Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
Magazin :::"e4£'s feat' 1979 DECEMBER 24., HLTFÖ I . \dr\M1*-€MJß jl 1 Az ozerhatszázhuszonöíödik karácsony Gondolatforgácsok, gyertyafényben | Tenyérnyi fenyves, f tát fltifg “------------------------------ három méte rre magasodnak. És köd mindenütt Csillognak a múlt heti szél hordta falevelek és a pókhálókra rakódott apró buborékok. Havat legföljebb alpesi képeslapokon láthatunk. Fekete karácsony, fehér húsvét — mondják az öregek, és de jó, hogy nincs mindig igazuk. Letörök egy kis ágat; otthon majd a kályhára szórom a zöld tűket, s amint pisz- szegye pörögni kezdenek, fenyőillat terjeng a szobában. Minha már érez- ném is, vagy csak melegre vágyom? Hirtelen felbukkan a szántás, véget ér az erdő és meglátom a mesebeli fenyöcskét, ha nem azt, akkor egy nagyon hasonlót. lii „ | Odaült a | A kamasz mesél. I kislány mel---------------------------- lé a takaróra, hogy majd ő elaltatja a pöttöm vendéget, amíg a felnőttek beszélgetnek: — Hát tudod, a kerek erdő szélén állt egy fenyőfácska, égbenyúló luc volt a szomszédja, ettől hallotta: minden évben eljönnek az emberek, amikor már leesett a hó és magukkal viszik a legszebb kis fákat. A szobájukba állítják, felöltöz- tetvd csillogó gömbökkel, cukrokkal, ezüstszálakkal, aztán alá tesznek mindenfélét: görkorcsolyát, meg légpuskát ... szóval, amikor megszólal a csengő és berohannak áz olyan semmiségek, mint te vagy, akkor látva marad a szájuk... de, ha még tudja is az ember... elég az hozzá, hogy a fenyőfácska nagyon szeretett volna eljutni a gyerekek közé. Egyszer pufajkás emberek jöttek egy hatalmas Zillel, az legalább száz lóerős és négykerékmeghajtású ... Aludtak már mind a ketten, a kamasz orráról ferdén elcsúszott homlokára a szemüveg. M a is megfej t- hetetKöríánc négyévesen. len, hogy az öröm miként vált ki egy európai gyerekből a mexikói indiánokéhoz, esetleg az afrikai négerekéhez hasonlító, csataüvöltésekkeLkísért ugrálást. Az öröm mindenütt egyformán öröm. Körömnyi lámpák égnek a fenyőágak végén, egyik csillogás visszatükrözi a másikat, sisteregve szikráznak a csillagszórók és egyébként is már órák óta ígérik, hogy megjön a Jézuska vagy a Télapó. A felnőttek ünnepi megilletődéssel állnak, a magnetofonról szól a Kis karácsony, nagy karácsony... Mire elszunnyad a csillagszóró, a szék alól vadonatúj zümmögéssel elindul egy villanyvasút. után Constantinus császár kiegyezett az egyházzal és a kereszténység államvallás lett, azóta tartják a karácsonyt, december 25-ét Jézus születésének. Az egyház hivatalosan időszámításunk után 354-ben deklarálta ezt az ünnepet, így hát az 1625. karácsony az idei. De a fenyő- fadiszítés csak a XIX. század elején vált általánossá Magyarországon. Ez a nap több mint kétezer éve győzhetetlen, mert az ember mindig melegségre vágyik. ~l , ., ! Fotó: a szegéI Asszociációk. I nyék karácsony■---------------------- fája, egy, kettő, ta lán több méltóságos asszony osztogatja az újratalpalt lábbeliket, a második gallért viselő flanellingeket. Ügy tudom: a szüleim negyvennégyben egy ligetből lopták a fenyőt. Emlékszem: a pirosnyakkendős társakkal együtt, nem akartuk elhinni, hogy egyetlen darabból van a parlamenti karácsonyfa. Tímár Gáspár alig egy éve ' ----- származott el Já szkarajenőröl Érd külterületére, rokonokhoz költöztek. Hát persze, hogy jár iskolába, akár meg is kérdezhetem, az viszont igaz, hogy két osztállyal lejjebb, mint a ■ többi tizenhárom éves. Barna arcából a ~ szeme is mosolyog, hogy majd meglátjuk, ahonnan jöttek, ott a gyerekek közül még elég sokan betlehe- meztek, itt nem tudja, mire számíthat. Mint ahogy azt sem tudja pontosan, miért nevezik betlehemezásnek ezt a hagyományt. S a nagyobbacska hullámpapír dobozban elhelyezett figurák közül is csak kettőt-hármat, ismer, pedig asszonynénje már többször elmesélte az egész történetet. Tőle tanulta a kezdő és befejező éneket, meg a közbeeső mondókát is. Az előfordulhat, hogy belesül, de a többiek majd kisegítik, viszont a betlehemi csillag zseblámpaizzóját bármikor hibátlanul beköti... Beílehemesck. zatossága, különlegessége. Szoktam mesélni a gyerekeknek a régi falusi karácsonyokról, amelyeket már én is inkább csak az anyám történeteiből ismerek, de azok is inkább a szeretet ünnepének mutatják ezt a napot. Ilyenkor ellátogatunk a nagyszülőkhöz, barátokhoz, ismerősökhöz és persze hozzánk is jönnek. Többször hallottam, hogy karácsonykor kibékülnek egymással a haragosok, ez így lehet az egész világon, néhány napra talán még a háborúskodást is abbahagyják. | Kinyúltak a fények. | A meséjében-------------------------------- pufajkás em berek hozzák Zillel a fenyőt, de az öröm a legősibb emberi képességként tör fel mindig, akár a szeletet, akár a hála, vagy a megbecsülés követeként érkezik is az ajándék. Megújuláshoz erőt, élményt adó ünnep volt több mint kétezer éve a téli napforduló, ugyanúgy, mint a termékenységet hozó nilusi áradás köszöntése, akárcsak most az 1625. karácsony. Az elmosódó legendák titkai feltárulnak és egyre erősebbek lesznek az egymás iránti megértés, a megbékélés és a béke fényei, KRISZT GYÖRGY Holdsugárban Bodnár Ede ezenrajza Feltárult titkok. Aranyat, tömjént és mirhát. I Három valkói ötödikes a község általár.os iskolájából: Kanalas Maria, unokatestvére, Kanalas Vendel és Fazekas Sándor. Az érdeklődésre előbb megszeppenve hol Tóth hászlóné tanárnőre néznek, hol rám, az idegenre. Aztán egymás szavába vágnak. Marika: — Mióta ember van, mindig lehetett karácsony,' mert ajándékot kapni mindenki szeret, és persze adni is. Nagyon szép. ha egyszerre mindenkinek örömet szerzünk, mindenkinek, alá a családban van. Én magam csinálom az ajándékokat. Vendel: —' Nem mindig volt ka- . rácsony. Tudom, ez Jézus feltámadásának (?) ünnepe. -Nálunk ilyenkor mindig finom vacsora van, hal vagy csirke és mindig kapok valamit, amit már régen akartam, és minden testvérem otthon van. A szüleim ilyenkor nagypn boldogak, nekik köszönhetünk mindent. Sanyi: — Együtt díszítjük a karácsonyfát és az nagyon jó. senki sem ideges. Szép nap a karácsony. Ha megnövök, én is úgy rendezek el mindent, ahogy most otthon van. Aranyat — ajándékot. — Tömjént — köszönetét. Mirhát — a balzsammal őrzött emlékezés ígéretét. Bohó- kás játék József Attila verssorával: Kedves három királyok, jó éjszakát kívánok! Valószínűleg nem "--------------------------is ünnepkö szöntő a nagy tisztaság Szabó László monori kéményseprő otthonában. Kis ás nagy, kézzel horgolt' térítők a székeken, asztalokon, az ágyakon, szinte kényelmetlenül érzi magát, aki cipőben lépked a fényes padlón. Szabó László ezerkétszáz épület kéményeinek gondozója, a felesége nem jár el, ápolja a jászol mellett a marhákat, az ólban a disznókat es az udvaron számolatlanul tartott aprójószágot. I A férj: Falun is megváltozott minden, nem élnek a régi szokások, s ha némelyik még megmaradt, már akkor sem azt jelenti, mint az apám idejében. Hirtelen’ jött az új világ, kevés átmenettel. Nézze a fiamat: alig hatéves, aztán csaknem hibátlanul ír, olvas, számol, hol voltunk mi ezekhez képest ... a hetedikes lányomról nem is beszélve. Nekik már újfajta meséket kell kitalálni, mert feltárultak a régi titkok. .Nyitóit szemmel járnak a világban. A karácsonyi készülődésnek az ajándékok rejtegetése ad izgalmat, az ünnepet pedig a család közös öröme, a szokottnál bőségesebben terített asztal teszi hangulatossá. Á feleség: Én azért kicsit sajnálom, hogy elmúlt a karácsony titokMesélnek az utcák „És az utak mind az emberekhez vezetnek.’’ (Antoine de Sáint-Exupéry) — Tessék mondani, hol van a Szamuely utca? —• Nem tudom, kérem, nem vagyok idevaló... Szamuely? így nem ismerem, talán, ha a régi nevét mondaná. Hogy hívták azelőtt: Malom utcának, Dézsma utcának vagy Kertész utcának? Ügy talán meg tudnám mondani..'. Szamuely. Tibor, ugye? Nem, nem tudom, merre van .. . Mondja hangosabban kedveském. A Szamuelyék? Nem ismerek erre ilyen családot... Rémlik valami, itt kell lennie a környéken. Jobbra a második, vagy nem is, inkább balra... Azt mondja meg, hogy kit keres, úgy el tudnám igazítani ... Tőlem ne kérdezzen utcanevet. nem tudom én azt megjegyezni. Mindenfele ismerem a járást, az eligazít... Balra kell fordulni, onnan a második utca jobbra. De ne tessék haragudni, nem tudjuk elkísérni, elkésünk az iskolából. — Itt élek. Ne kérdezze, mióta! Amióta az eszemet tudom. Nem itt születtem, de idevalósinak vallom magam. Negyvenöt év, nagy idő. Akkor még nem is utca volt ez, három ház csupán a faluvégen. Úgy is nevezték, Háromház utca, Nem hiA győzhetetlen nap. December 25.: Mithras perzsa napisten születésének napja, már időszámításunk előtt is megünnepelték a római birodalomban éppen ' úgy, mint az akkori Pannóniában. Az istenek télen születnek, hiszen ezen a napon tartották a szír-íőniciai Adonis születésnapját éppen úgy, mint a mezopotámiai Tammuz főistenét. A keresztény mitológia eredetileg Jézus születését január 6-ra tette, az egyiptomi tavasz ünnepére. Csak miKárolyi ÁrnyFestmény Egy régi ház. Rozsdásain vonalak. Ablak mögött sötét ágyak mélyén H v nagy dunyhák alatt nénik alszanak. Almodnak fánkról, kávésbögréről, álmodnak nyárról, álmodnak télről. Száncsengő csilingel a párnájukon. Főznek. Öltöznek. Lakodalom. Küszöbbe botlik egy kisgyerek, én voltam? te? vagy a szomszédgyerek? A pókhálókban nevetés tanyáz. Mindenki meghalt. Mindenki él e képen. Múlhatatlan délután. Eső előtt. Eső után. vatalosan, persze, csak a pép száján,' ami keresztség pedig a legerősebb. Merthogy maguk között így ismerik a mai napig. Pedig jutott az utcánkra nevekből elég. Volt ez Tavasz utca,' Hadak útja, Horthy utca, Sztálin utca; most Béke utca. így éltük meg az idők változásait, az utcánk nevében is. Ahhoz igazodott sorsunk. Volt idő, amikor nem mehettünk iskolába a sár miatt Most villanyunk van, a konyhánkban gáz és azon bosszankodunk, hol késik a faluban a vízvezeték. Elfogadják lassan az emberek is utcájuk nevét, próbálgatják szájukon a szót. S mert nevén nevezik, hát az övék. .w — Ki adhat utcanevet? — A tanács, pontosabban a végrehajtó bizottság. Nem korlátlanul persze. Bizonyos nevekhez engedély kell, minisztériumi hozzájárulás, vagy az 7élő családtagok beleegyezése. Nagy magyarok, kiemelkedő történelmi, munkásmozgalmi személyek nevének használatát is föl kell terjeszteni. Mindez a nevek védelmében történik, de inkább csak biztonság, mert ha egy település kiválasztott egy nevet, azt meg is kapja. —Volt úgy, hogy nem fogadtak el nevet? — Volt, nálunk a vében. Én állítottam össze a listát, s javaslatnak megtettem az Üjpesti Dózsa egész labdarúgó-csapatát. Beírtam én még a gyúrót, meg a pályagondnokot is. ügy tettem oda, hivatalos formában a titkár elé. Föl is olvasta, szépen, fennhangon a lilák összeállítását. Csak a végén kezdett neki derengeni a dolog. Jót nevetett a tréfán, vele áz egész vébe. Azért lehetett volna bennetek annyi sportszerűség — mondta —, hogy legalább egy fradistát betesztek a csapatba, ültet üjteí w — Ugye szép az utcánk? Látta volna csak egy évvel ezelőtt! Inkább más utat választottunk, csak ne kelljen látni a sarat. Föl is állt az egyik tanácstag az ülésen és javasolta: változtassuk meg a nevét. Ez az utca nem méltó erre a névre. Merthogy Lenin utcának hívják egy ideje. Na, erre már fölkaptam a fejem. Egyébként nyugodt vérű ember vagyok, de most elkapott a hév. Ettől aztán kicsit hangosabban mondtam el a véleményemet. Azt, hogy nem az utca, legföljebb mi magunk nem vagyunk méltók a névre. És nem a nevet kell elvenni, hanem az utcát kell úgy átalakítani, hogy kiérdemelje a nevét. Akkor határoztuk el, társadalmi munkában megszépítjük utcánkat. Egy év alatt végeztünk a dologgal: most van köves út, beton a járdán, virág az árokparton. És senkinek nem jut eszébe az újbóli keresztelő. — Elnök elvtárs, hány utcájuk van? — Hatvan. — Ebből hány szorul javításra? — ötvenkilenc. — Mibe telne rendbe hozni valamennyit? — Egy négyzetméter út ötezer forint. Számolja ki, mit jelentene ez húsz kilométernyi útra. — Mennyi pénzük van? — Háromszázezer forint. Háromszáz í/héter útra futja belőle. Mechanikus stabilizációra. — Ez mit jelent? — Kiássuk az alapot, föltől!jük valami tartós anyaggal és kap egy védőréteget. És várja, hogy ha egyszer majd 'kerülj igazi utat faragjunk belőle. iMt w . ■— El tudja képzelni, hogy az ezredforduló közelében, húsz kilométerre a fővárostól, a szocialista társadalomban emberek haltak itt meg az lit miatt? Pedig nálunk így történt: nem is egyszer hiába jött a mentő, nem tudott behajtani az utcába. Az emberek bokáig taposták a sarat, a gyerekek nem jutottak át az egyik oldalról a másikra. Akkor határoztuk el, mi, a népfrontban, hogy változtatunk a tarthatatlan állapoton. Társadalmi munkát hirdettünk. Kiástuk az utat, négykézláb járva raktunk le ketezer kockakövet. Volt, aki segített; volt. aki kiállt a kapuba és kinevetett bennünket. Volt, aki vizet hozott; volt, aki ki se került bennünket elmentében. Akadtak, akik megköszönték a munkát. Mások megkérdezték; magunknak' építettük az utat? Akár magunknak is: a közösségnek. Legenda ma már a községben ez az út. Életünk legendája. W — Ki volt Kovács József? — Tanító volt, az iskola igazgatója. — Ismerte? — Mindenki ismerte a községben. Tanított engetjn is. de még az apámat is. Nincs olyan ember a faluban, akinek valami dolga ne lett volna vele. vagy legalább a szülők emlékén át ne találkozott volna a tanítóval. — Mivel érdemelte ki a névadás tisztességét? \ — Nemcsak jó tanító volt, hanem a község élesztője. Takarékszövetkezetet szervezett, kulturális munkát vállalt, nem történt harminc éven át olyan.esemény a faluban, aminek részesé ne lett volna. — Milyen ember volt az utcan'e- vű tanító? — Milyen-e? Ember volt. major Árvácska
