Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-06 / 4. szám

«KTSI 1980. JANUÄR 6., VASÁRNAP NEM DOBOZBA ZARVA Helytörténet diaképeken LÁTOGATÁS A SZOBI KÖNYVTÁRBAN Szabnak 1970-ig jól működő járási könyvtára volt. Akkor helyezték át vezetőjét Vácra, s ettől kezdve valóságos át­járóházzá vált a bibliotéka, egymásnak adták a kilincset a jórészt szakképzetlen dol­gozók. A zavaros állapotok­nak vetettek véget, amikor is 1973-ban Mándli Gyula kine­vezésével ismét szakember ke­rült a könyvtár élére, 1979. január elsejétől pedig nagy­községi könyvtárrá szerveződ­tek. (Zebegénytűl Nagybörzsö­nyig ide tartoznak a könyv­tárak.) Könyv és zene Nem egészen két év alatt, amióta Mándli Gyula vette át az irányítást, sok érdekes kez­deményezés, sok jó elképzelés vált valóra. Elsőként kell em­líteni a fonotékát! A legbelső, irodáinak is használt szobában magnetofonokkal, lemezját­szókkal, rádióval fölszerelt stúdiót alakítottak ki, me­lyet összekötöttek két külső helyiséggel, ahol fülhallga­tókkal lehet egyénileg zenét hallgatni. A stúdió kezelését maguk a könyvtár dolgozói látják el, innét adják ki a kért anyagot. Jelenleg 370 da­rab lemez (prózai, zenei), magnetofoniszalag, kazetta a fonotáka állománya. — Hogyan merült fel ez, az a nem mindennapos gondolat, hogy fonotékát hozzanak lét­re? És milyen céllal? Milyen programok szolgálatában? — Volt egy szubjektív indí. tékom. Nagyon 'szeretem a ze­nét, azonkívül Vas megyéből Körmendről jöttem és az ot­tani nagyon jó tapasztalato­kat próbáltam hasznosítani itt is. Valamennyi fonotéka célja a zenei műveltség terjesztése. A tapasztalat persze inkább az, hogy általában főleg két igény van: a gyerekek mesét, az ifjúság könnyűzenét állí­tanak hallgatni. Azonban nem ülünk ölhetett kézzel, például a kért művek mellett egy-egy komolyzenei lemezt is aján­lunk. Gazdag program — Milyen a reagálás ilyen esetekbe^? — Senki nem utasítja visz- sza ajánlatunkat, már csak kíváncsiságból sem, a végén sokaknak megtetszik egy-egy mű. A beiratkozott olvasóink ugyanúgy kölcsönözhetnek le­mezeket, kazettákat, mint könyveket. A másik szolgál­tatásunk, hogy akár az ifjú­sági klubnak, iskoláknak (a körzetekből is) a társadalmi, politikai rendezvényekhez ho­zott szalagra átjátszunk pró­zai, zenei anyagokat. A program szerint hetente háromszor, egyéni zenehallga­tás; az olvasótér amiben rend­szeres foglalkozások napközis kisdiákok részére „mesedél­után” címmel, zenei, prózai anyag diaképsk felhasználásá­val, irodalmi órák, szintén az olvasóteremben. (Majdnem minden eddig megjelent, a magyar óráikhoz kapcsolható vers és próza lemezünk meg­van.) Csoportos zenehallgatás az énekórák keretében; asz­TV-FIGYELŐ AsSZOIiyok. Divatos szó ma­napság a társasmagány, amely­nek jelentését aligha kell kü­lönösebben magyarázni. Am az az életmód, érzésvilág s meg­annyi magatartási forma, amit ez a közkeletűvé népszerűsö- dött kifejezés takar, annál al­kalmasabb arra, hogy a leg­különfélébb művészeti alkotá­soknak témát adjon. Hogy csak egyetlen — de talán a leginkább jellemző — ilyen, az együttes egyedülisé- get a színházi néző elé táró drámaremekre hivatkozzunk, hadd jelezzük: erről kiált oly fájdalmasan a spanyol litera- túra világirodalmi rangú ki­válóságának, Garcia Lorcának a Bernarda Álba háza című darabja is. Abban — gyakorta játsszák nálunk, így hát ki-ki emlékez­het rá — egy seregnyi fehér- személy rettegi a nagy hatal­mú öregasszonynak a családi tekimtélyelv jegyében kiterebé­lyesedett hatalmát, míg amab­ban a Maróti Lajos írta és Léner Péter rendezte tévéjá­tékban, amelyet pénteken ké­ső este láthattunk, csak három összezárt nő gyötri egymást. Olcsó fogás lenne a két írás­mű értékét a benne felsora­koztatott asszonyok számával jelezni, s olyasmire hivatkoz­ni, hogy a három generáció­nak e nagymama, anya és vén­leány korú képviselői — lévén ők mind éveiket, mind ma­gángondjaikat tekintve egészen mások — nem is válhattak egy valóságos dráma résztve­vőivé. Azt azonban minden összeadás és kivonás nélkül is el lehet mondanunk, hogy ez a trió bizony igencsak íróasz­tali termékként és dehogy is valami valóságos életet sugár­zó együttesként született meg. Ahogyan személytelenül jel­legzetes polgári otthonuk képe a séma szót juttatta a néző eszébe, ugyanúgy lényeik is ilyen elvontnak, a számtalan előkép egy legújabb változa­tának tetszettek. Ráadásul a köréjük rendelt férfiak sem jeleskedtek egyedi jellem jegyekkel. Sztankay Ist­sízomyklub csoportos zene- hallgatásai stb. De a könyvtár munkájának nagy egészén belül, van még egy másik szívügyük is. A helytörténeti gyűjtemény. — Ügy hiszem szüksége van az embereknek arra, hogy sző­kébb környezetüket min ál ala­posabban megismerjék. A ho­vatartozás, végső soron a kö­zösségi érzés erősítésének is elengedhetetlen feltétele ku­tatni, megismerni és ezen ke­resztül kötődni az adott föld­rajzi, gazdasági, társadalmi kis egységhez. Ez volt a mozgató­rugója annak a gyűjtőmunká­nak, aminek máris szép ered­ményei vannak. Szob és kör­nyékéről sok eddig megjelent könyvet, cikket, képet, azon­kívül plakátokat, meghívókat, sikerült összeszedni, bekatalo­gizálni. Természetesen az anyag még nem teljes, a gyűj­tés folyamatos; De, már az idén, a szobi napok tízéves év­fordulójára megtudtuk ren­dezni a kulturális anyagból összeálUtott kiállításunkat. A múlt emlékei A helytörténeti gyűjtemény­hez körülbelül 1000 darabból álló diaképanyag is tartozik. Tematikáját tekintve két részből áll. Szob és környéké­nek földrajzi helyzetéről, gaz­dasági életéről és kulturális szokásokról készült képi do­kumentumok. Tudvalevő, hogy Nagymaros és Gabcikovo közötti vízlépcső- rendszer következtében a Du­nakanyar teljes arculata meg­változik. Hogy legalább képek segítségével felidézhető le­gyen majdan a múlt. Mándli Gyuláék hozzáláttak a Duna mindkét partjának fényképe- 7é=éhez Ez a evűiteménv má­rén úgy kényszerült újrahódí­tó amorózónak lenni, amikép­pen azt az a bizonyos nagy­könyv utasítja, és Csákányi László örökösen sóher költője is úgy haladt előre a maga színjátéki útján, hogy előre le­fogadhattuk: ki fogja csalni azt a betétkönyvet. S hogy mégis-mégis jutott elég figyelem ennek a termé­szetesen forró nyárban játszódó s ezárt a legkeményebb télen levetített — ráadásul A vén­asszonyok nyara címmel ellá­tott u- históriának a végigné­zem éré? Ezt valószínűleg a három nőt megelevenítő szereplők jobb figurákra érdmes játéka magyarázza. A ritkán látható Bulla Elma egy-egy nekikese­redett kitörése, az utóbbi években — elsősorban a filme­zés jóvoltából — nagy színész­nővé érett Temessy Hédi fáj­dalmas nosztalgiája, no meg a szintén kevéssé foglalkoztatott Gyöngyössy Katalin mind ki­ábrándul tabb leszámolása s maga kis bátortalanul végig­botorkált életével. Egy-egy messzibe — sehova — merengő tekintetüket, né­mely annyi panasszal terhes gesztusukat látva még inkább kesereghetett az előfizető: ha ezek nem ilyen panelszöveget, ha ezek nem ilyen előre isme■ rém helyzeteket kapnak... De hát — sajna — ilyeneket kap­tak. Vendégség. A Tízen Túliak Társaságának újévi különki­adása adott hírt arról az elég­gé nem dicsérhető vállalko­zásról, hogy a fővárosi Béke Szálló alkalmazottai vendégül látták a Fóti Gyermekváros lakóit a karácsonyi ünnepek alkalmából. Amilyen hatalmas tortát készítettek számukra, olyan nagy köszönet ezért a ritka szép gesztusért! Akácz László sik része. Folytatása az lesz, hogy az építkezés egyes fá­zisait is végiig fogják kísérni egészen a befejezésiig. A dia-anyagot már . most szívesen kölcsön adják TIT- előadóknak, iskoláknak, intéz­ményeknek, s természetesen a jövőben is legfőbb törekvésük, hogy a kepéket ne dobozba zárva tartsák a polcokon, ha­nem a helytörténeti, föld­rajzi előadásokhoz segédesz­közként hasznosíthassák. S. Horváth Klára A szentendrei freskó alkotója PAP GYULA GYŰJTEMÉNYES KIÁLLÍTÁSA A Nemzeti Galériában 1980. feb­ruár végéig látható ez a nagy­szabású bemutatkozás hétfő ki­vételével naponta 10 és 18 óra között. T',sak a tényekből indulha- tunk ki. Abból, hogy egy­részt. sok számba nem vett ér­tékünk találja meg egyre in­kább, egyre gyorsabban útját a közvéleményhez a maga fel­ismerést igénylő teljességével. Másrészt sokféle kincs hever, várja az értő elme ítéletét. Pontosan, hiányok nélkül. Va­lamit persze eddig is tudtunk Pap Gyuláról. Azt, hogy a Bauhausban tanított, azt. hogy Nagymaroson 1947-ben meg­szervezte a Nagy Balogh Já­nos népi kollégiumot és festő­iskolát, azt, hogy jó festő. Nem keveset, de nem is mindent. Ez a gyűjteményes tárlat fel­tárja Pan Gyula életművének egész látóhatárát. , Része van abban, hogy a képzőművészet nemzetközi stí­lusát honossá tette festőink gyakorlati munkásságában. Életrajzi adatai is e nemzeti és internacionális határokat jelzik. 1899-ben született Oros­házán, 1912-bein szüleivel Bécs- be költözött, 1919 őszén Salz­burgban tevékenykedik. 1920- ban tagja lesz a weimairi Bau- ha,usnak, annak fámműhelyé- ban dolgozik. Kannákat, álló- lámpákat készít. 1924-től Er­délyben litográfus, 1926-tól 1933-ig Berlinben tanít, Johan­nes Itten szabadiskolájában. Közben az új tárgyiasság je­gyében elektromo*s szamovárt tervez, fémtálakat, ezüst tá­nyért, reklámgrafikákat; mű­veit kiállítja Berlinben és Amszterdamban, s Hitler ha­talomra jutása után 1934 ele­jén hazatér Budapestre. Megtalálja stílusát. Ez a stí­lus, ez a fogalmazási nyelv sa­játos Ötvözet. Megadja a ter­mészeti formák és az elvonat» koztatás jogát is a műben, de úgy, hogy a látvány felismer­hető legyen — eszmét, gondo­latot jelezzen. Miközben kap­csolatba lép Kassák Lajos Munka-Körével, megismerke­dik Vpjda Lajossal és Korniss Dezsővel, 1937-ben a párizsi világkiállításra utazik — a Goldberger gyár textdlrajzoló- ja marad és Derkovits egyik szellemi utódaként 1939-ben már a holnapot is festi a „Ko- hászok”-ban. Az elsők között festészetünkben. A kohász alakja főmotívuma lesz, még ma is akad rajzi mondanivaló­ja erről a témáról. Nagy pillanat életében 1947, amikor megbízást kap a nagy­marosi népi festőkollégium megszervezésére. Itt a Nagy Balogh János Népi Kollégium­ban a Bauhaus szellemében foglalkozik tanítványaival. akik közül Mazsarof Miklós és Kiss Nagy András komoly ne­vet szerzett magának. 195S- ben felavatják a szentendrei Móricz Zsigmond gimnázium előcsarnokában egyetlen mo­numentális megbízatását, a „Szüret” c. freskót. Művei 1968-tól szerepelnek Stuttgart­ban. Becsben, Torinóban. Lip­csében, Weimarban, Dessau- ban, Berlinben. Pap Gyula is hasonló eset, mint Uitz Béla. Hasonló, de nem ugyanaz. Mindketten ki­járták a konstruktivizmus is­koláját. s ezzel alakították ki saját, heroikus realizmusukat. Ez Uitznál csökkentette kezde­ti lehetőségeinek tárházát. Pap Gyulánál teljessé tette, opti­mumot jelenített. Igaz az is. hogy nagyobb látóhatárral mindvégig Uitz Béla rendelke­zett. aki Picasso társa, folyta­tója lehetett volna. Ami Pap Gyulát illeti, ő egy mérlegelt szerkezetesség jegyében őrizte és gyarapította egyúttal festői eszközökkel festői célokká az általa kiválasztott tájakat és témákat. Eszméket is olykor, mely öreg napszámosánál, öreg halászánál bontakozik ki. Az 1934-ben festett „öreg halász” borostás ábrázatával, egyenes tartású helytállásával Heming­way regényének előzménye. Ezen belül, ami a látványje­gyeket illeti — kipróbált ár­nyalatokkal válik a leírás je­lekké. Olyannyira, hogy „Vi­valdi” világát összegező gobe- linja 1979-ből már Klee nyom­dokain halad. A tárgyiasság a légiessé“ irányába tolódott el a belső fejlődés törvényed sze­rint. Nem vitás, hogy a szelek­ció nem ártott volna ezen ösz- saegező kiállításnak — szigo­rúbb rendező elv az értékek egyenrangúságát is számonkér- hette volna a művektől. Így nagyobb, úgy teljesebb lett. volna a tárlat; kevesebb több.. Négyszáz mű sokadalma arra jó. hogy a néző maga végezze az értékelést a rendező helyett JAemokratikus az elv. érté- kelő munkát igényel a szemlélőtől, s mivel bízik ben­ne. áthárítja rá a kritikus tár­gyilagos magatartását is. Pap Gyula festői életműve a ma­gyar képzőművészet fontos és sajátos értéke, ennyit bízvást mindannyian megállapítha­tunk. Losonci Miklós Kohász (1970-es évek) SZÍNHÁZI estek Csak semmi szenzáció Kabarébemntató a Thália Színházban A MÉREGFOGAT akarja talán ki­húzni a műsorról írandó kritiká(k)nak a Csak semmi . szenzáció zárójelenete, amelyben Verebes István, a műsor egyik (vendégként közreműködő) konferan­sziéba az Esti Hírlapból felolvassa, mit írniuk a Thália Színházban bemutatott új kabaréról. Az ötlet nem új, nincs is jól megírva — s ami a legfőbb: tulaj­donképpen semmi szükség rá, mert a műsor (vagy általában bármely pro­dukció), vagy megvédi önmagát, vagy ha erre nem képes, művi eszközökkel amúgy sem 'védhető meg. A Thália új kabaréműsora megvédi önmagát, tehát az érezhetően kritikusellenes tónusú zá­rójelenet különösképpen fölösleges. De félre a nyűgösködéssel. Félre, mert a Csak semmi szenzáció egészére végül is nem ez a kissé fals záróakkord a jellemző. Még csak nem is az olyan túlméretezett, szövegben és szemlélet­ben 'egyaránt vitatható, gyengén sike­rült szám, mint az Aluljá-rock, amely a West Side Storyt „magyarítja” az Emke aluljáróba, csövesek, punkok, digók és más válogatott legények-lányok körébe. S még azt sem mondanánk a műsorra jellemzőnek, hogy két roppant hasonló szám is belekerül (egyébként igen jól megoldva, sőt, a vendég Körmendy Já­nos meg a tündérien bohóckodó Eszter­gályos 'Cecília jóvoltából talán az est legjobb színészi teljesítményeit is hoz­va), lévén ugyanis mindkettőben cir­kuszi produkcióról, Illetve e cirkuszi produkció zseniálisan(?) történő végre nem hajtásáról szó. AMI JÖ ebben a műsorban, az első­sorban a két konferanszié. A már em­lített Verebes István fanyar humora, és társa, Gálvölgyi János sokoldalúsága, ironizáló stüusa az est igazi eseménye. Az ő megjelenéseik, szövegeik, kettő­seik tartják mintegy vázként a műsort, s néha sokkal jobban derülünk az 6 szinte rögtönzésként ható elmeél-vil- logtatásaikon, mint a hivatásos humo­risták olykor fáradtnak tűnő tréfáin. Különösen a Munkamorál című jele­netben brillíroznak (Tabi László írása), meg a kettejük által írt paródia-kaval- kádban. S ami ennél is fontosabb: a Csak semmi szenzáció jó érzékkel politizál is. Nem tiszteli sem a tőszomszédjában levő Mikroszkóp Színház, sem a kissé odébb elterülő Vidám Színpad vélt vagy hirdetett politikai kabaré előjogait, ha­nem úgy gondolja (nyilván a műsort szerkesztő, s azt több írásával is meg­tűzdelő Szilágyi György, s a színház művészeti vezetője, Kazimir Károly jó­voltából elsősorban), hogy a politikai kabaréhoz mindenkinek joga van, ha jól, ízlésesen, szellemesen, és ráadásul jól is politizálva műveli. Nos. ez a mű­sor a maga szolid, nem látványos mód­ján (Csak semmi szenzáció!), szinte ész­revétlenül politizál, oly módon, ahogy az élet, s az életben az emberek teszik. Az olyan számok, mint a Dotáció, dotá­ció (Szántó Jenő írása, a több számban is kiváló Rátonyi Róbert előadásában), vagy az önparódiának is szellemes „puskaporos monológ”, a „Vadász vagy?” (Szilágyi György írása* Szabd Gyula adja elő kitűnően), és a két Ve­rebes (apa és fia) által előadott Én és az apukám (a fiú Verebes írása) pontosan ezt a szándékot tükrözik és szolgálják. Talán nem is ártott volna még több az effajta számokból — mint ahogyan az is csak előnyére szolgált volna a műsor­nak, ha a rendező, Romhányi László kissé oldottabb és főleg jóval pergőbb tempót diktál, és a látványosságra is több gondot fordít. VÉGÜL IS kellemes szórakozást nyúj­tott a szilveszter estéjén bemutatott műsor, s remélhető, hogy a sorozatos előadások alatt talán jobban össze is rázódik. Sőt, mivel erre a műsor szer­kezete láthatólag módot is ad, akár újabb számokkal bővülhet, vagy egyes, kevésbé frappáns jeleneteket esetleg ki is emelhetnek belőle. A Csak semmi szenzáció ugyanis éppen ezzel a mobil voltával szolgálhatja jól önnön célkitű­zését. Azt tudniillik, hogy úgy tréfál­kozzon, hogy ne feledje a kabaré ne­mes hagyományait, de ne feledkezzen meg a kabaré azon törvényerői sem, hogy a jelen, a ma problémáit, visszás­ságait, fogyatékosságait kell elsősorban célba vennie. Mindezt pedig úgy, aho­gyan most a Thálíában teszik: nem az olcsó napi csipkelődések, vagy a bá­tornak hjtt „beolvasás” szintjén, hanem az alapállás, a megközelítés szocialista politikumával. TAKÁCS ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom