Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-13 / 36. szám

1980. FEBRUÁR 13., SZERpA r'xMvä.ai» A váeszenfiássffói Ahol ötletekben nincs hiány r f%° tehenészei* feiep, fóti ás palánta Csaknem hatezer hektáron, három község — Valkó, Vác- szentlászió, Zsámbok — hatá­rában gazdálkodik az egyesü­lés óta tekintélyessé nőtt Zöld­mező Termelőszövetkezet. El­nökük, Furulyás János szavai szerint szerencsés adomány, hogy jó minőségű földeken vethetik el a kenyérnek, a takarmánynak valót, ter­meszthetnek zöldséget, s te­remthetik meg a korszerű szarvasmarha-tenyésztés felté­teleit. Nemcsak arról neveze­tesek, hogy e hatalmas terü­leten jó terméshozamokat, szép eredményeket érnek el, s így a megye élenjáró szö­vetkezeteinek sorába tartoz­nak, hanem arról is, hogy ki- logyhatatlanok ötletekben, kezdeményezésekben. Támo­gatói az újnak, a másnak, még akkor is, ha az átmene­tileg sok-sok gonddal, netán visszaeséssel jár. Vallják, a tanulópénzt megfizetni nem szégyen! De nem akad olyan felhívás, kérés a közös gazda­ságokhoz, amelyekre ne az elsők között válaszolnának se­gítő, saját boldogulásukat is, és a megye gyarapodását is szolgáló vállalásokkal' Hon­nan mindehhez az erő? Kihasznált lehetőségek Kolozs László elnökhelyet­tes csak Mosolyog a kérdé­sen, hisz a szövetkezetben ez a szemlélet a természetes, a megszokott í — A mai világ­ban, aki nem próbál mindig újat, nem él kínálkozó lehe­tőségeivel, netán fel sem is­meri őket, nem él meg, ment­hetetlenül lemarad a versenye ben. Ez a sürgető követel­mény persze csak az egyik ol­dal. A másik az, hogy bár a főváros, az ipari üzemek ha­tását mi is érezzük, szeren­csére egyre több jólképzett fiatal szakember jön a gazda­ságba, akik a legújabb tudo­mányos eredmények birtoká­ban, bátran kezdeményeznek, s a szövetkezet számít is rá­juk. Ez az előrelépés késztette őket arra is, hogy mintegy másfél esztendeje nagy fába vágják fejszéjüket. A Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az Állattenyész­tési Kutató Intézet, az AGRO- BER támogatásával új típusú tehenészeti telep építésébe kezdtek. A szövetkezet saját építőbrigádja vállalta a papír­ra fektetett elképzelések meg­valósítását. De nemcsak ők tartották fontosnak, hogy mi­előbb elkészüljön a 772 férő­helyes tehenészeti telep. A szövetkezet KISZ-fiataljai védnökséget vállaltak az épí­tés felett, s az együttműkö­dés olykor-olykor döcögő sze­kerét ők lendítették tovább. Takarékos technológia — Szükségszerű volt a be­ruházás — magyarázza az el­nökhelyettes. — A kötetlen, mélyalmos technológiával je­lentős munkaerőt takarítha­tunk meg, s az sem mellé­kes, hogy olcsóbban építhet­tük meg, mint az egyéb tech­nológiájú telepeket. Jóval hat­vanezer forintnál olcsóbban készült el egy férőhely. A technológiával összefüggő sajátosság — központi fejőhá­zas rendszerben, tőkés im­portból származó gépek segí­tik a munkát —, hogy lénye­gesen tisztább lesz a kifejt tej, amit további feldolgozásra, sa­ját üzemüknek vagy a tej­iparnak átadnak. Természetes, hogy jelentős hozamnöveke­désre is számíthatnak, az ed­digi 4400 liter helyett, 4800— 5000 literre. Az év végére ala­kul ki a gazdaságban a tel­jes állomány — 1000 tejter­melő tehán Vácszentlászlőn, Valkón, üszőtelep Zsámbokon —, s ez időtől már nem a mennyiség, hanem a minőségi mutatók javítása a cél. Nyil­vánvaló, hogy a takarmány­termelésben is előreléptek — a hozamot, csak jó minőségű takarmánnyal növelhetik —, új betakarító gépsorok, ta­karmánykeverő üzem, jelen­ti a ‘ fejlődést. Ez utóbbiból Ömlesztve, emberi kéz érinté­se nélkül jut a takarmány jószágok elé. A betanulás hónapjait éli az új telep, s a teljes betelepí tés augusztusra várható. Új üzent kellene A vácszentlászlóiak kezde­ményező készsége a nyolc gaz­daság társulásából létrejött Galgatej nevet viselő vállal­kozás is jó példa lehet. A két­betűs tejeszacskók nemcsak a gödöllői járás, hanem a jóvá- ros, Aszód, Vác, sőt a szom­szédos Heves megye boltjai­ban is ismertek. Naponta 55— 60 ezer liter tejet dolgoznak fel most a gazdaságoknak hasznot hozó üzemben, de az utóbbi hónapokban nem min­den gond nélkül folyt a ter­melés. — Az igazság az, hogy ki­nőttük adottságainkat mondja Kolozs László. Üj üzemre lenne szükség, csak­hogy ez újabb beruházás. A tanulmánytervek már készek, ha az anyagi alapokat is meg­teremtjük, a továbbiak sem reménytelenek. Csakhát, a jelenlegi gazdasági körülmé­nyek között, másokhoz hason­lóan mi is megfontoljuk, mire költjük forintjainkat. Vége-hossza sem lenne, ha mindarról be akarna számolni a krónikás, ami új, követésre méltó a vácszentlászlói tsz há- zatáján. Kertészeti ágazatuk tavaly is a legeredményeseb­bek között volt: a fólia alatti palántanevelés és zöldségter­mesztés, párosítva a korszerű szórófejes öntözőberendezések­kel gazdaságos, a fejlődést is magában hordó tényező. A zárszámadó közgyűlésen ésszerű és gazdaságos tevé­kenységéért illette dicsérettel a szövetkezet kollektíváját az egyik hozzászóló. Amit hozzá tehetünk: ez elkövetkező ered­ményeik alapja, záloga is. Gáspár Mária Szolidaritás Több budapesti és vidéki üzem szocialista brigádja röp- gyűlésen emlékezett meg a Chilei Egységes Szakszerveze­ti Központ (CUT) megalakulá­sának 27. évfordulójáról. A gyűléseken a magyar szerve­zett dolgozók a chilei hazafi­akkal együtt követelték az alapvető szabadságjogok és a szakszervezeti jogok helyreál­lítását, demokratikus, alkot­mányos kormány megalakítá­sát Chilében. Cselekvő szoli­daritással támogatják a chilei testvér-szakszervezetek, a chi­lei dolgozók küzdelmét. 24 esztendős az NDK nemzeti néphadserege Tovább mélyül népeink fegyverbarátsága Mind szorosabb az együtt­működés az NDK nemzeti néphadserege és a magyar néphadsereg között, tovább mélyülnek a fegyverharáti kapcsolatok — mondotta egye­bek között Karl-Heinz Eisen­blatt ezredes, az NDK buda­pesti nagykövetségének kato­nai és légügyi attaséja az NDK nemzeti néphadserege meg­alakulásénak közelgő 24. év­fordulója alkalmából tartott saj tótájékoztatón tegnap c nagykövetségen. Az attasé beszámolt az NDK nemzeti néphadseregének fej­lődéséről, életéről, a szolgála­tot teljesítő katonák helytállá­sáról. ü&sszat vagy semmit Magyarázom az ÁF0R bizonyítványát? A benzin- és olajkutasokról rosszat vagy semmit. Sokszor és sokat hallottam már ezt a megállapítást, melynek alapját — mi tagadás! — egy-két kirí­vó eset, ügyeskedő teremtette meg. S mégis, én az ellenkező oldalról akarom ezt a kérdést megközelíteni. Mégpedig imi­gyen: az a kereskedő, aki két nyitva tartás közötti pihenő­idejében autóbuszra, HÉV-re vagy vonatra kapaszkodik, hogy vevőinek a kurrens áru­ból az utánpótlást biztosítsa — minden elismerést megérde­mel. Különösen akkor, ha az a szándék, cél vezérli: az Áfész háztartási fűtőolajat árusító kútjától egyetlen vevő se tá­vozzon üres kézzel, azaz kan­nával. S kilincsel, reklamál az említett szabad időben az ÁFOR közép-magyarországi központjában, amely Pest me­gye, s így természetesen Duna­keszi ellátására is hivatott. Nem is késett a reagálás S nem éri be ennyivel. Tol­lat ragad, levelet ír, s még a település közigazgatási vezető­jét is csatasorba állítja. Mond­ván: az ellátás zavartalansága alapvető. Igaza is van. Hiszen nyilatkozat nyilatkozatot kö­vetett: az ÁFOR a reá háruló feladatoknak maradéktalanul eleget tud tenni, s tesz is. Ez­zel szemben az Áfész Dunake­szin levő 7-es számú olajkút- jának kezelője a rendszertelen ellátásra, szállításra panasz­kodik. Arra, hogy sokszor még egy liter olajat sem tud adni vevőinek. Egyik állítás a másikkal szemben. Tények a levélben — nyilatkozatok —, s vajon mi az igazság? Erre kérek választ Salamon Lászlótól, az ÁFOR közep-magyarországi központ­ja kereskedelmi vezetőjétőL Meglepő gyorsasággal kere­sik ki a hat-hétezer számla közül a Dunakeszin levő 7-es számú kútét. összesen kilenc megrendelést tartanak nyil­ván például januárban. Eny- nyit regisztrált a fuvarszerve­ző, majd a számlázó is. — De nem ez a tény — veti közbe Salamon László. — Mert ki­lenc megrendelést adott fel a kútkezelő, menet közben azon­ban kettőt lemondott. Tehát gyakorlatilag hét megrendelés teljesítését kell számba venni. Egy olyan kútnál, melynek tartálya 25 ezer liter fűtőolaj befogadására képes. Január 4-én, majd 9-én rendelt. Húsz-húszezer liter fűtőolajat. A negyediki szállításkor 20 ezer 681 litert vittünk ki, 9-én csak tizennégyezret. Hát itt egy hibapontot ösz- szeszedtünk. S a reagálás nem is késett, a kút kezelője ja­nuár 11-én személyesen rekla­mált itt a csepeli központban Nálam is. Ígéretet tettünk ar­ra, nem lesz fennakadás. Ép­pen ezért már 14-én éjszakára ígértünk fuvart. A közlekedés okozta nehézségek, a szállítás­ból kiesett autók miatt azon­ban csak január 15-én éjsza­ka érkeztünk meg a kúthoz. Hatvanperces várakozás után a kocsi visszajött. fflarmine&t éwe sza&ac* ss íéwáres Budapest szebb, mint valaha! A pesti oldal látképe az Erzsébet-hiddal. „Gyufaszálként széttört ge­rendák, szilánkokká szaggatott nehéz kapuk, kiégett lakások, omló falak ... Rengeteg válto­zattal aratott itt a halál, s oly közeli az iszonyat, hogy alig mer még örülni, aki él... Nézem a romokat, a ledőlt házakat, felszaggatott úttes­tet, a tönkrement üzleteket: a nagy változás jeleit ennek a sokat szenvedett városnak az arcán. S már nemcsak a pusz­tulást látom bennük és nem­csak az elkerülhetetlen ítélet beteljesedését, hanem egy új és szabad emberi közösség ígéretét is. Valami elmúlt, s valami elkezdődik.’’ Darvas József sorai megren­dítő hitelességgel idézik a Budapest ötvennapos ostroma utáni pillanatokat, amikor a körülzárt hitleristák értelmet­len ellenállását megtörték a szovjet csapatok és elnémul­tak a fegyverek, s a sokat szenvedett lakosság végre ki­merészkedett dohos pincebör­tönéből a szabad ég alá. Dunába omlott, tört gerincű hidak, romokban a város la­kásainak harmada, tönkre­ment közművek, roncs villa­mosok, felborult, kiégett autó­buszok ... — 1945. február 13- án a pusztulás képe fogad­ta az életben maradiakat, kikből a sok csapás, nélkülö­zés sem tudta kiölnj a jövő­be vetett hitét: a budapesti munkásokkal az élen ezrek és ezrek fogtak hozzá a gyors újjáépítéshez, a ma már köz­helyként hangzó napi tányér levesen. Azóta 35 év telt el, s Buda­pest szebb, mint valaha. Öt­százhuszonöt négyzetkilomé­teres területével Európa egyik legnagyobb városa. A hábo­rús pusztulásnak alig marad­tak nyomai: nem egészen húsz év alatt nyolc híd épült újjá, korhűen helyreállították a műemlékeket. Metróvonalak átlói nyújtóznak a főváros alatt. Gyárak százai, lakások százezrei, kórházak, iskolák születtek újjá," korszerűbben a réginél — új lakónegyedek, városrészek nőttek fel. Csak a'z elmúlt húsz évben negyed- millió új lakásba költözhet­tek a budapestiek. A kétmilliós nagyváros élet­kedve töretlen. Éz lemérhető sokarcúságán is. Budapest ipari város. A szerszámgépgyártás, híradás- technika, elektronika, jármű­ipar, gyógyszeripar termékei­vel a nemzetközi élvonalban áll. A budapesti munkásosz­tály csaknem egymilliós tá­borának tradíciói mindenki előtt ismertek. Budapest kereskedelmi vá­ros. Itt bonyolódik le az or­szág belkereskedelmének egy- haímada és a magyar külke­reskedelem szinte egésze. Évenként a budapesti nem­zetközi vásárokra a világ minden tájáról érkeznek ki­állítók, üzletemberek. De elmondhatjuk azt is, hogy Budapest iskolaváros. a művészet városa, mert Sőt a tudómány, a kultúra, mindezeket az értékeket ma­gában hordozza. Szeretjük fővárosunkat, nemcsak Budapest lakói ér­zik magukénak, hanem az egész ország népe. Büszkék vagyunk rá, s szívből örü­lünk, ha a külföldiek csodál­va dicsérik. És féltjük. Mert újjászüle­tése nekünk a békét is jelen­ti. Napjainkban a fegyverke­zési hajsza, a hidegháború híveinek erőfeszítései fantom­ként idézik fel a 35 évvel az­előtti pusztulást, azt a vesze­delmet, melyre Nagy Lajos Pincenaplójának 1945. január 18-i bejegyzése ennyi idő után is figyelmeztet: .. nem nyugalom következik, hanem további harc. Szakadatlanul résen kell lenni. Hosszú ideig, talán egész életünkön át.” Hogy megőrizhessük a bé­két ... H. A. A Vezér úU lakónegyed. Tartoztunk az úttal, egy teli fuvarral az ördögnek, mert a gépkocsi vezetője nem talált működőképes telefont, nem tudott eligazítást kérni, merre forduljon a teli tankautóval. Nem akarom senkire sem át­hárítani a hibát, nem is tettük szóvá, de egy kis pénzünkbe belekerült ez az út. Hát ezt itt magunk között, belül in­téztük el... Hat—hétezerből egy — Január 16-ának éjszaká­ján újra Dunákeszire ment a tankautó, húszezer 400 liter olajjal. Sorolom tovább: 19-én 20 ezer 440 litert adtunk le ugyancsak ennél a kútnál. A huszonnyolcadikai megrende­lésnek pedig két nap csúszás­sal tettünk eleget. Ügy érzem, a tűrési határon belül va­gyunk. Hiszen saját kúráink­hoz, á viszonteladókhoz, így az áfészekhez is, négyezer ton­nával több olajat vittünk ki 1980 januárjában, mint egy évvel korábban, az azonos időszakban. A csepeli telep el­látási körzetéből, a 102 saját töltőállomástól, a száznál több közületi, Áfész-viszonteladók- tól, az intézmények százaitól nem érkezett reklamáció. Nem, nem akarom kifogni a szelet a vitorlából, de a hat-hétezres rendeléstömegbe csúszhat hi­ba. Ez nem mentség, nem ma­gyarázat. Tény, s a felelőst megkeressük. Egyetlen reklamáció, ami szerkesztőségünk, s -az ÁFOR tudomására jutott. Cseppnek tűnik a tengerben, azt monda­ná az ember, szóra sem érde­mes. így vélekedhet az, akinek teli a kannája, a tárolótartá­lya. Én mégis amondó vagyok: helyes, hogy a hasonló esete­ket — még ha részigazságról is van szó!, mert a dunakeszi panasz csak részigazságokat takar — igyekszik munkájából kiszűrni az ÁFOR. Kényszerpihenőre ítélték Reálisan nézve a tényeket, nem megmagyarázva az ÁFOR bizonyítványát (!), azt egyetlen vállalattól, az ellátásért felelős cégtől sem várhatjuk, hogy a csúcsfogyasztáshoz igazítsa gépkocsiparkját. S a felduz­zasztott gépjárműállomány tét­lenül pihenjen az év három­százhatvanöt napjának na­gyobbik felében. S a gazdasá­gosság? Ahogy ők készülnek a télre, nekünk is hasonlóképpen kell. Nem lehet máról holnapra be- --szerezni a tüzelőt, egy kanná­val sétálni a kút és a lakás között. Nem, mert a hidegebb nanok, csúszós utak az ÁFOR közép-magyarországi géppark­jából például harmincat kény­szerpihenőre ítéltek. S ugyan­akkor januárban hatezer órá­val kevesebbet töltöttek a vo­lán mögött a tankautók veze­tői. Mondom, ez nem magyará­zat az ellátásban pillanatnyi­lag meglevő fennakadásokra. De a télre, a hidegebb napok­ra nem mínusz tizenöt vagy húszfokos fagyban kell felké­szülniük a családoknak. Ha­nem idejében! Varga Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom