Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-17 / 40. szám

1980. FEBRUAR 17., VASÄRNAP JE» -éf, _ sJinhw Hasznosabb felhasználásért Olajipari kutatások A pazarlás felszámolásával máris figyelemre méltó ered­ményeket értek el a vállala­tok. Az egyszerű takarékos­sággal azonban csak bizonyos határig lehet csökkenteni az olaj és olajszármazékok fel- használását. A továbblépéshez már újaDb eredményes tudo­mányos kutatásokra, a kuta­tók elemző munkájára van szükség. Erre, a napjainkban rendkí­vül jelentős feladatra készen áll a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet, meg­teremtették ehhez a személyi és technikai feltételeket. Fel­épült a MÁFKI új műszaki fejlesztési épülete, amelynek segítségével meggyorsíthatják a kutatási eredmények alkal­mazását. Itt ugyanis elkészít­hetik az intézetben kifejlesz­tett új berendezések prototí­pusait, sor kerülhet az új ter­mékek kísérleti gyártására is. Így az ipar részére az új mód­szereket, berendezéseket, vagy anyagokat a gyártás és fel- használás gyakorlati tapaszta­lataival kiegészítve adhatják át. A hatékonyabb kutató­munka érdekében újabb vizs­gáló motorokat is vásároltak, ezeken — a saját kutatások mellett — összehasonlíthatják az európai országokban hasz­nálatos kenőolajokat, és a ta­pasztalatok alapján tanácsot adhatnak majd a felhaszná­lásra vonatkozó vállalati dön­tésekhez is. Ebben az esztendőben a köz­vetlen vállalati problémák mellett az intézet tovább foly- tatja a gazdaságosabb felhasz­nálást biztosító olaj- és benzin­adalékok kutatását. Eljáráso­kat dolgoz ki a pirolízis olaj komplex hasznosítására. Elő­készítik annak, az általuk ki­fejlesztett adalékanyagnak a gyártását is, amely a harmad- lagos kőolaj feltárást teszi le­hetővé. Ebben a témában az intézet partnere a Fűzfői Nit- rokémia. E problémák iránt érdeklőd­nek a KGST-orSzágok több­ségében is. Ennek jeleként e témakörökben megerősödött az együttműködés: az elmúlt he­tekben a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet is újabb kétoldalú szerződéseket írt alá csehszlovákiai, lengyel, román társintézettel. Számítógépes EKG Az orvostudományi kutatá­sok mellett egyre inkább a közvetlen gyógyító munkát is szolgálja az. a számítógépes elektrokardiográfiai mérő- és adatfeldolgozó rendszer, ame­lyet a Központi Fizikai Kuta­tóintézetben fejlesztettek ki. Az intézetben folyó tudo­mányos munka során számos méréstechnikai és adatfeldol­gozási tapasztalat halmozódott fel, s ezek birtokában nagy mennyiségű információ pon­tos, megbízható kezelésére, il­letve értékelésére alkalmas módszereket és eszközöket si­került kialakítani. Az atom­reaktor állapotáról például anélkül kell minél többet megtudni, hogy a benne zajló folyamatokba közvetlenül be­avatkoznának. Ehhez hasonló az orvos célja is, aki az em­beri test életfolyamatait, azok változásait igyekszik megis­merni, lehetőleg sebészi be­avatkozás elkerülésével. Így jutottak el az atomreaktortól a szívgyógyászatig, felismer­ve, hogy kutatási eredmények, eszközök egy része — megfe­lelő változtatásokkal — az orvostudományban is haszno­síthatók. A háziipartól az eredményjelzőkig Követve a piac változásait Pest megye legkisebb szö­vetkezetéből fejlődött a leg­nagyobbé a „Texelektro”, azaz Textil és Elektromos Ipari Szö­vetkezet. Múltjáról, jelenéről és a jövőjéről beszélgettünk Varró Károly elnökkel. Bedolgozóknak való A szövetkezet 1953-ben ala­kult Budaörsi Háziipari Szö­vetkezet néven, 27 taggal és néhány bedolgozóval. Kezdet­ben hagyományom háziipari termékeket . gyártottak. 10 év alatt termelésük mindössze .8 millió forint volt. 1902-től kezdve bedolgozói rendszerü­ket fejlesztve a könnyűipari termékek skáláját elektromos finommechanikai termékekkel bővítették. Először kismotorokat, ké­sőbb miniatűr jelfogókat gyár­tottak, ezek voltak a mexi­kói olimpiára Magyarország­ról szállított eredményhirdető berendezések kapcsolóelemei. A müncheni olimpián már tel­jesen önállóan készített ered­ményhirdető táblákkal képvi­seltették magukat. A műszaki cikkek gyártá'sa persze megkí­vánta a szerszámkészítő kapa­citás fejlesztését is. Ez azon­ban nem ment olyan simán. Sokan úgy vélték, hogy ez a tevékenység nem bedolgozók­nak való. Azóta már szeren­csére bebizonyosodott, hogy nemcsak pulóver, meg női há­lóing gyártható, hanem sokan betaníthatók bármilyen mun­kára, illetve részmunkára is. A szövetkezet növekedése, gazdaságos működése lehetővé tette nemcsak a fejlesztést, ha­nem épületek, üzemházak lét­rehozását is. S mivel termelő egységeik a környező települé­sek szabadon levő munkaerőit foglalkoztatják, a sokirányú fejlesztés társadalmi, népgaz­dasági. de szövetkezeti szem­pontból is hasznos. Január 1-től az új szabályo­zók szerint a bedolgozók bére is beleszámít a szövetkezeti bértömegbe. Hogy ez mit je­lent?. Eddig, ha termékeiket el tudták adni. bedolgozóikat kor­látlanul foglalkoztathatták. A bértömeggazdálkodás a jelen­legi helyzetben azt jelenti, hogy az idén sem fizethetnek ki több bért a tavalyi 64 mil­lió forintnál. Ha tehát most olyan termékük lenne, amit könnyen el tudnának adni, és ennek előállításához új mun­kásokra lenne szükség, nem tudnánk embereket felvenni, hiszen a bértömeg erre nem ád lehetőséget. Ez azonban csak az egyik probléma. A má­sik az, hpgy o 290 forintos bér­kiegészítést minden bedolgozó­nak meg kell adni, függetlenül attól, hogy mennyit keres egy hónapban- így, ha például egy nyugdíj as'csak 600 forintos ér­téket állít elő egy hónapban — mert egészségi állapota ennél többre nem képes —, akkor nem teremti meg annak felté­telét, hogy a szövetkezet a 290 forintot kifizesse neki. Kié a kiegészítés? Tudjuk, hogy a szabályozó­nak megvan a közgazdasági magyarázata: kevesebb dolgo­zóval hatékonyabban termel­ni. Ehhez azonban még több olyan fejlesztésre lenne szük­ség, amit ez a rendszer nem tesz lehetővé, hiszen bedolgo­zóik sajpt termelőeszközeikkel dolgoznak. Gépesítéssel tehát nem lehet hatékonyságukat fo­kozni, már csak azért sem, mert a szövetkezetnek nincs fedezete arra, hogy a dolgozó­kat egyénileg lássa el gépek­kel. Nem is lenne célszerű, hi­szen a modern,, nagy értékű gépek csak telepített üzemben hoznák meg az elvárt ered­ményt. De van még egy további probléma is, mégpedig az, hogy a bedolgozók eddig úgy dolgozhattak, hogy ha például januárban anyaghiány miatt csak 500 forintot kerestek, feb­ruárban és márciusban lehető­ségük volt a januári kiesést pótolva annyit keresni, hogy átlagfizetésük elérje a havi 2000 forintot. Most ugyanez — előző példánknál maradva — úgy néz ki, hogy ha januárban anyaghiány miatt nem tud­nánk termelni, ezt sem feb­ruárban. sem márciusban nem pótolhatják. És a kör megint bezárul: januárban a szövet­Nagyhatású gyomirtószer Űj növényvédőszer gyártá­sát kezdte meg a Niitrokémia. Az MG—02 jelű gyomirtó ha­tóanyagát tekintve a világon egyedülálló. Bár az acetoklórt több országban felvették a le­hetőségek listájára, egyértel­műen először a magyar szak­embereknek sikerült bebizo­nyítaniuk. hogy az ebből ké­szült szer biztonságosan pusz­títja az iparszerű termesztési rendszerekhez tartozó földeken nagymértékben elszaporodott amarantust, azaz a disznópa- réjt. A hatóanyag gyártástech­nológiáját a veszprémi Nehéz­vegyipari Kutató Intézet dol­gozta ki. a Nitrokémia pedig új üzemet hozott létre az elő­állítására. A múlt évi sikeres nagyüzemi kipróbálást I köve­tően az idén már 1600 köbmé­ternyi készül az új gyomirtó­szerből. amely a szakemberek számítása szerint gazdaságos exportcikknek is ígérkezik. kezeinek 500 forintos termelés után is ki kell fizetnie a 290 forintos bérkiegészítést. S ez már kifizetési gondokat jelent. A tartalékok keresése Mit mond Varró Károly, a szövetkezet elnöke? — Remélem, hogy az elmúlt évek sikerei a jövőbeh is foly­tatódni fognak, hiszen termé­keink kiválasztása mindig az igények — akár hazai, akár export — messzemenő figye­lembevételével'történik: Ezt le­hetővé teszi szövetkezetünk ru­galmas műszaki és termelési irányítási rendszere, így a piac változásait is gyorsan tudjuk követni. Végül, de nem utolsósorban folytatni kívánjuk az eddig jól bevált hagyományt: bármilyen piacról legyen is szó. kölcsönös érdekeken alapuló személyes, jó kapcsolat fenntartását a ve­vőkkel, és természetesen be­dolgozóinkkal is. Ami pedig az új helyzete); illeti, felkutatjuk tartalékerő­inket, s új ötletekkel igyek­szünk azon lenni, hogy az új gazdasági évet is mindnyájunk megelégedésére zárjuk. Rudas Mariann Korunk követelményei szerint Fiatal agrárszakemberek Dunavarsányban A dunavarsányi Petőfi Tsz- ben sok a diplomával (110) és a technikusi végzettséggel (300) rendelkező dolgozó. Többségük fiatal. Köztük ve­tődött fel a gondolat, hogy olyan fórumot kellene létre­hozni, amely szakmai tovább­képzésüket, a tudományos és mindennapi közéletbe kapcso­lásukat segíti elő. Ez a gon­dolat 1978. november végére tetté ért, megalakították a Magyar Agrártudományi Egyesülethez (MAE) tartozó, de önállóan működő üzemi szervezetet, melynek 120 tag­ja van. (106 mérnök. 14 tech­nikus.) A termelőszövetkezet profiljának megfelelően öt szakosztályt létesítettek: ál­lattenyésztési-állategészség­ügyi; kertészeti-élelmiszer- feldolgozó; gépesítési és üze­meltetési; növénytermesztési­agrokémiai; agrárgazdasági témakörökre osztva. A műkö­désükhöz szükséges anyagi támogatást a termelőszövetke­zet adja, évi 100 ezer forintot. Kettős cél Az üzemi szervezet elnöke Karakasevich Endre, a tsz elnökhelyettese. Elmondta, hogy megalakulásuk a jövő szempontjából igen hasznos kezdeményezés, munkájuknak ugyanis kettős célja van. Az egyik: a tudomány és a gya­korlat kapcsolatának elősegí­tése, a másik: az agrárértel­miségi fiatalok — kiknek túl­nyomó többsége falun él — bevonása lakóhelyük szellemi életének formálásába. — Mindezeknek a társadal­milag fontos céloknak meg­valósításához hogyan járul hozzá a MAE üzemi szerveze­te? — Állandó, folyamatos ön­képzésre készteti valamennyi tagját. Saját szakterületeiken belül előadásokat szerveznek, melyeken nemcsak passzív Gomhacsíragyártó Csepelen A Csepeli Duna Mgtsz gomhacsíragyártó laboratóriumában, mely az országban egyetlen, évente több mint kétszázezer ter­mesztőhenger csiperkegomba-csírát készítenek. Az itt készült csírának nagy részét saját telepeiken kasználják fel, de jut az ország többi gombatermelője részére is, sőt nagy mennyiség­ben exportálják is ezt az értékes alapanyagot. hallgatóként vesznek részt: legtöbb esetben ők maguk az előadók. A legfrissebb tudo­mányos eredményekről más módon is kapnak információ­kat. A szakterület kiváló mű­velőit hívják meg, hogy a legújabb eredményekről tájé­koztassanak. Állandó továbbképzés A kor, amelyben élünk, nem engedi meg a lemara­dást, a tudomány gyors hala­dása megköveteli az állandó továbbképzést. Ez ma már elsősorban szervezett formák­ban eredményes. A szervezet felkészíti az embereket a nyilvános szereplésre, fóru­mot kapnak, ahol kisebb kö­zösségekben megtanulhatják kifejezni magukat és tovább­adni tudásukat. Itt kapcsoló­dik a MAE a második célhoz- a fiatalok társadalmi tevé­kenységre neveléséhez. Ez természetes hosszabb, áttéte­lesebb folyamat. De ha egy kisebb közösségben valaki megszokta a szereplést, akkor már csak egy lépés, hogy tá- gabb környezetben, egy falu közösségében is előbb-utóbb aktivizálódjék. Ehhez a kissé általános, kis­sé megfoghatatlannak tűnő ti elképzelések. A szervezet tervei közé tartozik, hogy a célhoz vannak már gyakorla- környező községek művelődé­si házainak kulturális munká­jához csatlakoznak. A tagság legrátermettebb fiataljai a népgazdaság, a tudomány, a társadalom, általánosabb jel­legű. mindenkit érdeklő té­máiból tartanak majd isme­retterjesztő előadásokat e he­lyeken. — Az üzemi szervezet még nagyon fiatal. Inkább jövője, mint múltja van. Mégis le­szűrhető már valamiféle ta­pasztalat. A tizenhét előadás és szakmai vita. amit tavaly rendeztünk, mind új és hasz­nosítható ismereteket nyújtott.' és a 120' fiatalember körében' nagyon egészséges szellemi pezsgés indult meg. Szellemi versengés — Nem fenyegeti az a ve­szély — sok példa volt már rá! — a szervezetet, hogy előbb-utóbb formálissá válik? — Reméljük, nem. A re­ményen túl pedig maga az élet fogja megakadályozni ezt, mert a mi fórumunk tevé­kenységét a kor reális köve­telményei határozták meg. Az eredményes munkához elen­gedhetetlen a naprakész, ala­pos tájékozottság. Ezt szak­embereink jól tudják. S. H. K. DUNAKESZIN már csak itt- ott fehérük a'táj, de amikor a Dimitrov utcába befordulok, akkor látom, hogy a családi házak udvarán a tél még ott­felejtette magát. Üticélomnál a kert mélyén megbújó ház­hoz vezető ösvény két oldalán, a különböző fenyőfajták leg­szebb példányai sorakoznak. Beljebb néhány kopaszra vet­kőzött fa, machonia bokrok olajos zöldje, kúszófenyők hó alól kipúposodó ágai, végig az út mentén szabályosra nyírt élősövény, és mindez a tágas fehér tájban olyan látványt nyújt, hogy sokáig némán gyönyörködöm, még csöngetni is majd’ elfelejtek. A diszkért tulajdonosa, Somlay Lajos nyugdíjas, soha nem tanulta a kertészkedést, úgy apránként, a hosszú évek tapasztalatai, meg a szenvedé­lye, a szeretet a növények, főként a fenyők iránt, avatták mesterré. Ahogy belépek a kapun, egy fantasztikus formájú ezüstfe­nyő rögtön megállásra késztet. — Ennek története van — lép a fához Somlay Lajos, hogy az ágakat elhajtva meg­mutassa a V-alakban szétváló törzset. — Ez volt az első fe­nyőm, amit ültettem, 1941 őszén, ugyanabban az évben, amikor megvettük a házat. Szépen megeredt, nagyon Fenyőerdő a kertben büszke voltam, izgatottan fi­gyeltem, mint cseperedik, de egyszer, úgy karácsony táján, reggelre csak a csonka tövét találtam, valaki az éjjel ellop­ta. Azt hiszem, jobban el vol­tam keseredve, mintha a há­zamat fosztották volna ki. Fe­leségemmel együtt minden elképzelhetőt elkövettünk, hogy a tövét életben tartsuk. Amint látja, sikerült. Már , ta­vasszal új hajtásokat hozott, csak éppen a természet ki­apadhatatlan szeszélye folytán így, két ágban növekedett to­vább. A kert legöregebb fái, az öt ezüstfenyő, negyven év emlé­keit idézik. Kékben játszó tű­leveleikkel, tömör, karcsú for­májukkal kiemelkednek a feketészöld lucfenyők ’ közül. Ahogy az ember továbbsétál, hirtelen előbukkannak a se­lyemfenyők, társaikhoz képest törékenyen, üdezölden, olya­nok, mint egy japán tusrajz, és amint tenyeremmel végig­simogatom, hosszúra nyúlt tű­leveleiket, mintha valóban selymet tapintanék. — összesen 35 fenyőfám van. Itt jobbra, látja, a kerítés mellett sorban. Valamennyit négy-öt méter távolságban .ül­tettem egymástól, így volt elég levegőjük, szabad terü­letük, hogy legszebb formáju­kat kialakítsák. Alsó ágaik, mint bő harangszoknyák, úgy terülnek szét, sátrat alkotva a földön. A HÓ NAGYRÉSZT BEFEDI a kert többi ékességét, így a díszbokrokat is, amelyeket Somlay Lajos úgy telepített a tágas pázsitos részekre, hogy jól kiegyensúlyozzák a fák föl­felé törő vonalait. — Hogyan és miért szüle­tett ez a pompás díszkert? — kérdezem már bent a szobá­ban. — Nem hiszem, hogy meg tudnám mondani, még azt sem, hogy mikor kezdődött. Nem nagy elhatározásból in­dult, inkább csak úgy észre­vétlenül. Itt volt a 372 négyszögöles területem, el­kezdtem csinálni valamit. Aztán lassan kialakult mind­ez, amit itt lát, és ne­kem hobbym, szenvedélyem lett. Annyi volt csak bennem, hogy nem haszonkertet akar­tam, hanem valami mást. A színeknek, a térnek a formálá­sa izgatott Azt hiszem, a fe­nyőkkel kezdődött. Amikor azt az öt darab ezüstfenyőt kiül­tettem és észrevettem, hogy minden évszakban változnak, elhatároztam, hogy elsősorban fenyőket telepítek. A többi már szinte magától adódott. A fenyők, a pázsit, a bokrok sok zöldjét fel kellett oldani. Így került sor a bokorrózsák, fu­tórózsák, jázminfa telepítésére, az egynyári virágok ültetésére. — Az egész kertet egymaga gondozza? — Igen. Most már, hogy nyugdíjban vagyok, könnyű, de munka mellett bizony majdnem minden szabad időm ráment. Persze most télen nem látni, milyen is igazában a kert, hogy mennyi és hányféle virágot keltetek ki minden ta­vasszal. — Az év tizenkét hónapjából van három, a december, ja­nuár, február, amikor még én is pihenek. Ilyenkor valóban semmi dolog nem akad a kert­ben. Marad a hólapátolás, ha úgy, mint idén nagy volt a tél. Különben? Olvasgatok, vi­rágmagokat vásárolok és' azt tervezgetem, hová, milyen vi­rágokat fogok majd ültetni. — És milyen virágok fog­nak idén a kertben nyílni? — Minden évben ültetek sal- viát, népies nevén paprikavi­rágot, ez egészen az őszi fa­gyokig nyílik, nagyon szeret­jük a büdöskét (tagétes), sárga virágaival szépen illeszkedik a 1 zöld környezetbe. Lesz őszi­rózsa, muskátli. És majd ki­nyílnak első virágaink, a tu­lipánok, majd a nárciszok. — A rövid téli pihenő után mi lesz az első tennivaló? — A palántázás. Van egy kis üvegházam, ahol a virágma­gokat keltetem. A KERTBARÄTMOZGALOM keretében minden évben meg­hirdetett versenyeken, egyéb­ként tavaly Somlay Lajos el­nyerte a mintakert-tulajdonos címet. S. Horváth Kiár»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom