Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-01 / 51. szám
1980. MÁRCIUS 1., SZOMBAT xMmím 3 KfflSB-vfasgáSest ufón További takarékosság A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteken ülést tartott. Zana Károly, a Csepel Vas- és Fémművek csőgyárának üzemvezetője, a KNEB tagja, jelentést terjesztett elő a folyékony üzemanyag-gazdálkodás utóvizsgálatáról. Az 1976. évi vizsgálatot követő változásokat, illetve a jelenlegi helyzetet 29 ipari, 30 építőipari, hét szállítási vállalatnál és 46 mezőgazdasági üzemben mérték fel a népi ellenőrök. Az alapvizsgálat megállapítása szerint a felhasznált benzin, gázolaj, kenőolaj jelentős része — becslések szerint 15— 20 százaléka — megtakarítható lenne. Az elmúlt négy évben az üzemanyag-fogyasztás évi növekedése a közúti gépjármű- és az erőgépállomány növekedési üteméhez igazodott, tehát a szükséges és indokolt fajlagos megtakarítás nem mutatkozik. Ennek okait elemzi á KNEB jelentése, amelynek tárgyalásán részt vett Simon Pál nehézipari miniszter és Urbán Lajos közlekedés- és postaügyi államtitkár. A KNEB elnöke tájékoztatta a bizottságot a lakosság áruellátásával kapcsolatos fővárosi és megyei tapasztalatokról. Megállapították, hogy ' az áruellátás összességében kielégítő. A kereskedelem rugalmasabban, a korábbnál aktívabban él a helyi árualapok felkutatásával. Megállapították azonban azt is, hogy egyes olcsóbb húsféleségekből, húskészítményekből, bizonyos mosószerekből, különböző tartós fogyasztási cikkekből az ipar és a kereskedelem nem tudta követni a változó keresletet. Mi 'fíós érték * Társadalmi aktivitás örvendetesen megnőtt a kisiparosok közéleti aktivitása, állapította meg péntek délelőtti ülésén a Kisiparosok Országos Szervezetének választmánya. A kisiparosok utóbbi években megnövekedett kezdeményezőkészsége főként a társadalmi munkákban mérhető. Aktivitásukat „és kezük munkáját 33 millió' forint értékű társadalmi munka dicséri. Foga lesz a körfűrésznek A Kéziszerszámgépgyár Omega gyáregységében készítik az ipari, mezőgazdasági gépkéseket, körfűrészeket. A gyár mintegy ezer féle terméke a KGM-hez tartozó vállalatok folyamatos munkájához nélkülözhetetlen'. Az elmúlt évben több mint száznegyven millió forint értékben gyártottak gépkéseket, melcgipari körfűrészeket és egyéb termékeket. Az idén több mint tíz százalékkal tervezik növelni a termelést. Fehér József felvétele Tsz afapáiófa irótt ki új világ egyik építője Két Világot láttam akkoriban: báró Harkányiék jó világát, meg azt, ami az enyém volt. Hatan voltunk testvérek; apám vasúti pályamunkás, pénze néha kenyérre is kevés. Így már hétévesen cselédnek álltam. Munka jutott bőven, meglett embernek való, de a pénzt gyereknek mérték. A felcseperedett fiú, az abo- nyi Molnár László így indult útjára. Kubikos lett 17 évesen. Bejárta az egész országot. Azután katonának vitték. Volt hadifogoly is, 1945-ben került haza. — Enni kellett, így hát ösz- szeálltunk négyen egy „bandába”, s toltuk a talicskát, ástuk a földet, egyszóval ismét kubikoltunk. 1948-ban éppen Csepelen dolgoztunk, ott hallottunk a,kolhozról, mert ugye, akkor még így beszéltek róla. Hát elhatároztuk, mi is alakítunk egyet. Akkor szűnt mg a nagyhaszonbérlet, s helyette lett a kishaszonbér' _>t. Valamennyien kértünk tíz-tíz holdat, s megalakítottuk a magunk is kolhozát. Mindezt úgy tették: továbbra is dolgozni jártak, s a legidősebb otthon gazdálkodott. A kubikoskeresetet négyfelé osztották, így tartották természetesnek. Mikor hidegebbre fordult az idő, s le kellett tenni a kubikosszerszámot, jobban ráértek bejárni a pártba is. Valamennyien párttagok voltak. — No hát ott kezdték el nekünk magyarázni, hogy nem olyan a szövetkezet, mint amilyennek mi elképzeltük. Akkor már volt vagy négy hozzánk hasonló társulás. Abonyban, a Magyar, a Kardos, a Kása-féle tanyákon. Elhatároztuk, hogy összeállunk mindany- nyian. Körülbelül 400 hold került így együvé. Csupa tudatlan emberrel, cselédekkel, nincstelenekkel. Volt egy ember, a gépállomás akkori igazgatója, ő magyarázta meg nekünk igazán, hogy milyen is a termelőszövetkezet. Persze nem ment minden azonnal, mert a megalakuláskor a Sulyok Jancsi lett az elnök, de honnan tudhatta volna ő, hogy mit kellene tenni? Tette tehát azt, amit régen az intézőktől látott. Urasan járkált, parancsolgatott, s ez kezdett az embereknek nem tetszeni. Két pártra szakadtak. Egy részük azt az új kollektív módszert szerette volna megvalósítani, amelyet a gépállomás igazgatójától hallottak, másik részük pedig úgy képzelte: eljárnak a közös földre dolgozni, mint napszámos korukban, s ki-ki megkapja részét a közös kasszából. — Nem volt ez sehogysem jó, megkezdődtek hát az éjszakai agitációk. Nappal dolgozni kellett. De éjjel! Hát abban az időben keveset aludtunk. Vitáztunk, egymást agitáltuk. Végigjártuk az émbere- ket, mi is, akik az újban hittünk, de azok is, akik a régit tartották jónak. Végül mi győztünk. Igaz, akkoriban hetente tartottunk közgyűlést, s vitáztunk minden egyes kérdésen. A viták után Molnár Lászlót választották meg elnöknek, s a szövetkezet Táncsics Mihály nevét vette fel. Néhányan azt mondták, miért egy idegen nevét veszik fel — írástudatlanok lévén még Táncsics nevéről sem hallottak —, vannak a faluban ismerős családok is. — Árpavetéskor választottak meg elnöknek. Az volt a legfőbb cél, hogy kitartsunk az új termésig. Akkor a teljesítményt munkaegységben mérték. s én mint elnök, könyveltem is. Nem tudtam pontosan, hogyan kell? De megmondták a többiek: arra az irkafirkára nem adnak nekem csak egy fél munkaegységet. Füzetlapra írtam hát, az egész könyvelésem: lóügy, munkaügy stb. ha végeztem, mentem kapálni, kaszálni, dolgoztam, mint a többiek, hiszen én is csak a munkaegységemből éltem meg. Akkor már megszületett a második kislányom is. Szükség volt az ennivalóra, de abból kevés jutott. Korgó hassal, cukros vízzel a gyomrunkban biztattuk egymást: majd az új termésből jut mindenkinek. A szándék mellé nagy fegyelem párosult. Nem volt ott pallér és felügyelő; mégis mindenki igyekezett. mert tudta, másként nem létezhet. Az akkori'ínséges időszak átvészelését a földművesszövetkezet azzal segítette, hogy minden tag kapott 600 forint hitelt, amiből vásárolhatott. Így tartottak ki nagy keservesen. — Küzdelmes, de nekem mégis szép élet volt. Júliusban szóltak: tanulnom kellene. A répaföldön reggeli idején beszéltem el 'a tagoknak, hogy okosodni megyek. Vonakodva, de beleegyeztek. Azt mondták: elmehetsz, de pénzt nem adunk! Három hónapig, áVníg távol voltam, bizony csak néhány forintot kaptam a család fenntartására. Mi, a hatelemis, tanulatlanabb cselédek,» ott ültülik a keszthelyi akadémián, majd Pallagpusz- tán. Profeszorok magyarázták, milyen is a szocialista mező- gazdaság. Sokunk meg sem értette, föl sem fogta a szavakat. Hát még az olvasás! Olyannyira nehezünkre esett, hogy hol ez, hol az dőlt ki a pádból, mert elaludt. Volt, aki nem bírta. Ezután felgyorsult az élete a Molnár családnak; a szövetkezetnek is. Visszatérte után hamarosan kiemelték. Azt mondták neki: elvtárs, rád itt szükség van! És ő ment, ahová kellett. Volt a tanács mezőgazdasági osztályán munkatárs, vezető, párt- bizottságon munkatárs,, s mindig a termelőszövetkezetek szervezését kapta feladatul. Először a kiskőrösi járásban, majd Cegléden. Ott érte élete legnagyobb csapása: 1953-ban a volt cselédet, á volt kubikost kitalált dolgok miatt kizárták a pár.tből. Visszatért a szülőfalujába, Abonyba. Dolgozott, mint régen. De éjszakánként felriadt, tépelődött, néha az ész pattanásáig, hogy miért tették ezt vele? Akik ismerték, befogadták ismét, idősek és fiatalok egyaránt. —‘ Az élet engem igazolt. Most nyugdíjasa vagyok annak a szövetkezetnek, amelyet valaha mi alapítottunk. Traktorosként dolgoztam sokáig. Idegeim a viszontagságokat nem viselték el nyomtalanul; leszázalékoltak. De itt engem ismernek, becsülnek. Molnár László nem tudja: az Új Világ Tsz mai elnöke, Mészáros Gyula kérte, írjunk róla. Szalai Mária Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1980. február 28-i üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1930. február 28-án Kádár János elvtárs elnökletével ülést tartott. Az ülésen részt vett a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta: — Gyenes András elvtársnak, a Központi Bizottság titkárának tájékoztatóját az időszerű nemzetközi kérdésekről; — Kádár János elvtársnak, a Központi Bizottság első titkárának jelentését a kongresszusi előkészítő munkáról; — Havasi Ferenc elvtársnak, a Központi Bizottság titkárának tájékoztatóját a VI. ötéves terv előkészitéséről. vart győződve arról, hogy valamennyi ország, minden nép érdekének az felel meg, ha a kormányok felelősen foglalnak állást és hozzájárulnak a feszültség csökkentéséhez, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséhez, a biztonság megszilárdításához, a béke megőrzéséhez. 4 A Szovjetunió, a szocia- * lista közösség országai folytatják erőfeszítéseiket a világ békéjét fenyegető veszélyek elhárításáért, a nemzetközi enyhülés terén elért eredmények megőrzéséért és megszilárdításáért. Ez világosan kifejezésre jutott L. I. Brezs- nyev elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének választói előtt tartott beszédében és más szocialista országok — köztük hazánk — vezető testületéinek, felelős képviselőinek megnyilatkozásaiban. A nemzetközi helyzet kedvezőtlen irányzatainak felerősödése különösen időszerűvé teszi a Szovjetuniónak, a Varsói Szerzői dés szervezetének ismert javaslatait, amelyek a katonai feszültség csökkentését, a küA Központi Bizottság áttekintette az utóbbi hopapok legfontosabb nemzetközi eseményeit. Megállapította, hogy a világpolitikai helyzet az imperialista körök aknamunkája következtében feszültebbé vált, felerősödtek azok az irányzatok, amelyek veszélyeztetik az enyhülés terén elért eredményeket. •J Az imperialisták arra tö■** rekszenek, hogy megbontsák a két világrendszer között jelenleg fennálló egyensúlyt és katonai fölényre tegyenek szert. Ezt á célt szolgálta a NATO- országok 1978. évi washingtoni döntése a katonai kiadások fokozott növeléséről, valamint az 1979. évi brüsszeli határozata, amely új középhatósugarú rakéták telepítését irányozza elő egyes nyugateurópai országokban. Az Amerikai Egyesült Államok mindmáig nem ratifikálta a hadászati támadófegyverek korlátozását szolgáló, nehezen létrejött SALT—II. megállapodást, és ez akadályozza a katonai enyhülés szempontjái- ból nélkülözhetetlen további tárgyalásokat. A veszélyt, a feszültséget növelik azok az újabb törekvések^ amelyek az imperializmus katonai jelenlétének további kiszélesítését és megerősítését célozzák a világ különböző térségeiben. A társadalmi haladásért küzdő és a külső támadások ellen védekező afgán forradalomnak — a két ország szerződése alapján — nyújtott törvényes, a nemzetközi' joggal összhangban álló szovjet segítség ürügyén tett amerikai lépések, a felszított szovjetellenes propagandakampány fokozta .a feszültséget és mérgezi a nemzetközi légkört. rt Senki sem vitathatja el a népeknek azt a jogát, hogy küzdjenek nemzeti függetlenségük kivívásáért és megszilárdításáért, a társadalmi felemelkedésért. Ebből kiindulva a Központi Bizottság ismételten kifejezésre juttatta a magyar kommunisták szolidaritását Ázsia, Afrika, Latin- Amerika népeinek igazságos harcával, amelyet nemzeti függetlenségük megszilárdításáért, a társadalmi haladásért vívnak az újgyarmatosító törekvések ellen. O A NATO-nak, az impe- rialistáknak a fegyverkezési verseny fokozását célzó újabb akciói veszélyeztetik a politikai enyhülés már elért eredményeit, nagy terheket rónak az emberiségre, aggodalommal töltik el a béke minden hívét. A Központi Bizottság ebben a helyzetben fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája, reális, cél az enyhülés eredményeinek megvédése, egy új világháború ki robbantásának a megakadályozása. A világfejlődés fő irányát meghatározó erőviszonyok a reakciós körök minden próbálkozása ellenére sem változtak meg. A békét, az emberiség jövőjét fenyegető veszélyek elhárításához azonban szükség van minden, a nemzetközi helyzet élezését ellenző, békeszerető erő aktív fellépésére. A Központi Bizottság meg lönböző társadalmi rendszer^ országok kölcsönös biztonság gának erősítését, a bizalom növelését szolgálják. 5 A Magyar Népköztársa- * ság, szövetségeseivel együtt folytatja sokoldalú erőfeszítéseit a fegyverkezési verseny megfékezése, a békés egymás mellett élés útjában álló akadályok elhárítása érdekében. Változatlanul fontosnak tartja, hogy mielőbb életbe lépjen a SALT—II megállapodás, megkezdődj e^ nek a tárgyalások a fegyverzet további korlátozásáról, és ne kerüljön sor az újabb középhatósugarú rakéták nyugat-európai elhelyezésére. A Varsói Szerződés orszá gai — köztük hazánk — konkrét javaslatukkal már kifejezték a készségüket egy olyan európai értekezlet megtartására, amelynek feladata a katonai enyhülés elősegítése és a bizalomerősítő intézkedések megtárgyalása lenne. Ilyen értekezlet mielőbbi létrejöttét a helyzet sürgeti. Továbbra is előmozdítjuk a helsinki záróokmány ajánlásainak a megvalósítását, a madridi tanácskozás előkészítését. A Magyar Népköztársaság továbbra is arra törekszik, hogy a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök alapján fejlődjenek kétoldalú kapcsolatai a tőkésországokkal. Azért tevékenykedik,- hogy a politikai, e gazdasági, a tudományos-műszaki és a kulturális kapcsolatokban elért eredmények megőrzésével és fejlesztéséve: is hozzájáruljon a népek közötti bizalom és megértés erő sítéséhez. Hazánk, a Magyar Népköz- társaság a jövőben is meg tesz mindent, ami tőle telik azért, hogy Európa, a világ népei tovább haladhassanak előre, az enyhülés, a béke, e. felemelkedés útján. A Központi Bizottság áttekintette a párt XII. kongresz- szusának előkészítését és megállapította, hogy az a szervezeti szabályzatnak megfelelően, rendben halad. A párt 24 ezer alapszervezetében megtartották a beszámoló és a vezetőségválasztó taggyűléseket. Eredményesen zajlottak lé az üzemi, az intézményi, a községi, a városi, a budapesti-kerületi, a járási és a járási jogú, valamint a városi-járási pártértekezletek. A párt szervezetei felelősségteljesen adtak számot az ötéves munkáról, s tárgyalták meg a kongresszusi irányelveket. A társadalmi és tömegszervezetek vezető testületéi is széles körűen megvitatták a Központi Bizottság irányelveit. Mind a pártban, mind a társadalmi és tömegszervezetekben aktív és érdemi vita folyt az eredmények számbavételt mellett nyíltan szóltak a hibákról, a társadalmunkat foglal koztató gondokról, problémákról is. Sok hasznos észrevétel és kiegészítő javaslat érkezeti a Központi Bizottsághoz. Az irányelvekről folytatott vitában is megnyilvánult pártunk eszmei, politikai egysége. A megnyilatkozásokban kifejezésre jutott népünk alapvető egyetértése a szocialista célokban és tettrekészsége a feladatok megoldásában. Ez jó’ tükröződik a XII. kongresszus és hazánk felszabadulása 35 évfordulójának tiszteletére indított országos munkaverseny- mozgalomban is, amely új lendületet kapott a Vörös Csillag Gépgyár Sziklai Sándor szocialista brigádjának kongresszusi műszakok szervezésére tett kezdeményezésével. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta a XII. kongresszus elé terjesztendő beszámolójának és határozati javaslatának a tervezetét. A Központi Bizottság megtárgyalta a kongresszusi felkészülés további tennivalóit. Az alábbiak szerint véglegesítette az 1980. március 24-én összeülő kongresszus napirendjére vonatkozó javaslatát: O A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának beszámolója a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásáról, a párt feladatairól. Előadó: Kádár János elvtárs. O A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának beszámolója. Előadó: Brutyó János elvtárs. ^ A fellebbviteli bizottság jelentése. Előadó: a fellebbviteli bizottság elnöke. A. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bi- zottság tagjainak -megválasztása. A Központi Bizottság meghallgatta és tudomásul vette a tájékoztatást a VI. ötéves népgazdasági terv munkálatairól. előkészítés)
