Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-21 / 43. szám
4 1980. FEBRUAR 21„ CSÜTÖRTÖK NÉPMŰVÉSZEK TÓALMÁSON Ősi foglalkozások újjászületése Három hajdani mesterség újrafelfedezői és gyakorlói — lószörfonó, bőrműves és kékfestő — szálltak szembe az idő múlása hozta felejtéssel. Sajátos ízlésükkel újrafogalmazták, tervezték díszítő művészetünk egy-egy ágát. Hogy képesek a ma emberéhez szólni, arról bárki meggyőződhet, ha megtekinti a február 25-ig nyitva tartó kiállítást a tóalmási művelődési központban. Bodrogi Sándor lószőrfonó, Nagykátán él és alkot. Munkásságáért 1977-ben megkapta a Népművészet mestere címet. Foglalkozása egyébként villanyszerelő. Csak érett fejjel, 59 évesen sikerült megtalálnia az alkotó közösséget és a helyes formanyelvet. A népművészetnek olyan ősi ágát élesztette újjá, amely az elmúlt évtizedek alatt már-már teljesen feledésbe merült. A lószőr felhasználása ősi tevékenység, a néprajzkutatók még a honfoglalás előtti nomád pásztornépek kultúrájából eredő hagyománynak tartják. Fonott ékszerek, gombok Mit is készítettek hagyományosan lószőrből? A pásztorok kalapját rendszerint ló- szőrfonat díszítette, amit már a bojtárgyerekek is megtanultak készíteni. Aki a fonásnak igazi mestere volt, az formált lószőrből gyűrűt, gombot, óraláncot, nyakéket és díszes tűtartókat is. E technika legkiválóbb képviselői míves alkotásukba betűket, neveket, üdvözleteket és évszámokat is fontak. E mesterséget művészi fokra emelték. Bodnár Sándor gyermekkorában került ösztönös kapcsolatba a lószőrfonással. Buktatókkal teli úton jutott el odáig, hogy elképzelése és • külső megvalósítás között megszűnjön a szakadék; így • forma megkomponálása művészi produktumot eredményezett. Végül is 1975-ben • sárospataki népművészeti táborban osztatlan sikert arattak fonásai. Dr. Bánszky Pál művészettörténész tanácsait és segítőkészségét hasznosítva megtalálta alkotó munkájának igazi területét. Hogy az út helyesnek bizonyult, azt nemcsak a népművész! cím, hanem az a tény is bizonyítja, hogy o pókhálószövésű, spirális szerkezetű, gömb, kúp, henger, makk és csengő formájú ékszerkölteményeiből mérhetetlen türelem, jó szem, gazdag fantázia, s az alkotás iránti nagy szeretet sugárzik. Az elmúlt öt évben az orJ szág majd minden részében bemutatkozott már nagy sikerrel, és alkotásai eljutottak Franciaországba, valamint Skóciába. Jelentős érdeme, hogy egy-két esztendeje fiatalokat toboroz maga köré, akik folytatói lehetnek e szépmívességnek. Rézveretes sallangok Kishonti Pál mindössze 26 éves. Bőrdíszműves alkotásait mutatja be a közönségnek. Az Orosházán élő fiatal gépészmérnökre szülőfalujának, a Békés megyei Gárdos községnek hangulata és szokásai hatottak meghatározóan. Gyermekkorában bebarangolta a tanyavilágot, a legelőket és a pusztát. Fantáziájába ivódott ez a sokszínű világ, a puszta, a farigcsáló juhásszal, a karikást fonó pásztorral, a száguldó ménesekkel, s a betört hátas hűségének élményével. Érthető, hogy rézveretes fekete és barna fényű sallangokkal akarja emelni e kecses állatok szépségét. Mik is azok a sallangok? Ma már csak díszek, valamikor az volt a rendeltetésük, hogy távol tartsák a lovakat háborgató legyeket. A sallang többnyire trapéz vagy körcikk formájú bőrdarab, amelyet keskenyebb végénél erősítenek fel. Már a honfoglaló magyarság magas színvonalú bőrmegmunkálási kultúrát hozott magával. Később a fémveretekkel díszített pompás sallangokat tímárok, vargák, csizmadiák készítették, főként az alföldi céhekben. A fiatal népművész egyetemista korában ismerkedett meg a sallangkészítés fogásaival, ezzel a kihaló mesterséggel. S alkotásaival már bemutatkozott több kiállításon. A Gyöngyösön rendezett II. országos szövetkezeti népművészeti kiállításon első díjat nyert. Űjabb próbálkozásai: a könyvborítók, falidíszek és a sallangnyakékek. Szívesen láttunk volna a tárlaton táskákat és a fiatalok által kedvelt tarisznyákat is. Csillagos, láncos A Bolyós házaspár nagy feltűnést keltett a tóalmási tárlaton. Kékfestő textíliáikon a népi hagyomány, mint forrás és tudatosság ötvöződik. Dr. Bolyós András tizenöt éve Jászapátin tanulta meg a kékfestés mesterségét, s ebben jól kamatoztatja vegyészdoktori képesítését. Debrecenben alkot feleségével, Kovács Pálmával, aki középiskolai tanár. Alkotó munkájuk mellett jelentős kutatásokat folytatva, igyekeznek felderíteni e mesterség múltját, történetét és hagyományát. A kékfestés technikáját a német iparosok honosították meg hazánkban. Eleinte csak a városokban terjedtek el a kékfestők árui — kendők, kötények, ingek, szoknyák —, de célszerűségük miatt a falvak népe Is hamarosan megbarátkozott ezzel a textíliával. A mintákat kezdetben körtefából faragták, később gyárilag állították elő. A nép ezeket leleményes nevekkel különböztette meg: volt csillagos, létrás, láncos, sávos, birkaszemes, s ki tudja még milyen. A Bolyós házaspár maga is készít mintákat, immár 30 egyéni tervezésű és faragásé nyomatuk van. Természetesen a hagyományos formákat is felhasználják, de modern elemekkel ötvözve. A kékfestő anyagok valóságos reneszánsza kezdődött a 70-es évek elején. Először az öltözködésben hódítottak teret, majd az érdeklődés eltolódott a lakástextil irányába. Bolyós András elkészítette egy étterem belső burkolását is kékfestőből. Technikai és művészi eredményeiket a Népművészet ifjú mestere és a Népi iparművész címmel ismerték el 1973-ban. P. Bálint Irén Űj ismeretekkel gazdagítják, sokoldalúbbá teszik a képet korunk egyik legnagyobb zeneszerzőjéről azok a könyvek, elemzések, dokumentumgyűjtemények, amelyeket a közelgő Bartók-centenárium alkalmából jelentetnek meg a könyvkiadók. Már az idén több, a nagy- közönségnek szóló mű újaVa kiadása lát napvilágot a Zeneműkiadónál. Ismét kapható lesz a Bartók-breviárium, amely a művész írásaiból, a kortársak visszaemlékezéseiből, kritikákból és levelekből nyújt válogatást, valamint Kroó György Bartók-kalauza, amely zenekari, szmpadi és kamaradarabjainak keletkezéstörténetét, formanyeivét és költői világképét elemzi, segítséget adva a koncertlátogatóknak a művek megértéséhez. Jelentősen kibővítve, további fotókkal, iratokkal kiBujtor István novellájából A pogány madonna A Balatonon és környékén játszódik majd az az új magyar film, amelynek írója az eddig csak színészi alakításairól ismert Bujtor István: A pogány madonna című novellából Mészáros Gyulával közösen írt forgatókönyvet. A leendő bűnügyi vígjátékban az izgalomkeltés szokásos alkotóelemei, mint például — autós és helikopteres üldözés mellett — az 1980. évi magyar országos vitorlás bajnokság különböző futamain készülő felvételeket is felhasználják majd. A két főszerepet Bujtor István és Kern András alakítja. Az operatőr Hildebrand István lesz. Lapkuriózuiu Az Irány A felszabadulás utáni demokratikus sajtó egyik érdekes terméke került napvilágra Pécsett. A levéltár 1945—46-os iratanyagának rendezése közben megtalálták az első és eddig egyetlen ismert példányát Az Irány című folyóiratnak, amely az elmúlt harmincöt év alatt, szinte teljesen feledésbe merült. A gazdag tartalmú lap fennmaradt példánya becses emléke az akkori magyar újságírásnak. A folyóiratot a szakszérve- zetek adták ki. Címének megfelelően irányt akart mutatni a folyóirat a Horthy-rendszer negyedszázados lélekmérgezé- séből és a pusztító háború okozta kábulatból éppen csak ocsúdó lakosságnak, elsősorban az értelmiségnek. egészítve vehetik majd kézbe az olvasók Bánts Ferenc- Bartók Bála élete képekben és .dokumentumokban című gyűjteményének új kiadását.' ■ E könyvet — a Corvina gondo-. zásában — német, angol, fran. cia és orosz nyelven is megjelen tértik. A zenebarátoknak különleges csemegét jelent majd két Bartók-kotta hasonmáskáadá- sa. Az 1928-ban írt zongora- szonáta kéziratában látható javítások, változatok alapján az alkotás folyamata is nyomon követhető. A hegedűre és zongorára írt andante fakszimile kottája pedig egyben a mű első nyilvános publikációja lesz. Emellett Bartók Béla minden eddig megjelent kottáját folyamatosan után- nyomják a szükséges példányban, s az év végére katalógus is készül e kiadványokról. KÖNYVKIADÓI TERVEK Bartók-centenárium SZÍNHÁZI ESTÉK Alan Ayckbourn komédiája a József Attila Színházban Három hálószoba látható a színen: balról a korosodó, jómódú polgár, Ernest és felesége, Delia, jobbról a középkorú Nick és neje, Jane, fönt, középen pedig az ifjú és mésékelten tehetős Malcolm és Kate lakik. A cselekmény váltakozva folyik ezeken a helyszíneken; ahol épp történik valami, azt a,, szobarészletet megvilágítják a reflektorok, a másik két hálószoba viszont homályba borul. A cselekmény gyors pergetésének egyszerű, ügyes és takarékos megoldása ez, s az olyan gyakorlott darabírónak, mint az angol Alan Ayckbourn, egyetlen ilyen ötlet is elég ahhoz, hogy jól szerkesztett komédiát üssön össze. Ayckbournnak azonban van még egy ötlete a darabban: Ernest és Delia fia, Trevor, s ennek felesége, Susannah, alaposan összevesznek egy házibulin, mely történetesen éppen Malcolm és Kate lakásában zajlik. A haragszomrád azzal a következménynyel jár, hogy Susannah az apósáékhoz állít be éjnek idején, Trevor meg hajdani szerelmének, Jane-nak a lakásába téved. Időnként viszont mind a ketten visszakóvályognak Malcolmékhoz is. Hercehurca kavarodás, félreértés, fura szituáció van hát a darabban bőven. Sajnos, előbb-utóbb kiderül, hogy csak ez van, mert Ayckbournnek a fent említett két ötleten túl más nemigen jut az eszébe. A sok rohangászáson, eltévedésen lehet ugyan nevetni, de ha valaki komikus jellemeket is szeretne látni a színen, akkor meg kell elégednie azzal, hogy például Nick egész idő alatt ágyban fekszik, mert görcs állt a derekába és ezért mozogni sem tud, de természetesen folyton mozognia kell, vagy hogy Ernest állandóan valami tetőbeázást akar megjavítani az éjszaka kellős közepén, méghozzá szmokingba öltözve, s hogy Malcolm, a teljesen szétdúlt házibuli után, a legnagyobb hajcihőt egy szempillantás alatt feledve, éjjel egy és kettő között elérkezettnek látja az időt, hogy összebarkácsoljon egy csináld magad asztalkát. Ayckbourn humorának ezek a csúcspontjai, valamint az, hogy Nicket a felesége a hátán cipeli be az ágyba, meg hogy Trevor olyan holdkóros — hogy azt ne mondjuk: ütődött —, hogy azt sem tudja, mikor kinek a lakásában van, Susannah pedig egy hisztérikus úriasszony és egy dinka hippicsaj keveréke, ami főként abban nyilvánul meg, hogy ha kell, ha nem, sikoltozik éá verekedik. Fogyaszthatóvá a színészek játéka teszi ezt a harmatgyenge művet (melyen az sem segít, hogy Szántó Judit fordítása jó és szellemes — helyenként talán szellemesebb is, mint az eredeti szöveg). A nézők kellemesen elnevetgélnek, mert „a” Bodrogi (Nick) olyan jópofán fintorog, mivel fáj a dereka, „a" Kállay Ilona (Delia) ^ .n jópofa unatkozó úriasszony, „a Harkányi (Ernest) olyan jópofa KIS mitugrász rögeszmés férj, vagy „az” Üjréti olyan jópofa kelekótya túlkoros óvodás. Mindebből az következik, hogy — amint az lenni szokott, ha egy darab (vígjáték) matériája túlságosén is gyönge — az előadást a színészek „csinálják meg”. A közönség aligha a darabbeli figurákra fog emlékezni; azt viszi magával a színházból, hogy ez vagy az a színész milyen mulatságos volt, nem pedig azt, hogy X vagy Y figura milyen volt. A rendezés — Benedek Árpád munkája — láthatólag főként arra törekedett, hogy hagyja ízlésesen komédiázni a színészeket (az említetteken kívül igen jól illeszkedik még az általános jó- pofáskodásba Dancsházy Hajnal (Kate), Vogt Károly (Malcolm), Voigt Ági (Jane) és Pálos Zsuzsa (Susannah). Ez nem kis dolog, mert Ayckbourn darabja nagyon is csábítana a túlzó, mindenáron nevetést kicsikarni akaró megoldásokra. A József Attila Színház előadása ezt a csábítást elkerüli — de azon ez a rrjértéktartó ízlésesség sem változtathat, hogy maga a darab bizony gyönge alkotás. Vígjátékszegény időket élünk, ne- ház olyan művet találni, melyben humor is, szellemesség is, karakterek is, netán valamelyes mondanivaló is akad. Ha ilyen nincs, akkor pedig be kell érni a darabgyártó kisiparosok munkáival, mert a közönség várja a szórakoztató műveket. Az már persze más kérdés, hogy ezt az igényt lehet-e, szabad-e bármivel és bármi áron kiegyenlíteni? T. I. HEH FiLMJEGYZEI Koportos Jelenet a Koportos című új magyar lilmbőj Aszfaltoznak a pesti utcán; egy tüskés hajú, barázdált arcú cigányember tolja a forró aszfalttal teli vastálicskát, rágyújt, pihen egy kicsit, aztán dolgozik tovább. Autófolyam hömpölyög el mellette, ^zajlik a nyári utca élete, de ő nem sokat hederít rá. Ezzel a képsorral kezdődik és végződik Gyarmathy Lívia új filmje, a Koportos, melyet Balázs József regényéből a szerzővel közösen írt filmre. Az aszfaltmunkás cigányember a film hőse; ami pedig a két, csaknem teljesen azpnos jelenetsor között van, az a film — de ezzel a filmmel bizonyos bajok vannak. Amikor Balázs kisregénye megjelent, részint írót avatoii, részint a magyar társadalomnak olyan rétegéről szólt nagy erővel és tiszta hangon, amelyről cikkor, a 70-es évek derekán, már készült néhány film, írtak néhány tanulmányt. Sára Sándor már megcsinálta a máig iskolapéldaként tekinthető Cigányok című dokumentumfilmjét, amelyben a cigányok életének hűséges feltárását ötvözni tudta a lírával, a fájdalommal, a szépséggel. Ifj. Schiffer Pál is túl volt már első cigányfilmjén, a Fekete vonaton, s készítette a következőket. Ehhez képest most kissé elkésett ez a film, ami persze csak anyit jelent, hogy egész sor „cigány”-film, után Gyarmathy Líviának sokkal nehezebb dolga volt most, mintha régebben készíti el a Kopor- tost. A film művészi igazságán egyébként ez a tény mit sem változtat — ha van a filmben művészi igazság. A bajok viszont éppen itt találhatók. A Koportos hőse, Mihály, a Pesten dolgozó segédmunkás, reprezentatív figura. Reprezentálja részint a cigányságot, részint ennek a cigányságnak azt a rétegét, amely már beilleszkedett a társadalomba, rendesen dolgozik, tisztességesen él stb. De reprezentálja a cigányság bizonyos belső problémáit is, az életformaváltással együtt járó elkerülhetetlen emberi, lelki, szociális, sőt etnikai konfliktusokat is. Mi több, Mihály amolyan lakmuszpapír is, akin meglátszik az őt — illetve a cigányságot — körülvevő — társadalom vegyi hatása. Ez a sokféle reprezentatív funkció azonban túlterheli Mihály figuráját. Annyi mindennel meg kell küzdenie, annyi mindenben benne van, annyi minden történik vele, hogy a film jó egy- harmadában gyakorlatilag csak mint példabeszéd, jelkép és szociológiai séma van jelen. Ezek a hosszú-hosszú percek emellett olyan benyomást is keltenek, mintha mindezt már láttuk volna. (És láttuk is. részint Sára, részint Schiffer filmjeiben; ha. nem is pontosan így, de ezt. Itt a film olyan, mint egy cigányszociológiai példatár. Ebbe a részbe tartozik a cigánylagzi, a cigánytemetés, a hailottmos- datás és öltöztetés, a halotti tor meg egy sor más mozzanat. Folklorisztikus, szép képsorok, csak éppen nem sok közük van a film alap-mondanivalójához. Ez az alapmondanivaló ugyanis azt hangsúlyozza, hogy ennek a szegény Mihálynak semmi sem sikerül. Se a feleségének nem tud szép, nem csóró temetést adni, mert se pénze, se lehetősége nincs hozzá, sem pedig a hitelbe temető papnak nem tud megfizetni a vállalt kosarak megkötésével, mert már nincs friss, kosárkötéshez való fűzfavesz- sző. Azaz: vágyak és eredmények, szándékok, hitek, akarások és kudarcok, elkeseredések és lelombozódások ellentéte feszül a filmben, amely így, ebből az aspektusból egyáltalán nem. cigányfilm, hanem sokkal általánosabb, társadalmibb. A Koportos legszebb részei azok, amikor a film elfeledkezik róla, hogy Mihály cigányember, s hogy cigány környezetben él. Amikor Mihályban az ember és nem a cigány kap hangsúlyt, a film felszárnyal, költőivé válik. Amikor a cigányfolklór, az egzotikum kerül előtérbe, előjön a déja vu, az ezt már. láttuk érzése. S ilyenkor nem lehet nem gondolni arra, hogy a Koportos magyar—NSZK koprodukcióban készült film, és hogy valószínűleg a nyugati partnernak kellettek ezek a képsorok — mint ahogyan a hasonló koprodukciós Két elhatározás című Gyöngyössy— Kabay filmnek is ez a nekik ezt kell adni szándék volt a baja. KI kellene találni valamit, hogy ne sikeredjenek félre ezek a koprodukciók, mert akár akarjuk, akár nem, a nem hazai közönség előtt épp a Koportos aligha segít majd reális képet adni hazai viszonyainkról, a mai magyar társadalom igazi rétegződéséről, egyáltalán, Magyarországról. S ez az aggodalom egyáltalán nem túlzott, hiszen a német partner alighanem televízión mutatja majd be a Kopott őst. Ég óvjon bennünket, hogy a Gyökerek magyar mását lássák majd benne az NSZK-ban... Oké, spanyolok! Aki valamiféle spanyol egzotikumokkal teli filmet vár Roberto Bodegas rendező munkájától, az csalódni fog. Ez a film ugyanis arról szól, hogy egy multilaterális amerikai vállalat, a Bruster & Brus- ter biztosító cég miként ame- rikanizálja spanyol fiókjának tisztviselőit. Tehát amolyan modern társadalmi szatíráról lenne szó. Ez addig működik is. amíg a film szép alaposan bemutatja, miként manipulál- , ják még az érzéseiket, a családi életüket, a társas kapcsolataikat is a B. & B. munkatársainak, s miféle vad és irreális eredmények születnek ebből. E részeken lehet nevetni is; megcsillan a rendező humora, a színészek játékkedve. De amikor a film elkezd társadalmi konzekvenciákat levonni, s mély akar lenni, a szándék kibicsaklik, a sztori ellaposodik, az ötletek kihunynak. Takács István Hálószoba-komédia
