Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-11 / 59. szám

m^Md 1980. MÁRCIUS 11., KEDD KÖZGYŰJTEMÉNY ' Modellek és makettek Elkészült Sopronban a Köz­ponti Bányászati Múzeum épülete, s máris megkezdték a 800 négyzetméteres kiállító­tér berendezését. A bányá­szat emlékeit bemutató köz- gyűjtemény az egykori Esz- terházy-palotában kapott ott­hont. Az épület helyreállítá­sát a XVIII. század közepén készült barokk helyszínrajz alapján végezte az Országos Müemlékfelügyelőség. A mű­emléki feltárás egyik szenzá­ciója volt, hogy megtalálták a 140 négyzetméteres gótikus pincét, amelyről mostanáig nem tudtak a szakemberek. Három emeleti szobában a vakolat tisztításakor XVIII. századi színes falfestésre buk­kantak. Ezt kijavították, lát­hatóvá tették, s a virágdíszes falakkal övezett termekbe helyezik el az arany és ezüst kelyheket, a nemesfémbányá­szat emlékeit és az évszáza­dos bányász díszruhákat. Egy-egy helyiségben állítják ki a magyar bányászat mű­szaki történetét reprezentáló dokumentumokat, térképeket, továbbá a pénzverés históriá­jának tárgyi emlékéit, a Kár­pát-medence ásványi kincsei­nek gyűjteményét és a bá­nyász témájú képzőművészeti alkotásokat. A mázsás bá­nyagépeket kiállítani nem tudják, ezért ezeket modelle­ken és maketteken mutatják be. Az_épületben megteremtik a korszerű muzeológia tárgyi­technikai feltételeit. Gazdag térképtár és 12 ezer kötetes könyvtár áll majd a kutatók rendelkezésére. A tudományos feldolgozó tevékenység szol­gálatába állítják a fotólabo­ratóriumot és a restaurátor- műhelyt, a múzeum ez év őszén, a bányásznap alkalmá­ból nyitja meg újra kapuit. Elhunyt Bruckner Győző Életének 80. évében elhunyt Bruckner Győző akadémikus, kétszeres Kossuth-díjas nyu­galmazott egyetemi tanár. Te­metése március 18-án kedden 14 órakor lesz a Farkasréti te­metőben. A Magyar Tudományos Akadémia, Az Eötvös Lotánd Tudo­mányegyetem Bruckner Győző, a magyar szerves kémiai kutatásnak nemzetközileg is elismert is­kolaalapító egyénisége volt. A szegedi tudományegyetem szerves kémiai tanszékét vezet­te 1940-től, majd 1949-től az ELTE természettudományi ka­rának szerves kémiai tanszé­két és az MTA peptidkémiai tanszéki kutatócsoportját igaz­gatta. Kémikusok generációi nevelkedtek egyedülálló tan­könyvén, s fiatal vegyésznö­vendékek és tanárjelöltek kap­tak életre szóló élményt és tudományos útravalót előadá­saiból. Nyugállományba vonu­lása után haláláig a kutató- csoport aktív tudományos ta­nácsadója maradt. Tevékeny­ségét hazánkban és külföldön is elismerték: két Kossuth- díjnak, a Munka Érdemrend­nek, a svéd Scheele-éremnek volt a tulajdonosa, s ezen kí­vül tagja volt a hallei Leopol­dina német természettudomá­nyi akadémiának, s magáénak tudhatta az ELTE diszdoktori címet. Vámbéry Ármin nyomában ÜZBEGISZTÁNBAN FORGATTAK Befejeződött a Mafilm népszerű-tudományos film­stúdiójának az Üzbegisztán művészete című tévéfilm-so- rozat forgatása. A nagyszabá­sú vállalkozásról Kis József Kossuth-díjas filmrendező el­mondta : — Csaknem egyéves munka zárult le a közelmúltban. Taskentben, Szamarkandban, Buharában és Khivában dol­goztunk, s úgy gondolom, gazdag filmanyaggal tértünk haza. Minden bizonnyal hű képet adhatunk arról, hogy egy rendkívül gyorsan fejlődő szocialista köztársaság milyen híven őrzi a múlt népi érté­keit, a néphagyományt, az építészet és a népzene felbe­csülhetetlen kincseit. Figyel­met érdemel például az a két évtizedes munka, amelynek TV-FIGYELO Fantasztikus? Időnként újabb és újabb kísérletet tesz a televízió, hogy a hét végi estéket valami oldottabb mű­sorral kedélyesítse. Bizonyára ilyesféle elegynek szánták a Terefere című sorozatot, amelyből eddig — ha az em­lékezet nem csal — két köz­vetítést nyugtázhattunk a közepesnél jobb minősítéssel. Ügy fest a dolog, hogy most még egy frissebb vállalko­zásnak lehetünk a tanúi, amelynek ezt az igen-igen hangzatos elnevezést adták: „Van egy fantasztikus ötle­te?..." Elsőként szombaton este je­lentkezett ez az összeállítás és egyelőre még olyan álla­potában, hogy csak jelezni igyekezett, miszerint miféle Ötletekkel állhat elő az el­következő időkben az előfize­tő. (Mármint a sorozat gazdái, Kállai István és Sugár And­rás szerint.) Ezért hát: ne szólj hamar szám, nem fáj azonnal a fe­jem — ismételted el az ősi mondást a belátóan józan ész. Ám ha csak egy icipicit tü­relmetlenebb hangulatban kí­sérelte meg végignézni azt a bizonyos hetven percet valaki, máris kénytelen volt észlelni, hogy azokról a fantasztikus ötletekről e nyitány alkalmá­ból szó sem esett. Visszakö­szönő tréfák, agyonismételt közhelypoénok váltották egy­mást pontosan úgy, ahogyan egykor azokban a kabarék­ban, amelyekben legföljebb ha a Patyolatot merészelték kipellengérezni, no meg az afféle reklámszöveget, hogy cipőt a cipőboltból. Mert lássuk csak, miért kel­lene valami eddig nem hal­lott ötletként nyugtázni azt_ a férjvásárlósdit, azt az újítási umbuldát, vagy azt a... No, de hagyjuk! És ugyanígy, miért kellene eredendő újdonságként üdvö­zölni. ha megszokott gyakor­latától eltérően megpróbál társasági anekdotázóvá át- könnyülni egynémely külpo­litikai újságíró. A teljes csüggedésre azon­ban még nincs ok, mert a műsorújság és más hírközlő fórumok tanúsága szerint az elkövetkezőkben nemcsak azok ismertethetik fantaszti­kus (?) ötleteiket, akiknek aj­ka elé szántszándékkal került oda a mikrofon, hanem mind­azok is, akik ihaguktól haj­tatva keresik fel a budapesti, illetőleg a vidéki tippgyűjtő helyeket, ahol minden elkép­zelést képmagnó rögzít — el- képzelőstül. Hátha az így megbiztatott amatőrök majd messze felül­múlják a szombaton este igen­csak szürkének és bágyadtan igyekvőnek tetsző hivatásos kedélyderítőket... King Vidor. A hivatásos minősítést emlegettük az előbb, és ha valakire, hát King Vidor magyár szárma­zású filmrendezőre igazán rá­illik ez a titulus. Számos munkája bizonyítja ezt, egy­úttal pedig az a ritka érde­kes interjú, amelynek kere­tében szombaton a maga kar­rierjéről szólott. A sok egyéb, igen találónak tetsző megál­lapítása közül talán az tűn­hetett fél a nézőnek, amit a manapság oly sokat emle­getett, színész-rendező viszony­ról mondott, legendává minő­sítve a rendezői egyedural­mat, és kimondva az új nagy igazságot, hogy bizony egyre inkább a sztár diktál, és nem az. akinek a sztárt kellene di­rigálnia. Bette Davis. Hogy az Egy­benyíló szobák című angol film hogy s mint készült, nem. tudni. Az azonban biztos, hogy mind a női főszereplő, a hervadóban levő csellista­nőt játszó Bette Davis és mind a Marion Hart színmű­vét átíró és celluloidtörténet­té rendező Franklin Collins egymás közös örömére vehe­tett részt ennek a megindító históriának a rögzítésében. Afféle jutalomjátékként gyö­nyörködhettük végig a nagy színésznő vergődését, amely­hez — s ezt külön ajándék­ként könyvelhetjük el — az oly ritkán látott és hallott Tolnay Klári kölcsönözte mindmáig oly szép zenéjű hangját. Akácz László eredményeként a kutatók összegyűjtötték és rendszerez­ték a gazdag üzbég népzenei hagyományt. Faizüllah Kama- ratovnak, a taskenti zenemű­vészeti főiskola tanszékveze­tőjének — akivel interjút is készítettünk — munkásságát például Bartókéhoz és Kodá­lyéhoz lehet hasonlítani. — Két ízben jártunk Üzbe­gisztánban, először 1979 tava­szán. Különösen megragadott minket Buhara és Khiva. Bu­harában nagyon harmoniku­san illeszkednek egymáshoz a népi építészet remekei és a modern épületek, Khiva vi­szont teljes egészében közép­kori település, amolyan mú­zeumváros. — Üzbegisztán megismerése során minduntalan feltűnt Vámbéry Ármin alakja, ö volt az első európai, aki elju­tott ebbe a távoli országba, s ráadásul kitűnően beszélte az üzbég nyelvet. Khivában ere­deti üzbég eposzt jegyzett le, s mentette meg ezáltal az utó­kor számára. Több művével — Bokhara története, Keleti életképek — szerzett magának elismerést, ma is élő tisztele­tet. A film készítői jelenleg a vágás munkálatait végzik. A tévénézők előreláthatólag az ősz folyamán láthatják majd a hat-nyolc részesre tervezett sorozatot. KIALLITOTERMEKBOL A munkás,az alkotó ember \ IFJ. SZABÓ ISTVÁN TÁRLATA Ifj. Szabó István: Asszony almával Váci Mihály kitárt karok­kal, egyik kezében könyvet szorítva lép felénk, mintha mondaná, vagy — ez is ép­pen elég — csupán lényével, tartásával sugalmazná: „Nem elég ... ; odébb egy bányász szusszant, egy másodpercre abbahagyja a fejtést, kiegye­nesíti derekát; távolabb egy alvó feje, barackfából farag­va, olyan mesterien, hogy az arcot keretező hajnak megma­radhatott a durva kéreg, az arc vonásai pedig az évgyűrűk hajlatait követik. Ezzel a három szoborral — kisplasztikával — jellemezhet­jük ifj. Szabó látván szob­rászművész témavilágát. Mű­vei, amelyeket tegnap óta két héten keresztül az MSZMP Pest megyei Bizottsága Okta­tási Igazgatóságán mutatnak be, az alkotó, a dolgozó em­ber, s a test szépsége iránti érdeklődésről beszélnek. E té­mák — ahogyan a kiállítást megnyitó Bereczki horánd művészettörténész kifejtette — művekben való megjelení­tése gondolati igényességgel, nagy felkészültséggel párosul. Az anyag mesteri kezelése sokszólamúságot is jelent — hangzott el a 'megnyitó be­szédben —, hiszen ifj. Szabó István egyaránt jó ismerője a bronznak, a különböző fafaj­táknak, a diónak, körtének, tölgynek, tiszafának. A fa egyébként igen fontos szere­pet kapott az 1927-ben szüle­tett, Munkácsy-díjas művész munkásságában: az elmúlt években a nagyatádi szob­rász szimpozion tagjaként ké­szített monumentális plaszti­kákat ebből az anyagból. Fá­ból készült a — sajnos nem eléggé drámai hatású — Dó­zsa a máglyán, s a mohácsi emlékparkba szánt, ősi geo­metrikus és virágmotívumok­kal díszített fejfatervek. p. sz. e. A rajz regöse Messzire érkezett az egyko­ri tiszadobi parasztgyerek. Ré­ti Mátyás is a Gyepsor-ról jött, Veres Péter népéhez tar­tozik, hozzá hasonló szorga­lommal és elkötelezettséggel. Őrzi a mezei szorgalmat. Csak most nem kapál, kaszál napszállattól napnyugtáig, ha­nem rajzol, fest Nagyon so­kat. Nem szelektál, mindent számbavesz, mindent megörö­kít. ő a krónikás festőtípus. A rajz regöse, Tinódi Lantos Sebestyéné, aki érzékeli és fel­mutatja a pomázi görbe ut­cát, Szentendre tornyait, Bu­daörs, Budakeszi bensőséges együtteseit, Nagymaros folyó­partját. És sok minden mást is. Nemcsak Veszprémet, Sop­ront, hanem lajtos kocsit, ök­röket, bikagulyát. Küzd azért, hogy e töredékek is képek le­gyenek. Talán ezért van az, hogy inkább az érték állandósága, mint fejlesztése jellemzi. Egy biztos; ott és akkor a leg­jobb, amikor mérsékli eszkö­zeit színben, vonalvezetésben. Akkor a legsűrűbb a rajz, legmélyebb a látvány. Sok ötlet, derű A magyar forradalmi pla­kát felkiáltásai a béke idejé­ben baráti megszólítássá ár­nyalódtak a forma- és a színkezelést illetően. Így tel­jesíti reklámgrafikusi hivatá­sát Illés Judit is, aki a Kép­zőművészeti Főiskolát Konecs- ni György tanítványaként 1965-ben végezte el. Ez har­madik önálló kiállítása Buda­pest és Ruzembarok után. Kiállítási plakátjai, könyv­borítói, ízlésesek, sok ötletet és finomságot tartalmaznak, közvetve hatnak közérzetünk­re is derűs színegyenleteikkel. Tudásának korrektsége abban is lemérhető, hogy minden olyan magától értetődőnek tű­nik, pedig a szerkesztés szi­gorúsága nyilvánvaló. Olykor oldott a kompozíció, máskor emblem,atikusan zárt — acél­nak és rendeltetésnek megfe­lelően. Illés Judit képes a rajzi módosításokra, mivel birto­kolja a grafika eszközeit. Eré­nye, hogy plakátjai kellemes látványt nyújtanak. Színben különösen erős, lapjai a kép elemeit hordozzák, mert Illés Juditban függetlenül reklám­grafikusi hivatása és gyakor­lata mellett egy festő is rej­tőzik. Az útkeresés kettőssége Mikes István, a Vácott élő festő, aki egyben a Madách Imre Művelődési Központ képzőművészeti körét vezeti — most önálló tárlaton mu­tatkozik be Szekszárdon már­cius 27-ig. Az egykori Kmetty tanítvány jeles akvarellista, Bornemissza Géza franciás könnyedsége határozta meg indulását. Bodnár Éva a ka­talógus bevezetőjében helye­sen utal arra, hogy vízfest­ményeinek éterikus bája és olaj&épeinek zárt mértanisága között határvonal húzódik meg. Az útkeresés kettőssége — az érem két oldala. Az, hogy melyik lesz igazi, végle­ges iránya, csak a jövő dönt­heti el. I lllés Judit kiállítása az érdj művelődési házban látható. Ré­ti Mátyás képei a békéscsabai Munkácsy Mihály-teremben te­kinthetők meg márciusban. Losonci Miklós SZÍNHÁZI estek A családban marad Politikai^) kabaré a Vidám Színpadon VICC ÜTÄN is mondjuk néha; vé­resen komoly, s többnyire ezek az igazán jó ailapviccek. Ebből ugyan ke­vés van a Vidám Színpad műsorában — persze, társadalmi méretekben felélénkült tréfás kedvünkből is rit­kán futja ilyenre —, de a produkció így is szórakoztató. S e megállapítás utolsó jelzője távolról sem jelent va­lamiféle lebecsülést vagy lekicsinylést. Mert való igaz: nem könnyű dolog szórakoztatónak lenni, ráadásul közel három órán keresztül. És a Révay ut­cai társulat .műsorában alig akad unal­mas, rossz betétszám, így a közönséget nem éri csalódás. Ha... Ha helyesbítjük a színlapot, amely azt ígéri, hogy politikai kabarét; lát­hatunk két részben. Kabaré ugyan az egésiz előadásban van, de ennek sajátos változata, a politikai kabaré, csak fol­tokban lelhető fel, s akikor is túlontúl jólfésült. Mintha az alkotók időről időre megijedtek volna saját árnyé­kuktól, pedig hát már a címben le­szögezték, hogy ami a színpadról el­hangzik, az A családban marad, tehát a saját orrunkat fricskázgatjuk. Persze, az is lehet, hogy az alkotói szándék azt tükrözi: szeretjük mi magunkat annyira, amennyi a vitriol higításához szükségeltetik. S az sem kizárt, hogy a családi békesség jegyében sikeredett a műsor féloolitikai kabarénak. A SZERZŐK tekintélyes serege adta nevét és művét a produkcióhoz, amely­nek szerkesztő-dramaturgja, Kárpáthy Gyula, sehogysem tudta egy gondolati szálra felfűzni a jeleneteket, monoló­gokat és dalbetéteket. Az egyetlen ki­vehető szerkesztési elv az, hogy válto­gassák egymást a műfajok, ezzel eléri a színességet, de elveszti az ívet, s m... i az egymásmellettiség: a műsor­számok sorrendje tetszés szerint fel- cserélhetőnek tűnik. Az írók listáján patinás nevek: Dobozi Imre, Palotai 'Boris, Moldova György és Tabi László; s a profi humorszerzők: Árkus József, Kállai István, Romhányi József és Szántó Jenő; valamint a humor­ban fiatalok: Selmeczi Tibor, Rigó Béla és Sinkó Péter. A jelenetek közül műfaji telitalálat az Állampapa a klinikán (írta: Rád- ványi Ervin), amelyben kiderül, hogy a papa kiléte biztos, a hogyléte szin­tén, de a jóléte bizonytalan. Egészen kitűnő, bár témájában sokszor megírt az Arrivederci, Budapest (Moldova), egy maszek ötlet halálát példázva. A műsor első részéből kiemelkedik a Tű­nődés a szobornál (Kárpáthy Gyula és Litványi Károly) című monológ: Marx és Engels budapesti szobra mellett Ki- bédi Ervin töpreng, hogy miként is vettük figyelembe a nagy filozófusok intelmeit. Kár, hogy szünet előtt egé­szen rossz jelenettel búcsúzik a műsor. S ha konferálás nem volna, akkor középen mélypontra jutna a műsor a Pater noster című számmal (Rigró Bé­la), amely íróilag és színészi leg is fél­resikerült. Talán ez okozza, hogy Sel­meczi Tibor magánszáma csak nagy erőlködésnek hat. De aztán A szeg (Dobozi Imre) és az Ez is zöld dió (Palotai Boris) már két remeklés, va­lóságos mini vígjátékok igényes meg­valósításában, a humor ezernyi csapdá­jával. Végül, mintha a Vidám Színpad nem tudna szabadulni valamiféle bűv­körből: egy ezerszer lerágott csonttal próbálnak tüzet csiholni. Ki az úr a családban címmel tömény humorkon­zervativizmust keltenek életre, gyönge, elaggott történettel. Szerencse, hogy Kabos László és Csala Zsuzsa menti a menthetőt. A SZÍNÉSZEK teljesítménye hatal­mas szélsőségek között hullámzik. Is­mét — s ki tudja, hányadszor — szó­vá kell tenni, hogy különösen a nagyon népszerű művészeknek nincs szüksé­gük a negyedszázada letűnt gyerekko­rom öregnek számító viccceit beépíte­ni, vagy az íróval beépíttetni szöve­gükbe. Ráadásul ez szinte kivétel nél­kül minden esetben magával hozza az önkéntelen túljátszást, amely gyorsan múló hatást szül. A színlap szerint Szuhay Balázs konferál, de lényegében nem ezt a funkciót tölti be. Négyszer jelenik meg a színpadon, és minden alkalommal kitűnő. Igényes szövegét (ketten írták Árkus Józseffel) okosan, minden poént mértékkel kijátszva mondja él. Bár Kabos László nem teremt új, jelleg­zetes figurát, mégis nagyon jó teljesít­ményt nyújt valamennyi jelenésében. Kevésbé tetszett Csákányi László, mert egysíkú, nem hozott létre karaktere­ket, a ki(szét)taposott úton járt. Csala Zsuzsa nagyszerű humorérzékkel az egész műsor talán legszínesebb egyé­nisége. Kibédi Ervin az egyetlen ma­gánszámával emlékezetesen tette le névjegyét. Figyelemre méltóan oldotta meg sok szerepet jelentő feladatát a fiatal Urbán Erika. Ha kissé több ön­bizalma lesz: valószínűleg elhagy harsányságából, hiszen enélkül is ha­fűCDC o t Á 4- oTt* *5 ' JÖ RITMUSÚ előadást állított színpadra Zsudi József rendező, meg­felelően tartotta a produkció egyensú­lyát. Ugyanakkor igényesebben töre­kedhetett volna a különböző karakte­rek egyénítésére a határozottabb szí* nészvezetéssel. Ullmann Ottó zenéi és Wegenast Róbert szellemes díszlet­megoldásai jól szolgálták az plőadást.’ Kriszt György ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom