Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-13 / 10. szám
%mihm 1880. JANUAR 13., VASÄRNAP Kolozsváriak vendégjátéka Január 30. és február 6. között Budapesten és Szegeden vendégszerepei a Kolozsvárt Állami Magyar Színház együttese. A kolozsvári művészek Budapesten a Vígszínházban elsőként január 30-án Paul Everac: Az ötödik haty- tyú című színművét adják elő Horváth Béla rendezésében és Csiky Andrással, Széles Annival, Péterffy Gyulával, Krasznai Paulával a főbb szerepekben. Az ezt követő három napon az együttes műsorán Sütő András drámái szerepelnek. Az Egy lócsiszár virágvasámapjá-t, a Csillag a máglyán-1 és a Káin és Ábelt egyaránt Harag György, a Román Szocialista Köztársaság Állami-díjas művésze, a színház főrendezője állította színpadra. A budapesti vendégjáték február 3-án Tudor Musat~':u: Titanic keringő című Vígjátékéval fejeződik be. Szegeden február 5-én az Everac -darabot, február 6-án pedig az Egy lócsiszár virág- vasárnap ját adják elő. Tárlatra készülve KIS FALVAK közművelődése A farmosi párhuzamosság Kovács Éva budapesti keramikusművész több hazai önálló és külföldi tárlat után legközelebb Gödöllőn mutatja be alkotásait. A múzeumban február végén nyílik meg önálló kiállítása. Művészeti életünk eleven hagyománya A JÓZSEF ATTILA EMLÉKBIZOTTSÁG FELHÍVÁSA A József Attila Emlékbizottság felhívást tett közzé a költő születésének közelgő 75. évfordulójának méltó megünneplésére. Életműve — Petőfi Sándor, Ady Endre forradalmi, a világhaladás sodrában kiteljesedett örökségének Szocialista folytatása — elevenen él társadalmunk, a magyar nép szívében, tudatában — hangsúlyozza a felhívás, bevezetőben. A közelgő évforduló alkalom arra, hogy még többen és mélyebben éljük át, értsük meg költészétének az idővel egyre gyarapodó tanulságát. József Attila az imperializmus és a proletárforradalmak korában, a fasizmus előretörésének idején, egy levert és egy győztes szocialista forradalom közötti, ellenforradalmi korszakban vált a'magyar líra, ezen belül a magyar szocialista költészet nemzetköz^ jelentőségű ' klasszikusává. Hazája és a nagyvilág társadalmi, történelmi ellentmondásait, feloldásuk forradalmi irányát a legelnyomot- tabb és legforradalmibb osztállyal, a proletariátussal azonosulva, személyes sorsként élte át és tette költőként mindenkor átélhetővé. Művészetének népi, forradalmi egyetemessége abból fakadt, hogy a munkásosztályhoz, annak sorsához, történelmi feladatához tudatosan és cselekvőén csatlakozott; hogy önmaga és a világ helyzetét a forradalmi munkás- mozgalom elméletének és gyakorlatának jegyében'értelmezte. Költészete a felismert törvényszerűségek tudatában a társadalmi, nemzeti és személyes szabadságnak egyetlen korszerű, legérvényesebb lehetőségét és igényét: a tudatos osztályharc, a szocialista forradalom, a szocializmus programját fejezte ki. A munkásosztálynak, a korszakot meghatározó osztálynak életét, környezetét, mindennapjait, harcát és törekvéseit, elméletének és mozgalmának fogalmait az érthető művészet világába vonta. Azonosulásának ez a rendkívüli mélysége tette lehetővé, hogy ne a szó szű- kebb, hanem lényegi értelmében legyen a munkásosztály költője; azaz legyen egyszersmind a magyar falu, az egész dolgozó magyar nép, a nemzet, végső soron minden gondolkodó, cselekvő, minden teljesebb életre vágyó ember, az emberiség költője. Osztálya nevében kívánta a hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezetének hatalmát; szolgálta tudatos jövőbelátással, költői és mozgalmi cselekvéssel a szabadságszülte rend egyetlen lehetséges emberi távlatát; osztálya nevében szállt szembe a világot és az egyes embert fenyegető, a népét elnyomó fasizmussal. Osztálya nevében fogalmazta meg a forradalmi hazaszeretet'tartalmát és következményét, a szocializmus; az internacionalizmus, a Duna-völgyi népek összefogása jegyében. A munkásosztályhoz, annak elméletéhez és mozgalmához való kötöttsége — pártossága — ha életében konfliktusokkal járt is, költészetében soha nem a világ leegyszerűsítésének, hanem mindig teljes átvilágításának volt a forrása. Világnézetté összegezett tapasztalatait az emberi lét minden — külső és belső — jelenségére, ösz- szefüggésére kiterjesztette. Átélte az imperializmus korszakára jellemző elidegenedés élményét, de a személyes lét távlattalanságával a közösség, a szocializmus emberi távlatát szegezte szembe. A diszharmóniát nem letagadva, hanem átélve, okait átértve küzdötte ki a harmóniát. Feltárta az egyes ember sorsának és a társadalom helyzetének rejtett összefüggéseit, máig hatóan fejezte ki, hogy a munkásosztály harca, a szocializmus megteremtése a személyiség küzdelmes felszabadítását is jelenti. Amiért harcolt, részben valóra vált. Társadalmunk fejlődése különösen időszerűve teszi az élet mindenoldalú, teljes, szocialista szellemiségű, művészeti birtokbavételét. József Attila költészete itthon — és egyre inkább a nagyvilágban — nemcsak emlékeztető tanulság, hanem történelmi feladataink megoldásának erőteljes művészi ösztönzője; a szocializmus által formált, gyarapodó ember — köztük a mindenkori fiatalok — egyik legközvetlenebb művészi nevelője; ars poeticájával líránk, egész művészeti életünk eleven hagyománya, élő példaképe. Az emlékbizottság azzal a felhívással fordul a magyar társadalomhoz, a magyar költészet határainkon túli barátaihoz: elsősorban művének széles körű és mélyebb megismerésével, megismertetésével, valóban méltó módon emlékezzünk meg József Attila születésének 75. évfordulójáról. Mozis tervek Pest megyében A tavalyinál háromezerrel kevesebb, 52 ezer filmelőadást tartanak idén Pest megye másfél száz filmszínházában. Kettőszázkét új játékfilmet láthat a közönség, 14 felújításit, valamint 12—12 rövidfilm- sorozatot, illetve stúdiófilmet. Az idén tovább folytatódik a tavaly kezdett munka: a Pest megyei Moziüzemi Vállalat gazdaságtalanul üzemelő filmszínházainak felszámolása. Ezek pótlására, valamint azokon a településeken, ahol korábban nem volt mozi, bővítik a vándor vetítőszolgálatot. Filmek és írók címmel vándorkiállítást készít a Moziüzemi Vállalat, több ismertető és tájékoztató kiadványt bocsát közre, a XII. magyar játékfilmszemlét követően Szentendrén és Vácott a magyar filmművészet értékes darabjait mutatják be, Ráckevén és Dömsödön premier előtti filmhét lesz az üdül öle programjának színesítésére, ismeretterjesztő, oktató, nevelő filmsorozatokat kölcsönöznek, és sok más akciót is terveznek. így példáuh a Film és ifjúság című, a KISZ-szel közösen szervezett programot, ismét meghirdetik az iskolamozi jutalomakciót, a nyári szünidőben pedig kedvezményes árú diákbérletet adnak ki. Néhány nagyüzemben vetítőhelyeket építenek, megtartják a munkásfilmnapokat, ezeken ismét népszerű színészekkel találkozhatnak a megye dolgozói. Több mint három és fél ezer lakosú település, a Tápióság iegtágiasabb községének tűnik, j Nappal alig látunk felnőtteket ; az utcán, a tarka gyerekkabá- ] tokra kell figyelni, kora este ! azonban feketéllni kezdenek a j járdák: megindul a vasútálio- ■ más felől az ingázók serege. A munkaképes korú lakosság zöme Ceglédre, Nagykőrösre, Budapestre és Tápiószelére jár dolgozni. Ez az egyik meghatározója a falu .közművelődési nfiunikájánaik, s a másik: közel tucatnyi tanyabokor veszi körül Farmost, Régi formákat követve Jól fejlődő település, nem mintha gondok nem volnának. Két évvel ezelőtt fejezték be megközelítően egymilliós költséggel a művelődési ház tatarozását, s most ismét költeni kellene az épületre. De a repedések, beázások csak belülről látszanak, s onnan sem ijesztően. Kívülről viszont tekintélyesen uralja a keres züút- hajíiatot a neoklasszicista ház, amelynek kasszájában évente 220 ezer forint fordul meg. Pénz tehát van, nem is túl kevés, hiszen az intézményben megtalálunk mindent, ami a működéséhez feltétlenül szükséges. A községi tanács 100 ezer forintot költ évente a közművelődésre, a helyi Tá- piómente Termelőszövetkezet tizenötöt, az áfész nyolcat, a többit pedig a művelődési háznak kell megtermelni. Derényi Emilné kerékpárral érkezik naponta vagy két kilométerről, Nyugdíjas pedagógus, ma is úgy szólítják: tanító néni, pedig annak is elmúlt 17 esztendeje, hogy mellékfoglalkozásban a művelődési ház vezetője. S két évtizedes tanácstagsága. biztosíték, hogy ismeri a helybélieket. — Szerintem az itt élők érdeklődők és igényesek — mondja. — Szívesen jönnek a művelődési házba; akár színház van. vagy nótaest, irodalmi műsor, vagy discó. Azzal viszont számolni kell, hogy a bejáró dolgozókat alig lehet bevonni a szakkörök munkájába. — A tanyák, például Nyár- vésztő, Göböly-járás, Páskom, Muszáj-szőlő lakóit sikerült-e bevonni a művelődésbe? — Van néhány tanyai törzsvendégünk. De azt nem mondhatjuk, hogy sikerült megoldanunk a külterületek kulturális ellátását. Inkább alkalmanként, egy-egy műsorra jönnek be. Azért akad néhány szakiköri tag is, aki tanyáról jár hozzánk. Ezeknek az embereknek a közművelődéséért annyit tudunk tenni, hogy értesítjük őket a lehetőségekről. Amint Derényi Emilné sorolni kezdi a közművelődési kiscsoportokat, előbb az tűnik fel, hogy első személyben és birtokos esetben mondja: van ilyen, meg olyan szakköröm. De mindig hozzáteszi a csoportok vezetőjének nevét is: — Az 57 növendéket számláló zeneiskolát, a 36 tagú szimfonikus zenekart és a tucat furulyást Kovács Pál és félesége tanítja, irányítja. A felső tagozatos diákokból ösz- szeálló irodalmi színpadot Balassa Miklósné pedagógus vezeti, a kicsinyek néptánc csoportját Matula Lászlómé oktatja. A'felnőtteket inkább a sakk, meg az asztalitenisz érdekli, de az ifjúsági klub foglalkozásain tartanák ismeretterjesztő előadásokat is, ugyanúgy, mint a termelőszövetkezettel közösen működtetett kertbarátok körében. A tv-szobából szabálytalan vonalú sétára indulunk: a jól felszerelt klubhelyiségen keresztül megyünk át a<z előcsarnokba. Itt összezsúfolt széksorok: helyet kellett adni a- községi asztalitendszcsatának, amelyben harmincán vettek részt. A fial mellett felszerelésre vár Gábri Albert festőművész nagyméretű vászna, amelyet ajándékba adott az intézménynek. A színházterem 300 nézőt képes befogadni, a színpad már csak alkalmi társulatokat, mert a Népszínház kizárólag 7 méteres portálszélességű játéktérben vállal vendégszereplést, és az itteni kevesebb 6 méternél. A hajdanvolt dérynések évente egy tucat előadást tartottak Farmoson. Azóta alkalmi társulatok alkalmi színvonalú produkcióira telik meg a nézőtér. Évente öt felnőtt- és öt gyermekelőadást tartanak az önálló estekkel együtt. Ne legyen légüres tér Amatőr művészeti csoportok, szakkörök, ismeretterjesztő előadások és műsoros estek: valamennyire mond — jogos büszkeséggel — elegendő példát a művelődési ház vezetője. S ha mindezt a falu szemszögéből nézzük: egy szakmai csoportot kivéve, s a színpadi produkciókat leszámítva, csak iskolás gyerekek tartoznak a törzsközönségbe. Hiba ez? A jövő szempontjából nem, hiszen a századvég felnőtt közönségét ma kell igényessé, a művelődési házat természetes életterének tekintő emberekké nevelni. Csakhogy ez nem menthet fel a mai felnőttek TV-FIGYELO Siker. Költők és filozófusok egyaránt sokat tűnődnek azon, hogy miért inkább a csúfat, a torzat veszi észre az ember, amikor a szépben, a szabályosban is gyönyörködhetne. S tényleg így van valahogy: a száj könnyebben nyílik panaszra, mint arra, hogy dicsekedjen; gondjainkat többet emlegetjük, mint az egyébként ugyanolyan jogos örömeinket. A jobb hírek legföljebb csak akkor kerülnek szóba, ha valaki ránk kérdez, s e faggatózás nyomán ismerjük fel, hogy azért nem csupán hom- lokráncolás, netalán könny — alkali mankint mosolygás is az élet. Vitray Tamás — akinek jelenleg futó sorozatait immár igencsak nehéz számon tartani — a legeslegújabb vállalkozásában, a pénteken este útjára indított Siker című műsorában egy ilyen rákérdé- zőnek csapott fel, s egyebet sem tett, minthogy jó híreket gyűjtött, érvre érvet halmozván, hogy no bizony, nemcsak az örökös kesergésre kárhoztattunk, hanem dicsekvésre is, egyszer-másszor. A megnyilatkozásra méltó partnereit a lehető legügyesebben válogatta össze. Akadt azok közt gyógyszergyártó éppen úgy, mint a kisgyermekek okos szórakoztatásában örömét lelő színész, nem is beszélve arról a lelkes főorvosról, aki maga harcolja ki, hogy még újabb és újabb készülékek segítsék a vesebetegek továbbélését. , S nemcsak szakmák és hivatások szerint teremtett nagy változatosságot, hanem abban is remekelt, ahogyan stúdiójának vendégeit megszólaltatta. Noha kinek-kinek alapos oka lehetett volna hivalkodóan nyilatkozni, egyik sikeres személy sem érezte ennek szükségét, hanem éppen olyan csendes derűvel mondta el a maga históriáját, mint ahogyan a riporteri kérdések megfogalmazódtak. Ettől a boldog szerénységtől lett igazán emlékezetes ez a program. Hanem azért nincs még minden rendején a Sikerrel! Fönntartásaink a tekintélyes gazdasági vezetőkből álló zsűri működését illetően támadhattak, mégpedig éppen az ő jeles személyiségük, ám annál kevésbé hasznosított jelenlétük miatt. Alig szólaltatták meg őket, s ha Gorjanc Ignác országgyűlési képviselő, hűtőgépgyárunk igazgatója a maga érdeklődését kielégítendő nem kavar egy kis vitát holmi cipőárak dollárjai és rubeljei körül — hát szinte észre sem vesszük, hogy kik is vállalkoztak arra a műsor végi ítélethozatalra. A fenti furcsaságot nyilván a sorozat gazdája is tapasztalta, s legközelebb majd 'több alkalmat teremt a vélemény- mondásra, amely szavak tükrében csak még inkább nyilvánvalóvá válik minden köz- megbecsülésre méltó — s ezért a kamerák elé is odakerült — erény. Zcnf, ZPflf. ÍPIif, a Vitray- műsor után hasonlóképpen kellemes hangulatban tévézhettünk. Ekkor a Zene, zene. zene következett Antal Imre megszokott könnyed, ám a hozzáértésről is rendre tanúskodó vezetésével. Mint jelezte, kis művészportrék töltik meg ezt a januári muzsikás hatvan percet, s míg a nagybőgő mesterét a szép hangú operaénekesnő, majd a jubiláló balett-táncos követte, jólesően tapasztalhattuk, hogy az a néhány röpke pillanat is elegendő lehet egy-egy tehetség bemutatására, ha ilyen célratörő szakértelemmel kérdezik őket. Mindent összevetve: egy nagyon kevünkre való péntek este volt! Akáoz László kulturális igényeinek ébreszt- getése és kielégítése alóL A jövőbe tekintve nem feledkezhetünk meg a jelen feladatairól, mert légüres tér keletkezik. Könyvek — polcok között Ezek a gondoláitok kísértek át a keresetűt túloldaléira, a községi könyvtárba. A szépen és szakmailag jól elrendezett három helyiség és kilencezer kötet gazdája Paksi Barnabás, ugiyiancsalk nyugdíjas pedagógus: — Tavaly 462 olvasó volt, több mint a fele ennek diák. — Van-e együttműködés az iskolai könyvtárral? — Az alsó tagozatosok irodalmi szakkörét itt tartják. — A statisztika azt mutatja, hogy a község 11 százaléka, olvas rendszeresen. Ez a szám megközelíti a megyei átlagot, de ez aligha adhat okot asz elégedettségre. — A gyerekekkel rendszeresen üzenek a szülőknek, hogy járjanak ők is. Még pénzbe sem kerülne, mert a tanács határozata szerint nálunk a könyvtár ingyenes. De bizony nem növekszik a felnőtt olvasók száma. Nem tudok mit tenni. — Évente 25 ezer forintot költhet könyvekre. Próbálta már a művelődési házba kifüggeszteni az új szerzemények listáját? Esetleg kis könyvikiállítást rendezhetne odaát. — Ott mindig sötét van. nincs ott semmi. — Mikor járt utoljára a művelődési házban? — Tavaly november 7-én. I, Előtte? Nem tudom. — Van-e a faluban közművelődési bizottság? — Lehet. Én nem hallottam róla... Közművelődési párthatározat, közművelődésről törvény, s további alapdokumentumok sora szólított már fel a szellemi erők koncentrálására, a lehetőségek kombinált felhasználására. S nem Farmos az egyetlen hely, ahol ezt pontosan értik és hiszik, az intézmények mégis párhuzamosan működnek. A magúk nemében nem is rosszul, csak elszigetelten. Példa: a művelődési házból még csak meghívók, plakátok s>em érkeznek a könyvtárba S ez nem a könyvtárosnak kell, hanem annak a tucatnyi embernek, akik megfordulnák ott egy-egy kölcsönzés alkalmával. S aki elmegy a művelődési ház egy rendezvényére, annak sem hívják fel a figyelmét, hogy milyen könyvújdonságokat kínálnak a keresztét túlsó oldalán. Távolról sem csupán propagandáról van szó. Nem tudnak visszaemlékezni, hogy mikor volt író—olvasó találkozó Farmoson. A könyvtárnak nincs erre pénze, a művelődési háznak van és felhasználatlanul meg is marad. Jobb lesz-e attól a közművelődés a faluban, ha a könyvtárost tisztelettel meghívják a művelődési ház rendezvényére? Biztosan. Mert ötletek születnek a találkozásokon, és kialakul a közös munka. Amely nincs ellenére senkinek, csak- hát el kellene kezdeni. Korszerűbben kellene Magam sem tudom: dicsérni. avagy bírálói akarom Farmos közművelődését? Mert ami eddig történt: elismerésre méltó, tegyük hozzá, két nyugdíjas tanító áldozatosságát dicséri. S amit nem tettek? S ami búza kicsorog a széttárt ujjak között? De hiszen lelkiismeretűk és hitük szerint dolgoznak, nem is keveset. A tanács biztosítja a feltételeket. E helyre nem pénz kellene. Korszerű, az új iránt mindig nyitott, a műveltség gyarapításáért mindig ugrásra késztető módszerek kellenének Farmoson, az, hogy az áldozatkészen, értőn dolgozók, akik eddig oly sokat tettek, meglássák: együtt, összefogva, valóban koncentráltan a szellemi, az anyagi tőkét, még többre képesek. Kriszt György