Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-01 / 26. szám

1980. FEBRUAR 1., PÉNTEK sMftm Elhunyt Gyáros László Gyáros László nyugalmazott nagykövet, a Magyar Par­tizán Szövetség tagja, a Szocialista Hazáért Érdemrend — és más magas kitüntetések — tulajdonosa, a magyar és a nem­zetközi munkásmozgalom ismert személyisége 72 éves korában elhunyt. Temetéséről később intézkednek. MSZMP Budapesti Bizottsága, Magyar Partizán Szövetség, Magyar Újságírók Országos Szövetsége. Életútja nyílegyenesen a munkásmozgalomba vitte. Az ifjú aranyműves 1928-ban — alighogy megszerezte segédle­velét — külföldön keresett megélhetést. Brüsszelben ta­lált munkát, itt élt, dolgozott 1936-ig. Előbb egy emigráns szocialista szervezetbe lépett, társakat keresve. Nem ott ta­lált rájuk, hanem a Belga Kommunista Pártban. A fia­tal agitátort kiutasították az országból, maradt illegálisan, még a börtön után is, mígnem spanyol földön veszélybe ke­rült a köztársaság. Gyáros László ekkor önkéntesnek állt. Százados, zászlóaljkomisszár, háromszor sebesült meg a har­cokban, elveszítette balkezét. A Vörös Segély 1939-ben Moszkvába segítette; bemondó lett a rádió magyar nyelvű adásaiban, az idegen nyelvek főiskoláján pedig francia sza­kos hallgató, tanulmányait a világháború szakította félbe; egy ideig egy hadi üzemben, majd 1942 őszétől a moszkvai -gyarországért idegen nyelvű kiadó magyar tüntették ki. szerkesztőségében dolgozott, később politikai nevelő volt egy hadifogolytáborban. Kö­vetkezett a front: végigharcol­ta a kárpáti és magyarországi fölszabadító hadjáratot. Újság­író pályafutása 1945 májusá­ban kezdődött, az Űj Szónál, a Vörös Hadsereg magyar nyel­vű lapjánál. Leszerelése után 1948 és 1955 között újságíró és szer­kesztő a Magyar Távirati Iro­dánál, a Tartós békéért, Népi demokráciáért című lapnál, a Magyar Nemzetnél, hetilapok­nál. Sorsa ismét fordulatot vett — három nyelven beszélt — a diplomáciai életben kel­lett helytállnia. Különböző be­osztásokban s külképvisele­tekben dolgozott. 1958—59-ben a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának elnöke, ezt követően a Kulturális Kapcso­latok Intézetének elnöke volt. Munkásságát számos kitün­tetéssel ismerték el, 70. szüle­tésnapján a Szocialista Ma­érdemrenddel Tárcák megállapodása Korszerű gépek a mezőgazdaságnak A mezőgazdasági felhasz­nálók idei gépigényeit a gép­ipari gyártó vállalatok visz- szaigazolták és teljesítik azo­kat. A többi között ezt álla­pították meg csütörtökön Ro­many Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint Sol­tész István, kohó- és gépipari miniszter tárgyalásain, ame­lyen a két tárca közötti együttműködéssel foglalkoz­tak a KGM székházában és áttekintették a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépgyár­tás és gépellátás idei és táv­lati feladatait. Sürgették a termékszerkezet átalakításá­nak gyorsítását, s állást fog- loltak a korszerűbb gépek arányának további növelése mellett. Ezen belül is szor­galmazzák az energiatakaréko­sabb talajművelést, a legked­vezőbb időpontban elvégez­hető vetést és betakarítást biztosító gépek gyártását, a szálas takarmány-termei és, a rét- és legelőgazdálkodás, va­lamint a melléktermékek hasznosítását szolgáló nagy teljesítményű berendezések gyorsabb kifejlesztését. A két tárca vezetői megál­lapították, hogy kedvezően fejlődtek eddig is a két ága­zat kapcsolatai. HoB van a jjás&n éss ? Kihívják maguk ellen a sorsot — Néha az ész megáll, ami­kor egy-egy bal-eset körülmé­nyeiről tudomást szerzünk — mondja mám titkolt indulattal Kusza Béla, az ácsai Vörös Ok­tóber Mezőgazdasági Termelő­szövetkezet elnökhelyettese. — A sok példa egyike: irodai dol­gozónk a s-zé'k ülőkéje helyett a támlájára ült fel. Székestül :hanyatt esett, -a szék darabok­ra tört. Egyik darab olyan sze­rencsétlenül fúródott a testé­be, hogy még ma is nyomát vi­seli. Több mint fél évig volt betegállományban. Sírjunk vagy nevessünk? — így igaz! Arra azért már mégsem szükséges okítani egy felnőtt embert ugye, hogy mi­re való a szák támlája és ülő­kéje! — folytatja a megkez­dett beszélgetést az arra leg­inkább iUetékes Szögi Zoltán, a termelőszövetkezet munka- védelmi osztályvezetője. — Sajnos, ehhez hasonló történet sok van. Az Állatkertben pél­dául az embereink ott dolgoz­tak a majomketrec körül, ami­kor megéheztek szanaszét hagyva szerszámaikat, leültek szalonnézni. A majmok szaba­don jártak-keltek, s az egyik tréfás kedvében lévén, úgy fő­be kólintotta a hozzá legköze­lebb álló munkást, hogy az az­óta is megemlegeti ezt a na­pot. Hát mi ez, ha nem felelőt­lenség? Nem tudja az ember, nevessen-e vagy sírjon? Amíg a sérülés nem veszé­lyes, az is előfordul, hogy a balesetet szenvedett ember társai céltáblája lesz. Ö a cél­pont, és ami a legszomorúbb, néha az ilyen ugratások is elő-1 idézői egy újabb balesetnek. Ha ilyen megtréfált megjele­nik, felharsan a nevetés. A sé­rült pedig, kicsit sápadtabban, komolyabban, esetleg a baleset látható nyomaival, de közöt­tük van. Csak olyankor ér vé­get a tréfa, s komorodik el mindenki, ha már nem lehet tréfás kacsintással kísérve háit- bavágni valakit, s megkérdez­ni tőle: Na, hogy is volt azzal a ..., s jönnek a különböző változatok. De amikor az, akit ugrattak, akivel együtt vicce­lődtek, mér nincs közöttük, akkor elhallgatnak, s nem be­szélnek. Részegen az állványon Pedig beszélni keil róla! Egyike ezeknek az a baleset is, amely tavaly márciusban történt, öt ember szeme láttá­ra halt meg egyik társuk, aki­vel évek óta együtt dolgoztak. Kiss Imre betanított ácsmun­kás, az ócsai termelőszövetke­zet dolgozója állványozás köz­ben 13 méter magasról lezu­hant és szörnyethalt. Negy­venegy éves volt. A későbbi jegyzőkönyvek szerint mind az elhunyt, mind pedig a munkatársai — egy kivételével — ittasak voltak. így azután azon sem lehet cso­dálkozni, hogy senki sem fi­gyelmeztette a másikat arra, hogy az állványra nem lehet felmenni mentőöv, védősisak nélkül. Azt sem figyelték, hogy milyen biztosítókötelet használ társuk. Ketten voltak fenn a magasban, egyikük megúszta, azóta bizonyára gyakran em­lékezik társa eltorzult arcára, amint zuhan lefelé. Mint mondják, nem is tud­tak másnap azon a helyen to­vább dolgozni. Máshová kér­ték magúkat. Egy új brigádot vezényeltek oda. S ha nem történik megszigorított ellen­őrzés, akkor talán a krónika előbb-utóbb megismétlődött volna. Ugyanis a másik brigád tagjai, akik szintén hallottak társuk haláláról, ugyanazt a munkát, ugyanúgy, felszerelé­sek nélkül akarták elvégezni. De ennek az esztelen,ségnek már megálljt parancsoltak. — Hát ezért akad el néha a sző, s a józan ész nem tud mit mondani erre — tárja szét a karját tehetetlenül a munka­védelmi osztályvezető. — Nem lehet minden tökéletes. Gyak­ran egy-egy újabb munka megoldhatait1 an feladatok elé állítja az embert. De azért nem kell kihívni magunk ellen a sorsot! 9 A vétkes fegyelmit kap — Tavaly 3,1 mill'ió forintot költöttünk az üzemi balese­tek megelőzésére, védőfelsze­relések vásárlására, a munkát könnyítő új technológiák be­vezetésére — . mondja Szögi Zoltán. — Mindez azonban ki­dobott pénzt jelent, ha az em­berek nem vigyáznak jobban magúkra, társaikra. — Akik megsértik a szabá­lyokat, azokkal szemben szankciókat is alkalmazunk — mutatja a fegyelmi határoza­tok másolatait dr. Kasztos András, a jogügyi osztály ve­zetője. — A halálos balesetnél jelenlevőket a bírósági tár­gyalás után fegyelmi elé állí­tottuk. Valamennyien több ezer forintos büntetést kao- tak. A brisád vezetője pedig egy év felfüggesztett börtön- büntetési. A halott egyik mun­katársát. akivel egvüft mentek fel az állásra, kizárták a szö­vetkezetből. A Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsán a halálos és súlyos csonkulásos jegyző­könyveit átlapozva, feltűnik, hogy mennyi sérülés, baleset előidézője az alkohol. Az ittas ember nem érzékeli annyira a veszélyt. Ha a halálos balese­tet szenvedett Kiss Imre mun­ka előtt nem ivott volna, talán jól köti meg a hurkot, s ha fe­jén van av védSsisák,'S déífe- ká,n a védőöv, akkor nem balt volna meg a negyvenkettedik születésnapja előtt. A termelőszövetkezet veze­tőinek döntése alapján azóta szúrópróbaszerűen hetente szondázzák a veszélyes mun­kát végzőket. Akiket elcsíp­nek, azoknak több ezer forin­tos bírságot kell fizetniük. A tapasztalat azt mutatja, hogy már javult a helyzet. Tavaly ötven embert kellett fegyelmi eljárás elé állítani alkohol fo­gyasztása miatt... Mások kárán tanulni A dolgozók felelősségének a felébresztése még egy nagyon hatásos formát kapott. A leg­tanulságosabb balesetek leírá­sát is közreadták minden dol­gozónak. A balesetek megis­mertetése mellett azt is tuda­tosítják, hogy milyen mulasz­tás okozta a balesetet. De arra is kitér a kis füzstke, hogy kit és milyen büntetéssel kíván­nak jó útra téríteni. Jó lenne, ha legalább itt, ebben az eset­ben érvényesülne, az a magyar közmondás: Más kárán tanul az okos. Szálai Mária A közös célért egy emberként A ceglédi járás párttaggyűléseinek tapasztalatairól A ceglédi járásban a vezetőségválasztó taggyűlé­sek, s egyben pártunk XII. kongresszusának irányelvei­hez kapcsolódó véleménycserék január harmadik heté­ben lezárultak. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy csak a kommunisták vitatták meg a kongresszusi irányelveket. Korántsem lenne teljes az összkép, ha a párton kívüliek, gazdasági vezetők, tömegszervezetek képviselőinek véleményéről nem szólnánk. Mert a kongresszusi irányelvekhez kapcsolódó észrevételeik­nek ők is hangot adtak. S ez a hang — a tapasztalatok alapján — o ceglédi járásban sem disszonáns. Az egy­séges cselekvés, a tenniakarás fejeződött ki benne. Kár lenne azonban az általános megállapntásokkal beérni. Ezért kértük meg Fekete Antalt, a ceglédi já­rási pártbizottság első titkárát, elemezze egy kissé rész­letesebben a taggyűlések tapasztalatait. — A járás hetvennégy párt- alapszervezetében az irányel­vekhez kapcsolódó vitában mely kérdésekre fektették a kommunisták a hangsúlyt? Mit tartottak a legfontosabb­nak? — A sorrend kedvéért mon­danám, hogy az egyéni be­szélgetések, a pártcsoport-ár- tekezletek, majd a kongresz- szusi irányelvek vitája kife­jezésre juttatta, a kommunis­ták egyetértenek, azonosul­nak pártunk politikájával, az irányelvekben megfogalmazott célokkal. Hiszen az irányel­vek őszintén feltárják a tár­sadalmunkban meglevő prob­lémákat, s a valóságos hely­zetből kiindulva értékelik azo­kat. Ezen túllépve ráirányít­ják figyelmüket a legfonto­sabb tennivalókra. Tapaszta­lat, hogy a párttagok, s a párton kívüliek is több, mint helyeslik: a kongresszusi elő­készületek népünk, az ország nyilvánossága előtt zajlanak. Nincsenek titkok, elhallgatott, kényes kérdések! S tegyem mindjárt hozzá, az alapszer- vazebek taggyűlésein fe,szóla lók elismeréssel fogadták, nyugtázták a Központi Bizott­ság, s a kormány ama poli­tikáját, erőfeszítéseit, mely ex a béke megőrzésére irányul­nak. Különösen hangsúly sz- ták a Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok fontosságát, s e kapcsolatok további erősítését! Nagyra értékelvén egyúttal a kommunista és a munkáspár­tok egységének erősítésére tett lépeseinket. Elítélvén a fegy­verkezési hajsza növelésére irányuló törekvéseket. " Belső dolgainkról, a szocla- lista társadalmi viszonyaink­ról, gazdasági építőmunkánk­ról mit mondanak, jeleznek a taggyűlések, illetve az ott szerzett tapasztalatok? — Tényként fogalmazták meg: tovább erősödtek ha­zánkban a szocialista társa­dalmi viszonyok, a munkás- paraszt szövetség. A párt te­kintélye, vezető szerepe töret­len. Mielőbb szükség van az úgynevezett állampolgári fe­gyelem szilárdítására. Éppen ezért a hozott határozatok következetesebb végrehajtását, s az ellenőrző munka javítá­sát szorgalmazzák a pártta­gok. Tehát leegyszerűsítve a kérdést: ha hoztunk egy ha­tározatot, a végrehajtás alól senki ne tudjon kibújni. Na találja meg azokat a bizonyos kiskapukat. Például ne legyen módjuk a jobb összeköttetés­sel, vagy ismeretséggel bíró Gazdabolt épül Monoron Jó illemben haladnak Monoron a gazdabolt építésével a Mo- norvidéki Áfész dolgozói. A tervek szerint még az év első ne­gyedében átadják az új szaküzletet. Ifj. Fekete József felvétele tsz-eknek támogatást szerez­ni az ágazati minisztériumtól. Míg a szomszéd keze üresen marad. Ne adjunk, tűrjünk meg ilyen lehetőségeket. A párt eddigi gazdaságpoli­tikája is a helyes utat jelöl­te meg. Gazdasági építőmun­kában elért eredményeinket senki sem vitatja. De jogos, megalapozott az az észrevétel: a feladatok megjelölésén túl a végrehajtás feltételeit is biztosítani kell! Nem egyes területeken, az iparban, á me­zőgazdaságban egyaránt. Ter­mészetesen a járás hetven­négy alapszervezetében felszó­lalók a helyi tennivalókkal, a lehetőségekkel, a szükséges intézkedésekkel foglalkoztak. Nem általában, konkrétan. A szervezett, a jobb munka fel­tételeinek meg teremtését, a munkaerővel való átgondol­tabb gazdálkodást sürgetve. Itt a konkrét példát az in­gázok helyzete adta. Ahány­ban példaként említettek, a munkaszervezés hiányára vi­lágítottak rá: az építőipar­ban dolgozókért még hétfőn a kora délelőtti órákban seim érkezik meg a busz. Fél nap­juk a várakozással telik el. Így indul a hét. De pénteken már kora délután a kocsma pultját támasztja egyik-másik, az építőiparban dolgozó mun­kás. Aki ezt látja, márpedig sokan látják, jogosan bírálja a munkaszervezést. S bizony igaz: eredményeink még job­bak lennének, lehetnének, ha a hatékonyabb intézkedésekre hamarabb került volna sor. Megállapítások. Varom, hogy nem térnek el megyénk tőbhi járásában, városában megfo­galmazottaktól. Az öimjagunk- kal szemben támasztott köve­telményektől. De melyek azok a konkrét javaslatok, amire érdemes odafigyelni? — Talán itt sem tudunk újat mondani. Hiszen a gaz­daságtalan termékek kiváltá­sáért radikálisabb intézke lé­seket sürgettek. A példa adott, a Mechanikai Müvek abonyi gyárából. Vagy házunk tájáról, ipari szövetkezetek húsz -kisebb üzemének össze­vonása. Éppen a gazdaságta­lan termékek kiváltásáért, a profil tisztításáért. Ez azon­ban még mindig nem elég. Ne hagyjuk azonban feledés­be merülni azt a mellékmon­datot, melynek megállapítása nem is olyan mellékes: ne csak beszéljünk a gazdaságta­lan termékek gyártásának megszüntetéséről! A termelé­kenység növelését szolgálná az igazságosabb bérezés. Ezt is sokszor hallottuk már. Hogy mit értenek alatta a járás kommunistái? Az érdekeltségi, az ösztönzési rendszer ne csak a fizikai munkát végzőkre terjedjen ki. Az érdekeltségi rendszer például a vezetőknél, is legyen mindig konkrét. A jövedelem nagysága kötődjék a teljesítményekhez. S az igazságosabb teljesítménybére­zés érvényre juttatná az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét is! A járás sajátosságai közé tartozik, hogy a területen ti­zenhét tsz, illetve gazdaság dolgozik. Ebből fakadóan te­hát nem elhanyagolható, hogy a mezőgazdaság gondjai mi­lyen hangsúlyt kaptak a vitá­ban? — A párttagok egyetértet­tek azzal, hogy a mezőgazda- sági termelésben a mennyisé­gi és a minőségi fejlődés le­gyen az alapja a kiég yensú­lyozott belföldi ellátásnak. S túl ezen, a gazdaságos export fokozásáért is kl-ki a maga területén tegyen meg min­dent. Növekedjenek a hoza­mok a növénytermesztésben, az állattenyésztésben, csök­kenjenek a -költségek. Az utóbbi különösen érvényes az energiafelhasználásra. Vala­hogy érzékeltetni kellene a mezőgazdasági üzemekkel az exportban való érdekeltséget. Érzékelje termékeinek értékét az exportban. S a tsz-ekben a vezetésnek mindent meg kell tennie azért, hogy ne legyenek üresjáratok. Tehát a munkaszervezésre utalok ez­zel vissza. S mindenki a ma­ga helyén takarékoskodjék az­zal az energiával, eszközzel, amivel dolgozik. Ne a szom­széd portájára mutogasson! A mezőgazdaság vissza-visz- szatiérő gondja az anyag- és az alkatrészellátás. Örökzöld téma. A ceglédi járásban a gépjavító társulás előrelépést jelent. De még így is előfor­dul, hogy az IFA tehergépko­csikhoz alkatrészt kell gyár­tani. Mondanom sem Kell, duplájába -kerül, mint az NuK-ból beszerzett. Tény, hogy a szétforgácsolt készle­tek, a felvásároltak gátjai esetenként a termelésnek. Nem ott a készlet, ahol éppen kellene. S az sem új, hogy a beruházásoknál sokkal na­gyobb terveszerűségre, össze­hangol tabb tervezésre, kivite­lezésre van szükség. A ki­használatlan gazdasági épüle­tek rekonstrukciójára nagyobb figyelmet fordítani. Azokra, melyek kisebb költséggel rendbehozhatók. Az abonyi József Attila Tsz dohánypaj­táiba« a növendék üszők jól fejlődnek. S nem is -kell a mezőgazdasági beruházások során kacsalábon forgó palo­tákat emelni. Csak a célnak megfelelőt. De ehhez a terve­zek érdekeltségi rendszeréit sem ártana felülvizsgálni. A kongresszusi irányelvek vitájában a járás 74 alapszer­vezetében hogyan vélekedtek a kommunisták a szociálpoli­tikai, az életszínvonalunkhoz, körülményeink alakulásához kapcsolódó intézkedésekről? — Az elégedettség hangján szólt mindenki a szociálpoli­tikai intézkedésekről. Ugyan­akkor fontosnak tartják, hogy a nagycsaládosok, az alacso­nyabb nyugdíjat kapók diffe­renciált támogatására is sor kerüljön. Ugyanis az árak emelése őket sújtotta legjob­ban. Az áremelés? Nem örül­tek neki a párttagok, de szük­ségességét megértették. Az el­látás kérdéséhez kapcsolódó. észrevétel: a termékek minő­ségének gyorsabb javulására van szükség. De ugyanakkor az olcsóbb áruk sem hiányoz­hatnak a pultokról, a polcok­ról. S ami ugyancsak lénye­ges a járásiban élő párttagok­nak éppúgy, mint párton kí­vülieknek: ne kerüljön hát­térbe a falu és a város közöt­ti különbségek csökkentése. Hetvennégy alapszervezetbea — a titkárokat is beleszámít­va — 353 vezetőségi tagot vá­lasztottak a ceglédi járásban. Egyetlen kérdés, ami a párt ' belső életének eme fontos mozzanatára irányul: mennyi­re volt megalapozott a jelölő bizottságok munkája? Ismer­ték-e a párttá * k akaratát? — A jelölő bizottságok a beszélgetések, a vélemények ismeretében megítélésem sze­rint jól, s alaposan készítet­ték elő a kongresszusi irány­elvek vitáját, a vezetőségvá1 lasztó taggyűléseket. Igaz, a kongresszusi irányelvek vitá­ját nem kellett különösebben előkészíteni. Hiszen mindenki érzi, érti, milyen feladatok várnak ránk, hol, mit kell megoldani. Közös az akarat, a cselekvési egység. De visszakanyarodva az alapkérdésre: a hetvennégy alapszervezetből hetvenhárom elfogadta, megválasztotta a titkárjelöltet. Mindössze egyet­len helyen állítottak új je­löltet, s azt is választották titkárrá. A megválasztott ve­zetőségi tagok, 358-an mind felkészültségüket, mind szak­mai, politikai iskolázottságu­kat tekintve alkalmasak ar­ra, hogy a következő öt évben a nehezebb gazdasági feltéte­lek között is eredményesen végrehajtsák a XII. kongresz- szus határozatait. S e végre­hajtás során az egész lakos­ságot mozgósítsák a közös célért a ceglédi járásban! Varga Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom