Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-15 / 11. szám

'‘%r/ßi$an 1980. JANUAR 15., KEDD Csehov-f ordítás Eszperantó alapján A Dunántúl című napilap egyik 1915. évi számában ed­dig ismeretlen Csehav-fordí- tásra bukkant dr. Hajzer La­jos docens, a pécsi tanárképző főiskola orosz nyelvi tanszéké­nek munkatársa. Az elbeszé­lés címe: A fogadás (oroszul: Pari). A pécsi Csehov-fordítás irodalomtörténeti kuriózum­nak számít, a közvetítő nyelv ugyanis ez esetben nem az ak­koriban szokásos német vagy francia volt, hanem az eszpe­rantó. Lajos Gyula székesegy­házi karnagy, a pécsi eszpe­rantó csoport vezetője ültette át a novellát az. eszperantó szöveg közvetítésével magyar­ra, mégpedig kitűnő stílus­ban. A pécsi kutató megállapítá­sa szerint Csehov munkássága az író halála utáni években vált széleskörűen ismertté a mecsekaljai városban. JELENTKEZES A JÖVŐ HÉTTŐL Nyelviskolai tanévkezdés Negyvenhetedik oktatási fél­évét kezdi meg februárban a TIT budapesti nyelviskolája. Az idei program: a második félévben 15 nyelvet tanítanak, az úgynevezett világnyelveken kívül olaszt, spanyolt, eszpe­rantót, lengyelt, románt, szerb-horvátot, svédet, finnt, latint, japánt és — idegen aj­kúak számára — magyart is. Ismét meghirdették az in­tenzív kurzusokat angol, né­met, francia és orosz nyelvből. Hetente 6—8 órás elfoglaltság­gal, 8 hetes tanfolyamon sajá­títhatják el a jelentkezők e nyelvek magas fokú ismere­tét. Felvételi vizsgán kell szá­mot adniuk a hallgatóknak tudásuk mértékéről, így biz­tosítják, hogy azonos tudás­szintű csoportok alakuljanak ki. A TIT kihelyezett munka­helyi nyelvtanfolyamokat is szervez. Tizenöt-húsz fős cso­portok jelentkezése esetén az intézménynél, vállalatnál tar­tanak órákat a szaktanárok. A kihelyezett kurzusokon a helyi igényeket figyelembe véve — például külföldi utak­ra felkészítés alakítják az órák anyagát. Megszervezik a nagy nyelvekből az úgyneve­zett szinteb tartó tanfolyamo­kat: a magas szintű, felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezők gyakorlására biztosítanak le­hetőséget. A tanfolyamokra január 23- tól február 1-ig várják a je­lentkezőket az ELTE bölcsé­szettudományi karán. Az új tanév február 13-án kezdődik. SZÁZADOK TALALKOZASA Táncosünnep Tápiószecsőn Es nemcsak táncos... mu­zsikás, dalos, múltat és jelent egyszerre fel vonultató ünne­pet rendezett az elmúlt szom­baton este otthonában a tá- piószecsői népi együttes. Szü­letésnapjukat ülték az ünne­peltek: 30 éves a helybéli ha­gyományőrző együttes. A sikerek veterán kovácsai A jókívánságokat felvonul­tató pohárköszöntők mellett volt mire emlékezni: járási, megyei és országos sikerek, külföldi vendégszereplések, az Arany-minősítés, a Kiváló együttes cím a miniszteri di­csérő oklevelek. Őrzik azok­nak a közösségi élményeknek az ízét is, amelyek összetar­tották több generáción keresz­tül az együttest. Csöndes percekkel kezdő­dött a táncosünnep a Damja­nich művelődési ház színház- termében. Bölle Dezső, a SZÖ- VOSZ sajtó- és propaganda­osztályának vezetője mondott köszöntőt. A népviseletbe öl­tözött dalosok, zenészek és táncosok meghatódva hallgat­ták a szavakat, de ebből az érzésből láthatóan több jutott azoknak, akik most vendég­ként ültek az asztaloknál és az ötvenes, hatvanas évek sil- kerkovácsai voltak. A találko­zóra1 meghívták mindazokat, akik hajdan, több évig az együttes törzsgárdáját alkot­ták. Keszler Mária táncpeda­gógus adta át a Kulturális Mi­nisztérium és a Népművelési Intézet elismerő oklevelét. He­gedűs György, a MÉSZÖV osz­tályvezetője a gratulációk mel­lé 10 ezer forint rendkívüli tá­mogatás kiutalásáról is hírt hozott. Néhány kislány dobogóra áll Pénz és különösebb lehető­ségek nélkül született meg a tápiószecsői csoport: Kékesi 'Ilona tánctanár jelentkezett Ofella Sándornál, a helyi mű­velődési ház -igazgatójánál — ma is ő. az intézmény vezetője —, hogy szeretne tánciskolát rendezni. Ofella Sándor java­solta: a tánciskola ne fizessen terembért, de a pedagógus vál­lalja el néhány néptáncos kis­lány oktatását is. Ezzel a meg­állapodással kezdődig a ma­mát több mint száz tagot szám­láló együttes története. A kis­lányokhoz először az idős asz- szonykórus csatlakozott, ma már egyikük sem él, a jelenle­gi — így ugratják őket: — öregasszonybrigád mégis meg­maradt, hiszen az idő múlt, és új tagok értek be a közben megalakult menyecskekoszo­rúból. De az évek mindig új­donságot hoztak: jelentkeztek férfi táncosok és dalosok. Egy járási vetélkedőn nyert tangó­harmonikával megalapozták a saját zenekarukat. Meglehet: az ismétlődő sike­rek tartották össze az együt- j test. S az sem kizárt, hogy a * gyakorlásokon, a próbákon el­ért, keserves munkával szüle­tett arasznyi előrelépések ad­ták a kohéziós erőt Azonban a három évtizedes létezésben bizonnyal jelentős érdeme van Ofella Sándornak, aki már- már önpusztító elszántsággal képezte magát hogy avatott vezetője lehessen csoportjai­nak, és nem volt hajlandó egykönnyen lemondani egyet­len táncosról, énekesről és zenészről sem. Ez az akarás erőt és példát adott. A hagyományok forrásából merítve S hogy országosan felfigyel­tek rájuk; egyre több néprajz­gyűjtő érkezett Tápiószecsőre, és újra felfedezték az időho- mályosította helyi szokásokat, dalokat és táncokat. Saját gyökeréből táplálkozhatott ezek után az együttes, mert megtalálták a tiszta forrást: a hamisítatlan, csorbítatlan hagyományokat. Puszta léte­zésével is életteret követelt magának a Damjanich műve­lődési ház hagyományőrző né­pi együttese. S támogatókra is találtak: o helyi termelőszö­vetkezet és az áfész tetemes összeggel járul hozzá a fenn­tartási költségekhez. Csak így tudnak eleget tenni annak a kötelezettségnek, amely éven­te átlagosan 70 fellépést je­lenít. Bizonnyal mindez csak per­cekre jutott eszükbe a talál­kozó résztvevőinek. Számukra sokkal fontosabb volt szombat este a személyes találkozás. A mai együttes tagjai előadták a Viszik a menyasszony ágyát című népi játékukat, a régi tagok pedig végig tapsolták. Talán még hajdanvolt magu­kat is ünnepelték, talán fel- idáződött bennük: ezt vagy azt a szerepet egy-két évtizede még mi táncoltuk. S aztán 36 pár indult a csárdásversenyen, három kategóriában: az ötve­nes, a hatvanas és a hetvenes évek táncosai ropták hajdani partnereikkel. Bizony volt köz­tük olyan páros, amely már húsz éve nem táncolt egymás­sal. Ki tudja, milyen emlékek szakadtak fel.. Nem is egy olyan kettős akadt, amelyben (jelmezes!) keményszárú csiz­más, lajbis, bőinges férfi és estélyi ruhás nő pörgött a parketten. Az idős-asszony- kórus tagjai még ma is hord­ják a népviseletet^ a fiatalabb együttestagok már csak jel­mezként húzzák magukra a sokszoknyát, s a fiataloknak már mindennapi viselet az elegáns ‘szabású ruha. Vala­mennyien a múlt századokat idéző népi muzsikára táncol­tak. Egy emberöltő bemutatkozása A legfiatalabb úgy négyéves lehetett, egyedül pörgött, gyö­nyörködve az alsószoknyák tömegétől elálló ruhácskájá­ban. A legidősebb pontosan 75 éves: özvegy Dósa Istvánná. Ha leülünk, könnyebb a be­széd, bár az igazsághoz tarto­zik, hogy najta nem látszik meg sem a színpadon bemuta­tott tánc, sem a csárdásver­seny fáradtsága. — Énekelni nem olyan jól tudok, mint táncolni, fiatalon is nagyon szerettem a bált. Gsakhát ma én vagyok a hi­bás, mert délután babkávét it­tam, azt már nekem ilyenkor nem kellene — megigazítja fe­kete főkötőjét, aztán összefont kezeit az ölébe ejti, s várja, hogy kérdezzem. De nem a kí­váncsiságom elégíti ki, a sor­rendet maga diktálja. — Hat gyereket hoztam a világra. Egy meghalt, látja, az autók... öt itt él mellettem a faluban, mindnek szakmája van, dol­goznak. Én meg eljárok az öregek .napközi; O'ítbőtíúha, se-, gítek az öregeknek:' Vásárolók, megvarrok ezt-azt. Öregek? Ja, ott én vagyok a legfiata­labb. így jobban megy az idő. Este meg 3 kilométerről jövök ide próbára, az unokámmal járok, no egy vejem is tagja az együttesnek. Hát így... így adják egymásnak a népi hagyományok szeretetét. Nem rábeszéléssel, egyszerűen pél­dával. így tanítják meg, hogy jb közösséghez tartozni, közös­ségért tenni: fiatalokért a né­pi együttesben, örök fiatal­ként pedig az öregekért. Kriszt György KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A képi szecesszió előfutárai VARSÁNYI PÁL GRAFIKAI A januári nyitány egy hazai és egy nemzetközi eseményt vonultat fel a Magyar Nem­zeti Galériában. 1980. február végéig tekint­hető meg az a nagy jelentőségű gyűjteményes tárlat, melynek keretében az angliai Manches­ter városának Whitworth Ga­lériája tárja fel azon kincseit, melyek égy különös esztéticiz- mus jegyében fogantak. Visz- szatérésük a Raffaello előtti művészethez, ez jellemezte azt a művésztársaságot, mely 1848-ban alakult Londonban. Ök nevezték magukat preraf- faelitáknak — soraikban talál­juk Ruskint, Morrist, Gabriel Dante Rossettit —, aki költő és festő volt egy személyben. Ök voltak az art nouveau, az európai szecesszió előfutárai. Számunkra azért is rendkí­vül tanulságos ez a kiállítás, mert így a hazai közönség most európai keretek között mérheti le a magyar szecesz- szió, a gödöllői műhely érté­két. Sok közös vonás figyel­hető meg az angoj preraffaeli- ta mesterek és a gödöllőiek között, még akkor is, ha a ma­gyar szecesszió időben követi ezt az angol művészi mozgal­mat. A rokonság elsősorban abban mérhető le, hogy mind­két művészcsoport a XIX. szá­zadban egyrészt. Angliában, a XX. század első évtizedeiben Magyarországon egy különös odaadás jegyében csak a mű­vészetnek élt, minden műfajt korlátlanul gyakorolt. Amikor jelzem, hogy a manchesteri Whitworth Galéria anyaga rajzokat, akvarelleket, textileket, tapétáikat, egész se­reg rajzstilizációt, növényor- namentikát mutat be, akkor egyúttal azt is felfedezhetjük, hogy ezzel párhuzamosan egy .későbbi időpontban a-gödöllői szecessziós műhely ugyanilyen műfajhatárok között mozgott —, igaz erősebb nemzeti ka­rakterrel. Az angol preraf- faeliták forrásanyaga túlnőtt a brit szigeteken, a gödöllői mű­hely alapja a magyar folklór maradt. Ez a kor megszűnt, mégis az ismétlődő rendszerek alkal­mazásában W. Morris, W. Cra­ne, Ch. F. A. Voysey és Vasa­rely között is tényleges kap­csolat, fejlődési állomás érzé­kelhető. Az is tény, hogy W. H. Hunt 1855-ben názáreti panorámát fest, kairói naple­mentét, jeruzsálemi mecsetet —, ezzel Csontváry egyik , előfutára. Mintegy jelzi azt is, hogy Csontvá- ry nem a témavá­lasztásban volt eredeti, ezt a mi­liőt sokam festet­ték. hanem a mo­tívum megragadá­sának erejében. Kicsit Gödöllőt nézi és látja az ember, amikor a manchesteri mú­zeum anyagát szemléli. F. M. Brown Rómeó és Júliája akár egy Kőrösfői-Kriesch Aladár. Nagy Sán­dor vagy Ramsey Jenő képe lehatae, — olyan költői, vi­rággal zsúfoót a környezete. Ezt a jelleget a gödöllői műhely magyar környezetben, ma­gyar életérzéssel gyakorolta, de lé­nyegében azon a formai ösvényen maradt, me­lyet az angol preraffaeliták, a francia art nouveau és a bécsj szecesszió kezdeményezett. Az is igaz azonban, hogy ezt a mozgalmat magyarra hangsze­relte Gödöllő, sajátos karak­tert adott e nemzetközi moz­galomnak —, mintegy végállo­mása volt annak a társulás­nak, mely 1848-ban London­ban elkezdődött. ★ Megbízhatósága, állandósá­ga, alapossága, elegáns vonal- vezetése miatt jelentős mű­vész Varsányi Pál. Azért is, mert a kort méri, eszmét je­löl valahány lapja. Teljes kör­kép ez arról az időszakról, ami éppen most múlt el, van .múlóbán; Munkástémétés, ho- rogk-ebeszt,v: háború, sók bőp-1'1 tön, sok rórri jelenik meg á felületeken. E grafika egyik értéke, hogy kordokumentum — magas színvonalon készült képi publicisztika —, híradás a múltból a jelennek. önarcképe is a világ, hiszen hátterében bomba robban, ré­mült tekintet villan, a fény pusztító láng —, súlyos idézet 1933-ból. Drámai erejű ez a szolidaritás, kissé magányos is. Ez a szubjektív érzékeny­ség okozta, hogy bár elveik egyeztek —, kivált a szocia­lista képzőművészek csoport­jából. Mintegy külön epizód­ként —, örömmel fedeztük fel TV-FIGYELŐ Tápiószentmáríon. a híres régészeti lelet után Arany- szarvasnak elnevezett tápió- szentmártoni termelőszövetke­zetbe látogattak el a Hét mun­katársai, hogy a mostani zord napokban a barátságosabb év­szakokra kigondolt tervek után tudakolózzanak. Mint annyi más munkahe­lyen, ott e Pest megyei közös gazdaságban is az energiata­karékosságra, a több haszon­nal járó’ termelésre buzdítják a tagságot. Mint Nagy György főmérnök elmondta, többek között a gépkezelőket is ér­dekeltté teszik az iizemanyag- felhasználásban, mégpedig úgy. hogy ezt a legjobb érte­lemben vett spórolást besorol­ták a munkaverseny-feltételek közé. Aki tehát kevesebb hor­dó tartalmát berregteti el. több pénzt kap, s ráadásul őt övezi majd a győzteseknek járó di­csőség is. Az új esztendő másik új­donsága, hogy most egy átfo­gó cselekvési programot dol­gozta^ ki, mégpedig — s er­ről Árvái István párttitkár tá­jékoztatta a nézőket — -a le­hető legkorszerűbb módon: a számítógép segítségét igénybe- véve. E program természetesen a csirketenyészet helyébe lépte­tett sertésállomány gondozóira is vonatkozik, akik úgy ítélik meg ezt a tenyésztésben vál­tást, hogy a szárnyasok he­lyett a négylábúakat gyarapí­tani: kifizetődőbb foglalatos-, ság. Igaz, nesn olyan régen rö­fögnek még az Aranyszarvas óljaiban a malacok, de máris elismerésre méltó adatként említették meg, miszerint az anyakocáknak csak alig egy utódja pusztul el; a többi al­kalmasnak bizonyul a felne­velésre. A vasárnap este sugárzott.ri- portban természetesen Szabó János tsz-elnök is többször szót kapott. Mondataiból ki­tűnt, hogy ő is bizakodva néz a gazdaság jövője elé, annál is inkább, mert maga mögött tudhatja a tagság támogatá­sát. Azét a tagságét — s ezt több megkérdezett igazolta —. amely mind a tervek, mind azok végrehajtásának dolgá­ban kellőképpen, tehát a rész­letekig tájékozott. Gyerekek, az 1979. eszten­dő a gyermekek nemzetközi éve volt, s ebből az alkalom­ból egy több részes filmsoro­zatot forgatott a Magyar Tele­vízió. A hosszadalmasnak jel­zett képfolyam második trak­tusát szombaton kora este ve­títették le, amikor is a hazai játékkészítés ügyes-bajos dol­gairól esett szó 3000 játék cím­mel. Hogy végtére is milyen ez a bizonyos háromszor egyezer- nyi játék? Most már a hozzá­értő tervezőkkel, pszichológu­sokkal és a jobb híján mást árulni képtelen boltosokkal együtt maga a babák, az idét­lenebbnél idétlenebb bábuk, a formát formával csúfoló jár- művecskék kényszerhelyzetben tipródó vevője is elmondhatja, hogy — tényleg olyanok, ami­lyenek. Durván, de semmiképp sem stílustalanul fogalmazva: a ku­tya sem ellenőrzi, kik mit lát­nak jónak kipréselni, megfa- ragtatni, fölöltöztetni a kisko­rúak időtöltő — ám egyúttal ■készség - és képességalakító — tárgyai gyanánt. És hiába minden hivatalos, meg szülői, nevelői tiltakozás' tehetik, mert a gyermekeket oly igen szerető, őket minden testi, lelki jóval ellátó ha­zánkban egyszerűen nincs egységes játékszobvány! En­nek a szabályozatlan állapot­nak megfelelően tehát a ma­ga mércéi szerint öntet, ala­kíttat valamennyi figuramű­ves és dobhatja piacra szer- kesztményeit minden, e köny- nyű pénzszerzést ígérő szak- mátlan szakmában hasznát kereső kisiparos. Keveset mondunk, ha azt jelezzük: rossz állapot ez a gazdátlanság. Annál is inkább az, mert amúgy játékot gyár­tani — nem kis üzlet. Milliók keresik az át- meg átalakít­ható készleteket, amelyekért szintén milliók cserélnek gaz­dát. Bárha ez a mostani tévés nyomozás rendet tenne ebben a nagy-nagy rendetlenségb-n! Akácz László metszetein a nagymarosi Dézs­ma utcát és a gesztenyeerdőt. Illusztrációi közül kiemelke­dik József Attila „Fiatal asz- szonyok éneke” c. verséről ké­szült rajza, s kitűnő azon so­rozata is, mely tatabányai bá­nyászokról készült 1948-ban. A végzős hallgatók kiállítás keretében védték meg diplo­mamunkájukat. Jó vonás, hogy maga az évfolyam az alkalma­zott grafika sok területét érin­tette, többnyire jó és azonnal ki­vitelezhető tervekkel. Oravecz László ÁFOR-emblémát ter­vezett, Gálócsi Ágnes erős szín hatású útjelzőket. Érdekes kollekcióval jelentkezett Paop Kriszta, Gyurkovics Bea, Né­meth Ferenc, Sneop Sándor. A könyvtílusztrá-iőban a szi- getsíétttmiklősi Kósch Péter jeleskedett, aki az Iparművé­szeti Főiskoláról kilépve, jő adottságokkal és pallérozott- sá-'gal áll a társadalom ren­delkezésére. Ez a társadalom helyileg elsősorban Sziget- szentmiklós, melynek eszteti- zált környezetátalakításában ő is tevékenyen közreműködhet Losonci Miklós József Attila művei Megtartó varázslat A felszabadulástól napjain­kig csaknem félszáz alkalom­mal, több mint egymillió pél­dányban adták ki Magyaror­szágon, a XX. századi líra világviszonylatban is egyik kiemelkedő alakjának, József Attilának műveit. Az idén, születésének 75. évfordulóján újabb kötetek címeivel gazda­godik majd a költőóriás mű­veinek bibliográfiája. A könyv­kiadók ugyanis méltó módon köszöntik a jeles jubileumot. József Attila összes versei­nek és műfordításainak kötetét 115 ezer példányban jelenteti meg a Szépirodalmi Könyv­kiadó. A Kossuth Kiadó a költő életútjáról, munkássá­gáról összegyűjtött tanul­mánykötetet adja közre Jó­zsef Attila útjai címmel. Meg­tartó varázslat címmel szer­kesztik a Magvető Kiadónál azt a kötetet, amelyben ma­gyar szerzőknek József Atti­láról írt költeményeit, prózai írásait gyűjtik csokorba. A műveiben élő József Attila a legfiatalabb olvasókhoz is több kötetben jut el az év­fordulón, a Móra Kiadó jó­voltából. Az Európa Kiadó Helikon- oez’tálya a kézirattár-sorozat­ban jelenteti meg József At­tila kései költészetének egyik legmegrázóbb darabját. a Költőnk és kora című Hat­vány Bertalannak dedikált versiét. Pedagógusoknak, diákoknak egyaránt hasznos segítség lesz a költő életművének tanul­mányozásához, a József Attila versek elemzése című, a Tan- könyvkiadónál készülő, Sza­bolcsi Miklós szerkesztésében megjelenő tanulmánykötet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom