Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-16 / 294. szám

* 'f)r IliiiB!!!!!8!Älll^lill M a g a z i n p* ........ 1979. DECEMBER 16., VASÁRNAP ^:; Ho rgászok, halak, fogások (Ez a nap is úgy Indult, mint a többi. A Dunán hangtalanul csörgött lefelé a ladik, az evezők partra ve­tett halakként hevertek a csónak pe­remén. A két horgász várakozott, fi­gyelte a lassan tovasikló part menti fákat és cserjéket, a víz halk fodro- zását, a folyam felett elhúzó zajry madárcsapatokat, a kis hajó mögött felfelé kapaszkodó uszályokat. Csak néha váltottaji szót, mit is mondtak volna egymásnak ... Észre sem v.et- ték, melyik volt az a pillanat, ami­kor megszűnt létezni számukra a kül­világ, a hétköznapok minden gondja, baja. Csak a víz volt. A természet. A napfény ott tükröződött a habokon, a távolban vonatsípolás, a kanyar­ban elnyújtott hajóduda hallatszott. A vastag, hetvenes horgászzsinór nem rezdült, a halak még elkerülték a csalit, pedig a megtermett lóbogár derekasan küzdött a horog végén. De hát a bogár nem tudja, legfeljebb csak érzi a veszélyt.) A felfedezés öröme Antos Zoltán fővárosi otthonában minden a természet szeretőiéről árulkodik. A falakon agancsok, tró­feák díszlenek, bizonyítván: jó va­dász a gazda. A szekrényekben szak- " könyvek sorakoznak. A Magyar Hor­gászok Országos Szövetségének alel- nöke a szabad természetet kedvelő, szenvedélyes horgász és vadász. Min­denekelőtt azonban mélységesen em­ber. Szavaiból szinte sugárzik a tár­sadalmi érzékenység, az érdeklődés, a környezete iránti felelősség. Hor­gászatról, halakról, fogásokról ké­szültem írni, de nem tudok szaba­dulni a hetvenöt éves férfi egyéni­ségétől. Két órányi beszélgetés után lopva rádöbbenek, személyiségén ke­resztül kezdem szemlélni a világot. — Az emberek többségének hi­ányzik a természet — mondja. — Akkor jön rá erre, amikor kijut a folyópartra, a tavakhoz, az erdőkbe. Felfedezi a természetet, látja a nád­szál rezgését, a víz mozgását, az el­húzó kacsarajokat. Azután időről időre megismétlődik élménye, s így válik észrevétlenül szükségletévé a vízi világ.. az._erd.ők.susogása. Én fia­tal korom óta valamiféle belső kény­szert érzek, hogy ezt az élményt, a felfedezés örömét közvetítsem má­saknak. — Nézze csak meg, a Ráckevei- Duna mellékén sorra épülnek a hét­végi horgásztanyák és pihenők. Itt, ezekben a kis házakban, a vízparti Stégeken regenerálódik hétvégeken az erő. A halra, a fogásra lesvén, nem érnek rá a hétköznapi gondo­kon töprengeni. — Solcan azonban azt állítják, hogy a hétvégi nyaralók elcsúfítják a környezetet — vetem közbe. — Kétségkívül van ebben némi igazság. A MOHOSZ is ezt tartotta szem előtt, amikor megalakította vízvédelmi szervezetét. A horgászok egy része ma már olyan műszerek­kel rendelkezik, amelyekkel mérhe­tő a víz szennyezettsége. Egyébként az országos horgászrend is szi­gorúan meghatározza a horgászat feltételeit a környezet védelmének szempontjából. A közelmúltban ma­gam is részt vettem egy kiszálláson, amelyen a Pest megyei Tanács, a Horgászszövetség, a területi intéző bizottság és a vízügyi hivatal mun­katársai vettek részt. A Ráckevei- Duna-ágat vizsgáltuk meg, s bizony sok helyütt nagyon kedvezőtlen ta­pasztalatokat szereztünk. Volt, ahol rendkívül szennyezett, sivár és ko­pár volt a part. Pedig a horgászat egyik legszebb élménye, amikor a ladikban ü’ő ember a folyó közepé­ről szem’élheti a hosszan eléje tá­ruló táj"1. Védjük a természetet! iram, már alig pergett az orsó; csak­nem nyolcvan méter damil feszült a vízben.) Sokan talán furcsa csbdabogámak tartják Antos Zoltánt, aki horgásza­tairól, fogásairól és zsákmányairól naprakész, pontos jegyzeteket készít. Tucatnyi naplójában ott sorakoznak a megállapítások a ponty, a harcsa szokásairól, az időjárás változásai­ról. Engem azonban ezekben a nap­lókban az aprólékosan elkészített, saínes ábrák ragadták meg legin­kább. Ügy éreztem: ezekből a raj­zokból süt ki a legérzékletesebben ennek az embernek a természetsze­retete. A naplók azonban más célt is szolgálnak. Antos Zoltán ugyanis is­mert horgász szakíró, számos köny­ve megjelent a különböző halak szo­kásairól és horgászatáról. Hamaro­san megjelenik a Ponty és horgásza­ta című könyve. — Mennyi a horgász, milyenek a horgászati és fogási lehetőségek nap­jainkban? — kérdezem. — A Pest megyei székhelyű egye­sületeknek 14 ezer 225 tagja van. A közelmúltban alakult meg itt is a megyei területi bizottság, amelynek a feladata a MOHOSZ célkitűzései­nek megvalósításán, az egyesületek belső életének irányításán és segíté­sén kívül a horgászok és üdülők ér­dekeinek az egyeztetése. Éppen ja­nuárban jelenik meg a Ráckevei (So- roksárí)-j5una és mellékvizeinek új horgászrendje, amely szabályozza a horgászok jogait és kötelességeit. Hamarosan megalakul a Ráckevei- Duna halgazdálkodási bizottsága is. — Ami a kérdés második részét illeti, bizonyos szempontból kisebb ma a fogási lehetőség. Megnőtt a horgászok száma, s ezzel nem tud lépést tartani a haltelepítés. A hely­zet az, hogy majdnem olyan nagy halakat kellene a vízbe telepíteni, amilyent a horgász néhány hét vagy hónap múlva kifog. — A másik téma a környezet szennyezettsége. Néhány éve a Rác- kevei-Dunán fordult elő, hogy víz- szennyezés miatt több ezer mázsa hal elpusztult. Az üzemek még ma is sokszor inkább kifizetik a bírsá­:igol, hiszen; .az. kevesebbe kerül, mint ;• hogy szennyvízderítőt építsenek. Vannak másfajta gondok is. Egy , KPM-rendelet szerint tilos a 250 köbcentiméteres hengerűrtartalmú­nál nagyobb belsőégésű motorok haj­totta kishajóval közlekedni a folyón. Tizennégy és tizenhat óra, valamint 21 és reggel hat óra között egyál­talán tilos motorcsónakkal köz­lekedni. Tessék csak leülni a Duna- partra egy nyári délután. Tucatjá­val vannak a szabálytalankodók. Vagyis a rendelet még kevés, ha nem tartjuk he következetesen. Tizennyolc kilós harcsa (Megfordult a küzdelem iránya. A horgász érezte: ha bírja türelemmel, ezt a csatát megnyeri, óvatosan, mé­terről méterre szűkítette a zsinórt. Nem érzékelte az idő múlását. Ké­sőbb a társa elmondta: majdnem há­romnegyed órába tellett, míg kar­nyújtásnyira ért a halhoz. A zsinór azonban még egyre szűkült. A férfi érezte az elemi erőt a mélyből, de azt is tudta: a hal elfáradt a küzde­lemben. Az utolsó méterek következ­tek. Az utolsó pillanatok a türelem és a várakozás határán. Azután ör­vényleni kezdett a víz, apró gyűrűk indultak le, a mélység felé. És akkor előbukkant a habok közül a harcsa tátogó pofája, kerek szeme és hosszú bajusza. A győzelem előtti utolsó pillanatok. A horgász és társa együtt emelték be a halat a ladikba. Utó­lag, a mérlegelésnél kiderült: 18 ki­lót nyomott.) Antos Zoltánt két öröm is érte het­venötödül születésnapján. Kitüntet­ték a Munka Érdemrend arany foko­zatával, s megkapta a Horgász spor­tért plakettet. Nem hiszem, hogy vé­letlen a két kitüntetés egybeesése. Az elismerés a mozgékony, állandó­an kutató, kísérletező, ismereteit to­vábbadni vágyó embernek szól. A fiatalabb horgászok gyakran csodál­koznak, amikor egy-egy komolyabb fogása után odahívja társait, átadja a helyét, mondván: gyere, te is is­merd meg a halfogás örömét. Ritka az ilyen ember. Élményeiről, emlékezetes fogásai­ról kérdezem. — Kettőt említenék. Az egyik fel­fedezés, a másik vidám történet — mondja. — A negyvenes évek végén gyakran jártam horgászni a Dunára. Akkor még nagyon gazdag volt a halállomány. Az egyik hajnalban felfigyeltem egy ladikosra, aki lefe­lé ereszkedett a vízen, és furcsa han­gokat hallatott. Másnap megkeres­tem, s megtudtam: a helybeliek ezt kuttyogatásnak nevezik. Ez a hang odacsalja a harcsákat. Később én is megkíséreltem a horgászatnak ezt a módját, s egy nap leforgása alatt hét harcsát fogtam. — A másik élményemre azért mondtam hogy vidám, mert a Jjor- gászökat általában úgy ismerik:sze­retik eltúlozni a fogásokat. Nos, az egyik fogásomat — a hal nagyságát — az egyik pártszervezet igazolta. Bajai ismerősömmel a Dunán hor­gásztunk, s egy 18 kilós harcsát fog­tam. Nem tudtam, mit csináljak ve­le, a társamnak adtam. Náluk ép­pen a helybeli pártalapszervezet tar­tott rendezvényt, s az ottaniak a hasznosat összekötötték a kellemes­sel: kitűnő halvacsorát főztek. Né­hány hét múlva kaptam meg a le­velüket, amelyben a pártalapszer­vezet titkára megköszönte, hogy ne­kik ajándékoztam a 18 kilós harcsá­mat. VIRÁG FERENC Vác, Géza király tér IQ. Nemesen egyszerű, régi barokk épület. Szem­közt modern ház hivalkodik: a gim­názium. És mégis, a 300 éves épület hívja, vonzza az embert. A kapu mellett kis tábla: Pest megyei Le­véltár Váci Fióklevéltára. Képzele­temben magas polcok, porosodó irat- kötegek katonás rendje ötlik fel, a rejtőzködő múlt titkai, ahová a szak­emberek járnak kutatni. De miért csak ők? A levéltárak kincseket rej­tenek. Üzennek az ifjúságnak, akik a tér másik oldalán száraz tételek­ben tanulják a történelmet. Pedig lehetne másképpen is. Erről győz meg bennünket a Pest megyei Le­véltár és az Országos Vízügyi Le­véltár együttes kiállítása. A két in­tézmény közös összefogással, hatal­mas kiállítótérben mutatja be féltve őrzött dokumentumait, térképeit, metszeteit. A cél: ismerd meg a múl­tad. hogy tiszteld jelened. Dr. Lakatos Ernő igazgató megnyi­tó beszédében hangsúlyozta, nyitott levéltárat akarnak létrehozni, érté­kes iratanyagát megmutatni minden tanulni vágyó érdeklődőnek. Ezzel a céllal már új feladatot is kapott az intézmény. A levéltár küszöbét most már nemcsak kutatók léphetik át. A nemes kezdeményezés érdekében a két levéltár szerződést is kötött, kö­zös Duna-kiállitások rendezésére. A kék országút mentén A Duna partjai mentén évezredek óta éi ember, A folyó tiszta vize, bőséges halállománya megadta az élethez szükséges vizet, táplálékot, valamint a malmok működéséhez az energiát. A folyó nemcsak épített, hanem pusztított is. Évszázadokra visszamenőleg kimutathatók a ka­tasztrofális erejű jeges és nyári ár­vizek, melyek a Kárpát-medencében élő embereket összefogásra, közös erőfeszítésen alapuló védekezésre késztették — mondta dr. Dóka Klá­ra, a történelemtudományok kandi­dátusa, az Országos Vízügyi Levéltár vezetője. A kiállított iratokat topográfiai sorrendben helyezték el. A doku­mentumok alapján képzeletben vé­gigjárhatjuk a Duna Kárpát-meden­cei szakaszát, és megismerhetjük azt az évszázados munkát, melyet az itt élő soknemzetiségű lakosság végzett a folyó szabályozása és a természet átalakítása érdekében. A szabályozás szükségessége már a XVIII. században felmerült, m,ert a rendszeres hajózást kívánták biz­tosítani. de csak a kezdetleges me­dertisztítási módszerek alkalmazá­sáig jutottak el. A tervszerű szabályozást rendsze­res térképezési és felmérési mun­kák előzék me’. Kiváló mérnöke­ink — Huszár Mátyás és Vá.sárhelvi Pál — munkáikkal biztos alanot ad­tak a műszaki tervezéshez, de egy­ben a fo’'mrn ősi vízrajzi képét is megőrizték. A szabályozás kritikus pontjai a Dévénytől - a Vaskapuig Széles folyó (Egy villanás volt az egész. Az idő­sebb horgász zsinórja’ hosszú penge­ként metszette ketté a víztükröt. A harmónia egy másodperc töredéke alatt disszonanciába csapott át. A horgászbot orsójáról vészes gyorsa­sággal pergett le a zsinór. A mély­ben, a víz alatt ismeretlen, nagy tes­tű lény kezdett harcba az életéért. A férfi nem sietett, nem kapkodott. Nem ez az első hcl az életében, ame­lyet kifog vagy elhibáz. Az minden­esetre aggasztotta, hogy a hal a ne­hezebb megoldást választotta, az ár­ral szemben menekült. Most nincs az az ember, aki megállíthatná. A hor­gász azonban évek tapasztalatából tudta: csitul maid a tempó, hisz a fáradtság nagy úr. Ha "stn, akkor az ember lesz a vesztes. És lám. vésze­sen közeledtek a horgászzsinór utol­só méterei. Ha lefutnak, a hal meg­kísérli majd vonszolni a ladi’-ot, leg­alábbis, amíg a zsinór bírja. Ez azon­ban nem következett be. Lelassult az Mazsaroff Miklós grafikája sellős, sok ágra szakadt Felső-Du- nán, a Soroksári Duna-ágnál, Baja- Mohács térségénél, és az Al-Duná­nál voltak. Érdekes dokumentumokat látha­tunk a Soroksári Duna-ág szabályo­zásáról, a Kvassay-zsilip és a Tassi- zsilip építéséről. E szakasz szabályo­zása azért volt fontos, mert ide ter­vezték Közép-Európa egyik legna­gyobb kikötőjét, a Csepeli Nemzeti és Szabadkikötőt, amit 1928-ban avattak föl. Láthatjuk a terveket, a kikötő átadásáról készült fotókat, és a további fejlesztésre vonatkozó elképzeléseket. Egy érdekes, regi feljegyzés A vízszennyezés, a környezetvéde­lem nemcsak napjaink proolémája. Berger uouog vizmesier naplója cua- mai feljegyzéseket tartalmaz. A £ü- zetecsKe ceiját Berger master így ha­tározza meg: A soroksári Duna-ág vízfelületének megfigyelése a székesjővaros szenny­vizeinek hozzafolyásuról: megkezde­tett 19x0. évi június hó 24-én. Az utolsó bejegyzés december 31- én került a kis kockás füzetbe. A lelkiismeretesen jegyzetelő szakem­ber szinte mindennap ugyanazt ir­ta, mert a fejváros minden szennyét ide engedték. Kezdetben* az olaj­szennyeződés csalt foltokban jelent­kezett, később már sávokkal borí­totta a vízfelületet, majd az egész Du na-szakaszt elborította. Az olaj mellett a gyári és háztartási hulla­dék is szennyezi a környezetet. Keserűsége jogos, mert néhány évtizeddel korábban még a pesti ut­cákon mindennapos látvány volt a Duna-vizet szállító lajtos kocsi, ami jó kereseti lehetőséget jelentett sok szegény ember számára. De ez már a múlté, mert az ipari létesítmények szennyezik a vizet. Talán a legdrá­maibb és a leghosszabb a július 1-én írt feljegyzés, később már igen rö­viden és szűkszavúan fogalmaz Ber­ger vízmester: reggel észak nyugoti szói mellett a vízfelületen látható: darabokban ürülék és egyéb: gyári és háztartási hulladék, olajos foltok — a víz egyébként igen piszkos és (kátrány-benzines) bűzt terjeszt, ezen állapot egész nap fenállt. És , az utolsó bejegyzés: a Duna-ág vízfelü­lete olajfoltokkal részben borított. Pedig a vízszennyeződés elleni vé­dekezésre már a múlt század nyolc­vanas éveiben felfigyeltek. 1883-ban két csatornaterv és műszaki leírás is készült azért, hogy az Újpest’ kikötő mellett megvédjék a folyó vizét a környék ipari szennyeződéseitől. Jelen és múlt Gabcsikovónál A festői Dunakanyar nem volt ár­vizes terület. Itt jelentősebb szabá­lyozásba nem került sor. A termé­szeti szépség viszont önként adta az üdülőkörzet kialakításának lehetősé­gét. Értékes metszetek ábrázolják a régi Visegrád várát. Láthatjuk, a napjainkban is ismert kikötők — Szob, Nógrádverőce, Budakalász — régi műszaki rajzait, valamint Szent­endre és Visegrád térképét. A kiállítás másik, lényeges gondo­lata látványosan bemutatni a Duna nemzetközi szerepét, nemcsak azért, mert nyolc országon halad keresz­tül, hanem azért is, mert a gabcsiko- vo—nagymarosi vízlépcsőrendszer szerves része lesz a Duna—Majna— Rajna csatornának, mely megvaló­sítja a transzkontinentális víziút­rendszert, Sulinától Rotterdamig összeköti a Fekete-tengert az Északi­tengerrel. A nemzetközi méretű épí­tő- és szervező munkáról sokat ol­vashatunk és sokat is tudunk, de arról már keveset, hogy a régi felső­dunai szabályozás egyik legkritiku­sabb szakasza volt Gabcsikovo kör­nyéke. Térképek, műszaki leírások, művezetőség építési naplója, hely­színrajzok árulkodnak a nagy jelen­tőségű munkáról. Komplex energiagazdálkodási programot dolgoztak ki nemzetközi viszonylatban is híres szakembere­ink: Bláthy Ottó Titusz, Bogdánfy Ödön és mások 1918—1919-ben. A Tanácsköztársaság kormánya elren­delte a Soroksári Duna-áqon erőmű évítését, valamint a Szentendrei Duna-ág erőművének tervezését. Új fejezetet kívántak nyitni energia- gazdálkodásunkban, mely a vízerő gazdaságos kihasználását jelentette. Iratok, műszaki rajzok sokasága bi­zonyítja a száz évvel ezelőtti törek­véseket. me!vek napjainkban fognak megvalósulni. A kiállítás értékes és meggyőző dokumentumokkal tário. fel a régeb­bi korok műszaki tevékenységét, fi­gyelembe véve mérnök és kubikos egymásra utaltságét, ritkán elismert közös, ém'tő, alkotó munkáját és an­nak minden ered-aérré+, * TŰRÖK MARGIT

Next

/
Oldalképek
Tartalom