Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
8 1979. DECEMBER 24., HÉTFŐ Csak a tűz világított Arra, az 1979. november 24- röl 25-re virradó éjszakára, amikor Pécelen leégett az Akácfa utca egyik családi háza, így emlékezik a szomszéd, Debreczeni Sándor, a gyerekek életének megmentője. Csak a tűz világított, amikor motorra ültem, hogy a mit sem sejtő szülőket értesítsem. A gyerekek, a három- és ötéves kisfiú és kislány már biztonságban volt, nálunk. Igaz, tartottam attól, hogy a tűz átterjed a mi házunkra is, s akkor már négy gyerek került volna veszélybe. Nem tudom, mi adott , erőt ahhoz, hogy a tűzbe bemenjek. Fel sem tételeztem magamról, hogy ilyesmire képes vagyok. Különösen igaz ez, ha még hozzáteszem: a veszélyt, mely rám is leselkedett, nem volt időm felmérni. A drámai pillanatokkal terhes éjszakából ma már egy hónap választja el Debrecze- ni Sándort. Életet mentett. Zavartan forgatja narancssárga sapkáját, mely a Fővárosi Csatornatisztító Vállalat embereinek, munkásainak ismert egyenruhájához tartozik. Harminchárom éves, két gyerek apja. Vajon hősnek érzi magát? Annak nem! Inkább vakmerő voltam. S milyen szerencse, hogy ellenálltam a csábításnak, s jie,m üzentünk el az óvodában rendezett mvu- latságra! Jó érzés, hogy segítettem. Ami bánt — a jószomszédi kapcsolat valahogy elhamvadt abban a novemberi tűzben! A porig égett ház nemcsak a szomszéd család eddigi munkájának gyümölcsét temette maga alá ... Chvála József, az Öbuda Tsz szentendrei üzemének szerszámkészítő szakmunkása. Margaritovits Iván, az ágazat vezetője, elismerően szól róla: a munkában, a sportban példaadó. önmagától sem követel kevesebbet, mint a többiektől. Pedig elég magasra rakta, rakja a mércét! A nyár eleji szentendrei délután eseményeit próbáljuk feleleveníteni Chvála Józseffel. A postásstrandon történteket. Műszak ' után fürödni mentem. Éppen átöltöztem, amikor segélykiáltásokra lettem figyelmes. Beúsztam, s egy fuldokló tizenhat éves fiút húzta ki a vízből. Ami szörnyű: a társa ott veszett! Éppen ekkor nem indult el a csónak motorja, mely a segítMindössze tizenegy éves Emberek, gyerekek a veszély perceiben. Egyetlen makacs szándék hajtja őket: Óvni, védeni egymást — a legdrágább kincsünket, az életet. Lám, milyen mélyen gyökerezik az emberben ez a szándék, akarat. Nincs korhoz, helyhez kötve. A tűz, a víz e két ősi, .bár megzabol ázott. ellenfél újra és újra próbára tesz bennünket. Egyszerű emberek, akik az egymást követő hétköznapok sorában a gyors cselekvés, a nagyszerű helytállás példáját adják. Varga Edit A Pest megyei tanácsnál 1979-ben eddik tizenhat életmentőt vettek számba, tartanak nyilván. Közöttük például a tizenegy éves Hankó Krisztinát, aki Dömsödnél mentette ki öccsét a Dunából. A vízparton játszó négyéves kisfiú belepottyant a folyóba. S Krisztina ruhástól ugrott utána. Mire a felnőttek felocsúdtak, ők már a"’szárazon holtak. A kislány tizenegy évével, az országban minden bizonnyal a legfiatalabb életmentő. Az egyik budapesti, hatodik kerületi ének-zenei általános iskola tanulója. A repülő- motorok mesterei A MALÉV Műszaki Szolgálatának feladata az utasszállító repülőgépek karbantartása, illetve javítása. Egyetlen gép átvizsgálásakor huszonöt-harminc ezer ellenőrzési műveletet végeznek el a szerelőit. Képünkön: ellenőrzik a navigációs, illetve a vezérlőegységeket a gép pilótafülkéjében. Toth Gyula felvétele Serfőző vagyok, a szélhámos • Az eiemif beszerzése ® FheB ee ® Pssíi esesk meséBf.. • Az ünneplőbe öltözött pár, aki a kisvárosi fényképész vegyszerkzagú műtermébe belépett, ahhoz a korosztályhoz tartozott, amely a házassági hirdetéseknél már a Másodvirágzás, vágy a Homokóra jeligéhez vonzódik. Rutinosan felvették az esküvői | pózt; ja, ezek visszaesők —. dünnyögte magában a vén fetós. Aztán valahogy kiderült, a kopaszodó űr és lelkes partnere még csak jegyesek, az esküvő 30 nap múlva lesz. Hiába uram, legyintett a vőlegény, a hivatal malmai lassan őrölnek, mit számít ott egy hónap! De mi már ma ünnepelünk, ugye, s itt átkarolta menyasz- szonyát, aki éppen a költse-- geket rendezte. ■ Eljegyzéskor — esküvőképp hm, háj; ezek hova rohannak — tűnődött el az öreg fényképész, de nem jutott eszébe semmilyen megoldás sem. Pár héttel később azonban a város titkainak felderítésével iparszerűen foglalkozó intézménybe megérkezett a válasz. „Tisztelt Kapitányság! Nagyon kérem, segítsenek, mert becsaptak, megloptak, kiforgattak. Ez a házasságszédelgő Serfőző eltűnt még , azon a napon, amikor odaadtam neki a pénzt. Pedig hogy hitegetett a szélhámos, még elvitt a tanácsházára is, hogy bejelentsük az esküvőt. Láthatod, az én szándékaim komolyak — ezt mondogatta még a vendéglőben is, ahol megünnepeltük azt a napot. Etelt, italt, mindent én fizettem, Pali csak mesélt, még azt is mondta, hogy házasságkötés után eladjuk a házai és:.felköltözünk Pestre. Minden olyan szépnek látszott. Aztán., még „a.zpn az éjszaka elment* és azóta felém se nézett...” Hiába keressék Mi történt tehát a szépreményű nap éjszakáján? — ezt kérdezték persze a rendőrségen is. Mint kiderült, Serfőző otthon tovább mesélt, főleg azt fejtegette, hogyha nem is vagyonnal, de mégis szerény egzisztenciát biztosító összeggel lép majd a házassági kötelékbe. Huszonhétezer forint apai örökségről beszélt, amit az illeték lerovása után vehet fel a megyei bíróság gazdasági hivatalánál. Az asszony ezért illetékre 1500 forintot át is adott vőlegényének, aki pedig a kölcsönös bizalom tanúságaként meghatalmazást készített a postán érkező örökrész átvételére. A pénz megszerzése után pár órával Serfőző már ugyanúgy nem volt a békéscsabai házban, mint az örökség a megyei bíróságon. A vőlegény eltűnt és bár országos- körözést adtak ki ellene, hosszú heteken át nem bukkantak nyomára a rendőrök sem. Nem véletlenül. A 41 éves férfi ez idő tájt már Békéscsabától 200 kilométerre északnyugatra egy másik asz- szonynál hajtotta esténként párnára fejét. Serfőző ezúttal Nagykovácsiban egy elvált villamos vezetőnőnek udvarolt. — Az 56-os villamoson éjszakai utasként ismertem meg Palit. Szimpatikus ember volt, de ki akartam tapasztalni, mielőtt összeházasodunk... A tanulópénzt ezúttal azonban nem a hölgy, hanem egy 70 éves nyugdíjas ember fizette meg,’ aki 2 ezer forint kölcsönt adott neki; miután Serfőző fedezetként letette 33 ezer forintról szóló takarékbetétkönyvét. De a magas kamatra váró idős hitelező nem járt sokkal jobban, mint a'bé- késcsabai menyasszony, a könyvben nem 33 ezer, hanem csak 3jJ forint betét volt. Nem ígért nagyekat Amint látható, Serfőző sosem ígért igazán nagy dolgoA kémMMBzés ioirféaetébéi A macskaléptektől a technikáig Hatszáz jókötésú férfi érkezett a londoni 'Whitehall Place 4. számú ház elé, majd a szemle után kiválogatták a legalkalmasabbakat — testi erejük, ügyességük volt a legfőbb "szempont. Londonban hemzsegtek a bűnö- 1 zők, 1829-et írtak, és voltak , kerületek, ahová sötétetdés után nem volt tanácsos belépni. Az alvilág virágzott, pedig az angliai törvények igen szigorúak voltak, csaknem háromszáz bűnesetre alkalmazták a halálos ítéletet. (Összehasonlításul: Franciaországban csak hatra.) Működött ugyan rendőrség, ha - ugyan annak lehet nevezni a ooroszlókat és éjjeliőröket, de szervezett rendbiztosi kar nem volt. Igaz, 1164-ben II. Henrik személyi rendőrséget szervezett és a XIV. században már létezett az úgynevezett Korona Titkosszolgálat, átnéz utóbbi a király és a főurak biztonságát volt hivatva védelmezni. Piros frakk Az 1700-as évek derekán, pontosabban 1748-ban, különös módon egy költőt, Henry Fieldinget kérték fel, hogy vállalja elí London rendjének biztosítását, s Fielding megalapította a detektívintéz- ményt, alkalmazottjai piros frakkot, fehér nadrágot és cilindert viseltek. Ám, a mai értelemben vett rendőrség Sir Robert Peel megalapítása éppen 150 évvel ezelőtt történt. Sir Robert Pool, akkori belügyminiszter terjesztette a parlament elé a városi rendőrség megalapításáról szóló törvényjavaslatot, amit el is fogadtak. Az a hatszáz ember, aki mustrára ment a Whitehall Place alá, lett a magja a londoni rendőrségnek. "öltözetük; vörös frakk, porcelánnadrág és cilinder; aligha emlékeztethet a mostani rendőri viseletre, csupán a gombjukon volt látható az apró Police felírás. A székhely, a Whitehall Place eképpen nem mond semmit. Csakhogy a rendőrök inkább a hátsó bejáraton közlekedtek, a Great Scotland Yard felől. Ez az épület a középkorban a skót királyok szálláshelye volt, utolsó lakója Stuart Mária volt. Innen ered a név, ma éppen hogy elérte a 2000 főt. A mai állomány 27 ezer. Az új épületben 622 iroda található, 2 könyvtár 11 filmlaboratórium, 10 tanácsterem, és csak detektívekből megközelítőleg háromezer. Tízmillió ujjlenyomatot őriznek, megszámlálhatatlan kartotékot, komputerizált nyilvántartást vezetnek, a rendőrségi hívószámot, a 999-et naponta félmillióan hívják fel. Sokan, még a londoniak is úgy hiszik, hogy a Scotland Yard Anglia rendőrsége. Holott csak Londoné, a fővárosé. Még így sem pontos. A -City ugyanis, az egy négyzetmér- földnyi terület, közvetlenül a mindenkori uralkodó igazgatása alá tartozik. Komputemyonwzás Az eltelt 150 esztendő alatt a rendőrség sokat fejlődött. A mai detektívek - nem macska - lépésekkel siklanak a bűnözők után. A mikroszkóp, a vegyi technika és a komputer lett a nyomozó legfontosabb segítőtársa. Angliában most hatalmas ünnepségsorozattal emlékeznek meg a 150 éves rendőrségről, amely voltaképpen a világ valamennyi rendőrségének az öregapja. / Schiffer Ferenc skot udvar. S innen vált híressé a londoni rendőrség is.Miért bobby? Kezdetben Peelerseknek (Sir Robert Peel.-röl) nevezte a londoni polgárság a rendőröket. Később elhagyták ezt a csúfnevet és újabbat találtak ki a leleményes angolok. Sir Robert Peelt később többször nevezték ki miniszterelnöknek, a Robert Bob változatából született a . ma is használatos név, a bobby, — az angol rendőr beceneve. A rendőrség 1890-ben elköltözött a Westminster Bridge mellé. Ezt az épületet már új Scotland Yardnak nevezték, csakúgy, mint a legújabb, 21 emeletes, 70 méter magas üvegpalotát, amely fél mérföldre a régi épülettől található, s ahová 1967-ben költözött át a legendás Scotland Yard. Amikor a városi rendőrség létrejött, néhány száz tagot számlált csupán. A bűnügyi osztály, a CID 250 detektívvel dolgozott 1878-ban. Akkor az egész londoni rendőrség szaRendörbrigúd a múlt század ötvenes éveiből kát. Nem mondta, hogy a Parlament kupolatermében lesz az esküvő, mint egy nagyvonalú házasságszédelgő kortársa tette, és nem ígért nászúiként flóridai üdülést sem. Nem, Serfőző egész életében csak egy kis csaló volt, olyan szürke, akár a szélhámosok többsége, mint például a magyar' kriminalisztika történetében hírnévre szert tett bryxolbs bácsi. Cukrászdák, éttermek mellékhelyiségeinek szagtalanító szereit ígérte kicserélni, mindig kék munkásruhában, a Központ megbízása alapján szigorúan 28,20-ért... Serfőző tehát az efféle könnyűsúlyú svihákok közé tartozott, aki persze a magányosságban rejlő lehetőségeket épp oly jól ismerte, mint az építőanyagmizéria kincsesbányát. A 70- es évek derekán történt, bur- leszknek már gyenge, de a svindliknél még használható trükkökkel tarkított palaügy is bizonyítja ezt. Serfőző akkoriban Nyergesújfalun tartózkodott. Itt találkozott egy zsámbéki sofőrrel, aki az Etern agyárból palát akart venni, de a vásárlás valamiért nem ment. Ekkor érkezett meg hősünk és természetesen vállalta az üzletet. Néhány nap múlva táviratozott is Zsámbékra, hogy megvan az anyag, csak sürgősen küldjenek 2500 forintot, hogy kifizethesse. A pénz, sőt később a megadott időre a férfi is megérkezett. Nyergesújfaluba, hogy elszállítsa a palát, de Serfőző nem volt a megbeszélt helyen. Ennek az a magyarázata, hogy ő ezalatt Zsámbékra érkezett és a kedves vevő feleségétől kért el újabb összeget. Másnap nem rajta múlt, hogy az Eternit- gyár környékép a szemernyire már gyanakvó vevővel mégis összefutott. De nem jött zavarba, felmentek mindketten a szállítási osztályra, majd Serfőzö bement az ügyintézőhöz, s miközben a zsámbéki ember kint várakozott, egy másik ajtón távozott. A vevő másfél órán át ácsorgóit még, majd bement az irodába, ahol közölték vele, hogy soha nem is hallottak Serfőző Pálról. A nők sosem értik Mindez azonban csak töredék a vádlott múltjából, hiszen a középkorú férfi a maga slendrián modorában szinte a Btk-ban felsorolt valamennyi vagyon elleni bűncselekményt elkövette: sikkasztott, lopott, hűtlenül kezelte a rábízott értékeket és persze mindenekelőtt szélhámosko- dott. Az első csalást még 1961- ben Battonya vidékén történt, s .azóta még bt alkalommal került különböző svindlikért bíróság elé. Élete alapján joggal mondhatná, uraim, Serfőző vagyok, a szélhámos, de ő ehelyett többnyire csak széttárja karját és szabadkozik: Tisztelt Bíróság, a nők sosem értik meg, hogy eijégyzés után miért szökök meg, de én nem bírom á kötöttségeket... Serfőző Pált a Pest megyei Bíróság a Békéscsabán és Nagykovácsiban elkövetett csalásokért jogerősen 1 év és S hónapi fegyházra ítélte. Babus Endre Emberek a veszély perceiben Bátorság vagy kötelesség? • Életmentők lélektana Sistergő, ropogó hangokra riadtam fel. Ereztem a veszélyt. Az éles fény, mely a novemberi éjszaka sötétjével bírókra kelt, egyértelművé tette; tűz van! Ég a szomszéd ház! Ahogy kiugrottam az ágyból, azonmód másztam meg a két portát egymástól elválasztó kőkerítést. A bejárati ajtó nem engedett nyo■* másomnak. Végül a konyha felől sikerült bejutnom a lakásba, kimenteni a két gyereket a lángtengerből. Ma sem értem, hogy lehet: a padlót borító parázson mezítláb futottam végig, s nem égette a talpam. Ez is olyan szerencse, minthogy a körülöttem potyogó mennyezetdarabokból egy sem talált el. Akkor azonban mindez nem jutott eszembe. Csak azt tudtam, a gyerekeket ki kell hozni. Feleségem is makacsul azt hajtogatta, mi lesz velük? séget vitte volna. Idegtépő percek, lehetne most sok szépet mondani erről az . esetről is. De a valóságot utólag sem szabad szépíteni. Ismerem a folyónak ezt a szakaszát, mint a tehyerem — fűzi hozzá magyarázólag, miközben ki tudja, már hányadszor igazít egyet ‘ kék munkásruháján. Nem mintha zavarban lenne, de minden mozdulatán, megnyilatkozásán érzem, tettét természetesnek, magától értetődőnek tartja. Tudom, milyen alattomosak a visszafolyások. Befelé úszva mindössze annyi futott át rajtam: ha a bajbakeriilt fojtogatni kezd, sajnos, ütnöm kell. Mert, ha nem — mind a ketten ott maradunk. Nem ez az első eset, hogy embert mentettem ki a vízből. Itt, Szentendrén szinte mindenkinek jutott már hasonló feladat. Életmentő emlékérmet' kaptam. Nem mintha ezt a megtiszteltetést semmibe venném, de igazán jóleső érzés akkor töltött el, amikor partot értem a fiúval. Ne is rólam, a huszonkilenc évemről beszéljünk. Inkább arról, milyen felelőtlenek az emberek. Abban bíznak, hogy ha az uszodában megtanultak úszni, itt sem érheti őket baj. Pedig a folyó szeszélyes, alattomos. S aki nem ismeri, könnyen áldozatává lesz. Szerintem az áldozatok felelőtlensége az oka a tragédiáknak.
