Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-15 / 11. szám

1980. JANUÁR 15., KEDD %fÚifan Napirenden az irányelvek Az M TESZ elnökségi ülése A Műszaki és Természettu­dományi Egyesületek Szövetsé­ge — a területén tevékenykedő tudományos egyesületekkel együtt — egyetért a kongresz- szusi irányelvekben megfogal­mazott célokkal és arra kí­vánja társadalmi úton moz­gósítani az értelmiséget, hogy vállaljon még nagyobb részt a gazdasági építőmunka fel­adatainak megoldásából — hangsúlyozták hétfőn a MTESZ Országos Elnökségé­nek ülésén. A Technika Há­zában megtartott tanácskozá­son, amelyen az MSZMP Köz­ponti Bizottságának kon.gresz- szusi irányelveit vitatták meg, részt vett és felszólalt Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja is. A beve­zető referátumot Tóth János, a MTESZ főtitkára tartotta. Szerződés Új társaság alakult A társasági szerződés aláírá­sával hétfőn — az Üt- és Vasútépítő Vállalat kultúrter­mében — 8 kutató, tervező és kivitelező vállalat vezetői megalakították a Mélyépítési Kutatási-fejlesztési Társasá­got. Kettős haszonnal / Takarékosabb takarmányozás? Annak idején apáink, nagy­apáink nem ismertek a tanya körül mellékterméket. Amit a föld vagy a jószág adott, minden jó volt valamire. Az­után a nagyüzemi módszerek, korszerű • tartástechnológiák mellett megjelentek a felesle­ges, csak gondot okozó úgy­nevezett melléktermékek — például a szalma, a kukori­ca-, a napraforgó-, á borsód szár. Most a szűkösebb gazda­sági lehetőségeink késztetésé­re, ismét felfedeztük,> hogy a mellékesnek, haszontalannak ítélt maradványokat is lehet, sőt kell a nagyüzemi állattar­tásban alkalmazni. A tudo­mány a maga módszereivel jól szolgálja ezt a törekvést. 1 Bevált módszer Gödöllőn, az Állattenyészté­si és Takarmányozási Kutató- központban — nemrég még Kisállattenyésztési Kutató In­tézetben — dr. Gippert Tibor és csoportja évek óta eredmé­nyes kísérleteket folytat a melléktermékek hasznosításá­ra. — A nyálaknál, kutatócso­portunk ezzel az állattal fog­lalkozik — kezdi a beszélge­tést dr. Gippert Tibor — a Jegyzet Nevek S zámok között élünk. A matematika — akar­juk, nem akarjuk — át meg átszövi életün­ket; bárhonnan induljunk is, előbb vagy utóbb elérkezünk az egyszeregy tisztaságá­hoz, a számok egyszerűségéhez. Hisszük, nem Hisszük, mindeninapjailnik átfordíthatók a matema­tika nyelvére: ujjúkat szájukban felejtő kisdiákok hal­mazoknak mondják a világ dolgait, s magas tudomány szabályai szerint rendelik egymáshoz az összetartozó- kat. » Bűvölnek ezek a számok. Belopják magukat közénk, mint egy matematikai fel­advány, akként éljük meg életünket: mérjük az időt, számoljuk a pénzt, számi igátjuk magunkat — egymást. Neveket is már csak ritkán osztunk, helyette az ötve­nesbe járunk vásárolni, a gyereket a hármas bölcső­débe hordjuk reggelente, s diákként az egyes, asz. ötös vagy éppen a nyolcas iskoláiban tanulunk. Jelképek is ezek a számok, hiszen, amíg karnyújtás­nyi időkben egyetlen bolt, egyetlen iskola -Volt helysé­geink közcélú intézménye (bölcsődéről ugyan ki ál­modhatott?), most a számok növekvő sorrendjéből is kiviláglik, mi változást hozott életünk. Egyszerűsítést takarnak ezek a számok, és a bölcsődék-óvodák-isko- lák-tomacsarnokok-uszodák tervezésének, építésének, átadásának örömei, gondjai között hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy nem csupán egyszerűsítünk — silányítunk is. Mert a számok, nevek helyett használva őket, ép­pen nem különböztetnek: egyformaságot teremtenek. Egyes és nyolcas között, nem matematikai értéket, ha­nem mögöttes tartalmat nézve, éppoly kevés a különb­ség, mint kettes és hetes között. S ugyan mi másságot érezhet diák, kimondva a kérdésre (Melyik iskolába jársz?) a választ: a négyesbe. A néven szólítás igénye pedig ott él az emberben: iskoláink különböztetésére utcanevet használnak — így lett például az érdi 7. sz. általános iskolából Vincel­lér utcai iskola —; fővárosi óvodák, bölcsődék színük után szépülnek lila óvodára, kék bölcsödére. S még a nevesített intézmények is tovább személyesednek a be­céző gyerekszájakon: József Attila iskolája ekként: Jóska. S mielőtt bárki költőnk nevének szentsége mel­lett törnie lándzsát, mérjük csslk föl, hol van arányban — ilyenformán egyébként még inkább emberközelbe hozó — a nagyság ekként megtöretése azzal a haszon­nal, amit egy névadó legalább névbeli léte jelenthet. Szerencsére nem szűkölködünk a lehetséges névadó­ban, az egy főre eső híres emberek számát nézve, akár elsőnek is mondhatjuk magunkat a világon. Emlékőr­zésre érdemes költők, írók között válogathat az az is­kola, amelyik irodalmi alakot kíván (nem homlokára írni!), de példának gyerekei elé állítani. Világhírű ze­neoktatásunk megalapítója érdemes arra, hogy akár mindahány zeneiskola diákjai ne csak a biciniumok feliratából ismerjék nevét. Aki pedig az egészséges élet­re nevelné gyerekeit, gyorsabban érhetne el eredményt, ha a célok egy-egy olimpiai bajnok tisztelt alakjában fogalmazódnának meg. Könnyebb dolog, persze, egyetlen számot írni az is­kola neve mellé, mint végigjárni a névadás szükséges lépcsőit, s aztán mindvégig gondoskodni a név méltó megőrzéséről. Legutóbb, ritka kivételként. Göd-felsőn az 1. sz. iskola vállalta ezt a nemes feladatot, amikor fölvette Németh László nevét. Szép ünnepséget tartot­tak, s bizonyára tartanak is majd minden évben. De nem ez a lényeg, nem a hírek közé kívánkozó ünnepi események, hanem. az a napi törekvés, ahogy az is­kola újra meg újra megerősíti nevének tisztességét, s ahogy a gödi diákok gyerekfejjel vésik agyukba, szí­vükbe nagy író-tanítónk nevét. A világot — legyen az törött cserép is — csak úgy veheti birtokába, ha először megnevezte — írja nyel­vünkért jajduló szép könyvében Sütő András. Segít­sünk magunkon e névadásokkal is, hogy a világ bir­toklásából mind több jusson nekünk. Major Árvácska | nagyüzemi tartástechnológia I következtében, mivel az ete­tett nyúltáp rostos anyagban szegény, emésztőszervi megbe­tegedések jelentkeztek, ami­nek a vége nagyarányú el­hullás lett. Négy-öthetes ko­ruk, és az értékesítés között a nyulak 25—30 százaléka hul­lott el, meg kellett tehát ta­lálni a módot a változtatásra. Már mintegy öt esztendeje érdekes kísérletbe fogtak. A külföldön, például az NDK- ban már sikerrel alkalmazott módszert igyekeztek a nyulak takarmányozásánál felhasznál­ni. A fehérjében gazdag ros­tos, szalmás baromfimély al­mot (ürüléket) keverték atap- sifülesekkel megetetett tápba. Az eredmények azt mutatták, ez az etetési eljárás a te­nyésztés egy bizonyos szaka­szában sikerrel alkalmazható — A rostos anyag pótlására kísérleteket folytattunk —ma­gyarázza a kutatócsoport ve­zetője — a szalmával és a ku­koricaszárral is. Különböző arányban kevertük a tápba, s a vizsgálati eredmények szerint, ha 10—20 százalék szalmát, vagy kukoricaszárat teszünk a tápba, a súlygyara­podás nem változik, a takar- mányértékesítés kis mérték­ben romlik ugyan, de az el­hullás, és a megbetegedés lé­nyegesen csökken. Ezzel a módszerrel a táp rosttartal­mát a 10 százalékról 13—14-re növeltük, s így az elhullás 10 —12 százalékra csökkent A nyukknak ízük Kutatási eredményeiket nagyüzemi kísérletek is alá­támasztották. A dunavarsányi Petőfi Tsz nemcsak ebben a munkában volt segítőtársa a csoportnak. A tenyésztés és a tartástechnológia számos te­rületén gyümölcsöző az együttműködésük. A dunavar- sányi^kop kívül már az Agár­di Mezőgazdasági Kófúbihát is alkalmazza a szalmaőrleményt a nyúltápban. — Most is folyik egy fontos I feloldja! kísérlet — fejtegeti dr. Gip- * pert Tibor. A várpalotai Jó szerencsét Tsz fűből készített liszt- és kukoricás zár keveréket hasznosít eredménnyel a ké­rődző állatok takarmányozá­sában. Mivel ez a keverék fehérjében gazdag, s ízes is, a nyulak etetésénél is bevál­hat. A gödöllői kutatók eredmé­nyeiket szaklapokban közzé­tették, gyakorlati felhaszná­lásra átadták a minisztérium­nak. A munka mégsem állt meg. További melléktermé­kek; a napraforgószár, a nap­raforgótányér és a borsószár, takarmányként való felhasz­nálását kutatják. Kissé költséges S milyen lehetőségek van­nak arra, hogy széles körűen hasznosíthatók legyenek ezek a melléktermékek a takarmá­nyozásban? — Tüzelőanyagként, alap­anyagként könnyebben, és ma még talán gazdaságosabban hasznosíthatók — véli beszél­getőpartnerem. Ahhoz, hogy takarmányként is alkalmazha­tó legyen nem mindenütt adottak a feltételek. Hiányzik a folyamatos gépesítési rend­szer, a feldolgozás gazdasá­gonként más és más módon történik, nincs komplex tech­nológia. Tudok arról, hogy jö­vedelmezőnek ígérkező vál­lalkozás ment csődbe azért, mert a melléktermék felhasz­nálásával készült takarmányt nem tudták eladni. Másutt a szárítók, granulálók hiánya Szab gátat a továbblépésnek. Mi önköltségi áron számoltuk a felhasznált kukoricaszárat és szalmát, így gazdaságod volt az etetés, de a keveré­keket készítő gazdaságok vi­szonylag magas forgalmi áron kínálják, s így nem mindig éri meg, hogy a beltartalmi értékéhez viszonyítva magas árat megadják érte a vásárló tsz-ek. Meg--kell. találni azt a technológiát azt a módszert, I amely ezt az ellentmondást Gáspár Mária Csaptelep főzőgépekhez Az idén 2 ezer rugós csaptelepet készítenek nagy teljesít­ményű kávéfőző gépekhez a Rákosmezeje Termelőszövetkezet ecseri fémipari üzemében. A képen: Baran Mihályné az alsó és felső részeket szereli össze. Barcza Zsolt (elvétele Minden áru elkelt A Gyomrai Ruhaipari Szövetkezetben Tavasszal, már Hamburg ki­rakataiban csalogatják a ve­vőket azok a kosztümök, ame­lyeket a ^ Gyömröi Ruhaipari Szövetkezetben készítenek. A varrógépek mellett január má­sodik napján ott folytatták a munkát az asszonyok, ahol december végén félbehagyták, magyarán: már a múlt év utolsó hónapjában szalagon volt a kollekció. Az új esz­tendőt nem tétova útkeresés­sel kezdték tehát, hanem ala­posan átgondolt, minden rész­letében előre kidolgozott prog­rammal, És ebben tulajdon­képpen nincs semmi rendkí­vüli. Hogy mégis érdemes szót ejteni róla, azt egy véletlenül elém bukkant ellenpélda in­dokolja. Ax év feleszi a fai ax MHSZ-ken Előtérben a hazafias nevelés Kiemfelkedő nemzetközi és hazai eredmények jellemez­ték; emlékezetes bemutatók demonstrálták az elmúlt év­ben is á Magyar Honvédel­mi Szövetség Pest megyei sportolóinak, aktíváinak mun­káját. Az eredményekben és bemutatókon lemérhető tel­jesítmény mögött a szövetség hazafias-honvédelmi tevé­kenysége, több ezer fiatal lelkes feladatvállalása húzóJ dik meg. S bár az MHSZ fel­adatai továbbra is adottak: ad­jon elméleti és gyakorlati fel­készítést a honvédelemre, ala­pozza meg fiataljaink hazafias nevelését — az 1980-as évben néhány új vonással gazdagodik, az MHSZ munkájía. Ezekről a feladatokról, a szövetség ez évi tennivalói­ról beszélgettünk Szászi Béla alezredessel, a Pest megyei vezetőség titkárával. Politikusán — A szövetség megyei szervezetének eseménynaptá­rát vizsgálva, feltűnő, hogy viszonylag kevés a látványos megmozdulás 1980-ban. Szo­katlan ez, különösen azért, mert az elmúlt években meg­szoktuk, hogy szinté erejét tartalékolva, egy-egy nagyobb eseményre összpontosul a szövetség munkája. Tudatos volt ez a választás? — Átgondolt elhatározás ez, bár döntésünk adódott az év egyéb nagy politikai ese­ményeiből. Az 1980-as év olyan jelentős megmozdulá­sokat hoz — elég csupán a XII. pártkongresszust, a fel- szabadulás 35. évfordulóját, a Varsói Szerződés jubileumát, vagy a győzelem napjának szintén kerek számú ünnepét említenem —, amelyek meg­szabták munkánkat, s felkí­nálták feladataink igazítását a politikai mozgáshoz. Az ilyen iiagy események a tár­sadalom minden szervezeté­nek együttes megmozdulását kívánják, s fölösleges is len­ne, ha bármelyik egyedül próbálkozna. Mi valamennyi órszágos megmozduláshoz csatlakozunk, s úgy véljük, ezek a politikai események méltó színterei lehetnek a megye MHSZ-munkája de­monstrálásának. Új módszerek — Egyetlen nagy rendez­vény, a 35 év szabad hazá­ban elnevezésű vetélkedőso­rozat fogja át az egész évet. Miben, látja e verseny lé­nyegét? — Ma, amikor mind töb­bet beszélünk a hazafias ne­velésről, és elég csupán a kongresszusi irányelvekre utalnom, ahol szintén foko­zott hangsúlyt kap e kérdés; nekünk a szövetségen belül is meg kell találnunk, fel kell újítanunk munkánk e részének eszközeit. Napjaink­ban, amikor annyit beszé­lünk a történelemtanítás gondjairól, hiányoljuk gye­rekeink történelmi ismere­teit, ez a vetélkedősorozat, ha nem is pótolhatja a tu­dást, jó eszköze lehet a fia­talok ismeretének gyarapítá­sában, szemléletük alakításá­ban. Nagy erénye a rejtvény- yersenynenk, hogy kérdései alapján a résztvevők bete­kinthetnek felszabadulásunk történetébe, mélyebben meg­ismerhetik a 35 év fejlődé­sének eredményeit, találkoz­hatnak munkásmozgalmi alak­jaink emlékével. Közös ügy — Az elmúlt év őszén, Pest megyében újjáalakult a vezetőség mellett az agitá- ciós és propaganda társadal­mi bizottság. A testület a gyakorlatban idén kezdi meg munkáját. Mit vár a vezető­ség a bizottságtól? — Szövetségünk egyik fő célja országosan és a megyé­ben; szervezzük meg a haza­fias-honvédelmi nevelés ke­reteit a legkisebb községben is. Ahhoz, hogy ezt a külde­tésünket betöltsük, a témá­ban érdekelt > valamennyi szerv — iskola, KISZ, Haza­fias Népfront, tanács és még sorolhatnám azokat, akinek mindez ügye — összefogásá­ra van szükség. Ezeknek az intézményeknek a megyei szintű képviselőiből hoztuk létre az agitációs és propa­gandabizottságot. Ebben a társadalmi testületben jelen van a megyei tanács, a rend­őrfőkapitányság, a KISZ kép­viselője, van újságíró mun­katársunk és jelen vannak természetesen az MHSZ me­gyei vezetésének hivatalos propagandistái. A résztvevők sokirányúsága és a megtar­tott első értekezlet a propa­gandamunka új, minőségi szintű végzésére ad lehetősé­get. E megyei mintára sze­retnénk, ha létrejönnének hasonló kapcsolódások ott, ahol tevékenységünk fő te­rületét találjuk: a községek­ben és a járásokban. M. A. A vonaton elegyedtünk be­szédbe egy másik — nem Pest megyei —, hasonló profilú szövetkezet elnökével. Azon főtt a, feje, vajon mivel ruk­koljon ki tavasszal, amit gond nélkül el is tudna adni. Öt­letem volt,, számtalan, Egyiket ezért vetette el, másikat azért, tipródott, csupa nyugtalanság volt az egész ember. Végül is — mondtam neki — nem a ml dolgunk ezt eldönteni az alig kétszáz kilométeres úton, még képletesen sem. Hát nincsenek munkatársai, akikkel még ta­valy közösen felkészülhettek volna? S elmeséltem, hogyaa csinálták ezt a gyömrőiek, amint azit elnöküktől, Bata Jánostól hallottam. Az elején említett kosztü­möknek február közepére ké­szen kell lenniük, jön a ka­mion, nem mondhatják Gyom­ron: elnézést, de... Illetve mondhatják, ám ne számítsa­nak többé megrendelésre. S hogy ez nem fordulhat elő, arra egy sor munka- és üzem- szervezési intézkedés a garan­cia. A gyártmány- és gyártás- előkészítő technikusok . folya­matosan gondoskodnak arról, hogy a szalagokon mindig el­adható termék fusson. A mo­delleket nem központi intéze­tekből rendelik, hanem maguk alkotják meg. A szövetkezet hűséges előfizetője a rango­sabb európai divatlapoknak is, tudja tehát, mit vesz föl a piac: várhatóan mi kelthet figyelmet a vásárlók körében. Évek óta nincs gondjuk az esztendők fordulóján. Tavaly decemberben már volt vevő­jük minden termékükre, amit ebben az esztendőben elöálli- tani képesek. Természetesen mindez nem csupán a modellkészítő labo­ratóriumon, az életrevaló öt­leteken, a módszeres piacku­tatáson, a kül- és belkereske­delmi partnerekkel kialakult jó kapcsolatokon múlik: a szabászat, a -varrodák és a_ többi üzemrész jól szervezett,' fegyelmezett, munkája nélkül semmivé válna bármely kez­deményezés. Beszélgető partneremnek lé­nyegében nem mondtam újat.. Náluk is vannak tervezők, nem is tehetségtelenek. Csi­náltak is néhány egészen jó dolgot, s az utóbbi hét esz­tendőben nem zártak veszte­séggel. De most, most leültek, várakozó álláspontjuk már- már dugába dönti, amit eddig elértek. Miért? Mert túlságo­san elkényelmesedtek. lubic­koltak a langyos állóvízben, nem fogták fel — vagy nem is akarták — a gazdasági élet változásainak1 határozott fi­gyelmeztető jeleit. És most kaokodnak. Nem úgy. mint a gyöm­rőiek, akik eddig is együtt lé­legeztek országgaI-világ®a1. B. L T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom