Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-01 / 51. szám

2 xMdap 1980. MÁRCIUS 1., SZOMBAT Újabb államosítás Iránban Nehézségek ez ENSZ-vizsgélóbizotSság munkájában Magyar-szovjet egyezmény Egészségügyi együttműködés Iránban az Iszlám Forra­dalmi Tanács határozatot fo­gadott el 50 építkezési vállalat államosításáról — jelentette ki Ezatolláh Szahabi, a forradal­mi tanács tagja, a költségve­tési és tervezési szervezet ve­zetője. Az Iszlám Forradalmi Ta­nács csütörtök esti hosszúra nyúlt és meglehetősen viharos ülésén elnökének, Baniszadr- nate határozott ellenvélemé­nyével szemben, úgy döntött, hogy Iránban két fordulóban — március 15-én és április 3-án — választják meg az egykamarás nemzetgyűlés 270 képviselőjét. A választási szisztéma ér­telmében az első fordulóban 50 százalék, plusz 1 szavazat­ra, azaz abszolút többségre van szükség; ahol ezt egyik jelölt sem szerzi meg, a kö­A kabuli kisiparosok és kis­kereskedők képviselői nagy­gyűlést tartottak az Afganisz­táni Demokratikus Köztársa­ság forradalmi kormányának támogatására. A nagygyűlés részvevői élesen elítélték a nemzetközi imperializmus — az Egyesült Államok és szö­vetségesei, Kína és Pakisz­tán ■ Afganisztán-ellenes ma­nővereit, s teljes szolidaritá­sukról biztosították Afganisz­tán forradalmi kormányát, valamint az Afganisztáni Egy­séges Népi Demokratikus Pár­tot. A nagygyűlés résztvevői köszönetüket fejezték ki • a Szovjetuniónak az afganisztá­ni népnek nyújtott önzetlen segítségért. A TASZSZ kabuli tudósítói 1 számoltak arról, a kiállí­tásról, amelyen a helyi és a világsajtó képviselői megte­kinthették az elfogott, külföl­di zsoldban álló ellenforradal­mároknál talált fegyvereket és egyéb bűnjeleket. A kiállítá­son több száz amerikai, kínai, brit és pakisztáni gyártmányú puska és géppisztoly, több száz kézigránát volt látható. A banditák fegyverzetéhez emellett pisztolyok, kések, bokszerek és ólmosbotok -is tartoztak. A Bakhtar afgán hírügynök­ség pénteken cáfolta egyes im­perialista tájékoztatási szer­vek Kabulból keltezett jelen­téseit, amelyek szerint a leg­utóbbi ellenforradalmi meg­mozdulások során az afgán fő­Február 23. és 29. között tartotta ötödik plénumát a Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága. Az erről szóló közlemény szerint el­határozták, hogy idő előtt összehívják a KKP 12. kong­resszusát. Ezt azzal indokol­ják, hogy az 1977. augusztu­sában megtartott 11. kongresz- szus óta jelentős változások mentek végbe Kína belpoliti­kájában és a nemzetközi helyzetben. A plénumon a KKP KB politikai Bizottsága állandó Bizottságának tagjává, vá­lasztották Hu Jao-pangot és Csao Ce-jangot. Létrehozták a központi bizottság titkár­ságát, s ennek főtitkárává Hu Jao-pangot választották. A plénum határozatban fo­gadta el Vang Tung-hszing, Csi Teng-kuej, Vu Te és Csen Hszi-lien, a KB politikai bi­zottsága tagjainak lemondá­sát és úgy döntött, hogy el­mozdítja őket párttisztségeik­ből és javasolja elmozdításu­kat állami pozícióikból. A plénum határozatban mondta ki hiú Sao-csi volt államelnök posztumusz reha­bilitálását. A posztumusz rehabilitálásról szóló határozat szerint a kulturális forradalom előesté­jén a tényékkel ellentétesen értelmezték a helyzetet a párton és az országon belül, s ezt használta ki Lin Piao, a „négyek bandája” és társa­vetkező szavazáson a relatív többség is elegendő. Ez a megoldás a legtöbb jelöltet in­dító Iszlám Köztársasági Pártnak kedvez. Teheránban teljes a zűrza­var az ENSZ ténymegállapító bizottságának tagjai és az amerikai nagykövetségen im­már közel négy hónapja fogva tartott túszok között tervezett találkozó kérdésében. Az iráni hírügynökség már csütörtökön hivatalosan bejelentette, hogy a találkozó még aznap létre­jön. Péntek estig azonban nem történt semmi, csak egy újabb bejelentés arról, hogy a nem­zetközi bizottság már a nagy- követségen tartózkodik. Ezt vi­szont a túszok fogva tartói cá­folták, s egyben közölték: városban tömeges kivégzése­ket hajtottak végre. Az afgán biztonsági szervek szóvivője közölte a hírügynök­ség munkatársaival, hogy egyetlen embert sem végeztek ki. Az ellenforradalmi cselek­ményekben részt vett és le­tartóztatott bűnözőket az or­szágban érvényes törvények alapján bíróság elé állítják és bűnösségük arányában szab­nak ki rájuk büntetést. A for­radalmi bíróság ítélete nélkül senkit sem érhet a legcseké­lyebb bántódás sem. Á Dominikai Köztársaság kolumbiai nagykövetségét megszállva tartó gerillák pén­teken elengedték foglyaik kö­zül az összes nőt — jelentették a helyszínről hírügynökségek. A most szabadon bocsátottak ötfős csoportjában van Costa Rica nagykövetasszonya is. Ezzel az M—19 elnevezésű ge­rillaszervezet teljesítette a kormány feltételét, amelyet a tárgyalások megkezdéséhez szabott. A bogotai nagykövetségét megszállva tartó fegyveresek egyébként már csütörtökön szabadon engedtek tizenhárom túszt. Előbb kát sebesült fér­fit — a paraguayi konzult és ságuk arra, hogy hamis bizo­nyítékok alapján politikai és fizikai üldöztetésnek vessék alá Liu Sao-csit és egész sor vezető párt-, állami és ka­tonai kádert hurcoljanak meg, mint Liu Sao-csi ügynökeit. A határozat hangoztatja, hogy Liu Sao-csit nem csupán önmagáért rehabilitálják, ha­nem őzért is, hogy „soha többé ne kerülhessen sor olyasmire, ami .Liu Sao-csi- vel és más elvtársakkal tör­tént”. CSAK RÖVIDEN A SZALJUT—6 — Szojuz-T orbitális komplexum keringé­se folytatódik. A programnak megfelelően folytatják a Szo­juz-T tökéletesített szállító űr­hajónak, valamint az űrállo­más egyes fedélzeti rendszerei­nek, berendezéseinek és mű­szereinek ellenőrzését. Az űr­repüléseket irányító központ­ban feldolgozzák és tanulmá­nyozzák az érkező információ­kat. AZ NDK nemzeti néphad­serege megalakulásának 24. évfordulói?, alkalmából pénte­ken koktélt adott a nagykö­vetségen Karl-Heinz Eisen- blatt ezredes, az NDK buda pesti nagykövetségének kato­nai és légügyi attaséja. majd ők jelentik be, hogy fo- gadják-e az ENSZ küldötteit, és ha igen, mikor. Az iráni fél álláspontjában talán annyi változás tapasz­talható, hogy á teheráni veze­tés (Baniszadr elnök, Gothb- zadeh külügyminiszter) elis­meri: a túszok meglátogatá­sa a nemzetközi bizottság te­heráni . programj ának s zerves részét képezi. Ahhoz viszont ragaszkodik, hogy a találkozó semmilyen mértékben nem be­folyásolhatja a túszok sorsá­ra vonatkozó későbbi döntést, amelynek meghozatala az áp­rilis elején megalakuló nem­zetgyűlés feladata lesz. A kérdés körüli huzavona újabb presztízsveszteséget okozhat a kormányszerveknek és személyesen Baniszadr el­nöknek, alá korábban a prob­léma liberálisabb kezelésének híve volt és a túszszedő diá­kokkal történt összeszólalkozá- sa a diákok győzelmével vég­ződött, Baniszadmak pedig ak­kori külügyminiszteri posztjá­ba került. A diákok — ha netán hajla­nak is a nemzetközi testület és az amerikai túszok találko­zójának engedélyezésére — el- lítasítják azt a Waldheim ENSZ-főtitkártól származó megfogalmazást, hogy a talál­kozó egy lépés lehet a túsz­kérdés megoldása felé vezető úton. Ugyanakkor továbbra is ragaszkodnak a sah kiada­tásához és folytatják az ame­rikai nagykövetségen talált le­leplező dokumentumok közzé­tételét egy perui követségi alkalma­zottat — vittek el a mentők, és, egy gyermek is elhagyhatta az épületet. A Vöröskereszt cserébe élel­miszert hozott a túszszedök- nek, kezelésben, részesítette a csoport egyik nőtagját. (Tudósítónktól) A SVÉD RENDELŐ néhány lépésnyire van csak Emm asz- szony házától. Rasidijében, a dél-libanoni település palesz­tin táborában sokféle náció él együtt; közel vannak a há­zak egymáshoz és közel az emberek is. Többségük termé­szetesen palesztin menekült, s valamennyien jól ismerik az öt legmesszebbről idekerült északit: Emmet, a dán öreg­asszonyt és négy svéd „or­vost”. Rasidijében nem szeretik az újságírókat, mondja Emm. Valahányszor idegen jár a te­lepen, nyomukban hamarosan megérkeznek az izraeli löve­dékek, vagy déltől ágyútűz zúdul a városra. Valószínű, hogy a látogatók és a löve­dékek érkezése között nincs összefüggés, a babonásságot azonban meg lehet bocsátani a telep lakóinak. Jönnek aaok a lövedékek látogatók nélkül is — Rasidfje a libanoni dél egyik legtöbbet szenvedett te­lepülése. Emm 27 éve él Libanonban, palesztin férfihez ment fele­ségül. Ö maga hetvenéves, hét évvel ezelőtt telepedett le férjével a rasidijei tábor­ban; most már több mint há­rom éve özvegy. Ha kedve tartaná, visszamehetne a bé­kés Dániába. Ma is dán ál­lampolgár, de csak azért, mert nem lehet egy palesztin állam polgára. MIÓTA a férje meghajt, nem hagyta el ezt a nagyon tiszta kis házat, csak akkor, ha már túl erős volt az izrae­li bombázás. Akkor mégis­csak lement a többiekkel együtt az óvóhelyre. Pedig Vance-DoMnyhi tanácskozás Cyrus Vancé amerikai kül­ügyminiszter és Anatolij Dob- rinyin . washingtoni szovjet nagykövet — viszonylag hosz. szú szünet után — pénteken tanácskozott. Vance szóvivője nem kívánt részletekkel szol­gálni a találkozó napirendjé­ről. azon túl, hogy a megbe­széléseket kölcsönös óhajra tartották és azon mindkét fe­let érdeklő kérdéseket vitat­tak meg. A szóvivő az amerikai saj­tóértesülésekkel kapcsolatban, hogy tervbe vették volna Vance i amerikai és Gromiko szovjet külügyminiszter ta­lálkozóját, kijelentette, hogy ilyen találkozót' jelenleg nem terveznek. Hodding Carter úgy anal; kor megerősítette, hogy a két nagyhatalom kép­viselői között folyamatos az eszmecsere időszerű nemzet­közi kérdésekről, így az af­ganisztáni problémáról is. Púja Frigyes Új-BeJhihen Púja Frigyes külügyminisz­ter pénteken hivatalos láto­gatásra Űj-Delhibe érkezett. A magyar diplomáciá veze­tője Naraszimha Rao indiai külügyminiszter meghívásának tesz eleget. Rhodesiában pénteken vé­get értek a független Zimbab­we majdani parlamentje 80 mandátumáról Höntő válasz­tások. A hárommillió szava­zásra jogosult afrikai lakos­ból megközelítőleg kétmillió hétszázezren adták le voksu- kat és ez rendkívül magas részvételi aránynak tekinten­dő. Még nagyobb jelentősége van annak, hogy a választások kisebb incidensektől eltekint­ve nyugodt körülmények kö- ,zött zajlottak le. nem fél a haláltól. A második világháborút Németországban töltötte, „a halál, a háború és én jó ismerősök vagyunk. Ha történik is velem valami, mi veszteni valóm van?” — mondja. — Miért nem ment vissza a 27 év alatt, legalább láto­gatóba, Dániába? — A férjem nem tudott könnyen utazni, mert mene­kült volt. Amikor összeháza­sodtunk, még nem volt feda- jin (önfeláldozó palesztin har­cos), nem is kíváptam volna, hogy az legyen, de nem lő­hetett megingatni az elhatáro­zásában. Bátor, őszinte, szen­vedélyes ember volt. Gyere­keink nincsenek, de ennek a tábornak minden lakója az én gyerekem. — Miből él? — Kapok egy kis nyugdíjat, mint minden palesztin öz- vegy. — Palesztinnak érzi magát? — Az emberek nagyon ha­sonlítanak egymásra, bármi­lyen is a nemzetiségük. Én helyeslem a palesztinok har­cát, én is azt tenném, amit ők, ha ‘ valaki elvenné a há­zamat. Máskülönben, szerin­tem az csak látszat, hogy a 'konfliktus az arabok és a zsidók között van. A cioniz­mus, a nacionalizmus az el­lenség, nem a zsidók. NEM Ö AZ EGYETLEN északi ebben a palesztin tá­borban. Pár házzal odébb négy fiatal svéd orvosi ren­delőt nyitott a tábor lakói számára: Éva Landgrer orvos­nő, Anna-Klara Kjellgren ápolónő és két asszisztens: Dán Hillergrand és Bjorn Runn. Hogy kerültek ide? — Egy, a palesztin néppel Pénteken az Egészségügyi Minisztériumban aláírták a Szovjet Egészségügyi Minisz­térium, illetve a Szovjetunió Orvostudomán yi Akadémiá­ja és a Magyar Egészségügyi Minisztérium, valamint intéz­ményei 1980. évi együttmű­ködésének munkatervét. A do­kumentumot a tárgyaló kül­döttségeket vézető Szergej Burenkov, a Szovjetunió egészségügyi miniszterének el­ső helyettese és Zsögön Éva egészségügyi minisztériumi ál­A vasárnap rendezett vá­lasztások legfőbb eredményeit már korábban közzétették a Szovjetunióban a köztársasá­gok választási bizottságai. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának elnöksége most terje­delmes közleményben össze­gezte a különböző szintű vá­lasztások részletes eredmé­nyeit. Mint ismeretes, a szava­zók vasárnap nemcsak az egyes szövetségi és autonóm A három napon át tartó választások végleges eredmé­nyeit csupán március 4-én hozzák nyilvánosságra, mivel a biztonság kedvéért a szava­zócédulákat kétszer is meg­számolják. Az eredmények közlését követően a brit fő­kormányzó dönti el, mely pártok vezetőit bízza meg kormányalakítással. Ez a kor. mány a brit gyarmatból új, független afrikai állammá vá­ló Zimbabwe első kormánya a legnagyobb valószínűség szerint koalíciós lesz. szolidáris szervezet tagjai va­gyunk, fiatal honfitársaink alapították Svédországban. — Hogyan ismerték meg a palesztin ügyet? — Szerencsére ma már elég élénk a palesztin propaganda. Azelőtt csak a cionista állás­pontot ismertük. Ügy hatá­roztunk, hogy tevőlegesen is segítünk a palesztinoknak. — De volt ebben egy kis kalandkeresés, kíváncsiság is? — Kíváncsiság?! A saját szemünkkel akartuk látni, hogy mi az igazság, mi is tör­ténik Rt falójában. Most már látjuk, és ismétlem: támogat­ni akarjuk a palesztin népet az igazságos harcában. Miköz­ben itt a hivatásunkat telje­sítjük, tájékoztatjuk a szerve­zetünket a dolgok állásáról. — Kapnak pénzt a munká­jukért? — Nem, önkéntesek va­gyunk. A szervezetünk fizet­te az útiköltségünket, a Pa­lesztinái Felszabadítási . Szer­vezet pedig szállást ad ne­künk és ellátást. Nem va­gyunk túl igényesek. Gyó­gyászati segédeszközökkel, gyógyszerekkel el vagyunk látva, ezeket a Palesztin Vö­rös Félholdtól (a Vöröskereszt megfelelője) kapjuk. A LEGGYAKORIBB bete<# ségekről kérdezem őket. — A bél fertőzés, . a kóli, egyéb fertőzések, amelyek többnyire együtt járnak a kezdetleges életkörülmények­kel, és természetesen mi lát­juk el és gyógykezeljük a há­borús sebesülteket — vála­szolják. — Milyen viszonyban van­nak az itt élő menekültek­kel?' — Kezdetben csak szakmai lamtitkár látta el kézjegyével. Az eseményen részt vett Schultheisz Emil egészség- ügyi miniszter és Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió magyar- országi nagykövete is. Az aláírás alkalmával Szergej Burenkovnak a Magyar Or­vostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége tiszte­letbeli tagjává választásáról szóló oklevelet nyújtott át Zoltán Imre professzor, a MOTESZ elnöke. köztársaságok legfelsőbb ta- riácsának tagjaira adták sza­vazataikat, hanem újraválasz­tották a különböző szintű he­lyi szovjeteket is: a területi, járási, városi, városi-kerületi és falusi szovjeteket, összesen több mint ötvenezer helyi szovjetet választottak meg. összesen 176 590 512 válasz­tásra jogosult állampolgár volt, közülük kevesebb mint 25 ezer nem élt alkotmányos jogával — így a részvevők át­lagaránya 99,99 százalék volt. A köztársaság legfelsőbb ta­nácsainak jelöltjeire valami­vel kevesebben szavaztak, de a jelöltek így is a választók 99,93 százalékának támogatá­sát kapták meg. A 15 szövet­séges köztársaság legfelsőbb tanácsába összesen 6728 kül­döttet választottak meg. A Legfelsőbb Tanács elnöksé­ge összegezésében hangsúlyoz­za, hogy a választások ismét megmutatták a szovjet nép magas fokú tudatosságát, po­litikai aktivitását, a párt és a nép egységét, a Szovjetunió Kommunista Pártjának politi­kája iránti teljes és odaadó támogatást A választások a szocialista demokrácia igazi győzelmét jelentik — állapít­ja meg a Legfelsőbb Tanács kapcsolataink voltak, ma már bizalommal vannak irántunk, sok barátot is találtunk kö­zöttük. — Hogyan töltik az időt? — Naponta 8-tól 2-ig rende­lünk Rasidijében, hetenként egyszer Halusszijében, egy szomszédos kis faluban. Ugyancsak hetenként egyszer elmegyünk Bejrútba bevásá­rolni, körülnézni. — Van otthon családjuk? — Nekem a férjem maradt otthon. Mérnök. Nem nagyon lelkesedett az elhatározáso­mért, de megérti, hogy meg akarom ismerni a háborút — mondja Éva doktornő. DAN HILLERGRANDNAK menyasszonya van otthon. Megértette, hogy a vőlegénye hasznossá akarja magát ten­ni ott, ahol még nagyobb szükség van rá, mint otthon. — Nem bánták meg, hogy idejöttek? Nem valami más­ra számítottak? — Nem, egyáltalán nem. Most még inkább meg va­gyunk győződve a vállalko­zásunk hasznosságáról. Érin­tettnek érezzük magunkat eb­ben a drámában, amely itt zajlik. Ez ugyanis része an­nak a súlyos világválságnak, amelyen most próbálunk ke­resztüljutni. A bajok, ame­lyekkel naponta találkozunk, megerősítettek bennünket a hitünkben. Rasidije nagyon sokat szen­vedett a háború évei alatt és most is állandó fenyegetett­ségben él. Csak remélik az itt élő emberek, hogy a nyomo­rúság évei már meg vannak számlálva, és ugyanezt kí­vánják a messziről jött ide­genek. Azaz, hogy itt már egyáltalán nem idegenek. Jól tudják, hogy az életüket koc­káztatják, s mégis kitartanak. S puszta jelenlétükkel is azt sugallják, hogy nem szabad föladni a reményt... Bejrút, 1980. február. Hatos Erzsébet Szolidaritási gyűlés Kabulban Peking Leváltások és rehabilitációk A kolumbiai nagykövetség elfoglalói Szabadon engedték a nőket elnöksége. Bejrúti levél Északiak a palesztinok között Rhodesia Befejeződött Moszkva A választások a párt és nép egységét igazolják

Next

/
Oldalképek
Tartalom