Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-02 / 52. szám
1980. MÁRCIUS 2., VASÁRNAP xMdtm 3 f I Tqná<skorik q Pest megyei pqrtértekezlet megvalósította. egyik nagy programját: a Pest megyei gazdaságok tej- és zöldségövezetet képeznek Budapest körül. A szakértelem elismerése A továbbiakban a megyei pártbizottság első titkára részletezően szólt a mezőgazdaság tavalyi nehézségeiről és arról, hogy az aka-, dályok legyűrésében nagy szerep jutott a rátermett vezetőknek. A megye ma már nem szűkölködik az olyan mezőgazdasági szakemberekben, mint például a kocséri Petőfi Termelőszövetkezetben Tóth Róza elnök, ár. Bódi Gyula állatorvos, Paya János állat- tenyésztési brigádvezető, akik megosztott Állami-díjat kaptak, vagy mint Dékány István, a Bentavölgye Tsz elnöke, Koronczi Imréné, a csepeli Duna Tsz elnökhelyettese, dr. Tóth Márton, a volt Kisállattenyésztési Kutatóintézet igazgatóhelyettese, Magyart András tanszékvezető egyetemi tanár, akik a beszámolási időszakban az Eötvös Loránd- díj birtokosai lettek. Hangsúlyozottan beszélt az előadó arról, hogy a kedvezőtlen időjárási hatások ellensúlyozásában lényeges szerepe volt a háztájinak és az ipari melléktevékenységnek. — Egyszóval, ha szűkén, a magunk portáját, Pest megyét nézzük — mondotta — az eredmények kedvezőek, jók, lényeges az előrelépés minden tekintetben. Nagyszerű termelési és gazdálkodási eredmények születtek. Mégis fel kell tenni a kérdést, hogy csakugyan minden rendben van? Miránk nem vonatkoznak a Központi Bizottság gazdaságpolitikával foglalkozó határozatai? Nálunk rendben van az üzem. és munka- szervezés? Nálunk differenciált és minőségi munkához kötött a bérezés? Nálunk nincs gond a takarékossággal? Nálunk csak gazdaságos és hatékony termelés folyik? Igény a folyamatos munkára A vezetőségválasztó taggyűléseken, az irányelvek vitájában az üzem- és munkaszervezés kérdéseit taglalva olyan tömeges volt a felszólalás, hogy n^m lehet vállalkozni itt a vállalatok és szövetkezetek nevének felsorolására. Általánosnak kell mondani azt az igényt, amit az üzemi dolgozók megfogalmaztak, hogy teremtsék meg a folyamatos munka feltételeit! Sok észrevétel hangzott el a munkaidő, a nagy teljesítményű gépek kihasználatlansága miatt. A gödöllői járásban úgy fogalmaztak, hogy ... nálunk'nem munkaerőhiány, hanem munkgerkölcshiány van és ez a munka megszervezésénél kezdődik! A másik nagy témakör, amiről a viták folytak, a bérezés. Teljesen egyöntetű hangulat alakult ki állami vagy szövetkezeti, ipari vagy mezőgazdasági területen abban, hogy helyes és nagyon időszerű a differenciált és minőségi bérezés megvalósítása. De ki valósítsa meg? Föntről lefelé és lentről fölfelé adogatjuk a feladatot. Jó ez, helyes ez? Azt gondoljuk, nem! Nézzünk őszintén szembe a dolgokkal! Tegyük fel a kérdést: nem élünk mi túlságosan jól a végzett munkához képest? Tudjuk, el lehet képzelni magasabb életszínvonalat is, nemcsak a mostanit. De lehet ilyen munka, ilyen gazdálkodás mellett? Ilyen munkából és ilyen nagyvonalúan gazdálkodva még a jelenlegi életszínvonalat sem tudjuk fenntartani. A párt és a kormány válaszút elé állít bennünket! Helyzetünk egyértelmű, világos, éveken át vizsgálgattuk. A döntés is megszületett a tennivalókra. A gazdasági szabályzók kemény feltételeket szabnak, mondják. Mi megfordítanánk, vajon nem a kemény helyzet ■ szabja meg a szabály-ókat? Nem mi vagyunk türelmetlenek, az élet, a jelenlegi helyzet nem ad" több időt. Nem azt mondjuk, hogy gazdasági vezetők, hajtsátok végre, hanem azt, hogy elvtársaim, együtt tegyük meg, amit tennünk kell. Együtt, veletek együtt, de nem helyettetek. Az irányító szervek apparátusának munkastílusa — elemezte tovább a kérdést Cser- venka Ferencné — talán jobban őrzi még az elmúlt évek módszereit és kevésbé igazodott a megváltozott körülményekhez. Nehezen megy a gyakorlatban a hatékony segítség, a kezdeményezések támogatása. Ezért a legnehezebb közegbe az újat kereső, kockázatra vállalkozni akaró vezetők kerülnek. Mint- ha-mintha a termelés vezetői rugalmasabban tennék a maguk dolgát; mint a főhatóságoknál dolgozók. Á Központi Bizottság határozatai egyértelmű, szigorú követelményeket támasztanak minden párttaggal és minden szintű vezetővel szemben. Ez a követelmény elsődlegesen a párt politikáját megtestesítő határozatok végrehajtására kell hogy vonatkozzon. Ezért szükséges, hogy a jövőben az eddiginél jobban mérlegre kerüljön minden vezető, de * .minden párttag magatartása a termelés, a gazdálkodás, az élet valamennyi területén. Ez a követelmény alapvető változást igényel elsősorban a dolgok megítélése, felfogása szempontjából. Alapvető szemléletbeli változásra van szükség elsősorban a párton belül, hogy az azután egész társadalmunkat is áthassa. Alkalmazni az elveket Ennek a változásnak kifejezésre kell jutnia a nagyobb felelősségvállalásban, a szavak és a tettek még szorosabb egységében, az elvek gyakorlatban való érvényesítésében! Csak így lehetséges, hogy hatásosan érvényesüljenek a helyeselt és elfogadott határozatok. Ezért alapvetőnek tartjuk az egységes szemléletet, az egységes cselekvés kialakításáért folyó politikai munka fokozását. Az egység nem egyformaság a végrehajtás során. Az egység nem sablonos metodika, ezért nem lehet azonos receptet készíteni mindenki számára. Ezért kell, hogy a maga posztján gondolkodni tudó, az adott helynek és helyzetnek ismeretében alkotóan végrehajtani tudó emberek legyenek mindenütt. Ezért kell a vezető kinevezésekor egyetlen protektort elfogadni: az addigi alkotó munkát. A munka fokmérője annak, hogy ki képes alkalmazni is a meghirdetett elveket, ki képes szólamok helyett alkotó módon végrehajtani a központi elgondolásokat. Sokfélék a körülmények, változatosnak kell lennie a végrehajtásnak, a megvalósulás formájának is. Csak a végső kicsengésnek, a végső eredménynek szabad és kell egyformának lennie! Tettre kész társakkal ' A megyei vezetés nemcsak ismeri a megyében levő helyzetet, hanem látja a haladási lehetőségeket is. Jó néhány beszélgetés erősített meg bennünket abban, hogy a megyében levő ipari és mezőgazdasági üzemekben, gazdaságokban még sok a tartalék, nagyok a kiaknázatlan lehetőségek. Biztosak vágyunk abban, hogy az évek során kialakult elvtársi, kommunista - munkakapcsolat az összefogás révén tovább gyümölcsözik és új, nagyszerű eredmények létrehozója lesz. Mi, Pest megyeiek reális optimizmussal tekintünk feladatainkra. Van az egész magyar nép által szeretett, becsült pártunk, vannak az igaz ügyért tettre kész társak, munkások, parasztok, értelmiségiek. Tudjuk, nem a megszokottra vállalkozunk, tudjuk, minden eddiginél bonyolultabb, nehezebb, nagyobb gondok várnak ránk. De mi azt mondjuk, csak béke legyen! A pii részünket a feladatokból vállaljuk! — fejezte be szóbeli kiegészítőjét Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára. SzOnetben: Faluvégi Lajos, dr. Mondok Pál és Méhes Lajos A pártbizottság beszámolójának vitája római árpád, a dunakeszi városi pártbizottság első titkára Bevezetőben összegezte a kongresszusi irányelvek vitájának tapasztalatait a megye ifjú városában, majd néhány vonással érzékeltette a tipikus munkástelepülés jelenét. Egyebek között rámutatott: sok az alapellátási gond, amit elsősorban a bejárók — a fővárosi színvonalat látók — kifogásolnak. Szólt a fejlesztő munka eredményiedről, s megállapította, hogy az igazi várpssá válás utján járnak, s ennek érdek?bem sok irányú erőfeszítéseket tesznek. Példákat említett arra, miként nehezedik a településre a fővárosból kiáramlók tömegének gondja; évente két-háromszáz lakást kémek — anyagi hozzájárulással — fővárosi üzemek, s ez csak cseppje az igényeknek. Egyebek között Szólt a továbbiakban az agglomeráoiós övezet települései és a főváros egymásra utaltságáról, majd a kövekezőket mondotta: Törekvéseink középpontjában o nyílt várospolitika áll. Ennek megvalósításához hívtuk segítségül a körzeti népfrontbizottságokat, fórumot teremtettünk a lakosság széles köre számára, hogy véleményt mondhasson a fejlesztési elképzelésekről, megtehesse javaslatait, észrevételeit. Ugyancsak ezt a célt szolgálta 3000 kérdőív kiosztása, s azon a lakosság véleményének összegyűjtése különféle városfejlesztési témákról. Befejezésül lényegesnek ítélte, hogy a város üzemeinek munkássága a XII. kongresszus tiszteletére indított munkaversenyben kézzelfogható tanújelét adta tett- rekészségének. KAKUCS! GABRIELLA, a dabasi Fehér Akác Tsz Mindenekelőtt hangsúlyozta, mennyire figyelemre méltóak azok a sikerek, amelyek az utóbbi esztendőkben Pest megye mezőgazdaságában születtek. Az eredmények elsősorban a kollektívák fegyelmezettségének, tettrekészségének köszönhetők a dabasi járásban is, ahol közismerten kedvezőtlen minőségű termőföldeken gazdálkodnak a szövetkezetek. A termésátlagok miatt még- Sincs szégyenkeznivalójuk, igaz, a kelleténél magasabb ráfordítással érik el ezeket a? eredményeket. Pest megyében van a legtöbb országos hírű mezőgazdasági szövetkezet. A dabasi járásban is ezen gazdaságokban — alaptevékenységük kimagasló fejlődése mellett — létrejöttek az úgynevezett melléküzemágak, melyeknek létjogosultságát ma már senki sem vitatja. Ezek termékeikkel jelentősen ellensúlyozzák a főágazat esetlegesen magasabb költségeit, Ugyanakkor nagy létszámú, elsősorban női munkaerőnek nyújtanak — helyben — kereseti lehetőséget. Szólt arról is, miként használhatjuk ki a jövőben, a korábbiaknál eredményesebben az üzemekben rejlő belső tartalékokat. Elsősorban a munkafegyelemre utalva kiemelte: azt is jó lenne elérni, hogy a súlyos hibát vétő, fegyelmivel elbocsátott dolgozókat ne várják tárt karokkal, akár jobb fizetéssel is, a szomszédos üzemek. Végezetül elemezte a nőpolitikái határozatok végrehajtását, melynek kézzelfogható eredménye a női vezetők számának gyarapodása, megbecsülésük fokozódása. Megyénk országgyűlési képviselőinek egy csoportja a szünetben. Balról: S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára (24. választó körzet); Antal Imre, a Mezőgép érdi gyárának igazgatója (9. vk,); Győré Sándor, az abonyi Ságvári Endre Tsz elnöke, az Elnöki Tanács tagja (9. vk.)s Uitz Mártonná, a Telefongyár bugyi községbeli üze mének raktárkezelője (14. vk.). BAJI GYÖRGY, a PÁÉV villanyszerelője Bevezetőül utalt arra, hogy a megye gazdasági arculatának egyik meghatározója az építőipar. Mintegy 100 különböző építőipari szervezet 30 ezer dolgozót foglalkoztat. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat feladatai megnövekedtek az utóbbi öt esztendőben, gondoljunk csak a Csepel Autógyárban, a Pestvidéki Gépgyárban megvalósított nagy beruházásokra, a diósdi csapágygyárra, a váci tejüzemre. A megye számos településén építik a ' lakótelepeket, kommunális létesítményeket, jelenleg például Gödöllőn, a művelődési központot. A szétszórt telephelyek, munkahelyek nem teszik lehetővé a kellő koncentrációt, ez kedvezőtlenül hat egyebek között a költségtakarékos gazdálkodásra, de a dolgozók szociális ellátására is, a vállalaton belül. A megye előtt álló építőipari tennivalók teljesítése érdekében mindenképpen szükségessé vált, hogy a különböző építőipari szervezetek között szorosabb legyen a kapcsolat, az együttműködés. A lakásépítés gyorsítása jelentős politikai feladat Tisztán látják ezt a PÁÉV szocialista brigádjai. Helytállásuk, egyre erősebbé váló közösségi szemléletük nélkül lehetetlen volna megvalósítani a vállalati elképzeléseket. Szólt arról, hogy a PAÉV dolgozói rendszeresen, szervezetten bővítik politikai és szakmai ismereteiket. Évente 700 fiatal tanulja a mesterséget a vállalatnál, hiszen a mai kornak megfelelő technológiához egyre magasabb képzettségű munkásokra van szükség az építőipari ágazatban is. DR. NOVÁK BÉLA, a Csepel Autógyár vezérigazgatója . Tájékoztatta a küldötteket arról a dinamikus fejlődésről, amelynek az utóbbi öt esztendőben tanúi lehettünk a Csepel Autógyárban. A közúti járműprogramban résztvevő vállalatok közül kezdetben éppen a Csepel Autógyár renIFolytatás a 4. oldalon)
