Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-01 / 26. szám

"kMüod 1980. FEBRUAR 1., PÉNTEK Az afrikai államok panaszára Rhodesia-vita a BT-ben Anglia súlyosan megsérti a megállapodást Az ENSZ Biztonsági Taná­ba közép-európai idő szerint szerda késő este megkezdte vi­táját a rhodesiai helyzetről. A BT összehívását az Afrikai Egységszervezet kérte, arra hivatkozva, hogy Anglia sú­lyosan megsérti az országról decemberben kötött megálla­podást. Az utóbbi hetek eseményei meggyőzték az afrikai álla­mokat és a Zimbabwe Haza­fias Front vezetőit, hogy az angol gyarmati kormányzat mindent megtesz a fajgyűlölő Smith—Muzorewa-rendszer fenntartásáért. Az AESZ kö­veteli, hogy azonnal és min­den feltétel nélkül vonják ki Rhodesiából az ott állomáso­zó dél-afrikai csapatokat — mondotta Cecil C. Dennis li­bériái külügyminiszter, aki az afrikai államok álláspontját terjesztette a BT elé. A kül­ügyminiszter hangsúlyozta, hogy Rhodesiában hatezer dél-afrikai katona és nagy számú zsoldos tartózkodik, akiknek jelenléte fenyegeti a decemberben kötött Rhodesia- szerződés megvalósítását. Az AESZ ezenkívül felszólította Nagy-Britanniát, hogy tegye lehetővé valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátását és a száműzöttek hazatérését. Az angol küldöttség vezető­je, Sir Anthony Parsons visz- szautasította az afrikai orszá­gok előterjesztését és felszó­lította őket, hogy tartózkodja­nak mindenfajta /.beavatko­zástól”, mivel az csak nehe­zítené az ország függetlensé­gének megadásáról szóló meg­állapodás teljesítését. Az an­gol diplomata állítása szerint az országban „csak kis létszá­mú” dél-afrikai csapat tartóz­kodik. A vitában felszólaló tanzá­niai külügyminiszter, Ben Mkapa hangsúlyozta, hogy a dél-afrikai csapatok jelenlété­nek célja; a lakosság megfé­lemlítése és esetleges állam­csíny lehetőségének előkészí­tése. Gromika Bukarestben Csütörtökön Bukarestbe ér­kezett Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere. Gromiko a Román Szocia­lista Köztársaság vezetőségé­nek meghívására tesz rövid látogatást /a román főváros­ban. Andrej Gromiko és Nicolai Ceausescu, a Román Kommu­nista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke megbeszélésén véleményt cse­réltek számos időszerű nem­zetközi problémáról, közöttük az európai biztonsággal, a kö­zel- és a közép-keleti helyzet­tel, a délkelet-ázsiai és távol­keleti helyzettel összefüggő kérdésekről. Andrej Gromiko ezenkívül értékelést adott a szovjet—amerikai kapcsolatok jelenlegi állásáról. Dánia asm akar fegyverkezni Az Egyesüli Államok sürgeti a katonai költségvetés növelését Harold Brown amerikai hadügyminiszter a dán kor­mányhoz intézett levelében sürgette, hogy Dánia az elkö­vetkezendő években jelentős mértékben növelje katonai A New York i repülőtéren Szabotázskísérlet egy Aero/Iot-gép ellen Amerikai lapjelentések sze­rint szabotázst kíséreltek meg az Aeroflot szovjet légitár­saság utasszállító gépe ellen, amely január 18-án tette meg rendszeres járatát Moszkva és New York között. A New York-i repülőtér egyik ame­rikai alkalmazottja tudato­san megrongálta a leszállás­hoz való előkészületet és ma­gát a leszállást ellenőrző elektronikus számítógépet. Csak a szerencsés véletlenen múlt, hogy a gépet nem érte baleset és le tudott szállni a New York-i repülőtéren. Nem egyedül álló eset ez abban a szovjetellenes hisztérikus lég­körben, amely — a hatóságok szemethunyása mellett — ala­kult ki a New York-i és a washingtoni repülőtereken, ahol nincsenek biztosítva a normális feltételek az Aero­flot járatainak indításához, il­letve fogadásához. Csakis a szovjet repülőgépek és az Aeroflot-kirendeltségek sze­mélyzetének önfeláldozó mun­kájával lehet fenntartani a légiösszeköttetést — a szovjet —amerikai légiközlekedési megállapodás értelmében — Moszkva és e két amerikai város között. A Szovjetunió washingtoni nagykövetsége magyarázatot kért az amerikai külügymi­nisztériumtól. A minisztérium elismerte a szabotázskísérlet tényét és közölte, hogy a vét­kesek büntetőjogi felelősségre vonása érdekében folyik a nyomozás. költségvetését — adta hírül szerdán este a dán televízió. Az amerikai felszólítás éppen akkor érkezett, amikor a dán szociáldemokrata kormány tár­gyalásokat folytat az ellenzéki pártokkal az 1981—84-es idő­szakra szóló katonai költség­vetési tervezetről. A kormány azt javasolta, hogy a jelen­legi szinten fagyasszák be a fegyverkezési költségvetést. Dánia nem szándékozik kö­vetni az Egyesült Államok­nak a katonai kiadásokra vo­natkozó utasításait — jelen­tette ki szerdán a Dán Szo­ciáldemokrata Párt szóvivője. A huszadik ülésszak Bécsben Haderőcsökkentési tárgyalás Hét év alatt 214 plenáris ülés Csütörtökön a bécsi Burg Redouten termében dr. Jan Chandoga csehszlovák kül- döttségvezető-helyettes elnök­letével megnyílt a közép­európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökken­téséről folyó tárgyalássorozat 20. ülésszaka. A sorrendben 214. plenáris ülésen előbb dr. Edouard Molitor nagykövet, a luxemburgi, majd pedig Tadeusz Strulak nagykövet, a lengyel I küldöttség vezetője mondott beszédet. A nyitó ülés után — a hagyományok­nak megfelelően — sajtóérte­kezletet tartott mindkét fél képviselője. Strulak nagykövet az új­ságírók előtt felolvasott nyi­latkozatában emlékeztetett arra, hogy éppen hét évvel ezelőtt kezdődtek meg az oszt­rák fővárosban a haderőcsök­kentési tárgyalásokat előké­szítő konzultációk. Az évfor­duló megünneplésére kevés okunk van — mondotta —, mivel az eltelt időszak alatt — sok erőfeszítés ellenére — nem sikerült elérni konkrét megállapodást a kitűzött té­makörben. Megállapította azt is, hogy a 20. ülésszak kölcsö­nösen bonyolult nemzetközi helyzetben veszi kezdetét, s ez a körülmény a szocialista országok törekvései és szán­dékai ellenére alakult így. A december közepén meg­szakadt tárgyalási folyamatra visszatérve, a lengyel diplo­mata bonckés alá vette a NATO-országok múlt év vé­gén — egyébként a NATO „Euro-rakéták” gyártására és nyugat-európai telepítésére vonatkozó döntésével együtt — elfogadott és beterjesztett javaslatát. Kijelentette, hogy az említett NATO-javaslat nem jelent közeledést a szo­cialista országok álláspontjá­hoz, ellenkezőleg, sok vonat­kozásban tovább bonyolítja a bécsi tárgyalások menetét. A NATO-országok továbbra sem hagytak fel a Varsói Szerződés közép-európai had­erői létszámára vonatkozó szélsőségesen túlzó értékelé­seikkel, és a létszámadatok tisztázását a jövőben is a csökkentés első szakaszára vonatkozó megállapodás elő feltételeként kezelik. Ilyen körülmények között érthető — mondotta nyilatko­zata befejező részében a len­gyel küldöttség vezetője —, hogy a szocialista országok aligha reménykedhetnek a tárgyalások gyors eredmé­nyességében. Ennek ellenére a szocialista országok min­dent megtesznek az előreha­ladás érdekében. A haderőcsökkentési tár­gyalások következő plenáris ülését a jövő héten, csütörtö­kön tartják Bécsben. Teherán Összetűzés az egyetemen Az Earópa-parlaaient Az exporttilalom ellen A (Nyugat) európai parla­ment politikai bizottsága csü­törtökön : Brüsszelben megvi­tatta az afganisztáni helyze­tet. A bizottság ülésére meg­hívták Roy Jenkins-t, az EGK bizottságának elnökét. Jenkins kijelentette: a Közös Piacnak nincs kétoldalú gaz­dasági egyezménye a Szovjet­unióval. Ami a Szovjetunióba irányuló élelmiszerszállátmá- nyokat illeti, azoik mennyisé­ge évről évre változik s ezért nehéz lenne e szállítások megszüntetésének alapját meg­keresni. Jenkins tehát — ha gyakorlati okokból is — az exporttilalom kimondása el­len foglalt állást. A France Soir című párizsi esti lap értesülése szerint Franciaország nem követi az amerikai kormányt a Szovjet­unióval kialakított gazdasági kapcsolatok csökkentésiében. A francia mezőgazdasági mi­nisztérium úgy vélekedik, hogy a Szovjetunióba irányuló gabonaszóllítmányokat nem csökkentik és Franciaország — a lehetőségeiéhez képest — kész minden egyéb szovjet megrendelést teljesíteni. A teheráni rádió Londonban fogott jelentése szerint szer­dán összetűzések voltak a teheráni egyetemen. Az adás­ból nem derült ki, hogy kik csaptak össze egymással, de Esraki ajatollah, Khomeini képviselője személyesen ke­reste fel az egyetemet az ügy kivizsgálása végett. Khomeini fia nyugalomra intette a diákokat, és figyel­meztette őket: a zavargások folytatódása esetén a közpon­ti hatóságok „a legnagyobb szigorral lépnek közbe, hogy azonosítsák a vétkeseket és átadják őket az ügyészség­nek”. A teheráni amerikai nagy- követséget megszállva tartó iszlám diákok szerdai ta­nácskozásukon úgy döntöttek, hogy — Ghotbzadeh • külügy­miniszter kijelentéseivel el­lentétben — nem tesznek lé­péseket az Iránban élő mint­egy ötven kanadai ellen, a hat amerikai diplomata ki­juttatásához nyújtott kanadai Segítség miatt, és az ügynek nem lesz hatása az amerikai túszokkal való bánásmódra sem. A Delaware állambeli Do­ver légitámaszpontjára érke­zett szerdán az a hat ameri­kai diplomata, aki a teherá­ni túszszedés idején a kana­dai nagykövetségre mene­kült, majd vasárnap kanadai segítséggel (hamis papírokkal) elhagyta Iránt — közölték az amerikai légierő tisztviselői. Hodding Carter, amerikai külügyi szóvivő szerdán kö­zölte, hogy a hazatért diplo­maták csak pénteken, Wa­Cosia Gomes a mesterségesen szított nemzetközi ieszültségről Az enyhülés irányzata győzedelmeskedik! Azzal kezdem a beszélge­tést a daibasi Fehér Akác termelőszövetkezetben, hogy ismeretségünk eddig egyolda­lú volt. Amikor az 1975—76-os esztendőkben laptudósítóként oly sokszor jártam Lisszabon­ban, nem egyszer szorongtam az elnöki palota erkélye alatt, tízezrek között, akik azért gyűltek össze, hogy meghall­gassák Costa Gomes tábornok, akikori köztársasági elnök megfontolt nyilatkozatait, a demokratikus vívmányok meg­őrzésének fontosságára intő szavait. Mint most elmondhat­tam, nem egyszer szerettem volna kérdéseket is feltenni neki, számos lisszaboni sajtó- értekezletén, amelyen sok száz újságírótársammal jelen lehettem azokban a viharos napokban, amikor oly el­szánt küzdelem folyt Portu­gáliában a demokratizálásért és a dekolonizálásért — azaz azért, hogy a Costa Gomes el­nöksége alatt tevékenykedő kormányzat megegyezzen Bissau-Guinea, Mozambik és Angola fegyveres szabadság­harcot folytató népeinek kép­viselőivel e területek függet­lenségéről. Akkor azonban az erőszakos és a helyi adottsá­gokat a maguk javára persze maximálisan kamatoztató por­tugál kollégák nem engedtek szóhoz jutni bennünket, kül­földi kollégáikat ezeken a saj­tókonferenciákon. Így Costa Gomes most mosolyog, amikor itt Dabason térek ki erre, s megjegyzem, hogy azért mégis csak elégtételt erezhetek, hi­szen ha néhány év múltán is, de sor kerülhetett arra, hogy kérdéseket tehessek fel az aktuális problémákról. I>e az csak természetes, hogy a beszélgetés először visszakanyarodik azoknak az időknek a felidézéséhez, ami­kor Costa Gomes köztársasági elnökként áll Portugália élén. Egy olyan katonai vezetőnek, majd államférfinak, akinek oly sok izgalmas élményanya­ga van, olyan történetei, ame­lyek nemcsak személyes ér­deklődésre, hanem a közvé­lemény figyelmére számot tar­tanak, hiszen e tevékenység része a történelemnek, talán meg kellene írnia emlékira­tait — kockáztatom meg. — Ezt már mások is felve­tették — mondja Cosita Go­mes. — De ebben a kérdés­ben megvan a saját külön ál­láspontom. Az emlékiratokért honoráriumot fizetnek, s én pedig nem tartom össaeegyez- tethetőnek erkölcsi felfogá­sommal, hogy pénzt fogadjak el valami olyasmiért, ami abból ered, hogy közszolgálat­ban töltöttem be egy idősza­kot, mint a köztársaság' elnö­ke. Annak nem voltam ellene, hogy beszédeimet, amelyeket annak idején mint köztársasági elnök mondtam el, most könyv alakban kiadják. Sőt elnökségem éveinek tapaszta­latairól egész nyilatkozatsoro- zatot adtam az egyik vezető portugál újságírónak. Egyéb­ként fiam, alti negyedéves joghallgató, foglalkozik olyan tervvel, hogy valamiképpen írásban rögzíti, annak a sok eseménynek egy részét, amit köztársasági elnökként átél­tem. Túl mindezen más akadálya is van ennek. Annak idején, mint köztársasági elnök túl­nyomórészt portugál belpoliti­kával foglalkoztam, most pe­dig szinte kitárult előttem az egész világ, s rengeteget va­gyok úton. — Merre járt az utóbbi időben? — teszem fel a kér­dést. — Brüsszelben részt vettem a barátsági és együttműködési tanácskozáson. Meghívásra részt vettem az ENSZ munká­jában is. aihol mint szakértőt hallgattak meg. Legutóbb pe­dig hosszabb utazást tettem az arab világ országaiban, szintén meghívásra. Jártam a többi között Libanonban, Jor­dániában, Szaúd-Arábiában és az emirátusokban. — Mint a BVT elnökségé­nek tagja vagy mint a por­tugál békemozgalom képvise­lője tesz ily sok látogatást? — Részben, mint a BVT el­nökségének tagja, de sok esetben csak mint személyiség, akinek jószolgálataira számíta­nak. Azt állítják rólam, hogy van bizonyos tapasztalatom abban, hogy kell vitás kér­déseket tárgyalásos, kompro­misszumos úton rendezni. Ezt igyekszem valóban elősegíteni, hiszen szilárdan hiszek ab­ban, hogy azon kell minden érővel munkálkodni a mai vi lágban, hogy a kiélezett prob­lémákat, békés tárgyalásos úton és ne erőszakos eszkö­zök alkalmazásával oldják meg az érdekelt felek és az egész emberiség javára. Most egyébként újabb közel-keleti útra készülök, Szaúd-Arábiá­ba és több más Perzsa-öböl menti országba, szintén meg­hívásra. — Vagyis éppen arra a te­rületre, amely körül Washing­ton oly rendkívüli feszültséget igyekszik támasztani? — Igen. S az a véleményem, hogy ez a feszültség, amelyet Carter elnök tanácsadóira hallgatva, mesterségesen szít, nemcsak a Perzsa-öböl körül, hanem a világpolitika porond, ján is, sok tekintetben az Egyesült Államokban most kezdődő elnökválasztási had­járattal függ össze. Bár lehet­séges, hogy ezzel a magatar­tással együtt kell élnünk az egész elnökválasztási hadjá­ratban, sőt. talán még egy darabig azután is, nem lehet azonban állandóan ez ’a nyolc­vanas esztendőkben. Tekintve, hogy a feszültséget mestersé­gesen szítják, ez csak időleges eredményt érhet el. A béke iránti vágy, sőt akarat erős már a népek körében. S ézért vagyok derűlátó és bízom abban, hogy a világ nem süly- lyed vissza a hidegháború dermesztő korszakába, hanem végül is az enyhülés diadalmas­kodik! — mondotta befejezé­sül Costa Gomes tábornok, volt portugál köztársasági el­nök. Árkus István shingtonban találkozhatnak majd a sajtó képviselőivel, addig még „pihenésre van szükségük, és tanácsokat kap­nak a külügyminisztériumtól, miképpen válaszoljanak az újságírók kérdéseire”. Mint mondotta, a State Depart­ment gondoskodni kíván ar­ról. hogy a teheráni nagykö­vetség volt tagjai semmi olyat ne mondjanak, „ami veszé­lyeztetné a fogva tartott tú­szokat”. Szerdán — huszonnégy órán belül — két összecsapásra ke­rült sor az iráni rendfenntar­tó erők és kurd harcosok kö­zött. Az egyik a Kermansha- hot Szanandadzzsal összekötő úton, Kamiaran városa kör­nyékén történt, s a Pars hír- ügynökség szerint akkor hat iszlám gárdista vesztette éle­tét és tizenhárom megsebe­sült. A kurdisztáni Mahabadtól délre kurd lázadókkal vívott harcban három iráni katona meghait és kettő megsebesült. Az összetűzésben két lázadót megöltek és kettőt megsebe­sítettek — tette hozzá a ki­adott jelentés. Csütörtökön folytatódtak a kurdisztáni összetűzések, s a harcok átterjedtek a szomszé­dos Kermanshah tartomány Paveh városára is. A kurdisz­táni helyzetről szóló legutol­só teheráni jelentések szerint Bijarban fogynak heves össze­csapások, a „szorongatott helyzetben levő iszlám gár­disták” és a kurd felkelők között. Az iszlám gárdisták mind­két városban központjuk megerősítését kérték. A csa­paterősítések megérkezésé­nek megakadályozására a kurd felkelők Paveh körzeté­ben hidakat robbantottak fel. A harcok több halálos áldoza­tot követeltek. CSAK RÖVIDEN. BELGRÁDIJÁN tanácskoz- taik a jugoszláv—magyar ha­tármenti áruforgalomról. A határmaniti árucsere fejlesz­tésében érctekelt vajdaság:, horvátországi és Szlovénia: kereskedelmi vállalatok kép­viselői megállapodtak abban, hogy fejleszteni kell a test­vérvárosok. Szabadka és Sze­ged, Zombor és Baja, továb­bá Muraszombat és Szombat­hely áruházainak a két ország termékeinek kölcsönös eladá­sából eredő forgalmát. BRUNO KREISKY osztrák szövetségi kancellár 1 szerdán Űj-Delhiben udvariassági láto­gatásit tett Szandzsiva Reddy indiai államfőnél. Az osztrák államfő csütörtökön felszólal az ENSZ iparfejlesztési szer­vezetének (UNIDO) 3. általá­nos értekezletén és találkozik Indira Gandhi miniszterelnök­kel. JULIANNA holland ki­rálynő csütörtökön este te­levíziós beszédében jelen­tette be, hogy április 30-án, születésnapján lemond trón­járól. lánya, Beatrix trónörö­kös-hercegnő javára. Beatrix a bejelentés napján, csütörtö­kön ünnepelte 42. születés­napját I

Next

/
Oldalképek
Tartalom