Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
Ä gyermeknek' joga van: együttérzésre, szeretetre és megértésre, 'negfelelő táplá- J ékra és orvosi kezelésre; ingyenes oktatásra, képzésre; lehetőségre a játékhoz és az üdüléshez; névre és állampolgárságra; különleges gondozásra, ha fogyatékos, arra, Jogy veszélyhelyzetben elsőként kapjon segítséget; mindent megkapni ahhoz, hogy egyéni képességeit kibontakoztassa, és így a társadalom hasznos tagjává válhassék; arra, hogy békében és egyetemes testvériségben növekedjék; arra, hogy mindezeket a jogokat élvezhesse fajra, színre, nemre, vallásra, nemzetiségre és származásra való tekintet nélkül. (Az ENSZ 1SS9. évi deklarációja a gyermeki jogokról.) A közösség szolgálatában írta: S. Hegedűs László, az országgyűlési képviselők Pest megyei csoportjának elnöke, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára a munka érdemi része: a legfelsőbb államhatalmi szerv tevékenysége a törvényalkotás, a kormány ellenőrzése, a társadalmi és egyes választó- körzetek érdekeinek képviselete évről évre érezhetően fejlődik. Erről személyes tapasztalataim is vannak, hiszen a második parlamenti választás óta sok-sok éven át ott ülök a parlament padsoraiban. Egy emberöltő telt el azóta, hogy Nonn Györggyel, Szalai Bélával, Goszto- nyi Jánossal egy sorban, a magyar ifjúságot képviseltük az országgyűlésben. Most már lassan veteránnak számítunk. A parlamenti munka fejlődésében a Magyar Szocialista Munkáspárt létrajötte új politikai irányvonalat hozott, immár 2f3 éve, döntő fordulatot. Ennek lényege az, hogy a párt szétválasztotta és meghatározta a politikai vezető erő, valamint az alapvető társadalmi és tömegszervezetek: a szakszervezet és a Hazafias Népfront, az államhatalmi és államigazgatási testületek, az országgyűlés és a kormány szerepét és feladatkörét. Lényeges vonása a párt politikai irányvonalának, hogy ezek az intézmények munkájukat nagy önállósággal és felelősséggel végzik. Ennek lényegét, a Magyar Népköztársaság 1975-ben módosított Alkotmánya is rögzíti és biztosítja. A feladatkörök világos meghatározása a forrása a parlamenti munka fejlődésének. Az olvasót azonban nyilván nem az elvi és közjogi fejtegetések érdeklik, hanem az, hogy mi a törvény lényege és ezen belül hogyan dolgozik a képviselő. És természetesen az, mit jelent a gyakorlatban a tartalmi fejlődés. Társadalmi viták Kézdjük a legjellemzőbb munkával. Az új törvények tervezeteit általában a kormány készíti el, de a képviselők gyakran a több éves törvényelőkészítő munkába is bekapcsolódnak. Az utóbbi években kezdődött és terebélyesedett ki az a jó módszer, hogy a Hazafias Népfront, a kormány, valamint a szakszervezetek, a Magyar Nők Országos Tanácsa és a KISZ a törvénytervezeteket társadalmi vitára bocsátja. Ezeken az érdeklődő állampolgárok hozzászólhatnak a törvényjavaslathoz, elmondhatják véleményüket és javaslataikat. A népfront ezekre a vitákra mindig meghívja a területileg illetékes képviselőit, hogy közvetlenül is hallhassa választói véleményét. Az eszmecserék nyomán rengeteg érdemi és használható javaslat kerül a törvényelőkészítő bizottságok elé és a gyakorlat szerint azok jelentős része belekerül a törvényjavaslatba. Az észrevétel azután az ország- gyűlési állandó bizottságok előtt folytatja útját és a képviselők a társadalmi viták ismeretében is ellenőrizhetik, hogy az állampolgárok véleménye hogyan érvényesül a tervezetekben. A választópolgárok javaslatai mellett, a képviselők jó része alaposan tanulmányozza az előterjesztett 1 örvénytervezet által szabályozott területet, hogy azt megismerve érdemi véleményt alkothasson. A bizottsági viták általában újabb módosításokat eredményeznek. Ezekben az eseményekben — melyekből a lap is beszámol — számos esetiben a képviselők harmada, vagy akár fele is részt vesz. A költségvetés vitájában legutóbb mint a javaslat előadója is közölte 93 képviselő mondott véleményt. Ilyen előkészítés után kerül a törvénytervezet a parlament elé, ahol a vita és a hozzászólások természetesen sokkal összefogottabbak és szabadosabbak, hiszen itt nemei ak állampolgáraink és barátaink véleményével keli számolni. A törvény csak kezdet A parlamenti munka lényegéhez tartozik az is, hogy a törvény megalkotásával csupán megkezdődik az adott kérdésben az országgyűlés munkássága. A megalkotott törvény végrehajtását kötelessége a parlamentnek folyamatosan ellenőrizni. Így a bizottságok sűrűbb, az ország- gyűlés pedig hosszabb. 4—5 éves időszakonként napirendre tűzik a fontosabb törvények végrehajtásának helyzetét és beszámoltatják a kormányt. A képviselők törvényalkotó és ellenőrző tevékenységükét mindig összevetik megyei és választókerületi tapasztalatokkal. Ennek a megyei képviselőcsoport ad, keretet. Így az 1980. évi költségvetési terv tárgyalása előtt a képviselőcsoport tájékoztatót hallgatott meg és kérdéseket tett fel a megyei tanácsnak, a megye költségvetési tervezetének .helyzetéről, problémáiról. Utána részt vett a megyei tanács ezzel a kérdéssel foglalkozó ülésén. Vagy az ős.zi ülésszak előtt, amikor az országgyűlés a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság jelentését tárgyalta, meghallgatta és megvitatta Bori Rudolf elvtársnak, a Pest megyei NEB elnökének tájékoztatóját. A képviselők munkájához természetesen emellett minden segítséget megadnak a megyei, és területi szervezetek, a megyei pártbizottság, a tanács, népfront és a városok, községek politikai, állami és társadalmi vezetői. A választók körében Voltaképpen a képviselők területi munkája konzultatív jellegű, mert rendszeresen, időről időre kollektíván beszélik meg a terveket, gondokat és megosztják a teendőket. Ebben a képviselőnek általában az a szerepe, hogy közjogi helyzetéből kiindulva, közvetlenül tájékoztassa az illetékes állami vezetőket választókerülete terveiről, gondjairól, ezzel is segítve, hogy a kormány intézkedései körültekintően figyelembe vehessék az ország valóságos helyzetét. Természetesen ez szükségszerűen vitákat eredményez, amelyben a képviselő a mindenkori népgazdasági és össztársadalmi szempontokat tekinti elsődlegesének, de mégis választókerülete érdekeit képviseli. Ez nélkülözhetetlen feltétele a kollektív döntésnek, de mindkét oldalról magas fokú felelősséget és fegyelmet kíván. Lényeges és mind fontosabb területet a képviselői munkának a kapcsolata a választópolgárokkal. Erre a képviselőt az Alkotmány is kötelezi, de méginkább az, hogy mind több, az olyan állampolgár, aki érdeklődik a köz ügyei iránt és azok intézéséről a képviselőt is meg kívánja hallgatni. Ugyanígy joga az állampolgároknak, hogy észrevételeikkel, javaslataikkal, panaszaikkal a képviselőikhez fordulhatnak. A gyakorlat azt mutatja, hogy az ilyen lakossági kapcsolatokban mind kevesebb a személyes jellegű és mind több a köz érdekit szolgáló javaslat, észrevétel. De bármelyik kategóriába is tartozzon az állampolgár által tett javaslat, panasz, a képviselő számára ez nélkülözhetetlen fontosságú, mert csak így alkothat képet a társadalom véleményéről és valóságos gondjairól, a politikai közhangulatról. A napi munka mellett E vázlatos áttekintés után is látható, hogy a parlamenti munka, a képviselői tevékenység rendkívül sokrétű és meglehetősen időigényes. Rövid számítást végeztünk a megyei képviselők elfoglaltságáról, és úgy tűnik, hogy egy-egy képviselő esetében évente legalább 30—50 teljes munkanapot vesz , igénybe ez a megbízatás a néhány órás részelfog- laltságokat nem is számítva. Mivel’ a képviselők mindegyikének munkahelye és ott meghatározott felelőssége van — ez nem kis teller. Mert a képviselőnek nemcsak a parlamenti munkában, hanem munkahelyi feladatainak teljest lésében is illik példát mutatnia. Ezért is fontos az, amit a bevezetőben említettem, hogy á parlamenti munka és a képviselői tevékenység ne mennyiségben, hanem tartalmában, hatékonyságában fejlődjön. Végezetül még egy megjegyzés: sokéves tapasztalataim • szerint olyan _ munka ez. amit nem lehet elég jól teljesíteni. Az év végi számadáskor az embernek önmagával szemben is vannak hiányérzetei és főként az jut eszébe, hogy mit kellett és lehetett volna még tenni. Hogyan lehetett volna kapcsolata még szorosabb választókörzetével és az állampolgárokkal. Nincs felhatalmazásom mind a 29 Pest megyei képviselőtársamtól, de remélem utólag jóváhagyják azt, hogy évi' munkánkhoz. és különösen az előbb említett még el nem végzett feladatokhoz a megye választópolgárainak egyetértését és megértését kérjem. Amikor e sorokat from különösem, időszerű ez a téma. Az időpont miatt is, mert a napokban december 21-én múlt 35 éve, hogy anegalakult Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés — amelyben szülővárosomból, Nagykőrösről két képviselő is részt vett — a kommunista Vágó László és a kisgazdaipá/rti Patonai Elek —, s a választási munkákat itt a megye déli részén Erdei Ferenc szervezte. S azért is, mert néhány napja döntött az országgyűlés a jövő évi népgazdasági tervről és az állami költségvetésről. A közvéleményt itthon és külföldön egyaránt érdekli, hogyan dolgozik az országgyűlés, a Magyar Népköztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve. Mi a parlament szerepe a szocializmusban és az egypárti rendszerben? Nyilván egy cikk nem adhat erre szabatos és kimerítő választ. Nagyon röviden úgy jellemezhetném a parlamenti munka lényegét, hogy érdemben, tartalmában fejlődik. Döntő fordulat A szervezeti keretek — az országgyűlési ülésszakok, az. Elnöki Tanács, az állandó bizottságok, a megyei képviselőcsoportok — formailag már régen kialakultak. De A legszebb mosoly az anyák arcát ékesíti, amikor először pillantják meg újszülött gyermeküket. S ez a mosoly a világon mindenütt egyforma. A csecsemők első hangjai is ugyanazt jelzik bárhol a földön.* egy-egy új élet kezdetét. A jövevény — akit oly nagyon vártak — örömöt hoz a családba. Mindennap más meglepetéssel szolgál, tudtára adja mindenkinek, hogy van, hogy gondoskodásra, szeretetre vágyik, hogy helyet kér közöttünk csöppnyi önmagának. A legtisztább öröm a gyermeké. Játszótereken, óvodák kertjében, iskolaudvarokon száll a gyöngyöző kacagás. A gyermek nem ismeri az igazi bánatot. Nyugalmát felnőttek vigyázzák a családban, a társadalomban. Kiváltképp a mi társadalmunkban. Megyénk határain belül is méltó bizonyítéka ennek az az összefogás, amely a gyermekekért érzett felelősség jegyében bontakozott, s nőtt a gondoskodás példájává. Az óvodák, iskolák építése, bővítése, játszóterek és parkok létesítése, a sokszínű pályázatok mind szerény és hivalkodás nélküli jelképei annak, hogy társadalmunkban egy akarattal teremtjük meg gyermekeink egészséges fejlődésének, a harmonikus felnöttéválásnak feltételeit. Lassan vége az esztendőnek, amely a gyermekek nemzetközi éve volt. Szeretnénk a világ összes karácsonyfája alá ajándékul rejteni a gyermekeknek a biztos jövőt, a békés élet lehetőségét. S kívánjuk, mindenütt legalább úgy szeressék őket, ahogyan a mi országunkban. Biztos jövendői BARCZA ZSOLT KÉPRIPORTJA
