Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-01 / 26. szám
1980. FEBRUAR 1., PÉNTEK sMftm Elhunyt Gyáros László Gyáros László nyugalmazott nagykövet, a Magyar Partizán Szövetség tagja, a Szocialista Hazáért Érdemrend — és más magas kitüntetések — tulajdonosa, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom ismert személyisége 72 éves korában elhunyt. Temetéséről később intézkednek. MSZMP Budapesti Bizottsága, Magyar Partizán Szövetség, Magyar Újságírók Országos Szövetsége. Életútja nyílegyenesen a munkásmozgalomba vitte. Az ifjú aranyműves 1928-ban — alighogy megszerezte segédlevelét — külföldön keresett megélhetést. Brüsszelben talált munkát, itt élt, dolgozott 1936-ig. Előbb egy emigráns szocialista szervezetbe lépett, társakat keresve. Nem ott talált rájuk, hanem a Belga Kommunista Pártban. A fiatal agitátort kiutasították az országból, maradt illegálisan, még a börtön után is, mígnem spanyol földön veszélybe került a köztársaság. Gyáros László ekkor önkéntesnek állt. Százados, zászlóaljkomisszár, háromszor sebesült meg a harcokban, elveszítette balkezét. A Vörös Segély 1939-ben Moszkvába segítette; bemondó lett a rádió magyar nyelvű adásaiban, az idegen nyelvek főiskoláján pedig francia szakos hallgató, tanulmányait a világháború szakította félbe; egy ideig egy hadi üzemben, majd 1942 őszétől a moszkvai -gyarországért idegen nyelvű kiadó magyar tüntették ki. szerkesztőségében dolgozott, később politikai nevelő volt egy hadifogolytáborban. Következett a front: végigharcolta a kárpáti és magyarországi fölszabadító hadjáratot. Újságíró pályafutása 1945 májusában kezdődött, az Űj Szónál, a Vörös Hadsereg magyar nyelvű lapjánál. Leszerelése után 1948 és 1955 között újságíró és szerkesztő a Magyar Távirati Irodánál, a Tartós békéért, Népi demokráciáért című lapnál, a Magyar Nemzetnél, hetilapoknál. Sorsa ismét fordulatot vett — három nyelven beszélt — a diplomáciai életben kellett helytállnia. Különböző beosztásokban s külképviseletekben dolgozott. 1958—59-ben a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, ezt követően a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke volt. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, 70. születésnapján a Szocialista Maérdemrenddel Tárcák megállapodása Korszerű gépek a mezőgazdaságnak A mezőgazdasági felhasználók idei gépigényeit a gépipari gyártó vállalatok visz- szaigazolták és teljesítik azokat. A többi között ezt állapították meg csütörtökön Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint Soltész István, kohó- és gépipari miniszter tárgyalásain, amelyen a két tárca közötti együttműködéssel foglalkoztak a KGM székházában és áttekintették a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépgyártás és gépellátás idei és távlati feladatait. Sürgették a termékszerkezet átalakításának gyorsítását, s állást fog- loltak a korszerűbb gépek arányának további növelése mellett. Ezen belül is szorgalmazzák az energiatakarékosabb talajművelést, a legkedvezőbb időpontban elvégezhető vetést és betakarítást biztosító gépek gyártását, a szálas takarmány-termei és, a rét- és legelőgazdálkodás, valamint a melléktermékek hasznosítását szolgáló nagy teljesítményű berendezések gyorsabb kifejlesztését. A két tárca vezetői megállapították, hogy kedvezően fejlődtek eddig is a két ágazat kapcsolatai. HoB van a jjás&n éss ? Kihívják maguk ellen a sorsot — Néha az ész megáll, amikor egy-egy bal-eset körülményeiről tudomást szerzünk — mondja mám titkolt indulattal Kusza Béla, az ácsai Vörös Október Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnökhelyettese. — A sok példa egyike: irodai dolgozónk a s-zé'k ülőkéje helyett a támlájára ült fel. Székestül :hanyatt esett, -a szék darabokra tört. Egyik darab olyan szerencsétlenül fúródott a testébe, hogy még ma is nyomát viseli. Több mint fél évig volt betegállományban. Sírjunk vagy nevessünk? — így igaz! Arra azért már mégsem szükséges okítani egy felnőtt embert ugye, hogy mire való a szák támlája és ülőkéje! — folytatja a megkezdett beszélgetést az arra leginkább iUetékes Szögi Zoltán, a termelőszövetkezet munka- védelmi osztályvezetője. — Sajnos, ehhez hasonló történet sok van. Az Állatkertben például az embereink ott dolgoztak a majomketrec körül, amikor megéheztek szanaszét hagyva szerszámaikat, leültek szalonnézni. A majmok szabadon jártak-keltek, s az egyik tréfás kedvében lévén, úgy főbe kólintotta a hozzá legközelebb álló munkást, hogy az azóta is megemlegeti ezt a napot. Hát mi ez, ha nem felelőtlenség? Nem tudja az ember, nevessen-e vagy sírjon? Amíg a sérülés nem veszélyes, az is előfordul, hogy a balesetet szenvedett ember társai céltáblája lesz. Ö a célpont, és ami a legszomorúbb, néha az ilyen ugratások is elő-1 idézői egy újabb balesetnek. Ha ilyen megtréfált megjelenik, felharsan a nevetés. A sérült pedig, kicsit sápadtabban, komolyabban, esetleg a baleset látható nyomaival, de közöttük van. Csak olyankor ér véget a tréfa, s komorodik el mindenki, ha már nem lehet tréfás kacsintással kísérve háit- bavágni valakit, s megkérdezni tőle: Na, hogy is volt azzal a ..., s jönnek a különböző változatok. De amikor az, akit ugrattak, akivel együtt viccelődtek, mér nincs közöttük, akkor elhallgatnak, s nem beszélnek. Részegen az állványon Pedig beszélni keil róla! Egyike ezeknek az a baleset is, amely tavaly márciusban történt, öt ember szeme láttára halt meg egyik társuk, akivel évek óta együtt dolgoztak. Kiss Imre betanított ácsmunkás, az ócsai termelőszövetkezet dolgozója állványozás közben 13 méter magasról lezuhant és szörnyethalt. Negyvenegy éves volt. A későbbi jegyzőkönyvek szerint mind az elhunyt, mind pedig a munkatársai — egy kivételével — ittasak voltak. így azután azon sem lehet csodálkozni, hogy senki sem figyelmeztette a másikat arra, hogy az állványra nem lehet felmenni mentőöv, védősisak nélkül. Azt sem figyelték, hogy milyen biztosítókötelet használ társuk. Ketten voltak fenn a magasban, egyikük megúszta, azóta bizonyára gyakran emlékezik társa eltorzult arcára, amint zuhan lefelé. Mint mondják, nem is tudtak másnap azon a helyen tovább dolgozni. Máshová kérték magúkat. Egy új brigádot vezényeltek oda. S ha nem történik megszigorított ellenőrzés, akkor talán a krónika előbb-utóbb megismétlődött volna. Ugyanis a másik brigád tagjai, akik szintén hallottak társuk haláláról, ugyanazt a munkát, ugyanúgy, felszerelések nélkül akarták elvégezni. De ennek az esztelen,ségnek már megálljt parancsoltak. — Hát ezért akad el néha a sző, s a józan ész nem tud mit mondani erre — tárja szét a karját tehetetlenül a munkavédelmi osztályvezető. — Nem lehet minden tökéletes. Gyakran egy-egy újabb munka megoldhatait1 an feladatok elé állítja az embert. De azért nem kell kihívni magunk ellen a sorsot! 9 A vétkes fegyelmit kap — Tavaly 3,1 mill'ió forintot költöttünk az üzemi balesetek megelőzésére, védőfelszerelések vásárlására, a munkát könnyítő új technológiák bevezetésére — . mondja Szögi Zoltán. — Mindez azonban kidobott pénzt jelent, ha az emberek nem vigyáznak jobban magúkra, társaikra. — Akik megsértik a szabályokat, azokkal szemben szankciókat is alkalmazunk — mutatja a fegyelmi határozatok másolatait dr. Kasztos András, a jogügyi osztály vezetője. — A halálos balesetnél jelenlevőket a bírósági tárgyalás után fegyelmi elé állítottuk. Valamennyien több ezer forintos büntetést kao- tak. A brisád vezetője pedig egy év felfüggesztett börtön- büntetési. A halott egyik munkatársát. akivel egvüft mentek fel az állásra, kizárták a szövetkezetből. A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsán a halálos és súlyos csonkulásos jegyzőkönyveit átlapozva, feltűnik, hogy mennyi sérülés, baleset előidézője az alkohol. Az ittas ember nem érzékeli annyira a veszélyt. Ha a halálos balesetet szenvedett Kiss Imre munka előtt nem ivott volna, talán jól köti meg a hurkot, s ha fején van av védSsisák,'S déífe- ká,n a védőöv, akkor nem balt volna meg a negyvenkettedik születésnapja előtt. A termelőszövetkezet vezetőinek döntése alapján azóta szúrópróbaszerűen hetente szondázzák a veszélyes munkát végzőket. Akiket elcsípnek, azoknak több ezer forintos bírságot kell fizetniük. A tapasztalat azt mutatja, hogy már javult a helyzet. Tavaly ötven embert kellett fegyelmi eljárás elé állítani alkohol fogyasztása miatt... Mások kárán tanulni A dolgozók felelősségének a felébresztése még egy nagyon hatásos formát kapott. A legtanulságosabb balesetek leírását is közreadták minden dolgozónak. A balesetek megismertetése mellett azt is tudatosítják, hogy milyen mulasztás okozta a balesetet. De arra is kitér a kis füzstke, hogy kit és milyen büntetéssel kívánnak jó útra téríteni. Jó lenne, ha legalább itt, ebben az esetben érvényesülne, az a magyar közmondás: Más kárán tanul az okos. Szálai Mária A közös célért egy emberként A ceglédi járás párttaggyűléseinek tapasztalatairól A ceglédi járásban a vezetőségválasztó taggyűlések, s egyben pártunk XII. kongresszusának irányelveihez kapcsolódó véleménycserék január harmadik hetében lezárultak. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy csak a kommunisták vitatták meg a kongresszusi irányelveket. Korántsem lenne teljes az összkép, ha a párton kívüliek, gazdasági vezetők, tömegszervezetek képviselőinek véleményéről nem szólnánk. Mert a kongresszusi irányelvekhez kapcsolódó észrevételeiknek ők is hangot adtak. S ez a hang — a tapasztalatok alapján — o ceglédi járásban sem disszonáns. Az egységes cselekvés, a tenniakarás fejeződött ki benne. Kár lenne azonban az általános megállapntásokkal beérni. Ezért kértük meg Fekete Antalt, a ceglédi járási pártbizottság első titkárát, elemezze egy kissé részletesebben a taggyűlések tapasztalatait. — A járás hetvennégy párt- alapszervezetében az irányelvekhez kapcsolódó vitában mely kérdésekre fektették a kommunisták a hangsúlyt? Mit tartottak a legfontosabbnak? — A sorrend kedvéért mondanám, hogy az egyéni beszélgetések, a pártcsoport-ár- tekezletek, majd a kongresz- szusi irányelvek vitája kifejezésre juttatta, a kommunisták egyetértenek, azonosulnak pártunk politikájával, az irányelvekben megfogalmazott célokkal. Hiszen az irányelvek őszintén feltárják a társadalmunkban meglevő problémákat, s a valóságos helyzetből kiindulva értékelik azokat. Ezen túllépve ráirányítják figyelmüket a legfontosabb tennivalókra. Tapasztalat, hogy a párttagok, s a párton kívüliek is több, mint helyeslik: a kongresszusi előkészületek népünk, az ország nyilvánossága előtt zajlanak. Nincsenek titkok, elhallgatott, kényes kérdések! S tegyem mindjárt hozzá, az alapszer- vazebek taggyűlésein fe,szóla lók elismeréssel fogadták, nyugtázták a Központi Bizottság, s a kormány ama politikáját, erőfeszítéseit, mely ex a béke megőrzésére irányulnak. Különösen hangsúly sz- ták a Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok fontosságát, s e kapcsolatok további erősítését! Nagyra értékelvén egyúttal a kommunista és a munkáspártok egységének erősítésére tett lépeseinket. Elítélvén a fegyverkezési hajsza növelésére irányuló törekvéseket. " Belső dolgainkról, a szocla- lista társadalmi viszonyainkról, gazdasági építőmunkánkról mit mondanak, jeleznek a taggyűlések, illetve az ott szerzett tapasztalatok? — Tényként fogalmazták meg: tovább erősödtek hazánkban a szocialista társadalmi viszonyok, a munkás- paraszt szövetség. A párt tekintélye, vezető szerepe töretlen. Mielőbb szükség van az úgynevezett állampolgári fegyelem szilárdítására. Éppen ezért a hozott határozatok következetesebb végrehajtását, s az ellenőrző munka javítását szorgalmazzák a párttagok. Tehát leegyszerűsítve a kérdést: ha hoztunk egy határozatot, a végrehajtás alól senki ne tudjon kibújni. Na találja meg azokat a bizonyos kiskapukat. Például ne legyen módjuk a jobb összeköttetéssel, vagy ismeretséggel bíró Gazdabolt épül Monoron Jó illemben haladnak Monoron a gazdabolt építésével a Mo- norvidéki Áfész dolgozói. A tervek szerint még az év első negyedében átadják az új szaküzletet. Ifj. Fekete József felvétele tsz-eknek támogatást szerezni az ágazati minisztériumtól. Míg a szomszéd keze üresen marad. Ne adjunk, tűrjünk meg ilyen lehetőségeket. A párt eddigi gazdaságpolitikája is a helyes utat jelölte meg. Gazdasági építőmunkában elért eredményeinket senki sem vitatja. De jogos, megalapozott az az észrevétel: a feladatok megjelölésén túl a végrehajtás feltételeit is biztosítani kell! Nem egyes területeken, az iparban, á mezőgazdaságban egyaránt. Természetesen a járás hetvennégy alapszervezetében felszólalók a helyi tennivalókkal, a lehetőségekkel, a szükséges intézkedésekkel foglalkoztak. Nem általában, konkrétan. A szervezett, a jobb munka feltételeinek meg teremtését, a munkaerővel való átgondoltabb gazdálkodást sürgetve. Itt a konkrét példát az ingázok helyzete adta. Ahányban példaként említettek, a munkaszervezés hiányára világítottak rá: az építőiparban dolgozókért még hétfőn a kora délelőtti órákban seim érkezik meg a busz. Fél napjuk a várakozással telik el. Így indul a hét. De pénteken már kora délután a kocsma pultját támasztja egyik-másik, az építőiparban dolgozó munkás. Aki ezt látja, márpedig sokan látják, jogosan bírálja a munkaszervezést. S bizony igaz: eredményeink még jobbak lennének, lehetnének, ha a hatékonyabb intézkedésekre hamarabb került volna sor. Megállapítások. Varom, hogy nem térnek el megyénk tőbhi járásában, városában megfogalmazottaktól. Az öimjagunk- kal szemben támasztott követelményektől. De melyek azok a konkrét javaslatok, amire érdemes odafigyelni? — Talán itt sem tudunk újat mondani. Hiszen a gazdaságtalan termékek kiváltásáért radikálisabb intézke léseket sürgettek. A példa adott, a Mechanikai Müvek abonyi gyárából. Vagy házunk tájáról, ipari szövetkezetek húsz -kisebb üzemének összevonása. Éppen a gazdaságtalan termékek kiváltásáért, a profil tisztításáért. Ez azonban még mindig nem elég. Ne hagyjuk azonban feledésbe merülni azt a mellékmondatot, melynek megállapítása nem is olyan mellékes: ne csak beszéljünk a gazdaságtalan termékek gyártásának megszüntetéséről! A termelékenység növelését szolgálná az igazságosabb bérezés. Ezt is sokszor hallottuk már. Hogy mit értenek alatta a járás kommunistái? Az érdekeltségi, az ösztönzési rendszer ne csak a fizikai munkát végzőkre terjedjen ki. Az érdekeltségi rendszer például a vezetőknél, is legyen mindig konkrét. A jövedelem nagysága kötődjék a teljesítményekhez. S az igazságosabb teljesítménybérezés érvényre juttatná az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét is! A járás sajátosságai közé tartozik, hogy a területen tizenhét tsz, illetve gazdaság dolgozik. Ebből fakadóan tehát nem elhanyagolható, hogy a mezőgazdaság gondjai milyen hangsúlyt kaptak a vitában? — A párttagok egyetértettek azzal, hogy a mezőgazda- sági termelésben a mennyiségi és a minőségi fejlődés legyen az alapja a kiég yensúlyozott belföldi ellátásnak. S túl ezen, a gazdaságos export fokozásáért is kl-ki a maga területén tegyen meg mindent. Növekedjenek a hozamok a növénytermesztésben, az állattenyésztésben, csökkenjenek a -költségek. Az utóbbi különösen érvényes az energiafelhasználásra. Valahogy érzékeltetni kellene a mezőgazdasági üzemekkel az exportban való érdekeltséget. Érzékelje termékeinek értékét az exportban. S a tsz-ekben a vezetésnek mindent meg kell tennie azért, hogy ne legyenek üresjáratok. Tehát a munkaszervezésre utalok ezzel vissza. S mindenki a maga helyén takarékoskodjék azzal az energiával, eszközzel, amivel dolgozik. Ne a szomszéd portájára mutogasson! A mezőgazdaság vissza-visz- szatiérő gondja az anyag- és az alkatrészellátás. Örökzöld téma. A ceglédi járásban a gépjavító társulás előrelépést jelent. De még így is előfordul, hogy az IFA tehergépkocsikhoz alkatrészt kell gyártani. Mondanom sem Kell, duplájába -kerül, mint az NuK-ból beszerzett. Tény, hogy a szétforgácsolt készletek, a felvásároltak gátjai esetenként a termelésnek. Nem ott a készlet, ahol éppen kellene. S az sem új, hogy a beruházásoknál sokkal nagyobb terveszerűségre, összehangol tabb tervezésre, kivitelezésre van szükség. A kihasználatlan gazdasági épületek rekonstrukciójára nagyobb figyelmet fordítani. Azokra, melyek kisebb költséggel rendbehozhatók. Az abonyi József Attila Tsz dohánypajtáiba« a növendék üszők jól fejlődnek. S nem is -kell a mezőgazdasági beruházások során kacsalábon forgó palotákat emelni. Csak a célnak megfelelőt. De ehhez a tervezek érdekeltségi rendszeréit sem ártana felülvizsgálni. A kongresszusi irányelvek vitájában a járás 74 alapszervezetében hogyan vélekedtek a kommunisták a szociálpolitikai, az életszínvonalunkhoz, körülményeink alakulásához kapcsolódó intézkedésekről? — Az elégedettség hangján szólt mindenki a szociálpolitikai intézkedésekről. Ugyanakkor fontosnak tartják, hogy a nagycsaládosok, az alacsonyabb nyugdíjat kapók differenciált támogatására is sor kerüljön. Ugyanis az árak emelése őket sújtotta legjobban. Az áremelés? Nem örültek neki a párttagok, de szükségességét megértették. Az ellátás kérdéséhez kapcsolódó. észrevétel: a termékek minőségének gyorsabb javulására van szükség. De ugyanakkor az olcsóbb áruk sem hiányozhatnak a pultokról, a polcokról. S ami ugyancsak lényeges a járásiban élő párttagoknak éppúgy, mint párton kívülieknek: ne kerüljön háttérbe a falu és a város közötti különbségek csökkentése. Hetvennégy alapszervezetbea — a titkárokat is beleszámítva — 353 vezetőségi tagot választottak a ceglédi járásban. Egyetlen kérdés, ami a párt ' belső életének eme fontos mozzanatára irányul: mennyire volt megalapozott a jelölő bizottságok munkája? Ismerték-e a párttá * k akaratát? — A jelölő bizottságok a beszélgetések, a vélemények ismeretében megítélésem szerint jól, s alaposan készítették elő a kongresszusi irányelvek vitáját, a vezetőségvá1 lasztó taggyűléseket. Igaz, a kongresszusi irányelvek vitáját nem kellett különösebben előkészíteni. Hiszen mindenki érzi, érti, milyen feladatok várnak ránk, hol, mit kell megoldani. Közös az akarat, a cselekvési egység. De visszakanyarodva az alapkérdésre: a hetvennégy alapszervezetből hetvenhárom elfogadta, megválasztotta a titkárjelöltet. Mindössze egyetlen helyen állítottak új jelöltet, s azt is választották titkárrá. A megválasztott vezetőségi tagok, 358-an mind felkészültségüket, mind szakmai, politikai iskolázottságukat tekintve alkalmasak arra, hogy a következő öt évben a nehezebb gazdasági feltételek között is eredményesen végrehajtsák a XII. kongresz- szus határozatait. S e végrehajtás során az egész lakosságot mozgósítsák a közös célért a ceglédi járásban! Varga Edit