Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-09 / 58. szám
Az ellátás szolgálatában Maszekok és gebinesek $ Ha kimondjuk: másáéit, sebines — Jelentőségteljes a hangsúlyunk. Sokat | sejtető. Sok pénzt, ügyeskedést és — sok Irigységet. Előítéleteket. Találomra benyitottam néhányukhoz. Előzetesen nem tájékozódtam felő- 8 lük. és nem ellenőriztettem szavaikat, melyeknek kommentálásától is igyek- 5> szem tartózkodni. Annyit azért elöljáróban: lehet, hogy szerencsém volt; lehet, hogy a hir. s lapírónak ki-ki másnak, jobbnak mutatja magát. De. valahányukkai beszállt gettem, rokonszenves, és főleg: keményen dolgozó embert ismertem meg. Hajnaltól késő estig Alig férek be az ajtón. A parányi bolt zsúfolt. Áruval, emberrel. A csöpp vegyeskereskedés Érdliget határán valóban vegyes kereskedés. Tej és üdítő, W. C.-papír és szalonna, zöldség és Fabulon bébikozmetika sorakozik katonás rendben a polcokon, a kis hűtővitrinben, a fridzsi- derben. Csinos fiatalasszony a pult mögött, a tulaj, Balázs Józsefné. — Mikor nyitotta a boltot? — Reggel hatkor. — Es mikor kezdte? — Tavaly augusztusban, — Hogyan? — Ez itt a szüleim háza, látja, még vakolatlan. Gondoltuk, talán belevágunk valamibe. Kereskedő a szakmám, hát kézenfekvő volt, mibe. A tanácsnál örültek, van ugyan a közelben egy ABC, de errefelé üzletből sosincs elég. — Mivel indultak? — Ami tőke a családban, nekünk, öcsémnek, szüleimnek volt — beleadtuk. Ügy terveztük, kettesben csináljuk az öcskössel, de bevonult katonának. Így hát egyedül árulok, a beszerzésben segít a férjem, sógornőm — rengeteget. — Mennyi az a rengeteg? — Éjjel be a Bosnyákra, zöldségért. Reggel négyre a kenyérgyárba. Napközben a Vegyianyagnagykerhez, a Hungarovinhez, a Likőriparhoz, a különböző füszértekhez áruért. Ide csak a tejet, a pepslt és az ásványvizet hozzák, a többiért mi megyünk — Mivel? — Két kocsink van. Az egyikkel, a szoros rekeszekkel pakolt Volgán, Antal Lászlóné, a sógornő érkezik. — Kozmetikus vagyok Újtelepen, ma délutános, így én szálltam be. Szerencsére tudtam végre sört szerezni. — Szerezni? ' — Félreért, csúszópénzre ném telik, és — legalábbis tőlem — még sosem kértek. Burkoltan sem. — Figyelem a boltot egy órája. Általában gyerekek és idősek a vevői, és nem tudnak olyant kérni, ami ne lenne. — Inkább fordított a helyzet. Tudják, hogy itt mi van. Pár négyzet- méteren igyekszünk a napi, alapellátáshoz szükséges árut tartani. Persze, ez is elég nagy választék, és az igények alakították ki. Pár hét alatt kiderült, az itteniek mit kívánnak, és mit várnak el egy ilyen kis üzlettől. — Milyen a forgalom? — Ha, mint most, amikor az ABC zárva, nagyobb. — Diplomatikus válasz. És az átlag? — Napi száz vevő. ,>— Pénzben? — Hatezer forint forgalom. — Megéri? — Nagyon szeretem, változatos, a nyüzsgés, a sok ember,... — Megéri? — makacskodom. — Nincs olyan kiskereskedő, aki ráfizetne a munkára. (Tudja, kedves, múltkor két hétig zárva voltak az Ilonkáék. Hát már alig vártuk, hogy idejöhessünk. Közel árui. mindene van, például mindig friss a kenyér. Meg egy jó szava is akad. Hogy mennyit keres? Tudja, mit? Nem érdeke!. Ha magát igen, csinálja utána, keccsöljön, álljon egész nap.) A cukrászdában A számban összefut a nyál. összetéveszthetetlen illat. Cukrászda. A vanília, a csokoládé uralja a szagorgiát, mely működésbe hozza a gyomornedveket. Nagy, szép ház Diós- don, a 70-es út mellett, rajta tábla: Erzsiké cukrászda. Vezető: Osvát János. ' — Nem tulajdonos? — Az üzlet gebin, pontosabban szabadkasszás — magyarázza a fekete hajú fiatalember. — A Benta- völgye Tsz-é a cég. — Az Osvát név jól cseng a cukrászszakmában. — Édesapámnak köszönhető. Már 1938-ban üzlete volt Érden. Mikor meghalt, eladtuk. Dolgoztunk a feleségemmel itt-ott, vendéglátóiparban, de aztán elkezdtünk helyet nézni, telket, olyat, ahol egy életre megtelepedhetünk. Itt találtunk, építkezni kezdtünk. — Mennyiért? — Sajátunk, családé, kölcsönök — minden ráment. Így sem lett elég. Segítséget kerestünk, a tsz-től kaptunk gépeket, berendezést. Szerződést kötöttünk. — De így nem lehettek önállóak. — Most már nem bánjuk. Sőt. Olyan biztonságot kaptunk, amit ^magunk nem tudtunk volna megteremteni. — Például? — Az alapanyag-ellátás megszervezését, a megfelelő, szakképzett személyzetet. — Hányán vannak? — Nyolcán. A Venesz József szocialista brigád. — Micsoda? — Ugye, még maga is csodálkozik. Miért olyan hihetetlen? Épp olyan munkahely ez, mint bármelyik üzemben. Hasonlóak a terveink, gondjaink. Feladatunk az energiatakarékosság, a termékszerkezet-váltás, az egészséges táplálkozás segítése. — Nagyon komolyan hangzik. — Tavalyi tervünk 1 millió 400 ezer forint volt. Rátettünk három- százezret — mondja a feleség, maga Is régi vendéglátós. — Mi a sláger? — Nyáron a fagylalt mindent ver. Különben naponta harmincfajta süteményt készítünk, de repertoárunk ennél lényegesen nagyobb. Specialitásunk az Erzsiké krémes, csokoládékrém, sárgakrém, tejszín. — Alapanyag? — Nyaranta naponként 400 liter tej, 60 kiló vaj, 75 liter tejszín kell. — Szállítás? — Remek partner' a Budatej és a siófoki Füszért. — Siófokról hozzák az árut Pest mellé? — ök ugyanis házhoz szállítanak. Ha jön a kocsijuk a fővárosba, mondjuk, kávéért, nem üresen fut idáig. Kifizetődik nekik, kényelmes nekünk. — Munkaidő? — Tizenkét-tizenhárom órát dolgozunk naponta. Üdülés novemberben, januárban. Idén iskolás lett a gyerek, évtizedek óta először végre rákényszerülünk, hogy a nyári szünetben menjünk szabadságra. — Gondolom, ismerik az emberek elképzeléseit a gebinröl? — Havi 5—6000 forintot keresünk fejenként. A tsz 68 ezej forint bérleti díjat fizet a házért évente. Mi imádjuk a szakmánkat, minden pénzünk, éveink, ebben a házban fekszik. Nem kockáztathatunk cikis dolgokat. Ha megbukunk, oda az életünk. És ez nem frázis, kérem, higgye el. — Tehát minden rendben? — Igen. Elégedettek vagyunk. Ha még aszfalt lenne 'a parkoló is az üzlet előtt... — Naponta szállítok Dunaújvárosból Csepelre. Oda-vissza itt kávézunk, nassolunk. A fél város idejár, otthon fogalom ez a cukrászda.) Alapanyagok és nyugdíj Budaörs, kis faház a Pesti úton, Fehér Imre mos, tisztít, 3 nap alatt, bundát is. Pár lépcső apró szobába vezet, farmert vasal a kedves moso- lyú, filigrán asszony. — A férjemé az üzlet, az ipar. Ö végzi magát a tisztítást, kint, a község szélén van a műhely. A mérgező gőzök, gázok miatt csak lakatlan helyen dolgozhat. — Közel ide az állami tisztító ... — Természetesen konkurrencia. Mi csak gyorsaságunkkal állhatjuk a versenyt. Három-négy nap alatt megcsináljuk azt, ami ott egy-két hétig tart. — Drágábban? — Huszonkét forint egy nadrág- tisztitás. Pesten, a József nádor téri gyorstisztítóban húsz. — Ketten vannak? — Kellene egy vasalónő és egy vállaló. Ez közös gondunk az állami üzletekkel. Nem akad jelentkező, a 10—12 forintos órabért keveslik. — Pedig elég csendesnek látszik ez a hely, nem sok a munka. — Most, télen. Tavasz, ősz: nagy a hajtás, napi 13—14 óra kemény rakkolás. Különösen mostanában, hogy a lakótelep épül. Nemcsak több a kuncsaft, de az ott élők is gyakrabban adják vegytisztítóba holmijaikat, mint a régi falubeliek. — Csak „kicsiben” dolgoznak? $ — Bérmunkát is vállalunk. Akit Pesten lát maszek tisztítót, többségüknek nincs, nem lehet ott műhelye, ide hozzák a munkát, még Pécsről is. — Gondolom, ez a fő bevétel? — Nem. A lakossági szolgáltatás lényegesen nagyobb. — Biztos? — tamáskodom. — Dokumentálható. — Család? — Lányom tizennyolc múlt, kozmetikustanuló. — Nem akyrt „beszállni” ide? — Én nem engedtem. — Miért? — Nagyon nehéz, fárasztó munka. Jövője sincs nagyon. Ha a hálózatot kiépíti, a nagyüzemi, állami vállalattal nem lehet konkurrálni. Az utóbbi időben majdnem 80 százalékkal emelkedtek az anyagárak, a vegyszereké, a benziné. Ezt még nem teljesen tükrözik a vállalási árak, a KIOSZ évekkel ezelőtt adott ki utoljára egységárgyűjteményt. Bár van kalkulációs lehetőségünk, lényegesen kisebb a hasznunk, mint bárki gondolná. — Sajnálkoznunk kellene? — Azt nem mondtam. Tisztes keresetünk van, szép házunk, kocsink. De például nekem, mint segítő családtagnak, nyugdíjam nincs. Ha megbetegszem, helyettesről kell gondoskodnom, de, mint mondtam, nincs vállalkozó rá. — Azért nem pénz nélkül áll az utcán... — Igaz, persze. Talán úgy tűnik, csak panaszkodni tudunk, mi, maszekok. Pedig — túl az anyagiakon — igaz örömöt ad a munkánk. Leginkább az, hogy az emberek, a kuncsaftok — barátaink. — Nem túlzás ez? — Szinte mindenkit ismerek. Tudom, mikor volt az unokának influenzája, hogy áll a házépítés. Ha nagyon sietek is, kell, hogy legyen időm pár kedves szóra. Ez a maszek stílus, ha akarja. És nemcsak üzleti fogás. Engem legalábbis, komolyan érdekelnek az emberek. (Nyolcvanhárom éves vagyok. Igen. Már miért ne ide hoznám a blúzaimat? Nem fogok otthon veszkSdni vele, mit képzel? Vén vagyok, de nem maradi bolond. Nézze meg az ember.) A szoláltatás területén Amint az elején írtam, nem kommentálok, nem is ellenőrzők. Ám a teljesebb, átfogóbb kép kialakításáért megkerestem két, nagyobb áttekintéssel rendelkező illetékest is. Hegedűs Gyula, a KIOSZ (Kisiparosok Országos Szövetsége) Pest megyei adócsoportjának vezetője: — A megyében mintegy tízezer kisiparos dolgozik. A legtöbben a gödöllői, a ráckevei járásban; a nagyobb települések körül, Gödöllőn, Dunakeszin, Vácott. — Ha nem titok, mennyi jövedelem után adóznak? — Bruttó bevételük összesen több száz millió. De ebből az anyagokat, gépeket, berendezéseket, alkalmazottakat is fizetik. — Sokat? — Vannak, akik igen. Főleg a kö- zületeknek dolgozók. Esztergályosok, lakatosok. Vagy olyan, kis szériás terméket gyártanak, amely egy nagy- vállalatnak nem kifizetődő, de szükség van rá, vagy olyan, egyedi dolgokkal foglalkoznak, melyekre nincs megfelelő, állami üzem. És a lakosság ellátása? — Az összes szolgáltatás 48 százalékát a megyében a kisiparosok végzik. Kevés a cipész, fodrász. Sok a lakástakarító. — A kisiparosok száma nő vagy csökken? — A főfoglalkozásúaké stagnál. Egyre több viszont az olyan szakember, aki munkaviszonya fenntartása Különös cserepekre figyeltek fel Vácott, a Liliom utca 17. szám alatti telken, miközben az új ház alapjait és pincéjét ásták. Bagi József, a tulajdonos, nyomban telefonált a Vak Bottyán Múzeumba. A gyors bejelentésnek köszönhető, hogy megmenekült a végleges pusztulástól a késő rézkori kultúra egyik legjelentősebb tárgyi emléke. Bagi József tette annál is inkább dicséretre méltó, mert 1975-ben életbe lépett ugyan az úgynevezett régészeti törvény, amely a múlt örökségeinek védelmét szolgálja — ám ennek ellenére sokan nem tesznek eleget a bejelentési kötelezettségnek, és emiatt pótolhatatlan értékek mentek veszendőbe. Régcszszercncse Kővári Klára, a múzeum fiatal régésze azonnal a helyszínre sietett. Hideg, zimankós idő volt akkor, a múlt év decemberének harmadik napján. De a vérbeli régész olyan, mint a vadász, nem törődik a faggyal, ha úgy látja... Nos, a töredékesen előkerülő cserepekről sejteni lehetett, hogy egy rézkori kultúrát képviselnek. Svajcsik Erzsébet, a múzeum restaurátora a héten befejezte a bikafejes edény összeállítását; s még. a hónap végre elkészül a másik, nagyobb méretű edény restaurálásával is. Most teljes pompájában áll előttünk, az asztalon a barna, bikafejes edény. Űrtartalma 7—8 liter lehet, magassága 33 centiméter, teste ovális, a bika testét akarván utánozni, nyakán háromszoros, plasztikus bordadísz — nyakörvként — hátul pedig, piciny, alig észrevehető farok. A restaurálás nem volt könnyű. A föld súlyától összeroppant edény mállékony cserepeit előbb vízzel kellett lemosni, s amit a víz nem vitt le, a meszes szennyeződést bizonyos vegyszerrel, polivinil-buti- ránnal eltávolítani. A cserepeket műanyaggal itatták át, ez megszilárdította a töredékeket, és lehetővé tette a ragasztást. A négyezer éves edény kiégetése nem volt tökéletes — az akkori kemencékben nagy hőfokkülönbség lehetett az alsó. és a felső részek között —, s most ezt is figyelembe kellett venni. Néhány kisebb darab hiányzott az edényből, az űrt — az eredetitől elütő — sárga színű gipsszel töltötte ki a restaurátor. A bika orra hiányzott. A régészek lementek a Duna-partra, ahová a kiásott földet szállították. Napokig turkálták a földet, annyi eséllyel, mintha egy tűt keresnének a szalmaA restaurátor munkában Barcza Zsolt felvétele kazalban. De másodszor is hozzájuk pártolt a régészszerencse: meglelték az orr-részt. Érdemes volt fagyos- kodni. Péceli kultúra De miért is érdekes, és értékes ez az egyszerű agyagedény, amelyet vékony hurkákból állított össze az egykori fazekasmester, lévén, hogy akkoriban a korongolást még nem nem ismerték. Időszámításunk előtt 2100—1900 között élt a Kárpát-medencében egy népcsoport. Neve nincs. Írásbeliség még nem volt, feljegyzések nem maradtak ránk. A régészek és történészek péceli kultúrának nevezik ezt az alig ismert népséget. Azért péee- linek, mert a tőlük származó, első leleteket Pécelen tárták fel. Később Budakalászon találtak egy négyszáz síros temetőt; s ennek legfőbb érdekessége az, hogy Európában elsőként itt leltek kocsimodellt, apró, agyagból gyurmáit négykerekű járművet, amely bizonyítja, hogy a késői rézkorban már ismerték ezt a szállítóeszközt. Aztán a Borsod megyei Özd mellett, a Center nevű falu közelében ember alakú urnákat tártak fel. A harmadik, legjelentősebb leletnek a decemberben Vácott előmellett váltotta ki az iparengedélyt, és szaporodik a nyugdíjas kisiparosok száma is. — Módosítják az elavult egység- . gyűjteményt? — Dolgozunk már rajta. & Dr. Éhen Károly, a KISOSZ (Kiskereskedők Országos Szövetsége) Pest megyei szervezetének titkára: — A megye mintegy 1100 kiskereskedőjéből csaknem háromszáz a zöldség-gyümölcs árus. Hatvan körül van a vegyeskereskedők száma, száz vendéglátós, Száz trafikos, — Merre vannak a legtöbben? — Üdülőövezetekben, főleg a Dunakanyarban és a Ráckevei-Duna- ág mentén. Ott, ahol állami bolt nem volna kifizetődő. — Kereset? . — Ezerötszáztól tizenötezerig. Előbbi egy kis trafikos, a nagyobb, mondjuk, egy tüzelőolaj-kereskedő, bisztrós pénze. — Nem kevés. — A munka sem. Egy üdülőhelyi kereskedő vasárnap is hajnalban kezd. — De csak nyáron ... — Ám télen is ebből kell élnie. — A maszek foglalkozás maszek életmódot, elzárkózást feltételez? — Nem szükségszerű, sőt. Bár különbözőek vagyunk, és akadnak természetesen kivételek, gátlástalanabbak is, a többség olyan tisztességes ember, akiknek munkájára valamennyiünknek szüksége van. Alig talál a megyében, községekben, olyan társadalmi megmozdulást, melyben ne vennének részt a maszekok, kisiparosok, kiskereskedők. A mi szervezetünk tagjai ott voltak a kere- pestarcsai kórház, a budaörsi óvoda építésénél. A Hazafias Népfront Pest megyei bizottságától minden évben több kiskereskedő kapja meg a kiváló társadalmi munkásoknak járó elismerő jelvényt. A társadalmi akciókért az Országos Béketanács emlékplakettel jutalmazta szervezetűn- kőt) ANDAI GYÖRGY került bikafejes edényt tekinthetjük Bizonyos fokig érthető talán a régész tiltakozása az ellen, hogy az edényt .lefényképezzük — mielőtt szakmai folyóiratban ismertetné. Mit lehet még tudni a péceli kultúráról? A nevenincs népcsoport — az eddigi leletek tanúsága szerint — erős szálakkal fűződött Trójához; s feltehető, hogy délről, Anatóliából újabb és újabb csoportok érkeztek a századok során a Kárpát-medencébe. Nyomaik fellelhetők a Balkánon. és a cseh-morva vidéken. A bikafejes edény bizonyltja, hogy — a földművelés mellett — az állattenyésztés fontos szerepet játszott életükben; s az edényen ábrázolt bikának talán kultikus jelentősége is volt Ide tartozik, hogy a régebben feltárt sírjaik egynémelyikében szarvasmarha-csontvázat is találtak a régészek. Újabb leletek A Liliom utcában Kővári Klára régész az említett két edényen túl' — egy kemence maradványaira bukkant. A felmenő'falak elpusztultak, az alja azonban ép volt. Az alsó rétegbe kavicsot tettek a négyezer évvel ezelőtti emberek, valószínűleg azért, hogy az tartsa a hőt; a felső réteg pedig agyagból állt. A kemencét nem edények égetésére, hanem lepénysütésre, vagy élelmiszerek tartósítására használhatták. Sajnos, a lelőhely nem maradt meg épen, eredeti állapotában. A 18—19. században ugyanis temetőt nyitottak ezen a területen a kis-váci reformátusok. 1714-ben a püspök rendeletére kiűzték Vácról Luther híveit, s ők nem mentek messzire: a város határában, a Szob felé eső részen telepedtek le, megalapítva Kis-Vá- cot. A reformátusok az újkori sírokkal a késő rézkori telep nagy részét tönkre tették. Az ásatáskor külön gondot okozott. hogy néhány csontváz napvilágra került. Régészeti jelentőségük nem volt, tárgyak sem voltak a sírokban. A múzeum kérésére a városi tanács a csontokat újra elhantol- tatta a jelenlegi temetőben. Feltehtő, hogy Liliom utcában és környékén több rézkori használati tárgyat is rejt a föld mélye — további ásatásra azonban nincs mód, mert ez sűrűn beépített terület. A régészek figyelmét most a levéltár — a volt ferences kolostor — belső udvara köti le: a nyáron igyekszenek feltárni az Árpád-kori és késő-középkori épületmaradványokat. PALÁD!JÓZSEF Bikafejes edény Vácott