Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-17 / 40. szám

4 1980. FEBRUAR 17., VASÁRNAP Könyvtár r .... Ha lásztelken A Pest megyei IffS Halásztelek 19Ö0. március 1-én lett önálló település. MM jí ,| M Elődjét, Hermina- Qiajort a főváros környékén letele­IP pülő gyári munká­sok alapították. A község jelenleg hétezer lakosának többsége most is ipari munkás. Képünkön: so­kan kölcsönöznek a község tízezer kötetes könyvtá­rából, ahol nagy a választék nem­csak szépirodalmi művekben, útle­írásokban, ha­nem a gyermek olvasók is ked­vükre böngészhet­nek. VILÁGNÉZETI NEVELES Cselekvő szocialista hazafiság MŰHELY SZAZHALOMBATTAN Vidám, színes tűzzománc HÁROM SZAKKÖRI CSOPORT Százhalombatta. Négyszög­ben elrendezett panelházak ... Egy betontömb harmadik emeletén .él Radóczy Mária, batik- és tűzzománc iparmű­vész. Lakása ablakából az olajfinomító tornyát és vörö­sen égő fáklyáját látja. A négytagú család otthonát könyvek, virágok, kerámiák és egészséges türelmetlenség tölti be. — Batta fiatal, alakuló vá­ros, művészeit importálni kénytelen, ön hogyan került ide? — Népművelési felügyelői állást hirdetett a városi ta­nács. Akkor Gyálon éltem, eléggé rendezetlen családi vi­szonyok között, rossz munka­helyi légkörben. Az állást ugyan nem kaptam meg, de a beszélgetés során, elképzelé­seimet megismerve, felajánlot­ták ezt a lakás azzal, hogy az épülő művelődési házban dol­gozhatom majd. Arra gondol­tam, a házak homlokzatának monotonságát tűzzománc­képeim áttörhetik, s kiállítási lehetőségekhez jutva, ba tik­jaim vidámságot visznek majd az üres, belső falakra. Örömmel elfogadtam ezt az ajánlatot. Nem mindennapi gesztusnak tartom még ma is, hogy kényelmes, szép lakást kaptam. Akkoriban gyesen voltam, és meglehetősen rossz anyagi körülmények között. — Mi valósult meg tervei­ből? — A művelődési ház még nem készült el, a gyesem le­járt. Az iskolában tanítok egy TV-FIGYELŐ Dunavarsány. a televízió péntek esti híradója is beszá­molt a dunavarsányiak zár­számadó közgyűléséről, amely rövid tudósítást figyelve, a nézők számos milliói tudhat­ták meg, milyen okos gazdál­kodás folyik e nevezetes Pest megyei termelőszövetkezetben. Egy kissé patetikusan fogal­mazva: a váltás bátorsága késztethette elismerésre a je­lentés figyelőit. Az a találé­konyság, ahogyan — évre év, igényre igény — mindig tud­ják, miféle ágazatot érdemes továbbfejleszteni Dunavar- sányban. Most a nyitlak szaporítása, eladása hozza a legtöbb hasz­not. Nem csoda, hogy már 140 ezer tapsifülesük pusztít­ja a rágcsálnivalót... Kabát. Nem kis meglepetés­sel fogadhatták az előfizetők azt a váratlan döntést, amely a Jogi esetek immár szóbe­széddé vált kabátos vitájában csütörtökön este született. Már hogyne hüledeztünk volna, hisz’ ki gondolná, hogy nemcsak az ebéd- és vacsora­főzésre, no meg a betévedő vendégek illendő kiszolgálásá­ra hivatott valamely étterem, hanem az étkezők, iddogálók ingóságainak a védelmére is. Arra tehát, hogy alkalmazot­tai megakadályozzák egy va­lamely négy és fél ezer forin­tos bunda eltűnését — mint emlékezhetünk rá, egy ilyen nagy értékű kabát árának a megtérítése dolgában tett pa­naszt az a kedves ifjú házas­pár — vagy pedig ha ezt nem tették meg: kártalanítsák a károsultakat. Így utólag meggondolva ezt az ítéletet, az egészen logikus­nak tűnik, mert az a szó leg­szorosabb értelmében vendég­látó egységekként értelmezni a vendéglátó egységeket. Te­hát olyan idő- és gyomortöltő helyekként, amelyek amúgy, egészében kötelesek gondjukat viselni a pénzköltőknek. S hogy eleinte mégis miért hitetlenkedtünk a jogászi vé­lekedéseket hallván? Nyilván ki-ki a maga nem túl jó étkezdéi és kiskocsmái tapasztalataiból kiindulva le­gyintett egyet, amikor a fel­szólamlást hallotta, lemondóan sóhajtván: a szóban forgó bőr­áru nyoma immár legfeljebb csak bottal üthető. Most vi­szont, hogy éppen dr. Dobos Gábor, a Belkereskedelmi Mi­nisztérium igazgatási és jogi főosztályának a vezetője is­merte el a hivatásos vendég­látók felelősségét, némiképp bátrabb pincérhívogatókká válhatunk, mert lám, a legna­gyobb nyilvánosság előtt fo­galmazódott meg, miszerint a kiszolgált nem feltétlenül ki­szolgáltatott. Krimi. Egy új bűnügyi so­rozat kezdődött pénteken es­te Két pisztolylövés címmel. Honi termék ez az utolsó koc­kájáig, mert Mág Bertalan­nak, a felszabadulás utáni esz­tendők legendás nyomozójának a regénye nyomán készült, s megelevenítői is mind hatá­rainkon belüliek. Ezért hát az első szó az örömé, hogy errefelé is lefor- gatódhat egy folytatásos kri­mi. A második szó viszont... Hát ez a második szó éppen arra vonatkozik, hogy ebben az elsőül látott háromnegyed órában milyen rettentő sok volt a — szó. A cselekmény a csigák sebességével látszott előrébb araszolni, míg viszont mind a láthatóan nagy igye­kezettel nyomozó nyomozó, Garas Dezső és társai csak mondták, csak mondták a ma­gukét. A tett halála az okoskodás — tartja a fáma, amelyet kis­sé átigazítva eképpen is ér­vényesnek érezhetünk: a kri­mi halála a túlbeszéd. No, de ne vetődjön még el végképpen az a bizonyos su­lyok! Megeshet, hogy a másik két képes fejezet már moz­galmasabb jelenetekkel szóra­koztatja a gyilkosok és az ál­dozatok kilétére mindig kí­váncsi előfizetőt. Akácz László éve. Magyar nyelv és iro­dalom—rajz szakos tanári diplomám van. Sajnos, az óráim felében nem rajzot ta­nítok. A legszebb eredménye­ket mégis a képzőművészet vonalán érték el a gyerekek. Három szakköri csoportot ve­zetek. Rövid idő alatt sok nemzetközi érmet, oklevelet nyertek, közöttük a legrango­sabb az indiai díj. — Azt mondta, textiljei, tűzzománcai élményanyagát gyermekkorából, az újlengye­li zárt, falusi közösségben hallott népmesékből, népda-. lókból hozta. De milyen vi­lágból építkeznek a tanítvá­nyai, ha szabadjára engedhe­tik a fantáziájukat? — A város még kevés té­mát nyújt. Megfoghatatlan a gyerekek számára lakóhelyük. Nem tudják képekben vissza­adni. Nincs személyes kapcso­latuk a virágokkal, állatokkal. Ha meglátnak egy kóbor ku­tyát, összeszalad a fél utca ... Ha kiülünk a főtérre rajzolni, legfeljebb a távlatok megfi­gyeléséig jutunk el. Szíveseb­ben festenek, terveznek mese­illusztrációkat. Ami az én ké­peimet illeti, azokat valóban a mesevilág táplálja, ihleti. Egyszerűek. Optimista és de­rűs vagyok. A tanítványaim­nak is ezt szeretném sugallni, átadni, az életre. Mert ez mindennél fontosabb. Zimányi László Az általános iskolát vég­zett tanulók iránt támasztott társadalmi követelmények: „... A szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus hassa át erkölcsi arculatát, magatartását... Legyen büsz­ke múltunk értékeire, nagyfá­inkra és arra is, hogy szocia­lista országban él, hogy hazá­jának dolgozó népe hozzájá­rul az emberi haladás ügyé­hez ...” (Részlet az Általános iskolai nevelés és oktatás tervéből.) — Például, ha az Alföldet, a Kiskunságot tanítom ötödik­ben: Petőfi verssel kezdjük az órát. Azután diaképeken be­mutatom a tájat, megkeressük a térképen, megnézzük a gye­rekek hozta ábrákat, fényké­peket. Sorra vesszük a táj sajátosságait, s szó esik ilyen­kor a régi bugaci pásztorok életéről, arról, hogy sok volt itt a tüdőbeteg, s azután a mai világról: a mezőgazdaságról, a gyümölcs- és szőlőfeldolgozás­ról, a megkötött homokról, s még sorolhatnám. A gyerekek befőttes címkéket gyűjtenek, kalocsai hí.nzést hoznak. . Aprólékos munka Kelemen Irén történelem- -földrajz szakos nevelő Duna­keszin, a IV. számú általános iskolában, ő mondta el az iménti óra menetét, s így vall­ja: a pedagógus egész egyé­niségével nevel. A hazaszere- tetet, a más népek iránti megbecsülést nem lehet csak oktatni. Ha a tanító, a tanár nem érzi át, s nem érezteti a gyerekekkel is véleményét, gondolatait, ha üres szó ma­rad, ami elhangzik a szájá­ból, nem érhet eredményt. Aprólékos munka. Sok kis momentumból áll össze a vi­lágnézet, az erkölcsi felfogás. Tapasztalásokból, érzelmekből, véleményekből, s ki tudja, mi mindenből. Nem csak az isko­la nevel. Ha más példát lát maga előtt a gyerek, mint amiről tanult, akár évek isko­lai nevelőmunkája is romok­ban heverhet. — Sajátos a szülői ház hatá­sa — így a tanárnő. — A gye­rekek nagyobb része járt már külföldön, többen látták a dob- sinai jégbarlangot, mint Agg­telek cseppköveit... Igaz vi­szont, hogy egy-egy hamis, vagy torz vélekedés ellen — ezek bizony el-elhangzanak az órán — azonnal és hatásos ér­veléssel küzdhet a pedagógus. Ez is spontán és aprólékos nevelői munkát kíván, s ter­mészetesen kellő felkészültsé­get. Groteszknek érzem — ta­lán éppen az eddigiek miatt, hogy az óravázlatomban így kell feltüntetnem: az óra ne­velési célja: szocialista haza- fiságra és internacionalizmusra nevelés. Hiszen nem lehet min­dent előre megtervezni. Nézzük ezek után a ténye­ket. Egy határszéli iskolába látogattunk, Kemencére. A ta­nulók, pedagógusok, akik az alábbiakban megszólalnak, ott élnek: Ami hiányózna Csákvári Andrea ötödikes: — Haza? Ahol élek. Az, hogy magyar nyelven beszélek. A szüleim is és a barátságos em­berek. Szeretem a magyar embereket, mert olyan rende­sek. Igen, másutt is vannak rendes emberek. Azután az is­kola, ahol tanulok, a gyár, ahol dolgoznak, a hegyek, a kirándulás, az ünnepségek. Sági Lívia nyolcadik osz­tályba jár: — Sokat jelent ne­kem ez a szó: haza. Azt, hogy itt élünk, tanulunk, itt kell dolgoznunk, és itt kapunk le­hetőséget mindenre. Nem, kül­földön még nem voltam. De hiányoznának a szüleim, az­után a falu, az egész ország. Más nyelvet beszélnek itt, má­sak a városok, a folyók, az ételek. A történelem is. Tatár­járás, törökök, szabadságharc, második világháború, azután a felszabadulás, a szocializmus. — Persze, itt is élnek olyan emberek, akiket nem becsülök sokra. De ők is a hazához tar­toznak. Azt hiszem, ez minden országban így van. Legjobban azokat az embereket szeretem, akik a háború ellen vannak, akik békét akarnak, a többi szocialista ország lakóit, min­den jóakaratú embert. Fűcsomó a kertből Lehoczky Józsefné ötödik esztendeje tanít, idén kap bio­lógia-földrajz szakos diplo­mát: — Hogyne lehetne az élővilág órán hazaszeretetre és internacionalizmusra nevelni? Akár a növényekről, akár az állatokról, vagy az emberről tanulunk, akad lehetőség bő­ven. Például, amikor a tudó­sokról, nagy biológusokról van szó, akkor arról is beszélünk, hogy melyik országnak szerez­tek dicsőséget. — Ebben a tantárgyban csak látszólag sok az ismeret és kevés a nevelő erő. Megis­merik a gyerekek a magyar növény- és állatvilág jelleg­zetességeit, a szegedi paprikát, az őszibarackot a Duna—Tisza közén, madarainkat, a cine­gét, a fecskét, s erdeink vad­jait, De azt is megtanulják, hogy a különbözőség más or­szágokra, távoli földészekre is vonatkozik, hiszen ezek élő­világa is sajátos. Nyolcadik osztályban, amikor az ember származásáról, az emberfaj­Levél Szász Péternek Tisztelt Szász Péter! Hangsúlyozom, levélről van szó, nem filmkritikáról. La­punk már megírta elemzését az On filmjéről, mely az olyan dallamos Hogyan felejtsük el eleiünk legnagyobb szerelmét? címet viseli. Nem kritika ez a néhány sor, bár írójának van némi fo­galma filmesztétikai kérdések­ről, nem tartja magát hivatá­sos nézőnek, vagyis mozire­cenzensnek. Nem kritika e levél, mert ugyebár a mélyenszántó elem­zésben manapság az adott mű hibáinak taglalása az elsődle­ges, a finom és értő méltatlan­kodástól a bárgyú szellemes­kedéseken át az otromba ki­oktatásig. Nos, e sorok írója, bár maga is észrevett néhány bakit, logikátlan cselekvést, el­varratlan szálat a filmben — csak dicsérni akar, nyíltan, őszintén. Dicsérni és irigykedni. Nagyon tetszett a mozija, a sztori, a figurák, a szereplők, a szituációk, a szövegek, a fényképezés — ' úgy egyben, minden. Pécsi Ildikó életet, ételt habzsoló, imádnivaló kö­zönségessége, Bodrogi halál­tánca, Kabos egy szava, Baj- tor flegmája. generáció rajza. Tudom, érte Önt olyan vád is, ez a rajz torz, hamis, a beállítás nyegle, kedélyeskedő. Az ellenállás, a fényes szelek ideje nem volt ilyen komolytalan. Lehet. De lényegtelen. Leg­alábbis nekem, és (bár vilá­gért sem szeretnék nemzedé­kem szószólójaként tetszelegni, erre sem felhatalmazásom, sem erkölcsi jogom) jó pár kortársamnak — mindegy, ön így látta, így láttatja, és ne­künk így tetszik. Még az is, ahogy minket ábrázol, egy enyhén szólva különc, szakál­las fiatal entellektüel szemé­lyében, akinek éjféltájban a legfőbb gondja egy francia nyelvű Hamlet beszerzése. De az a fiatalember valahogy mégis az az értetlen, de ér­deklődő, kívüláll, de beleérző fajta, akik mi is jó páran va­gyunk. Olyasvalaki, aki — atyavilág, milyen elkoptatott közhely! — a mai, szürkének érzett hétköznapok forradal- miságál szívesen elcserélné az önök parabellumos, romos, il- legalitásos, majd országépítő, holnapra világot megforgató fiatalságával. Irigylem ezt a fiatalkort. A hősi halállal és a korai gyo­morfekéllyel, a valamennyi No és persze a lényeg. Egy | történelmi méretű ellentmon­dás megélésével együtt. Irigy­lem, mert kegyetlen volt, mégis vidám; bujkáló volt, de cselekvő; barátság volt és sze­relem. És — mit tagadjam — irigylem néhány szereplője mai életét is, mert bár tudom, hogy törvényszerű és valószí­nű, de vajmi nehezen tudom most elképzelni, hogy bará­taim, korombéli ismerőseim, barátaim közül bárki is belát­ható időn belül Kossuth-díjas újságíró, vagy vezető állam­férfi legyen. Mint szereplői párszor el­mondják, az Önök nemzedéké­re ebben az országban soha­sem volt vadászati tilalom. Negyvennégy, negyvenöt, negyvenkilenc, ötvenhat — a szó valódi értelmében is lőt­tek Önökre. Konszolidált ko­rúak, a mindennapok csapdái­val, hivatali intrikákkal, jó ügyet ellaposító közömbösség­gel, gazdasági mizériákkal lö­völdöz — de már nemcsak Önökre. Ránk is. Kivédeni, visszalőni, harcolni; közös dol­gunk. Ez utóbbi szavak, tudom, kissé pátoszosak voltak, ment­ségem, hogy ön is (filmjeiben legalább) az. Pátoszos és de­rűs. A. Gy. iákról tanulnak, akkor óhatat­lanul szóba kerül a fajüldö­zés kérdése, s az, hogy- bioló­giailag bizonyítható: az embe­rek mindannyian egy fajhoz tartozók, születésükkor egyen­lő értékűek, a felnőttek közöt­ti különbözőségek oka törté­nelmi, gazdasági. — De hazaszeretetre, és más népek megbecsülésére nevel a kirándulások sora, a látogatás az orvosi rendelőben, ahol ingyenes az ellátás, vagy az üzemben, termelőszövetkezet­ben, ahol ügyelnek a dolgo­zók egészségére. S az is ér­zelmeket kelt, ha arról halla­nak: másutt éheznek, s olyan járványok pusztítják az em­bereket, amelyek egyébként már gyógyíthatóak. Azután a szép magyar nyelv sem mel­lékes, s a környezetünkben fellelhető szépségek bemutatá­sa. A hatodikosok, hogy meg­lepődnek, amikor a tévéfilmek után az iskola kertjében té­pett fűcsomóról elszaporodó papucsállatkát nézik a mikro­szkóp alatt... Érzelemmé válik — Az általános iskolások fokozatosan ismerik meg a hazát, a világot. Sőt, már az óvodában kezdődik a folyamat: előbb az otthon, az iskola, a falu, majd a közvetlen és tá­volabbi környék. Negyedikes korukban már így határozták meg lakóhelyüket: Magyaror­szág, Pest megye, váci járás, Kemence község, utca, ház­szám. — így az igazgatónő, Kalácska Lászlóné. — Valóban nincs olyan tan­tárgy, amely ne nevelne cse­lekvő szocialista hazafiságra, s arra, hogy megbecsüljük más népek embereit. Nyilvánvaló, lehetőségeket kínál erre a kör­nyezetismeret, a történelem, a földrajz, a magyar irodalom és nyelv, az idegen nyelvek okta­tása. De a művészet, a zene, az irodalom, a tudomány — nemzetközi. Rajzórán a kör­nyék tájait festik a gyerekek, énekórán népdalokat tanulnak, gyakorlati foglalkozáson népi hímzési motívumokat hasz­nálnak. De ugyanígy készíte­nek rajzot a külföldi mesék illusztrálására, megtanulják más országok dalait, s játé­kait. — A testnevelés órán tett kirándulás épp úgy nevel, mint a matematikai példák szövege. Mégis, csak akkor vá­lik érzelemmé mindez, ha a gyermek tapasztalatai, s a személyes példa (a nevelőé éppúgy, mint a szülőé) bizo­nyítja: becsülni kell a hazát, s minden haladóan gondolkodó embert. — A határszél sajátos hely. Itt előbb tanulják meg a gye­rekek, mi az az országhatár, ki a határőr, hogyan lehet se­gíteni neki. Arra neveljük a tanulókat: védjék meg az or­szágot. Húsztagú az úttörő ha­tárőr szakaszunk, s akad egy­két tanulónk, aki már beje­lentett határsértő-gyanús ■ ide­gent. — De ápolják a gyerekek a külföldi kapcsolatokat is. Ta­valy nyáron az ipolysági — csehszlovákiai — természetjá­ró szakkört láttuk vendégül, sokan pedig szovjet pionírok­kal leveleznek. Az elmúlt év­ben az úttörők gyűjtötték a világ gyermekeinek rajzait, da­lait, játékait. Szép műsor, fa­liújság kerekedett ebből is. — Sorolhatnám még, hogyan nevel az úttörőmozgalom, a honismereti szakkör, a tábo­rozás, az ünnepségek hangula­ta, vagy a társadalmi munka. Az itteni gyerekeknek is része van abban — 2000 órát dol­goztak —, hogy tavaly a köz­ségünk nyertese lett a telepü­lésfejlesztési, -szépítési ver­senynek. És mondhatnám a példát ezerszám: hogyan ne­vel hazafivá, internacionalis­tává egyetlen szó, egyetlen gesztus, egy felvillanó kép, egy _film, egy vélemény az előző napi rádió- vagy tévé­műsorról ... — Lehetetlen, vagy legalább­is hatalmas munkát adó fel­adat lenne minden tényezőt számba venni. A siker azon­ban rajtunk múlik... Vasvári G. Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom