Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-09 / 288. szám
1979. DECEMBER 9., VASÁRNAP Takarékos televízió Az Orion Rádió és Villamossági Vállalat szocialista brigádjai felajánlották, hogy liatvanmiilió forint értékű importból származó alkatrészt pótolnak hazai gyártmányúval. Az TJránus típusú jól sikerült — televíziós készüléksorozat darabszámát növelik. Ez a készülék kizárólag félvezetőket tartalmaz elektroncső helyett, Hadas János felvétele Nehéz, de megoldható Munka szerint — teljesítményben Sokszor panaszkodunk: a munkahelyen nyújtott teljesítmények és az ezért kifizetett bérek között igencsak távoli az Összefüggés. A fix fizetésért, az órabérben dolgozóknál sokszor csak áttételes úton juthat kifejezésre, mennyit is tettek ténylegesen az asztalra. Aki az átlagosnál jobban hajtott, az esetleg jutalmat kap, a legközeleboi fizetésemelésnél talán 100 forinttal több jut neki, aki pedig inkább kimélte magát, az — nos, az is megkapja a fizetését. Lehet, hogy kicsivel kevesebbet, mint húzós kollégája, de ezt a különbséget nem lehetne elzongorázni... — A szolgaitatásban dolgozó munkatársainknak semmiféle alapfizetése nincs, havi jövedelmük kizárólag az elvégzett munkától függ —, kezdi.. . a teljesítménybérezésről szőlő beszámolójában Gecse Frigyesné, a budaörsi Vegyesipari Szövetkezet elnökhelyettese. — Ha tehát valaki semmit nem termel, elméletileg előfordulhat, hogy semmit nem keres. Erre azonban még nem került sor a szövetkezetnél. Nem maszekolnak — Hogyan kapcsolják össze a teljesítményeket a bérekkel? — Egyszerűen. Minden szolgáltatási munkának — legyen az fodrászat, cipőjavítás, vagy éppen az autószervizben végzett tevékenység —, meghatározott ára van, amelyet az ügyfél természetesen ki is fizet. Nos, a szolgáltatást végző dolgozó ennek az árbevételnek bizonyos százalékát kapja meg fizetésként — tehát pontosan annyit keres, amennyit dolgozott. — Ez a teljesítménybérezési rendszer oíyan ösztönző erő, melynek segítségével rendet lehet tartani a műhelyben — szögezi le Binéth István, a szövetkezet autószervizének vezetője. — Tizenöt éves tapasztalataim alapján állítom — folytatja —, hogy ez az egyetlen lehetséges módszer. A bizonyítékaim? Például az, hogy innen 3 éve nem ment el senki, a felvételre jelentkezők pedig sorban állnak, hogy bejuthassanak a mi szervizünkbe. De az is bizonyító erejű, hogy néhány kivétellel itt senki sem maszekol munka után — tehát egyrészt kidolgozza a munkaidejét, s el is fárad, másrészt pedig abban találja meg a számításait, hogy itt nyújtsa á legtöbbet. Munkahelyi vezetők, a termelés közvetlen irányítói gyakran nehezményezik: nincs a kezükben szinte semmiféle eszköz a tisztességes munka megköveteléséhez. Nos, a Budaörsön alkalmazott módszer erre is kínál megoldást. Mindenki tudia, hogy vannak jól fizető s kevésbé jövedelmező munkák — a feladatokat kiosztó vezető tehát ily módon valóban nyomatékot adhat szavának. A vendég választ Természetesen minden teljesítménybérezési rendszernél azonnal felvetődik két kérdés: biztosítottak-e a Jeltételek, s mi van akkor, ha valaki „túl sokat” teljesít, hol a felső határ? — Az autószervizben ezt úgy oldottuk meg — mondja Binéth István — hogy megteremtettük a kapcsolódó tevékenységet végzők érdekeltségét is. így tehát az ügyfélszolgálatosok, a raktárosok is ugyanazt akarják, mint a sze- rel«k4,.mnfií több»;., elégedett megréh'détőf — A jövedelemnek tulajdonképpen nincs felső határa — veszi át a szót Gecse Frigyesné —, bár természetesen a normák karbantartásával, a munkák kiadásával ezt lehet szabályozni. Ezt azonban nem visszük túlzásba, például 1976 óta egyszer rendeztük csak a normákat. De a fodrászoknál például még a munka elosztásával sem élünk, hiszen ott mindig a vendég választ... — A szövetkezet nemcsak szolgáltat, de sokrétű árutermelő tevékenysége is van. Ott hogyan oldották meg a teljesítménybérezés t ? — Ott is van teljesítménybérezés, de már nem ilyen közvetlen érdekeltséggel. Darabbéres elszámolást alkalmazunk ugyan, de megszabjuk a felső határt is: ennyi meg ennyi darabra van szükség. Ennek a maximálásnak több oka is van: egyrészt itt arra kell ösztönzöni, hogy a tervezett mennyiség készüljön el, másrészt a szolgáltatással ellentétben, ahol is bérpreferenciákat élvezünk, az árutermelésnél vigyáznunk kell a bér- színvonalra is. Feltételek és buktatók Eszünk ágában sincs azt állítani, hogy íme, itt a ragyogó példa, holnaptól mindenki vezesse be ezt a teljesítménybérezési rendszert. Tudjuk, számtalan feltétele, buktatója van, s azt is láthattuk, hogy még egy szövetkezeten belül sem tudják egyformán alkalmazni. Vannak helyi adottságok, melyet mindenhol másképp kell figyelembe venni, a közgazdasági feltételek sem egyértelműen kedvezőek, de — mint láttuk — mégiscsak megoldható, hogy az elvégzett munka és a boríték vastagsága szoros összefüggésben legyenek egymással. Weyer Béla A gyermekélelmezés húsz konyhája Amíg hatezer adag elkészül i A dabasi járásban 2641 az óvodások és 2479 a napközis általános iskolások száma. Rajtuk kívül még hatszáz pedagógus és iskolai dolgozó is kéri, s kapja a munkahelyi étkezést. Erről pedig húsz iskolakonyha gondoskodik. Elavult, veszélyes Egy, a közelmúltban lezajlott KÖJÁL-vizsgálat minősítette a járás iskolakonyháit. A ■húsz közül mindössze egy, a Dabason 1976-ban épült ezer- adagos központi konyha bizonyult jónak, öt konyha a megfelelő, hat a veszélyes, a többi pedig a nagyon veszélyes minősítésre szolgált rá. Nem ok nélkül. A konyhák zöme nem rendelkezik a korszerű higiéniai előírások szerinti helyiségekkel. Hiányzik például a húselőkéazítő, a zöldségraktár, s akad olyan konyha is, amelynek egyetlen helyisége van — például Fel- sőpakonyban, Pusztavacson — s ugyanott mosogatnak, ahol főzpek. Űjhartyánban egyablakos a fal a konyha és az ebédlő között: ott adják ki a friss ételt, ahol átveszik a szennyes edényt. Sorolhatnánk még a példákat, de most tekintsünk visz- sza az elmúlt három esztendőre: szó volt már arról, hogy Dabason ezeradagos központi konyha épült. De nem csupán ennyi tör-, tént. Kétszázról ötszáz adagra növelték a konyhák kapacitását ez idő alatt még Sáriban, Gyálon a Dobó Katica úti óvodánál, Hernádon idén a bővítéssel elérték, hogy 120 helyett 300 adag ebédet készít a konyha, Táborfalván 100 helyett 300-at, Tatárszent- györgyön 80 helyett 200-at. E napokban is dolgoznak a pusztavacsi konyha kibővítésén, s ha jövőre elkészül, 60 helyett 300 ebéd készül majd itt is. Ha a gyermekélelmezésről szólunk, nem tehetjük anélkül, hogy ne beszéljünk az étel mennyiségéről, minőségéről. Erről kérdeztük Baji Józsefet, a dabasi járási hivatal művelődésügyi osztályának gazdasági felügyelőjét: — A nyersanyagnormák minden gyermekkonyhában azonosak: a tízórai, az ebéd, az uzsonna anyagának beszerzési ára 11 forint 50 fillér az óvodásoknak, s 13 forint 60 fillér az iskolásoknak. Mire futja ebből a pénzből? Magam is tapasztalom az iskolákat járva, hogy nagyok a különbségek... — Sok függ attól, hol vásárolnak a konyhának, a nagykereskedelmi, vagy a kiskereskedelmi üzletekben. Az utóbbi természetesen drágább. Például említhetem a hernádi Március 15. Tsz közelében levő konyhákat: ezek egy forintért kapják a hatalmas két- sárgájú tojásokat, míg más konyhák esetleg két forintot fizetnek' a kisebb tojásért. Másutt a szövetkezet a zöldséget adja önköltségi ’áron. — Azután az élelmezésvezetőkön áll, vagy bukik az étlap, a heti étrend összeállítása. Változatos, egészséges például Örkényben, ahol az óvodátok szinte naponta kapnak gyümölcsöt is, másutt néha hetente egyszer, vagy még ritkábban. Ugyanígy az élelmezésvezetőn múlik, hogy az ebéd jobb, de kevesebb, vagy egyszerűbb, de több. Akad példa arra is, hogy egyik nap csak levest és tésztát kap a gyermek, másnap pedig a bőségesebb húsételt megfejelik egy mackósajttal is, amit azután otthagynak a jóllakott tanulók... — Még két dologról: tizenöt esztendeje az volt a gyakoribb, hogy az ebédhez egyetlen alumínium kanalat adtak. Ma már csaknem mindenütt rozsdamentes étkészlettel tálalnak, ahol pedig nem, ott minden bizonnyal a hanyagság, a rosszul felfogott takarékosság az ok. Iskolatej-akcíó — A másik az iskolatej akció. Csak az iskolák felében kapható a tej, s ott is csak a tanulók egy harmada reszül benne. Még mindig gyakori, hogy nem vállalják az iskolatej-árusítást, mert hincs hely a tárolásra, télen a felmelegítésre, s van iskola, ahol valóban lehetetlen ez: például Dabas gyóni kerületében tizenegy különböző épületben található az iskola ... — Azt szeretnénk, ha legalább a nagyobb iskolákban megvalósíthatnánk a másik dabasi példát: a központi iskola zsibongójának sarkában büfét állított fel a helyi áfész, s itt nemcsak tejet, kiflit, de süteményt, édességet, néha gyümölcsöt is kapnak a gyerekek. Ha csak egy-egy nyugdíjas pedagógus — vagy valaki más, szintén nyugdíjas — és csak a húszperces szüne- i tekben árusítaná az iskolate-1 jet mindenütt — az is meg-1 érné. A továbblépésről — De szóljunk ismét a lényegről: a konyhák kapacitása szűkös. Különösen akkor, ha •figyelembe vesszük, hogy korántsem minden óvodáskorú gyermek jut az óvodába, s nem minden napközit igénylő tanuló a napközibe, ök idén csaknem ezren vannak, s nem lehet tudni, hányán jelentkeznének még, ha lenne hely. • — Ez év szeptemberétől lehetőség nyílt arra is, hogy a tanulók térítés ellenében — önköltségi áron — kapjanak, ebédet, akkor, ha nem napközisek. De ez a lehetőség' csak elvi maradt, ugyanis a konyhák nem főzhetnek többet. Az sem vált még általánossá, hogy külső segítséget hasznosítsanak. Csak két példa van erre: kétszáz adag ebédet visznek naponta Dabas- ról Örkénybe, s ugyanennyit Budapestről Felsőpakonyba. — Természetesen a mai állapot nem végleges. Ezt bizonyítja, hogy máris kész a terv a következő teendőkre. A konyhákat három csoportba sorolták: az elsőbe azok kerültek, amelyek kevés ráfordítással tovább fejleszthetők. Ilyen az alsónémedi, a kakucsi, az újhartyáni és gyá- li Ady Endre úti iskolai konyha. Ezekre már megvan a pénzkeret, s a következő évben rendre el is kezdik bővítésüket — együttesen félmillió forintért. — A másik csoportba az inárcsi, ócsai és Örkényi konyhák tartoznak, amelyek az új iskolákkal együtt épülnek, s azok, ahol a bővítés nagyobb — egyenként 5—800 ezer forintos — beruházással jár. Ilyen például a pusztavacsi, újlengyeli, s ócsán a Dózsa téri óvodai konyha. — Végül a harmadik csoport. ahol új, nagy konyhát kell építeni. Gyálon például kétezer adagos kellene, mert a tanulók egyötöde napközis csak, de negyvenöt százalékuk igényelné a napközit, s az ebédet. Egy ilyen konyha húszmillió forintba kerül, s egyelőre csak remélhetjük, hogy elkészült a következő tervidőszakban. Vasvári G. Pál Tanulmányi kirándulás Dobogókőn őszi ködben Tartok egy fogadást, bármi. lyen tétben. Fogadok, hogy a budapesti és környékbeli iskolások zöme a hivatalosan tanulmányi kirándulásnak nevezett, egymás között jó kis lógásnak tartott esemény keretében már meg- mászta a Dobogókőt. És nemcsak a padokat jelenleg kop- tatokra gondolok: hosszú idők minden diákjára. Miért ez a már szinte szokásjoggá merevedett népszerűség? Hiszen itt nincs sem várrom, sem műemlék, semmi olyan nevezetesség, mely előtt a tanár úr magyarázhatna tíz, húsz percet az arcukon a kötelező figyelem, a majd-csak- túl-laszünk-rajta buzgóságát mutató srácoknak. Itt még a Dunakanyar panorámája sem olyan fenséges, mint Visegrád- nál, és a kristálytiszta levegő ritka kincsét egy tizenéves vajmi kevésre becsüli. A közkedveltség oka maga a hegy. ilyen közel, ennyire jól meg- közelíthetően, nincs más igazi hegyünk. Az igazi persze viszonylagos, de — vakok közt félszemű a császár — egy hét- százméteres csúcs nemcsak e tájon, hanem egész szelíd, lankás honunkban magaslatként jegyzett hely. A szokatlanul enyhe télben dunyhavastag köd borít mindent. A parkolóban pár kocsit, mellette lehúzott redőnyű üzleteket és főleg: a tájat. A kilátóteraszon — természetesen — diákcsoport erőlteti szemét, hiába. — Pedig azt mondták, a szlovák hegyeket is látni — panaszkodik Szabó Bernadett, a pesti Berzsenyi gimnáziumból — Jó lett volna végre fordítva is megnézi a dolgot. — Fordítva? — No igen — világosít fel, enyhe elnézéssel hangjában — odaát a Tátrában ugyanis már többször voltunk apuval, kocsin. ★ Páran bóklásznak az erdei ösvényen, a sífelvonó körül. — Terepszemle — szűri a fogai közül Grónay Pál. — Erdész? — Síelő. — Most? ... Hó, az sehol... — De lesz! Mint, ahogyan volt tavaly is. Hó volt, sífelvonó is volt. Az előbbi a valóságban, a lift elvben. Felszerelték. működött is egvszer. kétszer, azután slussz. Minden hétvégén telefonáltunk: működik-e, jöhetünk-e? Mit mondjak: a Mátra többször látott minket. — És idén? — fgérik erősen, hogy nem lesz probléma — a választ már Bognár László, a Hotel Nimród főportása adja. — Megnövekszik majd a munkájuk, a forgalmuk a síelőkkel. — Elbírjuk, csak jöjjenek. A sörözőben forró étel, ital várja őket, meg itt van a turistaszálló, ott is felmelegedhetnek. Hegyvidéki szállóhoz télen kell a havazás. Ha eső van és elolvad a hó, hiába foglalták le a szobáinkat — jön a telefon: elnézést, nem megyünk, beteg a család. Ez természetesen ellenőrizhetetlen, és mi nem kérünk kártérítést. Így — tapasztalat — inkább visszajön a vendég. ★ — Am, nem mindenki sportoló. Kik a vendégek? — Októbertől márciusig szobáink jórészét az Országos Vezetőképző foglalja le, immár évek óta. öthetes bentlakásos tanfolyamokat rendeznek. Természetesen vannak más szállóvendégeink is. A szobák kihasználtsága '■— hogy szállodai zsargonnal éljek — 75—79 százalékos —• számol Singerné Krisztin Mária, szállodai üzletvezető. Jelenleg második gyermekével van otthon, de lévén a direktor felesége — így helybenlakó — nemcsak tud mindenről, hanem lépten-nyo- mon hozzáfordulnak a dolgozók, tanácsért, gyes ide, gyes oda. — Gazdaságos a hotel? — Idén már igen. — Na, persze, az áremelések — kajánkodom. — Az is, tény. De a takarékosság is, a jobb helyeladás is. Ám, van, ami nagyon drágít és nehezen változtatható. — Például? — Elromlik a hűtőszekrény. A javítása mondjuk száz forint, ám a kiszállási díj, úgy ötszáz, és csak Alinkét ‘terhel, innét nem tud továbbmenni, a szerelő. Itt a hagy, az út .vége. visszafelé minden szállítónk üresen utazik már. Nálunk többe kerül a fűtés is, hiába, a magaslaton, hűvösebb van. ★ A sörözőben néhány elektromos játék. Biliárd, pingpongasztal. Drink-bár, két színes tévé. Egy kétágyas szoba 280 forint naponta, plusz kötelező reggeli, egy ötvenes fejenként. A hallban idősebb pár: — A nevünk lényegtelen. Félremagyarázhatnák: nyugdíjasok, és itt pihennek, miből? Ráadásul afféle törzsvendégek vagyunk, évente visszajövünk. Nekünk ez a csend, a levegő, az esti tévézés elegendő szórakozásnak., De az biztos, itt többnyire idősebbek a vendégek. Bognár László: — Fiataloknak ez unalmas. Hát még ha esik. Sétálni sem lehet. Ma már egy hegyvidéki szálloda külföldön elképzelhetetlen rengeteg szórakozási lehetőség nélkül. Nyáron tenisz, télen uszoda, tekepálya, kondicionálóterem, lovaglás, síoktatás, este tánc, sorolhatnám. Nálunk az Avar szálló hasonlít valamit az elképzeléshez. A konkurrencia nagy, a- külföldi, aki ma már egyáltalán nem szórja úgy a pénzét utazásra — nagyon megnézi hová megy. Ha itt kevesli a szolgáltatást, tovább áll. Ez persze nemcsak a Nimródra vonatkozik. Nekünk némi előnyünk, hogy viszonylag olcsók az áraink. Ha Pesten nincs már hely, csak A-kategóriás, luxusszállókban, idejön a tú- ris'ta. Ám ők csak átfutó vendégek. Igazi, stabil, hosszabb ideig maradó, visszatérő klienseket csak az eddiginél több, érdekesebb helyi programmal lehet szerezni. 'ár A kilátóteraszon pár sor Téry Ödönre emlékezik, a magyar turistamozgalom egyik alapítójára. A tábla mellé újabb csoport érkezik, diákok persze, de szegény Téry, szegény ‘turistamozgalom — egye- nesen Pestről, busszal. Egy kis > szemlélődés a ködben, ebéd a , turistaházban és busszal visz- sza. A tanulmányi kirándulás letudva^ Andai György
