Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-16 / 294. szám
* 'f)r IliiiB!!!!!8!Älll^lill M a g a z i n p* ........ 1979. DECEMBER 16., VASÁRNAP ^:; Ho rgászok, halak, fogások (Ez a nap is úgy Indult, mint a többi. A Dunán hangtalanul csörgött lefelé a ladik, az evezők partra vetett halakként hevertek a csónak peremén. A két horgász várakozott, figyelte a lassan tovasikló part menti fákat és cserjéket, a víz halk fodro- zását, a folyam felett elhúzó zajry madárcsapatokat, a kis hajó mögött felfelé kapaszkodó uszályokat. Csak néha váltottaji szót, mit is mondtak volna egymásnak ... Észre sem v.et- ték, melyik volt az a pillanat, amikor megszűnt létezni számukra a külvilág, a hétköznapok minden gondja, baja. Csak a víz volt. A természet. A napfény ott tükröződött a habokon, a távolban vonatsípolás, a kanyarban elnyújtott hajóduda hallatszott. A vastag, hetvenes horgászzsinór nem rezdült, a halak még elkerülték a csalit, pedig a megtermett lóbogár derekasan küzdött a horog végén. De hát a bogár nem tudja, legfeljebb csak érzi a veszélyt.) A felfedezés öröme Antos Zoltán fővárosi otthonában minden a természet szeretőiéről árulkodik. A falakon agancsok, trófeák díszlenek, bizonyítván: jó vadász a gazda. A szekrényekben szak- " könyvek sorakoznak. A Magyar Horgászok Országos Szövetségének alel- nöke a szabad természetet kedvelő, szenvedélyes horgász és vadász. Mindenekelőtt azonban mélységesen ember. Szavaiból szinte sugárzik a társadalmi érzékenység, az érdeklődés, a környezete iránti felelősség. Horgászatról, halakról, fogásokról készültem írni, de nem tudok szabadulni a hetvenöt éves férfi egyéniségétől. Két órányi beszélgetés után lopva rádöbbenek, személyiségén keresztül kezdem szemlélni a világot. — Az emberek többségének hiányzik a természet — mondja. — Akkor jön rá erre, amikor kijut a folyópartra, a tavakhoz, az erdőkbe. Felfedezi a természetet, látja a nádszál rezgését, a víz mozgását, az elhúzó kacsarajokat. Azután időről időre megismétlődik élménye, s így válik észrevétlenül szükségletévé a vízi világ.. az._erd.ők.susogása. Én fiatal korom óta valamiféle belső kényszert érzek, hogy ezt az élményt, a felfedezés örömét közvetítsem másaknak. — Nézze csak meg, a Ráckevei- Duna mellékén sorra épülnek a hétvégi horgásztanyák és pihenők. Itt, ezekben a kis házakban, a vízparti Stégeken regenerálódik hétvégeken az erő. A halra, a fogásra lesvén, nem érnek rá a hétköznapi gondokon töprengeni. — Solcan azonban azt állítják, hogy a hétvégi nyaralók elcsúfítják a környezetet — vetem közbe. — Kétségkívül van ebben némi igazság. A MOHOSZ is ezt tartotta szem előtt, amikor megalakította vízvédelmi szervezetét. A horgászok egy része ma már olyan műszerekkel rendelkezik, amelyekkel mérhető a víz szennyezettsége. Egyébként az országos horgászrend is szigorúan meghatározza a horgászat feltételeit a környezet védelmének szempontjából. A közelmúltban magam is részt vettem egy kiszálláson, amelyen a Pest megyei Tanács, a Horgászszövetség, a területi intéző bizottság és a vízügyi hivatal munkatársai vettek részt. A Ráckevei- Duna-ágat vizsgáltuk meg, s bizony sok helyütt nagyon kedvezőtlen tapasztalatokat szereztünk. Volt, ahol rendkívül szennyezett, sivár és kopár volt a part. Pedig a horgászat egyik legszebb élménye, amikor a ladikban ü’ő ember a folyó közepéről szem’élheti a hosszan eléje táruló táj"1. Védjük a természetet! iram, már alig pergett az orsó; csaknem nyolcvan méter damil feszült a vízben.) Sokan talán furcsa csbdabogámak tartják Antos Zoltánt, aki horgászatairól, fogásairól és zsákmányairól naprakész, pontos jegyzeteket készít. Tucatnyi naplójában ott sorakoznak a megállapítások a ponty, a harcsa szokásairól, az időjárás változásairól. Engem azonban ezekben a naplókban az aprólékosan elkészített, saínes ábrák ragadták meg leginkább. Ügy éreztem: ezekből a rajzokból süt ki a legérzékletesebben ennek az embernek a természetszeretete. A naplók azonban más célt is szolgálnak. Antos Zoltán ugyanis ismert horgász szakíró, számos könyve megjelent a különböző halak szokásairól és horgászatáról. Hamarosan megjelenik a Ponty és horgászata című könyve. — Mennyi a horgász, milyenek a horgászati és fogási lehetőségek napjainkban? — kérdezem. — A Pest megyei székhelyű egyesületeknek 14 ezer 225 tagja van. A közelmúltban alakult meg itt is a megyei területi bizottság, amelynek a feladata a MOHOSZ célkitűzéseinek megvalósításán, az egyesületek belső életének irányításán és segítésén kívül a horgászok és üdülők érdekeinek az egyeztetése. Éppen januárban jelenik meg a Ráckevei (So- roksárí)-j5una és mellékvizeinek új horgászrendje, amely szabályozza a horgászok jogait és kötelességeit. Hamarosan megalakul a Ráckevei- Duna halgazdálkodási bizottsága is. — Ami a kérdés második részét illeti, bizonyos szempontból kisebb ma a fogási lehetőség. Megnőtt a horgászok száma, s ezzel nem tud lépést tartani a haltelepítés. A helyzet az, hogy majdnem olyan nagy halakat kellene a vízbe telepíteni, amilyent a horgász néhány hét vagy hónap múlva kifog. — A másik téma a környezet szennyezettsége. Néhány éve a Rác- kevei-Dunán fordult elő, hogy víz- szennyezés miatt több ezer mázsa hal elpusztult. Az üzemek még ma is sokszor inkább kifizetik a bírsá:igol, hiszen; .az. kevesebbe kerül, mint ;• hogy szennyvízderítőt építsenek. Vannak másfajta gondok is. Egy , KPM-rendelet szerint tilos a 250 köbcentiméteres hengerűrtartalmúnál nagyobb belsőégésű motorok hajtotta kishajóval közlekedni a folyón. Tizennégy és tizenhat óra, valamint 21 és reggel hat óra között egyáltalán tilos motorcsónakkal közlekedni. Tessék csak leülni a Duna- partra egy nyári délután. Tucatjával vannak a szabálytalankodók. Vagyis a rendelet még kevés, ha nem tartjuk he következetesen. Tizennyolc kilós harcsa (Megfordult a küzdelem iránya. A horgász érezte: ha bírja türelemmel, ezt a csatát megnyeri, óvatosan, méterről méterre szűkítette a zsinórt. Nem érzékelte az idő múlását. Később a társa elmondta: majdnem háromnegyed órába tellett, míg karnyújtásnyira ért a halhoz. A zsinór azonban még egyre szűkült. A férfi érezte az elemi erőt a mélyből, de azt is tudta: a hal elfáradt a küzdelemben. Az utolsó méterek következtek. Az utolsó pillanatok a türelem és a várakozás határán. Azután örvényleni kezdett a víz, apró gyűrűk indultak le, a mélység felé. És akkor előbukkant a habok közül a harcsa tátogó pofája, kerek szeme és hosszú bajusza. A győzelem előtti utolsó pillanatok. A horgász és társa együtt emelték be a halat a ladikba. Utólag, a mérlegelésnél kiderült: 18 kilót nyomott.) Antos Zoltánt két öröm is érte hetvenötödül születésnapján. Kitüntették a Munka Érdemrend arany fokozatával, s megkapta a Horgász sportért plakettet. Nem hiszem, hogy véletlen a két kitüntetés egybeesése. Az elismerés a mozgékony, állandóan kutató, kísérletező, ismereteit továbbadni vágyó embernek szól. A fiatalabb horgászok gyakran csodálkoznak, amikor egy-egy komolyabb fogása után odahívja társait, átadja a helyét, mondván: gyere, te is ismerd meg a halfogás örömét. Ritka az ilyen ember. Élményeiről, emlékezetes fogásairól kérdezem. — Kettőt említenék. Az egyik felfedezés, a másik vidám történet — mondja. — A negyvenes évek végén gyakran jártam horgászni a Dunára. Akkor még nagyon gazdag volt a halállomány. Az egyik hajnalban felfigyeltem egy ladikosra, aki lefelé ereszkedett a vízen, és furcsa hangokat hallatott. Másnap megkerestem, s megtudtam: a helybeliek ezt kuttyogatásnak nevezik. Ez a hang odacsalja a harcsákat. Később én is megkíséreltem a horgászatnak ezt a módját, s egy nap leforgása alatt hét harcsát fogtam. — A másik élményemre azért mondtam hogy vidám, mert a Jjor- gászökat általában úgy ismerik:szeretik eltúlozni a fogásokat. Nos, az egyik fogásomat — a hal nagyságát — az egyik pártszervezet igazolta. Bajai ismerősömmel a Dunán horgásztunk, s egy 18 kilós harcsát fogtam. Nem tudtam, mit csináljak vele, a társamnak adtam. Náluk éppen a helybeli pártalapszervezet tartott rendezvényt, s az ottaniak a hasznosat összekötötték a kellemessel: kitűnő halvacsorát főztek. Néhány hét múlva kaptam meg a levelüket, amelyben a pártalapszervezet titkára megköszönte, hogy nekik ajándékoztam a 18 kilós harcsámat. VIRÁG FERENC Vác, Géza király tér IQ. Nemesen egyszerű, régi barokk épület. Szemközt modern ház hivalkodik: a gimnázium. És mégis, a 300 éves épület hívja, vonzza az embert. A kapu mellett kis tábla: Pest megyei Levéltár Váci Fióklevéltára. Képzeletemben magas polcok, porosodó irat- kötegek katonás rendje ötlik fel, a rejtőzködő múlt titkai, ahová a szakemberek járnak kutatni. De miért csak ők? A levéltárak kincseket rejtenek. Üzennek az ifjúságnak, akik a tér másik oldalán száraz tételekben tanulják a történelmet. Pedig lehetne másképpen is. Erről győz meg bennünket a Pest megyei Levéltár és az Országos Vízügyi Levéltár együttes kiállítása. A két intézmény közös összefogással, hatalmas kiállítótérben mutatja be féltve őrzött dokumentumait, térképeit, metszeteit. A cél: ismerd meg a múltad. hogy tiszteld jelened. Dr. Lakatos Ernő igazgató megnyitó beszédében hangsúlyozta, nyitott levéltárat akarnak létrehozni, értékes iratanyagát megmutatni minden tanulni vágyó érdeklődőnek. Ezzel a céllal már új feladatot is kapott az intézmény. A levéltár küszöbét most már nemcsak kutatók léphetik át. A nemes kezdeményezés érdekében a két levéltár szerződést is kötött, közös Duna-kiállitások rendezésére. A kék országút mentén A Duna partjai mentén évezredek óta éi ember, A folyó tiszta vize, bőséges halállománya megadta az élethez szükséges vizet, táplálékot, valamint a malmok működéséhez az energiát. A folyó nemcsak épített, hanem pusztított is. Évszázadokra visszamenőleg kimutathatók a katasztrofális erejű jeges és nyári árvizek, melyek a Kárpát-medencében élő embereket összefogásra, közös erőfeszítésen alapuló védekezésre késztették — mondta dr. Dóka Klára, a történelemtudományok kandidátusa, az Országos Vízügyi Levéltár vezetője. A kiállított iratokat topográfiai sorrendben helyezték el. A dokumentumok alapján képzeletben végigjárhatjuk a Duna Kárpát-medencei szakaszát, és megismerhetjük azt az évszázados munkát, melyet az itt élő soknemzetiségű lakosság végzett a folyó szabályozása és a természet átalakítása érdekében. A szabályozás szükségessége már a XVIII. században felmerült, m,ert a rendszeres hajózást kívánták biztosítani. de csak a kezdetleges medertisztítási módszerek alkalmazásáig jutottak el. A tervszerű szabályozást rendszeres térképezési és felmérési munkák előzék me’. Kiváló mérnökeink — Huszár Mátyás és Vá.sárhelvi Pál — munkáikkal biztos alanot adtak a műszaki tervezéshez, de egyben a fo’'mrn ősi vízrajzi képét is megőrizték. A szabályozás kritikus pontjai a Dévénytől - a Vaskapuig Széles folyó (Egy villanás volt az egész. Az idősebb horgász zsinórja’ hosszú pengeként metszette ketté a víztükröt. A harmónia egy másodperc töredéke alatt disszonanciába csapott át. A horgászbot orsójáról vészes gyorsasággal pergett le a zsinór. A mélyben, a víz alatt ismeretlen, nagy testű lény kezdett harcba az életéért. A férfi nem sietett, nem kapkodott. Nem ez az első hcl az életében, amelyet kifog vagy elhibáz. Az mindenesetre aggasztotta, hogy a hal a nehezebb megoldást választotta, az árral szemben menekült. Most nincs az az ember, aki megállíthatná. A horgász azonban évek tapasztalatából tudta: csitul maid a tempó, hisz a fáradtság nagy úr. Ha "stn, akkor az ember lesz a vesztes. És lám. vészesen közeledtek a horgászzsinór utolsó méterei. Ha lefutnak, a hal megkísérli majd vonszolni a ladi’-ot, legalábbis, amíg a zsinór bírja. Ez azonban nem következett be. Lelassult az Mazsaroff Miklós grafikája sellős, sok ágra szakadt Felső-Du- nán, a Soroksári Duna-ágnál, Baja- Mohács térségénél, és az Al-Dunánál voltak. Érdekes dokumentumokat láthatunk a Soroksári Duna-ág szabályozásáról, a Kvassay-zsilip és a Tassi- zsilip építéséről. E szakasz szabályozása azért volt fontos, mert ide tervezték Közép-Európa egyik legnagyobb kikötőjét, a Csepeli Nemzeti és Szabadkikötőt, amit 1928-ban avattak föl. Láthatjuk a terveket, a kikötő átadásáról készült fotókat, és a további fejlesztésre vonatkozó elképzeléseket. Egy érdekes, regi feljegyzés A vízszennyezés, a környezetvédelem nemcsak napjaink proolémája. Berger uouog vizmesier naplója cua- mai feljegyzéseket tartalmaz. A £ü- zetecsKe ceiját Berger master így határozza meg: A soroksári Duna-ág vízfelületének megfigyelése a székesjővaros szennyvizeinek hozzafolyásuról: megkezdetett 19x0. évi június hó 24-én. Az utolsó bejegyzés december 31- én került a kis kockás füzetbe. A lelkiismeretesen jegyzetelő szakember szinte mindennap ugyanazt irta, mert a fejváros minden szennyét ide engedték. Kezdetben* az olajszennyeződés csalt foltokban jelentkezett, később már sávokkal borította a vízfelületet, majd az egész Du na-szakaszt elborította. Az olaj mellett a gyári és háztartási hulladék is szennyezi a környezetet. Keserűsége jogos, mert néhány évtizeddel korábban még a pesti utcákon mindennapos látvány volt a Duna-vizet szállító lajtos kocsi, ami jó kereseti lehetőséget jelentett sok szegény ember számára. De ez már a múlté, mert az ipari létesítmények szennyezik a vizet. Talán a legdrámaibb és a leghosszabb a július 1-én írt feljegyzés, később már igen röviden és szűkszavúan fogalmaz Berger vízmester: reggel észak nyugoti szói mellett a vízfelületen látható: darabokban ürülék és egyéb: gyári és háztartási hulladék, olajos foltok — a víz egyébként igen piszkos és (kátrány-benzines) bűzt terjeszt, ezen állapot egész nap fenállt. És , az utolsó bejegyzés: a Duna-ág vízfelülete olajfoltokkal részben borított. Pedig a vízszennyeződés elleni védekezésre már a múlt század nyolcvanas éveiben felfigyeltek. 1883-ban két csatornaterv és műszaki leírás is készült azért, hogy az Újpest’ kikötő mellett megvédjék a folyó vizét a környék ipari szennyeződéseitől. Jelen és múlt Gabcsikovónál A festői Dunakanyar nem volt árvizes terület. Itt jelentősebb szabályozásba nem került sor. A természeti szépség viszont önként adta az üdülőkörzet kialakításának lehetőségét. Értékes metszetek ábrázolják a régi Visegrád várát. Láthatjuk, a napjainkban is ismert kikötők — Szob, Nógrádverőce, Budakalász — régi műszaki rajzait, valamint Szentendre és Visegrád térképét. A kiállítás másik, lényeges gondolata látványosan bemutatni a Duna nemzetközi szerepét, nemcsak azért, mert nyolc országon halad keresztül, hanem azért is, mert a gabcsiko- vo—nagymarosi vízlépcsőrendszer szerves része lesz a Duna—Majna— Rajna csatornának, mely megvalósítja a transzkontinentális víziútrendszert, Sulinától Rotterdamig összeköti a Fekete-tengert az Északitengerrel. A nemzetközi méretű építő- és szervező munkáról sokat olvashatunk és sokat is tudunk, de arról már keveset, hogy a régi felsődunai szabályozás egyik legkritikusabb szakasza volt Gabcsikovo környéke. Térképek, műszaki leírások, művezetőség építési naplója, helyszínrajzok árulkodnak a nagy jelentőségű munkáról. Komplex energiagazdálkodási programot dolgoztak ki nemzetközi viszonylatban is híres szakembereink: Bláthy Ottó Titusz, Bogdánfy Ödön és mások 1918—1919-ben. A Tanácsköztársaság kormánya elrendelte a Soroksári Duna-áqon erőmű évítését, valamint a Szentendrei Duna-ág erőművének tervezését. Új fejezetet kívántak nyitni energia- gazdálkodásunkban, mely a vízerő gazdaságos kihasználását jelentette. Iratok, műszaki rajzok sokasága bizonyítja a száz évvel ezelőtti törekvéseket. me!vek napjainkban fognak megvalósulni. A kiállítás értékes és meggyőző dokumentumokkal tário. fel a régebbi korok műszaki tevékenységét, figyelembe véve mérnök és kubikos egymásra utaltságét, ritkán elismert közös, ém'tő, alkotó munkáját és annak minden ered-aérré+, * TŰRÖK MARGIT