Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-24 / 301. szám

\ 1979. DECEMBER 24., HÉTFŐ 1 kérdés felelet A ceglédi EVIG-ben Az Egyesült Villamosgépgyái ceglédi kisgép üzem ének mun­káskollektívája az idén 2,1 mil­lió forintnyi anyag- és ener- giameg’takarítást tervez. Schif­fer János energetikust kérdez­tük: teljesítették-e időarányo­san a vállalásukat? — Anyagmegtakarításunk háromnegyed év alatt 1,5 mil­lió forint volt. Energiából léi millió forintnyit " sikerült megtakarítani. Mig a villamos fúrógépek egyik alkatrészéhez korábban például alumíniumot használtunk, az idén műanyag­gal helyettesítjük azt. A mo­toroknál ugyancsak hazaival helyettesítjük az importból származó speciális színesfémet. A belföldi készítésű mosóbe­rendezések üzembe állításával, valamint az újítók megvaló­sított elképzeléseivel is jelen­tős fejlődést értünk el. Fekete arany Az OKGT Kőolaj- és Földgáz- bányászati Vállalat Magyarszent- miklós határában kutatófúráson doligozik. A Fekete arany szocialista brigád tagjai vállalták a kongresszus tiszteletére: az év végéig elérik a négyezeröt­száz métert. Rózsás Sándor felvétele rendőrség 30 munkanélkülit előállított.” „1931. április 7. A békés­csabai városházán földnélkü- li zsellérek 300 fős csoportja tüntetett a polgármester amő­bája előtt. A rendőrség kézi­tusával szorította ki a tünte­tőket az épületből.” A történetim' pillanat És ugyanebben az évben vámuniós szerződés jött lett­re Németország és Ausztria között. A fiatal inasgyerek a megélhetéssel küszködött, nem is sejtette, milyen ve­szély csúszott észrevétlenül közelebb szülőfalujához, ha- záiáhp£,.: és hozza.is. Minden ctnUér"ÍTeiében el­jön egyszer, a pillanat, ami­kor a történelmi helyzet vá­lasztásra kényszeríti. Trbo- vics Gojkó életében 1935-ben jött el az a pillanat. — Akkor már segédmun­kás voltam, a választás nem volt nehéz — emlékezik visz- sza. Belépett a szakszervezetbe, ami az akkori királyi Jugo­szláviában nem volt éppen veszélytelen. A szákszerve­zet jó iskola á munkások számára, ő is rádöbbent osz­tályhelyzetére. A bérhar­cok ereje, a megszervezett sztrájkok mélyítették a hitet benne: másképpen lesz egy­szer ... Az asztalra pálinka kerül. Az 1940-es nyár, ha még valaki emlékszik rá, egész Európában forró nyár volt. Különösen az augusztus. Trbovics Gojkónak meg két­szeresen is: akkor lett tagja az illegális jugoszláv kom­munista pártnak, s hamaro­san egy sejt titkárává vá­lasztották. A következő év­ben már küldöttként vett részt Ogulin városában a já­rási pártkonferencián. — Addig csak illegális fel­ső kapcsolatommal találkoz­tam — mondja —, fogalmam sem volt arról, hogy a párt milyen nagy és milyen erős. A hideg napok 'És eljött a végzetes eszten­dő: 1941. A végzetes nap: március 25. Jugoszlávia csat­lakozott a háromhatalmi paktumhoz. Meg sem száradt Cvetkovics miniszterelnök ‘ aláírása az okmányon, Belg- rádban németellenes pucs- csal megbuktattak a kor­mányt. Az egyik tüntetés kö­vette a másikat. Április 4-én gróf Teleky Pál magyar mi­niszterelnök főbe lőtte ma­gát. Keitl vezértábornok páncélszekrényéből előkerült a terv: április 6-án szárazon és a levegőben megindul a német hadigépezet Jugoszlá­via ellen. Az akkori Magyar- ország is hozzájárult, hogy Jugoszláviára ráköszöntse- nek a hideg napok, Drezsni- cára pedig a nemzetiségi el­nyomás. Az usztasá'k irtották a szerb kisebbséget. Az ille­gális kommunista párt kap­csolatrendszere felbomlott. Csak egy idő múlva sikerült azt helyreállítani. És megjött az első illegális utasítás: összegyűjteni a fegyvereket, készülni a harcra! Tudatosí­tani minden párttagban, hogy, hogy most minden kommu­nista a Vörös Hadsereg ka­tonája a fasiszták hátában. Trbovics Gojkó így lett par­tizán. Élete szédítő tempót kapott. Először raj- és sza- kaszparanesnok, később szá­zadot, majd zászlóaljat vezé­nyelt. És még később, Isztria parancsnoka. Fegyvernyugvás 4 Trbovics Gojkó életében másodszor is elhallgattak a fegyverek. Béke. Béke... ő mégsem cserélhette fel a fegyvert kalapácsra. A Szov­jetunióba küldték a páncélos­akadémiára. Alezredesként tért haza. A Tájékoztató Iro­da határozata az ő életét is kibillentette: 1949 márciusá­ban áttelepült Magyaror­szágra: Beiratkozott ba műsza­ki egyetemre, 1953-ban pedig elvett, egy szentendrei szerb nemzetiségű lányt. Három gyerekük született. Budaka- lászra 1967-ben költözött, s 1974. június 1-én vonult nyugdíjba, mint az AFIT 4. számú Autójavító Vállalat főmérnöke. Jelenleg a Kék Duna Szakszövetkezet párt- vezetőségi tagja és műszaki szaktanácsadója. Tulajdonosa a Munkás—Paraszt Hatalo­mért és a Szocialista Hazáért érdemrendnek. Csendben skívjuk a pipán­kat — önmagunkban, kell elő­ször rendet teremteni, hogy ne ellenséges területnek, ha­nem otthonnak érezzük az emberi világot — mélázik csendesen. Kit tehát a hős? — Egyszerű munkás vol­tam — izzik, föl még egyszer az emlékezés parazsa —, s a kitérő után ismét az lettem. A szocializmus diadalát akar­tam. Egy ember élete? Sok is, kevés is. Ennyit tudtam érte tenni... Karácsonyi István Trbovics Gojkó abból a nemzetségből származik, amely a legérzékenyebb ka­maszkorát a nyers és értel­metlen halállal szembenézve élte át; amelynek így vagy úgy,, de mindenáron értelmet kellett találnia arra a kocká­zatra, amit már a puszta lé­tezése jelentett. Budakalászon, a Hajnalka utca egyik kis családi házá­ban üldögélünk, bodor füst­karikákat eregetünk pipáink­ból, s kínálgatjük egymást különlegesnek . vélt dohá­nyunkkal. Békés, idillikus kép... Születéséhez, 1917-ben, az első világháború mozsarainak tompa dübörgése, az ágyú­csövek torkolattüze adta í >a zenét, a fényt. Trbovics Gojkó ma folyé­konyan, de enyhén idegenes hanglejtéssel beszél magya­rul. Szerb anyanyelvű. — Milyen ma a nemzetisé­gi csoport élete? — Milyen? Hát jó — vá­laszol. — Nem , is érzem, hogy nemzetiségi vagyok. Most nem érzem, de valami­kor teher volt, sőt életve­szély !... A horvátországi Drezsnica, a szülőfaluja, nemzetiségi község volt: szerb sziget a horvát tengerben. Születése­kor ennek valóban nem volt jelentősége, de később annál több... A fegyverek elhallgattak. Elég volt a vérből, a pusz­tulásból. A háborúból. Béke... de milyen béke? Új hazában — otthon A kis szerb fiúcska új uralkodót, másik hazát ka­pott: az osztrák császár he­lyett a jugoszláv királyt. A birodalom összeomlása, egy másik állam keletkezése bi­zony nem szaporította azt a két holdacska földet, amin édesapja szívós, inaszákasztó munkával szerezte meg csa­ládja számára a szűkösen mért mindennapi kenyeret. Hallgatom visszaemléke­zését, figyelem az életút kis patakjának csordogálását, s ahogy az folyóvá duzzad, azon töprengek: ki a hős? Az, aki középpontjából ki- mozdíthatatlan, vagy az ta­lán, aki emberfeletti cseleke­deteket hajt végre? Vagy?... vagy egy kisfiú? Aki nehéz körülmények között elvégzi a négy elemit, s utána megta­nulja a lakatosszakmát? Ö lenne a hős? A kérdés most még nyitva marad, talán majd később... És az élet­útja ? Tulajdonképpen ugyan­úgy • élt, mint a többi ha­sonló helyzetű gyerek bár­hol akkor Európában, vagy éppen Magyarországon. Akár munkás, akár földműves volt az apja. „1931. január 27. Négyszáz munkanélküli tüntetett mun­kát. kenyeret követelve a budapesti városházán a pol­gármester hivatala előtt. A A falu Pest megyébe költözik? Hosszú az út a Tiszától a budai járásig Üröm egyedülálló jelenség a főváros környéki falvak között. Lakossága ugyanis szinte teljesen kicserélődött a felszabadulást követően. A krónika szerint kereken 60 falu emberei telepedtek meg a belső népvándorlás révén a budai járás e szeglétében. tői is, ki tudja miért, csupán szűkszavú feleleteket kapunk. Pedig Péter Károlynénak bizonyára lenne mondanivaló­ja az első esztendők küzdel­méről,. hiszen hét gyermeket nevelt föl és fiait, leányait be­csületes emberekként tartják számon a községben. Beszél-', hetn® a meggyökerezés ezernyi nehézségéről. De az ember mái- olyannak született, ■ in­kább szeret hallgatná a kapott sebekről, ezért aztán előre és nem hátra tekint. Varga Bertalan sincs más­ként. Ő ugyan a harmadik hullámmal jött el a bátyja után. A háza 1971-ben épült föl: négy szoba összkomfort Büszke rá, hogy nem tarto­zik az OTP-nek, hogy gázon, főznek, s a háztartás gépesí­tett. önbecsülést számára a sok és kemény munka ad, az ólban hízó több tucat sertés, s a hajnali kelések. Természe­tesen mozog új világában, minden, amit maga körül lát: a gyümölcsfák, a szőlőlugas salát kezének teremtményei. Tiszaháti emberség Ottjártunkkor Varga Berta­lan legkisebb, ötödik osztá­lyos lányát éppen egy isko­lai ünnepély befejeztével szó­lítottuk meg. Tudakolva tőle, hallott-e valamit, a hírneves nagyközség múltjáról? — Még csak most kezdtük a történelmet tanulni, s Tar- pát sem említették mostanáig nekünk — feleli Ibolya. S már fut el a cukorkával teli' piros celofántasakkal. Haza. A ne­ki már emlékezettől fogva otthonba. A művelődési ház ajtaját betevő gyermek tűntén Tamási Áron szavai jutnak eszembe: j Azért Vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Az ürömiek úgy, hogy előhb-utóbb vállalják az el­bocsátó közösség történelmét: a tarpaiak, a Tisza-háton élők legjobb emberi tulajdonságait. Azokat, amelyeket a térbeli el­távolodás ellenére magukban hordoznak. Valiin Róla. nál jobban gépesített búza- termesztés. Az idei aszályban sem termett náluk kevesebb ötven mázsánál hektáronként. Igaz, mint mindig, a száraz­ság ezúttal is elkerülte őket: bőven hullik a csapadék a Beregben. Nem hiába tréfálko­zik rajta az idevalósi:. az kérjen csak esőt, aki meg is tudja állítani. Elfelejtett múlt? A rögtönzött mezei háztűz- néző végső állomása a tanács­ház. A falut már gyalogvást járjuk meg. A legelső, ami szembetűnik, a központban magasodó, fehérre , meszelt fa­lú, zöld fedeles, református templomtorony, amely minden­nél beszédesebben szól az it­teniek évszázados kultúrájáról. A portákon látszik, nem teg- úap tanulták a szép szerete- tét az itteniek: sokfelé fellel­hető a népi építészet számos jegye is. Amerre elhaladtunk *— 13 kilométer az aszfaltút — mindenütt takaros rend, tisz­tára seprett udvarok. S az sem kis dolog, hogy évek óta nincs elutasított óvodai, böl­csődei kérelem, a nebulók ké­nyelmesen. megférnek a tan­termekben. A centrum városiasodé képe különös összhangban áll a ke­rítések tövében guggoló kispa- dokkal, az esti meghitt beszél­getések színhelyével. Tarpának szinte a lélegzetét is hallhatja az ember, de nem a vidékies­ség, az ország szélén felejtett település portól sípoló tüdőzö- rejeként, hanem ahogy egy hagyományokban gazdag, jó­módú község egészséges leve­gővételét a fül felfoghatja. Ha erről a Tarpáról érdek­lődünk, a negyvenes évek kö­zepén. Ürömbe távozottaktól vagy akár a később érkézettek ­Ez egyben azt is jelenti — s talán nem áll messze az ! igazságtól e kijelentés —, hogy később és kevesebben tudtak gyökeret verni, illetve a szó igaz értelmében otthont teremteni itt. Hiányzott a be­fogadó község erkölcsi szokás­rendje. Különösen a tarpaiak illeszkedtek be nehezen. A helybeliek róluk alkotott ked­vezőtlen véleményének ellen­kezőjét, azt, hogy a Tisza- hátról hozott örökség-e az asszimiláció kerékkötője avagy más. lehetetlen volt bizonyíta­ni. Ezért nem maradt más hát­ra, mint a majd három és fél száz kilométerre levő be­regi község közvetlen szemügy. re vétele. A vonat reggel fél hétkor indult Budapestről. Buszcsat- lak ozással a kora délutáni órákra értük el a célt. Ügy mondják, az 1946-ban útnak induló 38 koldusszegény, sok­gyermekes családnak egy he­tébe telt eljutni az ellenkező irányba. Egy helyébe kettőt Szabolcs megye egyetlen he­gyéről a Tarpa határában levő szőlővel beültetett, vulkáni­kus eredetű kiemelkedésről lassítva ereszkedik le a Vol­ga. — Szépen kezelik errefelé a bornakvalót — bökök a fur­mint- és muskotálytőkék felé szórakozottan, miközben ka­lauzomnak, Faggyas Jenőnek, áz Es«; •Tárnái Tsz elnökének szavai jutnak eszembe. A gépkocsis határjárás közben ő említette volt, hogy annak idején nehéz szívvel tették a pecsétet tarpaiak Ürömbe szolgáló útlevelére. — Hátha rosszul ítélik meg őket, s ve­lük együtt az itthonmaradot- takat is. Hiszen éppen abban az esztendőben kerültek, im­már ki tudja hányadszor az országos politika reflektorfé­nyébe: hozatták haza Bajcsy- Zsilinszky Endre hamvait és helyezték örök nyugalomra a parasztjai kopjafás sírjaitól kö­rülvett temetőbe. Mielőtt azon­ban aiz elmélkedést tovább folytathatnám, válasz érkezik az említett szőlőműveléssel kapcsolatosan. — Értenek hozzá az embe­rek, bár a talaj sem megve­tendő. — mondja az elnök. Hozzátéve azt is, hogy a környéken nem ez a növény, hanem a fa áll p. legelső he­lyen. — Mi úgy vagyunk vele, ha egyet kivágunk, kettőt ülte­tünk helyette. Képzelheti, mekkora volt hát a fölzúdu­lás, amikor a közös gazda­ság a szinte vadon termő tar­ka összevisszaságban növő al­ma-, szilva- és diófákat ki- irtatta, és az ártér rendezése után mesterségesen újratele­pítette. Nem múlt el nap, zsörtölődés nélkül. — Akkor hajt az ki, ha majd a lábam ujja — mondogatták. A hitet- lenkedők azóta elfelejtették aggályaikat. Persze a tsz más­féle sikerei, is hozzájárultak a bizalomhoz. A kitűnő tehené­szet például vagy az átlagos­Vödröt ad az automata Késiek a dásMÍiöeSemek Két ünnep között blézer A. PLMÜ zsámbéki gyárában fröccsöntéssel és sajtolás­sal különböző építőipari és használati cikkeket gyártanak. Termékeiket elsősorban a belföldi igények kielégítésére gyárt­ják, de kooperációban is készítenek különböző építőipari kiegészítő cikkeket külföldi vállalatnak. Király Krisztina felvétele 1 A létezés kockázatainak évei Önmagunkban rendet teremteni « A Május 1. Ruhagyár ceg­lédi üzemének dolgozói nem pihennek a két ünnep között, mint tavaly vagy azelőtt. Haj­rázniuk kell, ha azt szeretnék, hogy kész termékeik elhagy­ják időben a gyárat. Késtek a díszítőelemek, s így azért is túlfűtöttebb most .a hangulat. A blézerek gómbozása, díszíté­se még hátra van. Ennek ellenére várhatóan sikeresen zárnak a ceglédiek. Az éves munkaóra-tervüket 103 százalékra teljesítették. Esz­tendő végére 230—240 ezer da­rab .különféle árut bocsájtanak ki. Á termelési érték megkö­zelíti majd a 195 milliót A gyár vezetője Melegh István szerint ez az esztendő sem tesz rosszabb a 'tavalyinál.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom