Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-26 / 21. szám

1980. JANUAR 26., SZOMBAT Végső búcsú Hidas Antaltól Családtagjai, egykori pálya­társai, elvtársai, á magyar po­litikai, kulturális élet képvi­selői kísérték utolsó útjára pénteken Hidas Antalt, a ma­gyar és a nemzetközi kom­munista mozgalom régi har­cosát, Kossuth-díjas költőt. A Mező Imre úti temető diszra­vatalozó jábain vörös drapériá­val bevont, koszorúkkal öve­zett ravatalánál a párt- és az állami élet jeles képviselői, a magyar irodalom kiválóságai álltak díszőrséget. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a Kulturális Minisztérium nevében Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője vett búcsút az elhunyttól. — Alig múlt néhány hete, hogy 80. születésnapján kö­szöntöttük, akkor bíztunk ab­ban: felgyógyul betegségéből, nem apad, még el lírája, most pedig ravatalánál rójuk le tiszteletünket. Hidas Antal haláláig megőrzött fiatalsá­gának igazi tartalma forra­dalmi elkötelezettségében rej­lik. A forradalom, a szocia­lizmus ügye, az érte való küz­delem töltette be egész életét és munkásságát. Anraaik a ma­gyar kommunista írónemze­déknek volt a tagja, amely a legtöbbet látott e századból, de a legtöbb áldozatot is hozta népünkért, a szocializmus I nemzetközi diadaláért — moo- I dotta. — Pártunk legidősebb nem­zedékének tapasztalatával, hi- I tével írói tehetségének, al­kotókedvének klbontakozta- ] tásával gazdagította népünket, I szólt mindannyiunlkihoz. Sok- 1 ! húrú lírája, emlékezetes ön­életrajzi trilógiája, irodalom- szervező tevékenysége a szo­cializmus és a művészet egy­másra találását, kölcsönös erő­sítését mintaszerűen példázza. Minden művével a jövőt kö­vetelte, a jussáért küzdő új világot teremtő emberről éne­kelt. Hidas Antal magyar köl­tő volt a Szovjetunióban is, és internacionalista itthon is. Ezért természetes, hogy a ma­gyar és a szovjet nép barátsá­gát, kultúrájuk kölcsönös meg­ismerését és gazdagítását szol­gálta kiterjedt szervező, szer­kesztő és műfordítói munkás­ságával ; mindenekelőtt azzal, hogy a magyar irodalom klasszikusait eljuttatta a szovjet olvasókhoz. Illyés Gyula a beszédet kö­vetően megemlékezett Hidas Antalnak a Szovjetunióban eltöltött éveiről is. Hangsú­lyozta: ahogj*1 ifjúkora a pesti Jázmin utcában maradt, úgy maradt férfikora abban a moszkvai utcácskáiban, ahol feleségével, Kun Ágnessel együtt a magyar irodalom egyik legeredményesebb kül­földi képviseletét vezette, mindig érdektelenül, sőt érde­ke ellenére, rengeteget felál­dozva saját írói terveiből is. A barátok, a családtagok képviseletében Tölgyesi Lász­ióné, a győri Kun Béla Álta­lános Iskola igazgatója idézte Hidas Antal emberi kiválósá­gát. Hidas Antalt a temető mű­vés zpar cellája ban helyezték örök nyugalomra. A temetés az Intemacioinálé hangjaival ért véget. Országos kisiparos aktíva Cselekvő támogatás A Kisiparosok Országos Szervezete tegnap aktívaérte­kezletet tartott. A tanácsko­záson megvitatták az MSZMP KB kongresszusi irányelveit, valamint a kisiparra vonatko­zó párt- és állami határoza­tok végrehajtását. Molnár József, a KIOSZ el­nöke tájékoztatást adott a kisiparosokat érintő kérdések­ről, az eredményekről és a feladatokról. Az aktívaórte- kezlet résztvevői egyetértésü­ket fejezték ki a kongresszu­si irányelvekben megfogalma­zott célokkal; a kisiparosság cselekvő támogatásáról bizto­sították a párt Központi Bi­zottságát. A KIOSZ budapesti és me­gyei szervezetei társadalmi vezetőinek részvételével meg­tartott tanácskozáson megje­lent és felszólalt Borbély Sán­dor, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára is. lek között élesebben látszanak gazdasági munkánk hiányos­ságai, a helyes gazdaságpoliti­kai célok gyakorlati megvaló­sításában tapasztalható követ­kezetlenségek káros hatásai. Németh elvtárs a továbbiak­ban hangsúlyozza, hogy gaz­daságpolitikai irányításunkat és gyakorlatunkat hozzá kell igazítani a megváltozott kö­rülményekhez, erősíteni kell a termelési és gazdálkodási fe­gyelmet, törekedni kell a munkaerő ésszerű félhasználá­sára, mégpedig úgy, hogy ai egyes dolgozót ne érje sére­lem, de azt sem szabad meg­engedni, hogy a közösség ér­deke szenvedjen csorbát. Azt hiszem, hogy ezzel mindany- nyiunk véleményét fejezte ki. Beszédeiben, ■ írásaiban nagy teret foglal el a társada­lommal, az emberrel, nem­zeti érdekeinkkel való foglal­kozás. Mindezt legátfogóbban a Tapasztalatok a szocializmus politikai rendszeréről című előadásában fogalmazta meg, amely a testvérpártok KB-tit- kárainak budapesti tanácsko­zásán hangzott el. Beszédében kifejtette véleményét a párt vezető szerepének érvényesü­léséről, a szocialista 'demokrá­ciáról. amely alapvető ténye­zője a szocializmus építésének. A szocialista demokrácia a szocializmus lényegéből ered. átfogja társadalmi életünk egészét. Mindehhez hozzátéve, hogy felfogásunk és tapaszta­lataink szerint a demokrácia kitér ebélyesedése a politikai rendszer minden elemét érin­ti: erősödik a párt irányító, ellenőrző tevékenysége, a párt­demokrácia: hatékonyabbá vá­lik az állami szervek munká­jának társadalmi ellenőrzése, növekszik a tömegszervezetek, -mozgalmak szerepe. Ezután az üzemi demokrácia fórumai­ról, a szakszervezet megnöve­kedett szerepéről fejti ki véle­ményét, hangoztatva, hogy ná­lunk a dolgozóknak lehetősé­gük van véleményük kifejté­sére, részt vehetnek a sorsu­kat. életkörülményeiket meg­határozó döntések előkészíté­sében. Nem hiányzik műveiből a szocialista nemzeti egység problematikája sem. Ez legin­kább a Hazafias Népfront munkájában, tevékenységében feleződik ki, hiszen, mint írja, nálunk az egész társadalom magáénak tekinti a fejlett szo­cializmus építésének program­ját. A KIÖZ országos értekezle­tén 1979 májusában elmondott beszéde — azon túl, hogy ér­tékeli az ifjúság helyzetét ha­zánkban, és az ifjúságpoliti­kai határozatok végrehajtását —, számos olyan problémát is érint, amely különösen élén­ken foglalkoztatja a fiatal nemzedéket. Sok esetben a jo­gos igények . kielégítésére is várni kell. de azért is dolgo­zunk, hangsúlyozta, hogy szo­cialista céljainknak megfele­lően előre haladjunk például a tanulási, pályaválasztási esé­lyek közelítésében, a lakáshoz jutás egyenlőtlenségeinek meg­szüntetésében, a hátrányos helyzetű fiatalokról való gon­doskodásban. A kötet induló írása a KGST-ről, Magyarország nem­zetközi gazdasági kapcsolatai­ról szól, a befejező írás pedig a szovjet párt- és kormány- küldöttség magyarországi lá­togatása előtt íródott, és a, magyar—szovjet barátsággal foglalkozik. A kettő között öt esztendő telt el. A közben született írások is tükrözik, hogy o Magyar Szocialista Munkáspárt egyben interna­KengressEusféB kongresszusig (5.) Ne csak tudják, hanem értsék! Gödöllőn: Tudományos napok A tudományos kutatómun­ka eredményeinek elterjeszté­sében, mielőbbi gyakorlati megvalósításában nagy jelen­tőségű, hogy az idén már ne­gyedik alkalommal rendezik meg a gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemen azt a tudomá­nyos ülésszakot, amelynek fő témája a mezőgazdaság gépe­sítése. A Mezőgazdasági Műszaki Kutatások Tanácsának felké­résére, a gödöllői egyetem me­zőgazdasági gépészmérnöki ka­ra, a MÉM Műszaki Intézete, a Mezőgépfejlesztő Intézet és az Erdészeti Tudományos In­tézet szervezésében kerül sor a tanácskozásra, amelyen az említett- intézetek kutatóin kí­vül szovjet, csehszlovák, len­gyel, román és NDK-beli me­zőgazdasági szakemberek is részt vesznek, A MÉM Műszaki Kutatások Tanácsa által irányított öt fő témában 95 előadás hangzik el és 85 konzultációs téma is­mertetésére kerül sor, amely­ből hetet a külföldi vendégek tartanak. A gyakorlat számá­ra máris hasznosítható kuta­tási eredményeket nyolc szek­cióban ismerhetik meg részle­tesen az érdeklődő szakembe­rek. Ezek az előadások gya­korlatilag a hazai traktor és mezőgépgyártás, gépüzemelte­tés, a mezőgazdasági energia- gazdálkodás teljes területét át-, fogják. Új tantárgy \ Mezőgazdaság a külkereskedelemben A szakemberképzésnek együtt kell haladnia a mező- gazdasági termelés megnö­vekedett követelményeivel — — hangoztatták a gödöllői Agrártudományi Egyetem me­zőgazdaságtudományi kará­nak tanszékvezetői értekezle­tén, amelyet a Szilvásváráéi Állami Gazdaságban tartottak. Mivel a mezőgazdasági ter­melésnek döntő szerepe van az ország külkereskedelmében, az oktató munkát ebben az irányban is tovább kell fej­leszteni. Ezzel összefüggésben bejelentették, hogy a követke­ző tanévtől a gödöllői egye­temen bevezetik a mezőgaz­daság a külkereskedelemben című témakör oktatását — egyelőre fakultatív alapon. cionalista, szolidáris a világ munkásosztályával, küzd a haladásért és ápolja a magyar —szovjet barátságot. Németh Károly az internacionalizmus eszméjétől áthatva fejti ki gondolatait a nemzetközi kap­csolatokról, Október eszméinek történelemformáló szerepéről. Azt vallja hogy csak az le­het jó hazafi, aki egyben in­ternacionalista is, mert nem­zeti érdekeink, a magyar nép felemelkedése, jövője elvá­laszthatatlan a népek szabad­ságáért folyó küzdelem sikeré­től. Világosan fogalmazza meg, hogy tiz és fél milliós népünk önmagában nem meghatározó tényező a nemzetközi folyama­tokban. Ha ma hazánk mégis ott van a világ sorsát formáló erők között, súlya és tekinté­lye van, akkor ez abból fa­kad — írja —, hogy társadal­mi rendszerét tekintve a hala­dás élvonalába tartozik, és olyan barátot tudhat az olda­lán, mint a hatalmas Szovjet­unió, amely sikeresen mun­kálkodik - a fejlett szocialista társadalom felépítésén, a kom­munizmus megvalósításán. Mélyen emberi a könyv minden írása, áthatja a huma­nizmus, az tűniik ki belőlük, hogy társadalmunkban lénye­gében minden az emberért történik. Időszerűsége, illetve konkrét eseményekhez kötött­sége mellett ez ad írásainak hitelt, ez teszi maradandóvá. A társadalmi méretekben való gondolkodás csak növeli az olvasók érdeklődését Németh Károly műve iránt. Most, a XII. pártkongresszusra való készülődés során pedig erőt meríthetünk belőle feladataink megoldásához, további mun­kánkhoz. Gall Sándor A címben álló kifejezések közötti különbséget aligha szükséges magyarázni, hiszen az egyik valaminek a passzív tudomásulvétele, a másik az ismeret aktív befogadása. Rá­adásul az egyszerűbb ismere­tek tudása sem könnyű nap­jainkban — mert annyi min­den és annyi oldalról zúdul reánk —, nemhogy a bonyo­lult ismeretek, információk közötti eligazodás, az értő föl* dolgozás és elemzés. Részben, tehát természetes igény — a megnövekedett információ- mennyiség keltette szükséglet — a társadalmi érdeklődés, a közéleti aktivitás fokozódása, részben természetes reagálás — a megnövekedett tudás­anyag indikálta riadalom — a visszahúzódás, a csak a köz­vetlen környezet dolgaival történő törődés, legtöbbször ez utóbbi is érdek — érdekeltsé­gi — alapon. Politikai érettség Elvontnak tűnhető gondolat­menetünk a gyakorlatban ott kap igazolást, hogy a két kongresszus közötti időszakban jelentős mértékben megnőtt az érdeklődés a politikai okta­tás iránt — amibe a pártokta* tást, a tömegszervezetek ha­sonló formában szervezett képzési lehetőségeit egyaránt beleértve, a hallgatóság lét­számának több mint ötven­százalékos emelkedéséről be­szélhetünk —, s eszmecserére módot nyújtó olyan fórumok váltak tömegessé a megyé­ben, mint például a politikai vitakörök. Hozzájárult a po­litikai érdeklődés sok ágra bomló kérdéseinek megvála­szolásához, hogy i a korábbiak­hoz képest erőteljesen fejlő­dött a szakszervezetek, a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség és a Hazafias Népfront propagandatevékenysége a megyén belül, s az szintén, hogy a képzésben a párttagság mutatott példát, hiszen a kom­munistáknak több mint a négyötöde részese szervezett — párt- vagy tömegszervezeti — oktatási formáknak. Mint sok másban, itt sem maradt papíron az MSZMP XI. kongresszusának határo­zata, amely kimondta: „Az agitációs és propagandamun­kának feladata, hogy tovább­ra is meggyőzően hirdesse forradalmi elméletünk alap­vető elveit, céljait, pártunk politikáját, s mozgósítson az országos és a helyi feladatok megoldására. Az eseményeket sokoldalúan, összetettségükben magyarázza és arra töreked­jék, hogy a jelenkor folyama­tait, összefüggéseiket minél szélesebb körben megértsék." Azaz: ne csak tudják, ha­nem — megértsék! S ezen vart a hangsúly, hiszen mint beve­zetőnkben jeleztük, a passzív befogadás és az aktív — azo­nosulást föltételező — megér­tés között lényeges a távolság. Utalhatunk itt arra, hogy a társadalom politikai érettsé­gét — annak ellenébe, hogy voltak viták, s tapsolni senki sem tapsolt, némely árucikk iránt igencsak megugrott a kereslet — beszédesen bizo­nyította az 1979. júliusi fo­gyasztói áremelés ügye. Ezt az intézkedéssorozatot nemcsak tudomásul vette a társadalom, hanem megértette szükséges­ségét, s úgy kívánta ellensú­lyozni, hogy — termelőhelyek sokaságát — a jobb, a hatáso­sabb, a több eredményt hozó munka lehetőségeit, feltételeit kereste. Erre alapozva állapít­hatta meg a budapesti pártak­tíván — 1979. szeptember 25-én, a Csepeli Sportcsarnok­ban — elmondott beszédében Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára: „A kibontakozás útját megjelöltük, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a fo­gyasztást akarjuk csökkente­ni, vagy hogy az ország gaz­dasági egyensúlyát áremeléssel akarnánk biztosítani. Az ár­emelés azért volt elkerülhetet­len lépés, mert reális árakkal kell dolgozni. Nem azt akar­juk, hogy most böjt következ­zék, hanem azt, hogy legyen tényleges termelés, s olyan vásárlóerő, amelyhez meg tudjuk teremteni a megfelelő árualapot.” Természetes: ahhoz, hogy a társadalom legszéleseob koréi hajlandók és képesek legye­nek a tudástól az értésig foly­tonosan eljutni — mert ennek soha sincs befejezett múlt ide­je, hiszen rendszeresen újra­termelődik jelene —, objektív feltételei is vannak. S ezek legfőbbje: az a nyílt, minden kérdésről őszintén szóló poli­tika, amely a pártot, a köz­ponti állami irányító szerve­ket jellemezte és jellemzi. A XI. kongresszus után még in­kább megerősödött az a folya­mat, amely nem ismeri a ké­nyesnek vélt kérdéseket — hi­vatkozhatunk itt a Központi Bizottság üléseiről kiadott közleményekre, az országgyű­lés tanácskozásainak rádió- és televízióközvetítéseire, sajtótu­dósításaira, vagy éppen arra, ahogyan lapunk rendszeresen és bő terjedelemben beszámol a megyei pártbizottság, a me­gyei tanács üléseiről —, amely eredményeket és nehézségeket nem sorol önkényesen, hanem objektív súlyuknak megfele­lően tárja azokat a legszéle­sebb közvélemény elé. S ez akkor is igaz, ha — s erre ■ vannak figyelmeztető tapasz­talatok a megyében —, olykor helyben, egy-egy munkahe­lyen, településen szűk kör ügyének tekintik a teendők, a gondok megtárgyalását, a holnapi lépések kialakítását. Változatlanul alapvető Ezzel már eljutottunk a tudni és érteni kettősének — legfőbb kapcsának — kezdő­pontjához, a szocialista de­mokráciához. Az MSZMP Központi Bizottsága irányel­vei a XII. kongresszusra így fogalmazzák meg a teendőket: „A párt változatlanul alap­vető feladatának tekinti a szo­cialista demokrácia fejleszté­sét, a tömegeknek a köz­ügyekbe való bevonását. A demokratikus fórumoknak fontos szerepük van a társa­dalomban meglevő különböző érdekek feltárásában, egyezte­tésében, az egész társadalom alapvető érdekeiek érvénye­sítésében. A szocialista de­mokrácia fejlesztésének elen­gedhetetlen feltétele az állam- polgári fegyelem erősítése, a jogok és kötelességek együttes érvényesítése." Visszautalva az előbbi idé­zet kezdősorához: változatla­nul alapvető feladatának te­kinti ... olvashatjuk, s ezt aligha lehet kellőképpen hangsúlyozni. Ismeretes gaz­dasági gondjaink ugyanis né­mely helyen — nemcsak ipari üzemekben, hanem szövetke­zetekben is — azzal jártak, hogy akadtak, akik most nincs idő a demokráciára fölkiáltás­sal szerettek volna a paran­csolgatáshoz, az utasítgatás- hoz, mint egyedül üdvözítő eszközhöz nyúlni! Pont a for­dítottja az igaz. Éppen most kell, hogy legyen idő az alkotó gondolatok igénylésére, a kö­zös bölcsesség szülte megoldá­sok kimunkálására, az érdek egyeztetésére, a demokratikus fórumokon is. Sok minden történt annak érdekében a két kongresszus közötti években, hogy erősöd­jék a szocialista demokrácia. Beérve a jelzésekkel: a megye valamennyi jelentősebb üze­mében létrehozták a szakszer­vezeti bizalmiak, főbizalmiak testületéit, egyértelművé tet­ték jogkörüket, a fizikai dol­gozók képviselői a korábbinál jóval nagyobb számban kerül­tek be a különböző testüle­tekbe, a pártbizottságoktól a tanácsokon át egészen az igaz­gató tanácsokig. Jelentős fej­lődésen ment át a szövetkezeti demokratizmus kerete, for­máinak összessége, ahogy eb­ben az időszakban váltak rendszeressé — és ma már el- maradhatatlanná — a telepü­lések legfőbb demokratikus fórumai, a falugyűlések. Ha­tásos kezdeményezések bizo­nyították — a szakszerveze­tekben éppúgy, mint a nép­frontmozgalomban — a meg­levő \ formák életképességét, azt, hogy ahol baj van — s azért: van, ahol még baj van a szocialista demokráciával, s annak részével az üzemi, a munkahelyi demokráciáyal —, ott nem a formákban kell az okot keresni, 'hanem a tarta­lomban, egyáltalán: az igény­ben a demokratizmus iránt. A különféle demokratikus fórumoknak — s most ebbe kivételesen értsünk bele min­dent, a párttaggyűlésektől a tanácstagi beszámolókig — megítélésünk szerint jelentős szerepe volt és van abban, hogy a társadalom különböző osztályai, rétegei ebben az időszakban jobban megismer­hették egymást, többet tud­hattak meg egymás életkörül­ményeiről, szemléletéről, élet­módjáról. Ami nem mellékes tényező, hiszen a megyében — egyrészt a migrációnak, azaz a nagymértékű bevándorlás­nak, másrészt a foglalkozási szerkezet átalakulásának a hatására — tovább folytató­dott ebben a fél évtizedben a lakosság átrétegeződése; a ko­rábbiakhoz képest például megnőtt a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban fog­lalkoztatottak aránya az anya­gi ágak összes foglalkoztatott­ján belül. A megye fizikai foglalkozású lakosai körében tovább emelkedett a szakkép­zettek aránya — a férfiaknál azonban sokkal gyorsabban, mint a nőknél —, növekedett a szellemi munkát ellátók ré­szesedése az összes aktív ke­resőből. Nélkülözhetetlen erő Utalásnyi fényeink is talán érzékeltetik: a szövetségi po­litika semmit sem veszített eddigi fontosságából, politi­kai értékéből, s mert ennek megvannak az objektív ténye­zői, arra is ügyelni kell, hogy az objektív folyamatokat min­den társadalmi osztály és ré­teg alaposan megismerhesse, így alkotva tiszta képet ar­ról, amit nemzeti egységnek nevezünk. Erről oz MSZMP Központi Bizottságának irány­elvei a XII. kongresszusra így szólnak: „Társadalmi fej­lődésünknek, távlati céljaink elérésének' nélkülözhetetlen erőforrása a széles körű szo­cialista nemzeti egység. Szö­vetségi politikánk megfelelően érvényesül. Közös szocialista céljaink a dolgozó osztályok­nak és rétegeknek, a pártta­goknak és pártonkívülieknek, a marxistáknak és más világ- nézetüeknek,' az ateistáknak és vallásos embereknek az ösz- szefogásával valósulnak meg.” Mészáros Ottó Következik: EREDMÉNYES VEZETŐ SZEREP Külföldön is megkedvelték A Nagykőrösi Konzervgyár 2. számú telepén az idén mint­egy 500 vagon különböző zöldségkonzervet gyártanak, melyet szovjet exportra szállítanak. Felvételünkön a megtöltött .üve­geket zárják le. ifj. Fekete József felvétel«

Next

/
Oldalképek
Tartalom