Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-20 / 67. szám

1980. MÁRCIUS 20., CSÜTÖRTÖK Mi minden fér egy-egy napjába " . 4 Mindig a közösség javáért _______________________________K/íinay Kisoroszi Öregek napközije Kisoroszi, ez az aprócska te­lepülés elsősorban nagy ide­genforgalmáról ismert. A köz­ség azonban évről évre szé­pül, gazdagodik. Az idén pél­dául öregek napközijét és új orvostakást építenek. Mészáros Lajosné, a közsé­gi tanács vb-titkára elmond­ta, hogy még március végén elkezdik, s előreláthatóan 1981 első felében be is fejezik az orvosiakás kivitelezését. A költségvetésből 841 ezer forin­tot szánnak rá, s számítanak a lakosság társadalmi munká­jára is. Mivel a legközelebbi tele­pülés — Tahitótfalu — 11 ki­lométerre van, s Kisorosziban pedig viszonylag sok az idős ember (a lakosság több mint fele nyugdíjas, illetve nyug­díjas korúj, nagy szükség van saját orvosra. (A kisoroszi körzeti orvos látja el egyéb­ként a Dunabogdány-felsőn la­kókat is.) Az idei községfejlesztésí tervben szerepel az öregek napközi otthonának létesítése is. Ezt a most üresen álló ál­talános iskolából kívánják ki­alakítani. (A kisoroszi gyere­kek ugyanis Tahitótfaluba jár­nak iskolába.) Az idén ősszel már szeretnék átadni. Lesz benne társalgó, pihenő, do­hányzó, orvosi szoba és zuha­nyozó. Kert is tartozik hozzá, ápolt lugassal. Eddig húsz idős ember kér­te. hogy helyet kapjon az öregek napközi otthonában. A terveket azonban eleve úgy készíthették, hogy az épületet szükség esetén kibővítessék. Sz. P. 5 Amikor a megbeszélés sze­rinti időpontban becsöngettem az Erdey utcai házba, Kun Ká­roly helyett felesége, Rózsi né­ni, fogadott, tessékelt be a la­kásba. — Tudja, aranyoskám, ha valami baj van rögtön idefut­nak, Karcsi bácsi gyere, Kar­csi bácsi segíts. A férjem pe­dig képtelen nemet mondani. Most éppen a vásárban van. Váratlanul megbetegedett a pénztáros, őt kérték meg, hogy helyettesítse. Nem méricskélte Míg várakoztam, Rózsi néni büszkén és titokban előhozta, megmutatta a köszönő okleve­leket, kitüntetéseket, a megbe­csülés számtalan dokumentu­mát, azokat forgattam, néze­gettem, köztük az egyik leg­frissebbet, a Hazafias Népfront igazolványát: „Kiváló Társa­dalmi Munkás” kitüntető jel­vény viselésére jogosult. Kun Károly 1948-ban telepe­dett le Kiskunlacházán és azó­ta fáradhatatlanul részt vesz a község ügyes-bajos dolgaiban. 1949-ben már szakszervezeti bizalmi, 1959-től nyudíjba vo­nulásáig a Hazafias Népfront községi titkára; 1962-től ta­nácstag; jelenleg is tagja a 2-es számú üdülőbizottságnak. Még felsorolni is sok! — Hát még csinálni — mo­solygott Kun Károly vidáman, mintegy végszóra betoppanva és már vette is le sietősen a nagykabátiát, majd fürgén, a hidegtől elgémberedett ujjait dörzsölgetve letelepedett ve­lem szembe az asztalhoz. Hó­fehér haján kívül nem igen mutatta más, hogy bizony kö­zel jár már hetvenhez! — 1913-ban születtem. Édes­apámhoz hasonlóan én is asz­talosnak készültem, de azután, hogy jól ment az iskola, tanító lettem. 1952—55 között a pe­dagógiai főiskola ének-zene szakát is elvégeztem. — Mi hajtotta arra, hogy idővel, energiával nem taka­rékoskodva annyi mindent vállalt és csinált az életben? — Nem lehet ezt megmagya­rázni, nem is foglalkoztam én azzal, hogy méricskéljem mit, miért. Mindig csináltam, amit, kértek és amit úgy gondoltam, hogy hasznos lehet mindenki­nek. Sok a kevés — Mire a legbüszkébb? Mit érez a legeredményesebb mun­kájának? — A község vízellátásának beindítását és az útépítő ak­ciókat. Az egész 1962—63-as téli szünidőmet például azzal töltöttem, hogy jártam a köz­séget és agitáltam az embere­ket, járuljanak hozzá a vízhá­lózat kiépítéséhez. — Erre agitálni kellett? — Bizony! Sokan még azt is a fejemhez vágták, „na mi az, mit kap maga ezért, hogy mo­lesztál minket?” Nem olyan könnyű a változtatásra — plá­ne, ha némi anyagi áldozattal is jár — rávenni az embere­ket. Nemcsak a szív, az ész ügye is Környezetvédelmi őrséget alakítanak Dr. Vecserek Lajos nem egé­szen egy esztendeje titkára a Hazafias Népfront monori nagyközségi bizottságnak. Ve­le beszélgettünk a bizottság, az elnökség előtt álló tennivalók­ról, feladatokról Közeleg a tanácsválasztás, ebben nyilván segíthetnek, közreműködnek az aktívák. Honismereti kör — Valóban, az most a leg­közelebbi és egyik legfonto­sabb teendőnk, hogy a tanács­választások zökkenőmentesen lebonyolódhassanak, de nem csupán ez a dolgunk, s nem is olyan tevékenységet aka­runk kifejteni, mely szakaszos, s egy-egy tanácsciklussal kez­dődik, illetve zárul. Az utóbbi időben sikerült új terveinkből is megvalósítani jó néhányat, s áll még előttünk megoldandó feladata, például a környezet- védelmi őrség megszervezése, segítség a honismereti kör lét­rehozásában. — Hallhatnánk ezekről rész­letesebben? — Amikor tavaly átvettem az elnöki teendőket, nem volt a legszerencsésebb időszak: ve­zetők híján csupán a nőbizott­ság élt és dolgozott, a nép­frontbizottsági tagok aktivitá­sa sok kívánnivalót hagyott maga után, az ülésekre 30 szá­zalékuk sem járt el. Szerencse, hogy az elnökségi tagokra le­het építeni, számítani. — Elsőként a kertbarátok körének megszervezését emlí­teném, melyet a járási műve­lődési házzal közösen hoztunk létre, s amely olyan jól indult, hogy érdemes támogatni. Ba­logh Sándor megyei agroké­miai és növényvédő szakfel­ügyelő irányítja a 15 fős cso­portot. A tagok egyelőre a kertészkedéssel kapcsolatos té­mákkal foglalkoznak, év végé­re azonban kisállatlen vésztők­kel, barkácsolókkal is bővül majd körük. Nagytakarítás előtt — Felvettük a kapcsolatot a Monorvidéki Afész-szel. ígérték, hogyha megnyílik az új gazdabolt, kikölcsönözhető kisgépekkel segítik a kertbará­tokat. A Vetőmagtermelő és Értékesítő Vállalat monori központja már most megad minden szükséges segítséget. Sikerrel indult a Nők Lapja klub és a kondicionáló torna, mindkettő rendkívül néoszerfl lett rövid idő alatt. A kör feladata lenne a község krónikájának írása is, melyet bizony a hatvanas évek végé­től senki sem tartott szívügyé­nek. . — A környezetvédelem vi­szont sokaknak szívügye, még­is kevés előrelépés tapasztal­ható ... — Szeretnénk hamarosan környezetvédelmi őrséget szer­vezni, számítunk ebben az üzemekre, vállalatokra, szocia­lista brigádokra. Első lépés­ként március 22-én, az iskolá­sok segítségével „nagytakarí­tást" rendezünk, feltérképezve azokat az illegális szemétle­rakó helyeket, amelyek eltávo­lítása sürgős feladat. Csatla­koztak a monori-erdeíek is. az ott működő népfrontbizott- sági tagok ugyancsak huszon­kettedikére tervezik a telepü­lés közös nagytakarítását. Legyen példa — Lesz-e vajon fásítási ak­ció? — Az idén nem, de ez nem azt jelenti, hogy ne szorgal­maznánk továbbra is az utcák fásítását. Hogy példával is szolgáljunk: a monori Ady Endre utcát mielőbb szeret­nénk minta-utcává alakítani, parkosítani, fásítani, hogy ez a forgalmas, központi utca olyan legyen, amilyennek Monor minden utcáját szívesen látná kivétel nélkül mindenki... K. Zs. — Most milyen feladatok vannak soron? — A 21. választó körzet tar­tozik hozzám, itt a Bányász utcában közös erőből megcsi­náltuk a szilárdburkolatú jár­dát, az úttestet pedig felszór­tuk sóderrel. Ezután majd a Völgy utca következik. Kun Károlyt sok kéréssel, panasszal keresik meg és nem­csak a választói. Ami tőle te­lik, mindent megtesz, szerzett már állást a hozzáfordulónak, intézkedett bonyolult hivatalos ügyekben. — Sajnos állandó és jogos panasz a szemételszállításra. Nem tudok segíteni. Nagyon messze van tőlük a központi lerakóhely, így általában a kö­zeli faluszélre hordják ki — tilos területre! — a szemetet. Ez a probléma túlnő a hatás­körömön. Egyébként a tanács tervében szerepel, a korszerű szemétszállítás megszervezése. Szereti a zenét Beszélgetés közben az asz­talon irattömegek, füzetek, térképek halmozódtak fel, mindmegannyi tárgyi jele az elfogyhatatlan munkának. Eze­ket is megnéztük, ezek tartal­mazzák az éppen soronlevő feladatokat. Az üdülőbizottsági tagság ugyanis rengeteg mun­kával jár, azonkívül a község­fejlesztési állandó bizottságban való részvétel is sok irat átta­nulmányozását jelenti. Egész kis irodává alakult hirtelenjé­ben a szoba. — Ennyiféle-fajta tevé­kenység, hogyan fér bele egy- egy napjába? — Még most is nehezen, hát amikor még tanítottam! Min­dig mondtam, nincs nekem más bajom, csak még másik huszonnégy óra kellene a ren­des napi mellé! Akkor lehetne úgy isten igazából dolgozni^ — Nem gondolt arra, hogy egy kicsit csökkenti a tempót? — Az lenne a halálom. Meg aztán amíg hívnak, amíg szük­ség van ráiri — nem mondha­tok- nemet. De azért mutatok magának, még valamit — hu­nyorított szemével ravaszká­san, miközben öltönye zsebé­ből egy kis karton könyvecs­két húzott elő. Előadóművészi működési engedély volt. „Har­monika- és zongorakísérő­ként!” — Na látja! Még erre is futja az időmből. Muzsikál- gatok itt-ott, persze ez már nem társadalmi munka. Ez az én felüdülésem, a kikapcsoló­dásom. Nagyon szeretem a ze­nét. Horváth Klára Hőtereiési vizsgálat A Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki kará­nak épületgépészeti I-es tanszékén modellkísérletekkel vizsgálják a könnyűszerkezetes épületek tetőszerkezetének hőszigetelő képességét. Pilisi gondok Gazdálkodás kis pénzből Minden község lakóinak jo­gos igénye, hogy a településen megfelelő út-, villany-, víz­hálózat legyen. Az orvos se hiányozzék, a közlekedés, a bolthálózat adottságai megfe­lelőek legyenek. De lehetne a felsorolást folytatni. Ezt megvalósítani a helyi tanácsok feladata, ám anyagi eszközeik sokszor csak szeré­nyek. Kicsi a pénztárca, ke­vés benne a forint. Ilyen nagyközség Pilis és Nyáregy­háza is. Közös tanácsú közsé­gek, s mintegy tizenhárom ezer tokossal. Pilisen és Nyár­egyházán jelenleg a legna­gyobb gond az útépítés. A két községben 74 kilométernyi út van, s ebből csak mintegy másfél kilométer szilárd bur­kolatú. A többi sáros, gödrös, kátyús, sok helyütt járhatat­lan. A 11 kilométernyi járdá­nak is mindössze csak 13 szá­zalékát burkolja beton. A ta­nács idei költségvetéséből az úthálózat korszerűsítésére nem telik. Fejlesztésre körülbelül 1 millió forintot fordíthatnak: ebből a nyáregyházi isko­la tornatermének építése jóformán semm't sem hagy más célokra. Mire számíthatnak tehát a tanács vezetői? A lakosság se­gítségére, a társadalmi mun­kára. Pillisen jelenleg a Homoki­dűlőben és a Báró-szőlő nevű régi telepeken nyolcvan csa­lád él. De nincs villany. A terület villamosítása hozzáve­tőleg 150—200 ezer forintba kerülne. Régi fájdalma Pilis lakói­nak: a buszok a települést el­kerülik. A vasútállomás pe­dig igen messze esik a község egyes részéitől. Sokszor négy­öt’ kilométert is gyalogolnia kell annak, aki M on orra, Bu­dapestre vagy Ceglédre akar utazni. A 13 ezer lakosnak egy mozi napi két/ előadása jelenti hetente öt napon a közművelődési lehetőséget. A kultúrház ugyanis szűk, kicsi, mindössze egy nagyterme és egy klubhelyisége van, Az óvodai ellátásban vi­szont talán mégis csak ja­vul a helyzet: eddig 120 kisgyermeknek volt1 helye, az idén azonban a la­kosság segítségével 150 sze­mélyesre bővítik a meglevő épületet Nem túl elégedettek tehát Pilis és Nyáregyháza lakosai. A tanács azonban csak annyi­val gazdálkodhat, amennyije van. S ha kevés is a pénz, a megoldás egy részét jelentő társadalmi munka a pillanat­nyi nehézségen átsegítheti a helybélieket S hogy mennyi­re? Nem kell példákért a szomszédba menni! K. A. E. Bába Mihály: é^aózCnhéh cóempe Villamosra vártam és azon töp­’ rengtem, hová, melyik presszó­ba üljek le dolgozni, amikor egy tenyérlapát vállamra csapott. Hirte­len megfordultam. Zsiga állt előt­tem, a földi m, s amolyan tessék- lássék rokonom, akinek a szülei már harminc évvel ezelőtt a Pest mel­letti nagyfaluban telepedtek, le. — Komám, de jó, hogy látlak! — kiáltotta. — Te biztosan tudsz raj­tam segíteni! — Szervusz Zsiga, téged mi szél hozott erre — csapkodtam én is ba­rátságosan a hátát — Elmondom, elmondom, de menjünk, üljünk le valahová. Ha áll­va beszél az ember, még a szavak is megsántulnak — nevetett és so­dort magával. Lépteit azért én irányítottam, hogy elkerüljük a zajos, lármás he­lyeket. Panaszkodott, hogy a komák, só­gorok ritkán nyitják mostanában rá­juk az ajtót, pedig nagyon kellene a segítségük. Nem értettem, de nem kérdeztem, amíg le nem ültünk. Konyakot, ká­vét kért. éh meg sört. — Mi bajod van neked a rokon­sággal? — szegeztem mellének az első kérdést. — Nekem semmi — csodálkozott rám. — Vagyis semmi bajom nem tenne. . ha nem hagynának cserben. — Ki hagyott cserben? — Mindenki Amint megtudták, hogy énftkezem — Építkezel? — Igen. Szűkén vagyunk az öreg házban, meg az olyan, mint egy fé­szer falun. Emeletes kockaházat húz­tam fel, már csak az utolsó simítá­sokat kell elvégezni és kész, komám. * Tj'mlékeztem a régi házukra. Egy ■Lj emeletes ház tűzfalához tapadt tákolmány, csáléra álló tetővel, amelyen százával tanyáztak a ga­lambjai. Egy nagy szobájuk volt, meg egy égrenyíló konyhájuk. Ám a hatalmas udvaron ketrecek töm­kelegé. Volt ott tyúk, japán kakas, gyöngytyúk, és rengeteg nyúl. ango­ra. kék-belga, s ki tudja még hány­féle. — Akkor boldog ember vagy — mosolyogtam. — És nincs jogod ha­ragudni a rokonságra. — Várj csak, várj — lökte hatal­mas ökleit a levegőbe. — Először is: a rokonságra azért haragszom, mert nem jött segíteni, pedig tud­ták. hogy a magam erejéből építke­zem és nem állami vállalattal hu­zatom fel a falakat.. Eleinte még jöttek, de amikor elmondtam ne­kik. hogy emeletes lesz, meg alatta garázs, tyű olyan ferde szemmel néztek rám. mintha minden ősüket én kapartam volna el a Kukuca te­metőben. Szóval ennyit róluk. Az irigyekről Hanem azt mondd meg már, hogy mér vagyok én boldog ember? Hiszen most is majdnem gutaütést kapok! — Mi bajod? — Építkeztél, te valamikor? — Soha. Tudod, hogy nincs vil­lám, bungalóm— nevettem. — Hát ez a baj. Különben meg­értenél Te, komám, két esztendeje nekem se éjjelem, se nappalom. Szombaton, vasárnap, no meg a sza­badságom alatt én háromszor any- nyit dolgoztam, mint a legnagyobb hajrá-időben. Mégsem ez a baj, ha­nem az, hogy az újság azt írja, az állam támogatja a magánépítkezést. — Talán nem? — De igen! De hogyan? Ad pénzt, amikor már nekem is van. Egy ke­vés. Na, szóval, nekilendülsz az építkezésnek. Csakhogy elfogy a cement. Nyakadba veszed a várost és rohansz, amíg így vagy úgy — mármint feketén — nem. szerzel, mert különben áll minden. Aztán tégla kellene. Majd kiderül, hogy nincs olyan ajtó, ablak, amilyen ne­ked kellene. Lesz, lesz biztatnak, csak várj. Ha megkaptad, két napig boldog vagy. Nem tovább. Nehogy örömed teljen az építkezésben. Szó­val vasrúd kellene, vasalás, drót, szög, cserép, gerenda, léc, mész, ho­mok, kavics, szekerce. kályhacső, de nem untatlak tovább Nincs, vagy ha van az egyikből, nincs a másik­ból, például, nem tudok vakolni, ha nincs meszem. Persze biztatnak, majd lesz. csak várjak türelemmel. Hát mondd csak, tudsz te ilyenkor türelemmel várni? Én már úgy va­gyok. ha bemegyek egy üzletbe vá­sárolni és kétszer azj mondják, hogy nincs, akkor már üvöltök, kia­bálok. Egyszer a Tüzép-telep veze­tője még rendőrt is hivatott. Két­száz forintomba vagy hóromba?, az isten se tudja már került nekem az a kiabálás. — Jó. jó, de most ml a bajod, ha már kész a házad? — Még egy kört — intett a pin­cérnek. aki a hangoskodás miatt közelebb iött az asztalunkhoz. — Most. hogy most mi a bajom? Hát idehallsass komám, csemoe kellene, égszínkék csemoe. érted? És nincs, csak rücskös, sárga, meg a fene tudja, hogy milyen színű. Nekem olyan nem kell, még a disznóólam­ba se. Nekem csak sima, égszínkék kell. Nincs. Vagy ha van, akkor du- gi pénzért adnák, gondolom, de én nem adok nekik egy vasat sem. Azt hiszik, mert egy csóró melós va­gyok, egy amolyan parasztból ved­lett melós, hát nekem már akármi­lyen jó, az anyjuk istenit. De nekem nem jó, mert az én forintom is van olyan mint az övék. A nyesz- lett csirkéimet ők se vennék meg, nekik is csak a legszebb kell. Hát nekem is csak a legszebb kell, a fene egye meg — csapott az asz­talra úgy, hogy táncolni kezdtek a poharak. A pincér megállt a tálcával, fe- •r* lém lesett. Intettem neki, hogy hozza csak nyugodtan, nem lesz bot­rány. Közben rátettem tenyeremet a karjára. — Csendesebben, komám, vala­mit majd csak kitalálunk. De miért csak égszínkéket akarsz venni? — Miért? Hát, hát, hogyismond- jam neked, a feleségem miatt. Ott vagyunk a fürdőszobában és azt mondja nekem: Te. Zsiga, Ide ég­színkék csempe kellene, az olyan szép lenne, kék víz. kék falak, mintha búzavirág-tengerben lubic­kolnék. így mondta. Érted? És ak­kor megfogadtam, ha beledöglök is, megszerzem az égszínkék csempét. És tudod miért? Mert éreztem, ak­kor először éreztem, hogy még min­dig szeret az én jó kis feleségem. Mások váltogatják a nadrágosukat, az enyém meg. mint régen, most is csak engem szeret. Hej, a teremté­sit! Ittunk, aztán szótlanul meredtünk az üres poharakra. Moccanni se mertem. Megsaináltam a robusz­tus, szerelmes, öregedő embert — Ugye, komám, segítesz nekem égszínkék csemnót keresni? — Segítek, segítek — bólogattam és boldogan néztem az örömtől ki­pirosodó borostás arcát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom