Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-19 / 66. szám

Hobbikiáflítás-rm = ,. i •<* '“•& rJf'’ Z<é * A Vörösmarty Gimnáziumban rendezték meg a tanulók hob­bikiállítását. Az egyik fődíjat, szavazatok alapján, a közönség ítéli oda. ^Ma A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM 1980. MÁRCIUS 19. SZERDA Beszélgessünk a fiatalokról Ha hívják, mozdulásra képes Menetelünk. Zászlók a vállakon, fáklyák a kézben, valaki bele-belekap a dalba, társak, nélkül marad, hát abbahagyja. Fáradt-csön­des demonstráció ez, nem keld erőlködnünk, hogy túlikiabái- juk a' tömeget. POZITÍV Feladat Tetszett a városi tanács KlSZ-alapszervezetének leg­utóbbi ülése. Nem is elsősorban azért az *őszinteségért, ahogy a beszámoló, vezetőségválasz­tó összejövetel részvevői ér­tékelték, kritizálták moz­galmi munkájukat; nem is amiatt a lelkesedés miatt, amivel ismét megfogadták — kérték a közös művelő­dést, kirándulást, sporto­lást} sokkal inkább amiatt a célkitűzés miatt, amit az alapszervezetek újjáválasztott titkára, Hor­váth Istvánná fogalmazott meg. Nem kisebb feladatot tűzve a tagság elé, mint munkájuk fejlesztését, szaktudásuk gyarapítását. S mielőtt,bárki e feladat természetszerűségét róná föl. erősítsük meg abbeli hitünket, hogy a mozgalmi élet is elsősorban választott munkánkat hivatott erősí­teni. Különösen olyan kö­rülmények között, amely­ben ez az alapszervezet dolgozik: az érdi városi ta­nács dolgozóinak nagy része ugyanis fiatal. Dr. Bartók Irén. a titkárság vezetője, dr. Paróczai Csaba igazga­tási osztályvezető, dr. Ta­kács Erika jogügyi előadó, Nagy Istvánná pénzügyes, a titkár Horváthné pedig iskolagondnok. Dr. László Pál, a termelési és -ellátási felügyelőség vezetője húsz­éves KISZ-tagságáért most kapott városi elismerést és a fiatalok sorába tartozik a műszaki osztályvezető: Hor­tobágyi Péter és a tanács párttitkára, Zám Agnes is. Alig harmincévesen, is­kolák még friss élményével agyukban vállalták Érd igazgatását, irányítását. Egy induló város nehéz je­lenének, ígéretes jövőjének munkáját. ry.fó - • ' - . N i G AT ÍV Távolmaradók Elmaradt egy értekezlet. A KISZ városi bizottsá­gának február végére ter­vezett ülése lévén, hogy a tizenöt tagból mindössze nyolc jelent meg, s a hatá­rozathozatalhoz kétharma­dos többség, azaz: legalább- tíz részvevő szükséges. Pe­dig a meghívók, a stencile- zett anyagok kíséretében rendben elmentek', s mert azért mégsem olyan nagy ez a város, a szóbeli megerő­sítés-ígéret is megtörtént. Így aztán érthető volt a megjelentek bosszúsága, meglepetése, amikor is hiá­ba várták ki az udvarias­ság fél óráját és dologidő­ben dolguk végezetlenül tá­voztak az elmaradt ülésről. A városi titkár — mit tehe­tett volna? — telefonálni kezdett. S megtudta a kö­vetkezőket: egy távolmara­dó vendégeket várt és ép­pen takarított; egy másik sürgős ügyben távozott munkahelyéről, már jóval korábban; a harmadik tánc­iskolában volt éppen; a ne­gyedik pedig, nem is tud­ja ... A KISZ-titkár — mit is tehetett volna? — dühöngött és elgondolko­dott, azon, hogy a városi bizottsági tagság nem csu­pán megtisztelő megbízatás. Kötelezettséget is jelent. Azóta egyébként ismét összehívták a testületet. Az ülés határozatképes volt. Megtalálták a számításukat Az érdi Ruhaipari Szövetkezet varrodájában a dolgozók 60 százaléka 30 éven aluli fiatal. Az egy főre jutó éves bér ma­gasabb a szakmai átlagbérszintnél. Ez is mutatja, hogy a fiatalok megtalálják számításaikat a szövetkezetben. — Tehát, milyenek az érdi fiatalok? Boka Erika harmadikos gimnazista, kosárlabdázó ter­metének minden lendületével mondja: — Hogy az érdiek milye­nek, nem tudom, de még a gi-mdsekről sem mondhatok véleményt. Az osztályomat is­merem, egyenként jó have­rok, jópofa srácok, s ha az ember kitalál valamit és a szájukba rágja, talán még meg is csinálják, de maguk­tól nehezen mozdulnak. — És tudsz valami megol­dást a mozdításukra? Balról jön a kérdés, Denke János az, a MEZŐGÉP KISZ- titkána. Kilépni önmagunkból A művelődési központ csa­pott tetejű szobájában kérde­zek vissza. — Mién, te tudsz megol­dást? — Elgondolásaim vannak. Abból indulok ki, hogy a fia­talok igenis szeretnek Együtt lenni, és kevés az olyan, aki ha értelmes, jó dolgot lát, ne lelkesedne. Meg kell találni, ml érdekli a fiatalokat: ha disco kell, legyen disco, ha focizás után a közös korsó sör tartja össze a társaságot, ám legyen sörözés. S ha megtalál­tuk azokat a mézesmadzago­kat, amivel ki tudjuk mozdí­tani a fiatalokat, akkor a dis­co, a foci, a sör mellett elóbb- ufróbb egyéb ügyekre is fog­hatók. Csakhogy... — Csakhogy? — Csakhogy itt közbeszól a város. Mindaz a gond, amivel Érd befolyásolja az itt lakók életét, meghatározza a fiata­lok sorsát is. A nagy távol­ság, a városrészek földrajzi és sokszor tudati elkülönülése, egy vezető szerepet játszó nagyüzem hiánya. Jó, mi ott élünk a MEZÖGÉP-ben, és elég szépen dolgozgatunk, de azt már nem nagyon tudjuk, hogy a másik gyerek a Vo­lánnál vagy a gimnázium­ban mit csinál. Nincs össze­hasonlításunk, amit mi .csiná­lunk, az az igazi-e, és kevés a lehetőség, hogy tanuljunk a másiktól. — Mi lehet a megoldás? — Valamiféle kilépés önma­gunk szűk köréből. Amivel mi is próbálkozunk: városi szin­tű sportversenyt rendezünk már évek óta, kapcsolatot ke­restünk és találtunk a PEVDI és az ERUSZ fiataljaival. De hát a mi igyekezetünk kevés, a többieknek is kellene nyúl­niuk felénk vagy mások felé, hogy egyszer megtaláljuk egy­mást. A gondolkodás változása Az előtérben a lemezlovas hang,zavarban lovagol. Né­gyünknek a művelődési köz­pont kakasülője ad menedé­ket a beszélgetésre. Van egyáltalán ilyen fo­galom, hogy érdi fiatal? Három ifjú pedagógus — Harmath Hajnalka, Jakab Fe- re.ncné és Kiss Andrea, az 5. sz. iskola tanárai — egy vé­leményen van: Végső soron nincs, hi­szen a mi fiataljaink is attól nemtörődömök vagy lelkesek, fásultak vagy mozgékonyak, lusták vagy gondolkodók, mint a többi hasonló korú, bárhol az országban. Mégsem szabad félretenni azokat a meghatá­rozókat, amelyek a város éle­tét jellemzik. Elég csupán azt mondani, hogy az ország száz részéből idekerült családok ugyanannyi féle fiatalt hoztak ide. s a munkában, érdeklő­désben. indíttatásban külön­böző tömeget nagyon nehéz összefogni. —r Nem is lehet? Harmath Hajnalka: — Nehéz. Hiszen ha csupán arra gondolok, hogy a mi kor­osztályunkhoz képest mii vál­toztak a gyerekek, az maga gyökeres átalakulást mutat. En itt születtem Erden, itt jár­tam általános iskolába, gim­náziumba, és ide jöttem vlsz- sza tanítani, . de sokszor bi­zony mintha én magam is idegen lennék. ­— Mi az, ami változott? — Minden. A gondolkodá­suk: annak idején, emlékszem, micsoda nagy dolog volt itt gimnáziumba járni! Most mintha elveszett volna ez a varázs. Vagy a magatartás: egy tanár alakja nekünk szent volt, ma véres verítékkel kell megszereznie a pedagógusnak a tiszteletet. — Megoldás? — Ez sem könnyű, és nem is egyik napról a másikra vál­tozó dolog. Talán azokban a gyerekekben rejlik, akik ma a kezünk alatt tanulnak, ők már ideszülettek, itt nőnek föl, kötődésűik hosszú távra szólhat. Mi, fiatal pedagógu­sok szívesen vállalunk ebben a munkában részt, és nem csu­pán az iskolában. Létrehoz­tuk a pedagógus KlSZ-alap- szervezeteket, éppen azért, hogy újabb, tágabb lehetősé­get adjunk önmagunknak a munkára. Ha hívnak bennün­ket, jövünk, amit gudimk, se­gítünk. Várakozó állásponton Menetelünk. Szépe József városi titkár irányítja a menetet, sorokat rendez, lelkesít és néha meg­kérdezi : — Milyennek látja a mi fiataljainkat? Amilyennek a fiatal peda­gógusok: nem másnak a többi h asonko rúnái: nagyképű­nemtörődömnek és irigylésre méltó lelkesnek, lomha-lustá­nak és örömmel ugrónak. Vá­rakozónak, aki ha hívják, moz­dulásra képes. Statisztikai adatok bizonyítják: Érd fiatal vá­ros. Nem csupán a település korát, hanem elsőbb is lakosságának összetételét tekintve. Sok a fiatal ember, Érd akár a harmincévesek városa is lehetne. Ez adott indíttatást lapunknak, hogy heti egy ol­dalunkból időnként teljes terjedelmet szenteljen a város ifjúságának. Szeretnénk oldalunkat amolyan „fiatalok fórumává” tenni, ahol méltó helyet kapna a tízes, húszas, harmincas korosztályok öröme, gondja: kisdobosok, úttörők, KISZ-tagok és szer­vezeten kívüli fiatalok válaszolnak majd a lap kér­déseire és tehetnek fel kérdéseket az őket legin­kább érintő témákban. Nem kizárva, természetesen, a harminc éven túliak érdeklődését sem, nekik is szól ez az oldal: hiszen a fiatalok jövője egyben 'a város jövője is. Hasznos tettek Meglepetés gyermeknapra _ Kezdjük az elnevezéssel. | — Melyek az év legfontosabb Miért két városé az úttörőéi- úttörőfeladatai? nökség? Karlovszky Mária városi úttörőelnök: — Amikor Érd várossá vá­lásakor létrejött az új elnök­ség, akkor született meg a dön­tés, hogy a két „szomszédvár” Érd és Százhalombatta úttörői­nek légyen közös vezetése. In­dokolta ezt elsősorban a két város közelsége, sok területen amúgy is összefonódó élete, no és a gyakorlatiasság: a kisebb lélekszámú Batta két csapatá­nak fényűzés lett volna önálló elnökséget létrehozni. — Hogyan alakult az együtt­működés a gyakorlatban? — Bebizonyosodott, hogy he­lyes volt a döntés, ez az egye­sítés csak segítette az úttörő­életet. A számban jelentősebb érdi gárda (3242 kisdobos és 2780 úttörő van a városban) rendezvényei megsokszorozzák a battaiak lehetőségeit, ugyan­akkor a lélekszámban ugyan kicsi, de bizonyos helyzeti elő­nyökkel rendelkező százhalom- battaiak segítsége sokat jelent nekünk is. Közösen rendezzük valamennyi programunkat és ezt az együttműködést maguk a gyerekek kérik, legutóbb például azt, hogy még több le­hetőséget kapjanak egymás városának, életének, iskolájá­nak megismerésére. — A4!" akció jegyében zajlik le a_ ei úttörőáv. öt fő feladata van minden csa­patnak: a lakóhely felszabadu­lásának, fejlődésének megis­merése; hasznos tettek végre­hajtása; a sporty iskola és család együttes munkája; és a három nemzedék napjának megünneplése. — Milyen hasznos tettekkel büszkélkedhetnek az érdi út­törők? — Számtalan jó és hasznos ötlet, megvalósulása közül di- cstfretea az 1. sz. iskola mun­kája: a gyerekek segítségével alakítottak ki úttörőszobát; gyerekek dolgoztak a 7. sz. is­kola gépesítésénél és a 8. sz iskola építkezésénél; az ófa- luiak pedig játszótér építésé­be fogtak. Ezen. kívül is vala­mennyien kivették részüket csapatuk névadója emlékének méltó megőrzéséből, s dolgoz­tak a város tisztaságáért. — Mi lesz a hasznos tettek jutalma? — A munka és az eredmény sikerén túl egy-egy dicséret, amelyet két úttörőcsapat kap meg május utolsó vasárnap­ján, a gyermeknapon. Hogy, kik azok, mi már tudjuk, de addig maradjon ez titok. Fiatalok kérdeznek — Lesz-e valaha Érdnek uszo­dája? — Gondolnak-e a város terve­zői a játszóterekre, sportpályák­ra, parkokra? — Nekünk is van Dunánk, miért nem használjuk ki jobban? — A művelődési kozpontbelin kívül miért nem működik egyet­len mozinak nevezhető mozi sem Érden? — Megépül-e a lakótelepi űj is­kola mellett a városi sportcsar­nok? — Miért nincs egyetlen színvo­nalas szórakozóhelye sem a vá­rosnak, ahol a fiatalok találkoz­hatnának egymással? — Lehetséges-e, hogy az úttö­rőknek saját táboruk legyen7 — Sok idegen utazik át Érden, tervezik-e egy új kemping fel­állítását, esetleg a Duna-panton? (A feltett kérdésekre az Egy kérdés — egy felelet című soro­zatunkban folyamatosan adjuk meg a választ.) Társak a jó szóra olyan elődöm, aki visszament az íróasztal mellől kocsira: in­kább az .utasok miatt ideges­kedik, azt mondta. így vállaltam a KISZ-tit- kárságot is, ez is egy módja, hogy közelebb kerüljek a kol­légákhoz. Szerencsére fiatal, lendületes társaság a miénk, s ha a munka, az építkezés vagy a család nem szól közbe, nem nagyon, kell agitálni őket sportra, kultúrára, vagy ép­pen, ami nálunk a legfonto­sabb: a munkájuk javítására. Hacsak lehet, együtt töltjük a szabad időnket, belefér eb­be a focizás ugyanúgy, mint a házépítés. Ez lett az egyik legfőbb dolog napjainkban: kalákában húzzuk a falakat. Kétszázhetven emberből vagy százhatvannak most épült vagy most épül a háza a város­ban. Közte az enyém is. Mert időközben meggondoltuk ma­gunkat a feleségeménél, úgy látjuk jónak, ha megtelepe­dünk itt Érden. Ipn megszerettem a várost ■Lj és olyan kollektívára ta­láltam, akik közé a világ vé­géről is érdemes eljönni. Meg­van a telek, elkészült a terv: szép, kétszintes házunk lesz. A nyáron megkezdjük az ala­pozást, a fiúk meg majd jön­nek segíteni. S most, hogy a munka, a család, a ház is ide­köt, lassan már érdinek is mondhatom magam. Az oldalt írta: Major Árvácska Fotó: Halmágyi Péter IVTe is kérdezze, nem va- ’ gyök érdi. De még a csa­ládból sincs idevaló: a Du­nántúlon születtem, aztán a munka, a tanulás^ később a család Dunaújvároshoz kötött. Onnan járok most is regge­lente, ' esténként arra veszem az irányt. Egy óra ide, egy óra vissza, ennyit visz el az utazás. Nem mondom, hogy haszontalanul, mert ha más nem, a beszélgetések is sokat érnek és ez a mi Vo­lán-csapatunk olyan, mintegy család. Mindig akad a jó szó­ra társ: egy vezető, egy ka­lauz és ha megismerik az embert, másnap már nem fe­lejtik el a köszönést. Volt idő, amikor négy órát is elutaztam napjában. Akko­riban Pestre jártam, a for­galmi főosztályra. Hát ez azért sok volt, azt a négy órát mi minden' másra fordíthattam volna! Ezért kerestem vala­mi közelebbi munkalehetősé­get, így akadtam erre a nagy falura, Érdre. Meg aztán von­zott a munka is: odabenn, az osztályon afféle irodisták let­tünk és én, ha nem is tud­tam pontosan, mit is akarok csinálni, abban mindig biztos voltam, hogy emberek között, emberekkel akarok foglalkoz­ni. Ez, persze, nagyképűen hangozhat így és az igazság az, hogy nem kevés adminisztrá­ciót kíván ez a munkakör sem: az érdi buszpályaudvar vezetője vagyok. Egyebek közt százhatvan sofőr beosztása az én dolgom és egy kicsit úgy érzem, a sorsukkal foglalko­zom. .Kinek, melyik napszak a jó, kit lehet, kit nem gyors munkára kérni, s hogy egyet­len ember családi ügye miatt hogyan szervezzem át a mű­szakot? Meglehet, kicsi öröm, de .nekem jólesik, ha egy kolléga a bajával szalad hoz­zám és én tudok segíteni. S ha végképp hiányát érzem az emberek közelségének, hát le­megyek a pihenőbe, a váltás­ra váró pilóták közé, no, ott aztán kijuthat az életből ne­kem is bőven. [Viert egy vezetőnek nagy szüksége van erre, ráadá­sul én kezdő vezető vagyok. Furcsa is huszonhét éves fejjel ennyi embert irányítani, s ha csupán rajtam múlik, talán so­ha nem lesz belőlem vezető. Mert nem úgy van az, hogy csak az ember határoz, má­sok is irányítják a sorsát. Ne­kem azt mondták: Pép Gá­bor, ez lesz a feladatod. Meg­csináltam. Gabi, most elmész iskolába. Elmentem. Vállala­ton belüli vezetőképző volt, sok izgalmas, addig nem is hallott dologgal, örömmel ta­nultam. Pedig nem mindenki vállalja a felsőbb posztot: az igazság az, hogy kocsin az ember jobban keres, másfajta a felelősség is, és amióta ve­zető vagyok, nem nyolc órá­ban mérem a munkaidőt. Volt I

Next

/
Oldalképek
Tartalom