettre, vontatottrá és dramatursriiailag is jóval lazábbra sikerült, mint a Magyarok. Furcsa módon azonban ez a terjedelmesség sem oldja meg néhány fontos figura — például a vörösparancsnok Lakatos Ignác vagy a történetben nem kis szerepet játszó fiatal pap — alaposabb jellemzését. Epikusa bb, lassúbb sodrású, kevésbé drámai izzású ez a történet, mint a Magyarok volt. Nagyon szépen megcsinált — ismét remek Illés György operatőri munkája —, kiválóak a színészek (Koncz Gábor mint Fábián Bálint bravúros egv tulajdonképpen nem rá szabott szerepben), hibátlan a film légköre is — mésis, hatása nem oly torokszorító, mint a Magyaroké volt. Glória Claude Autant-Lara francia rendező nevét A test ördöge, a Vörös kocsma, vagy az Átkelés Párizson tette ismertté és elismertté nálunk. Most viszont megcsinálta a Glória című filmet, ezt a tömény szen- timentalizmust, az úgynevezett retro — azaz a szirupos-érzel- gős, harmincas évekbeli filmeket idéző stílus — mondhatni mesterművét. Tudatosan akarja könnyárba borítani a nézőteret — de néha inkább haho- tázunk, mint sírunk. Bár — gusztus dolga ... Takács István
