Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-13 / 10. szám

1980. JANUAR 13., VASÄRNAP %mlan KoveteBmény: piusx of sxáxaiékí Evek után, pénz az ablakban? Nemcsak mondjuk, írjuk — ma már a többség vallja: csak annak a beruházásnak van értelme, mely a beléfek- tetett forintokat mielőbb meg­téríti. Nemcsak gazdasági ve­zetők, pénzügyi szakemberek kérik ma már számon, meny­nyi idő alatt térül meg egy beruházás, vagy produktuma megfelel-e a követelmények­nek? Ezt a kérdést legutóbb fizikai munkások, vezetők egyaránt feszegették a Hazai Fésűsfonő pomázi gyárában az I-es számú pártalapszerve- zet beszámoló taggyűlésén is. S megfogalmozódatt: az öt év­vel korábban, 1975-ben végre­hajtott rekonstrukció céljait, £ plusz ötszázalékos teljesít­ményt 1979 végén, s 1980-ban is hoznia kell a fésűsfonodá­nak. A plusz öt százalék azon­ban így nem sokat mond. A rekonstrukció alapvető célja 1975-ben az volt, hogy a népgazdasági szinten jelentke­ző 900—1000 tonna, importból származó kötőfonal helyett a pomázi fésűsfonoda hazait ad­jon. Jó minőségben, a szüksé­ges mennyiségben. Import ki­váltása volt tehát a cél. Ezért nem közömbös, hogy hol tart ma a gyár? Megférni az adottságokkal A beszámoló taggyűlésen hallottak alapján a kívülálló­nak az az érzése támadt: pénz az ablakban! A befektetett milliók ellenében adós maradt a fésűsfonoda? Erről a kér­désről beszélgetünk Preizner Gyulával, a gyár igazgatójá­val. — Adósságról különöseb­ben nem beszélhetünk. A tény az, hogy a beruházást követő mennyiségi, minőségi teljesít­mények 1979 végén, s most 1980-ban újabb öt százalékkal kell gyarapodnia. A belső, gyári fonodái, körülmények változásától függetlenül. Ma­gyarán meg kell fémünk sa­ját adottságainkkal. Hozni a plusz öt százalékot, annak el­lenére, hogy egyenletes lét­számnövekedésről ma már nem is álmodhatunk. A bér- színvonalat nézve szolidabbak a lehetőségeink, mint jó né­hány környező üzemé. A mun­kával elérhető plusz forinto­kat pedig szigorúan a teljesít­ményekhez kötjük. Nem új dolog ez! Ugyanakkor gyár­kapun belül, így a fésűsfono­dában is a termékek önkölt­ségének csökkentése a cél. Ar­ról sem feledkezzünk meg: a tavalyi 10—12 milliós készlet­normából sem ártana lefa­ragni. Szűkülnek a beszerzési lehetőségek, kevesebb alkat­részre számíthatunk gépeink­hez A gépparkhoz szükséges alkatrészeket a szocialista or­szágokból vesszük. Annak le­hetőségét is keressük: mit le­het kapun belül, saját rezsi­ben elkészíteni. Ezek a mi adottságaink, melyekkel élve. megférve a plusz öt százalé­kot adni kell. A gyár párt-, gazdasági és tömegszervezeteinek vezetői lényegében ezeket az adottsá­gokat, lehetőségeket igyekez­nek minden dolgozóval meg­ismertetni, megértetni. Megfo­galmazták már a pomáziak az idei munkaverseny céljait is. A szocialista brigádvezetők ta­nácskozásán központi kérdés volt: a brigádmozgalom to­vábbfejlesztése, a fonodában a minőségi követelmények foko­zása. Üj elem: műszakonként brigádba tömörülve a váltó­társak, műszakok hívják ki egymást versenyre. Peregjen az orsó — „melegváltás" A fonoda termelésének öt­százalékos növekedése létkér­dés Pomázon. Alapos elemzé­seket, számításokat jelez az a tény is: egy-egy brigádtag­nak az 1979. éves átlagtelje­sítményét — a nyolc órára jutót — például 80 kilóról 86- ra szükséges gyarapítania. A differenciált bérezés alapja is a tavalyi teljesítmény. Plusz­ban 100—400 forinttal növe­kedhet az idén a teljesít­ménybére egy-egy munkásnő­nek, munkásnak. Mindezek mellett a teljesít­ménybérben foglalkoztatottak száma is növekszik. 1979-ben a fonodában a teljesítmény­bérben elszámoltak aránya — az előző évhez viszonyítva — kilenc százalékkal gyarapo­dott, az idén pedig tizenket­tővel. A gazdasági vezetés a művezetőik, segédművezetők alapvető kötelezettségei kö­zött jelölte meg a munkaver- seny-vállalások teljesítéséhez szükséges feltételek megte­remtését. A tervszerű, generál tmk munka, a gépek állagá­nak folyamatos ellenőrzése is a középszintű vezetők kiemelt feladata. Az állásidők csökkentése sem maradt ki az 1980-as teendők közül. — Peregjen az orsó — mondja Preizner Gyu­la —, műszakváltás miatt ne álljon esetleg fél órát a gép. Igaz, kiment már a divatból a „melegcsákány mozgalom", de valami hasonlóról lenne iti is szó. Működő, üzemképes gépet adjon át mindenki vál tótársának műszak végen. Ezek sem új dolgok, csak va­lahogy megfeledkezünk róluk. S e „feledékenység” miatt is sokszor állnak a gépek. S ne­tán egy tonnával kevesebb fo­nal kerül le gépeinkről .. Szellemi tőke — anyagi ösztönzés A szakmai tudás gyarapítá­sa szinte napirenden levő kér­dés Pomázon. Nem mintna különösebben rosszul állná­nak. Nem, mert tények bizo­nyítják, tervszerű, alapos át­gondolt a gyárban a szak­munkásképzés. Hat évvel ez­előtt a fizikai dolgozók 13,4 míg 1979-ben már 36.1 száza­léka szerezte meg a szak­munkás bizonyítványt. Az idén — a beiskolázások is­meretében — ez a szám el­éri a 39 százalékot. Nem lebe­csülendő dolog, hogy a fog lalkoztatottak ilyen aránya birtokosa a szakmai tudásnak. Sokan az ismeretbővítő tan­folyamokon, az állami és a politikai oktatásban gyarapn ják ismereteiket. Az egyéni, s a brigádválla­lások alapját a kongresszusi irányelvek adják. Nem túlzás azt állítani, hogy a pomázi gyárban — ha nem is tarto­zik Pest megye legnagyobb üzemei közé — számottevő erőpróbát jelent az idei gaz­dasági év. A lecke adott. A szellemi tőke nyújtotta lehe­tőségekkel akarnak jobban él­ni. Ugyanakkor a helyes és bevált — a kollektívával olv sokszor megvitatott — anyagi ösztönzés eszközével is élnek. Az idén a pluszban adott mennyiségért, s minőségért százezer forintot fizethet ki a gyár. Elismervén a kiemelke­dő teljesítmanyeket. Ha sze­rény is az összeg — ahogy a gyár igazgatója mondta —, de a lehetőségekhez képest szá­mottevő. Ösztönözhet, s minden bi­zonnyal ösztönöz is arra, hogy a pomázi fésűsfonoda a re­konstrukció által adott lehe­tőségekkel élve a befektetett forintokat maradéktalanul visszafizesse, ö év után is szolgálja az eredeti célt: az importból származó kötőfona­lak helyett jó minőségű, meg­felelő mennyiségű kötőfonalat adjon. Ezért, a közös célo­kért kell a plusz öt százalékot letenni az asztalra! Varga Edit Lakások — garancialevéllel Nyolcvankétezer új otthon az idén Az idei népgazdasági terv­ben előirányzott 82 000 lakás­ból 44 000-et adnak át az épí­tőipari ágazat kivitelező szer­vezetei, az állami vállalatok és szövetkezetek. A legna­gyobb feladat ezúttal is az ÉVM-vállalatokra hárul, az idén 37 000 otthon építését kell befejezniök. Valamennyi új lakást korszerű technológiával építik, s ezen belül növelik a paneles módszerrel készülő lakások arányát. Az évi lakásátadási feladat mérsékeltebb a múlt évinél így nagyobb figyelmet és erőt fordíthatnak a munka körül­tekintőbb megszervezésére és az. együttműködő partnerek munkájának összehangolására, amellyel már a múlt évben is biztató eredményeket értek el. A szervezettebb együttmű­ködés a feltétele a torlódások­tól mentes, egyenletes ütemű munkának, amellyel egyúttal a technológiai fegyelem és a minőség javítását alapozzák meg. Egyebek között e felté­telek megteremtésével kíván­ják megkönnyíteni és ösztö­nözni az építők garancialevél­mozgalmának kiszélesítését is. Szolidaritás Pest megyei megnyilatkozások Országszerte — a falvakban,' a városokban és Budapesten — megemlékeztek a kam­bodzsai népnek a Pol Pót— leng Sary klikk felett aratott történelmi jelentőségű ^ győ­zelem első évfordulójáról. Az évforduló alkalmából az Országos Béketanácshoz és a Magyar Szolidaritási Bizott­sághoz üzenetek, táviratok ér­keztek, többek között Pest me­gyéből: Cegléd lakosaitól, a Taurus Gumiipari Vállalat, a Lenfonó- és Szövőipari Válla­lat budakalászi szövőgyára és a Váci Hajógyár dolgozóitól. A napokban elkezdődött a vadásztársaságok vezetősé­geinek megválasztása. Február végéig Pest megye mind a 83 vadásztársaságában sor kerül erre. Az öt évenként esedékes választás kapcsán beszélgettünk Jámbor Mik­lóssal, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának ve­zető titkárával, a MAVOSZ Pest megyei Intéző Bizott­ságának elnökével. Az állomány a népgazdaság vagyona Elmondta, hogy az utóbbi fél évtized munkájának érté­kelésével egyidőben meghatá­rozzák a következő öt év főbb feladatait is. A vadásztársasá­gokkal külön-külön egyezte­tik az elképzeléseket. Fontos, hogy a mezőgazdasági üze­mekkel, és a területi szervek­kel mindenütt jó kapcsolato­kat alakítsanak ki. Az érde­kek közösek, hiszen a vad élőhelye mezőgazdasági vagy erdőgazdasági terület; de a vadállomány nem a gazdasá­gok, és nem is a vadászok tu­lajdona — hanem a népgazda­ság vagyonának egy része. Mag kell vitatni a takar­mány beszerzésének és a vad­A kommunisták bizalmából Az élet kihez kegyes, máshoz kegyetlenebb. Mikor hogy. Van, aki az eléje terített piros sző­nyegen lépkedi végig, más a rögös úton botor­kál. Vajon melyik lehet a boldogabb? A csobánkiai völgyben megszorult a köd s a hi­deg. Didergős délután. A községi pártszervezet tit­kárát először a tanács­házán keresem. — Háromra visszajön — biztatnak maradásra. De inkább megyek. Tu­dom a címét: Ady Endre út 19/a. Amint fölfelé kaptatok a kanyargós, síkos hegyoldalon, érzem, mar a levegő. Lépteim a kertekben le­gelésző őzeket riasztja föl. A hideg elől lehúzódtak az erdőkből. Élelmet keres­nek. Vadkárt okoznak. A ködből lassan előtűnik egy óvato­san lépegető ember. A pára torzítja az arányokat, még nem ismerem föl. Csak mikor már közelebb jött. Pirosra csípett, ránctalan arcából két zöld szem tapogat végig. Feltűrt gallérral toporgok. ő lassan sétálva, jó mélyeket szívva a hideg le­vegőből. elindul a tanácsház felé. öt kerestem. Katona Andrást Most 65 éves és 25 éve egyfolytában a cso- bánkai községi pártszer­vezet titkára. Falusi párttitkár. Va­jon ez rang vagy sem? Faluból jött faluba, még 35 évvel ezelőtt. Jászladányból költözött ide 20 család, köztük az övé is. Ügy kezdték, hogy megalakították a Kommunista Párt helyi szervezetét. Katona And­rás akkkor vezetőségi tag lett s az maradt fo­lyamatosan addig, amíg párttitkár nem lett. Fa­lusi párttitkár. Amint lefelé banduko­lunk a jeges úton. váratlanul megszólal, mintha ismerné gondolataimat. — Községi, egyéni, társadalmi, gaz­dasági. kicsi, ám ült helyben mégis nagynak vélt gondokkal való törődés — ez a falusi párttitkár. Nincsenek látvá­nyos cselekedetek, csak rengeteg hét­köznapi aprómunka. — Adj’ Isten. Bandi bácsi! — köszön­nek rá a szembejövők. Családja szerteszét az országban. Fia Hevesben, lánya Dunaújvárosban, de pótlásként itt ez a nagy család. A falu. — Jó estéit Bandi bácsi! — csípi föl a szót egy menyecske. — A tanácsházá­hoz? ... — Oda, lányom. Oda A meleg szobában szemben ülünk egymással, s csak most látom, most ér­zékelem, milyen megfontolt, magabiz­tos ember. Ezt tükrözi minden mozdu­lata. kimondott szava. Életrajzi adat: soha nem a piros sző­nyegen lépkedett, hanem mindig a ke­mény rögök között kereste az utat. Mert 1945 óta sok mellékösvény, sok sehova sem vezető út között kellett megtalálni az igazit. Jó iránytűje volt. Szerette, s szereti, bízott, s bízik az emberekben. Az évek során mindez visszafelé is ka­matozott: szeretik, s bíznak benne a fa­lubeliek. — Most leteszem a szolgálatot — mondja. — Mi jól. rosszul, megtettük a magunkét... Jöjjön most a friss erő! — És mit kíván a friss erőnek? — Békét! Rám néz. Értem-e. Bólintok. — Akkor jó — mondja, s búcsúzik. Kezdődik a megbeszélés a tanácsházán. Leteszi a szolgálatot, de mégis tovább csinálja. Még sok-sok évig fog este is ide-oda menni pártügyben. Ez az ő út­ja a pihenés éveiben is. Odakint köd. Az élet kihez kegyes, máshoz mosto­hább. Van, akinek minden sikerűi, más­nak mindenért meg kell küzdeni. Vajon melyik lehet a boldogabb? Igazán csak az lehet boldog, akit sze­retnek. akiben bíznak. Az előbbi menyecskével találkozom. Látom, messziről méreget. Aztán mikor találkozunk, megszólal: — Ugye, milyen rendes ember a Bandi bácsi? Mi nagyon szeretjük ... K. L csípős a hideg, fullasztó a földek művelésének lehetősé­geit, a vadkárok elhárításá­nak módjait; a következő öt év tennivalóit, s végül olyan vezetőket kell választani, akik képesek e tervek megvalósítá­sára. Eddig a vadásztársasá­gok — és vezetőik — többsége közmegelégedésre tevékenyke­dett Helyes, ha a jó vezető­ket újraválasztják, de azt sem szabad figyelmen kívül hagy­ni, hogy az elmúlt években sok rátermett fiatalt vettek fel a vadásztársaságokba, és so­raikból biztosítani lehet a ve­zetők utánpótlását Nyúlok a hálóban A most megválasztott kül­döttek közgyűlését áprilisban tartják, s akkor választják meg a megyei tisztségviselő­ket. Tavaly fontos népgazdasági ‘érdek fűződött ahhoz, hogy a tenyésztési és vadászati ter­veket megvalósítsák. Örömtel- ]es tény: a vadásztársaságok több mint 100 ezer fácáricsi- bét vásároltak meg, neveltek fel, és engedtek ki a mezőkre. Ma már nemcsak nyúl, hanem a fácán befogása is nagyon gazdaságos. Január elsejétől ugyanis egy élő fácánért 250 forintot fizet a MAVAD. Az idén 120 ezer madarat szán­dékoznak átvenni a társasá­gok a keltető állomásoktól. A múlt évben már több helyen — Dabas, Nagykörös —, fo­gott össze három-négy vadász- társaság a közös fácántenyész­tés érdekében. Ezek a törek­vések helyesek, s jó lenne, ha az idén. még többen lépnének a társulás útjára. A nyulak vadászatát -«- ijesztően csökkenő számuk miatt —, tavaly korlátozták. Feloldás erre az évre sem vár­ható. A népgazdaság érdekei úgy kívánják, hogy a nyulat inkább hálával fogják be, mintsem puskavégre kapják. De a befogás is csak úgy le­hetséges, ■hogy a törzsállo­mány ne csökkenjen. Január elsejétől 700 forintra emelték az élő nyúl felvásárlási árát. Sajnos, a mezőgazdaság ké­rni zálása, a nagy táblák, a gyors járatú, széles munkagé­pek elterjedése nem kedvezett a nyulak szaporodásának. Ezen nem lehet változtatni. Azon viszont igen, hogy ne égesse­nek háromszor is évente: ta­vasszal az árokpartokon, nyá­ron a tarlókon, ősszel pedig a kukoricatáblákon — mert ez is felmérhetetlen kárt okoz a nyúlszaporulatban. Márpedig a vadnyúl egyik fontos, gaz­daságos exportcikkünk. Nehe­zíti a helyzetet, -hogy ez at állat nem szaporodik fogság­ban — mint a fácán —, ezért meggondolandó, hogyan véd­jük meg természetes életterü­ket. Kóbor ebek lakomája Ugyancsak kevesebb a* utóbbi években a fogoly. A leggyengébb fizikumú vad, ha ilyen időjárásban nem kap élelmet — elpusztul. Vadásza­tára az idén sincs kilátás; az állomány megőrzése, a szapo­rodás feltételeinek biztosítása a vadásztársaságoknak egyik legfontosabb feladata. Minthogy elég régóta hó fe­di az egész határt — ami a mezőgazdaságnak hasznos —, s minden élelmet eltakar a vad elől, a folyamatos ellátás­ról gondoskodni kell. Amelyik vadásztársaság nem ezt teszi, számolhat a legyengüléssel, a károsodással, az elhullással. Minden eszközzel gondoskodni kell a takarmány kiszállításá­ról. és az etetők környékének védelméről. Ilyenkor ugyanis sok vad szorul össze szűk te­rületre, s könnyen áldozatául eshetnek a szőrmés és szár­nyas ragadozóknak, netán az orwadászok golyójának. Különös jelentőségű m dúvadak irtása. A múlt év óta ez nehéz feladat, minthogy a mérgezés minden formáját megtiltották — a védett ma­darak érdekében. Azóta csak a puska használható a dúva­dak ellen. További gondot je­lent, hogy Budapest környé­kén évek óta sok kutyát bo­csátanak szabadon gazdáik, és a kóbor ebek elvadulnak; pusztítják az értékes vadat. Volt olyan eset, hogy három- mágy visszavadult farkasku­tya, valódi ordasként a szarvast is megtámadta, s megölte. Sőt, Monoron egyet­len farkaskutya több mint őt- ven birkát pusztított el. Veszélyességüket tovább nö­veli nagy számuk. Évente 800 —1000 kóbor kutyát lőnek ki a vadászok, de mindig akad utánpótlás. Az ebek kiverése helyett az lenne a helyes el­járás, ha mindenütt szólná­nak a helyi vadászoknak, akiknek joguk van arra. hogy a lakott területen kívül végez­zenek a megunt, nekik átadott kutyákkal. Óvatosak, biztos célzók Jámbor Miklós végül el­mondta, hogy a vadászatokon évek óta nem fordult elő em­lítésre méltó baleset. A Pest megyében vadászókra a fe­gyelmezettség a jellemző, s a gondos, előrelátó magatartás­ra a jövőben is szükség lesz. A fegyelmezettségért, a va­dászati tervek teljesítéséért el­ismerés illeti a vadásztársa­ságok 3800 tagját, illetve ve­zetőit. P. J. Wái&sxfanak a fársaságok Havas erdőben — vadcsapáson

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom