Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-13 / 10. szám

1980. JANUÄR 13., VASÄRNAP 5 Proletárföld Múltat idéző nevek MAGYARORSZÁGON, ta­tárjárás után, a visszatért ré­gi, vagy az új földbirtokosok az ország más tájairól ma­gyarokat, külföldről pedig szlávokat, németeket telepí­tettek az elpsztult, elhagyott vidékekre. A betelepített lakosság az újjáéledt falvakban vagy át­vette a régi földrajzi, hely- és dűlőneveket, vagy saját anya­nyelvére fordította azokat, de gyakran új nevet adott a mű­velés alá fogott területeknek. E meghatározások egy része ma is él, és történelmünkről, társadalmunkról, annak válto­zásairól vall beszédesen. Kakucs községiben a Bazsa- nyitsza-dűlő név magyarul Fácánoskert-ei jelent A száj- hagyomány szerint a földte­rület onnan kapta nevét, hogy IV. Béla király lányának, az apácának nevelt Margitnak itt volt a fácánoskertje. Ugyancsak Kakucson a Bá- nom-hegy egyik dűlőjét Sza- gyinec-nek nevezik. A név szlovák eredetű, magyarul Uj- ültetés-t jelent A névből ar­ra lehet következtetni, hogy a betelepült szlovákok ültették először erre a területre a sző­lőt A HAJDANI szil aj pásztor- kodás maradványaira emlé­keztet a faluban a Borjújárá- *i-dűlő nevet Dabason asz Urbárium-dűlő a régen letűnt jobbágyrend- szerre utal. Üjhartyánban a Keseperg — Kesehegy földterület neve magyar és német tájsző osz- szietételéből keletkezett. Ezt a helyet a terméketlen futóho­mok miatt nevezték él kesé­nek. Ugyancsak ezen a tá]on a Bogár-dűlőt a hajdani be­tyár-vezérről, Bogár Imréről nevezték el. Az újhartyáni Proliföld az agráirproletárok darabnyi föld­je volt, amit az 1919-es Ta­nácsköztársaság juttatott a nincsteleneknek. A szegény életre emlékeztet a Pogácsa­sor. a módosabbra a Fülöp- major, a Dörner-major és a Kucsera-tanya, amelyeket egykori tulajdonlásaik után nevezett el a környék lakos­sága. Érdemes megemlíteni né­hányat Gyón község régi dű­lőnevei közül, smárcsak ízes magyarságukért is: Göböljá- rás, Kenderföldek, Csárdai- dűlő, Szélmalomhegy, Disznó­járás, Külsőkerti-dűlő, Szől- l őúti-dűlő. Sz. L. G. — Ne hamarkodja el az ítéletét, a látszat ezúttal csal — figyelmeztet Draskó Ru­dolf, a Rózsa Ferenc szocia­lista brigád vezetője amikor benyitok a melegedőbe. A tíz­tagú kollektíva vidáman kár­tyázik a deszkaasztalon. — Van még néhány perc az ebédidőből, aztán úgy is ke­mény hajtás lesz fél ötig. Polihisztor betonozok A ráckevei Aranykalász Tsz szerelőtelepén jól ismert kö­zösség a Draskó vezette bri­gád. — Két éve alakultunk. — Van közöttünk motorszerelő, traktoros, gépkezelő, kőműves is, bár hogy betonozó brigád vagyunk. De mindenki min­denhez ért, így hát nem szo­kott kifogni rajtunk a mun­ka — mondja Draskó Rudolf. — Végül is mit csinálnak? — Betonelemeket gyártunk, most éppen az épülő új hű­tőházhoz. De amolyan minde­nesek is vagyunk, mert mi szolgáljuk ki mésszel, beton­nal a tsz-t, és gyakran máso­kat, többek között a falut is ellátjuk. Legfontosabb persze a saját beruházás. Számunk­ra most az a fő cél, hogy a Eredményeikben a sikeres jövő Munkásőrgyűlés Százhalombattán és a budai járásban Megoldották feladataikat A munkásőrség, amelyet társadalmunk ,megbecsülése övez, a jövőben is teljesítse önként vállalt kötelességét — idézte,az MSZMP XII. kong­resszusának irányelveiből Hor­váth Rezső, a százhalombattai Ligeti Károly munkásőregység parancsnoka a tegnap dél­előtt rendezett ünnepi egység­gyűlésen. Az eseményen részt vettek: dr. Olajos Mihály, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának osztályvezetője, Fehér Béla, a Munkásőrség Pest megyei parancsnoka, valamint a város párt-, állami és tö­megszervezeti vezetői, üzemei­nek képviselői. Meghívott ven­dégként jelen volt Jevgenyij Alkomov, az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport táborno­ka. — Az egység tagjai megol­dották tavalyi évi feladataikat, megfeleltek a követelmények­nek. Minden feltétel adott te­hát ahhoz, hogy idén is kima­gasló eredményeket érjenek el a munkában és a szolgálatban egyaránt — mondotta egyebek között Horváth Rezső. Az elmúlt időszak nagyszerű szolgálati és munkasikereinek elismeréseként Balázs Gézáné, az MSZMP városi bizottságá­nak első titkára Kiváló pa­rancsnok kitüntetést nyújtott át Pintér Pálnak, a DKV mű­vezetőjének, Kovács Albert- nek, a DHV hőszigetelőjének és Boros Károlynak, a DKV üzemszervezőjének. A Kiváló munkásőr kitüntetést kapta: Réz András szivattyúkezelő (DHV), Tápiai István tápház- gépész (DHV), Kovács Imre szivattyűkezelő (DKV), Szula Mihály üzemtechnikus (DKV), Arany János táblakezelő (DKV), Drienkó Zoltán cso­portvezető (DKV). A 15 éves szolgálatért érdemérmet né­gyen kapták meg, 10 éves szolgálatukért ketten részesül­tek kitüntetésben. Az egységtől leszerelő hat munkásőr képviseletében dr. Szegedi Sándor, a városi ta­nács osztályvezetője adta át jelképesen a fegyvert Illés Ferencnek, a DHV diszpécse­rének, a tíz újonnan esküt tett acélszürke egyenruhás egyiké­nek. kásőrrel együtt mondta: fegyverrel, munkával, felvilá­gosító szóval szolgálom a szocialista hazáit. Az ünnepségen egy megyei, négy alegység pedig járási parancsnoki elismerésben ré­szesült. ~ Kiváló parancsnok jelvényt kapott Barizs Irén számlalikvi- dátor, Szabadi Sándor vil­lanyszerelő, Vass Albert disz­pécser és Zsemlics Lajos ko­vács. Csepilek István géplakatos Csordás István tsz-dolgozó, Juhász Mihály géplakatos, Pálinkó Ferenc sajtoló, Panák László gépbeállító, Pokecz János tsz-dolgozó és Szántó Györgyné géphímző a Kiváló munkásőr jelvényt vehette át. Ez alkalommal öten a 20 évei, tizenkettőn a 15 éves és ugyanennyien a 10 éves szol­gálatért járó Szolgálati Ér­demérem kitüntetésben része­sültek. A 21 leszerelő, illetve nyug­állományba vonuló munkásőr emlékérmet, emléklapot ka­pott. A mikroszkópos műtéti technika világviszonylatban néhány éves múltra tekinthet vissza. A kéz-, a szem- és az idegsebé­szetben alkalmazzák, egy milliméternél kisebb erek, idegrostok egyeztetésére. Az Országos Traumatológiai Intézetben fiatal orvosokból létrehoztak egy mikrosebészcti munkacsoportot Feladatuk, hogy kísérleti állatokon mikroszkóppal gyakorolják a rendkívül finom műtéti technikát, amelyet részben már alkalmaznak emberen is. Cser István felvétele Egy levél nyomában A kongresszusra készülve Zsúfolásig megtelt a Ma- | gyár Optikai Műveik műve­lődési házának színházter­me, ahol a budai járási Szik­lai Sándor munkásőregység tartotta gyűlését. A harsonák, s a Himnusz hangjai után Szviatovszki András, az MSZMP budai já­rási bizottságának osztályveze-1 tője köszöntötte az egység tagjait, a hozzátartozókat s a vendégeket. Részt vett az, egységgyűlésen Furulyás Já­nos, az MSZMP Pest megyei Végrehajtó Bizottsága tagja, a vácszentlászlói termelőszövet­kezet elnöke. Krasznai Lajos, az MSZMP budai járási bi­zottságának első titkára. Az elnökségben foglalt helyet az egység névadójának, Sziklai Sándornak özvegye is. — Az elmúlt évben a mun­kásőrök politikai nevelése ki­emelt feladat volt, mély a ki­képzési , tevékenység minden területét áthatotta Megálla­píthatjuk, hogy az alegységek összeforrottabbá és fegyelme­zettebbé váltak. Jóleső érzés látni, hogy a munkásőrök fel­készülten, tudásuk maximu­mát adják — mondotta beszá­molójában Varró István, a munkásőrség budai járási pa­rancsnoka. Az egységülést köszöntötte Krasznai Lajos, aki hangsú­lyozta: különös fontosságot ad az eseménynek a küszöbön­álló XII. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának kö­zelgő, 35. évfordulója. Az ideiglenesen hazánkban államásozó szovjet hadsereg­csoport ezredese Alekszandr Iszajev Varró Istvánnak egy Lenint ábrázoló féldombormű- vet adott át a fegyverbarát­ság jelképeként — Az eredmények bizonyít­ják: a budai járás munkásőrei becsülettel tesznek eleget an­nak az eskünek, amelyet elő­ször 23 éve a budakeszi réten tettek a Sziklai Sándor egység első tagjai — mondotta özvegy Sziklai Sándorné köszöntőjé­ben. A leszerelő, illetve tartalék- állományba vonuló 21 mun­kásőr nevében Száraz István 10 éves szolgálat után adta át fegyverét Szabó Antalnak, aki az újonnan esküt tett 24 mun­...ha láfjuk a célt Brigáddá nőtt a munkacsapat több száz vagonos, új hűtő­házunk határidőre elkészül­jön, A tét nagy, csaknem 2 millió forintos beruházásról van szó. Brigádon bedül az egy emberre jutó termelési érték átlagban 40—45 ezer forint körül mozog — ön­költségi áron. — Azt mondják, kemény ember... — Inkább csak látom vagy átlátom, hogy mit, miért, te­szünk. Ehhez szabom a mun­kát. — Nahéz-e bekerülni et>be k kollektívába? Nálunk húzni kell — Hát... elsősorban dol­gozni kell, de nagyon. És per­sze embernek maradni. — Ezt mire érti? — Mondok példát: volt va­laki közöttünk, igen jól dol­gozott ... ha dolgozott. Am gyakran hiányzott, késett, szó­val nem volt megbízható. Ügy döntött a kollektíva, hogy megválunk tőle. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ide csak olyan jöhet, aki ki­váló melós, de ha közénk áll, húzni kell. A késésre az nem lehet mentség, hogy bejáró, hiszen a brigád fele az. Néz­ze, én már 38 éve dolgozom az építőiparban, ismerem a dörgést. Hallgatnak is rám az emberek, mert nem tűröm ugyan a lazaságot mun­ka közben, ám kihajtom an­nak az igazát, aki arra érde­mes. Nálunk megszűnt az egyenlősdi. Ki mint teljesít, úgy van pénze. — A brigádban megszűnt a szervezetlenség. Ha valami, hát akkor éppen ez volt a legnagyobb visszahúzó erő. Sajnos, még most is van olyan terület, ahol tizenketten dol­goznak három ember mun­káján. Ezért azután, ha fe­jetlenséget látok valahol, nem tudom megállni, hogy oda ne mondjak ... Akkor vagyok csak nyugodt, ha egy fél évre előre tudom a feladatot. Csak így oszthatja be, tervezheti meg az ember a tennivalót Legalábbis a mi helyzetünk­ben Minden hónapban tar­tunk brigqtígyűlést és ott el­mondok mindent. a legkisebb részfeladattól egészen a ma­gas népgazdaságig. Sokat vi­tázunk erről-arról. hiszem, hogy kell is. Mindenkinek a véleményére szükség van. Most legutóbb például az ár­rendezések kapcsán kialakult Számíthatnak a segítségre Egy levél nyomán indultam útnak. A levélíró Császár Já­nosáé, szigetszentmiklósi la­kos, gyermekei óvodai elhelye­zésében kért segítséget. Szigetszentmikdóson, a Tö­köli utca 86. számú ház kapu­jától keskeny út vezet az al­bérlőknek szánt kis ház felé. A párás, levegőtlen konyhá­ban fogad a levélíró. Száradó fehérneműk párolognak, ez a kis konyha a nappali, étkező, mosdó és főzőhelyiség. Itt la­kik az egész család. A konyha mellett két szűk szoba, ahol csak a fekhelyek férnek el. Do­hos, nehéz a levegő. A két óvo­dára váró gyerek egy konyha- széken kuporogva csendesen figyeli beszélgetésünket. Sá­padt, szótlan mindkettő. Ru­hájuk patyolattiszta. Édes­anyjuk olyan negyvenes, vé­kony, törékeny, zaklatottan be­szél. Távol az óvoda — Végső elkeseredésemben fordultam a szerkesztőséghez. Februárban lejár a gyes. Dal­vitától egészen a népgazdaság nehézségeit legalábbis részben megoldó, minőségi munka fontosságáig jutottunk el. Én sem gondoltam volna, hogy ennyire érdekli az emberei­met. Azóta többször beszélget­tünk efféle dolgokról. Mert ahhoz, hogy valaki tényleg tudjia, mit miért csinál és érez­ze is munkája felelősségét látnia kell a célt. Kérdezze csak meg az emberektől, el - mennének-e máshová dolgoz­ni? Nem hiszem, hogy egy ilyet is talál Nem más rovására — Nem tűi rózsaszínű ez a beszélgetés? — A maga dolga, hogyan ítéli meg, de nem ny Hatkor- hatnékomban mondom el hétköznapjainkat. Tavaly ki­váló brigád lett a kollektíva, de nem is ez a lényeg. Sok­kal inkább az, hogy közülünk már senki nem felejt a tás­kájában, az otthoni elhasz­nált szerszám helyett jót, és nem jár üresen a betonkeve­rő sem. Senki sem akarja a másik rovására a munka könnyebbik végét megfogni. Tudom, hogy közöttünk nincs olyan, aki ne erezné mi a különbség a munkacsapat és a szocialista brigád szó értel­me között. És hiszem, hogy ez itt a lényeg. Kezembe adják a kabátot, de ha akarok tovább is mele­gedhetek még — egyedül. Látó János gozni mehetnék. Csak a gye­rekekkel van baj! A legtávo­labbi, a lakihegyi óvodába vették -fel őket A kicsi pedig egyáltalán nem bírja a bu­szozást. Rosszul lesz a jármű­veken. Gyalog pedig egy órát tart az út Hogy vigyem őket hajnalban, fagyban, hóban, sárban, mert csak az lehetne a megoldás? — kérdi tőlem Császár Jánosné. Elnézem vékony termetét, a két sápadt gyereket s nem tartom valószínűnek, hogy bír­nák a hajnali gyaloglást. — Bent voltam a tanácshá­zán. De szóba sem álltak ve­lem. Már többször visszamen­tem volna dolgozni, mert a pénz nagyon kellene, de a gye­rekeket nem vették fel sem a bölcsődébe, sem az óvodába. Pedig a nagyobb már jövőre első osztályos lesz. Ügy hallot­tam. az iskola előtt fel kelle­ne venni az óvodába a gyere­keket. Olyan kis vadóc. mint­ha nem is Budapest mellett laknánk. Mégis másként fog­lalkoznak vele az óvodában, mint én — panaszolja. A szigetszentmiklósi nagy­községi tanácsra magam is el­mentem Császárák ügyében. Garai István, a tanács elnöke szabódva mondta, óvodai elhe­lyezésbe nem szólhat bele. A helyzetet azonban jól ismeri, hiszen nem is olyan régen tár­gyalták az óvodák ügyét A község óvodáiban 526 gyermek helyett 827-et helyeztek el. Még így sem tudtak minden jogo­sultat elhelyezni. A gyorsüte­mű lakásépítést nem követte az óvodák építése. Jó szándék és lehetőség Makrai Sándorné. az igazga­tási osztály vezetője egyben az óvodai ügyek intézője is. Ö már ismerte a panaszos ügyét. — Az Idén hatvan gyerme­ket kellett elutasítanunk, kö- z,öttük Császárékat is .Csak fellebbezésre vettük fel az ő gyerekeiket — mondja Mak­rai Sándorné. — Ha január­ban netán lesz üres hely. új­ból megvizsgálom az ügyet. Megkísérelem a lehetetlent. Többet nem mondhatok. A jó szándék nem kétséges, de a lehetőség mindent meg­határoz. Vajon megvolt-e ha­sonlóan a jószándék Császár János munkahelyén? Lemaradtak a lakáskiutalás­ról. Nem volt pénzük kifizet­ni a beugrót. A Budapesti Ve­gyiműveknél arra kerestem választ, hogvan történhetett meg mindez? Hiszen nem két­séges. a Császár család na­gyon rászorult a lakásra. Mi­óta házasságot kötöttek, s meg­született a két kicsi, albérlet­ben óinak. Az albérleti díj 1300 forint, a gyerekekkel a» édesanya otthon van. s az elő­ző házasságból származó gye­rek után a férj gyerektartást fizet A Budapesti Vegyiművek kapuján betérve nem rangos irodaház fogad. Az irodák egy barakképületben kaptak he­lyet már több mint húsz éve: Azóta sem költöztek másho­vá. A gyár dolgozóinak talán éppen ezért jutott jóval több szociális és egyéb juttatásokra, mint később megtudom. A pártbizottság titkárát. Eszik Ferencet nyitott ajtajú irodá­ban találom, szívélyesen fo­gad. A Császár család pana­sza váratlanul érte. nem isme­ri az ügyet Szerepelt a listán — Meglep, hogy nem hoz­zánk fordultak. Mi a dolgozó­inknak nagyon sok segítséget megadunk. Talán nincs még egy vállalat, ahol szinte min­denki lakáshoz juthat, ök sem maradtak volna ki, ha szólnak időben — töpreng a párttitkár. Harkály József, a vállalati KISZ-bizottság titkára már jobban ismeri Császárékat. Amikor 1974-ben felkerültek a listára, akkor személyesen is kint járt Szigetszantmiklóson s megnézte körülményeiket. — Szó. ami szó. rosszul él­tek akkor. De az igazsághoz hozzátartozik az is. hogy ő már egyszer kapott segítséget, s elvált. Nehéz körülménye azonban indokolttá tette a másodszori felkerülést is a lis­tára. Csak most pénzt nem tudtunk hozzá adni. Az ka­pott lakást aki kifizette a megfelelő összeget. De, ha mondja, ha szól. biztos kita­lálunk valami megoldást, mert nem tudtuk, ennyire rosszul állnak — mondja Harkály Jó­zsef. — Nem kenyerem a panasz­kodás. Tudta, akit illet ho­gyan élek. Magam akartam se­gíteni. s ezért szerettem vol­na átmenni egy másik mű­helybe. ahol túlórázással ta­lán összegyűjthettem volna a lakásra a pénzt. De nem sike­rült — kesereg Császár János villanyszerelő. A Budapesti Vegyiművek pártbizottságán elhangzott egy Ígéret. Annak ellenére, hogy többször segítettek már a csa­ládon. mert mint kiderült köl­csönt is vettek már fel kétszer, mégis keresik a megoldást. S jövőre talán mégis lesz szép karácsonyuk, s nem az albér­letben kell ünnepelni. De mindehhez nekik is úgy kell dolgozni, és takarékoskodni, hogy tervük valóra válhasson, Szalai Máris < Mikrcsebsszst górcső alatt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom